Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-23 / 121. szám

„Dr. Bubi” — a valóságban Sokan élveztük a televí­zióban a Dr. Bubó rajz­filmsorozat kedves alakjai­nak, különösen a főszerep­lőnek, a bölcs bagoly-dok­tornak a szellemes mókázá- sát. De miért is nevezzük a baglyot bölcsnek, hogyan ragadt rá ez az állandó jel­ző? Tulajdonképpen a bagoly nem bölcsebb a többi ma­dárnál, de a kinézésében van valami „emberi” és nyilván ez kapcsolódott a bölcsességhez. Ez az emberi vonás pedig az, hogy sze­mei — az emberéhez hason­lóan — előre tekintenek, és ilyen szempontból egyedül­állóak az állatvilágban. Természetük persze nem olyan békés, ahogy a filmek mutatták, a baglyok raga­dozók, mégpedig olyanok, amelyek éjjel járnak a zsákmány után. És ehhez alkalmazkodott a baglyok minden porcikája. Tollaza­tuk nem rikító, szerény bar­nás színű, hiszen úgyis a sötétben repülnek. Tolláik hosszúak, lazák és puhák, ezért sokkal testesebbnek tűnnek, mint amilyenek va­lójában. Nem a hidegtől védi a nagy tollazat a testüket, ha­nem ez is az éjszakai vadá­szat szolgálatában áll. A DEMÉNY OTTÓ: A weimári Goethe-házban A költővendég ma e házban fémpénzt pörget ujjai közt vélem kortársként nehezebb lett volna protokoll keretek között de most végigsimíthatom szemeimmel e tárgyakat elefántcsont réz alabástrom ami a horgon fönnakadt a kifinomult ízlés horgán hisz a gazdagság adva volt az észé a szívé a tetté s Weimárban is szedtek adót ám Hölderlinért sír a lelkem s Kleistért ki szintúgy megbomolt a zsenisors — ki miben ég el? kettejük szerelme a Hold Goethéé a kimért pontosság halálos lényegretörés s nézd az ágyat amiben meghalt — megrendítő egyszerűség VIDOR MIKLÓS: WESTERPLATTE Hogy kikötő vagy temető nem mindegy már nekik? A halál kikötője az lett belőle — fejfáik hirdetik Itt nyugszanak kik ellenálltak végső töltényig végső emberig Elébementek az elmúlásnak Hajókürtök dudálják föl a csendet hullámokkal izén a tenger s most fehér-piros lengyel zászlókat lenget a temető komor keresztjei felé a kikötő madarak repülése közben keletkezett zörejnek ugyanis nagy szerepe van az ultra- líang-hullámok keltésében. A zsákmányállatok pedig ké­pesek érzékelni az ultra­hang-hullámokat is. A bag­lyok puha, laza tollazata viszont nesztelen repülést tesz lehetővé, így a zsák­mányállat képteien elbújni előle. A baglyoknak kitűnő a hallásuk, amely sötétben, amikor a legélesebb szem is felmondja a szolgálatot, csodálatos biztonsággal ve­zeti őket a zsákmányra. Hal­lásuk azonban nem saját hangterjedelmükre a legér­zékenyebb, hanem a zsák­mányállatok sokkal maga­sabb hangjára, például az egerek cincogására. A baglyokhoz sok káros babona fűződött, ezért in­dokolatlanul irtották őket. Számuk ezért erősen meg­csappant, ma már védelem alatt állnak. Ne öltöztessük kis felnőtteknek! Utazik az Északi-sark A gyerekek öltöztetése napjainkban nem jelenthet problémát. Hiszen számtalan csinos, praktikus holmit kí­nálnak az üzletek. S ezek a gyermekkonfekcióban ké­szült ruhácskák, kabátok igazán nem is drágák. Mégis sok szülő öltözteti ötlet­szerűen, nem egymáshoz il­lő ruhákba a gyerekeket. A kisfiúk, kislányok ruha­tárát épp úgy meg kell tervezni, mint a felnőtte­két. Színben, formában, anyagban az alkalomhoz, az időjáráshoz igazítani öltözé­küket. Ne öltöztessük kis felnőt­teknek a gyerekeket. Ne öregítsük a kisfiúkat felnőt- tes öltönyökkel, a kislányo­kat nőies szabású ruhákkal. Sokkal jobb nekik az ove- ráll, a lemberjack, a ké­nyelmes kötött holmi. Gondosan válasszuk meg a gyerekruhák színeit is. Já­rassuk élénk színű ruhák­ban. kabátokban a kicsinye­ket. Nagyon groteszk, ha fe­kete sötétbarna, lila vagy más .felnőttes, öreges” szí­nekbe öltöztetjük őket. A fehér, a citromsárga, a pasz­tellszínek pedig nem prakti­kusak sem a csúszó-mászó kétévesnek, sem az iskolá­ba járó hat-tíz évesnek. Variáljuk bátran az élénk színeket — narancsot a kékkel, a zölddel, a pirosat a sötétkékkel, a sárgával, kombinálhatjuk a csíkos, a kockás, a pöttyös vagy a virágmintás anyagokat is. De gondoljunk minden vá­sárlásnál, varratásnál arra is, hogy könnyen tisztítha­tó, jól mosható anyagokat válasszunk, hiszen a gyere-- kék hamar összepiszkolják magukat, ruhájukat a játék hevében. Az ízlésesen, jól megvá­lasztott ruhadarabokkal a gyerekek ízlését is fejleszt­hetjük. Különösen akkor, ha felhívjuk a figyelmüket — „látod, milyen szép együtt a sötétkék nadrágod a na­Hol halt meg Szókratész? Huszonöt éven át folyó kutatómunkára volt szükség ahhoz, hogy véget vessenek egy 24 évszázada élő legendá­nak. A szájhagyomány szerint Szókratész, akit az athéni bíróság arra ítélt, hogy büröklevet igyék, a következő sza­vakkal fordult barátaihoz, akik röviddel halála előtt fel­keresték börtönében: „Most engedjetek fürödni, hogy az asszonyoknak ne legyen dolguk holttestem mosdatásával”. Ezek szerint az este beállta előtt itta meg a mérget. Eugene Vanderpool, amerikai régész 25 éve vezeti az Akropolisz lábánál, a hajdani agorán megkezdett ásatáso­kat. Nemrégiben közzétette vizsgálatainak eredményét. Eszerint Szókratészt, akit „az ifjúság megrontása” és „az istenekkel szemben tanúsított tiszteletlen magatartás” miatt ítéltek el, nem az Akropolisz előtt, hanem az ago­rán emelt börtönben tartották fogva. Az agora közepén Vanderpool három részre osztott márványépületet tárt fel. A központi épületrész cellái kö­zös folyosóra nyíltak. A tágas udvart magas fal vette körül, s külön épületet emeltek láthatólag személyzet számára. Vanderpool szerint ez az épülettömb volt az athéni börtön. A feltárt 8 cella nem sok, de Vanderpool szerint ele­gendő volt, hiszen akkoriban nem tartották hosszú időn át fogva az elítélteket. A börtön többnyire arra szolgált, hogy a bűnösök itt várják be a peres eljárás lefolytatását, vagy pedig pénzbírságfizetési kötelezettségük elmulasztása miatt kellett néhány napig tartó fogságot elszenvedniük. Szókratész különleges bánásmódban részesült. Barátai meglátogathatták, sőt még szökését is megkísérelték elő­készíteni. A filozófus cellájának alapterülete minden bizonnyal 4,5 négyzetméter volt, ha hihetünk annak a feljegyzésnek, amely szerint Szókratész halála előtt egyidejűleg mintegy 20 személyt fogadott a börtönben. ' Van még egy- tényező, amely alátámasztani látszik . Vanderpool elméletét: a feltárt börtönépületben 13 cserép- és üvegedényt találtak, amelyekben halálos adag méreg fért el. Vanderpool felfedezése máris nagy visszhangot keltett a régészek körében. A francia archeológusok azt javasol­ják, hogy Szókratész celláját nyilvánítsák műemléknek és rendezzék be múzeumnak. 1 rancssárga-kék mintás puló­verrel? De ne a piros ci­pődet vedd fel hozzá — in­kább a sötétkéket”! P. K. Gyémánt a Jó utca sarkán „Mind szodébbra...” (?!) A címbeli nyelvi formát az alábbi versrészletböl emeltük ki: „Két fényszóró hív ki az aranysárga / szín­pad-teraszra. Szemem hu­nyorog. / De a szív? Nyíl­na! Mind szodébbra, / hogy még, még s még melegeb­ben!” (Illyés Gyula: Reggel, október, napsütés.) Igaza van olvasónknak! Illyés Gyula szűkebb hazá­jának egy ritkábban hallott és olvasott tájszavát emelte be szép költeményébe. Hol van ez a vidék? A költő versben felel kérdésünkre: „Belőled sarjadtam, Dunán­túl / a Sió, a Kapos a Sár­víz vidéke.” Az egész Dunántúl terü­letén, de főleg Zalában, Tol­nában és Somogybán jól is­mert és használt tájszó a szódé. Ismerjük a szódé, szodéj, szódéi alakváltoza­tokat is. A jelentésükről pontos tájékoztatást ka­punk, ha a következő rokon értelmű szósorba illeszthet­jük bele e tájszóváltozato­kat: mohó, mértéktelen, tel­hetetlen, túlzó, túlságba vi­vő, határt nem ismerő stb. Illyés szűkebb hazájában a nép a szódén, szódé módra eszik nyelvi formával ezek­re a jelentésváltozatokra utal: mohón és sokat eszik, telhetetlen az ételben, az evésben, az ivásban. Elég gyakran jutnak nyel­vi szerephez ezek a tovább­képzett formák is: szódé - ság, szodéskodás, szódéi, szo- déz, szodélkodik, szodésko- dik. Jelentésük: mohóság, torkosság; mohóskodás, tor­koskodás, evésbeli telhetet­lenkedés; mohón eszik, tor- koskodik, soha nincs elege, nem ismer határt az evés­ben stb. A szakirodalom számon tartja ezeket a szólásfor­mákat is: szódé egy ember: falánk, mohón evő; szódé gyomra van: farkasgyomrú, semmi feneke gyomrának, telhetetlen gyomrú stb. Vizsgálódásunkból kitűn­hetett, hogy Illyés Gyula a tájnyelvi szódé felhasználá­sával művészibb hatást ért el, mint a hasonló jelentés­tartalmú és használati ér­tékű mohó, telhetetlen köz­nyelvi szóalakkal. Megtud­hatjuk azt is a versrészlet­ből, hogy a szodébbra táj­szói formának versbe eme­lése, sajátos esztétikai-sti­lisztikai célzatú felhasználá­sa nem nélkülözi a belső in­dokoltságot sem: személye­sebb jellegűvé vált a mon­danivaló, elevenebb, szem­léletesebb lett a m~'’ fogal­mazás. A költő tehát nem nyelvi érdekességre töreke­dett a tájszó használatával, hanem arra, hogy őszintén valljon vele szülőföldjéről, és arról, hogy érzelmileg mi­lyen sok szál fűzi még ah­hoz a vidékhez, amelynek gazdag, ízes nyelvéből úira és újra merít kifejező nyel­vi formákat. Dr. Bakos »rizsei Világ körüli utazás pénz nélkül 1 A Daily Chronicle 1893. évfolyában számol be egy S svédről, a Danneborg újság munkatársáról, név szerint > Sven-Otto-Richarc-Valdemar Witrenről, aki néhány isme- > rősével 6000 rubel értékű összegben fogadott, hogy egy i fillér nélkül beutazza a világot. Csak egy 750 rubel körüli ^ összegre szóló váltót vitt magával, hogy le ne tartóztassák < csavargásért. Ha azonban beváltja a váltót, elveszíti a < fogadást. Miközben átutazott az Atlanti-óceánon, naponta < egy schiílinget keresett azzál, hogy a hajón dolgozott, az- 1 tán ingyen elvitték Washingtonból New Yorkba, itt két s napig éhezett és az utcákon futkosott, hogy felmelegedjék, < míg szárnyai alá nem vette az Üdvhadsereg. New Yorkból j ingyen sikerült átutaznia Chicagóba, de egész úton éheznie ; kellett. Chicagóból írt egy cikket lapjának, melyben egy < ottani svéd szállodát dicsért. Ezzel tizennégy napi ingyen < étkezést szerzett magának. Aztán ingyenjeggyel Portland- < ba ment, a Csendes-óceán partjára. Jelenleg Hongkongban < van a Daily Chronicle szerint. Ütiélményeiről jobban ítél- < hetünk annak a címnek az alapján, amellyel megérkezését < jelezték: „Három nap étlen-szomjan a nagy óceánon! Ci- ; garettázott, hogy tompítsa az éhség kínjait!” Különleges szépsé­gű nyersgyémántot ■ találtak Jakutföldön. Már megfigyeltem, hogy ha valahol nyersgyémántot ta­lálnak, pláne, ha az különleges szépségű, azt sohasem a Jó utcában találják, de . még az utca szom- 1 szédságában sem, ! hanem távol messze, ' a Jakutföldön. Ahol 1 nem lakom. És ahol 1 természetesen