Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-04 / 81. szám

/ Április fényei Néwen a negyedszázadról |—I armincegy esztendeje. 1945 április negyedikén, már 1 1 csak egy kis falu szabadult fel. az ország nyugati peremén De ez jelentett országos felszabadulást, amelynek azóta április negyediké a dátuma jelképe és ünnepe. Nem­csak egy kis dunántúli falu megtisztítását jelenti április ne­gyediké: tíz és fél évszázad minden kínlódása és ígérete, s a jövendő minden kilátása benne van. Ahogy november hetid'kében nemcsak a Téli Palota sikeres ostroma, hanem ami arra vezetett, egy népkolosszus sok százados meggyöt- retése is benne volt, mindazzal együtt, ami egy tüneményes íe’emelkedés lehetőségében vált aznap esedékessé és lett az­óta ' valóság. S ahogy annak idején, ama július tizennegye­dikén nemcsak egy Bastille nevű párizsi erődbörtönt rom­bolt le a nép. hanem benne volt azokban a szekercékben az izmoknak az az ereje is. amely magával a mozdulattal évszázadok béklyóit pattintotta le. s amely attól a naptól fogva még a kalendáriumban is új időszámítást diktált, vagy másfél évtizedig. Egymán után július 14.. november 7.. áp­rilis 4.: egy-egy. dátumba foglalt, korszakos diadal. Az ország szabad volt már. mire 1945. április 4-én. az utol­só kisközségből az utolsó náci katona is kitakarodott. Olyan ütemben tisztult meg az ország ahogy az ellenséget maguk előtt kergették a felszabadító seregek. A nyugat felől behatoló új eszme ezer évvel ezelőtt mind keletebbre, a ke­let felől érkező harmincegy évvel ezelőtt mind nyugatabbra űzte a barbárságot. Mindkét magasabb eszmény jegyében, s mindkétszer barbárt. Harmincegy évvel ezelőtt már olyan barbárt, amelyhez képest jámbor hittérítő volt minden kan­nibál. A második világháború végén Debrecenben, Szegeden. Gyulán kezdett már érvényesülni emberség és becsület, s mindenekelőtt a parancs, hogy „ne ölj!”, míg Budapest köz. •terein és rakpartjain, majd dunántúli városokban, s falvak­ban még . javában mutatott be rakásra emberáldozatot, javá­ban koncolt. rabolt, irtott a történelem minden barbárjánál alábbvaló. az immár csak mocskos, elbutult fasiszta hara­mia. Április negyedikén ért csak egészen véget az. amivel 1915 eleje tetézte 1944 iszonyatát, s szégyenét. Ügy változott, egészségesedéit, pirosult élőre az ország, ahogy léptek, zúdultak előre a felszabadító seregek. — Rop­pant magas határoszlop április negyediké, ellátszik hátra a honfoglalásig, s előre a határtalan jövőbe. Egyszerre, varázsütésre nem történik semmi sem. Ezred­éves történelemnek — s külön annak a hosszú és dicső mon­datnak is. amely a keleti országszéltől a nyugati peremig foglalná magába a felszabadító hősregét — zengő felkiáltó­jele április negyediké. De olyan mondat ez. amely folytató­dik még e felkiáltójel után is. Hiszen hol tart már minálunk is azóta! S milyen szépen, logikusan fűzik szavait más ha­zákban is! Nem. varázsütésre ott sem történik semmi. De aki nem vak. látja, hogy aminek nálunk április negyediké, s aminek világraszólóan november hetedike véget vetett — s nem­csak Horthy-világ, nyilasvilág, cárizmus hanem mindaz, ami kisebbségi osztályok uralmának bárminő formája —. annak hatalmi szférája, s kilátása mind szűkebbre zárul. Legdur­vább európai maradékaik közül a portugált nemrég dön. főtte meg a spanyolt most kezdi likvidálni a történelem. Ami a letűnőben levő osztálykisebbségek uralmának parlamentá­ris formáit illeti, azokat — Olaszországban. Franciaországban •— előbb-utóbb szemünk láttára veszi birtokába a páriámén, t' elv lényege, a nép maga. Nem veszélyek nélkül, de oku­lás merítve múlt dolgok intő példáiból is — viszont mind . hr ‘' ’-ozottabban. s már szabad szemmel is láthatóan. A hosz. szú elnyomatás történetére Kubában. Vietnamban, s