Népújság, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-05 / 55. szám

Készülődés a pajtások köszöntésére

Gyermekek—piros és kék nyakkendővel

Az 1975 ős esztendő világszerte a nők éve volt, ag idei a gyermekeké. Ebben az évben földünk szinte minden országában előtérbe kerülnek a gyermekekkel kapcsolatos témák. Tudományos konferenciákon, rangos nem- ze közi tanácskozásokon vitatták meg a legfontosabb pedadógiai, pszichológiai, egészségügyi és élelmezési kérdéseket.

Hazánkban ebben az esztendőben a közvélemény figyelme kétszeresen is a gyermekek felé fordul. Egyrészt a nemzetközi év kapcsán — hiszen az ENSZ által irányított, világméretű kutatómunkában. felmérésekben a magyar szakemberek is részt vesznek —. másrészt pedig az úttörőmozgalom jubileuma alkalmából köszöntiük gyermekeinket. Június 2-án lesz ugyanis harminc esztendeje annak, hogy a fővárosban először vonultak fel a mai pajtások elődei. Ettől' a naptól kezdve emlékezünk meg évről évre a kisdobosok, az úttörők mozgalmának évfordulójáról.

Az idén országszerte — s természetesen szűkebb hazánkban is — színvonalas programokkal, felejthetetlen élményeket ígérő ifjúsági rendezvényekkel készülődünk a jubileum köszöntésére. Sok-sok születésnapi ajándékot kapnak a piros és kéjt nvakkendős gyermekek. Országszerte bővül az úttörők szünidei programja, gazdag táborozási lehetőségek közül válogathatnak a csapatok tagjai és vezetői. S mindenütt rengeteg alkalom nyílik arra. hogy a naitások bizonyíthassák: méltó követői az egykori, az elsőként fogadalmat tett úttörőknek!

Egy nap a ma úttörőivel..,

A legtöbb születésnapi ajándékot a KlSZ-alapszer- vezetek tagiai készítik az úttörőknek. Már most elkezdték a nagy munkát: ahol csak lehet, játszóparkot, -teret építenek, s berendezik a pajtások közös otthonát, az úttörőszobát. Az ifjúkommunisták mindezen túl egy érdekes akciót is kezdeményeztek. Egy nap a ma úttörőivel, a holnap KlSZ-esei- vel — adták ki a jelszót, s ennek jegyében mennek el az általános iskolákba, hogy elbeszélgessenek a kisdiákokkal. Egyebek között a KISZ céljairól, az ifjúkommunisták munkájáról tájékoztatják az úttörőket, s elmondják azt is. hogy miként lehet valaki az alapszervezetnek tagja.

A KISZ-fiatalok lesznek június 2-án. az úttörők első köszöntői is. A tervek szerint mindenütt részt vesznek az ünnepi csapatgyűléseken, a tábortűz lángjai mellett adják át az ajándékaikat, $ az ennél is értékesebb tapasztalataikat. A jubileum alkalmából a megye 30 ezer úttörője és kisdobosa áll majd rajthoz a különböző vetélkedőkön. versenyeken. A pajtások sportversenyekenI vesznek részt, számot adnak a tudásukról, a tantárgyi vetélkedőkön. de ott lesznek az amatőr művészeti csoportok, irodalmi színpadok bemutatóin is. A megyei kulturális seregszemlén láthatják majd az érdeklődők az aranyérmes tánccsoportokat. énekkarokat. bábosokat, akik ezt megelőzően bemutatkoznak a járási úttörőtalálkozókon is.

Pályáxat —■ versről, filmről, múzeumról

A megyei úttörő-találkozóra május 29. és június 2. között kerül sor. A gyermeknapon. május 30-án még gazdagabb program várja a résztvevőket. Az egri úttörők — mint vendéglátók — gondoskodnak a kellemes időtöltésről. a szórakozásról. Ezekben a napokban hirdetik ki a korábban kiirt pályázatok eredményeit. Az úttörők ugyanis versengenek a gyermekírók és -költők legjobbjainak járó díjakért. Ugyancsak ekkor adják át a Mi múzeumunk, illetve a Ki jár többet moziba? elnevezésű pályázatok jutalmait is.

