Népújság, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-02 / 52. szám
1 A KÉPERNYŐ ££ttär A nők klubja PetŐfíbányán A DUNA-KANYARTÓL A POLITIKÁIG Agyagtábla és televízió Az agyagtáblák idején sem volt könnyű az ember dolga. nemcsak a televízió feltalálása óta nehéz az. Gilgamesnek. ennek az ókori — sőt: az ókornál is ókoribb — hősnek fantasztikus kalandjai, megpróbáltatásai, héro- szi küzdelmei ezt igazolták a televízió késő estére is ébren maradó és a képernyőre kíváncsi nézőinek. Agyagtábla és televízió: legalább négy évezred, ha nem öt választja el egymástól a kommunikációnak ezt a két eszközét, és ha hinni lehet a képernyőnek — miért is ne lehetne? —, . akkor az agyagtáblákon nem kevesebb izgalmat lehet olvasni, mint a képernyőn látni és nem kevésbé volt kalandos akkor az emberek elete, mint az napjainkban. A különbség talán csak annyi, hogy az agyagtáblák „rendezői” nem írhattak a televízióról. míg az emberiség ez utóbbi találmánya, mint valami varázsos időgép, éppen a táblák jóvoltából is. számot tud adni a volt korok világáról, s annak hőseiről. Gilgamesről is. aki Uruk városából indult el a végtelenség partjaira, hogy átvegye. sőt elvegye az istenektől a világ dolgát és sorsát, hogy azt a maga képére teremtse meg, formálja át. Emberivé tegye. Valahol Mezopotámiában, a homokdűnék alatt, lehet, hogy még más. még régebbi hősökről szóló agyagtáblák is várják. felfedezzék őket a tudósok, korszerűsítsék az írók, hogy azután a televíziós szerkesztők képernyőre vigyék a rájuk vésett történetet. Bármily mélyre is hatolunk a múltba. gondolatokkal vagy ásókkal. amíg a homo sapiens kultúrrétegei kerülnek a felszínre. mindig találkozni fo- gunkj-jaz örök és megválaszolásra váró kérdéssel: meddig a világ és mi vagyok benne én? És aki ezt a kérdést felteszi és ráadásul választ is akar rá. keres, kutat és küzd a válaszért, az mindig Gilgames őse vagy utóda lesz. Volt és marad. E hősi eposz, amely — természetesen — megjelent már nálynk kötetben is. és ha egyelőre szűkebb. az izgalJégzajlás a Felsö- Tiszán és a Szamoson A Tisza Tokaj—Tiszabecs közötti, továbbá a Szamos magyarországi szakaszán — összesen 250 km folyóhosszban jelenleg 8—10 millió köbméter jég van. A vastagsága általában 15—40 centiméter között váltakozik, de például Dombrád—Záhony és Tiszaszentmárton—Aranyosapáti között a Tisza egy 50 km-es szakaszán, valamint a Szamoson a Szamos- sály feletti 30 kilométeres szakaszon 1—2 méter vastagságú jég torlódott össze. E nagytömegű jég levonulása hirtelen olvadás esetén árvízveszélyt okozhat a Fel- ső-Tisza térségében. Az esetleges jeges árvízveszély megelőzésére a Felső-tiszai Vízügyi Igazgatóság, az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság és az Országos Vízügyi Hivatal árvízvédelmi és belvízvédelmi központi szervezetének részvételével hétfőn háromnapos jégyédelmi gyakorlat kezdődött a Tisza —Tokaj—Dombrád közötti szakaszán. A gyakorlatra a tényleges védekezésnek megfelelő körülmények között került sor, így az egyben része az árvízveszély' elhárításának is. (MTI) 1916, március 2.» kedd masabb, érdekesebb irodalmi csemegék iránti ínyencek körében is. de Gilgames, e mindig korszerű és mindig modern alakja az agyagtáblák korának, sikert aratott. A késő esti adás is. mintegy jelezte, hogy ezt a történetet. a hőst és világát még nem tömegfogyasztásra szánta a televízió, de az a tény. hogy bemutatta, már önmagában is egyfajta tömeg kommunikáció. Nem tudták olyan kevesen nézni — de miért is nézték volna kevesen? — ennek az ókori hősnek a kalandjait, hogy az ne lett volna