Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-14 / 89. szám

A megyei tanács vb tárgyalta Füzesabony a napirenden Kén&av$%ióriás Szolnokon FÜZESABONY FONTOS vasúti csomópont. Itt halad át Észak-Magyarország leg- íontosabb vasútvonala, de innen ágazik el a vonal a megyeszékhely, Eger és egy másik megyeszékhely, Deb­recen felé is. A legenda úgy tartja — talán nem is legen­da —. hogy az állomás egy­kor megmosolyogtatóan im­pozáns „indóházát” tévedés­ből építették ide annak ide­jén, mert azt az Osztrák— Magyar Monarchia Fiúmé­nak szánta. Ma már a törté­net. ha megmosolyogtató is, de bosszúságra is okot adhat, hiszen az egykor oly impo­záns vasútépületet alaposan kinőtte a forgalom. S rögtön hozzá kell tenni azt is, hogy nemcsak az átmenő forgal­ma miatt, hanem az időköz­ben lélekszámban, iparban meggyarapodott, majd nyolc­ezres nagyközség miatt is. Mert Füzesabony ma már jogilag nagyközség, pontos megfogalmazásban: a megye . települ éshálózat-fejleszté- si tervében a „kiemelt alsó fokú központ” szerepét kap­ta. Jogosan-e, azt az állomás- épületből nehéz lenne ugyan eldönteni a csak átutazónak, de az a beszámoló, amely a Heves megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága elé került éppen a község tanácsi ve­zetőinek lelkiismeretes mun­kája nyomán, már egysége­sebb választ ad a kérdésre. A beterjesztett igen gazdag és változatos anyag olvastán, meg persze a személyes ta­pasztalatok nyomán is, nyu- -godtan igenlő lehet a válasz. • Nemcsak azért, mert korsze­rű üzlethálózata van a köz­ségnek, félezernél is nagyobb befogadóképességű mozija, középiskolája, még zeneisko­lája is, és nemcsak azért, ínért a környező községek „feltekintenek” Füzesabony­ra. A tulajdonképpeni ok, amiért valóban kiemelt alsó fokú központnak tekinthető a község — az a dinamikus fejlődése. Ez az egykor csen­des kis falu majd 20 száza­lékkal nagyobb népességet mondhat magáénak, mint ne­gyedszázada és a MÁV-cso- móponton túl néhány nem is jelentéktelen ipari üze­met is, egyszóval munkásosz­tálya is kialakult. De adódik egy másik kér­dés is. A kétségtelen és elis­merésre méltó tények mel­lett, vagy azokon túl inkább, mi indokolta, hogy egy olyan szintű testület, mint a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottsága egy községi tanács, mégha az nagyközségi is, be­számolóját vitassa meg a je­lentős súlyú és egész megyét érintő tervek, gondok mel­lett, vagy azok helyett? Már közhelyszámba megy és elcsépelt a mondás: mint cseppben a tengert. Pedig most is valami ilyesmiről volt szó, hiszen Heves megye lakosságának több mint 10 százaléka él a megye úgyne­vezett nagyközségeiben, alsó fokú, de kiemelt központjai­ban. A füzesabonyi tanács tevékenysége, községpoliti­kai elgondolásai tükörként mutatták meg a testület tag­jai előtt a felső szervek, je­len esetben a végrehajtó bi­zottság irányító tevékenysé­gét, koncepcióját a nagyköz­ségeket illetően is. NEM VÉLETLENÜL hang­súlyozta a testület, hogy az érdekes és sokoldalú beszá­moló mennyire aláhúzza, hogy a községpolitika szó szerint is politika, napi ak­tualitásában és nagyobb táv­latokban is. Füzesabony, de a megye többi hozzá hasonló településének tanácsa is csak akkor tudott és tud eredmé­nyesen munkálkodni a köz­ség életének gyarapításán, ha minden