Népújság, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-07 / 57. szám

PÁRBESZÉD Szokatlan döntéssel lepte meg a közönséget s & szak­mát. Sok szó esett már erről. Miképpen vélekedik elhatá­rozásáról másfél esztendő elteltével? Most mii szeretne? — Mit is szeretnék? Mit szerettem volna mindig? Mindenesetre olyan színház­hoz. színházi közösséghez tartozni, melynek olyan ve­zetője van, akivel szót értek, s akinek a tehetségére, fi­gyelmére rá tudom bízni ma­gamat. Mert jó volna ma­gamban még új dolgokat ta­lálni. s ezt az ember nem tudia külső kontroll nélkül elvégezni. Ügy érzem. Kecs­keméten Ruszt József szemé­lyében olyan tehetséggel ta­lálkoztam akinek a bírálatát érdemes elfogadni. A segít­ségét is. — Kossuth-díjósként is bérházban lakik, nem vil­lában s most további ké­nyelmetlenséggel nehezítet­te életét. Csakugyan ilyen puritán? — A kecskeméti élet persze rengeteg fáradsággal jár. Kettős életet élek. ingázó va­gyok. Mégis most valahogy jólesik ennek a városnak a légköre S azt várom, hogy itt (a közönség s részben a város vezetősége révén) az életnek olyan rétegeivel fo­gok érintkezni, melyekkel ed­dig nem tudtam. Tehát, csu­pa segítséget várok. Csupa olyan segítséget smelvről úgy éreztem hogy Pesten nem tudom megtalálni. — Magányosnak érezte magái ellőtt? Ügy vélte talán, hogy tekintélye foj­togatja? Hogy nem merik, vagy nem is akarják bírál­ni? — Az ember magányérzete díjainak számával arányosan nő. S én a hamis tekintély­tiszteletre már elég régen érzékeny vagyok. Pedig a színész egyrészt a tempera­mentuma szerint a meggyő­ződését képviseli, másrészt értelmes szóra éhes. Az a rendező vagy színész, aki úgy fogja fel esetleges indu­latosságomat. hogy én a Kos- suth-díj jogán ledorongolom, az vagy együgyűnek tekint, vagy elvárja, hogy én tekint­sem őt együgyűnek... Az elmúlt másfél esztendőben, azt hiszem, az efféle áltekin­télyt sikerült leküzdenem... De van ennek a kérdésnek egy nehezebb oldala is. Ahogy a színész mondani­valójának rétegeit felhasz­nálja élete folyamán, mindig távolabb jut. Elvontsbb (nem elméletibb!) dolgokra vá­gyik. A felületre már nincs szüksége. Arra. ami a fiatal­nak még természetes újdon­ság. A fiatalok persze sok mindent tudnak. Sok min­dent örökölnek. Rajtvonaluk közel van ahhoz, ahol mi most vagyunk. S hozzásegíthetik az embert ahhoz, hogy a fe­jében menthetetlenül kiala­kult sémákat (pl pesszimiz­must. hogy én ezt úgyis tu­dom. ezzel már nem érde­mes foglalkozni) revízió alá vegye. — S az ilyen revízió csak „színváltozással“ elképzel­hető? — Véleményem szerint, ha valaki valóban csinálni akar valamit, a körülményeit kell megváltoztatnia. Ki kell pél­dául lépnie a korábbi meg­csontosodott érintkezési for­mákból. Az új környezetben az ember előéletének csak szakadt foszlányait viheti. önmagát — bensőséges kap­csolatokkal is — mindennap újra hitelesítenie kell. S az is bizonyos, hogy az ilyen kapcsolatok kialakulásához ügy kell, ügyek kellenek. Kö­zös munka, küzdelem példá­ul a színház létéért, életéért. Másként igazi bajtársiasság nem születik... — Mindezt korábban nem éreztem. Talán azért, mert a pesti színházak állandó és változatlan együttesek. Bizo­nyos törvényekkel, amelyek elől nem lehet kitérni. Pedig az állandóan fenntartott ..sta­tus