Népújság, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-05 / 55. szám

I Beíeleiödtek a zárszámadások megyénkkel) Bővülő termelés, növekvő önállóság Megyénk termelőszövetke­zeteiben is lezajlottak az 1975-ös évet értékelő zár­számadó közgyűlések. Hat­vankét termelőszövetkezet készített zárszámadást. s értékelte a gazdálkodás ered-, ményeit a hatvani, a tarna- mérai. és a gyöngyösi ser­téstenyésztő közös vállalko­zás is. A zárszámadások tapaszta­latairól beszélgettünk Far- kasdi Gyulával, a Heves me­gyei Mezőgazdasági Terme­lőszövetkezetek Területi Szö­vetségének titkárával: — Mit tart a megyei TE- SZÖV-titkár a legfontosabb tényezőnek'! — Első helyen kell emlí­tenünk —. nem kis. meg­nyugvással —. hogy mérleg- hiányos termelőszövetkezet, illetve közös vállalkozás nincs megyénkben. Ez annál is inkább jelentős, mivel a múlt évben több nagyobb egyesült termelőszövetkezet gazdálkodott először közösen, s néhol bizony átmeneti visz- szaesésre is számítottunk. En­nek ellenére jó érzéssel mondhatom, hogy a kedve­zőtlen 1974-es őszi talaj­munkák. vetések, valamint az ebből adódó, a növényter­mesztésben mutatkozó kiesé­sek ellenére mégsem kellett egyetlen termelőszövetkeze­tet se szanálni. — Von-e fejlődés, előbbre- tepés, változás az előző évek­hez képest a zárszámadó közgyűlések munkájában? — A területi szövetség képviselője minden részköz­gyűlésen. illetve közgyűlésen jelen volt. Tapasztalatainkat összegezve elmondhatom, hogy a közgyűléseket a ko­rábbi évekhez viszonyítva, s minden vonatkozásban szeré­nyebb körülmények között tartották, s egyre inkább a munkaértekezlet-jelleg ke­rült elqtérbe. A beszámolók­kal kapcsolatban az a véle­ményünk. hogy általában elemzőbbek, tartalmasabbak voltak az előző éveknél. Töb­bet foglalkoztak az emberi kapcsolatokkal, s konkrétan, érthetően szóltak a tagság­hoz. Így igen jó gazdasági beszámoló volt Gyöngyöstar- jánban, Nagykökényesen, Ti- szanánán, Abasáron, Eger- szalókon. Poroszlón. Nagyré- dén, s a pélyi termelőszövet­kezetben. Jó volt az ellenőr­ző bizottság beszámolója, el­sősorban Tiszanánán és kesé­den, ahol a kritikusság, az őszinteség és a határozott cselekvés szándéka tükröző­dik. Ugyanakkor néhány el­lenőrző bizottsági beszámoló­ból érezhető volt bizonyos függőségi viszony, s ugyan­csak néhány sablonosnak mondható. Sokat fejlődtek viszont a nőbizottságok be­számolói. Elsősorban a kriti­kai hangvétel nevezhető ör­vendetesen új vonásnak. Gyöngyöspatán például a kritikus beszámolóban tet­tekről is számot adtak, s szinte országos viszonylatban is ritka, ahol a nők tovább­tanulási lehetőségét jelentős anyagiakkal is segítik. A felvetett problémák között elsősorban arról hallottunk, hogy a közös gazdaságokban dolgozó nők a téli időszak­ban is igénylik a foglalkoz­tatást. Kérik a vezetőséget, hogy különböző bedolgozás, varrodai munka megszerve­zését kezdeményezzék. Külön kell szólni a szocialista bri­gádmozgalom szerepéről, amely a beszámolók szerint is egyre inkább tömegmoz­galommá válik termelőszö- < vetkezeteinkben. Megfogal­mazódott az az igény, hogy éppen ezért nagyobb törő­dést és figyelmet kell fordí­tani a jövőben a munkaver­senyre. — Mi jellemző a hozzá­szólásokra? — Általában megállapítha­tó, hogy egy-két személyes jellegű problémától eltekint­ve, pozitívan értékelhetők a mostani zárszámadásokon el­hangzott hozzászólások. Ma­ga az a tény, hogy mind­össze Ecséden és Felsőtár- kányban nem volt hozzászó­ló egyik beszámolóhoz sem. azt mutatja, hogy a közös l gazdaságok jelentős többsé- gében a legtöbb tsz-tagnak „egyéni ügye” is a közös sor­sa. Ugyanjs a hozzászólások­ban kifejezésre jutott a tu­lajdonosi hang, a közösért érzett felelősség, a közös fél­tése, a takarékosság fontos­sága, a társadalmi tulajdon védelme, a párt vezető szere- i pe és helyes agrárpolitikájá­nak elismerése. Az elért eredményeket figyelembe vé­ve. viszonylagos megelége­dés. megnyugvás és a jö­vőbe vetett bizalom jelle­mezte a közhangulatot. — Ebben bizonyára szere­pe van a tagság növekvő jö­vedelmének is? — Feltétlenül. Ugyanis szinte valamennyi termelő- szövetkezetünkben a terme­lés bővülése mellett a jöve­delem színvonala is emelke­dett. Az egy 10 órás munka­napra jut'ó összeg 95 és 163 forint között alakult. Ebből kitűnik, hogy ma már a leg­alacsonyabb sem mondható túl kevésnek. Faludl Sándor Újabb vasúti alagút a Mecsekben A Budapest—Pécs közötti vasútvonal további pálya­korszerűsítése újabb ala­gút építését teszi szükséges­sé a Mecsekben. Hetvehely térségében a Bányászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzeté­nek Ikotics József brigád­ja végzi ezt a munkát és az alagút boltozatát fele hosszúságban — 200 méte­ren — már elkészítették. (MTI fotó - Bajkor József felv.) Tűzik a karókat jé útun a hatvani Háziipari Szövetkezet üzemhazának építése mm Hatvani akció a kereskedelmi dolgozókért Szabad szombat, vasárnap is bezárt üzletek Lassan, de biztosan! így beszélnek az évek óta terve­zett üzemház megépítéséről a Hatvani Háziipar Szövetke­zetnél. Valljuk be, nem is könnyű összehozni annyi pénzt, amennyi egy korszerű, szolgáltatási feladatoknak is megfelelő üzem létesítéséhez szükséges. Már a telekkel baj volt: Négyedikre sikerült közművesített területet bizto­sítani. éspedig a Tabán utca elején, ahol a városi ta­nács szanált két kisebb csa­ládi házat. Az idei tavasz ügy tűnik, mégis elrendez mindent. Március derekin tűzik ki a karókat, a SZÜVTjíRV pe­dig április végére leszállítja az üzemház tervét. S ha megtörténik a költségvetés felülvizsgálata, lehet 'töt ni a kivitelezési szerződést. Erre a hatvani Építőipari Szövetke­zetét választották partnerül a „háziiparosok”. Az előtervek alapján képet rajzolhatunk Hatvan rövide­sen megépülő új üzeméről. Tabán utcára néző része há­romszintes lesz. Ennek föld­szintiére kerülnek a szolgál­tató részlegek, amilyen példá­ul a méretes szabóság. Az emeleti helyiségek raktári, irodai és szociális célokat szolgálnak majd. S e három- szintes épület mögé kerül a 620 négyzetméter alapterüle­tű üzemcsarnok, amelyet Me- zőpanel-rendszerű előregyár­tott elemekből szerelnek ösz- sze. Az építkezés augusztusi megindítását segítendő, már szerződést is kötöttek a pa­neleket gyártó nyékiádházi üzemmel. 150 ezer kis mére­tű téglát pedig Mályiból ren­deltek meg. Ezekkel együtt mibe kerül az üzemház? Az épület kivi­telezőjének mintegy tízmillió forintot kell leszámolni, amit lészint beruházási hitel, illet­ve a KISZÖV támogatása ré­vén teremtenek elő. részben pedig a Könnyűipari Miniszté­riumtól remélnek. Az utób­binak meglehetősen komoly feltételei vannak. A Hatva­ni Háziipari Szövetkezetnek be kell kapcsolódnia az ex­portba, gyermekruházati cik­kekből álló termelési tervét pedig tízmillió forinttal szük­séges emelnie. Nem lesz könnyű dolog, de a megvál­tozó munkakörülményektől a termelés minőségi, mennyisé­gi felfutását is remélik a szövetkezet vezetői. (m. gy.) t A kedvezőtlen munkaidő­beosztás. a vasárnapi nyitva tartások miatt, az utóbbi években csökkent a kereske­delmi dolgozók száma, s ke­vés az utánpótlás is. Ország­szerte keresik a nehéz hely­zetből kivezető utat. s Hat­vanban elég jó megoldást tá­léit a helyi tanács szakigaz­gatási szerve. Ez év január­jától például már úgy tart nyitva tíz élelmiszerüzlet, hogy az ott dolgozók hétfője vagy szombatja teljesen sza­bad. A 44 órás munkahetet ezekben a boltokban a Hevés megyei Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat és az ÁFÉSZ Vezetőivel történt egyeztetés alapján biztosítot­ták az alkalmazottaknak. A Dózsa téren és a Rákó­czi úton két ABC-áruház mindeddig vasárnap is nyit­va tartott, éspedig a reggeli órákban. Ebben a hónapban a két nagy üzlet csaknem hatvan dolgozója már men­tesül a terhes szolgálattól, március 7-ével megszűnik a vasárnapi, ünnepnapi árusí­tás. A tanács kereskedelmi csoportja, illetve a kereske­delmi vállalatok vezetői eb­ben a kérdésbeu szvitén kö­zös nevezőre jutottak, s ak­ként;', hogy két kisebb bolt­ban vasárnap ezután is mér nek tejet, tejterméket. hogy e fontos közszükségleti cikk­ből — különösen nyáridéban s — kielégíthessék igényüket azok a családok, ahol a tej­termék szombattól hétfőig való biztonságos tárolásához nincs hűtőszekrény. Ilyen cél­ra a Hámán Kató utcai szak­boltot, illetve Új-Hatvanban a Gábor Áron utca sarkán levő, kisebb élelmiszerüzletet jelölték ki, s ezek vasárnap már árusítanak reggel fél 7- től. délelőtt 10 óráig. A kereskedelmi dolgozók munkakörülményeinek- ja­vítása érdekében még továb­bi intézkedésekre is készül­nek a hatvaniak. Arról van szó nevezetesen, hogy az iparcikk-kereskedésekben szintén bevezetnék kétheten­ként a szabad szombatot. A kereskedelem helyi irányítói ennek megoldását úgy kép­zelik el. hogy egyik szomba­ton a Heves megyei Kiske­reskedelmi Vállalat iparcikk- üzletei tartanának Csák nyit­va, á következő szombaton pedig az ÁFÉSZ Kossuth té­ri áruházában szerezhetnék be a különböző iparcikkeket, műszaki árukat a vásárlók. Az elgondolást a két keres­kedelmi vállalat vezetői ked­vezően fogadták. így remény van megvalósulására. Egyébként hadd jegyezzük meg: megyénkben Hatván város első helyen áll a ke­reskedelmi dolgozók ilyen irányú szociális igényeinek kielégítésében. S hogy idáig jutott, sokban köszönhető a tanács és a kereskedelmi vál­lalatok jó munkakapcjolaiá- nak. Un. o«J Nem csábít a pótlék Dolgozni kell éjszaka is.. ■— Mi, a régebbiek vállal­juk az éjszakai műszakot, mert már megszoktuk, de a fiatalok közül nem nagyon „akaródzik” egyiknek sem. Az biztos, jobban meg kel­lene fizetni az éjszakás mű­szakban dolgozókat... — Mi,, a fiatalok még csak-csak végig tudjuk dol­gozni az éjszakát, de az idősebbek fáradtabbak már, nehezebben vállalkoznak rá. Meg is lehet érteni. Meg aztán a pénz is kevés, ami­vel ösztönöznék az embert... A MÁV Gyöngyösi Kité­rőgyártó Üzemében a ter­melést irányító, szervező ve­zetőkkel kezdtük a beszél­getést arról, hogyan tudják biztosítani a folyamatos munkát a műhelyekben. — Az átlagos műszaktel­jesítmény nálunk nem mondható rossznak — tájé­koztatott Koller György igazgató. — A termelést meghatározó berendezések, amelyeken a vasúti felépít­ményeket gyártjuk, nagy teljesítményű gyalu- és ma­rógépek. Kihasználtságuk eléri a 2,7 műszakot Atöb-' bi gépnél nem törekszünk erre, ott a biztonság a lé­nyeg. Két hegesztő beren­dezésünk közül az egyik például tartalék. A gyalu- és marógépeken dolgozók szakmáját vezérszakmának is nevezzük itt, az üzemben. Bármi történjék, ezékre a gépekre mindig kell embert biztosítani. — Ezt persze könnyű így mondani. Az igazság az, hogy nagyon sok gonddal jár a létszám előteremtése. Itt speciális munkafolyama­tok vannak, amelyeket még a szakembereknek is gyako­rolniuk kell, így aztán két­szeres a veszteség, ha el­megy tőlünk valaki. — Mit tesznek a „vezér- szakmában" dolgozók meg­tartásáért? — Az átlagosnál maga­sabb béreket fizetünk, az éj­szakai pótlékot is megemel­tük — folytatta Winczheim Károly termelési főnök. — Folyamatos éjszakai szolgá­latért hat napig 15 száza­lék többletet fizetünk, azon túl pedig harminc százalé­kot Tavaly az üzem saját kezdeményezésére növelte ezt még két százalékkal. De tudjuk, így is kevés. Job­ban meg kell fizetnünk azt ma már, aki hajlandó éj­szakai műszakot is vállalni. — Az üzem úgy tud se­gíteni magán, hogy minél több úgynevezett „fregoli” dolgozót képez ki, akik el­sajátítanak többféle művele­tet és bármikor átcsoporto­síthatók —■, vélekedett Papp Nándor üzemvezető. — Mi is törekszünk erre, ösztö­nözzük is a munkásokat. Hat-nyolcszáz forinttal töb­bet keres az, aki a szak­máján kívül más munkafo­lyamatot is elsajátít. Sokan tanulnak közülük, a szak­munkások egy része közép­fokú végzettséget is szerzett. Persze az, hogy csak az ál­lami oktatásban 96-an ta­nulnak tőlünk, azt is jelen­ti, újabb kiesés a munká­ból, újabb közvetlenül je­lentkező veszteség, ami ha később meg is térül, most hátrányt jelent. Ehhez még csak annyit: 40—50 ember a mi üzemünkből állandóan hiányzik, s jórészt kisegí­tők. A darabbéres szak­munkásokat például órabér­ben kell foglalkoztatnunk, mert ők maguk készítik a gép mellé a szükséges anya­gokat is. Ez az igazi vesz­teség, hiába van meg a há­rom műszak. ★ Szita József technikus végzettséggel dolgozik a gya­lugép mellett, öt éve a ki­térőgyárban. — Nekem jó ez így, mert a gondom kevesebb, mint egy művezetőnek, a pén­zem meg jó teljesítmény mellett, több. De az biztos, a .hét végére éjszaka már kiborul az ember. Csökken a teljesítménye is. Ezt min­denképpen figyelembe kell venni. A 17 százalék több­let az kevés, észre sem na­gyon venni a fizetésnél. Pe­dig hát ezeket a gépeket bűn lenne nem kihasználni, olyan nagy a teljesítmé­nyük. S az is biztos, hogy nem haszontalan dolgokat készítünk rajtuk, nagy szük­ség van ezekre az alkatré­szekre a vasutak korszerű­sítésénél. Bátor Tivadar az elége­dett fiatalok közül való. Szívesen vállalta a folyama­tos műszakot. Miért? — Harminc százalék pót­lékot kapunk; kísérletkép­pen nálunk vezették be, hogy két hétig folyamato­san mindennap éjszakára jö­vünk dolgozni. A fiatalok ezt jobban bírják, szíveseb­ben vállalkoznak rá. Az első néhány nap persze nehezen megy, de aztán rááll az em­ber. Én reggel féP kilencre érek haza, alszom, ebéde­lek, a délután is gyorsan eltelik. Különösen mosi, hogy naponta egy óra nyelv- tanulást beiktattam a prog­ramomba, minden szabad időm plmegy. Persze, az ilyen hajtást is bírni kelt Hadi Györgyöt nem a gé­pe mellett találtuk az üzem­ben. Úgynevezett előkészítő műveletekkel foglalatosko­dott: saját gépéhez szüksé­ges anyagot „egyengetett”. — Csak. egy pillanatra mentem el, tudom, hogy ez nem szabályos. De az egyen­gető gépnél pillanatnyilag nincs senki. — Éjszaka is így van ez? — Napközben elég anya­got lehet előkészíteni, éjsza­ka ez már nem szükséges. De például segédmunkások­ból szinte egyáltalán nem jut éjszakára s én is beta­nultam már több kisegítő munkafolyamatot. Kevés az éjszakai pótlék, ezért nem vállalják el szívesen. — Mennyit tartana elég ösztönzőnek? — Legalább 25 százalékot) általánosan mindenütt.. Szék a vélemények egy olyan üzemből hangzottak el, ahol akár más területek rovására is, de mindenkép­pen biztosítani kell a há­rom-négymillió forint érté­kű, nagy teljesítményű gé­pek kihasználását. Egyazon­ban biztos: jobban meg kell fizetni az éjszakai munkát vállalókat. Csak ekkor lesz elég vállalkozó, s a többlet- kiadás az üzemeknek is megéri. Hogy értékes, nagy termelékenységű gépek egy- egy műszakon át csak „pi­henjenek”, ezt ma már nem engedhetjük meg magunk-, nak. S azt sem, hogy a képzett munkások kevésbé szerve­zett, egyműszakos műhe­lyekbe elvándoroljanak... ] Hekeli Sáotl@$ J

Next

/
Thumbnails
Contents