Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-02 / 79. szám
/ Érdemes-e, tanulianak-e a nők a termelőszövetkezetekben? Beszélgetés Fehér Lajosáéval, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának titkárával Az utóbbi öt évben, amióta a termelőszövetkezetekben, és azok területi szövetségeinél megalakultak a nőbizottságok, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa rendszeresen megtartja a területi szövetségek nőbizott- ságainak titkárai, illetve elnökei számára egyhetes továbbképzéseit. Ezeken a tanfolyamokon igyekszenek ósz- szegezni a párt nőpolitikái határozatának megvalósulását a termelőszövetkezetekben, valamint közösen meghatározni a soron. következő legfontosabb feladatokat. Ezt a tanfolyamot a közelmúltban Egerben rendezte meg a TOT, ahol az időszerű feladatok mellett —amelyek elsősorban a XI. párt- kongresszus határozatából erednek — többen foglalkoztak a termelőszövetkezetekben dolgozó nők szakmai képzésének, továbbképzésének . fontosságával. Egyebek között erről beszélgettünk a tanfolyam végén Fehér Lakosúéval, a TOT titkárával, mint e téma egyik legjobb ismerőjével: — Számos problémát vitattunk meg a tanfolyam keretében — kezdte Fehér Lajosné —, s valóban, a nőket különösen érdeklő problémák egyike a nők foglalkoztatottságának helyzete. Ez, a foglalkoztatottság kérdése az eddig elért hallatlan nagy eredmények mellett, a mezőgazdasági termelés iparszerűvé, válása következtében újabb gondokat vet fel. Ugyanis a, gépesítés következményeként elsősorban a nők azok, akik kikerülnek a termelési folyamatból. Például a növény- termesztés, amely valamikor a legtöbb kézi erőt igényelte, ma már 95—98 százaléksban gépesített. Ezeken a nagy gépeken, nem a nők i dolgoznak, s nem is akarjuk, hogy traktorra, kombájnra üljenek, de igenis vannak olyan kis gépek, amelyek mellett feltétlenül . jól megállnák a helyüket kezelőként, amely nem káros a szervezetükre. Ehhez azonban a nőknek megfelelő szakképesítést kell szerezniük. Ez most az egyik leglényegesebb feladata a mozgalomnak, hogy keresse meg, munkálja ki, milyen tanfolyamok keretében tudunk tömegesen nőket képezni a ma és a holnap mezőgazdasági szakmáira. Előreláthatóan ugyanis nem fog csökkenni a nők aránya a jövőben sem a termelő- szövetkezetekben, a gépesítés viszont előre halad, s a nőknek továbbra meg kell találniuk a helyüket közös gazdaságainkban, mert egyrészt ma már nem korlát' Janók a munkaerő-tartalékok, másrészt gondoskodni is kell a falvakban élő nők foglalkoztatásáról. Ez pedig anélkül, hogy ne szereznének szakmát az állattenyésztésben, a növénytermesztésben, a kertészetben — vagyis szinte a mai mezőgazdaság minden ágazatában — nehezen képzelhető eL — Hogyan ítéli meg ebben a tekintetben a helyzetet? Pontosabban: van-e lehetőség intézményesen a nők szakmai képzésére ilyen nagy tömegben; másrészt, hogyan élnek az adott lehetőségekkel a legilletékesebbek: a termelőfzöveíkezetekben dolgozó nők. s a közös gazdaságok vezetői? — Jó elképzelések már vannak, sőt helyenként nagyon jó kezdeményezések is születtek. De ezek korántsem hoztak sajnos, olyan eredményeket. amelyeket joggal el lehetett várni. Például a kisgépkezelői tanfolyamok nem váltak különösen elterjedné, de néhány területi szövetségünk dicséretes buzgalommal szervezett néhány, ilyen tanfolyamot. Vállalkoztak is e tanfolyamokra többen, pedig tudjuk jól, hogy minden elismerést megérdemel az a