Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-04 / 81. szám
MEZEI ANDRÁS VERSEI: ONNAN Jő látni alant / zuhanó-repülésben az angyal szárnya lángol Hazugságból él meg a gyáva Igazságból hal meg a bátor VALÓSÁG Tudod már, hogy a legelső, az a harc volt a végső. Győztél. Angyalod elbukott. Amit tudtál, csak azt tudod. Amit hittél csak azt hiszed. A tündér tetemét viszed: egy-küldetésű életed himnuszát. Ezüst csontjait ARSZENYIJ TARKOVSZKIJ: KEZEK Mint valami idegen tárgyat, Megbámulom a kezemet: Göcsőrtös, erős gyökere A kezem egy munkáscsaládnak. Megbízható, régi fajta, Baráti kézfogásra termett, Fészke a foszlós kenyereknek, Ráismerve az ekeszarva. S míg tartaná a föld szivét — Látod csillagszeretők vagyunk — Kezünk, ötágú csillagunk Horgával átdöfve az ég. íme, mitől hősi a tett: > Míg a kétszer öt bütykös újj Jót munkál halhatatlanul, A föld — ősi atlaszi súly — Minden ízéhez odaforr. (Ladányi Mihály fordításai MA/VVWWVWWWWWNWWVVVWVVVW¥lM)WWViAVVWWVWWVVVWAWWVVWWv/t/* ■«. ~ eA NYÁR DIVATJA Uóuillfí VS női q ál (it tamyvillám Theodor Fontane jelen volt egy bálon. Egyik ismerőse egy elgánsan öltözött hölgyre mutatva megkérdezte: — Hogy tetszik önnek ez áz estélyi ruha? . — Pontatlan! — válaszolta Fontane a kissé megrökönyödött ismerősnek. — Hogy érti ezt? — Nos, túl későn kezdődik, és túl korán fejeződik be! , ★ Eugen O’Neil amerikai drámaírótól ■ egy kritikus megkérdezte, mi az oka, annak. hogy egyetlen darabjában sem szerepel boldog férj. — Mit akar tőlem? — válaszolta az író. talán van olyan darabom, amelyben ötlábú elefántot ábrázoltam volna, amelyik ráadásul repülni is tud? Joachim Ringelnatz költő és kabarészerző egyszer véletlenül összetalálkozott az utcán barátjával. Frank We- dckinddel. az ismert német íróval. A viharos üdvözlés után Frank Wedekind panaszkodva mondta: — Milyen kellemetlen áp- • rilisi időjárás van ma! Hol a hő esik, hol kisüt a nap, azután meg az eső esik! — Tökéletesen igazad van — helyeselt lelkesen Ringel- natz —, az embernek fogalma sincs róla. hogy a téli-, vagy a tavaszikabátját csapja zaciba. ★ Theodor Storm, több ismert mű" szerzője tulajdonképpen jogász volt. Járásbí- rpként működött a németországi Húsúmban. Társaságában, Theodor Storm jelenlétében, valaki a régi bölcsességet emlegette: V — Hiába, a világon a legelső a jó lelkiismeret! — Kétségkívül — bóiint Storm —. de utána mindjárt a jó ügyvéd következik a sorban. ★ Két barát találkozik: — Hol vagy. mit csinálsz, hogy vagy, hogy van a feleséged? — Nézd. én jól vagyok, de a feleségem egy kicsit gyenge■ — Miért gyenge, valami baja van? — Semmi baja, de van nála ióbb is. A férj munkába indul. Az asszony egy kis csomagot ad át neki: — Egy kis meglepetés, drágám. Vettem hajszeszt, hajhullás ellen. ' —_Nagyonkedves, vagy, de . nekem nem hullik a hajam. — Nem is neked vettem, hanem annak a lánynak, akinek a hajszálát mindig a kabátodon találom. — Levelet kaptam a vőlegényemtől. Azt írja: „Két hónap múlva megjövök és elveszem a világ legszebb lányát feleségül.” — Szemtelen fráter! Már mióta vezet az orrodnál fogva, s most pedig mást vesz feleségül — így a kedves barátnő! Laktanyában. — Miért vagy olyan szomorú ? — Hazament a komám. — Az enyém is, mi van abban! — Igen, de a tied nem dolgozott a konyhán! — Doktor úr, kérem, siessen hozzánk! A fiam lenyelt egy pénzdarabot! — Mennyi idős? — öreg, 1830-ban verték. — Tudod, a felesegemet három hónappal a házasságunk előtt ismertem meg. — Én csak három hónappal utána. — Péternek szólítottál, pedig tudhatnád, hogy Markának hívnak — panaszkodik a fiú a lánynak. — Ebben a sötétben könyvijén téved az ember! Egy fiatalember visszaviszi az ékszerésznek a karikagyűrűt, amit előző nap vásárolt. — Nem tetszett a gyűrű a kedves választottjának? — Én nem tetszettem az apjának. A bolgár Rudozem város közelében egy ősrégi tölgyfába csapott a villám és kettévágta. És ekkor... a legvalóságosabb aranyeső zúdult a földre. Kiderült, hogy a tölgy- törzsébe . - reges-rég egy agyagedényt rejtették el, melyet . XVII, századi török aranypénzekkel tömtek tele; Ä négerek megelőzték Kolumbuszt Az amerikai paleontológusok számára már nem kétséges, hogy a négerek előbb kerültek Amerikába, mint Kolumbusz, a vikingek, vagy bármely más nép. Az állítást minden kétséget kizáróan bizonyítja a washingtoni Smithsonian Institution kutatóinak legutóbbi lelete: a Virgin Island területén talált két csontváz, amely szakértők szerint 30 év körüli, színes bőrű emberektől származik. Mindkettőjüknek kitörték egy-két fogát olyan rítus keretében, amely a régi afrikai kultúrákban volt szokásos. A radioaktív szénnel végzett vizsgálat kimutatta, hogy a csontvázak 1250 körül kerültek a földbe. A csontok mellett néhány, Kolumbusz! előtti időből származó motívummal díszített kancsót találtak. Ivan van Sertima, a bostoni Rutgers University professzora szerint a fehéreket megelőző négerek nyomaira számos lelet utal Amerikában. A belső-afrikai néger törzsekével megegyező koponyaalkat fedezhető fel több amerikai leleten. Ilyen7 jellegű koponyákat találtak Texasban és a Mexikói-öböl hosszában. Van Sertima meggyőződése, hogy a négerek Amerika felfedezése előtt nemcsak véletlenszerűnek. vagy csak olykor-olykor vetődtek a kontinensre Szerinte olyan nagy számban érkeztek a négerek és olyan hosszú időt töltöttek Amerikában, hogy alapvetően befolyásolták az itteni népek kultúráját. Ugyancsak a négerek jelenlétét látszanak bizonyítani azok a 30—40 tonnás kolosszális szobrok, amelyekre La Vantában bukkantak. Matthew Stirling amerikai régész szerint „meglepően negroid vonásokat mutatnak”. A szobrok i. e. 814 táján készültek. Vajon a föníciai hajók néger legénysége lepett elsőként Amerika földjére? Van Sertima véleménye szerint ezt. .aem. .állíthatjuk bizonyosan. Az. viszont kétségtelen, hogy négerek az egész kontinensen megfordultak. Ezt- bi- ZOnyítja, hogy mindenütt- találkozhatunk négereket ábrázoló‘.festményekkel, terakotta, réz- vagy aranytárgyakkal. Fantasztikus Hetek, hónapok óta nem lehet spitzbubit kapni. Hiánycikk. Bejártam érte az üzleteket, felhajtottam ! minden protekciómat, de nem és nem, spitzbubi nincs és nem is lesz. Jöjjek egy hónap múlva, ne is jöjjön, jöjjek, de csak a következő ötéves tervben, akkor se jöjjek: így jártam a táncot a nélkülözhetetlen, ám hiánycikk spitzbubiért. Ka- ; jevác megértő füllel és szívvel hallgatta kálváriámat ebben a spitzbubi ügybén és a legnagyobb megértéséről biztosított, miközben ott loholt mellettem a Jó utca ; hosszán, ‘ hogy egy újabb üzletben pro- ; bálkozzam meg ezzel az átkozott spitzbubi- val. — Már o kíváncsi- ; ság is melléd köt, ; kapsz-e végül is? — ; mondta, miközben . beléptünk a félhomá- ; lyos üzletbe. A pult mögül egy ló állt fel. Először azt hittem, ' káprázili a szemem, > Kajevác fel is sikol- i főtt, és mögém bújt. j De a látomány nem ; látománynak, hanem ; valóságnak bizo- j nyúlt: ló volt. Egy \nagy testű, csendes és ; barátságos, higgadt ' hangú muraközi, szép I sörénnyel, selymes barna szőrrel, — aki kedves barna sze- '■ mekkel nézett' ránk, ^ és halkan, udvariIVWVVWVWWVWWWWWI asan kérdezte meg .tőlem: — Mit parancsol uraságod? ■— Tíz spitz bubit — vágtam ki, pedig csak kettő kellett volna, de ilyen körül-- mények között miért ne kérném egy lótól akár az ötszörösét is annak, ami nincs... A muraközi kicsit tűnődve ingatta a fejét, mintha magában mormolná, . hogy spitzbubi,.. spitzbu- bi.mi is lehet az? .. .Aztán halkan felnyerített és bedobogott a raktárba. Két perc, még magunkhoz térni sem volt módunk az ámulattól, máriz dobogott visz- sza, már csomagolt is, blokkolt is és udvariasan el is köszönt: — Viszontlátásra, uraságaim— Legyen máskor is szerencsém — mondta a muraközt és én hónom alatt a tíz spitzbubivál, mellettem az ájuldo- zó Kajeváccal, kitámolyogtam az utcára— — Hát ez fantasztikus. .. — mondtam és belecsíptem a karomba, hogy nem álVWÁAAftVVVVVWVMAWWWWWi modom-e? Eelüvöl- töttem. Nem álmodtam. — Megőrülök. Ez nem lehet igaz..— támasztotta meg a falat Kajevác és úgy nézett rám, mint az egyik őrült a másikra, mikor amiatt gyanakszik, hátha a másik közben normális lett. — Nem mondom el senkinek. Ezt nem lehet elmondani. Kiröhögnek. Azt mondják, hülye vagyok... — ... vagy azt, hogy részegek voltunk — helyeselt Kajevác. Aztán felsikol- tott: — Te, de hát ketten, ha nem létezik, nem láthattuk ugyanazt. Mi őrültek vagyunk? Vagy csak én vagyok?' — Nem, nem mondom el senkinek — hajtogattam . maka- csül, hónom alá szorítva a csomagocskát, í benne a tíz spiztbu- j bival, háttal még 5 mindig az üzletnek, j ahol az imént szolgált J ki engem egy mura- 5 közi ló. És milyen ] udvariasan. — Fantasztikus ez) a ló — mondta Ka je-] vác — egyszerűen \ fantasztikus, mi? — Micsoda? — A ló! Egy ló,) amelyik kiszolgál... — A ló? Ne légy) nevetséges. Mi a fantasztikus egy lóban j — mondtam Ka je- ] vácnak. — A ló isi lény. Miért ne tudna] kiszolgálni? — De beszélt is! — Te is beszélsz, ) pedig te is egy ló] [vagy — förmedtem] rá Kajevácra... — De hát te is azt] mondtad, hogy fan-l tasztikus, hogy senki-5 nek nem mered el-j mondani, hogy... — De nem a lovat,) te szerencsétlen. Az a fantasztikus, ) hogy kaptam spitzbu- < bit. Hiánycikket kap-< tam. Ezt ki hiszi el,< ha mondom? Ezt? < Még, hogy egy ló,i amelyik beszél... A] papagáj is megteszi, ■ de nem ad spitzbubit] például — mondtam] a rám riadtan néző] Kajevácnak, és a fan- < tasztikus élményem j miatti áhítattól né- < mán osontam tova, ] hónom alatt a spitz-J bubikkal. (egri) Kötelem... ?I A címbeli szóalak napjainkban egyre gyakrabban jut nyelvi szerephez. Hogy milyen beszédhelyzetekben és használati értékkel, arról alábbi példáink árulkodnak; „Az igazi sportember kötelmei közé soroljuk az egészséges életmódot is.” „A brigádtagok kötelmeit nem határozták meg pontosan.” — „Az iskolával kapcsolatban a szülőknek is vannak kötelmei." Vajon tudja-e mindenki értelmezni az idézett szöveg- részletekben előforuló kötelem szóalak jelentéstartal- /almát? A megkérdezettek közül egyesek a megnevezést a következő rokonértelmű szósorba tartozónak vélték: kötelem,, kötelesség, kötelezettség stb. Többen úgy gondolták, hogy a kötelem szó a kapcsolat, a kötelezés, a kötelék, a kötődés szavakkal egyenlő használati értékű. Volt, aki egyáltalán nem tudta értelmezni a szóalakot: sohasem hallotta és írásban sem találkozott vele. A kötelem szóalak a XIX» század közepén jelentkezett először, s jogi műszóként azt a jogviszonyt nevezte. meg, amelynél fogva a hitelező az adóstól valamely szolgáltatás teljesítését követelheti. Katonai szakszóként a szolgálati feladatok megnevezésére használták fel: az ügyeletes tiszt kötelmei stb. A szó első jelentkezésekor már az volt a vélemény róla, hogy „haszontalan”, használjuk helyette a kötelesség megnevezést. A szaknyelvben, a hivatalos nyelvhasználatban azonban megragadt, s még akkor is ezzel éltek, amikor elég lett volna a kötelesség, kötelezettség szavak felhasználása. Napjainkban is ezeket a kifejezéseket szorítja ki a nyelvhasználatból, elsősorban azoknak a szóbeli és írásbeli megnyilatkozásaiban, akik a közléseket feleslegesen elhivatalosítják, elszak- szerűsítik, illetőleg meg nem engedhető módon fontoskodnak és körülményeskednek. A szépirodalom nyelvében, elsősorban a költeményekben azonban egészen sajátos stílusértékben jut ez a szó nyelvi szerephez. Hogy milyen változatos jelentéstartalommal, az alábbi versmondatók bizonykodnak: „Lelkem de szorította a robot,/család terhe, pénzé, gyötrelmeké,'időrabló, külső kötelmeké” (Szabó Lőrinc: A pohár alja). — „Megóvnak tán az eleven haláltól / kötelmeim: /.rúmszól- nak — s haza várnak” (Garat Gábor: Zárt osztályon, szabadon). Hogy szavunk közlési szerepe mellett érzelmi és hangulati hatások felkeltésére is alkalmas, bizonyítják ezek a versrészletek: „Kötelmeim ide fűznek még soká/az ajtóm előtti alacsony világhoz® (Sólymos Ida: Egy festmény alá). — „Leheletében, több a kötelemnél/ termékenyítő intellektusod” (Dudás Kálmán Levél). Dr Rifen, József • • 'UfinafU A