éppen 1 emiatt nem én talá- ; lom meg a nyers- 1 gyémántot, amely különleges szépségű, 1 hanem valaki más, ’ olyan valaki, aki nem a Jó utcában lakik, hanem Jakut­földön. Már ebből is 1 kiviláglik, hogy nem éppen a legszeren­csésebb környék ez a Jó utca, ahol én még sohasem talál­tam különleges szép­ségű nyersgyémántot, egyáltalán gyémán­tot, sőt egyáltalán semmit sem találtam. Még a kesztyűmet sem, amit az utca ' elején vesztettem el ■ a minap és már hiá- ' ba fordultam vissza ! érte a rövid utca kö- ; zepéröl. A kesztyűt í nem találtam. Azt ! sem, pedig az aztán I,. az enyém volt. ;: Uram ég, mi lett > volna, ha a külön­leges szépségű nyers­gyémántot vesztet­tem volna ott el. És azt nem találom meg. Mert valaki azonmód felveszi. Ráadásul olyan vala­ki, aki nem is tudta volna, hogy ő egy különleges szépségű nyersgyémántot ta­lált a Jó utca sar­kán, amit egyéb­ként csak a távoli Jakutföldön szokás találni. Nem, az ok- tondi csak felvette volna, zsebre tette volna, mit sem tö­rődve, hogy az az izé, az nagyon húz­za a zsebét, s ami olyannyira húzza a zsebét, az már ön­magában is figye­lemre méltó, hiszen azt nem Jakutföldön találta, s már ez is külön szenzáció. Az ürge, aki megtalál­ná a Jó utca sarkán elvesztett különleges szépségű nyersgyé­mántomat. az egy kis. sunyiképű, vörös fickó. Látom is, aho­gyan most lapos pil­lantásokkal néz kö­rül, azt figyeli, lát­ják-e, amint a zse­bébe süllyeszti azt a furcsa, kő alakú fé­nyes valamit, az én különleges szépségű és imént elvesztett nyersgyémántomat, aztán a fal mellett osonva távozik a sa­rokról. Keze a zse­bében, forgatja, ta­pogatja a követ, bár nem is tudja, hogy az mire való, hogy egyáltalán micsoda is az, amit becstelen megtalálóként fel­mart a földről. De boldog, hogy valami olyanja van, amire neki nincs is szük­sége, de másnak biz­tosan lenne, és hogy annak a másnak nincs meg már ez a köve, ettől olyan boldog most ez a vö­rös képű, sunyi alak. Igen, az ilyen em­berek teszik tönkre az emberiségbe ve­tett hitünket, az ilyen emberek azok, akik sok egyéb gaz­ságra, még rablásra, gyilkolásra is készek. Az ilyen emberek méltatlanul viselik genusunk büszke ne­vét, hogy homo sa­piens. Utálom az ilyen embereket, akik csak úgy lehajolnak a Jó utca sarkán, mintha a Jakutföl­dön járnának, s a vi­lág legtermészetesebb módján veszik fel a különleges szépségű nyersgyémántot, az­azhogy az én külön­leges szépségű és el­vesztett, nyersgyé­mántomat. Ügy utá­lom ezt a fickót, hogy egészen boldog vagyok most: jól ki­toltam vele. Haj­longhat a sarkon, ahogyan csak akar, pisloghat azzal a su­nyi szemével, aho­gyan csak tud, nem én találtam meg azt a különleges szépsé­gű nyersgyémántot. Hahahaha és még egyszer haha: nem is veszthettem el. Ne­kem nincs is gyé­mántom. Hajlongj csak, te sunyi képű tolvaja az emberiségnek! (egri) Az Északi-sark évente 10 centiméteres sebességgel mo­zog Grönland felé. Erre a felfedezésre jutott az a nem­zetközi tudományos kutató- csoport, mely már hosszabb ideje figyeli az Északi-sar­kon végbemenő geofizikai változásokat. Szovjet tudósok ismét felül­vizsgálják az egész száraz­föld mozgásának hipotézisét, mely szerint a mai konti­nensek úgy alakultak ki, hogy a szárazföld összefüg­gő tömege részekre szakadt. Ezek a „szárazfölddarabok” évezredeken át lassan vál­toztatták® helyüket, s * "lg#“ alakult ki a Föld mai arcu­lata. Vannak olyan számí­tások is, melyek szerint le­hetséges, hogy a kontinen­sek ma is évente 3—5 cen­timéteres „sebességgel” mo­zognak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents