Népújság, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-07 / 57. szám
(R^>\A<N>N^^AAÄAAAAAAAAAAAAAAAA^A^ÄAAAAAAAÄAA.AAAAAAAAAAAAAAÄAAAÄAAÄÄA»*kAA/,\AAA/VSAAAAAAAAAA«ÄAAAÄAAÄit FARKAS ANDRÁS: A ko és a bronz | mestere Kilencvenöt évvel ezelőtt 1881. január l®-én született — 1958-ban hali meg — Medgyessy Ferenc Kossuthdijas szobrász, kiváló művész a huszadik századi ma- , gyár szobrászat egyik legnagyobb alakja. Kedveli anyaga a kő és a bronz volt. Zömök, erőteljes figuráiban gyakran mintázta meg szülőföldjének népét, a Debrecen vidéki magyar parasztot. Jól ismertek ülő és álló nőalakjai, amelyeket nyugodt derű hat át. A jeles művészre három képpel emlékezünk. Fent; pillanatkép a mester műterméből. Balra: Gondo'kodé nő, jobbra: Szoptató anya. Télvégi percek dCtitit orszőigáiat Tom, menyasszonya nem volt világraszóló szépség, ezért amikor az esketési szertartás után megkérdezte a lelkésztől hogy mennyivel tartozik — az vállat vont. s így felelt: — Adjon annyit, amennyit szükségesnek tart a boldogságáért hogy nőül vehette ezt a hölgyet. Tom ránézett újdonsült hitvesére és 10 shillinget adott a papnak. Az pedig szintén szemű gyre vette az ifjú asszonyt — és 7 shillinget visszaadott Tómnak. ★ Az állatkereskedésben az egyik vevő beszélő papagájt kér. — Sajnos uram. ű beszélő papagájok elfogytak. de ajánlhatok egy harkályt. — No. és a harkály is fcuä beszélni? — Hogy is mondjam — feleit némi gondolkodás után az eladó. — A morzeábécét mindenesetre kitünően ismeri! •ér Csengetnek. A küszöbön egy fiatalember áll és naptárakat ajánl az áj évre. — Köszönöm — feleli a skót —, de a régi naptárunk még egészen tűrhető állapotban van! ★ Két jó barát beszélget: — Én bizony nem tartozom azok közé. akik zsebre, vágják a sértést! Ha a főnököm lehord — akkor én még aznap okvetlenül lehordom a feleségemet! ★ Az utcán eqv motorkerékpáros fellökött egy nagy dara1 asszonyt. Bár a nő volt a libás. veszekedni kezdett a motorossal: [ — Nem tudtál volna megkerülni? i ____________ — Tudtam volna, de féltem, nem lesz hozzá elég benzinem! Két barát taiálkoark. az egyik sovány, a másik kövér. — Ha az ember téged lát. azt h;szi hogy éh’«”*«» van az országban — mondja a kövér. — Ha meg téged lát az ■ember, azt hiszi, hogy te vagy az oka! — válaszol a sovány. + ismét találkozik a kövér és a sovány. — Ha én ilyen kövér len- ' nék. már rég felakasztottam volna magam! — Csak miattad vártam, mert te leszel a kőtél! ★ , Voltál az állatkertben? — Voltam. — És hány ívig? ér — Kérlek, magyarázd meg, miért sétálsz napok óta a dinamitraktár körül? — Megpróbálok leszoknia dohányzásról. ★ Az öreg borbély oktatja a tanulót, aki első vendégét készül borotválni: — Nagyon vigyázz, fiam. a legfontosabb, nehogy megvágd magad! ér A texasi olajmilli&rdos egy előkelő londoni hotelban száll meg. Dühös, mert jóformán rá sem hederítenek. Hogy felhívja magára a figye’ jó hangosan odakiált a pincérnek■ — Főúr. hozzon nekem száz dollárért sonkát és tojást! — Sajnálom. Sír — válaszol a pincér sz^nvtelenül —, nálunk nincsenek Sél adagok. A ka’ülí is tengeri o betegek O Azok francia tudósok*. akik a Jean Chako kutatóhajóval járják a Földközi-tengert, megállapították. hogy a halakat is rasg- kínozhatía a tengeri betegség. A hajó fedélzetén speciális akváriumot helyeztek el, s megfigyelték az ide telepített halak viselkedéséi. Mikor a hajó az erős hullámzás hatására dülöngélni kezdett, az akváriumban a halak viselkedése a tengeri betegség jeleit mutatta. Toppén a hé már. Búvik a földbe, Toppan a napfény. Huppan a tájon, Cuppan az édes Csók a vidéken, És a havas fáj Csend je-derű je Végre klva'lja Téli rögekből Ezt a világot, Két szirom áldott, Szűzi harangja Végre k'csengü Csingi-gi-l'ngi- Jó dobogással H’nti a szélbo, Hogy valahol már Láza van. izzad Benn áz egész föld, Toppén a hó is. Toppan a fénv is, Cuppan a csók is. És aki érzi, HaT’a-da^ogja, Mini kicsi szirmok Szűzi harangja: Csingi-gi-lingí3. Mondd, tifeléfek Semmi valótlan Nincs? — Hogyan is kell Mondanom: Ott nincs líükkenet? Ott nincs Álmosan indult Pulimat, óra, Melyben a jó szem Látja a még nem Látszani kész, új Dolgot? A helyszín, Ott, ahol élsz, nem Rebben a láztól? Persze, te most nem Érted, ahogy csak Én is utólag Értem a kérdést, S aűd’g. airrg a Knrfa levélből O! vasom, ott már Rőgen una'mas M'oden. a pAnz Is, Sői a nyugalmas. Jó levegő Is ElkácsízhalDik a tewii Onbizalom Kedves hölgyem, nem haragszik, ka leülök ide az ablakhoz, maga mellé? — Másutt is van hely. — Köszönöm a szíves kínálást. Engedélyével, rágyújthatok? — Utálom a füstöt, uram. — Volna egy szál gyufája? — Nincs. — Könnyelműség így elindulni hazulról. Egy kicsit kinyitom az ablakot, hogy bejöjjön a levegő. — Huzat van. — Vegye fel a télikabátját, nem fog fázni... Sajtot kér? Finom pálpusztai. — Utálom. — Pedig nagyon egészséges. Egy korty szilvóriumot? Húzza meg az üveget! — Nem húzom. Végleg unalmas, Majd gyere erre. Megmagyarázom, Hogy nem a pénz kell Hangulatokhoz, És nem a jólét ökre-bika ja, Némi szerénység És kicsi játék Ott, az agyadban, Hogy felkeresnéd, M kUora érzés Jó, ha te hívod! 3. Szellem? esfirepedésem Tart, nagyon érzem a káré Szétfolyik általam, értem M'nden. anrt tömör'tve É"n5-mezóini szerelők. Már csak a köznw trtvánv Csóka-rem'*nv, ho 'efeszkrt Fnneol piUonaí«mra. S vesz*egei i*t- figve’ an— Hol. hova örrd'h az étet 8zrtí'*nül, rohanással! — És ki javítana engem? AZ UNESCO 1974 végén kiadott egyik tanulmánya arról számol be, hogy India 19 államában jelenleg mindössze 1827 bengáli .tigris él. Az a veszély fenyeget, hogy a leggyönyörűbb ragadozó állat rövidesen kipusztul a föld színéről. 1910-ben még 40 000 re becsül'ék az indiai tigrisek számát, 1939 ben már csak 3100 példányt tartottak nyilván. Érnek csak az lehet a magyarázata,, hogy az indiai kormány szigorú intézkedései ellenére tovább folyik a tigrisvadászat Indiában még. ma is divatos az a „vadászati” forma, amely szerint a tigrisek lakta őserdőkben patkányméreggel kezelt kecsketetemst helyeznek el. Ezzel nemesak a tigrist pusztítják ki, hanem számos más k'sebb dögevőt is. A tehenet szent állagként kezelő indiaiak ugyanis ősidők óta féktelen gyűlöletet táplálnak magukban a tigris iránt. Pedig a valamikor valóban veszedelmes tigris évezredek folyamán megtanulta, hogy óvakodma kell az embertől Ma már nem agresszív, sőt épp ellenkezőleg félénkké, ijedőssé vált. Széles ívben, elkerüli az emberi településeket Ez azonban nem jelent védelmet számára, hiszen prémje és fogai igen értékes trófeának számítanak, tehát az ember kifejezetten; keresi a tigrissel való találkozást. Egy-egy európai üzletember hatalmas összegeket fizet az elejtett vadért, amelynek bórát tetemes összegekért adja tovább. Napjainkban az ' Indiában, Szibériában, . Burmában '•'Vadön', élő, tigrisek számát mintegy 10 öQ0-re becsülik. Az . állatkertekben élő tigriseket nem 'Is veszik " számi ásfaa,' hiszen ezek — ahogy Giziinek zoológus mor-dütta — a fajta elvetélt' példányai Báli szigetén két évvel ezelőtt pusztították el az Utolsó tigrist, anélkül, hogy az indonéz kormány bármiféle intézkedést tett volna a kivételesen értékes ragadozó megmentésére. A Stern hosszú tanulmányt szentelt a vadállomány kipusztulásával kapcsolatos problémáknak. Megállapítja, hogy nagyon. valószínű, már elkéstünk bizonyos állatfajták megmentésével. Egy természettudós találóan állapította meg, hogy a nemes vadakra az ember ugyanolyan veszélyt jelent, mini más állatokra egy-egy járványos betegség. Számtalan alkalommal elhangzott már, hogy sürgősen tenni kéne valamit, de ugyanakkor azt is megállapítják, hogy a jelenlegi körülmények között nincs lehetőség az állatvilág radikálisabb védelmére. Amikor embermilliók éheznek, lehetetlenségnek látszik az állatvilág érdekeinek előtérbe helyezése. — Hová tetszik utazni? — Utazom, ahová utazom. — Megáll ez a vonat Pácsgorgola-felsőn? — Nem tudom. — En Pécsgorgola- alsóra megyek. A só- goroméknál disznóvágás van. Ha megadja a címét, hozok egy kis hazait. — Nem adom. — Talán férjnél van? — Semmi köze hozzá! — Megmondom őszintén, engem nem zavar, ka férjnél van. rAzért találkozhatunk. Mikor akar látni? — Soha. —■ Rendben van. De pontos legyen. Felírom magának a címemet, itt bármikor megtalál. — Értse meg, ha maga volna az egyetlen férf' n -on. akkor sem érdekelne. — Tudom, csak a női büszkesége nem engedi, hogy elmondja, tetszem magának. — Ha azonnal nem hagyja el a fülkét, meghúzom a vészféket. — Kis könnyelmű. Es fizetné érte a büntetést? Ilyen sokat jelentek magának? — Tökkelütött! Idióta! — Még, még súg- i jón ilyen becéző sza- < vakot a fülembe. — Akar egy po \ font? Tessék! f — Ugye, most boldog, hogy hozzáérhetett az arcomhoz?! Kis rajongóm. Belém szédült. Szerelem az első látásra! Van ilyen! | Gnlíírvjőoc Szil vesztet | Poggyász A címbeli szó_ írásmódiával kapcsolatban egy Eger re gyakran ellátogató, Budapesten lakó turista „jóakaraté figyelmeztetésnek, s egyúttal hasznos kérésnek” szánt levelében arra hív'a fel a figyelmünket, hogy ez a szóalak „helytelen irásformával éktelenkedik az egri állomás kijára’ánál”. Valóban, a poggyász szó gy-jé-ek dg y betűkapcsolattal való jelö’ése ma már helyesírási hibának számít. Természetesen a régi írásokban, hiva'a- ios közleményekben a pod- gyász írásformával is találkozhatunk. Az 1749 bén keltezett hiva'alos íra'ban is a podgyísz „régies” alak jelentkezik. Ma már nem szívesen olvassuk a podgy isz írá« "ormát: ez éppen olyan szokatlan és hibás, mintha va’skí az egy szót is az edgy formában írná le. Volt 'idő, amikor így is leírták ezt a számnevet, illetőleg h- árazatlan névelőt. A régi népnyelvi gyűjtésekben is a podgy ász forma oívashvó. Maga a szó ugyanis valamikor csak tájnyelvi használatú megnevezés volt, s nyelvújítóink bu'.nlmá de köszönhetjük, hogy kückele- iűvé vált. Mint valódi tájszó, a kővetkező jelentésárnyal alnlc kifejezésére szolgált: házibútor. ház körüli limlom, holmi, ruhanemű; elszállítás végett összegöngyölt celecula, matyó stb. Ebből az utolsó ■használati értékből alakultak ki a mai jelentésválto- zatok: u‘ázás alkalmával magunkkal vitt, bőröndbe, táskába stb. csomagolt, személyi holmiból álló tárgvak összessége, útibőrö-d, -táska, . általában: utazó . személy csomagja. Hogy szavunk elvontabb, finomabb kifejező, közlő szerepre is alkalmas, az a'ábbí versrészletek bizonyítják: „Az érkezőre nem vár senki, de senki, / Pedig szíve pogy- gyásza, / Oly nehéz, hogy elejti.” (Falu Tamás: Végállomások.) — „Poggyászuk a szürke nap! gond” (Fa’u Tamás: Pestre járók). Juhász Gyula versrészletében olyan kulcsszónak tekintendő ez a közhasználatú szó, amely elsősorban igen kifejező s az olvasó érzelmeit is befolyásoló használati értékével tűnik ki: ,.E bánatot magammal hurcolom, / Ez ódon poggyász ősi útitábam”. Cikkünket mi is jóakara'ű figyelmeztetésnek . szánjuk: tüntessük el a hibás helyesírásé szóalakot, nehogy az Egérbe nagy számban ellátogató tanuló ifjúság tudatában ez a hibás írásmód rögzítődjék. De*. iféafe«'» ••-cp.g ^|jj^yVVVAAA)fV\AA/VVNAA/VV\/VVVVVVN/^\A SMWtA/WW^ twisti!