tettét áthatja az a szemlélet, amely a község­fejlesztést alapvetően politi­kai tevékenységnek fogja fel. Szó került, és nem véletle­nül e vitában, és érintőlege­sen a többi nagyközségi ta­nácsokra is vonatkoztatva, hogy ezeknek a testületek­nek és végrehajtó bizottsá­gaiknak rangjukhoz, nemük­höz megfelelően lényegesen nagyobb önállósággal kell dolgozniuk és dönteniük sa­ját területük életét illetően. De a fölsőbb szerveknek, je­lesen a megyei tanács végre­hajtó bizottságának is meg kell teremtenie azt az at­moszférát, amelyben a nagy­községi tanácsok egyenrangú partnerként tárgyalhatnak és a hozzájuk tartozó ügyek­ben dönthetnek az egyébként országos szervek, intézmé­nyek „leányvállalatainak” dolgában is. Okos és ügyes helyi politi­ka volt, hogy a községi ta­nács minden erőfeszítése ar­ra irányult, miszerint a ren­delkezésre álló anyagi, ható­sági és más eszközökkel se­gítse, támogassa a község fejlődését, a lakosság körül­ményeit, az ellátási színvo­nalát javító nem tanácsi be­ruházásokat, fejlesztéseket is. Ez az egyetértő, támogató és ösztönző munka teremtett olyan közhangulatot ebben a községben — állapíthatta meg elégedetten a testület —, hogy például az egy főre jutó társadalmi munka érté­ke az 1971. évi bizony szé- gyellnivalóan alacsony 21 fo­rintról majd félezer forintra emelkedett. Ha a lakosság látja és érzi a tanács erőfe­szítéseit és annak eredmé­nyeit, maga sem rest megra­gadni a munka jobbik felét. ELSŐ ÍZBEN KERÜLT a Heves megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága elé napi­rend formájában egy nagy­község községpolitikai tevé­kenysége. A testület tagjai egyértelműen állapíthatták meg: hasznos volt! Megerősí­tette a füzesabonyiakat, ta­nulságul szolgált a megyei vezetésnek és példát adott a többi nagyközségnek is. Gytarkó Géza A hazai kénsav szükség­letének 75 százalékát Szolno­kon, a Tiszamenti Vegyimű­vek . négy ■ kénsavüzemében állítják elő. A vegyiművek az országos szükséglet ki­elégítése mellett exportra is termel. Az igényeknek meg­felelően többféle minőség­ben szállít tömény, valamint 20 és 60 százalékos kénsa­vat, elsősorban szocialista országokba, de érkezik meg­rendelés nyugati piacokról is. A Vegyiművek „B” üze­mében rekonstrukció folyik, figyelembe véve környezet- védelmi követelményeket is. A szeptemberben befejeződő korszerűsítés lehetőséget ad a későbbi termelésfejlesztés­re is. (MTI fotó — Bajkor zsef) Jó­Ű| alapokon a termelés Gond marad-e a burgonya Heves megyében...? Kevés olyan nemesített nö­vényünk van, mint a burgo­nya, amely annyira közked­velt fogyasztási cikk, ipari nyersanyag és takarmány is egyben. Ennek ellenére sok gond van vele, mert az utób­bi években kevesebb lett be­lőle. Országosan és megyénk­ben is csökkent a termőte­rület, sőt két esztendeje a termelés is mélypontra ke­rült. Tavaly a Minisztertanács ösztönző határozata nyomán valamelyest javult a hely­zet nagyüzemeink átlagos ve­tésterülete burgonyából még­is alig haladta meg a 100— 120 hektárt. A területcsökke­néshez elsősorban a lerom­lott fajták, valamint a ha­gyományos termelési mód avultsága vezetett Achilies-sarok: az előkészítés A monda szerint az új­szülött Achillest anyja a Styx Vizébe mártotta, hogy sebezhetetlenné tegye. Ám a kisded sarka, ahol az anyai kéz a vízbe engedéskor lóg­ta, védtelen maradt. . S most képzeljünk el egy je­lenkori Achillest, akit szü­lő-, mostoha-, nevelőanyja hol itt, hol ott ragad meg, s ráadásul a varázslatos ere­jű víz sem valami tiszta! Mert így valahogy alakul a sorsa — elhagyva a példa­beszédet — a napvilágra jövő ipari,. mezőgazdasági, kommunális létesítménynek. Hazánkban a beruházások átlagos kivitelezési ideje másfélszerese, kétszerese — s bizonyos esetekben három­szorosa! — a nemzetközi összehasonlításban elfogad­hatónak. A legfőbb ok: a gyatra előkészítés. Sokat, lassan Öt esztendő alatt, 1970 és 1975 között nem csökkent a2 év végén kivitelezés alati ál­ló építmények száma — 8,7 és 8,5 ezer —, ahogy a szakemberek fogalmaznak: egyszerre túl sokat s ezért nagyon lassan építünk. Az ugyan biztató, hogy az 1971. végén folyamatban levő nyolcvan nagyberuházással szemben 1975-ben 44 állt, tehát ezen a területen a koncentráció növekedett, ám itt is, s még inkább a vál­lalati feljesztéseknél , válto­zatlanul gond a határidők, a költségek túllépése. E ba­jokat — alapos vizsgálatok igazolták — a felületes, csak részben végrehajtott előké­szítés s a kivitelezési szer­vezetlenség együttesen, s egymással kölcsönhatásban állva okozza. Tíz évet, az 1965—1975-ös időszakot tekintve, megnyúlt a beruházások átlagos kivi­telezési ideje. Amit részben magyaráz a nagy, sok milli­árdos, bonyolult létesítmé­nyek súlyának fokozódása, de mivel magyarázhatjuk pél­dául azt, hogy ugyanolyan nagyságú és lényegében azo­nos rendeltetésű beruházá­soknál a kivitelezési idő szembeszökő eltéréseket — nem ritkán 18—26 hónapot — mutat? A pénzt elköltik, de... A szocialista szektor ösz- szes beruházásai az ötödik ötéves tervben 870 milliárd forintot tesznek ki, s ez 25 —26 százalékkal több, mint az 1971 és 1975 közötti esz­tendőkben. Az évi átlagos növekedés mértéke 3,9 szá­zalék, ami kisebb a koráb­binál. Nincs kétségünk afelől, hogy ezt a pénzt elköltik, azaz a tervben megfogal­mazott célt, az állóeszköz­állomány 32 százalékos nö­vekedését elérik. Csakhogy például az iparban a forin­tok jó része a nyersanyag­kitermelés és az energetikai fejlesztés fedezetéül szolgál, azaz más területeken foko­zódik a beruházási feladatok kiválasztásának s mielőbbi teljesítésének jelentősége. A termelékenység növelése, a korszerűbb termékek kibo­csátása, azaz a gyors megté­rülés viszont kizárólag ak­kor érhető el, ha alapos előkészítés után maga a ki­vitelezés rövid időt követel. Ez ma még kívánalom csu­pán, de néhány eset —nagy- beruházásoknál — igazolja: az Achilles-sarok elkerülhe­tő. A sokat emlegetett szer­vezés gyakorlati sával, vagy azzal, hogy a fejlesztést — még az előké­szítés szakaszában, s nem már kivitelezés közben! — ismételten átgondolják. Hol a kamat? Senki sem vitathatja, hogy a korszerű technika és tech­nológia növeli a beruházási költségeket, de ugyanakkor jogos követelmény: ez a többlet a megrövidített kivi­telezési idővel térüljön meg. Az építőipar , ötödik ötéves tervbeli műszaki fejlesztésé­nek két fő iránya a komp­lex építésgépesítés és a köri'y- nyűszerkezetes építési mód elterjesztése. Valódi értel­me mindkettőnek csak ak­kor van, ha felhasználásuk zavartalanságát a jó előké­szítés szavatolja. Meri mit ér — sajnos, példák bizo­nyítják, hogy keveset — a legkorszerűbb géplánc, ha nem szabadult fel időben számára munkaterület? S vajon haszon-e, hogy né­hány hét alatt fölállítják a könnyűszerkezeti elemekből az épületet, de utána hosszú hónapokig szerelgetnek ben­ne, s alakítanak át ezt meg azt, mert elmulasztották az előkészítés időszakában az összehangolást, azaz a szer­vezést?! Nemcsak termelő beruhá­zásoknál, hanem a kommu­nális fejlesztéseknél sem közömbös, végeznek-e ter­vezők, kivitelezők, beruházók a megszabott határidőre. Ha egy iskola átadása húzódik el, szükségtantermeket kell keresni, s abba zsúfolni a gyerekeket, ha a közművek nincsenek készen, üresen állnak az új otthonok, bár már lakhatnának azokban. Sajnos, sok kamat vész így eL A majd veszélye Érdekes adalékokkal szol­gál témánkhoz a Gazdaság- kutató Intézet friss tudako­zódása, amit az intézet ezer vállalatnál és szövetkezet­nél végzett el. Egyebek kö­zött megállapították, hogy alig csökkent az extenzív jellegű beruházási szándék, s ugyan előtérbe került a technológiai fejlesztés — a vállalatok fele jelölte ezt meg kiemelkedő céljaként—, de ehhez nem kapcsolódik különösebben a minőség, értve ezen a gyártás és a gyártmány korszerűségét, a fajlagos ráfordítások kedve­zőbbé tételét. A fejlesztési elképzelések esetlegessége, menet közbeni javítgatása, áttervezése, módosítása tehát már most fellelhető. S ha így látnak neki, lehet-e ha­tékony a megvalósítás? Elkezdjük, s azután majd kialakul — ma ez a tipikus beruházói s tervezői, kivi­telezői magatartás. Igaz, sok minden történt a helyzet javítására. Vannak már mű­szaki-gazdasági normatívák, módosították a műszaki ter­vezés érdekeltségi rendsze­rét, szigorúbban mérlegelik a fejlesztési eszközök meg­térülését s így tovább. Mind­ez segíti, de nem pótolja a vezetői felelősséget, a köz­reműködők összehangolt te­vékenységét. Mert igaz, sok minden eldől a beruházás helyszínén. Am még inkább igaz a szakembereknek az a véleménye, hogy a fejlesztés sorsa, kedvező vagy ked­vezőtlen menete lényegében már az első kapavágás előtt fölraj 2olb.ató. S ehhez a „ceruzát” az előkészítés ad­ja. Mészáros Ottó Társulás 340 hektáron A termésátlag-csökkenés a felvásárlásban is megmutat­kozott. 1975-ben például a SZÖVTERMÉK Heves megye gazdaságaitól mindössze 150 vagon burgonyát vett át, mi­vel nem volt több. A vállalat a piacok zavartalan ellátá­sáért arra kényszerült, hogy Szabolcs-Szatmár-, Hajdú- Bihar-, Bács-Kiskun-, Bor­sod Abaúj Zemplén és Nóg- rád megyékből pótolja a bur- gonyaszükségletet. Ezen a nehéz helyzeten igyekeztek segíteni még 1974- ben, amikor a SZÖVTER­MÉK kezdeményezésére az andornaktályai, a gyöngyösi és a mátraballai termelőszö­vetkezet társulást hozott lét­re a megye burgonyaterme­lési gondjainak megoldására. Elhatározták, hogy nagy te­rületen iparszerűen, gazda­ságosan megtermelik a me­gye ellátásához szükséges burgonyát, A társulás azonban csak az idén kezdhette meg mun­káját, mert tavaly i nem tud­ták beszerezni az ültetéshez a vetőgumót, és az iparszerű termeléshez szükséges gépek beszerzése is késett. Az idén azonban meg lesznek a fel­tételek a társulás zavartalan munkájához. Tervek szerint 1976-tól 340 hektáron termelnek burgo­nyát és a SZÖVTERMÉK 550 vagonnal vásárol a fogyasz­tók ellátására. Ebből főleg az andomaktályaiak veszik ki részüket, mert a közös gaz­daság 350 vagon burgonya átadására kötött szerződést a szövetkezeti közös válla­lattal. A mátraballaiak éven­te 70—80 vagon vetőgumót termelnek és ellátják a társ­gazdaságokat. Gépesített tároló épüS Egerben A termeléshez szükséges iparszerű módszert a Nyír­ségi Mezőgazdasági Kutató Intézetben dolgozták ki, a gépeket és a növényvéde­lemhez szükséges vegysze­reket pedig a Heves megyei AGROKER Vállalat biztosít­ja a gazdaságoknak. A SZÖVTERMÉK már koráb­ban tapasztalatcsere-látoga­tásokat szervezett a társulás­ban részt vevő gazdaságok szakembereinek a Nógrád megyei Szécsényben, és Var- sányban, ahol már kedvező tapasztalatokat szereztek az iparszerű burgonyatermelés­ben. A közeljövőben a Né­met Demokratikus Köztársa­ság legnagyobb burgonyater­melő gazdaságait is felkere­sik és a tapasztalatokat hasz­nosítják. Az idén tehát elmozdul a burgonyatermelés a holt­pontról megyénkben is. A termelés mennyisége számí­tások szerint mintegy négy­szeresére növekszik. A bur­gonyát a SZÖVTERMÉK vá­sárolja fel a gazdaságoktól, melyet ősztől a következő év júniusáig biztonságosan kell tárolniuk. A vállalatnál már felszámolták a hagyo­mányos pincei és prizmás tárolást, helyette a nyírségi kutató által javasolt halmos tárolást vezették be Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban. A kor igénye azonban en­nél is korszerűbbet követel. Ezért 1978-ban felépül Eger­ben a megye első gépesített burgonyatárolója. Könnyű- szerkezetes elemekből 1750 négyzetméteren 250 vagono- sat létesítenek, melyhez ál­lamunk 50—70 százalékos tá­mogatással járul hozzá. Ter­vek szerint az új beruházás 12 millió forintba kerül a gépi berendezésekkel együtt Alacsony a felvásárlási ár A január elején életbe lé­pett közgazdasági szabályo­zók elsősorban a burgonya- termelés gépesítését ösztön­zik. Ezt államünk továbbra is 70 százalékos támogatás­sal segíti. Az V. ötéves terv­ben is megmarad az állami támogatás a téli tároláshoz. A növényvédőszerek és gé­pek időközbeni áremelkedésé ellenére az idén sem válto­zott a burgonya felvásárlási ára. Maradt az Országos Anyag- és Árhivatal által évek óta behatárolt 2,50-es felvásárlási ár, mely ma már alacsony a többi növény fel- vásárlási árához viszonyítva. Gondot okoz az is, hogy a nálunk közkedvelt holland, Desire burgonyafajtát, még mindig nem sorolták az első osztályú áruk közé, ami ugyancsak árproblémát je­lent. Ezért a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztéri­um, valamint az árhivatat illetékeseinek érdemes len­ne felülvizsgálni ezeket és szükség esetén határozattal segíteni a termelői árrer.de- . zést. További fellendülés, várha­tó a háztáji burgonyaterme­lésben is. Az utóbbi néhány évben a kiskertek számának növekedésével nőtt a terme­lési kedv. Egyelőre nehézsé­gei okoz a kisgazdaságok ve­tőgumó-ellátása. Ennek javí­tására közös összefogásra van szükség, amelyet a társulá­son kívül a termelő és fo­gyasztási szövetkezetek, va­lamint a SZÖVTERMÉK is támogat. így remélhető, hogy hosz- szabfa idő után ismét nem lesz gond a burgonyaterme­lés és -ellátás Heves megyé­ben. Elegendő áru kerül a piacokra a fogyasztók meg­elégedésére. Men túsz Károly JfiÜöf© 1976- április 14., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents