Népújság, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-07 / 57. szám
Á dohánygyári brigád ' — fia nem tanulsz. édes gyermekem. csak fizikai munkás lesz belőled! Tegye a szívére a kezét sok szülő, s mondja meg őszintén nem ezzel „fenyegeti" édes egyszülöttjét, ha az hármast hoz haza az iskolából? A fizikai munka, mint a restek büntetése. A buta gverek egyetlen lehetőség« így lenne igaz? Csak azol:' érnének igazán valamit akik az íróasztal mellett ülnek? Csak azoknak ada'ott meg. hogy életüket sikeresnek vallhassák? Izgalmasnak ígérkező kérdések. Ezekről beszélgettünk és a beszélgetőpartnerek: az Eg- r Dohánygyár Állami-díjas Kossuth Zsuzsa szocialista brigádjának tagjai Kik válaszolhatnának illetkésebb- ként a fizikai munkás létről, ha nem ők? Jelen vannak heten, kettő „igazoltan távol”, a brigádvezető. Fehér Gyuláné beteg (az influenza a dohánygyárat sem kerülte meg). Molnár Andrásné pedig cseppnyi . gyermekkel gyermekgondozá- s segélyen van jelenleg. Akik itt vannak, nem rangsor vagy kor szerint, csak ahogy az asztalt körülülték: Király J >zsefné. Varga Miklósné. Nagy Sándorné. Várhegyi 1 ászióné. Sütő Rafaelnél Tóth Sándorné és Szentgyör- gyi Istvánné. Valamennyien nvrnkásnők. többségük immár két évtizede vagy valamivé! régebben is. Mindany- nvian asszonyok és családanyák. Amikor a díjat meg- kao'ák. még csak heten voltak. ott ültek egv sorban a szivarkészítésnél Most kilencen vannak kettővel gyara- odott a brigádlétszám — s ö-'ülük ketten génre kerültek De a gárda azért együtt- tnaradt. mint kezdetben. Nőnap közeledtén. mi lenne a fő téma ha nem az. hogy mit ér az ember, ha fizikai munkás és ráadásul nő is? — Ha nem tanulsz, gyermekem. csak fizikai munkás leszel — elhangzott ez már a brigádtagak szájából is. hiszen egv kivételével mindannyian gyereket nevelnek, némelyik közülük már középiskolást. — Hát lehet azt mondani csak fizikai munkás? — kérdezem a lényeget — Tula jdonképpen az ember mindig jobbat akar z gyermekének, mint ahogy maga él — mondja elgondolkozva Szén tgyörgv iné. — S ha két kezével dolgozik, úgy [gondolja az a másik a jobb. Igaz nem nehéz a mi munkánk. nem kíván nagy fizikai erőkifejtést, de mire vége a napnak, alig érzi az ember a karját. A munkaasztalon feis tábla Ráterít az ember két doha ilevelet gondosan egy- mi; -a simítva. Töltelékei tesz bele. apróbbra szaggatott lohánylevelet. s gondosan sodorja, ügyelve arra. hogu a szivar kerekedjék, egyf ’na legyen minden oldalról Ügy szemre nem nehéz De amikor már az ezredik mozdulat következik és mindig ugyanaz, fáradni kezd a kar. zsibbadt fájdalom keletkezik az izmokban. Az ember megmozgatja az ujjait, a karját, aztán folytatja tovább. — Ettől a fizikai fáradságtól akarja megkímélni az ember a gyereket — mondják egyetértőén. — Nekik már van lehetőségük, éljenek vele! Varga Miklósné fiatal arcáról nehezen lehetne leolvasni. hogy lassan két évtizedes munka van a háta mögött s már középiskolás kislány anyja, ö szólal meg: — Amikor mi idekerültünk a gyárba. 15—17 évesen, ez volt a lehetőség. Szegényebbek voltak a családok, kellett a pénz. Természetes volt még. hogy a gyerek korán kezdi a munkát. Most már nem természetes. Melyik anya nézné szívesen 14—15 éves gyerekét munkában. Gyári munkában. — Mások a mai fiatalok. Nem is szeretnek úgy dolgozni — toldják meg a szavakat. — Igaz, de mi neveljük őket így — vélekedem én is. — A közfelfogás is az. hogy ne legyen fizikai munkás. — veszi vissza a szót Vargáné. — Az értelmiségi szülő is értelmiségit akar a gyerekéből, a fizikai munkás is azt akarja: a gyerek vigye többre. S ha így megy. tíz esztendő múlva keresni kell a szakmunkást — De hát valóban többet érő az irodai ember? — kockáztatom meg a kérdést. Egymásra néznek. Van ám itt helyi példa is Az anya a brigád tagja, a kislány, elvégezve a közgazdasági technikumot. bekerült az irodára. — És többet érőbb, mint az anyja? — kérdezek rá ismét. — Nem! Ezt azért nem lehet mondani. A fizikai munkás a; gyár alapja. Nélkülük elképzelhetetlen a gyár — egymás szavába vágnak. s végül így alakul a vélemény: nem lehet így feltenni a kérdést. hogv melyik fontosabb, többet érőbb. — Hogyan alakulnak a keresetek? — Havi kétezer körül keresünk — mondják egybehangzóan. — Eléggé szigorú a norma, de ennyit meg lehet keresni. Persze, húsz év után lehetne több is. — És hogyan alakul az irodaiak keresete? — Húszéves távlatban nagyjából kiegyenlítődik — így vélekednek és, példákat is hoznak fel rá. Nem emelkedik olyan nagy mértékben, hogy sokkal lehagynák a fizikai munkásokat. Azok keresnek a legjobban — teszik még hozzá, akik elvégzik a technikumot, s közvetlen a termelés irányításában vesznek részt. Némi kerülővel ismét csak a gyerekekre terelődik vissza a beszélgetés. Az lenne a legjobb — s ez általános véleményük —, hogy sokkal több szakközépiskola kellene. Olyan, ahol a gyerek leérettségizik — mert az új technikához. technológiához többet kell tudni —. s legyen szakmája is. Ha esze van. kedve és a család körülményei is úgy alakulnak, tanuljon tovább. . Ha nem. akkor is megvan a kenyere. — Mert valahol tényleg helyre kellene tenni — fűzi még hozzá Vargáné. Az kellene, az a gyerek tanuljon. akinek esze van. A fizikai munkás gyereke is mehessen tovább, s az értelmiségi gyerekből is legyen szakmunkás. Töprengünk a dolgok felett. Érezzük valamennyien, hiba van az értékmérőben. Hát csakugyan kevés a munkás becsülete? — Ezt nem lehet így mondani — szólal meg Királyné. — Itt vagyunk mi. Államidíjasok. Ezzel a fizikai munkát ismerték el tulajdonképpen. És azt a többletet, ámít adni akartunk. — Mit jelent az a többlet? Kikerekedik a beszédből a brigád története. Ehhez visz- sza kellett menni az alakuláshoz. Az üzemi rádióban hallották, hogy megalakult az első szocialista brigád — férfiakból. Mi sem vagyunk kevesebbet érők, mondták egymásnak, s ők is brigádot szerveztek. Így kezdődött, a többi meg már jött magától. — Hái nem egészen magától, — jegyzik meg, — sok minden kellett hozzá. — Egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy nem becsülik a fizikai munkást — szólal meg Sütóné. — Igenis megkérdezik a véleményünket, meghallgatják, amit mondunk.-Azonnal konkrét példákat is keresnek. Ott a hűtőszekrény az ebédlője sarkában. A nők kérték. Reggel az ember bevásárol műszak előtt, — ha úgy adódik. Megveszi a tejet, a húst. De a tej meg- savanyodott, a vaj megolvadt, a hús megtikkadt, mire véget ért a műszak. Most van hűtő- szekrény, belerakják, amit reggel vásároltak. — Az üzemi újság is adott ki kérdőíveket, — veti közbe Királyné. — Válaszoljunk, mi a véleményünk róla. Ha nem volnának kíváncsiak a véleményünkre, nem kérdeznék. Munkások is, asszonyok is. Életük egy fokkal nehezebb, mint dolgozó nőké. Kapnak-e valamit, mint családanyák? — Igen, persze, — hangzik a válasz. — Van jó büfénk, felszerelték hűtőpulttal, van benne mirelit áru, egyébként is jó az ellátása. A gyár előtt zöldségesbolt. — És a munkaidő? Sorolják: a gyárban minden nőnek, akinek alsó tagozatos, vagy