Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-04 / 81. szám

Áz észrevétlen hős Aki miatt hét mázsa dinamit nem robbant fel... Ha fellapozzuk „Heves me­gye földrajzi nevfii”-nek kö­tetét, Tarnaszentmária község névanyagában két megjelö­lést találunk, amely a Huszár család emlékét örökíti: Hu­szár köz, Huszár út. A név- gyükemény két adattal is ki­egészítésre szorul: Huszár Miska kútjai és Huszár Mis­ka hídja. Ezért a hiányossá­gé t a gyűjtők és az ada*köz­lők nem okolhatók. Csak egy-két ember akad a mái­ra1 ősi palóctelepek főhelyé­nek mai lakói között, aki H ’-zár M’ska kútjai névvel illeti az üzemanyag-tárolót és H''?;ár Miska ' hídjámk mondja a Tarna-hidat. hí­vesen vannak, akik téljes oi- ze-’-ossággal tudják, minő bű or tettet vitt végbe 1944 novemberében egy 36 éves szentmáriai fiatalember, a most Verpeléten élő nyugdí­jas kútfúró mester — Hu­szár Mihály. Egy régi irat fotókópiáját olvasgatom, még az összehaj­tás nyomai is jól látszanak a fénymásolaton ... ,,Jegyzőkönyv. Készült Verpe- lét kuzseg jegyzője előtt 1945. évi május 23-án Huszár Mihály taniaszentmariai lakos kérelmé­ről. leien varinak alulírottak, önként megjelent fent-nevezett tarnaszentmáriai lakos és előad­ja. hogy a m. kir. honv. Légi­erő Parság 17, sz. Építésvezető­ségének tarnaszentmáriai üza. tároló parancsnokától a múlt év november ho elején parancsot kapott, hogy az üzemanyag-tá­roló tartályait, melynek, űrtar­talma 3 millió liter, az ugyan­akkor kiadott 700 kilogramm robbanóanyaggal az utolsó ma­gyar katonai alakulat elvonulá­sával robbantsa jel. ö ezt a pa­rancsot megtagadta és a csapa­tok elvonulása után az üzem- anyag-tarolót nem robbantotta Jel, sőt annak épségben mara­dását biztosította, a robbantás­hoz kiadott lőszert még a pa­rancsnok elutazása előtt el is dugta. Kéri, hogy ennek bizo­nyítására Somogyi Pál és Jakus József tarnaszentmáriai lakosok hallgattassanak ki. A jelenlevő Somogyi Pál tarnaszentmáriai lakos, aki az oroszok bevonulá­ssá előtt a fenti üza. tárolónál mint munkás dolgozott, előadja, 'hogy úb túroló parancsnokának eltávozása előtt hallotta, amikor Arlay Miklós mérnök zászlós úr huszár Mihálynak -azt a paran­csot adta, hogy a tárolót, rob­bantsa fel és ha erre nem elég a 25 láda pattit, akkor a tároló­kat töltse meg és akkor a rob­bantás sikerülni fog. Közvetlen tudomásé van arról, hogy ami­kor a csapatok elmentek. Huszár Mihály a tartályokat nem rob­bantotta fel, hanem a robbanó­anyagot a dobi bányába vitette (ti és ott elrejtette, hogy a rob­bantást megakadályozza. A je­lenlévő Ja.kus József, aki az üza. tárolónál segédszerelőként volt alkalmazva, előadja, hogy neki Huszár Mihály azt mondotta, hogy az Arlay mérnök úr pa­rancsára neki ott kell maradni a tárolónál, annak esetleges felrobbantására, ö kijelentette, hogy ő nem marad ott, mert nem ért a robbantáshoz. Tudo­mása van arról, hogy a tároló nem lett felrobbantva és hogy a robbantáshoz kiadott robbanó­anyagot Huszár Mihály a dobi < bányába kiszállítana. Mást eb­ben az ügyben előadni nem tud. Jegyzőkönyv felolvasás és meg­magyarázás után elfogadva alá­íratott Kmft. Mátray József sic. jegyző. Huszár Mihály sk. ké­relmező. Somogyi Pál sk. tanú, Jakus József sk. tanú.” Szerepel az iraton még a vármegyei díjnolc aláírása, s egy körpecsét „Heves várme­gye főispánja” felirattal, kö­zépütt koronás címmerrel. Több mint harminc éven át őrizgette ezt az iratot Huszár Mihály, egy másik, orosz nyelvű, cirillbetűs írás tár-'a- sátában. amelynek keltezése 1945. iriálus 26. Az iratok vé­letlenül kerültek elő. s futot­tak a fiú — ifjabb Huszár Mihály rendőr százados — kezébe. A véletlennek köszön­hető csupán, hogy rnojt lefúj­hatjuk róluk a port, feleleve­nítve a bátor tettek igaz tör­ténetét. Középmagas, cserzett arcú, élénk, nyílt tekintetű férfi. Azt, hogy 68 évet dobált már a háta mögé, csupán derese- dő haja jelzi. Erdős völgyto- rokban, az Egerszaiók—Ver- pelét között nyújtózó Komra- volgyi tanyában találkoztunk, hosszúra nyújtott hajnali vad- disznús <: ;ci-kelés után. Ven- dégpuskást kalauzolt, bárki­nél jobban ismeri az erre le­vő erdőrészeket, hiszen fiatal házasként itt élt, s mába ti­lalmazták, szenvedélyétől hajtva itt orvvadászkodott. — ... Katonának engem nem vittek, olyan szakmám Volt — kútfúró, mélyépítő szakképzettség —, hogy a há­ború idejére hadi munkára fogtak. Arlay mérnök fel­ügyelete mellett, aki házunk­nál kosztolt és nálunk csa­ládtagnak érezte magát, én vezettem a légierők üzem­anyag-tárolójának építkezé­sét. Hozzánk tartozott két kő­bánya is, a dobi meg a vári bánya, ahol a robbantásokat magam vezettem, mert lő- mesteri vizsgám is volt. Dol­gozott az építkezésen 80 mun­kaszolgálatos, azokkal közvet­len kapcsolatban álltam. Olyan bizalommal voltak • -hozzám,.- hogy fontos titkuk­ba is beavattak. Abban a tu­datban, éltéig hogy inn.ét . már nem viszik tovább csoportju­kat, hanem a helyszínen ki- végzik őket. Megszervezték a kitörést. Nagy elszántság volt bennük. Engem bíztak meg, puhatoljam ki, mi a németek szándéka velük. Ha a sze­memmel intek, megrohamoz­zák és lefegyverzik az őrsé­get, aztán beveszik magukat a Mátra erdejébe. Azt mond­ták, legfeljebb elpusztulnak tízen, hogy kik, azt eldönti a sors, de hetvenen életben maradnak. Nem került sor erre, bevagonírozták őket a leszerelt szivattyúház beren­dezéseivel és Szentkirálysza­badjára irányították a transz­portot, ahol a szovjetek vala- mennyiüket kiszabadították Azért tudok erről, mirt egy szabómester visszatért közü­lük a faluba és mindent el­mondott nekem... — 1944 novemberében jár­tunk. Mind közelebbről hal­latszott az ágyúk dörgése. Menekülő katonák, polgári lakosok lepték el az utat. So­ha nem volt annyi lakosa a falunak, mint amennyi akkor megfért benne. November 12 —15. között adott parancsot Arlay mérnök, hogy ha a tar­tályok kiürülnek, töltessem fel robbanóanyaggal és rob­bantsam fel. „Mérnök úr, én azt nem teszem” — mondtam neki. Erre ő azt válaszolta: „Nézze, Mihály, amit most maga mondott, úgy veszem, mintha semmit sem mondott volna. Mert ha tudomásul veszem, akkor parancsmeg­tagadás miatt nyomban agyon kéne magát lőnöm. Cselekedjék a belátása sze­rint ..Én a hét mázsa rob­banóanyagot — dinamit volt és nem paxit — a mérnök tudta nélkül kihordattam a dobi kőbányába és ott elrej­tettem. Megtehettem, hi­szen a mérnökön kívül aligha tudta más, hogy a dinamitot a tárolók robbantására kap­tam. Az a hét mázsa dinamit Tarnaszentmárián soha nem robbant fel... — Miért tette? — Nem hősködésből csinál­tam. Nem voltam forradalmár, még csak ellenálló sem. Azért tettem, amit tettem, mert én a munkát szeretem, a rombo­lást pedig utálom. Képzelje csak... az a hét mázsa di­namit nemcsak a tárolókat vágta volna szét, rontó szél­viharja eljutott volna az em­beri hajlékokig is. — Ez hát Huszár Miska kútjainak története, de mi­lyen história kötődik a Tar- na-hídhoz, „Huszár Miska hídjához”? — A Tarna-hidat is fel akarták robbantani... A né­metek különös alapossággal készítették elő a robbantást, amit én hasonló alapossággal megfigyeltem és megakadá­lyoztam. Tizenkét láda ekra- zitot helyeztek el a négy pil­lérnél, pillérenként hármat- hármat, és a ládákra külön- külön tányéraknákat is tet­tek. Kombinált robbantást terveztek. Az ekrazitos ládá­kat pillanatnyi gyújtásra ké­szítették elő, amihez lassú égést biztosító gyújtózsinórt vezettek... Tarnaszentmária alatt járt már a front. Min­ket kizavartak a házunkból, s oda német villámgéppuská- sok fészkelték be magukat. Hírt kaptam arról, hogy mi­kor akarják csinálni a híd­robbantást, Somogyiakat ugyanis, akik közvetlen a híd m üleít laktak, figyelmeztet' ték, hogy menjenek ki estére a házból. Kimentem a szabad ég alá hallgatózni. Szuroksö­tét éjszaka volt. Töprengtem: menjek, ne menjek, mit csi­náljak?! Mit mondjak...? Valahogy erőt vett rajtam az . orvvadász vakmerősége, el­szántsága. Mintha élő zsák­mány lenne, úgy cserkésztem be a hidat. Láttam, érzékel tem minden mozgást. Im­bolygó árnyalakok ereszked­tek le a pillérekhez, meg gyújtották a zsinórt és igye­keztek vissza. Alighogy kika­paszkodtak, már én is ott áll­tam a híd alatt. Felettem a híd bordázatán futók lábai dobogtak. Futottak a robba­nás elől a németek. Gondol­kodás nélkül elvágtam a zsi­nórokat és nagy-nagy nyuga­lom áradt szét bennem. Fe­leségem azt hitte, hogy csak kis dolgomat végeztem el odakint... — Mi történt később? — 1944. november 23-án felszabadult a község. Aka­dálytalanul ömlött keresztül rajtunk a front, de néhány kilométerrel odébb, Kőkút- nál, megállapodott egy ideig. Majdnem otthagytam a foga­mat, mikor a felső tárolókhoz vezettem a szovjeteket. Egy kútban érintetlenül megma­radt az etilbenzin, a repülő- benzin ... Furcsállották, hogy nálunk a németek semmit se robbantottak fel. Kutatták az okát. Durakov András, And­rej Durakov ittmaradt első háborús hadifogoly többször is járt nálam, hogy menjek a szovjet parancsnokságra, tud­ják, hogy én akadályoztam meg a robbantásokat. De én nem mentem, hiszen amit tettem, nem azért cseleked­tem, hogy ezért köszönetét is várjak bárkitől. — Miért készült az ügyről jegyzőkönyv? — 1945 májusában elmen­tem a községházára, kértem, foglalják írásba az esetet. Azért, •- hogy maradjon róla valami emlék. Harminc éven át őrizte az iratokat Huszár Mihály. Sze­mélyes emlékként őrizte, vi­gyázott rá. Soha senkinek nem mutatta. Nem kérkedett, nem dicsekedett tetteivel. Nem akart előnyöket, kitün­tetést, még köszönetét sera. Kútfúró mesterként jó hírne­vet szerzett, ismerik sokan, sokfelé, áldják nevét jó vizű kútjaiért. A hőstetteket cse­lekvő Huszár Mihály azonban jó harminc éven át — észre­vétlen maradt... Pataky Dezső Kilencven éve született Latinca Sándor 1886. április 5- én látta meg a napvilágot Ara­don egy szor­galmas, törek­vő munkósem- bér harmadak gyermekeként. A család mind­egyik gyermek, így Sándor ne­veltetésére is nagy gondot fordított. Az 1906-ban érett­ségizett fiatal­ember, az évek folyamán szer­te Európában utazásokat tett. Hamarosan hír­lapíróként és vezető műszaki tisztviselőként dolgozik és már 1910-ben belép a Magyaror­szági Szociáldemokrata Párt­ba. Az immár határozott el­veket valló, külföldet járt, művelt fiatal férfit a világ­háborúban a Monarchia egyik legszebben dekorált tartalékos tisztjeként látjuk viszont. Tulajdonosa a bronz, a kisezüst és a nagyezüst vitézségi érmeknek (az el­lenforradalom ezért osztogat­ta a „vitézi” címeket) a Ká­roly csapatkeresztnek, mind­két Signum Laudisnak, a ko­ronás aranyérdemkeresztnek, írásbeli dicséreteknek, — de hősiessége és bátorsága sem feledtetik a leveleiben meg­nyilatkozó éles háborúelle­nességét. a szociáldemokra­ta értelmiségiben beért az elszánt forradalmár. „Gyűlö­löm. .. ezt a megfertőzött társadalmi rendszert, amely idehozott engem” — írja fé­leségének. Nem meglepő tehát, hogy aktívan vesz részt áz ősziró- zsás forradalom eseményei­ben. Hamarosan megtalálja élete értelmét: a szegénypa­rasztok és a kisgazdák érde­keinek képviseletét A Föld­munkások és Kisgazdák Or­szágos Szövetsége küldi 1919 januárjában Kaposvárra tit­kárként, hogy irányítsa és szervezze a föld népét A nehézségek, a forradal­mi helyzet megoldásának igénye kész- i tették arra. ■ hogy szerepet vállaljon a | Somogybán I már 1919. I március 10-én f az SZDP és a I Munkástanács javaslatára megalakult háromtagú di­rektóriumban. (Véglegesen a tanácshatalom szilárdított^ meg ezt a megoldást ké­sőbb.) A tes­tület irányí­totta a me­gyei szociali­zálásokat, a 200 hold feletti birtokok termelőszövetkezetekké va­ló átalakítását Latrina feladata volt a köz­ellátás ügyeinek intézése is: a lehetőségekhez képest megoldotta Kaposvár és a vi­dék termékcseréjét. A soka­sodó ellenforradalmi meg­mozdulások azonban szük­ségessé tették a direktóri­um felszámolását és a kor­mányzótanácsi biztosi intéz­mény bevezetését a megyé­ben. A tanácskormány La- tinca Sándort nevezte ki e§- re a tisztségre. Latinca poli­tikai érzékét dicséri, hogy a proletárdiktatúrát ésszerű kompromisszumok és célra­vezető, rugalmas megoldások segítségével gyakorolta. válságos napokban nyugal­mat és határozottságot mu­tatott Egész tevékenysége arra irányult, hogy megnyer­je és megtartsa a falusi sze­génységet a parasztságot a munkásosztály ügyének. De az ellenforradalmi tér-« ror elszabadulása őt sem' kí­mélte. Bár a helyi bírósági szervek először nem találták bűncselekmény hiányában megbüntethetőnek, az idő­közben Kaposvárra érkező Prónay-különítmény tisztjei 19X9. szeptember 17-én a Ka­posvár melletti Nádasdi -éft dőben bestiális körülmények között meggyilkolták.' F. ti Nemzetközi „töndértalálkozó” a rádióban „Hol volt, hol »«a wait* — tavaly az OIR-országok úgy döntöttek, hogy az im­már 10 éve rendszeresen sop­ra kerülő mesejáték sereg­szemlék után, az idén első alkalommal megrendezik a gyermekmesék, jelenetek fesztiválját A Magyar Rádi­óban hétfőtől sugározzák azt § meseműsor sorozatot amely egy-egy tagország leg­népszerűbb népmeséjét, illet* ve egy-egy mesejátékot, is­mertet meg f legfiatalabb hallgatókkal. 2 .iü Daruszegi vasárnapok Tévéfilm. Rideg Sándor & történet időpont­ját 1945-re tette. Rendhagyó film ez a földosztás idejéről — mond­ja Zsurzs Éva, a rendező. Erős komédiának indul, ami a végén tragikus fordulattal fejeződik be. Jó néhány évvel ezelőtt, amikor a regény megjelent, megkérdez­tem Rideg Sándort, hogy tudta ezt a vidám történetet ilyen szo­morúan befejezni? „Gyerek ma­ga még — válaszolta Sán­dor bácsi — nem érti az életet. Tanulja meg, hogy az olyan, hogy egyik percben sírnunk, a másik nercben pedig nevetnünk kell rajta”. GRÚZ JÁNOS: I kurucok Vezérlő Fejedelme II. Országgyűlés az ónodi mezőkön O Mimim 1976. április 4., vasárnap Rákóczi fája Balatonaka- rattyán Rákóczi 1705. június 20-án indul Egerből nagy tervének, merész vállalkozást ~’"ik meg­valósítására, melye így akar végrehajtani, hogy az eddigi hadakozásoknak döntő része legyen. Ez azonban csak áb­ránd maradt. mep,t még a dunántúli hadjárat előtt Nagyszombat mellett összeüt­közésre került sor a császári csapatokkal és ez nem ho­zott győzelmet. Ez a had­mozdulat azt is kifejezésre juttatta, hogy a főúri tábor­nokok, Bercsényivel együtt nem vetik magukat alá a fejedelem akaratának, s szemrebbenés nélkül monda­nak x ellent parancsainak, vagy húzzák keresztül uta­sításait Sérti őket, hogy ta­nácsosait, belső embereit a megyék közbirtokos neme­seiből válogatja össze, rop­pant tekintélye van a la­kosság előtt és már külföl­dön is ißt rebesgetik, hogy ő lesz a magyar király. Ezért is tekint mindenki várako­zással a közelgő országgyű­lés elé, mert tudják, hogy ez az országgyűlés Rákóczi címéről és hatalmáról fog dönteni. A vesztes csata híre után az országgyűlés megtartásá­ban országszerte kételked-. nek. Rákóczi azonban néra változtat tervén, világosan látja, hogy Rákos mezeje a császáriak budai hadállásuk miatt nem lehet biztonságos hely, így Szécsénybe teszi át a „nemes haza státusai­nak egybe való gyűlését’’. Ilyen előzmények után gyűltek össze a rendek Szé- csényben. A sátortábor kö­zepén Bethlen Gábor tizen­két árbócos sátra emelke­dik, ez a fejedelmi sátor. Mellette Bercsényi, az ud­vari méltóságok és hivatal­nokok sátrai. A széles me­zőn, a fejedelmi sátort fél­körben övezve, a megjelent 25 megye táborhelye. Heves vármegyét Telekesy István püspök-főispán és Pethes András címzetes püspök kép­viselték, természetesen raj­tuk kívül Heyes vármegyei nemesek is részt vettek az országgyűlésen. 1705. szeptember 12-én, több ezer ember jelenlété­ben nyitotta meg Rákóczi az országgyűlést. Megköszönte a rendek eddigi támogatását és bejelentette, hogy ezután maguknak kell közös erővel dönteni a haza sorsáról. „ígyhát ezennel leteszek min­dé* hatalmai és tekintélyt, melyet üSféig egyenként le­tett hűségi esküjük rámru­házott” — hangsúlyozta Rá­kóczi. A megyék követei, a középr.emesség képviselői kér zükbe vették a kezdeménye­zést Elhatározták, hogy a mágnások és a klérus taná­csától függetlenül, önállóan tanácskoznak. A mágnások és a klérus képviselői, Ber­csényivel az élükön tiltakoz­tak a köznemesség kezde­ményezése ellen. Éles vita után, .Bercsényi kezdemé­nyezésére a gyűlés a szövet­kezett karok és rendek gyű­lésének nevezte magát. II. Rákóczi Ferencet pedig egy­séges akarattal a SZÖVET­KEZETT RENDEK VEZÉR­LŐ FEJEDELMÉVÉ kiál­tották ki. A fejedelem meg­esküdött, hogy a szabadság helyreállítására kötött szö­vetséget megtartja, a szövet­kezett magyarságot és a ha­za ügyét soha el, nem hagy­ja, az ország nemeseit és rendjeit szabadságukban, ki­váltságaikban nem hábor­gatja, sőt ezeket megtartja és oltalmazza. Rákóczi az esküt Telekesy István egri püspök kezébe tette le és a gyűlés megnyi­tásakor is ő mondott misét Telekesy is elfogadta és alá­írta a szövetségi okmányt és őt a szövetség első szenáto­rává Választották. Az eskü­tétel után megszólaltak a sípok és a trombiták, s dob­pergés kíséretében négy «■weans»«“ ■■ »juai ......i.i y ( Sőús: Bercsényi, Forgách, Eszterházy Antal és Csáky István tábornokok háromszor felemelték * fejedelmet A főnemessé# emelte vállára Rákóczit aki a jobbágyok­kal együtt vonta ki kardját áz ország szabadságáért, az országépítés első nehéz mun­káját a középbirtokos neme­sekkel kezdte meg. Mégis most az történt, hogy a fő­nemesség jelentős részt ka­pott a szabadságharc veze­tésében, az új Magyarország kormányzásában. A szövet­ségre ezután megesküdtek a rendek is, köztük Heves vár­megye rendje is és ennek jeléül a fejedelem udvarába két nemes ifjút, táborába és szövetség tanácsába két-két követet küldött Heves vár­megye is. A miskolci szenátusi ülé­sen mutatkozott meg először a szécsényi országgyűlés nos litikai következménye- an­nak hatása, hogy- a szabad, ságharc vezetésében a főurak kaptak jelentősebb gzereoet. Rákóczi azonban továbbra is a környezetében levő közép- nemességhez ragaszkodik. Ta­lán ezért indul meg Rákó­czi környezete ellen is a tá. madás a főnemesek részérőL De vészjelek mutatkoznak a katonák soraiban is. 17136 február végén Esze Tamás,és 'Szentmarjay ezredében a hajdúk fellázadta!:. Rákóczi csak egy-két ernby-" m’''gedeti- fenségének véli a lázadást. (Folytatjuk.) ■ . ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents