Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-18 / 116. szám
létszámgondok Az intézkedések megszülettek Alig másfél hónapja annak, hogy — jórészt vállalatoknál dolgozó — munkaügyi szakemberekkel beszélgettem. A téma ugyan a főváros jelenlegi és még inkább a közeljövőben várható munkaerőhelyzete volt, ám a szakemberek megállapításai, véleménye nyugodtan általánosíthatók. Már csak azért is, mert szabad munkaerő gyakorlatilag sehol sincs, s az ezzel kapcsolatos gondok mindenhol egyformán súlyosak. A beszélgetés során többek között kiderült, hogy az elmúlt 5 évben Budapestről, pontosabban a fővárosi üzemekből eltűnt 22 ezer munkavállaló. Senki sem tudja pontosan, hova lettek, a szakembereknek csak feltételezéseik vannak. Például a fővárosba bejárók számának stagnálása mellett, évről évre emelkedik a ki járók száma, tehát akik Budapesten laknak, de nem a fővárosban vállalnak munkát. A gyakorló munkaügyisek ebből gondolkodás nélkül azt a következtetést vonják lé, hogy még mindig túl vonzó munkahelyek a termelőszövetkezetek melléküzeméi. Érvelésüket konkrét példákkal támasztják alá, mert nem ritka eset, hogy egy-egy gyárból komplett brigádok lépnek ki és tűnnek fel valamelyik‘tsz ipari iizemecskéjében. Messzire vezetne an naiv boncolgatása, hogy mennyire kárhoztathatok ezért a szóban forgó emberek, brigádok (végtére is lényegesen magasabb keresethez juthatnak), mennyire a termelőszövetkezetek (amelyek melléküzemei éppen a nagyipar megrendelései miatt létezhetnek), és mennyire az a gazdálkodási környezet, amelyben végül is ez a helyzet kialakult. Egyelőre — mint említettem — a szakemberek sem tudnak számot adni az „eltűntekről”, de az eset — mint minden munkaerőgazdálkodással kapcsolatos anomália — újabb érv azok kezében, akik minden lehető eszközzel meggátolnák a munkaerő-fluktuációt. Az említett beszélgetésen el is hangzott, hogy amíg nem tudjuk radikálisan csökkenteni (akár szigorú adminisztratív intézkedésekkel is) a fluktuációt, addig számolni kell a vállalatok egyre növekvő munkaerő-keresletével, végeredményben az egyre feszültebb munkaerő- helyzettel. Nos, az intézkedések megszülettek, megjelentek és július 1-től érvénybe lépnek. Lényegük: azok, akik munkaviszonyban állnak, semmilyen módszerrel nem toborozhatok. Azok pedig, akik munkakönyvükben „kilépett” bejegyzéssel vándoroltak munkahelyről munkahelyre, kötelező munkaerő-irányítás alá esnek. Ez vonatkozik azokra is, akik egy éven belül háromszor mondtak fel. Biztos, hogy akár csak a létszámstop- rendeletnek, a kötelező mun- erő-közvetítés elrendelésének sincs osztatlan közönségsikere. Hiszen akik eddig a munkahelyek közötti körforgással tornáztatták magasabbra a bérüket, azoknak ez a lehetőség most megszűnik. De gyanítom, hogy — különösen kezdetben — a munkáltatók sem fogadják egyértelmű lelkesedéssel az intézkedéseket, lévén, hogy ez esetben a munkáltatók lehetőségeinek — létszámgyarapítási lehetőségeinek! — megnyirbálásáról van szó. Fölösleges lenne fölmelegíteni a létszámstop-rendelet kapcsán lábra kapott vitát a vállalati önállóságról. Fölösleges ez már csak azért is, mert a létszámgondok megoldásának, a mérKét napon keresztül vetélkednek egymással a Panoráma Vendéglátó Vállalat fiatal szakemberei a Szakma ifjú mestere cím elnyeréséért Gyöngyösön. Ma az elméleti felkészültségükről adnak számot tesztkérdések alapján, holnap pedig a gyakorlati munkájukat minősíti majd a zsűri. Mintegy 40 induló találkozik ma Gyöngyösön az Olimpia Étteremben: szakácsok, cukrászok, vendéglátóipari féktelen fluktuáció csökkentésének valóban lennének egyéb módszerei is, mint az efféle adminisztratív beavatkozás. De senki se feledje: hosszú éveken át figyelmeztetések, irányelvek, áttételes és kevésbé közvetett szabályozók, ösztönzők jelentek meg azzal a céllal, hogy valamelyest normalizálódjék a munkaerő- helyzet, és sajnos eredménytelenül, hatástalanul. Ugyanakkor szakmák bénultak meg a munkaerőhiány miatt, gyárak és iparágak jutottak rendkívül nehéz helyzetbe, és évről évre emelkedett a csak milliárdokkal mérhető anyagi kár, amit a megállíthatatlannak látszó fluktuáció okozott. Persze: minden intézkedésnek megvannak a maga veszélyei és aligha várható, hogy most majd egy csapásra megoldódnak a munkaerőgondok. Különösen akkor nem, ha változatlanul nem jutunk el azokhoz az egyéb konzekvenciákhoz — például a vállalati bérpolitikában és bérezési gyakorlatban, a normális munkavégzés megany- nyi feltételeinek megteremtésében —, tehát azokhoz a következtetésekhez, amelyek gyakorlati megvalósítása nélkül ez a rendelet is csak egy lesz a többi, mérsékelt hatású és — esetenként, alkalmanként netán visszájára is forduló intézkedések között. Vértes Csaba előadók és éttermi felszolgálók. Holnap már a cukrászműhely és a Pálma presszó is fogadja őket, hogy gyakorlati tudásuk kerüljön nagyító alá. Semmivel sem várnak tőlük többet a zsűri tagjai, mint amennyit egyébként is nyújtaniuk kell a mindennapok sorában, csak ezt kifogástalan minőségben kell teljesíteniük. Az eredményt holnap délután hirdetik ki az Olimpia Étteremben. A tét: a Szakma ifjú mestere cím Harminc esztendő a közbiztonság szolgálatában Bárki elmondhatja, hogy az életéről akár regényt is lehetne írni. Minél többen mondják ezt, annál jobban örülök, a krónikás őszinte örömével, hiszen az így visz- szapillantani szándékozóban már ott tanyázik egy életút maradéktalan elfogadása — nyugtázva a szépet és a küzdelmet, mindent, ami értelmet adott az életnek. Aztán amikor az ember nekiül, hogy papírra rögzítse a történteket, már baj van. Rendkívül nehéz válogatni az események között, hiszen ma már valamennyi egyformán fontos. Orosz Illés alezredesről, az Egri Járási- Városi Rendőrkapitányság vezetőjéről írok most, aki nemrégiben töltötte be a 30. szolgálati évét. Hogyan kezdődött? — Egerfarmosiak vagyunk, szüleim nyolc gyermeket neveltek fel. Édesapám uradalmi cseléd volt, s nekem is hamar munkába kellett állni. Nyolcévesen már napszámosnak álltam, tizenkét esztendős koromtól a felszabadulás“ g pedig gazdasági cselédként dolgoztam. A nagy családnak szükség volt minden munkáskézre. Változást az életemben a felszabadulás hozott. Hamar megértettem, mit jelent számunkra az új rend. Huszonegy esztendős voltam akkor. Részt vettem a földosztó bizottság munkáiéban, s helyet kaptam a község vörös karszalagos nemzetőrei között is. Nem a legcsendesebb napok, hetek, hónapok voltak ezek. A kulákok akadályozták a földosztó bizottság munkáját, felvonultak a községházához és megfenyegették az akkori elöljáróságot. Meleg pillanatok voltak, de sikerült rendet teremteni. Orosz Illést 1946. áprilisában vették fel a rendőrség kötelékébe. Mezőkövesden kapott beosztást a közrendvédelemnél, s négy esztendeig szolgált itt. — Mezőkövesden ért az államosítás, amely tény a mi részünkről a rend szigorú biztosítását jelentette. Különösen a malmosok okoztak gondot: eldugták a legfontosabb technikai berendezéseket, így aztán akadt dolgunk bőven, amíg mindezeket visszaszereztük, lefoglaltuk. Biztosítani kellett a pártok rendezvényeit, s ez — a sorozatos provokációk miatt — nem volt a legkönnyebb feladat... Időközben a fiatal rendőr elvégezte a szükséges hathetes tanfolyamot, majd a járőrvezetői iskolát, s 1947-ben már megkapta az első rendfokozatot: tizedes lett. 1949- ben fél évre Kőszegre vezényelték a határőrség megerősítésére, majd újra Mezőkövesd az állomás, aztán őrsparancsnoki képzés Budapesten. Innen került Lőrincibe őrsparancsnoknak. — Nem volt könnyű feladat a számomra — emlékezik vissza Orosz Illés. — Munkáslakta terület, én pedig mindaddig a parasztság életét éltem. Meg kellett találni, s hamarosan sikerült is, a közös hangot a selypi medence munkásaival. Nagyon sokat segítettek a közrend és a közbiztonság megerősítésében. A helyi párt- és tanácsi vezetőkkel is teljes egyetértésben dolgoztunk. Ekkor már tagja volt a pártnak, s egyebek mellett részt vett a MADISZ szervezésében is. Meghatározott munkaidőről akkor szó sem lehetett a rengeteg feladat miatt. — Azt, hogy sikerült ellátnom, amivel megbíztak, feleségem türelmének és megértésének is köszönhetem, pedig hát neki sem volt könnyű. Gyöngyösre 1951-ben került: a járási rendőrkapitányság közrendvédelmi osztálya vezetésével bízták meg. ' Épül a Paksi Atomerőmű távvezetéke Az Országos Villamos Távvezeték Válíalat dolgozói a Duna menti Hőerőmű megnövekedett villamosenergiatermelésének és az épülő Paksi Atomerőmű energia- termelésének szállítására a Paks és Kaposvár közötti szakaszon 224 távvezetékoszlopot állítanak fel. A 400 KV-os távvezeték-hálózat építésével az idén szeptemberre elkészülnek. (MTI Fotó — llisztray Károly) Szótáti libák Vietnamban Két hétig volt a vietnamiak vendége Dér József, az egerszóláti Béke Termelő- szövetkezet elnöke. Az ottani kormány mezőgazdasági bizotmánya hívta meg a libatenyészetéről országosan is híres közös gazdaság vezetőjét, hogy teremtsenek kapcsolatot a vietnami mező- gazdaság fejlesztésére. Munkatársunk hazaérkezése után kereste fel a szövetkezet elnökét, aki tapasztalatairól beszélt. _ — A kapcsolat nem olyan új keletű, hiszen csaknem négy éve alakult ki a vietnamiakkal. Még javában dúlt a háború a távol-keleti országban, amikor libatojásokat küldtünk Hanoiba. Ezeket ott kikeltették és nyolcszázas törzstenyészetet alakítottak ki. Aztán a Gödöllői Agrártudományi Egyetemről egy vietnami aspiráns csoport járt Egerszóláton és egy hónapon át tanulmányozták a libatenyésztést. Vezetőjük azóta már mint kandidátus Saigonban tevékenykedik és a kormány megbízásából a nagyüzemi állattenyésztés kialakítását Szervezi. — A kapcsolatfelvételt mi követte? — Az idén februárban, a zárszámadási közgyűlésünkön jelen volt a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti hagykövete is. Bejelentette, hogy meghívtak Vietnamba és arra kérnek, hogy közös gazdaságunk szakmai tapasztalatait adjuk Nagyobb terület, több gond. Különösen a gazdasági bűn- cselekmények adtak sok munkát a rendőrségnek, nem beszélve az elég sűrűn előforduló erőszakos bűncselekményekről. Később személyzeti vonalon dolgozott, majd a Füzesabonyi Járási Rendőrkapitányság vezetésével bízták meg. Ezután a megyei főkapitányság társadalmi tulajdonvédelmi osztályát, 1970-től pedig az Egri Járási-Városi Rendőrkapitányság munkáját irányítja. — Miért lett mégis rendőr? — Sokat jelentenek az első benyomások. Tudtam, éreztem, hogy ez az új társadalom értünk, az emberekért született, s ezt meg kell védeni mindenképpen. Nehéz harminc esztendő volt, de ha újra kellene kezdeni, most is ezt a pályái választanám. — A munka, hogy úgy mondjam, az élet árnyékos oldalán folyik. Nem teszi ez bizalmatlanná a hivatásos rendőrt az emberek iránt? — Ismerem a derűs oldalt is, és optimista vagyok. Látom, hogyan épül-szépül minden körülöttünk, tudom, hogy az emberek nyugalomban és biztonságban élnek, s érzem, hogy mindezt, mint rendőr, munkatársaimmal együtt ugyancsak segítettük megvalósítani. Számos kitüntetés tanúskodik a harminc esztendő eredményes munkájáról, köztük elnöki tanácsi és kormánykitüntetés is. Most pedig a három évtized elismeréseképpen megkapta a Szolgálati Érdemérem 30. éves fokozatát. Kátai Gábor közre, összesen harmincezer kilométert utaztam Egerszó- láttól Hanoiig. A fővárosban Le Duy Trinh, a vietnami kormány mezőgazdasági bizottmányának elnökhelyettese fogadott. Ö többször járt már Magyarországon és elismeréssel beszélt a hazai mezőgazdaság módszereiről, eredményeiről. Szólt arról a kezdeményezésről, melyet Magyarország tesz a vietnami mezőgazdaság fejlesztésére. Szövetkezetünkről is elismeréssel beszélt a bizottmány elnökhelyette és el is vittek arra az állomásra, ahol néhány évvel ezelőtt a szóláti libákat keltették és belőlük kialakították a törzstenyészetet. — Milyen nagyüzemben járt? — Vietnamban is vannak állami gazdaságok. Ezek egyikében, a Quy-Cao-i gazdaságban jártam, amely a fővárostól 120 kilométerre van. Ott a körülményekhez képest fejlett a libatenyésztés. A feltételek kedvezőek erre, hiszen a sajátos éghajlati viszonyok hatására egész évben van fű a legeltetéshez, és elegendő munkaerő áll rendelkezésre a foglalkoztatáshoz. Találkoztam az állami gazdaság vezetőivel és dolgozóival, akiknek ismertettem szóláti eredményeinket, és tenyésztési tapasztalatainkat. Megállapodtunk egy kölcsönös segítségnyújtási szerződésben, melyet az idén nyáron írunk alá Egerszóláton, soron következő látogatásukkor. — Mit tartalmaz a szerződéstervezet? — Vietnami barátaink nálunk a helyszínen tanulmányozzák majd a libatenyésztés helyzetét. Szövetkezetünk szakemberei pedig Vietnamba látogatnak, ahol közvetlen segítséget nyújtanak a tenyésztéshez. EgyüttműköA vezetőségválasztó küldöttértekezletét vasárnap délelőtt tartotta meg a Hazafias Népfront Gyöngyösi Városi Bizottsága a Mátraalji Szénbányák tanácskozó termében. A megjelenteket Egyed Antal köszöntötte, többek között Páti Jenőt, a megyei pártbizottság tagját, a HNF megyei bizottságának titkárát, Németh Lászlót, a megyei pártbizottság politikai munkatársát, Töltési Imrét a HNF Országos Tanácsának munkatársát, Skultéti Jánost, a megyei párt- végrehajtóbizottság tagját, Beré- nyi Józsefet, a városi tanács elnökét. A HNF Gyöngyösi Városi Bizottságának beszámolóját a végzett nepfrontmunka tapasztalatairól, illetve a javaslatokat a népfront bizottság feladatairól dr. Fülöp Lajos, a városi bizottság al- elnöke terjesztette elő. Miután a népfront a tevékenységében szinte az élet minden területét érinti, a beszámoló is hasonló szélességben désünk részeként látogatásomkor 3600 libatojást vittem Vietnamba, az egerszó- láti és a zagyvarékasi termelőszövetkezet ajándékaként. Ebből egy újabb tenyészetet alakítanak ki Hanoitól északra. Az együttműködés eredményeként jövőre már húszezres, 1979-ig pedig hatvanezres törzsállomány lesz Vietnamban magyar támogatással. — A szakmai programokon kívül milyen személyes élményeket szerzett? — Lehetőség nyílt arra, hogy közelebbről is megismerkedjek a vietnami néppel, amely a hosszú pusztító háború után hallatlan szívós szorgalommal dolgozik, az újjáépítésen. Sok még a háborús seb, mindenütt a romok eltakarításán fáradoznak, mégis ami a legszembetűnőbb, hogy nincs műveletlen mezőgazdasági terület. Mindenütt vetnek, kertészkednek, nagy a mozgás' a határban. Jártam Haiphongban, a legnagyobb kikötővárosban, ahol pezsgő a kereskedelmi élet. Hajóztunk a Mekong folyón, melyet jelenleg egyetlen épségben levő híd sem köt össze, mert az amerikaiak bombái mind elpusztították. Jártam a Hallong-öbölben is, melynek érdekessége, hogy két- háromszáz méter , hosszú sziklatömb nyúlik az óceánba. Páratlan természeti látvány, nem véletlenül emlegetik a „világ nyolcadik cso~ dája”-ként. Természetesen hosszú időre van még szükség, hogy az ország kiheverje a háborút, mégis mindenütt amerre jártam, a ten- niakarás, a szorgalmas munka hatja át az embere-, két, törekvés az újjáépítés mielőbbi befejezésére. Mentusz Károly fogta át az utóbbi évek munkáját. Értékelte a különböző foglalkozású, korú és nemű népfront-aktivisták tevékenységét. Megállapította, hogy főként a munkások kapcsolódtak be nemcsak szám szerint többen a feladatok végrehajtásába, hanem fokozottabb aktivitással is. Bár a fiatalok és a nők szerepe is megnőtt a népfrontbizottságok tevékenységében, arányuk azonban még nem tükrözi a város lakosságának összetételét. A hozzászólások után történt meg a bizottsági tagok és a megyei küldöttek megválasztása. A városi bizottság megtartotta első ülését, amelyen az elnöki tisztséggel dr. Gáspárdi Józsefet, a titkári teendők ellátásával pedig Széles Jánost bízták meg. Nmiisiß fi 1976. május 18., kedd A szocializmus építése mindamyiunk közös programja Újraválasztották a Hazafias Népfront Gyöngyös Városi Bizottságát » t