enné! kisebb gyermeke van, most adott a lehetőség, hogy maga döntse el, részmunkaidőben dolgozik-e, vagy nyolcórásban. A brigádban is van ilyen. •— Én — jelentkezik Vargáné, — napi hatórás munkaidőben dolgozom. Szüksége van rám a gyereknek, most másodikos, általános iskolás. Déibe idejön a gyárhoz, együtt megyünk haza. Mire az apja és a nővére hazaér, asztalon a friss ebéd. Délután foglalkozni tudok a fiammal, amíg megszokja a tanulási idő beosztását. Mellette is vagyok, a családot is jobban ellátom. A kereset a hat órának megfelelően kevesebb, de ezt is belekalkuláltuk. Két évig megéri. Persze, ezt nem lehet minduntalan változtatni, — magyarázzák, de bármelyik asszony kérheti, hasonló esetben, hogy például három hónapig így kíván dolgozni. Véleményük szerint ez megint csak a dolgozó nő megbecsülését jelenti. — De az is a megbecsüld, — kezdi Királyné, — hogy kérik, elvárják a közreműködésünket mindenben. Mindegyikünknek van társadalmi megbízatása. Számba is vesszük azonnal: egy a gyári pártszervezet csúcsvezetőségének tagja, egy a minőségi körben dolgozik, (ez a DH-mozgalommal kapcsolatos), ketten szakszervezeti bizalmiak, ketten helyettesek, egy a szakszervezeti nőbizottság tagja, hárman ezenkívül még az iskolai szülői munkaközösségben is dolgoznak. A brigádban rászoktak a közösségi munkára, és a közösség számon tartja őket. Hárman már párttagok. — Ebben is része van a brigádnak, — vallják. Az ember tulajdonképpen nehezen szánja rá magát, hogy a pártvezetőség elé álljon ajánlkozni. Várja, hogy biztassák, hívják. Ezt pótolta tulajdonképpen a brigád. Amikor úgy ítélték, egyikük eléggé érett erre, biztatták, küldték; eredj, jelentkezz, így lettek hárman párttagok, nem egyszerre, hanem sorban, ahogy a brigád útnak indította őket. Dolgozó nők. közéleti emberek, feleségek és anyák. Gyors felmérés még, mi az aznapi program. Fodrászhoz megyek... Szabad szombatunk iesz, reggel már kitakarítottam, délután utazunk ... Én mosok este . . rám a vasalás vár, — a családban még nem egyértelmű a munkamegosztás ... Az este nálunk a családé. Hat órára kész a vacsora, s vacsora közben megbeszéljük a napi eseményeket. — Ügy 35—45 életév között, ahol a brigád tagjai körülbelül állnak, hogyan summázhatja egy nő az életét? — Sikeres életem van, itt is, a családban is ... Elégedett vagyok ... akinek gyermeke van, annak teljes lehet az élete ... Tudok örülni a munkámnak... Jó együtt dolgozni... az én házaséleiem nem jót sikerült, de Itt a többi asszony mellett kihevertem azt is ... — Lehet örülni a mi mun» kánknák. Egy nap, amikor nem szakad a dohánylevél, jó az előkészítés, jó a hangulat is, lehet örülni egy szépem formálódó világos szivarnak ... — Nagyjából sikeres a ml életünk. — Fizikai munkások vagyunk, de elégedettek. — Tulajdonképpen nagyjából elégedettek. — Ügy érezzük, megbecsülnek bennünket — Ügy is, mint munkása it, úgy is, mint nőket. Ügy is, mint anyákat! Es kell-e ennél több? j Deák Rózsi! j Készül a báb, amire gondos kezekkel simítják mai'! rá a világos dohánylevelet. Nagy Sándorné most már gép inellett dolgozik. ÉVe ”‘t kép az él'tbV a fodri"- sem leb-- ülend" j- mm egy nő életében, — így vallja Várhegyi Lászlón- is. Szentgyörgyi Istvánrtééknál az este a családé. Hat órá- ge anyu friss vacsorával varja őket» ___ — Indíthatsz az iskolába! — Olyan jó mikor Tóth Sán- dornééknál anyu készítheti jel a kislányt az iskolába. .4 takarítás a mindennapi feladatok közé tart-zp- r”'t3 Rafaelnénál. __ .- _____ (Fotó: Perl Má< to.4 i