egyebütt már kitették, más földrészeken most teszik ki egymás után a fe'szabadulás felkiáltójelét. , Sehol sem egyszerre: hoL itt.:, hol ott. Idejét senr lehet per­cekkel mérni, siettetésre sem szorul, de hátráltatni nincs ha­th* mában“ már senkinek;'Á dalban, hogy „nemzetközivé lesz ho’napra a világ”, a holnap nem naptári jóslat, de iöven- •döl ásnék biztos jövendölés, amelynek 1917 óta él mind erő­sebb ütemű teljesülésében a világ. Magyarország előtörténetét — e sokszor dicsőt, többször szomorút — lezárónak, s újrakezdőnek nagyszerű lehetősége virradt fel 1945. április 4-én: mindabban, ami azon a na. pon véglegessé vált. Mi. akik már akkor is túl voltunk e harmincon, még be- " 1 le is szédültünk, mint akinek hirtelen csap szemébe a fénv De csak egy percre, mert roppant munka várt. Akik a^kor vagy azóta születtek, előbb-utóbb az ország többségét teszik, vagy tán máris ők vannak többen. Figyeljük lépteiket a világosságban, amelyet útjukra április negyedikének fény- kévéje vet. Rónai Mihály András Huszonöt éves az egri Finom« szerelvénygyár „A felszabadult magyar dol­gozók nagyszerű üzemet épí­tettek maguknak az egri Berva- völgyben. A gyár, a város első nagy szocialista üzemé, amely­nek gépei munkapadjai mel­lett több száz család először lutott biztos kenyérhez, nyu­godt megélhetéshez.” Az avatásról készült kora­beli tudósítás hírül adta to­vábbá, hogy a gyár mellett épült még öt lakóépület, óvo­da, bölcsőde, munkásszálló, üzlet és egy kultúrház is. Örömből, lelkesedésből nem volt hiány, de a gyár „életre keltése”, vagyis a termelés megindítása a vártnál is ne­hezebb volt. Akkoriban fehér hollóknak számítottak a szak­mailag jól képzett, és politi­kailag is megbízható mérnö­kök, közgazdászok. A város­ból és a környező községek­ből érkező dolgozók is még négy-öt elemivel álltak a gé­pek melé. Aztán gyakran ír­ták át a gyár terméklistáját is: készült itt kerékpárszelep, orvosi fecskendő, Berva-mo- ped, Panni robogó, sőt még kávéfőző is. Egyiket sem szé­gyellik ugyan, de különöskép­pen egyikkel sem büszkélked­nek már. Időközben százával ültek be a különböző iskolák padjaiba, technikus lett az egykori tárkányi parasztfiú­ból, mérnök a volt segédmun­kásból, szakmunkás a szaló- ki parasztlányból. Közben az öt épület lakóteleppé bővült, új gyárat építettek Hevesen, és tucatnyi kitüntetés bizo­nyítja a vállalat negyedszá­zados munkájának sikereit, eredményeit. — Ismeri Molnár József­nél? — szólítottunk meg egy huszonöt év körüli fiatalem­bert a bervai „különvona- ton.” — Csöpikét? Hát hogyne is­merném. Köszörűs. Igazi mes­tere a szakmájának. Sokan tanulhatnának tőle... — Hogyan lett köszörűs, s köztiszteletnek örvendő szak­munkása az egri Finomsze­-rel vény gyárnak ? — A választ már Csöpikétői kaptuk. • — Ahogyan nálunk, Eger­szalókos n?ondják: . ennek hosszú sora van. Az. egész úgy kezdődött, hogy gyerek­fejjel elhatároztam: felme­gyek Pestre munkát keresni. A Népstadion építéséhez vet­tek fel. Tudja hová osztottak be? A vasbetonszerelőkhöz. Ott hallottam meg, hogy Egerben is új gyár épül. Ha­mar eldöntöttem, hogy vissza­jövök, hiszen Eger mégiscsak közelebb van Szalókhoz, mint Kócza Imre Rétfalvi László, Molnár Józsefnét sokan is- Lőcsei József a szerszámüzem mindenese. merik, s tisztelik a gyárban. Budapest. így is történt, 1951- ben már itt dolgoztam. Az elején itt sem volt könnyebb, hiszen gyárat akkor láttam életemben először, nem értet­tem semmihez, ráadásul gya­log jártunk műszakba, meg vissza Szalókra is. Ha jól em­lékszem, 1952-ben történt: behívattak az irodába és kö­zölték velem, hogy fel kell menni Budapestre szakmát tanulni. Hát, ha fel kell men­ni — válaszoltam — akkor felmegyek. A tanfolyam pár hétig tartott, aztán irány is­mét a Berva. Azóta sem vál­tunk el egymástól. De ez nem is lenne olyan könnyű, hiszen itt váltam munkássá, itt let­tem párttag, itt kaptam meg a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatát, a férjem, meg a nő­vérem is itt dolgozik és a gyár segítségével építettük fel Egerben a szép háromszo­bás lakásunkat is. Szóval, minden ideköt, idefűz ehhez a gyárhoz. Jól keresek, tisz­telnek, megbecsülnek, kell ennél több? — Emlékszik-e még az első műszakra Rétfalvi László, a szerszámüzem szakmunkása, aki huszonöt év óta minden munkanap gyalog kocog át Tárkányból a Bervába? — Sok munka, kevés pénz! Röviden így lehetne jelemez- ni az akkori viszonyokat. — És ma hogyan aránylik a kettő egymáshoz? Mármint a munkája és a megbecsü­lése? — Hát munkából ma is van bőven, de a boríték is vasta­gabb, mint valaha is volt. Túlórával együtt gyakran megvan a havi ötezres, és elég szépen keres az asszony is. — <3 is itt van? — Huszonkét éve, neki a Mecmann-üzem a törzshelye. — Mint hiteles szemtanú, miben látja a mai Finomsze- relvénygyár főbb értékeit, erényeit? — Vállalatunk igen erős, összetartó, szakmailag és po­litikailag Is jól képzelt törzs- gárdával rendelkezik. Azt sem kell továbbá bizonygatni, hogy termékeink a legjobbak között is állják a versenyt. És ami ugyancsak erőt,' lel­kesedést ad az ember munká­jához : vezetőink többsége kö­zülünk került ki. Nemcsak kortársaink, hanem sorstár­saink is. Talán ezért is tesz­nek jóval többet a kötelezett­ségeiken túl ezért a gyárért, az emberekért. Nekem az a véleményem, hogy a bizalom, a baráti szellem a legokosabb gépnél is többet ér'... Bár a jubileumi ünnepség­re ezután kerül majd sor, de a negyedszázad munkájának eredményeit bizonyára szám­ba vették már a kommunis­ták is. — így van — mondotta Lő­csei József, a vállalati pártbi­zottság titkára. — Tudom, hogy a. politikai munkát elsősorban nem szá­mokkal mérik, de a fejlődést summázó tényekből, adatok­ból azért mégis sok mindenre lehet következtetni. Ezért is említek én is néhányat: a 450 kommunista között egyetlen olyan sincs, aki ne rendelkez­ne legalább marxista közép­iskolai végzettséggel. Rajtuk kívül több mint négyszáz pártonkívüli is elvégezte már ezt az iskolát. Százötvenen marxista egyetemet végeztek, a vezetők több mint 90 száza­léka az előírt politikai kép­zettséggé! is rendelkezik. A párttagságunk, 'harminc szá­zaléka nő; 'az' 197Ö !ótá fel­vett párttagok 85 százaléka fizikai munkás. — A „vezéri székbő!” visz- szatekintve: milyen is volt ez a negyedszázad? — A kér­dést Kócza Imrének, & válla­lat vezérigazgatójának tettük fel, aki huszonnégy éve mondhatja magát bervainak. ■— Az idő megszépíti a ne­hézségeket is, de mégis az az igazság, hogy tengernyi gond­dal indult meg a termelés. Aztán mégiscsak kiálltuk, il­(ffotó: Perl Márton) letve ki kellett éllni.a próba­tételeket. 1964-ben nevezték ki igaz­gatónak, 1968 óta pedig ve­zérigazgatója a vállalatnak. — Ho® a választás miért rám esett, azt nem' tudom, de mindig igyekeztem eleget ten­ni ennek a bizalomnak. Olyan természetű' vagyok, aki egy kicsit mindig kételkedik a ' munkájában. A legjobb döntések, az igazi sikerek után is mindig felmerül ben­nem : talán még jobban is csinálhattuk volna. Szeren­csémre, vagy szerencsénkre a többi vezető is hasonlóan vi­seli el a nehézséget és az örö­met is. — Nem zavarja a vezéri­gazgatót, hogy a beosztottjai között nagyon sokan van iák olyanok, . akikkel együtt kez­dett Kócza Imre is? — Egyáltalán neip. Egy­részt, mert a baráti kapcso­latunk semmit sem változott, másrészt éppen az egymáshoz való közelségre alapozva még őszintébbek, még kritikusab- bak vagyunk egymással szemben. — Hogyan tekintenek az Újabb negyedszázad elé? — Optimistán. Ahogyan azt a múlt év végén már a Nép­újságban is elmondtam: szá­munkra kedveznek az új gaz­dasági körülmények. Piacké­pes termékeink vannak, több világhírű nyugati, keleti cég­gel vagyunk szerződéses kap­csolatban, így az elkövetke­ző' évékben is' dinamikusan növeljük szocialista és kapi­• talista exportunkat is. És a jó munka alapján még több jut majd dolgozóink élet- és munkakörülményeinek to­vábbi javítására, anyagi, er­kölcsi 1 megbecsülésükre is. örülünk és bizakodunk. A kollektíva nevében is mond­hatom: a következő huszonöt év még szebb, még gazdagabb lesz, még több jót, s szépet ígér valamennyiünknek. !Koós József FEKETE GYULA: Emlék tanulság Visszanézés a földosztásra I i 1945. Vonat tetején kevés a ka­paszkodó; leginkább amiatt kényelmetlen így az utazás. Bár nem minden vagon te­tején kevés. Attól függ. ni. lyen a szellőzőnyílások ki­képzése. Olyik valóságos kis kémény, annak a szomszéd­ságában a legbiztonságosabb ' ülőhelyet foglalni. Ha fagy • miatt csúszós a tető. akkor különösen ajánlatos úgy el­helyezkedni. hogy legyen va lami kapaszkodó az ember keze ügyében. A mozdonyve­zetők ugyan óvatosabbak in­dításnál is. fékezésnél is. de azért nem árt. ha az utas maga is óvatos. A virtuskodók menet köz­ben is mászkálnak, oersze. Nem. mintha másutt kényel­mesebb ülés esnék a tetőn, vagy nem vágna olyan éle­sen a szél. Csak hát bizonyí­tani kell bátorságukat, s hogy bizonygassák folyton keresz­tülmászkálnak rajtunk. Nagyobb vész nincs, meri a tetőre szorult utasok több­sége jól ismeri a vonalat, s vég'gvisszhangzik a kiáltozás — Vigyázat! Hé!... Vigyáz­ni! —. ha felüljáró közeleg vagy netán alagút. Ilyenkor elfekszik az utazóközönség a tetőn, minél laposabban fek­szik. pedig ülve is maradhat na éppen; megfigyeltem, hogy ülve sem magasabb az em­ber a mozdony kéményénél. Az biztos' hogy a vonat tetején kényelmesebb volt az utazás mint a tehervagon léceseién fekve. A vagon alá behf.íl é hosszú keskeny lép­csőn csak feküdni lehetett, esetleg órákig ugyanúgy fe­küdni. s ugyanúgy kapasz­kodni. Elgémberedett kariz­maiban nem. bízhatott sokáig az ember, hosszabb utazásra oda kellett, szíjazza magát a lépcső tartóvasához. * Mindezeket nem azért em­legetem. hogy; adjunk hálát a sorsnak, ha ma a személy- vagon belsejében utazhatunk. Olykor kényelmetlenül de ugye mégsem a lépcsőhöz szíjazva és nem a; tetőn. Bi­zonygatni sem akarom ezzel, mennyit fejlődött, a háború pusztításait- kiheverve, tö­megközlekedésünk. Nyilván­valóan nem fejlődött ,any_ nyit. amennyit az igények, a szükségletek — sőt: a lehe­tőségek — mércéje szerint fejlődnie kellett volna. Csu­pán azt bogozgatom ezúttal — betársulva a jubileumi szapora emlékezésekbe —. mitől volt olyan derűs ked­vem. jó közérzetem a vonat tetején. De még a teherva­gon lépcsőjéhez szíjazva is. Nem mindenkinek volt jó kedve. Bár tülekedés, civó- dás sem igen fordult elő. legalábbis nem a tetőn. Hús- vétkor meg éppenséggel ke­délyes hangú’atban utaztunk erre határozót'an em’ékszem. Április elsejére esett ugyan­is húsvét — vagy a vasárnap vagy a hétfő —. még locsol­kodásra is sor került., és a tető közönsége mind össze­tartott. hogyan lehetne a fel. kapaszkodókkal április bo. lor.dját járatni. Mármost: csak a megszépí­tő messzeségnek tulajdonít­sam hogy ilyen derűs színek­ben maradt meg ez az em­lék? * Lehetséges az. hogy erede­tiben nem volt derűs? Hi­szen — eredetiben — tele voltam gondokkal, aggodal­makkal azokban a hetekben, óriási felelősség szakadt a vállarnra. a szó szoros értel­mében történelmi felelősség: ezeréves per ítéletvégrehaj­tójának éreztem magam, mint szülőmegyémben a nagybirtokok felosztásáért, a földreform gyors végrehajtá sáért felelős ..miniszteri biz­tos”. Pecsétes írást kaptam a debreceni kormánytól és százötven hadipengőt — ami megfelelt akkor -30—40 mai forintnak —. s néhány kö. teggel a frissen nyomott 600- as rendeletből a megye (ha jól emlékszem) 220 helységé­ben kifüggesztésre. Majd ké­sőbb a szerveződő magyar ka­tonaság járművet is bocsá­tott a rendelkezésemre! egy öregecske katonai biciklit. Sem azelőtt, sem azóta, együttvéve sem ragasztottam annyi defektet. mint azokban a hetekben: kétségkívül ké­nyelmesebbre sikerült egy­szeregyszer az utazás a vo­nat, tetején, mint azon a megátalkodott járművön. Élettapasztalatot, emberis, meretet, szervezőképességet viszont senki sem dugott a vászontarisznyámba, s talál­gatom utólag, mi mindent kapkodhattam el. a feladat nagyságához képest, bizony túlságosan is fiatalon. Mégis megnyugtat, hogy eleve nem mozdíthattam többet hátra, mint előre, mert ezt az ügvet akkor csak rosszindulattal lehetett volna hátramozdíta­ni. Mint mindent, ami egy. égy gátszakadásnál a törté, aelem fősodrába kerül. Március 19-én — egyetlen nap alatt —. a megye összes, településeire eljutott a ren­delet plakátja. többnyire gyalogfutárok hordták ki a járási székhelyekről. Négy nap múlva már az első ka­rókat , levertük, és annak a 190 ezer holdnak a jóval na. gyobbik része, mely a me_ gyében felosztásra került — a tavasz nyíltáyal még szán- tatlah. megmunkálat! an földek —pár hónappal ké­sőbb már új gazdájának ter­mett. * Szükségtelen volna bizony . gatnom. hogv ebben a rend kívül gyors és rendkívül eredményes munkában elha­nyagolhatóan kevés része volt annak a próbáígtlan, sze- leverdi fiatalembernek, aki a lomha, csökönyöst kincs­tári biciklin ide-oda teker, gett a tágas, megyében, és árokparton. gumiragasztás- sai töltött annyi szép. drága időt. Történelmi időt. Meg szerencse, hogy nem tőle függött a siker, s nem a kezdetleges közigazgatáson, nem akkurátus, okleveles mérnökökön és — tanú va­gyok rá — még csak nem is a debreceni kormányon. Hetek alatt kibontakozott egy nép érett nagykorúsága, egyénisége, ebben a társada­lom legmélyéig kavargó for­radalomban. De hol rejtőzködött évti­zedeken át az emberek for­radalmi igazságérzete? Ho­gyan fejlődhetett ki egyál­talán ilyen szilárddá, egysé­gessé? Hiszen nyilvánvalóan nem az ellenforradalmi 25 esztendő iskolái, nem a saj­tója. nem programbeszédei, prédikációi nevelték ki ben­nük. sőt épp azok ellenében nevelődött. S ím, egyszerre a felszínre tört — igaz. nem a saját erejéből, mert a szov. jet hadsereg söpörte el a gá_ takat. mégis úgy valahogy tört a felszínre, ellejnállhatat. lanul. mint a történelmi pa­rasztháborúkban. Rendhagyó eset volt. m'c den előzőkhöz képest. történészek és írók sok­szor megrajzolták saár a kaszát, vasvillát, fütyköst ra­gadó, igazság'.evő népet, ám a magyar történelemben sak ekkor az egyszer fordult elő — és a világtörténelemben is igen-igen ritkán —. hogy maga a nép. kasza és füty­kös helyett teljhatalommal tollat, papirost; mérőlécet ra­gad. példátlanul teljes. Dél- dátlanul. közvetlen dem '-ra tizmussal. Majd befogja i maradék lovat, tehenet az ekébe, vagy ha az nincs hát egy szál ásóval esik neki a földnek; s így — tollal és mérőléccel felfegyverkezve — vívja meg régóta esedé­kes forradalmát. Aki enn.ek a nagy élménynek cselekvő részese volt. sohasem felejti. Békéscsabán, a földoszt % emlékülésének rés .t vevői bői csak úgy sugárzott a felna- rázsló közös élmény, mint­ha csak ,tegnap törtéjit vol­na”.. Az a közös'élménv Imi­kor hetek, hónapok >latt százezrek tanulták meg a közvetlen demokráciában maguktól — olykor a ma­guk kárán — azt. am're so­ha. senki nem 'mnít'tta őket: a tettek felelősségét. Közös az élmény, az élet- tapasztalat. az emlékezés mii. liónyi ember szívós, hozzáéri tő. .találékony é$ á’iozaíos íöldosztó munkájáról. . . Mmmik t) 1976--április; 4* J >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents