Népújság, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-07 / 57. szám

$r-1,1 HUH

A törzslap

r' A törzslap az egy olyan lap — nem ti egy: kettő —, amelyen, mini valami törzsön az ágak, a gyökerek. a levelek, de még a penészgomoák is, minden rajta. Illetőleg benne találtatik az emberről Akiről kiállítják ezt a törzslapot. Napok óta nyúz a törzslapért felelős kolléganőm, állítsuk már ki, vagy állítsam már ki a törzslapomat. Nem mintha új törzset baitottam volna, mert nemcsak a fánál, de az embernél is elképzelhetetlen ez. de új ágakat bizton, és mit lehet tudni, talán penészgombákat Is. És mint jő kertész a gyümölcsét, a személyzetis úgy vizsgálja fel időről időre a törzslapot: rendben van-e minden rajta és körülötte.

Mondanom sem kell, hogy nincs. Amióta az eszemet tudom, ha papírről van szó, körülöttem és velem soha nem volt még eddig rendben semmi. Voltaképpen nincsenek Is parasztőseim, s mégis, mint valami gyanakvó parasztlélek. irtózom a papírtól — ha nem én írok rá: cikket Mert, ha én írok rá, s amit ráírok, azok adatok, még akkor is valamiféle jeges rémület fog el. hogy uramisten, mi lehet ebből?

Tehát engem.

Aztán legyűröm az adatszolgáltatás örök undorát és ősi lázadását, amelyhez persze egy jó adag lustaság is járul, és csendben, de megfontolt és hozzáillő káromkodással turkálni kezdek otthon az ezernyi r Mr dokumentum, emléklap, feljegyzés, hiteles Irat között: adatokat keresni önmagam számára önmagam- t&l. A törzslaphoz. Körülöttem kacat-, — pardon — irathalmaz. Oklevelek az iskolai végzettségről, oklevelek a pártiskolai végzettségről, oklevelek az oklevelekről. kitüntetések igazolásai, oklevelek, mert jól dolgoztam (ki ad arról „oklevelet”, hogy rosszul dolgozott valaki, s ki őrizné meg azt?), keresztlevelek és házasságlevél (abból hála ég csak egy), aztán egyéb papírok, fontosak és csak egykor fontosnak vélt, valaha lényegtelennek tűnt, de ma már érdekes módon fontosnak érzett cédulák, nyomtatványok.

Egy egész halom.

Ez vagyok én

Az életben: 183 centi magas, enyhén őszülő, még pem az aggkorban járó férfi, aki akkor is megfordul a nők után, ha holtfáradt, csakhogy mások lássák: mennyire érdekli őt még a női nem. És ez is én vagyok: egy halom papír. Rengeteg adat, szám, aláírás, rubrika Egy szervezett társadalom tagja a rubrikák és adatok ketrecébe zárva. Mint gyáva nyúl, vagy mint félelmetes fenevad.

Mi lenne ha most fognék egy szál gyufát és huss... már lángolna is az egész. Minden papír füstté lenne, hamuvá válna. Fene abba a törzslapba, meg a fene a papírokba! Hát tőlük függök én, hát én azért vagyok ■csak én, mert ezek a papírok vannak? Mi lett belőlem az életem során: papírok pecsételt fejű gyermeke? Kíséreljük meg, hogy ha hamuvá leszünk, leszünk-e élve, maradunk-e élő, létező valaki?

Nos, mivel kezdjük?

I Mivel kezdjem ezt az önmagámon ítéletet ölő szent inkvizíciót? Melyik papír legyen az első, melyik legyen a Jean d'Arc-ja e dokumentum-gyűjteménynek? És vajon fog-e sikoltozni, jajgatni, kegyelemért könyörögni? — tűnődöm azt a kis papírkát fogva, amelyet valamikor még 1950 elején kaptam. ízléstelen egy papír a mai szemmel nézve kétségtelenül, de az van rajta, hogy Gyurkó Géza elvtársnak a jó munkájáért... Azt hiszem, utána akartak kirúgni, hogy a lábam se érje a földet Ezt, ugye, nem lehet elégetni. E'őször is, mert az ugyan igaz, hogy mint oklevél ízléstelen, de mégis életem" első dicsérete volt, amit kaptam, amiről papírom van, hogy jó munkásember- nek találtattam. Mégha rá egy hónapra majdhogynem útilaput is kötöttek a talpam alá. Annál inkább em'’k Egy darabkája az életemnek. Nem filmen, nem festményen, nem fényképen, vagy valamelyik majdnem megírandó Emlékirat lábjegyzetében megörökítve. hanem egy kopott oklevélen, olvashatatlan aláírással.

Ez tehát marad.

‘ Kotlászok tovább a papírhalmazban. Kezem meg- megáll egy díszesebb, vagy kevésbé díszes bizonyítványnál. oklevélnél. És eltűnődöm, miért is kaptam, mit kellett tennem érte, mennyit tanulnom, — és e „mennyit” az nem okvetlenül a sokat jelenti — álmatlan éjszakákat idéznek a papírok, ünnepi pillanatokat, irigységet és gratulációkat, büszkeséget, sőt bizony néha önteltséget is, amely lehet szégyellni való, minthogy az is, de megbocsátható, ha jókor magára döbben az ember.

Melyiket vessem a tűzbe?

Ezt nem Ezt sem. Talán ezt? Nem. Ez is, az is, meg amaz is, az életem egy darabja — önmagam számára is A számok, a papírok, az adatok, az aláírások, a rubrikák, mint valami mozaikkép, úgy állnak össze egésszé, és ott a halom közepén ülve, úgy látom magam bennük, mintha tükörbe néznék. Nemcsak a jó oldalaimat, de gyengéimet is, nemcsak erényeimet, de ostobaságaimat is ott látom magam előtt, amely utóbbiakat rögtön a máglyára is vetném, ha nem lennének hozzánőve a meglevő erényeimhez, amelyeket viszont bolond lennék megsemmisíteni

Ez vagyok én. Hús és vér; 183 centi; papírban és súlyban 1 kiló és 35 deka. Gondosan kupacba rakva:

II centiméter.

Aztán ezt az egészet beírják és ráírják egy törzslapra. megtörténvén a csoda, hogy a rubrikák is rubrikákba kerülnek — úgy kell nekik, kajánkodom — és a rubrikás rubrikák fölé odaírják a nevem, hogy a helyes nyilvántartási fakkba kerüljek. Mint a halott & hullaházban, ahol mélyhűtve várja a temetését IVti^decrv. tudom, hogy kell, tudom, hogy ez a Törzslap, amit kitöltetnek velem, általam és miattam, igen szükséges egy dolog. És azt is tudom, hogy amíg ki- ú’ra és ú’ra kitöltik, addig élek. sőt dolgozom, sőt alkotok Mindent tudok róla és miatta. És bízom benne. hogy miként a fa törzsétől helyes azért látni az erdőt is, látni fogták a törzslapról is — az embert. Akit lehet ugyan a rubrikákba iktatni, de oda gyömöszölni — soha

B

z egykori szántóföldek, gyümölcsösök, apró kis házak helyén modem üzemcsarnokok sorakoznak. Mindenütt acél. beton, üveg — korunk építészetének anyagai. Eger déli részén néhány év alatt gyárváros született. Reggelente néhány ezren útra kelnek, kik autóbuszon, kik biciklin, kik motoron, kik meg autón igyekeznek munkahelyükre: a Csepel autógyárba, a HAFE-ba, a VILATl-ba, az Agriába, s ki tudná még hirtelen felsorolni, a valóban gomba módra szaporodó üzemeket.

Az újságíró sem vállalkozhatott arra, hogy „feltérképezze”, bemutassa az ipartelepet, csupán néhány villanásnyi képben igyekezett rögzíteni egy munkanap néhány pillanatát

9 8 • i

Reggel 7 óra. Az AGRO- KER központi telepe előtt teherautók várakoznak a bebocsátásra. Egy hattonnás ZIL-le! az öntöző berendezésekhez hoztak tartozékokat, egy kamion pedig különféle alkatrészekkel várakozik. Jön a tavasz, élénkül a határ, egyre inkább szükség van az utánpótlásra.

Az Irodában sűrűn cseng a telefon, jegyzik a különböző kéréseket.

Bánüy Sándor áruforgalmi főosztályvezető előtt egy halom kimutatás.

— A mai napon —, hogy a sok közül csak néhányat említsek — a tarnaörsi, az erdőtelki, az ostorosi, a pélyi, a turkevei, a mezőkövesdi termelőszövetkezettől, a hatvani SERKÖV-től, az egri Nektár szövetkezettől jönnek a különböző gépekért, alkatrészekért. A csúcsszezon, igaz, még nem kezdődött meg, de ügyfelünk most is akad bőségesen. Ebben az évben idáig több mint 78 millió forintos forgalmat bonyolítottunk le, azt hiszem, ez is jelzi, hogy ilyenkor sem vagyunk tétlenségre kárhoztatva.

Beszélgetésünk félbeszakad, telefonon keresik Gödöllőről. Permetezéshez szükséges munkaruhák, felszerelések után érdeklődnek.

— A fő gondunk az, hogy jelenleg húsz különböző helyen tartjuk a készleteinket — mondja a főosztályvezető. — A tervek szerint1 meg ebben az évben megkezdjük itt, az ipartelepen a központi telepünk építését, ami előnyösebb lesz az ügyfeleinknek is, de nekünk is. Az építés mielőbbi kezdete érdekében kérnénk a városi vezető szervek segítségét is.

Aztán még hozzáteszi:

— Az az igazság, hogy „kinőttük” magunkat. Tavaly 720 millió forintos forgalmunk volt, az idén valószínű még enné] is több lesz. Nem kevesebb, mint 1200 vagon gép és alkatrész érkezett az elmúlt évben hozzánk és természetesen került el tőlünk. Hiába, a forgalom egyre nagyobb.

9 8 8 8

A kockaépület tetején felírat: Kőbányai Sörgyár. Pontosabban a gyár egri kirendeltsége. igaz, nem itt készül a népszerű ital, csupán a palackokba kerül.

Nyúl László kirendeltség- vezetővel végigjárjuk a korszerű kis üzemet. Mindent a gépek végeznek, az üvegmosástól a palackozásig. Még a rakodás is emelővillás targoncákkal történik.

— Tavaly szeptemberében kezdődött meg a próbaüzemelés — mondja a kiren- deltségveze'ő —, a gépek kifogástalanul működnek. így

Á

d

r

ej

ipartelep

Is kell ennek lennie, hiszen a sör keresett ital és az a jó, ha nincs fennakadás az

ellátásban.

— Mennyit palackoznak a mai nap?

— Ma is, mint általában máskor is, mintegy százezer palackot töltünk meg. A szállítmány egy része már útnak is indult Recskre, Párádra, Kápolnára, Kálba, Füzesabonyba, Pétervásárára és természetesen az egri boltokba, vendéglátó egységekbe. Hetven település hatszáz egységét kell folyamatosan ellátnunk.

— Hányán dolgoznak a

„sörfronton”?

— Hetvenen vagyunk. S hogy még egy adatot mondjak, mióta az új üzemben vagyunk, azóta 36 ezer hektoliter sört fejtettünk palackokba. A régi üzemben pedig kilenc hónap alatt 41 ezer hektolitert. Tehát lényeges a fejlődés.

A kapu előtt hatalmas tartálykocsi tülköl.

— A napi kettőből megérkezett az egyik — mondja a telepvezető. Egy ilyen tankautóban 224 hektoliter sör fér el.

■ ■ ■ ■

Az Andornaktálya felé vezető út mellett az egyik legpatinásabb cég az Agria Bútorgyár. Termékei nem csupán az országban, de Európa-szerte ismertek.

Simon Gyula termelési osztályvezetővel és Barta Miklós műszaki osztályvezetővel a nap eseményeiről beszélgetünk.

— Éppen most voltak Itt a Könnyűipari Minisztériumból, valamint az ARTEX külkereskedelmi vállalattól. A tárgyalás az exporttermékeink ez évi értékesítéséről folyt. A mindennapos „fő” esemény természetesen ezen túl a napi gyártás.

— Mi minden készül a mai nap folyamán?

Rövid számolás, telefonálás és máris kész a válasz.

— A ma! nap folyamán

hatszázezer forint a termelési értékünk. Elkészül 60 , Csini gyermekheverő, 20 Kinga, 22 Théba, valamint 10 Agátha garnitúra. Ez utóbbi stílgarnitúra. A Thé- bából 20 garnitúra exportra kerül, a többi gyártmányunk a belföldi boltokba.

A képet Kovács Sándor szállításvezető egészíti ki.

— öt vagon árunk ment ki a mai nap, és három vagon árut kaptunk. A budapesti ÉRDÉRT Vállalattól fűrészárut, a Falemezmű- vektő! furnért szállítottak. Kazincbarcikáról pedig po- liuretánhabot kaptunk. A mai .egyébként viszonylag csendes nap, máskor nagyobb a forgalmunk.

Persze, ez a „csendesség” viszonylagos.

Búcsúzóként árra kérnek, hogy írjam meg: mindösz- sze egy telefonvonaluk van, ami bizony elenyészően kevés. Meg azt, hogy az autóbusz-közlekedés a legjobb

esetben is csak siralmasnak

nevezhető. Kevés, és zsúfolt a járat

— A késésért nem Is nagyon büntetünk senkit — mondják nevetve. Elég büntetés az elkésőnek, hogy fizetheti a borsos taxiszámlát.

16 8 1

A Csepel autó, s HAFE,

az Agria — a nagyok — mellett egy kisebb és kevésbé ismert, a VXZÉP gépészeti üzeme.

— Ha kisebbek is vagyunk, de fejlődünk — mondja Bőgős Béla üzemvezető. Tavaly már 18 millió forintos tervet teljesítettünk, az idén várhatóan mintegy 25 milliót, s ha a tervezett fejlesztések megvalósulnak, akkor elérjük a 40 milliót.

Generál Miklós párttitkár és Balázs András szb-titkár helyesel.

— Jó kis kollektíva ez — mondják. — Most már valóban olyan szakembereink vannak, akik tudnak is dolgozni.

— Mi a fő profil?

— Építőipari földmunka- gépeket, gépkocsikat javítunk, lakatosszerkezeti munkákat végzünk. Alvázakat, tartályfeneket gyártunk. Most kilencvenen dolgozunk az üzemben.

—T- A mai nap programja?

— Húsz autó, tíz kotrógép, őt dömper áll a műhelyben, ezeket javítjuk.

Ok Is a közlekedésre panaszkodnak.

— Túlzsúfoltak a járatok. Amellett a megállók is olyan messze vannak, hogy sokat kel! gyalogolni. Őszszel és tavasszal pedig szinte az árokba szorítják az embereket a buszok.

— Pedig elvállalnánk — mondja az üzemvezető —, hogy valahol a közelben társadalmi munkában építenénk egy megállót

A kenyérgyárban lassan befejeződik a munka. Közeledik a dél. Az öt Robur gépkocsi hajnal fél három óta járja útját, a napi szállítás egy óra felé ér véget. Ugyanúgy a pékek második műszakja is. Az első műszak este 7-kor kezdődik, a második pedig átnyúlik a következő napba.

Kiss Imre gyárvezető viszonylag elégedett.

— Nem volt semmilyen reklamáció, sem a szállítással, sem a kenyér minőségével kapcsolatban. Mióta a burgonyás kenyeret gyártjuk, napi 170—180 mázsát, azóta elégedettebbek a fogyasztók. Pedig Egert, Fel- sőtárkányt, Noszvajt, Novajt, Ostorost és Andornaktályát kell ellátnunk. Később pedig még más községeket is. És hogy el ne felejtsem, még naponta 80 ezer süteményt is nekünk kell a boltokba elszállítanunk.

— A sütemény nem itt készül?

— Egyelőre nem. De a tervek szerint úgynevezett vegyes profilú üzemmé alakulunk át, a kenyér mellett kiflit, zsemlét és egyéb termékeket is készítünk.

— Tovább bővül tehát a gyár?

— Igen. A kapacitásunk a jelenlegiről S20 mázsára növekszik. Tehát majdnem a mostani kétszeresére.

— Mi a véleménye a mai napról?

— Örülök, hogy nem volt reklamáció. Ez azt jelenti, hogy jó! dolgoztunk. Pedig a nálunk levő kemencék típusa nem mondható a legjobbnak, s igen nagy

gondosság, körültekintés kell ahhoz, hogy a minőség jó legyen. A dolgozókat tehát dicséret illeti.

9 6 1

Ügy látszik, az export ki« emelt feladat a SZÖVTtR- MÉK egri hűtőházában is. Az udvaron hatalmas kamionba vaddisznókat raknak, innen a vecsési MAVAD-telepre, onnan pedig külföldre kerül a szállítmány. Igaz, hogy a lőtt vadak átvétele, tárolása, szállítása nem fő profil, „csak” bérmunka a hűtőházban, de az almacsomagolás már annál inkább.

— Kilencven asszonyunk válogatja, csomagolja jelenleg is az almát — tájékoztat Hídvégi István hűtőház- vezető —, hogy a mintegy 120 mázsányi szállítmány minél gyorsabban és minél ínyesiklandozóbb kivitelben Finnországba és az NSZK- ba érkezzék. Emellett persze más munkánk is van, szedjük a burgonyát, válogatjuk a vöröshagymát és természetesen gondoskodunk arról, hogy a napi ■ zöldségmennyiség időben eljusson a fogyasztóhoz. A mai nap például 60—70 mázsa burgonya, 60 mázsa alma és rrr nt- egy 30 mázsa vegyes áru hagyta el telepünket. És mintegy 150 mázsa almát — ipari minőségűt — elszárítottunk a szeszfőzdénkbe is,

— Munka tehát van bőo

ven?

— Van, de kevesebb, mint az igazi szezonban. Ha az beköszönt, akkor bizjny szűknek bizonyul a telep.

— Pedig most is elég tágas.

— Hát valóban nehéz valakit megtalálni, de nem ez a döntő. Az idén háromhektárnyi területtel bővültünk; s megkezdődik az új, háromszáz vagonos burgonyatároló és a tartósító üzemünk építése is. Nagyon sok árut — legalább nyolcszáz vagonnyit — kell tárolnunk, mozgatnunk, és ehhez bizony terület is kell.

A kapus felnyitja a sorompót, 1 lassan kigördül a vadakkal megrakott kamion,

i a 9

Délután . negyed három.

Juhász István targonr e- zető éppen most ért ki a Csepel autógyár kapuján.

— Milyen volt a mai napja?

— Nagyjából olyan, mint a többi. Reggel. hatkor kezdtem, egész nap anyagot szállítottam. Tengelyeket, különféle kerekeket.

— Hány éve dolgozik a gyárban?

— Hét éve. Megszoktam, megszerettem az embereket is, a gyárat is.

— Különbözött-e a mai nap a többitől?

— Nem.

Elmosolyodik.

— Ha csak azt nem említem, hogy néhányszor ;sz- szetűztem a diszpécserei. :eL Mert mindegyik azt szeretné, hogy először az ő területére szállítsuk az anyagot.

— A délutáni program?

— Meglátogatom a kis- anokámaí a kórházban, este meg valószínűleg né„ora a televíziót.

a ® a e

Az egykori szántóföldek, gyümölcsösök helyén modern ipartelep született. Illetve a folyamat még nem befejezett, hiszen akad még hely új üzemek letelepedéséhez is — ha nem *s bőven —, ai régebbiek pedig fejlődnek, terjeszkednek.

Kaposi Levente j

i