quo”-k. az. hogy csak ne­hezen töltődnek fel új arcok­kal bizonyos helyek, elveszik a színháztól a kezdeménye­zés erejét. S arra is van valamiféle íratlan törvény, meddig érdemes egy-egy szí­nésznek ugyanott maradnia — Bizonyos mérleget most már bizonyára készí­tett: mit adott önnek az új munkahely? — Kecskeméten & színház a város egyik szórakozóhe­lye. Az is természetes, hogy közvetlenebb kapcsolat van a város élete és a színház között Itt személyesen is érint mindenkit a színház si­kere vagy bukása. Talán büszkébbek is a maguk szín­házára. Tehát, hogy kicsit közhelyesen fejezzem ki ma­gam: a színház része a vá­ros mindennapi vérkeringé­sének. Ez pedig rendkívül fontos, mert végül is a szín­ház sorsát az fogja eldönte­ni. hogyan tudunk az ország életébe elevenen bekapcso­lódni — Más lapra tartozik, hogy nekem az a meggyőződésem: épp az a magyar művészi élet vidékiessége, hogy egy­fajta önostorozó indulattal szidjuk. Hisz művészetünk (színházunk) értéke minden szidalom ellenére bármelyik ország színvonalának meg­felel. Csakhogy mi minden­áron a ..világszínvonallal” kívánunk lépést tartani! Pe­dig ezzel nem megyünk sem­mire. Gogol, a Holt lelkek: — ha az akkori világkultú­rát nézem — „vidéki” ügy. De épp az ilyen vidéki művek által tudott az orosz iroda­lom csodálatos magaslatok­ba eljutni. — Ezek szerint, ahogy mondani szokás: „bizakodó és elégedett”? — Amikor Kecskemétre szerződtem, egyáltalán nem gondoltam arra. hogy most jó lapra teszek Semmiféle garancia sincs arra sem, hogy például a kecskeméti szín­házban levő lehetőségek meg is valósuljanak. Anyagi okok miatt pl. nagyon nehéz iga­zán tehetséges fiatalokat na­gyobb számban odahozni. S a vidéki színházak megítélé­sében. feladataik megadásá­ban is tapasztalható bizonyos merevség. Mégis az a véleményem, ha művészként, emberként élet­ben akarok maradni, nem kerülhetek olyan helyzetbe, hogy egyrészt elégedetlenül morgok, másrészt magam sem csinálok semmit Kény­szer vitt Kecskemétre, de azért hit is: ha nem is most. azonnal, s talán nem is ml. de hátha majd később má­sok. .. — S még valamit: egyál­talán nem érzem, hogy áldo­zatot hozok, nincs az én dön­tésemben semmiféle hősies­ség. Az ember a maga kö­rülményei közt kockáztat. De egyébként is az az érzésem: nincs olyan nagy különbség a pesti és a vidéki színész között. Itt is, ott is. akkor színész valaki, ha képes igazi szelle­mi teljesítményt felmutatni. NÁDOK TAMÁS ORMOS MARIA—INCZE MIKLÓS: Európai fasizmusok 1919—1939 Az 1970-es moszkvai történész-világkongresszus óta á „adományos érdeklődés újult erővel fordult a faúzmus- píoblematjka felé Az utóbbi időszakban Magyarországon is egséz sor tanulmány, átfogó marxista igényű elemzés született. Az ismertetésre kerülő — kiadói figyelmezte.ő- vei vitairatnak szánt — kötet is hozzászólás kíván lenni az európai méretekben kibontakozó vitához. Napjainkban már olyan tényanyag áll a kutatók ren­delkezésére, melyekből a fasiszta diktatúrák lényegé egy­értelműen lehet értelmezni. Valamikor a harmincas evek­ben a fogalom történetére az volt a jellemző, hogy a kora­beli jobboldali politikai rendszerek minél nagyobb részét vonták a fogalom körébe. Napjainkban éppen fordított a helyzet, egyre több diktatúrát neveznek nem fasizmusnak. A két szerző igen széles elméleti irodalomra tátoa-z- kodva igyekszik tisztázni az európai fasizmusok keletke­zésének és elterjedésének konkrét előzményeit Itt a szám­ba jöhető okok alapjában véve három csoportra oszthat >k. Elsődlegesen az első világháború utáni években kibo ta­kozó általános gazdasági krízisre kell utalni, amely a ka­pitalista világban szinte megkövetelte a gazdaság állami irányításának fokozott bevezetését Ez a háborút vesztett országokban, mint pl. Németországban. Olaszországban az­zal járt együtt, hogy az új gazdasági rend megszervezésé­nél alapvetően katonai szempontokat vettek figyelem s. Második okként arra a társadalmi struktúraváltozásra keli utalni, amely a XX századi lendületes ipari fejlődés er d- ményeként bekövetkezett vagyis jelentősen módosult a hagyományos osztályszerkezet Ennek a társadalmi átren­deződésnek legfőbb mutatója: a proletáriátus számának rohamos növekedése, illetőleg a középrétegeknek az erős felduzzadása. Harmadik jellemzőként utalnak a szerz le arra a politikai aktivizálódásra, amely az előbbi két < k szükségszerű következményének tekinthető. Ez a váltó ia nemcsak a forradalmi kísérletekben mutatkozott meg, melyek az első világháborút követően egy sor európai országban megvalósították a proletárdiktatúrát, hanem abban is, hogy számos országban a polgári válságból tör­ténő kiútkeresés az ellenforradalom konszolidációját ered­ményezte. Mégis ml a magyarázata annak — tehető fel jogsat» a kérdés —, hogy a fasiszta mozgalmak szülőhelye E-'rtoa déli. középső és közép-keleti részére helyezhető el Hiszem azok a gazdasági, társadalmi előzmények, melyeket a fen­tiekben érintettünk, adottak voltak Európa egyéb tájegy­ségein is? Valóban, az említett tájegységen a tasi'á’ sl tendenciák élesebb formában fogalmazódtak meg, sőt nem­egyszer kormányzati uralomra is kerültek. A szerkő ár könyve azonban azt Is meggyőzően kimutatja: Eur na csaknem összes államában szüle*tek fasiszta mozga’máfc a két világháború között (Természetesen Szoviet-O osz- országot kivéve!) Hogy miért Európa említett térségein erősödtek meg, az természetesen egyéb tényezőkkel is ősz- szefügg. Ormos Mária és Incze Miklós véleménye sz rint a fasizmus sikere minden esetben olyan országhoz köthe'.ő, amelynek erős a feudális múltja, pl. Németország, Oá z- ország. A nemzeti tudat elemeit ezekben az ország '■ an, a valóságos gazdasági ismérvek hiányában, sokszor > yan hamis elemekkel és történelmi mítoszokkal töltötték -eg, melyek a faji összetartozásban láttatták a legfőbb ne • t- képző erőt. A polgári demokrácia viszonylag -szűk d ró- dusra korlátozódott, a demokratikus tradíciók csak -ér számú polgári elemekhez kötődtek. Ennek követkc en a társadalom szélesebb, politikai érettségben elm ... ott tö megeit a fari-tta ideológiák könnyebben tudták efc- lyásuk alá vonni. A gazdagon dokumentált kötet érdekes olvasmá -alt kíná'kozik azok számára, akik e történelmi probléma iránt mélyebb érdeklődést tanúsítanak. (Kossuth, 1976.) * SZŐKE DOMONKOS E ste tévét nézett és a válto­zatosság kedvéért, megíor- 3 iította a heverő! így a párkányos 3 rész került kívülre és a iábrész | került belülre. 3 Amikor elzárta a tévét, már íus- 5 ta volt visszafordítani, azonkívül 3 a feleségét, meg a gyerekeket sem 3 akarta zavarni. Megpróbált úgy ^ slaludni. 3 Nem tudott. Idegen és szokatlan | helyzetbe került. A feje ott volt, 3 ahol azelőtt a iába, és a lába ott, 3 ahol azelőtt a feje. Azonkívül az ^ ablak felé volt fordulva, holott ^ eddig mindig a fal felé fordult. Ez- ^ által úgy érezte, mintha egy biz- ^ tos támasztól fosztották volna ■] meg, és kilökték a semmibe. •> Megborzongott. Tulajdonképpen | hol van? Lábával megérintette a 3 falat a régi fejrésznél. Messze volt | és mintha egyre távolodna. í Éberen lesett a sötétben, a tár- I ;yak körvonalait figyelve, és meg- | jróbált számolni, nogy elaludjon. ; Háromezer-nyolcszázötvennél ab- 3 oahagyta. Megpróbált mozdulatla- - nul, lazán elengedve a testét, fe­küdni Egy ideig bírta, aztán egyre idegesebb lett. Fel akarta gyújtani a kisvillanyt, rztán eszébe jutott, nogy a kisvil- any nagyon messze, valahol a lá- >a körül van. Lenyúlt, és megérin- ette a cipőjét. Előbb az egyiket, íztán a másikat. Amilyen messze van a iába, olyan közel kerültek a cipők. Eddig ha lenyúlt, a heve­rő melletti újsághalmazba kotort ■>e!e. és most elérhetetlen távol­ságba került az újsághalom is. Milyen más így minden, —gon­dolta — és azon kívül észbontóan nevetséges. TÓTH-MÁTHÉ MIKLÓS; Fordítva a (leverőn A ztán az jutott eszébe, hogy negyven éves, biztosítási ügynök, nős, három gyerek apja. A felesége és a három gyerek egyenletesen szuszog a sötétben- A nagy bili a szoba közepén, min­denki által elérhető távolságban, a ruhák a székekre rakva, a nyi­tott konyhaajtón pörköltszag ter­jeng befelé. A konyhában mosat- lan edények gúlája. — Jaj — sóhajtott — és kinyúj­totta a lábait. Előbb a bal, aztán a jobb lábat. A lábfejek egymás­hoz ütődtek, majd lassan simogat­ták egymást. Valamelyik gyerek felsírt, talán a kétéves. — Utazni kéne — villant át az agyán, aztán megismételte hango­san, szinte kiáltva.— Urazni kéne! — Szóltál? — riadt fel az asz- szony. — Igen. Azt mondtam, hogy utazni kéne! — Hová akarsz utazni? — jött az álmos kérdés. — Anyukáékhoz csak karácsonyra megyünk. — Anyukáék... Úristen.., A Fülöp-szigetekre akarok! Vagy a Galapagosra, ahol falkában látha­tom a pingvineket! — Ezért felkölteni? — méltat­lankodott az asszony. — Neked el­ment az eszed! — Miért? Hoznék egy mókás pingvint a gyerekeknek, neked meg egy mosómedvét! — Nem fejeznéd be? Reggel korán kelek! Nekem nincs hangu­latom éjszaka viccelődni! — Mihez van neked hangulatod? — ült fel a férfi. — Neked soha semmihez sincs hangulatod! — Csodálkozol? — ült fel az asszony is. — Melletted még élni sincs kedvem! — Ezen könnyen segíthetsz! Ugorj ki az ablakon! — Ugorj ki te! Nem foglak meg­siratni! Te dög! — Szörnyeteg! Dinosaurus! Sa­kál! — lökte oda a férfi. Az asszony nem válaszolt. Ügy tett, min+ha aludni A férfi is ú-ty tett, mintha aludna, de nem aludt. Az jutott eszébe, hogy reggel be kell menni dolgozni. Istenem, hogy űtálom azt a * munkát! És útálom Ková­csot, Nagyot, Molnámét... Azok­kal együtt!? Förtelmes! És egyál­talán mit keresek én ott? Elképzelt egy erdőt. Vadőrnek látta magát benne, vállra akasz­tott puskával, mögötte vadászvizs­la lihegett. Aztán fehér köpenyes orvossá változott, aki egy súlyos szívműtétet végez. Csinos műtős­nők adják kezébe a műszereket. Később mint bíró ítélkezett: a Magyar Népköztársaság nevében... Végül arra a következtetésre ju­tott, hogy mi-'den lenne inkább, csak bizteritett íiey-ök nem! De ha már az vagyok, akko legalább élni Lnne jó! Szabad időben, szabadságon elfelejteni a hétköznapokat De hát szabad Idő­ben sem csinálok semmit. Leg­alább valami, hobbym lenne! Ki­rándulni. vagy korcsolyázni, '7ag> mit tudom én? Akármi! Gyufa- cimkét, vagy bélyeget gyűjteni. Vagy üres cigarettásdobozokat! És utazni! Utazni lenne jól Városokat látott maga előtt Megelevenedett fényképeket. Ka- tedrálisok, múzeumok, sugárutak hömpölygő autókaravánnal. Majd a tenger végtelenjét csodálta meg egy hajóról. A fedélzeten hevert egy nyugágyban és hideg whiskyt ivott szódával. Majd újra városok, hűvös múzeumok, képek. Express- vonaí, hálókocsi, svájci hegyek. Afrika, kis szürke terepjáró, pa­rafasisak. Északi sark, jeges fe­hérség, pingvinek. — ön a bizto­sítótól jött? — totyogja körül egy pingvin. — Kössön velünk fagykár elleni biztosítást! — Legalább szerelmes lennék! — sóhajtott fel. — Olyan felelőt­lenül, tisztán, mint régen. A felesége heverője felé nézett. Vajon alszik? — Szívem, alszol? Az asszony nem válaszolt. — Alszol, • szivecském... ? Csönd. — Szivecském... I — Megint veszekedni akarsz?! — Nem, csak azt akarom mon­dani, hogy holnaptól minden meg­változik. .. Igen, kis szívem, min­den! Űjra olyan szerelmesek le­szünk egymásba, mint az elején. Színházba járunk majd. hangver­senyekre. kiállításokra. És nagy kirándulásokat teszünk majd. El­megyünk a Mátrába, meg Lilla­füredre, megnézzük Sopront, meg Kőszeget, nyáron meg elutazunk Szegedre a szabadtéri játékokra. És itt Pesten is sétálunk majd nagyokat... Tudod milyen szép ilyenkor, október elején a Szabad sághegy? Vagy csak kimegyünk a Ligetbe és járunk a lehullott le velek között,. És külföldre is utazunk... Anyukáék elvállalják addig a gyerekeket.. Elmegyünk Párizsba... — Nápolyba... — mondta az asszony.-i- Előbb Párizsba, aztán Ná­polyba is... — Előbb menjünk Nápolyba.. A férj elhallgatott. Sokáig csend volt Később azt mondta az asz szony: — Holnap jön a villanyszámlás Ne felejts itthon hagyni pénzt. É1 nagyon megkérlek, máskor húzd le magad után a vécét, ma is én húztam le. A férfi magára rántotta a taka­rót Ezáltal teljesen elvesztette a tájékozódási képességét. Ügy érez­te, valami sötét katlanba került, ahonnan nincs menekülés, az idők végezetéig. Nagyon távolról, hang­foszlányok kopogtak be hozzá. — A kenyérhéjat legközelebb a zacskóba tedd... Ne hagyd széije' az újságaidat.. Egy fél zoknit ta láttam a szemétben. . Ne fald fel a gyerekek elől a birsalmasajtot.. Már megint felbontottál egy üver cseresznyét... Nem neked csinál­tam... Tiszteld anyámat és atyá­mat hoev hosszú ideig élj ebben a házasságban... A férfi nagyon nehezen aludt el Tengerről, hegyekről, gyönyörű nőkről álmodott, a milánói dim előtt sétált ragyogó napsütésben... és csak azon csodálkozott, hogvaz egyik tornyon, mint egy fekete lobogó, hatalmas zokni lebegett. Másnao első dolga volt ’is“Za­1 1 fordítani a leverőt Este már újra a fal telé fordulhatott, háttal az ablaknak. CÄAAAAAAAA3WWWWWVWVW\AAMAAAAAAAAAA»'AAsWWVAMAAAAAA> yWWWtA/WWVN/WWAAA 4 GÁBOR MIKLÓSSAL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents