Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-14 / 89. szám

Részlet a kiállításról A 6. salgótarjáni tavaszi tárlatra nemcsak azért men­tünk át némi kíváncsisággal, mert látni szerettük volna, hogy ezen a szemlén mit mu­tatnák, mit állítanak ki a Heves megyei festők, hanem azért is, mert az utóbbi idő­bér; nálunk, a megyében megszaporodott a kiállítások sora — főként Hatvanban — és ezért arra figyeltünk inkább, mit kaphatunk tavasziasan, frissen, gondolatébresztőén a szomszédból. Annyit az első körülnézés­re kimondhattunk, sőt le is írhatunk a sértés minden szándéka nélkül: más szokott lenni ez a salgótarjáni, tava­szi szemle. Mennyiségben is, minőségben is. Mi nem ke­ressük áz okokat, bizonyára bonyolultabb a helyzet, sem paint azt egy látogatásról ké­szült jegyzet keretében el le­hetne mondani, de tény, hogy kevés festő, kevés mű­ve! jelentkezik ez alkalom­mal. Meg mintha azt is leír­hatnánk, hogy a témák, a modorosságok is visszakö­szönnek itt-oit, mintha a fes­tők kedvetlen válogatás után, kedvetlen alkotásaikat küld­ték volna be a tavaszi tár­latra. Az egyetlen Tóth Imre szerepel öt képpel, a legtöbb eggyel, vagy kettővel így is mindössze 36 kép gyűlt össze, ezek közül nyolc egri, illetve Heves megyei festőé. Nincs okunk szégyenkezni miattuk, egyéniségük, fejlődésük és W MMIMOHK WM. Jogi esetek A Jogi esetek űj száma a söníárkérdessel foglalkozik, ítoós Béla, a műsor szer­kesztője elmondta, hogy a műsör kétfajta kontárról szól Azokról, ak'k nem is szakemberek s engedély nél- íü' dolgoznak, másrészt azokról a szakemberekről, akik ipar jogosítvány nélkül vállalnak munkál Különö­sen az építkezések kontár­jairól és a feketén tnxi- zókról hoznak példákat Meg­szólaltatják az eeyik közsé­gi tanács építési és szabály­sértési előadóiét — akik el­mondják, hogy az ipittetők fele kontárral dolgoztat. \ misorban a KrŐSZ illetéke­seitől kérnek választ arra, milyen a lakosság szolgálta­tási igénye és mennyire elégítik ezt ki a kisiparosok. Az új téma, amelyet a műsor felvet, a szerzői jog­védelem. (Fotó: Gyurkó Géza) műveik tisztességes emberi tartásról vallanak. Blaskó János Állandó és változó című, I20xl00~as olaj- festménye külön világot je­lent ezen a tárlaton Is. Színei finomak, a formák nagy- nagy belső fegyelemről ta­núskodnak. Blaskó nyilván feloldja magában a külső világból érkező formákat, benyomásokat, elvon és el­vonatkoztat. Szinte „hallom” is a képből a figyelmeztetést, hogy ez az absztrakció a lel­kiismeretes végiggondolás és a teremtő lét eredménye, hi­szen miért is csinálná ezt kü­lönben Blaskó évek óta. Mégis úgy érzem, még min­dig nincs meg a kulcsóm, hogy ezt az elvont gondola­tokat felvonultató rendszert kinyithassam. Pedig tudom, hogy Blaskó meg akarja győzni nézőit a maga igazsá­gáról és igazságának szép­ségéről. Nagy SrnÓ az édesanyjáról készített portréjával lepett meg bennünket. A falusi asszony a nehéz feketében nemcsak a művész vallom»­sa az anyáról, aki minden valószínűség szerint a csalá­di hierarchiában az erő és az összetartás elevensége, ha­nem egyúttal arról is bi­zonyság, hogy a fehér falu falusi házak nosztalgiája után a lélek ábrázolásának, összetettebb indulatainak is enged a festő. Katona Zoltán Mesélője líraibb, mint másik kiállított műve, amely a túl prózái cí­met, a Talajt kapta. Nem mintha a képek aláírása so­kat hozzáadhatna a kép tar­talmához és befolyásolná a nézőt a formai megoldások­ról alkotott véleményében, de egy narratív képnél ez a koz- napiság a címadásban mint­ha már lehúzna. Érdemés felfigyelni, hogyan változik Katona Zoltán a külső össz­hang megteremtésében is. Kastaly István az egri sáncról szóló elbeszélő képé­vel szerepel, friss színekkel toldva meg az egri város­rész ismert és általa oly eok- szór megfestett romantiká­ját Kengyel Zoltán Nagy hegy télen című kompozíciója mintha nem tartalmazná azt a lobogást, amit korábbi ké­pein olyan dinamikus hatá­súnak ismertünk meg. Seress János Tokaji hegye mellett Magyar István Csendélete a színek eleven kezelésiévé! hat ránk. Király Róbert három Hemingway-érmét állított ki. Azzal, hogy minden mű­vésztől inkább csak egy-egy kép látható a tárlaton, az anyag nem: lett színesebb, gazdagabb, sokrétűbb, mert az ilyen egyképes bemutat­kozásban sok az esetlegesség és sovány a hatás, a ható fe­lület Itt a több valóban több lett volna. Főképp, ha több a ta­vaszi rajzás, az űj gondola- tótból, az új formákból a já­ték, a vallomás, a tanúságté- tel Farkas András Elet, a fiatalokért JÖVÖRE LESZ ötvenesz- tendős — talán nem harag­szik meg a tanár úr, ha el­árulom a korát —, de még tavaly is kapott elismerést a KISZ-munkáért. S mint mondja: esze ágában sincs, hogy valamiféle „obsitnak” tekintse ezt, a búcsúra gon­doljon. Hagyományaivá!, amelyek az ifjúsági mozga­lomhoz kötik immáron hosz- szú évtizedek óta, korántsem szeretne szakítani: természe­tesen folytatni akarja, amit eddig csinált. Vajon honná e tűz, e lobo- gás Hajós Gyulában, az egri 212. számú Ipari Szakmun­kásképző Intézet III/8-as -v- villanyszerelő — osztályának főnökében... ’ A kérdezett mosolyogva, egyszerű szavakkal feleli, hogy mindig szerette a fia­talságot. No, meg aztán — fordul komolyabbra — vala­hogy „kárpótolni” is próbái­ra, próbálja magát viszon­tagságosabb, nehezebb, szo­morúbb gyermekéveiért.. Á grófi, főjegyzői s hason­szőrű iskolatársak mellett elszenvedett számtalan meg­aláztatásáért, keserűségért, lemondásért Boldogság, öröm a számára, ha a ma if­júságáért tehet valamit, ha ennek a mostani világnak á lányait, fiait elégedeiebbnek látja, mint a valamikoriakat. Beszéli, hogy annak ide­jén, Békéscsabán még a MA- DISZ-ban bekapcsolódott a mozgalomba, ahol — a va­sárnap délelőtti foglalkozá­sokon — tulajdonképpen kö­zelebbről is megismerkedett új világunkkal. Később, az BPOSZ-ban már alapszerve­zeti titkárként tevékenyke­dett Néptánccsoportot szer­vezett s énekkart — Kölcsönkapott népvise­letben, szekérrel jártuk a vidéket — emlékezik —, iparkodtunk egy kis űj, friss színt vinni a környék életébe. Pihentetőül,' szóra­kozásul, magunknak is. Nem utolsósorban pedig: híveket szerezni táborunknak... A SZ!T-ben, ahová tanonc- ként kerültem, aztán több­re is vállalkoztunk: segítet­tünk, például az első tsz-ek szervezésében, a tanyavilág- ban. Nem volt könnyű, de kitartóan igyekeztünk. A.z sem rettentett vissza ben­nünket, ha olykor ránk en­gedték a kutyákat is. EGERREL — mint mondja — katonaként került köze­lebbi ismeretségbe. S a technikum, a műszaki fő­iskola elvégzése után tanár­ként ide is tért vissza az egykori villanyszerelő. Az iparitanuló-intézetben mozgalmi tanácsadó lett, be­választották a városi DISZ- bizottságba. Minden ener­giáját arra fordította, hogy tőle telhetőén elfeledtesse a tanoncidőket, a kisinasok és a középiskolások közötti sértő különbségeket. Neve­lőként és barátként egy­aránt iparkodott olyat adni a gondjaira bízott gyere­keknek, amilyenről azelőtt az ilyenfélék még csak nem is álmodhattak. Kitartóan, türelemmel, felelősséggel mű­velte az emberpalántákat, mindennapi munkájukban, életükben az igényességre szoktatta őket. Kedvet te­remtett a2 értékesebb könyvhöz, filmhez s — ké­sőbb — a színházhoz is, érdekes, izgalmas, hasznos kirándulásokat vezetett ke­rékpáron és autóbusszal. Bi­ciklis túráik — amelyekben évekig Mátyási Gábor kollé­gája volt a legnagyobb se­gítőtársa — nyáridőben megannyiszor népes csapa­tokat vonzottak. Vonattal utaztak ilyenkor & Dunán­túlra, aztán a végállomáson nyeregbe pattantak s nya­kukba vették a vidéket. Megismerték útjaik, csillag­túráik során Ajka, Herend jellegzetes üzemeit, Veszp­rém, Vőrösberény, Balaton­almádi, Keszthely szépsége­it, nevezetességeit. Sátoroz­tak, tornáztak, íürödtek, mó­káztak. Űjra meg újra annyi élménnyel tértek vissza, hogy hajdanán talán egész életre is elegendő lett volna! — Harmincévesen vettem részi a KISZ megalakításá­ban s egyidejűleg a párt újjászervezésében *— idézi az utóbbi eseményeket, ál­lomásokat. Mindkettő em* lékezetes, szép feladat volt a számomra ... A KISZ-ben a megyei bizottságba is beke­rültem — társadalmi osz­tályvezető-helyettes lettem, majd félfüggetlenített ipa- ritanuló-felelős — sőt, tag­ja lettem a központi bizott­ság egyik szakbizottságának. Iskolai munkám mellett vé­geztem mozgalmi feladatai­mat Tanfolyamoí vezettem például Gyulán, s titkárok országos továbbképzését Egerben. Megyei vetélkedő­ket szerveztem, s évről év­re újabb szakmai, tanulmá­nyi versenyekre iparkodom mind eredményesebben fel­készíteni a „gyerekeimet”. IGAZÁN SOK kellemes élményben volt már eddig része a mozgalomban. Itt ismerte meg például azt a lányt is, akit később fele­ségül vett, akivel ma is él s neveli gyermekét. Delegá­ció — országos küldöttség — tagjaként eljutott a Szovjet­unióba, megkapta a KISZ- kb dicsérő oklevelét, arany­koszorús jelvényét. Az ered­ményes propagandamunka elismeréseként oklevelet, bronz és ezüst plakettet, ta­valy „Kiváló oktatásvezető” kitüntetést adtak neki, s megjutalmazták már a szak­munkásképzésben eltöltött 15 és 20. éves szolgálatáért. Mégis — vallja — mind között talán az tölti el a legjobb érzéssel, hogy pél­dául Eger, az egri járás szinte valamennyi üzemé­ben találkozhat már egy- egy régi tanítványával, akik­ből többen komoly szakem­berek, mérnökök, kollégák lettek. Még a vezetői között is van, akit valamikor ma­ga nevelt! — Jó tudnom, tapasztal­nom, hogy nem töltöttem haszontalanul az időmet — sommázza csaknem íélszáz éves életét. — S azt érez- nem, hinnem, hogy egyéb megbízatásaim, feladátaim, sok gondom, bajom ellené­re is fiatal maradtam a fiatalok között Gyómí Gyula Juríj Gagarin, a Szovjetunió űrhajós pilótája 15 évvel ezelőtt, 1961. április 12-én hajtotta végre az eíső Föld Beörüli űrrepülést a Vesztet űrhajó fedélzetén. Sorozatunkban Juríj Gagarinrról beszélnek hozzátartozói, tanítói, barátai, az űr­kutatás vezetői, a Vosztok 1. útiénak szervezői és részvevői, külföldi írók és új­ságírók Űt a csillagok felé OJÉMsMÉS, 1976. április 14-, szerda VAUENTÍINA GAGARINA: Jurával a repülő-iskola táncestjén ismerkedtem yr.eg. Nagyon egyszerűen viselke­dett, közvetlen volt, beszélt magáról és kérdezgetett. Egy óra múlva már úgy tűnt, hogy réges-régen ismerjük egymást Gyakran találkoztunk, so­kai beszélgettünk, sokáig fi­gyeltük egymást, mielőtt megváltottuk érzelmeinket és örökre összefűztük sorsun­kat. — Csodálatos dolog az él- ső pillantásra ébredő szere­lem — mondta Jűra —, de van valami, ami még szebb, az utolsó leheletig tartó sze- relem. Ehhez nem elég a szív vonzalma. Válja, kö­vessük a közmondást: „Hét­szer mérj, egyszer vágj!” ta­nácsát — folytatta. Tudtam, hogy &z az életre szóló döntés előtti komoly­ság és nem számító körül­tekintés. Jurától távol állt az önzés. Rám gondolt, nehogy megbánjam, s ne akkor kap­jak észbe, amikor már ké­ső meggondolni a dolgot. Júra egyébként mindig többet gondolt másra, min* önmagára. Jellemének ez tulajdonsága jóval házassá kötésünk előtt feltárult elő VLAGYIMIR MORGUNO a légierő pilótája: Repülőiskolánk nagy - embereket nevelt. Falai kö­zött tanult Valerij Cskáíov. és Anatoiij Szeröv. Isko­lánk növendéke volt Grigorij Bahcsivandzsi, a sugárhaj­tású repülés szovjet úttörő­je. — Sóba ne feledjék, kik­nek az örökébe léptek! — bizonyította, hogy fegyelme­zett, politikailag képzett. A szovjet hadsereg Szolgálati Szabályzatát ismeri és gya­korlati munkájában teljesí­ti. Alaki és fizikai felké­szültsége jó, elméleti isme­retei" kitűnőek. A repülési Ifjúkori portré: a mosolygó Gagarin. nondta az állami vizsgabi­zottság elnöke a végzős hall­gatóknak, akik között _oíi /olt Gagarin is. Jurij Gagarin hadnagy r ülőiskolai végbizonyíl iyábar. ez áll: „Az ökta alatt a katonaiskolában be­Programot sikeresen teljesí tette, megszerzett ismerete alaposak. Szeret repülni, magabiztr ~n repül. Az államvizs;' • r rü’ögép-vezetés tec' és katonai alkalmazás., uan "kitűnő eredményt éri el. A gép adottságait nagy­szerűen kihasználja. A repü­lőiskolát kitűnő eredmény­nyel végezte el. Oöaadóan szolgálja a Szovjetunió Kom­munista Pártját, szocialista hazánkat” Jurij Gagarin ilyen vég­bizonyítvánnyal indult Északra. ÉSZAKON JURIJ GAGARIN: Kegyetlenül zord volt a január. Az átláthatatlan éj­szakai sötétség ránehezedett a vastag hótakaróval borí­tott földre. A repülőtér be­tonkifutóin mégis szinte egy pillanatra se szünetelt a hajtóművek zúgása. Az idő­sebbek repültek. Nekünk még nem volt éjszakai re­pülési gyakorlatunk, így egyelőre csak tanultunk és türelmetlenül vártuk, mikor derengenek fel a nap első sugarai, mikor érkezik el a tavasz. összeforrott kis család­ként éltünk. Repülni március végén kezdtünk, amikor már min­denütt éreztük a tavasz le­heletét és a hosszú sarkvi­déki éjszaka lassan ugyan­olyan hosszú sarki nappalra változott. VALENTYINA GAGARINA: Sohasem felejtem el, ho­gyan éltünk a Sarkkörön túli helyőrségben. A szol­gálat Jurának sok idejét le­foglalta, de amikor fiatal házasok voltunk, majd kis­lányunk, Lenocska szüle- letése után is mindig talált időt számomra, az otthon, a család számára. Akármilyen nehéz nap után tért is hazá, az ajtóból már vidáman kö­szöntőit: — Megjött a segítség!... Egy alkatommal gondter­’ton jött meg: — Moszkvába rendeltek. \ fővárosból gondolatok oa merül ten érkezett meg. — Tudod, Valjusa, új be­osztást ajánlottak — mondta, majd nyomban hozzátette —, igaz, ez még nem biztos... Egy hónappal később is­mét Moszkvába hivatták. Amikor hazaérkezett, épp csak kinyitotta az ajtót, lát­tam az arcán, hogy összecso­magolhatunk, hosszú út vár ránk. Éppen március 8-a volt, másnap már indulni kellett, pedig akkor volt Júra szüle­tésnapja, betöltötte 26. évén A csomagolás nem sokból állt Szerény bútorainkat odaadtuk a szomszédoknak. Este meg összejöttek a bará­tok, elbúcsúzni. — Serepülőpilóta leszek. — mondta, mintegy mentege­tőzve Júra —, most aztán repülhetek, amennyi jólesik! IX. A START JURÍJ GAGARIN: „Mi jön ezután?” — gon­doltam, amikor az ezüstös- zöldes fényben fürdő magas égboltot nézegettem. Képzel­jük csak el, az első S2putnyi- kunk ezernégyszázszor kö­rülrepülte a Földet, a máso­dik pedig majdnem ezer for­dulattal többet végzett és több mint százmillió kilomé­tert tett meg. JERZY ZELINSKi; lengyel újságíró: Az első szpumyik hatása vi­lágszerte bombaként hatott. Kiderült, hogy az oroszok lóhosszal megelőzték az ame­rikaiakat. Kiderült, hogy a 20-as, 30-as években, amikor az USA már gazdaságilag erős hatalom volt, a távoli Oroszországban egy marok­nyi lelkes csoport létrehozta az első szovjet rakétát. az 50-es években Cander es-’ik munkatársa — Szerg-^' Ko- roljov — az űrhaj " első főtervezője lett ,í oly tatjuk) ; A -3: salgótarjáni tavaszi tárlat Hevesből nézve

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents