Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-04 / 81. szám
\ —- Szabolcsból vándorolt ide tizenhat család, közöttük mi is. Igen, a jobb kereset lehetősége hozott bennünket ide, Detkre, ahol a termelőszövetkezet házat vásárolt nekünk. Mi tagadás, volt valami olyan bennünk — legalábbis bennem J—, hogy többet érdemiek az élettől. Téesz- tag vagyok 1949 óta. nem éltünk .fcöny- nyen. ’ most végre úgy érzem, megtaláltam a számításom. Igaz, dolgozni azt kell, de tudok is, szeretek is. Tavaly is ledolgoztam a napi tizenkét órát és nem volt se vasárnapom, se ünnepnapom, de még szabad szombatom se. De volt olyan nap, hogy ötszáz forintot is kerestem. Az elmúlt évi keresetem hatvanezer forint fölött volt, ki is fizettem belőle a házat, amit előlegként kaptam a téesztől. Öt éve vagyunk itt, a fiaim már otthon érzik magukat, az egyik szintén traktoros. A másik ott akarta hagyni a tanulást és szintén traktoros akart lenni. — Póka Illés vagyok a detki téesz traktorosa. Guba József né adácsi pedagógus: ■— Szüleim semmiképpen nem akarták, hogy továbbtanuljak. Anya a téeszben dolgozott, apa vonatvezető Volt. Az az igazság, hogy szegények is voltunk, de - a legfontosabb érv az volt, hogy inkább mehjek férjhez gyorsan, mert falun úgy illik. ezfa sZokás. Nekem azonban gyermekkorom óta az volt a mindenem, hogy taníthassak. Sárospatakra menteni a tanítóképzőbe és nyaranként mindennap ott voltam a téeszben . dolgozni. Most itt tanítok, ebben a faluban, ahol születtem. Férjem is pedagógus. Huszonkilenc éves vagyok, kislányunkat Lillának hívják. Mind a ketten azt szeretnénk, ha tanulná, ps nagyon . örülnék, ha .tanárember válna belőle, MAGYAR ÁLLAMPOLGÁROK. ÉLNEK, DOLGOZNAK, TERVEIK, VÁGYAIK VANNAK. BOLDOGULNI AKARNAK, CÉLOKAT TŰZNEK MAGUK ELÉ, GONDJAIKAT TÖPRENGVE ÁTHOZZÁK TEGNAPRÓL MÁRA, ÖRÖMEIKET BEÉPÍTIK HOLNAPJAINKBA,- MUNKÁJUKBÓtsMOZAIKLAPOK KÉSZÜLNEK, AMELYEKBŐL FEL- ÉPÜL, ÖSSZEÁLL AZ ORSZÁG ARCÁNAK FRESKÓJA. é — • Huszonnégy éve dolgozik .áz építőiparban Túró József, "a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat résalapozója. • A résalapozás a modern építkezési technika alapja. Ahol . a résalapozők megjelennek, : hamarosan fal szökken a ' magasba, az általuk teremtett alapon nő, emelkedik az otthont adó várva várt lakás; Hogy mennyi lakásnak • az alapját készítette már el. nem tudja számon tartani. Ö építette saját maguknak, az asszonynak és a négy gyereknek is a házát. V — Mit tervez egy építőmunkás negyvenhat éves korában? — Mi még sohasem voltunk nyaralni; Azt beszélgettük a féleségemmel, hogy jó lenné ezen. a nyáron együtt ' jelmenni valahová, ahol jó fürdő is van, mert az Ízületeim fájnak a téli munkáktól. Kértem a vállalat vezetőit is, és most júniusban megyünk, együtt megyünk nyaralni ‘ beutalóval. •Várga Laéika elsős. Tanul és a tanító néni szerint nem is rosszul, igyekezetével meg különösen nincs baj. -Ö is meg akarja szerezni magának az emberi tudás reá tartozó részét, valamit ő Is el akar érni. Még nem tudja megmondani, mi szeretne jlenni. Otthon az újonnan vásárolt autó a kedvenc játék, dp halkan azt súgja, hogy majd neki egyszer lesz egy igazi is. A legnagyobb vágya, hogy ötöst kapjon számtanból. Azt a bűvös ötöst nem adják ingyen, nagyon m.eg kell dolgozni érte. Lacika dolgozik. (Lenti képünk) Egy bőrönddel és egy orvosi táskával érkezett meg a háború' utáni években Visznekre dr. Kopócs Rudolf. Pozsonyban kezdte gyógyító munkáját 1936-ban. Később Csallóközben volt körorvos, a felszabadulás után oda irányították a jelentkezőket, ahol a legszegényesebb volt az egészségügyi ellátás. Biciklivel járta Visznek, Tarnaőrs, Erk, Zaránk utcáit. Volt úgy, hogy a három gyerek feleségével együtt lázasan feküdt otthon, míg ő Vámosgyörkig pedálozott, mert betegek várták. Visznekről Atkárra került. 1954-ben. Azóta ebben a faluban gyógyít, és nemcsak gyógyszerrel, mert ma is vallja, hogy az egyik legfontosabb orvosi segítség az emberi szó. Nyugdíj előtt áll, de nem szeretné abbahagyni a munkát. Kell a mindennapi menés, szüksége van rá, hogy várják. hogy jöjjenek érte. Tízévenként feit egy-egy képet. A legjobban azonban annak őrük hogy a f;•;•::! falusi értelmiség, meg az érettségizett-fiúk, láiivók már néirr azt 'mondják neki, hogy doktor úr, hanem azt,‘ hogy Rudi bácsi. (Képünk jobbra) Barna Mária a hatvani Bajza József gimnázium tanulója: — Apám mindenáron azt akarta, hogy továbbtanuljak. Édesapám Özdon lakatos, elég jól keres, azt mondta, mindent megkapok, csak tanuljak tovább. Nekem úgy nem volt különösebb elképzelésem, amikor a gi- mibe jöttem, aztán később arra gondoltam, hogy tanárképzőre inegyek, végül is úgy döntöttem, hogy" nem. Azt hiszem, nem tudnék még négy évet végigtánulni. Ügy érzem, nincs hozzá megfelelő ké- . pességem. Meg szeretnék önálló, is lenni. Jobb az, ha úgy érzi az ember, meg tud állni az életben. A pályaválasztási tanácsadón laboratóriumi munkát javasoltak, megfogadom a tanácsot. — Látom, új a farmer. Saját pénzből vetted? —•• Nem, saját pénzem még nincs. A bátyám . hegesztő, tőle kaptam ajándékba, nagyon klassz, csak otthon nem járhatok benne Zárónkon. Apám azt kérte, hogy otthon ne hordjam. « Szígethy András Perl Márton i I *