sokszorosa annak, mint amennyien eleddig olvastak, tudtak valaha is nálunk Gilgamesről. Rajnai András televíziós adaptációja nyomán felnőtt — és figyelésre késztető mesévé alakult, valóban varázsos történetté formálódott Gilgames harca Istár istennővel. Az elektronikus technika nyújtott ehhez nagyszerű segítséget, még akkor is, ha néha úgy érezhette a néző. mintha inkább Gilgames lenne a technikáért és nem fordítva. Bujtor István Gilgamese és Tolnay Miklós En- kiduja egyszerre volt robusztusán reális és mesebélien óriás: zengzstesen szépen mondták az agyagtáblák üzenetét. De a mesés eposz többi szereplője is sikerrel birkózott meg azzal a feladattal. hogy egy, az antik görög világnál is ősibb kort. és e kor hőseit formálják ma élővé a képernyőn. Forduljon Psmith-hexí A „P” természetesen néma. WodehouSe-1, a nemrég meghalt nagy öregjét a derűs, az enyhén szatirikus, és igencsak cselekményes irodalomnak, aligha lehetne azzal vádolni, hogy mélyre akart hatolni a világ dolgaiban. A felszínen közlekedett, s ennek a felszínnek is csak egy jól meghatározott, körülírható részén, ahol jó lelkű, de B0KÉS SÁNW II. És persze fáklyák sincsenek. Pécs-Szabolcs egyedül van, éli a maga mindennapi életét. Ez a szép, szelíd falu ott, Pécs, háta mögött, a maga rejtélyes utaival, ösvényeivel egy külön kis világ — sajátos múlttal, szokásokkal, determinál tsággal. Templomtorony, aknatorony. Palotaszerű új ház. Gőgös nolgárház a múltból. Fehér falú bérlakás. A szépen rendezett faluközponttól elvékonyodó út íut jobbra: itt csohabókos és szórakozott angol földbirtokosok, az irodalomért lelkesedő kékharisnyák. nagy reményű, de semmire se való fiatalemberek és a kézszorongatást is szemérmesen mellőző szerelmesek élnek. Azt azonban el kell ismerni, hogy ezt a felszínt jó mélyre ássa. hogy a szűk kör figurái kacagtató sznobok, akiknek fel-felfes- lő sznobizmusa alól kitűnik azért az egyéniségük is. A címadó regényből készült tévéjáték nem azért sikertelen, mert hűtlen volt a regény gazdag, változatos cselekményéhez, mert ez így nem is igaz: a fő szálat végigkövethette a néző. A sikertelenség oka. hogy a televízióra való alkalmazás és az átírás során elveszett a miliő, megszürkült a dialógusok színe és nagyon is valóságosra formálódtak azok a figurák, akik Wodehouse-nál éppen hiteltelenségük. közelebbről, túlkarikírozottságuk nyomán, annak segítségével teremtettek végül is egy. a maguk módján reális, aiigol középosztálybeli világot. Aki szombat este Psmith- hez fordult, néha elmoso- lyinthatta magát, néha azt hihette, hogy egy gyengén sikerült krimit lát. de igazán jól nem szórakozhatta ki magát. Talán csak Feleki Kamill volt az, aki játékával leginkább megközelítette és önmaga köré teremtette azt a világot, amelyet Wodehouse a könyvében megteremtett. Azt írtam fentebb, hogy Wodehouse nem akart mélyre hatolni a világ dolgaiban, mintegy jeleztem ezzel is. hogy az író nem tartozik a világirodalom élvonalába. Rendszeresen aligha lehetne műsorra tűzni kétségkívül gazdag életművének megszámlálhatatlan darabjait. Ezért, és legfőképpen ezért sajnálatos, hogy a magyar televízióban — talán először -r- most debütáló Wodehouse sommás, elnagyolt adaptációt kapott. Gyurkó Géza bog az aprócska Szabolcsipatak. Elmaradoznak a szépen vakolt, derűs homlokzatú házak — mintha az időben haladnánk vissza. Ez már a múlt. Partoldalba vágott kis ház, hosszú, ikerlakásos bányászház, fészer a disznóknak. .. Itt egy akna lejárata volt valamikor, állítja egy járókelő. de az is lehet, hogy csak egyszerű feltörés... Amott drótkötélpálya csillesora csattog. Erdők, gyümölcsösök. tenyérnyi kertek a sziklás domboldalban — telistele ipari létesítményekkel, rekvizitumokkal. Ebben a faluban született 1922. augusztus 25-én Molnár István. Könnyű elképzelni. A játékok között ütött-kopoít bányászlámpa van. a csínyek között: bánya járás az aknának kinevezett kútban... Molnár István egészen vékony, törékeny gyerek. a gyermekközösségekben azonban nem mindig a nyers erő számít. Kezdeményező szellemű. Elképzeléseit úgy tudja kifejteni, hogy követni kell. Valahogy így kellene elkezdeni Molnár István életútjának megrajzolását, ha Molnár — mondjuk — hadvezér lenne, vagy legalábbis politikus. De hát nem az lett. Tehát: Mecsekszabolcson. a Palahegy alatt, az úgynevezett Békavárosban nőtt fel. ahol a mindennapi játék része volt a rőzsegyűjtés. erdei falopás. Apja Zádorban született — kanász volt. Anyja kátolyí — szintén pásztorcsalád sarja. Mecseksza- bolcs számukra az ígéret földjét jelentette, míg el nem érték. Protekcióval került az öreg Molnár a bányához, s ez az egyik tény, amely meghatározta további élete alakulását. Nem volt munka, amire azt mondta volna: nem. Bizonyítani akart. Az elsők között kezdte a munkát. az utolsók között szállt ki. Tehát: megtett mindent, hogy befogadják. Talán ezért TESZIK. AMIT tenniük kell, s közben nem is gondolnak arra, hogy életformákat, felfogásokat változtatnak meg. „Nálunk ez természetes” —, mondják mosolyogva és valóban, kinek is jutna ma már eszébe Petőfibányán, hogy az asz- szonynak „jár-e” szabad este vagy nem. A nők klubjáról beszélgetünk. A klub vezetője, Fekete Lászióné, magától értetődő természetességgel mondja; hétfőn este a nőké a kultúrház. Akkor tartja foglalkozásait a nők klubja. Hagyománya van már ennek, s ha a régi esztendőkről beszélgetünk, akkor okvetlenül felmerül Romhányi Borika neve, aki több mint két évtizeden át egy kicsit lelke volt itt a nőmozgalomnak. Kezdte az MNDSZ- ben, folytatta a nőtanácsban, aztán a nőbizottságban, és még ma is vissza- vissza látogat a régi ismerősökhöz, nyugdíjazás Után ugyanis máshová költözött. Hatvan-hetven asszony is összejön ezeken a hétfő es- iéken. Egy részük szorgalmasan öltöget, Balogh Jánosáé irányítgatja őket, ismerteti velük a népművészeti tájegységek különböző motívumait, mondja, melyik részen hogyan éltek azok az asszonyok, akik a szebbnél szebb, színpompás virágokat ráálmodták a durva szövésű vásznakra. Mások társasjátékokat szednek elő. Szórakoznak. És senki sem találja furcsának, hogy ezen a napon otthon a férjek veszik ót a család irányítását. A hétfő a nőké. x Persze a szórakozó kikapcsolódást a konyha, a család, a munkahely gondjaiból időnként felváltja egy- egy előadás, bemutató. ÍZELÍTŐNEK sorolják: volt például bemutató arról — a helybeli Fény vendéglő vezetője rendezte —, hogyan kell egy asztalt megteríteni reggelihez, ebédhez, vacsorához, és mellé kóstolgatóra néhány olyan ételféle is, ami csak nagy ünnepeken kerülhet az asztalra. Volt kozmetikai tanácsadás, fiais okozott mindenkinek olyan meglepetést, mikor aztán ledobta a csákányt. A legkisebb igazságtalanság is fel- forralta a vérét. Ez a pusztai élet, a természeti ember kitörölhetetlen reflexe lehetett. Vad volt és ösztönös, de tulajdonképpen mindenki így indult el valamikor azon az úton, mely a munkásmozgalomhoz vezetett. Idős Molnár Mecsekszabolcson és Ist- ván-aknán baloldali érzelmeiről híres, illetve hírhedt ember. Szívósságával eljutott a csapatvezetői rangig — „izgágasága” révén örökös létbizonytalanságban élt. Örökös feszültség, harc ti felszínen maradásért, s mindennapos életveszély. Évente 5—6 ember veszett a bányába, s legalább tízszer eny- nyien lettek örökre nyomorékká. 1923-ban tíz, 1924-ben hat. 1929—30-ban összesen 14 ember pusztult a DGT aknáiban. 1930—1940 között mintegy ötven sújtólégrobbanás, gázkitörés, illetve kőzet- és szénomlós pusztított a pécsi bányákban, nem csoda hát. ha idős Molnár István három kegyetlenül nagy pofonnal válaszolt fia bejelentésére: apám. én is bányász leszek... így lett Molnár István kőművesinas. vagy ahogy a telepi gyerekek hívták: Lov- rics szamara. Lovrics mester nyomorult volt maga is, tizenhárom gyerek apja. nem csoda hát. ha nem futotta neki kocsira, lóra. Az inas hajnali hatkor kezdett — a tizenhárom gyerek cipőjének kipucolásával. Aztán jött a kiskocsi: felpakolták a szerszámot, homokot, cementet, meszet, s gyí, fakó. gyí szamár! húzták a kiskocsit ke- resztül-kasul a városon. A mester úr a járdán, a kocsi az út közepén. 1940 októberében szabadult. Az inasnak nagy szeme volt. inassá lenni nem volt nehéz dolog, hisz az inas ingyen munkaerőt jelentett a mestalabbaknak, Idősebbeknek. A divatbemutatót is emlegetik, fiatal pedagógusnők és gyerekek mutatták be a ruhákat. És természetesen évente kiállítják munkáikat a kézimunkaszakkör tagjai. Ilyenkor kalocsai térítők, malyohímzések, boldogi futók diszlenek az asztalokon Amikor beköszönt a tavasz, időnként felkerekedik az asszonycsoport, s kirándulnak. Jártak a Duna-kanyarban, a Mátrában, megcsodálták a vácrátóti botanikus kertet. S nem volnának a nők nők, ha nem férne bele ezernyi tennivalójukba a másokról való gondoskodás, az öregek napjának megrendezése, egy- egy látogatás a csányi szociális otthon lakóinál, asík- re eléggé ritkán nyitják az ajtót az igazi rokonok. Üjabb tervek is vannak születőben, illetve részben már meg is valósultak. Sok kismama él a telepen. Mindenki tűdja a maga sorsából, hogy vajmi ritkán jut szórakozáshoz az, akinek egy-két, alig cseperedő gyerek fogja a szoknyáját. Az idősebbek — saját sorsukra emlékezve — úgy döntöttek, vállalják a pótmamaságot Kora esténként egy-két idősebb nő, nyugdíjas óvó néni vagy pedagógus besétál a kultúrházba, melynek egyik terme ilyenkor ideiglenes óvodává változik, összegyűjtik az apróságokat, amíg a mama moziba megy a férjével. Vigyáznak rájuk, játszanak velük, hogy icgalább hetenként két óra hosszára kitáruljon a kismama bezártsága. NEM HIÁNYZIK a kultúra, az olvasás iráht igény felkeltésének szándéka sem. Zachar László, a könyvtár vezetője kiállítást rendezett olyan könyvekből, melyek nőkről, nőknek szólnak. Üzemlátogatásra is indulnak, néha Apcon, a Quali- tálnál a gépeket, a szőrme- üzemben pedig az: nézték, hogyan készül a divatos bunda. • Jó egy kicsit együtt lenni, beszélgetni, mondják a klub résztvevői, s aki hosz- szabb ideje jár oda, az már temek, de segéd kinek kellett ezekben az években? így hát ifjú Molnár István, újdonsült kőművessegéd, néhány napos lődörgés után. egy szép napon beállított Pécsbányára. Bányász lett apja üzemének szomszédságában anélkül, hogy egy szót is szólt volna erről bárkinek. III. ő lenne ax? Hát, így kezdődött. És most indítsuk el kép-. zeletünk vetítőgépét! Komló, 1952. június 25.. Az egykori parasztfaluból lett bányászfalu rangját tekintve, már város. Az alakuló új városközpontban áll a Szénbányászati Tröszt büszke épülete, épülőben a tanács, a posta és a pártbizottság székháza. Kökönyös kockaházainak képe bajárta az országot. Innen lentről. a sáros falusi főutcáról olyanok a dombtetőről érkező. fények, mint a látomás. Minden nap hoz valamit. Gépek jönnek, idegenek, vendégek, riporterek. Komlónak nincsenek hétköznapjai. Feszített és felfokozott az élet. Sár. zsúfoltság, rendetlenség — az akkori városról készült képek körülbelül eny- nyit mondanak a mai nézőnek. akkor azonban mindez az erőről, az ígéretes holnapról beszélt. Az épülő falak felett este kigyúltak a villanyok: a kőművesbrigádok dolgoztak éjszaka is. A város legfon'.osabb pontján, valahol ott, ahol a Május 1. mozihoz kanyarodik az út — dicsőságtábla állt: mindennap új harci jelentésekkel, új hősök neveivel. Lehet, sőt biztos, hogy sokan nem hittek mindabban amit a jelszavak harsogtak, de kivonni magát szinte senki sem tudta e hatalmas sód* rású rohanásból. Egy öreg komlói mondja: olyan volt ez. niintha egy óriási, föltermészetesnek érzi, hogy a választások idején felkérik, lenne-e a szavazatszedő, vagy választási bizottság tagja. Miután megszokták, hogy a véleményüket hangosan is elmondják, kikerül közülük egy-egy tanácstag, aktivistája a Hazafias Népfrontnak, vagy éppen a Vöröskeresztnek. Nevelődnek a közéletre anélkül, hogy megfogalmazták volna magukban az igényt erre. Kézimunka, társasjáték, énekelgetés; szórakozás, egy- egy érdekesebb előadás meg- ba'lgatása. Ez van a felszínen. De mélyebbtn sokkal nagyobb változások tanúi a nők klubjának falai. Egy asszonycsoport érdeklődési köre kitágul, megtanulnak messzebbre látni, véleményt mondani. S a jóváhagyásban, „hadd menjen ki egy kicsit az asszony is a házból” egy változó családi felfogást fogalmaznak meg a férjek. Értékítéletek változnak, nagy szavak nélkül. Deák Rózsi 17.50: Nyitott boríték A műsor ugyancsak közérdekű témát vet fel. Az illetékesek, a tanácsok képviselői, házmesterek, nem utolsósorban a lakók mondják el véleményüket a liftek indokolatlan leállításáról, egyáltalán a lift használatáról. Az adásban többek között szó lesz a gyermeköngyilkosságokról, arról, hogy a szülők hogyan akadályozhatják meg a tragédiát, milyen pedagógiai, pszichológiai ismeretek kellenek ahhoz, hogy elhárítsák az ilyen veszélyt dőntúli zenekar Játszott volna — vérforralóan és ellenállhatatlanul. Az indulók hangja betöltötte a város, a lakások minden szegletét, behatolt a fejekbe, a szívekbe, s az emberek többségét magával ragadta, vitte, repítette mámorítóan. új élményeket adva. Volt. aki nem akarta ezt, megpróbált ellenállni. de L nmit is érzett vagy gondolt, az esze, a szíve bárhogy is tiltakozott, a lába egyszercsak megmozdult, s ha óvatosan is. de verni kezdte a taktust... Tehát: Komló. 1952. június 25. Délután fél kettő. Anna-akna udvarán teherautó áll meg: megérkezett a bányászzenekar. Az irodis ák kisettenkednek a folyóséra, megtelnek kíváncsiskodókkal az ablakok. A Zobák felé vezető úton vagyunk, egy meg- ejtően szép völgy fenekén. Az erdő lefut egészen az aknaudvarig. a házak, fészerek belopakodnak az erdőbe. Itt ér valahol véget a város. Anna-akna a komlói szémr.e- dence egyik legrégibb almája, s egyben az az akna, melynek sorsa, életútja a legszorosabban összefüggött a nagy, országos esemény k alakulásával. Jex Simon mérnök kitűzése alapján. Engel Adolf mélyítette itt. a keleti bányamező szélén az első -k- nát. Innen indult a harc a komlói szénmezők birtoklásáért. mert az akna üzletpolitikai szempontból is stratégiai helyen épült. Néhány évtizeden át ebből az aknából indult el szin'e m idén valamirevaló kezdetném- hogy növeljék a termelés, illetve. hogy alaposabban megismerjék a geológiai helyzetet. S aztán, 1926-ban becsukták Anna-aknát. Üj aknák épültek, nagyobbak, erősebbek. S általában: defenzívában volt akkor a bányászat. (Folytatjuk.)