Az Egerben rendezendő úttörő-találkozó alkalmából tanácskoznak majd a megye általános iskoláiban tevékenykedő csapatvezetők, va- mint az országos ifjúsági parlament megyei küldöttei is. A június 5. és 12. között megtartandó budapesti találkozón a megye minden úttörőcsapatát képviseli egy- egy pajtás.

A jubileumi esztendőben is sok Heves megyei pajtás jut el a testvárországok táboraiba: Csebokszáriba és Targovistébe. Úttörőinket a szovjet és a bolgár pajtások nyári táboraiban a legjobban tanuló, s a legeredményesebben tevékenykedő kisdiákok kéoviselik majd. Éppen úgy, mint a novemberben sorra kerülő VI. országos úttörőparlamenten, Zalaegerszegen.

(szilvás)

'i'J

flJAHlAlDKK

20.05:

SZIN-JÁTÉK-SZIN

Színházi vetélkedősorozat

Negyedik fordulójához érkezett a fővárosi színházakat bemutató sorozat. S ezúttal a Madách Színház a játék színtere és témája. A nagy hagyományokkal rendelkező színház sok érdekes előadását eleveníti fel a vetélkedő. A színház mai művészei és már máshová szerződött színészei is részt vesznek a műsorban.

Az egyre izgalmasabb játékot ezúttal is Vitray Tamás vezeti.

S ez után a forduló után kerül sor a vetélkedő döntőjére, amelyben az edd;gi győztesek állnak szembe egymással —- hogy bebizonyítsák jártasságukat a színházak világában.

Sándor;

V.

Ez tehát az egyik ok, amiért Molnár István máról holnapra sztár lesz. De van másik is, legalábbis ilyen nyomós.

Simon Kálmán főmérnök, a Nehézipari Minisztérium Szénbányászati Igazgatóságának helyettes vezetője írja a

AJUbBffift

1976» március 5», péntek

Szabad Népben:

A feltárás és elővájás a jövő fejtéseit, tömegtermelő munkahelyeit készíti elő. Az a szénbányavezető, aki a pillanatnyi többlettermelésért elhanyagolja a feltárást, vagy fékezi az elővá- jást, ötletszerűen, tervszerűt- lenül irányít: lemond bányájának jövendő biztonságos üzemeltetéséről, egyenletes, nyugodt munkájáról, a termelés állandó, zavartalan emelkedéséről.

A múltban általános volt nálunk ez a hiba. A szénbányászat is, akárcsak a nehézipar más ágai, viharos erővel tört előre —, de így sem tartott lépést a rohamos szocialista iparosítás követelményeivel. A kapkodásban, a hajrézásban újra és újra éppen a feltárásról és az elővájásról feledkéztürtk meg.

Sok bányánk emiatt a tervszerűtlenség, ötletszerűség árjában sodródott: állandósult a termelő munkahelyek hiánya, a széntermelő csapatok a kis szénva- gyont képviselő munkahelyek miatt égy hónap alatt 3—6 munkahelyért dolgoztak. Az ilyen helyzet természetesen ódavézététt, tiógy ezek a bányák élmárádtak a tefvteljésítésbért. El kellett marádrtiok, mert rietti ■ voltak. rrteg a terv teljesítéséhez szükséges munkahelyek. Zavarukon úgy próbáltak segíteni, hogy rtiég jób- ban fokozták az ötletszerűséget, te'rvszerűtlenséget és a fenntartók, karbantartók igénybevételével még jobban szaporították a kedvezőtlen körülmények miatt csak kis teljésítrhényt nyújtó úgyrie- Vezett szükségmunkahelyeket, azután még inkább elmaradtak a terv teljesítésében. Erre a „nagytefmelési napokat” kezdték szervezni,

melyeknek már 2—3 nap múlva komoly böjtjük volt. Fokozta a káros hatást, hogy ezeken a napokon az elő- vájáson, feltáráson dolgozó bányászokat is szénre helyezték. A Borsodi Szénbányászati Tröszt dolgozói az első félévben csaknem minden szombaton „nagytermelési nap”-ot tartottak, s ilyenkor a feltáróktól a fenntartókig mindenki csákányt, lapátot fogott, szenet termelt. A munkaverseny hónapközben aludt, csak ilyenkor, egy-egy „nagytermelési napon”, vagy egy-egy kampány idején törődtek a versenyszellem felkeltésével a szakszervezeti funkcionáriusok és a műszaki vezetők. Az ilyen rosszul értelmezett verseny tervszerűtlen bányaműveléshez, a bánya „kirablásához” vezetett...