nő, aki a családi gondok, a munka mellett vállalja a tanulást, s elismerésre méltó minősítésű bizonyítványt is szereztek. Azonban hiába volt a kezükben ez a bizonyítvány, az érinteti termelőszövetkezetek nem előlegeztek számukra annyi bizalmat, hogy gépek mellé, szakképzettségüknek megfelelő munkakörbe helyezték volna őket. Tehát nemhogy tömegessé váltak volna, de még nagyon követőkre sem találtak e kezdeményezések. — Nincs itt akkor valamilyen ellentmondás a képzés szükségessége, valamint a termelőszövetkezetek jelenlegi gyakorlata között? — Én az előbbi példát a kisgépkezelői tanfolyamokkal kapcsolatban mondottam, de bizony nem ritka eset, hogy megszereznek valamilyen foglalkozási ágban szakképesítést és sokszor nem is a tsz hibájából, de semmiképpen sem a nők hibájából nem kerülnek a képzettségüknek megfelelő munkakörbe. Az ilyen helyzet például abból adódik, ha egyszerűen időközben megszűnik a szövetkezetben az a gazdasági ágazat, amelyikben a szakképzettséget szerezték. Például nagyon sok baromfitenyésztői szakmunkásnőnk van, de nem egy helyen előfordult, hogy a termelőszövetkezet megszüntette a baromfitenyésztést, s így kénytelen volt munkaerő-átcsoportosítást végrehajtani. A korábban ott dolgozó nők ennek következtében más, nem a szakképzéttségüknek megfelelő munkakörbe kerültek. Ilyen jelenségek, vagyis ez az ellentmondása a képzettségnek és az annak megfelelő munkakör betöltésének bizony előfordul, — Mi a tapasztalat:- a továbbtanuló nők, a szakmai képzettség megszerzése után többet keresnek-e? — Nagyon sok termelőszövetkezet ígérte és bé is tartja ezt az ígéretét, hogy a szakmai képzettség megszerzése után az alapsza bályban rögzített feltételek szerint a plusz .bért valamennyi képzettséget szerzett tagnak, dolgozónak —- legyen .az nő vagy férfi. —- megadja. Tehát ezen a téren egyre kevesebb a probléma. Sőt azt is elmondhatom, hogy ami az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvének alkalrhazását illeti, a népgazdaság más ágazataihoz képest a mezőgazdaságban, a termelőszövetkezetekben viszonylag jól állunk. Adódik. ez abból, hogy a mezőgazdaságban kialakult jövedelemszerzési módok, ösztönzők, eleve úgy alakultak ki, hogy egyformán minősítik a produktumnak a létrejöttében mind a nőket, mind a férfiakat. Mindent összevetve mégis azt kell mondanom a továbbtanulással, a szakmai képzéssel kapcsolatban, termelőszövetkezeteink nőtagjai, -dolgozói akkor járnak a haladás útján, ha a demokratikus fórumokon is sürgetik a különböző szakmai tanfolyamok megszervezését, valamint az azokon való részvétel lehetőségeinek a biztosítását és azt, hogy lehetőség szerint a megszerzett képzettségüknek megfelelő munkakörben dolgozhassanak... Falud! Sándor Gyöngyös meddig Gyöngyös ? Látszólag kicsit mesterkélt a kérdés megfogalmazása. Hiszen a válasz nagyon egyszerűnek tetszik: Gyöngyös addig Gyöngyös, ameddig a közigazgatási határa ér. Ez igaz. De mi legyen akkor Gyön- gyössolymossal, Gyöngyöshalásszal, amelyeknek . templomtornya az utolsó gyöngyösi házaktól már jóval kö- zelebhre látszik, mint a városi nagytemplomé? Ebből is kiderül, hogy az élet tényei általában nehezen szoríthatók leegyszerűsített kategóriákba. Ha .tetszik, ha nem: Gyöngyös tehát nem egészen addig tart, ameddig a közigazgatási hátára ér. Hanem — meddig? A KÉPZELETBELI VONAL A városi tanács végrehajtó bizottságának ülése előtt ott szerepelt az északi városrész fejlesztésének a terve. Ebből világossá lett, hogy bár volna még terület az újabb házhelyek kijelölésére, a ceruza . továbbmozdulásának álljt kell parancsolni. A természetes folytatás elmarad. Hogy miért? Mert ott a határ. Az a bizonyos képzeletbeli vonal, amely ma még erősebbnek bizonyul, mintha vasbetonból épült falat húztak volna ott fel. A törvényesség tiszteletben'' tartása még azt sem engedi meg a város vezető testületének, hogy ebben az ügyben bármit is fontolgasson. Nem, az már egy önálló közigazgatási terület, egy teljes jogú község földje, amire — kis túlzással — még rákacsintani sem szabad a másik tanács testületének. Talán még hangsúlypzot- tabb az a példa, ami a Sástó fejlesztését gátolta az utóbbi tíz évben. Annak a bizonyos útnak, ami a tó déli részén vezet lefelé, az egyik oldala Gyöngyös területét jelzi, a másik pedig Gyöngyössolymosét. Arra a másik oldalra tehát már nem illetékes a város. A mi eljárási szabályaink pedig nagyon féltik az érdekelt fél presztízsét. Olykor tehát nehezebb átmenni az út másul . oldalára, mint annak a bizonyos tevének átbújnia a tűfokán. Harmadik példának kínálkozik a sárhegyi Anna-tő környéke. A földrajzilag és természetrajzilag egységes terület egy része Gyöngyösé, másik része Abasáré. Ki, miben intézkedik itt? Jut. eszünkbe annak a bizonyos fának az a bizonyos ága, ami miatt a fülemüleügyben a törvényig mentek .el a szomszédok. Persze, mostanában már sem . jobb felől, sem bal-felől nem a bírónak fütyül a madár. A VONZÁSKÖRZET Ezer és egy szállal, kötődnek a város környékén sorakozó községek Gyöngyöshöz.- Nemcsak ä munkahelyüket találják meg ott a falvak lakói, hanem oda járnak vásárolni minden komolyabb dolgot, ott tanulnak középiskolákban és szakmunkásképzőkben a gyerekeik, de szórakozni sem tudnak máshová menni, mint be, a városba. Olyan gyöngyösiek is akadnak már elég szép számban, akik „az út má»ik oldalán” építtették fel a családi házukat, nem is rejtve el gondolatukat: az idők múlásával a merev határok is megváltoznak majd, minden bizonnyal. Gyöngyösnek tehát elég nagy a vonzáskörzete, ahogy ezt hivatalosan szobás, emlegetni. A környékbeli községek tehát azt kérték, hogy a köldökzsinór a városhoz kösse őket, ne a járási hivatalMáiravidéki Cukorgyárak Vállalat: Mire költenek tízmillió forintot? Éppen két esztendeje, hogy az MSZMP Központi Bizottsága határozatot hozott a munkások jobb megbecsülése, körülményeik, szociális helyzetük javítása érdekében. Ha most jobban betekintünk a Mátra vidéki Cukorgyárak Vállalat életébe, a szakszervezeti bizottság munkájába, kitűnik: a határozat irányelvei elevenen ható erővé alakultak. Ezt tükrözi egyébként a vállalat mindkét üzemére érvényes szociális terv, s az a tízmillió forintot meghaladó összeg, amelyet csak ebben az esztendőben munkásjóléti és ezzel összefüggő egyéb célok megoldására fordítanakKét telep, különböző adottságok, gondok. Módosul a terv Selyp sajátos helyzetéből eredően, s megint más Hatvanban. Természetesen nem aránytalanságokról beszélünk, csak olyan tényezőről például, hogy amíg a városban a vállalatnak saját óvodája van, addig Selypen a községi gyermekintézmény fejlesztését kell az üzemnek támogatnia. Tucatnyi lehetőség A tízmillió forintot meghaladó anyagi fedezet birtokában számtalan lehetősége van mind a gazdasági vezetésnek, mind a szak- szervezeti bizottságnak, hogy érvényt szerezzen a szociális gondoskodás alapelveinek. Az idén jobb minőségű munkaruhát vásárolnak például a dolgozóknak, s evégből tízszázalékos költségnövelést irányoztak elő- Változott bizonyos fogyasztási cikkek ára, az üzemi érkeztetés azonban senkinek nem kerül többe a tavalyinál. A különbség kiegyenlítését szintén betervezte a szakszervezeti bizottság, éspedig a két konyha anyagi támogatásának emelése útján. Ve a munkakörülmények javítását segíti az évről évre szervezettebbé váló munkásszállítás, amit részben saját busszal, részben Volán-járatokkal oldanak meg. A vállalat ilyén célú gépparkja az jdén is növekszik, most Selyp környéki munkások zavartalan közlekedését kívánják biztosítani újonnan vásárolandó kisbusszal. S hogy az egészségügy területét szintén érintsük: a vállalat szociális tervében SO százalékkal növelték azt a pénzügyi keretet, amelyből a csökkent munkaképességűek keresetét kiegészíthetik, illetve a korábbi szinten tarthatják. Lakásépítések Miként a konzervgyár, úgy a Mátravidéki Cukorgyárak Vállalat is próbálja segíteni a tanácsot a helyi lakásépítési gondok csökkentésében. S nem kis összeg, amit ilyen célra fordítanak. Selypen például az idén kezdik meg két és fél millió forintos előirányzattal egy tizenkét lakásos bérház építési munkálatait. Átadására a jövő esztendőben kerül majd sor, s a tulajdonjogról, illetve bérletről külön szakszervezeti bizottság dönt többféle szociális szempont figyelembevételével Hatvanban ugyanekkor 800 ezer forintos keret erejéig nyújt támogatást dolgozóinak az üzem, ha azok lakást kívánnak építtetni. Vállalati birtokban levő lakóház révén jutott viszont nemrégiben otthonhoz Szabó Rudolf és felesége, vagy például Vermes Miklós. Az üzem eddig több ilyen házzal rendelkezett, de időközben leadták őket a helyi tanácsnak, mert fenntartásuk gazdaságtalan volt A szakszervezeti tanácsülésen most jóváhagyott 1976-os szociális terv még egy további módot biztosít az építtetők támogatására. Kislakásokról van szó. S minden cukorgyári munkás — ha van kedve és induló tőkéje! — kedvezményes fuvart kap az üzemtől, vagy pedig olyan munkagépeket kölcsönözhet, amelyek megkönnyítik a talaj egy engetést, betonkeverést, földásást Négyévenkért Szociális feladatnak tekinthetjük mindezek után azt a gazdag üdültetési programot is, amelyet a szakszervezeti bizottság tervez, szervez évek óta, s egyre növekvő anyagi, tárgyi feltételek közepette. Az idén például már Tihanyban, Mátraszentlász- lón, Hajdúszoboszlón van saját üdülője a vállalatnak, huszonhárom munkás megy cserekirándulásra a Német Demokratikus Köztársaságba, s nyolcvanat meghaladja azoknak a száma, akik különböző SZOT-üdülőkbe kapnak kedvezményes beutalót. Ilyen úton-módon az idei esztendőben négyszázat megközelíti a szakszervezeti támogatással üdülők, szórako- zók tábora, ami gyakorlatilag annyit jelent, ■ hogy négyévenként minden gyári munkás, alkalmazott eljuthat valahova családjával együtt. Igen hasznosnak bizonyul a szocialista brigádmozgalom szempontjából is agyár nemrég vásárolt Ikarus panoráma autóbusza, amelyet jelentkezés sorrendjében vehetnek igénybe a kisebb-na- gyobb munkáscsapatok. így szerveződnek a hét végi kirándulások, országjárások, vagy éppen a különböző színházlátogatások. S hogy valóban jó ez mindenkinek, kitűnik a menetlevelekből. Nincs olyan vasárnap, amikor ne gördülne ki a garázsból a meggypiros jármű. Folytatás nélkül Persze nem teljes még & kép, amit a Mátravidéki Cukorgyárak Vállalat