Ez 1953. nóverrtber 23-án jelent ' rrteg, tehát akkor, amikor Molnárék neve már zászlóként lobogott. Éz a világos, józan helyzetértékelés azonban még nem általános, s pláne nem másfél évvel korábban, amikor Molnárék elindultak, hogy áttörjék a bűvös 100 méteres sebességhatárt. EZ mérföldkő, sőt, több artrtál. Űj minőségét jéléftt.

Ötszáz vágón szén naponta!

Hogy éz a rövid határidejű célkitűzés milyen hatalmas, jól tükrözik a kövéi- kézŐ számók. 1938-ban 57

vagon: 1943-ban 82 vagon: 1944-ben 73 vagon és 1945- ben mindössze 35,5 vagon Komló terrtielése.

A felszabadulást követően mindénnél fórttósabb a szén, hisz az ertergia az élet újraindulásának előfeltétele, de a termelés csak lassan éri el az utolsó békeév szintiét, s a teljésítményekre általában a pangás jeíléíüző. Nem

A fizikus

és az ismeretterjesztés

Beszélgetés dr. Jánossy Lajos akadémikussal

Csaknem két éve annak, hogy az egri Megyei Művelődési Központ megindította A magyar tudomány nagyjai című előadássorozatot, amely lehetőséget nyújtott arra, hogy az érdeklődők személyesen Is megismerkedhessenek a kutatások legnevesebb hazai képviselőivel.

Az elmúlt napokban dr. Jánossy Lajos professzorral találkozhattak, aki a relativitáselmélet és a gravitáció égyes kérdéseiről tájékoztatta a közönséget.

A kiváló fizikus sikereit országhatárainkon túl is számon tartják. Tagjává választotta nemcsak a magyar, hanem az ír, az NDK- beli, és a mongol tudományos akadémia is. 1951-bén Kossuth-díjat kapott, s 1950—1969-ig alelnöke volt az Eötvös Loránd Fizikai Társaságnak. Egy ideig igazgatta az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetét, s vezette az Eötvös Lóránd Tudományegyetem atomfizikai tanszékét. Tagja lett a dub- nai Egyesített Atommagkutató Intézet tudományos tanácsának is.

Az igazán nagy egyéniségekre jellemző szerénysége lebilincselő. Rangos címeit egyáltalán nem említi, annál szívesebben beszél viszont pályájának fordulóiról, az alkotómunka öröméről, az ifjúság természet- tudományos oktatásáról, saz ismeretterjesztés jelentőségéről.

— Hogyan lesz valakiből fizikus. Hajdani döntésében befolyásolta-e az iskola vagy a családi környezet?

— Először van a hajlam, a bizonyosfajta rátermettség. Még akkor is, ha az embert ifjú korában úgyszólván minden érdekli, hiszen a gyermek feleletet keres, vár a világ számára ismeretlennek tűnő jelenségeire. Engem az otthoni légkör befolyásolt. Anyám matematika szakos tanári dipváltozott szinte semmit a

szervezet, a technológia. 1947-ben kapja Komló az első jelentősebb beruházási összeget, ez az összeg sem haladja meg azonban az 1,5 millió forintot. Egy állóvízbe, mely meglehetősen fáradt, posványosodott, zuhan tehát az 1950-es évek elején a Gazdasági Főtanács által elrepített kő: Komló Sztálin- város bázisbányája lesz!

Ebben a helyzetben, amikor egyrészről a régi emberek, régi szemlélet és gyakorlat jellemzi a termelést, másrészről a hozzá nem értő ezrek beözönlése — túlbe- csülhetetlen jelentőségű a munkaverseny. 1918. március 15-én indult az országos

munkaverseny-mozgalom, mely a korábbi időszak helyi versenyeredményeire alapóz. Persze az ellenállás e téren is jelentős. Kevesebb ember, nagyobb tértrtélés — elbocsátás. Ezrek fejében tartja makacsul magát ez a nézet. Mások azt számolgatják: megkapják-e fillérre azt a pluszt hóvégén, amit a termelés terén pluszként produkáltak?

Korttlón az átlagosnál is nehezébbén talál magára a versenymozgalórrt. Artiikór végre megértik az értíbérek, s kiálakul Szervezete — az egyérti versenymód, s az egyéni eredmények hajszolása válik jellemzővé. Ennek a korszaknak a hőséi: Kusz Jánós, Rein Jáhós, Vókó Imre — akik rendszeresen túlszárnyalják a havi 200 százalékot. De ez még nem igazi szocialista munkaverseny. Itt még szinte mindenki a fizikai erőnlétre épít. A következő lépcsőfokon ennél több kell, kollektív munka és ésszerűség. S ezt célozza meg Mo!lomát szerzett, apám csillagászként tevékenykedett. Az ő példájuk érőteljesen hatott rám, s az elhatározásban közrejátszottak egyéb körülmények is. A Tanács- köztársaság bukása után szüleimmel együtt Bécsbe emigráltunk, s ez a helyzet, az itteni baráti kör ki- alakítötta marxista, materialista világnézetem alapelemeit. Igen sokat jelentett számomra nevelőapám, Lukács György egyénisége. A sokoldalúság igényét keltette fel bennem, hiszen őt nemcsak szakterülete, a filozófia és az esztétika foglalkoztatta, hanem — többek között — a fizika is. Emlékszem — ez már élete utolsó éveiben történt — órák hosszán át disputázott a világhírű Heisenberg profesz- szorral. Egyébként mellette éreztem igazán szükségét az alkotómunkának, megértette velem, hogy csak az adhat valódi tartalmat az életnek. S ráadásul megtanított tisztán látni, ezért tudtam mindig, hol a helyem, s több mint harmincéves emigráció után ezért telepedtem meg végre itthon.

■— Sokan emlegetik képző- művészeti érdeklődését, az irodalom iránti vonzalmát. Vajon mi a forrása ennek?

— Ismét Lukács Györgyre, s a családi szituációra hivatkozom. Még a fehérterror előtt, itthon megismerkedtem Lesznai Annával, aki nemcsak költőként, hanem mint festő is jeleskedett. Többször voltunk szlovákiai birtokunkon, ahol igen sokszor népes művész- társas.ág gyűlt össze. ,Itt találkoztam például Hatvány Lajossal. A régi ismeretségek tovább erősödtek az emigrációban. Ma is járok tárlatokra, s örömmel néztem meg a hatvani Lesznai- kiállítást, hiszen közben ifjúkori élményeim elvened- tek fel. Egyébként ném Vagyok- sajátos kivétel. Azt tanár István, amikor harcba indul a havi 100 méterért, egy tizenhat fős csapat élén.

VI. Elfendrukkerek?

Amikor június 25-én, délután 2 óra után néhány perccel az összegyűlt párt-, tömegszervezeti és gazdasági vezetők körülveszik Molnárt és társait, hogy gratuláljanak, mindenki úgy érzi: maga is részes a győzelemben.

Pedig...

Nézzük először a korabeli lapokat.

Űj Komló, 1952. júniusa.

„Az első nap eredményei és tapasztalatai komoly erőfeszítésekről, lendületesharc- ról, de ugyanakkor a még fennálló hiányosságokról tanúskodnak, sőt nem egy esetben nemtörődömség is tapasztalható...”

„Miért rtern tudja teljesíteni Kossuth-akna a tervét?”

„Műszaki dolgozóink véle- rtiénye szerint eddigi lemaradásunk egyik oka az, hogy körülbelül 400 dolgozó hiányzik a szükséges létszámból. Ezen azonban segíteni lehetne azzal, hogy a rtiű- szaki vezetők gondosabban oldanák rneg az egyés mun- Káhelyek telepítését és rtem telepítenének szakképzett vájárokat csúszda mellé szénét turkálni... Az egyes üzemek vezetősége például a többszöri figyelrheztétés ellenére sem igyekezett eltávolítani a VI. szinti 3-as csapat csapásából és a főszállító folyosóról a térdig érő vizet. Pedig ez felmarja a dolgozók lábát, s így kénytelenek hosszú időre betegállortrányba menni...”

Szabad Nép, 1952. júliusa.

.Nagyobb gondot a 100 méteres mozgatom kiszélesítésére és támogatására..

IFolytatjukJ

pasztgltam, hogy tudós kollégáim mindig időt szorítanak a festészetre, a zenére vagy az irodalomra. Ügy hiszem: ennél kellemesebb, hasznosabb kikapcsolódást el se lehetne képzelni.

— Véleménye szerint hol tart ma a fizika tudománya Magya r országon?

— A felszabadulás után messziről indultunk. 1930- ben azért hívott haza a magyar kormány — addig professzorként a dub.ini egyeltem kozmikus sugárzási laboratóriumát vezettem —, hogy segítsek az MTA Központi Fizikai Kutátóintéze- tértek megszervezésében. Aztán évről évre többet produkáltunk. Ez persze nemcsak a szellemi erők koncentrációjának köszönhető, hanem annak is, hogy államunk egyre jelentősebb ösz- szegeket fordított a kísérletek költségeinek fedezésére. Közben természetesen felnőtt egy általunk képzett új fizikusgeneráció, amo’yre bármikor számíthatunk. Ma már a szocialista és a kapitalista országokban egyaránt elismerik eredményeinket, s nyugodtan mondhatom: ott vagyunk a nemzetközi élvonalban.

— A matematika és a fizika jelenleg is sok diák réme, s az elégtelen osztályzatok zöme ebből a két tantárgyból Származik. Miként lehetne változtatni ezen a cseppet sem rózsás helyzeten?

— Ez a kérdés évtizedek óta foglalkoztat. Még akkor is, ha elsődlegesen a kutatómunka a feladatom. Én azt vallom, hogy a legiöbh a tanárokon múlik, s a természettudományos ismereteket is vonzóvá tehetjük a tanulók számára. Természetesen csak úgy, ha színesen, érdekesen oktatunk, ha érzékeltetjük velük az -egzakt gondolkodás szépségét, nagyszerűségét. Rendszeresen jártam és ezután is elmegyek általános és középiskolákba. Órákat hallgatok, előadásokat tartok, sazfc tapasztaltam, hogy a megoldás kulcsa a nevelő fel- készültsége, rátermettsége, ötletessége. Egyik fiammal közösen segédkönyvet írtunk a negyedikes, a tizenhét, 3 tizennyolc éves fiatalok számára a szemléletes differenciálszámításról. Az első, 3 már megjelent kötetet nívódíjjal jutalmazta az Olvadási Minisztérium. Ennek azárt örültünk, mert a megértetésre törekvést, azaz a rtü alapvető szándékunkat méltatták véle.

— A televíziónézők az elmúlt évek során több műsorban is láthatták önt. Egy elfoglalt tudós mién vállalkozik a pluszmunkát jelentő ismeretterjesztő tevékenységre?

— Szeretnék a magam módján hozzájárulni a természettudományos világkép és gondolkodás szélesítéséhez. Hiszek abban, hogy ez közkinccsé tehető, persze csak akkör, ha összefognak a legilletékescbbek, s népszerűsítő szinten is komoly ismeréteket nyújtanak. A. fizika diadaiútja ké.ségie- len tény, de csak egy szűkebb kör ismeri módszereit. Akárcsak alapvető műveimben, a kozmikus sugárzásról, a statikáról, a relativitáselméletről szóló monográfiákban — előadásaimban is, arra hívom fel a figyelmet, hogy a világraszóló eredmények nem einsteini méretű zsenik agyszüleményei, hanem kísérleti tapasztalatok regimentjének ösz- szegzésén alapuló nagyszerű megállapítások. Nincs szebb feladat, mint ezt százak, ezrek, sőt — ha lehetőség adódik rá -"’'áh -lőtt gazolni...

Pécsi is tv áa

i