szociálpolitikai törekvéseinek megvalósításáról nyújtottunk. Nyugodtan folytathatnánk: mit fordítanak az új esztendőben segélyezésre, vagy éppen a selypí és a hatvani művelődési otthon fenntartására? De talán enélkül is sikerült érzékeltetnünk, hogy egy fontos politikai állásfoglalás mit jelent valamely nagyüzem életében, s hányféle formába öltözve segíti elő a dolgozók nyugodtabb, derűsebb, egészségesebb életét. Hogy vannak még feladatok? Esetleg nem mindenki érzékeli a gondoskodást? Elképzelhető, összességében mégis kedvező benyomásokkal váltunk el munkásoktól, szakszervezeti vezetőktől, tudván, ilyen fontos kérdésekben a nagy többség hangja mérvadó igazán! (moldvay) hoz. Ennek folyamán ma már a mátrai három szentek faluja is Gyöngyös felügyelete, gyámkodása alá tartozik, bár önállóságát, közigazgatási jogait senki és semmi sem csorbította. Halász, Sólymos , és Oroszi után Mátraszent- imre is csatlakozott formailag is az - érdekegyezséghez. A CÉLOKÉRT EGYÜTT Amikor azt kérdeztük Herényi Józseftől, a városi tanács elnökétől, hogy csupán formális változásokról varé .szó,' ‘így válaszolt: —' Bar. a város, környék! községek, mindenben megtartották önállóságukat, a fejlesztési feladatok kijelölésében és azok végrehajtásában együttműködünk. Kigárt tehát a párhuzamos, vagy az ellentétes1 tervezés esete. — Példát hallhatunk erre? ■— Említettem az északi városrész fejlesztését, ahol már az általános iskola helyet úgy határozzuk meg, hogy az egyaránt szolgálja majd a solymosi lakosok ér* dekát is. Ahogy a szomszéd- községben az építkezésék a város felé haladnak, úgy jelennek meg itt majd a kétszintes," városias jellegű lakások. Másik példának pedig' ■ Sástó kívánkozik. Most érleljük ennek fejlesztési tervét, hogy ott egy jelentős üdülőközpontot tudjunk kialakítani. — A Mátra is a vonzás- körzethez tartozik. Ennek a fontos földrajzi egységnek a jövője csupán a város elha• tározásától függ? — Egyáltalában nem. Az 1026-os kormányrendelet módot ad arra, hogy központi forrásokból a Mátra fejlesztése a mostani ötéves terv időszakában nagyon komoly lépésekkel haladjon előre. A Mátra sorsának alakulása nemhogy a város erejét haladja meg, hanem még a megyéjét is. Ezt nem mindenki látja, és olykor minket tesznek felelőssé olyan dolgokért is, amik egyáltalán nem tőlünk függnek. — Milyen gyakorlati for« mák alakultak ki a város környéki községekkel való együttműködéshez? ■— A város vezetői közül a vb-titkár a felelős ezért a feladatért, de ez nem jelenti, hogy akár' én, akár valamelyik elnökhelyettes ne keresné meg a községeket, ne menne el a községi vezető testületek üléseire. Ugyanakkor a szakigazgatási szerveink vezetői is megteszik ezt A másik oldal is él: a városi tanács üléseire meghívót kapnak a községi tanácsok vezetői is. A kapcsolatunk tehát állandó és kétoldalú. Nem is lehet ez másként a cél érdekében.:, a lakosság jobb életkörülményeinek kialakításában, biztosításában. Az élet szülte, az élet kő-' vetelte a merev határok rugalmassá tételét Feloldódnak az egykori, vélt press* tizsíéltések, átadják helyüket a realitásoknak, a korszerű gondolkodásnak és a hasznos cselekvésnek. Nincs ebben semmi külö-' nos: a határokat valamikor, valakik megvonták. Nem öröklé'űek. Csak addig hatékonyak, amíg az embert szolgálják. Tehát az ember szolgálatában ki. is tágulhatnak és meg is szűnhetnek. Csak érteni kell az idők új törvényeit G. Molnár Ferenc 1976. április
