Népújság, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-20 / 68. szám

Befejezte munkáját az országgyűlés (Folytaiét az 1. oldalrólJ emberképzés rendszeressé té­rendeletének kidolgozásához számos javaslattal szolgált, így egyebek között felvetet­te a környezetvédelmi szak­telét, s javasolta a nagyüze­mi gazdálkodásra alkalmat­lan mezőgazdasági területek kijelölését erdőtelepítésre. Bondor József összefoglalója Bondor József, a vitában elhangzottakat összefoglalva, mindenekelőtt arra utalt: a felszólalók egyöntetűen alá­húzták az új törvény megal­kotásának szükségességét. Ez­zel alátámasztották az egész lakosság, a társadalom véle­ményét: törvény szintjére kell emelni azokot a rendelkezé­seket, amelyek létünk, kör­nyezetünk természeti ténye­zőit védik, óvják, lehetővé és feladattá teszik a megelőző', az ártalmakat elhárító teen­dőket, intézkedéseket. Témakörönként reagálva a képviselői felszólalásokra, a miniszter először arra hívta fel a figyelmet: a környezet- védelem távolról sem vala­miféle új dolgot jelent Foly­tatása, az eddiginél körülte­kintőbb elvégzése mindazok­nak a feladatoknak, amelyek mar eddig is megvoltak. A változás elsőorban a tevé­kenység jobb megszervezé­sében, a korábbinál szélesebb körű ellátásban jelentkezik. Tömören arról van szó: a kör­nyezetvédelmet a mindenna­pi tevékenység — a termelő- munka. az oktatás, a beruhá­zás-előkészítés. a természet- szeretet — elválaszthatatlan részévé kel! tenni. Nem új kutatóintézetekre van szük­ség — hiszen jelenleg is 53 kutatóhely működik a többi között vízgazdálkodási, mete­orológiai. és egyéb hasonló profillal —, sokkal inkább arra, hogy a kutatások, tu­dományos vizsgálódások eredményei alapján a kör­nyezeti ártalmak mind haté­konyabb megelőzését szorgal­mazzuk. Bondor József nyomaték- kai hívta fel a figyelmet ar­ia, hogy a környezetvédelem közös ügyünk, tehát, nem­csak az Országos Környezet- Védelmi Tanács — mint kor- mányszei v — teendőit, nem Js csak egyik-másik tárca feladatait jelenti. A közös ügyért közös felelősséget kell vállalni A felelősség minde­nütt helyi teendőkre sarkall, s csak a közösségi érzésből fakadó tevékenység, környe­zetóvás hozhat igazán kézzel fogható eredményeket. Az ilyen alapállás megsokszoroz­za a kömyezetvéde'em anya­gi erőforrásait is. Mert ilyen célra 500 millió forint áll rendelkezésre központilag, ami kétségtelenül szerény összeg. Hozzá jönnek viszont azok a pénzek, amelyeket közvetve fordítunk a környe­zetvédelemre. Ilyen célokat szolgál például az ipari be­ruházások költségeinek mint­egy 10—20 százalékú. Beszélt a miniszter a kör­nyezetvédelemmel összefüggő intézkedések kapcsán arról is, hogy mindig fel kell mérni egy-egy intézkedés, döntés várható hatásait, esetleg évek, évtizedek múltán bekövetke­ző következményeit is. Jó szóval említette a lakosság szerepét: a lakóhelyi és mun­kahelyi kollektívák, az egyes emberek önzetlen áldozatvál­lalását a környezet védelme érdekében. Itt forintban ki nem fejezhető, ám óriási eredményeket produkáló fizi­kai és szellemi energiáról van szó! Megemlítette ennek kapcsán a törvénytervezet or­szágos társadalmi vitáját, amelyben javaslatok, ötletek sokasága juttatta kifejezésre a jó értelmű lokálpatriotiz­must is. A miniszteri viiaösszeíog'.a'ó után határozathozatal követ­kezett. Az országgyűlés előbb a parlament építési és közle­kedési, valamint jogi, igazga­tási és igazságügy; bizottsá­gának a törvényjavaslathoz beterjesztett együttes módo­sító javaslatait, majd a tör­vénytervezetet általánosság­ban és — a megszavazott mó­dosításokkal — részleteiben is egyhangúlag elfogadta. Nemeslaki Tivadar a kohó» lesztéséhcz több mint 34 mil­liárd forint értékű gépet és berendezést a hazai gépgyár­tásnak kell biztosítania, emel­lett még teljesítenie kell a szocialista exportkötelezett­ségeket és fokoznia kell a tőkés exportrí is. E felada­tok hatékony és eredményes megvalósítására a kormány a Mezőgéptröszt feletti fe'- ügyeleti hatáskört a Kohó- és Gépipari Minisztériumra ruházta. — Intézkedéseink között fontos helyet foglal el az energiatakarékosság, az ener­gia-racionalizálási program végrehajtása Az elmúlt év­ben a minisztérium felügye­lete a’á *artozó vállalatok 331 millió forint megtakarí­tást értek el. A megtakarítás 41 százaléka szervezési in^- íézkedések. 3f? százaléka pe­dig a szocialista munkaver­seny és brigádmozgalom eredményeként valósult meg. Az idén és a következő években a nagy energiaigé­nyű technológiákra energia- felhaszná'ási normákat dol­goztatunk ki és vezettetünk be. Számításaink szerint a tervezett intézkedésekkel évente átlagosan 2,5 százalé­kos fajlagos energia-költség­megtakarítás érhető el. Fo­lyamatosan feladatunk az anyagtakarékosság is. Ma már megállapítható, hogy az elméit esztendő intézkedései megközelítően 1,9 milliárd forint értékű anyagmegíaka- rítást eredményeztek. Sokat­mondó tény, hogy ez a meg­takarítás szinte valamennyi vállalatnál szorosan kapcso­lódott a konstrukciók és a technológiák módosításához, a hulladékanyagok hasznósí- tásáhöz. a tőkés import csök­kentéséhez. Ez már szemléled ti‘változást is jelez, hiszen á takarékosság és a gyártmány- és gyártásfejlesztés már nem különül le egymástól. Most, a vállalati V. ötéves tervék készítésének időszakában és a végrehajtás menetében a feladatok ilyen megközelíté­sére van szükség. Jórészt ezen múlik annak a jogos népgazdasági követelmény­nek a teljesítése is, hogy gyorsuljon a készletek for­gási sebessége. Ez ugyanis az utóbbi években kedvezőtle­nül alakult — folytatta be­szédét a miniszter. — Az V. ötéves tervben meghatározott feladatok si­keres megoldásában jelentős szerepe van a vezetési szín­vonal erősítésének, a káder­munka fejlesztésének, a kez­deményező készségnek, a po­litikai, szakmai felkészült­ségnek. Ma már a szemléleti egység, csak úgy általában, kevés. Most . olyan cselekvési, egység kell — és nem álta­lában, hanem konkrét mun­kahelyen, konkrét, vállalati kérdésekben —, amely ered­ményt, a népgazdaságnak is kívánatos teljesítményt hoz — mondotta Nemeslaki Ti­vadar. — A minisztériumi vezetés ezt a mércét állí­totta a felügyelete alá tarto­zó vállalati vezetők' elé. Az eredményes munka, clengedheteten feltétele a vállalatoknál — és a mi­nisztériumban is — a vezetés színvonalának eme­lése, az egyszemélyi fe- le'össég következetes ér­vényesítése, hiszen a ve­zetésnek minden szinten döntő szerepe van a gaz- daságpol'tikai célok meg­valósításában. Beszédéhez először Kan- gyalka Antal, a Mezőgazda- sági Gépgyár makói telepé­nek igazgatója fűzött meg­jegyzéseket a munkaerő­gazdálkodás szemszögéből egészítve ki a referátumot. Weiszböck Rezsőné. a Sop­roni Szőnyeggyár igazgatója az anyagtakarékosság kérdé­seit feszegette. Dr. Molnár Endre, az MSZMP Budapesti Bízót' ságának titkára a mun­kaeszközök gazdaságos hasz­nosítását hangsúlyozta. Dr. Növik Béla, a Csepeli Autó­gyár vezérigazgatója a köz­úti járműgyártás fejlődését, sikerét elemezve rámutatott: hatékony volt a termeié'! célok elérésére összpontosí­tott fejlesztés. Bartha István, & debreceni városi pártbi­zottság titkára a termelőka­pacitás, a munkaidő jobb kihasználásának kérdésével foglalkozott. Majd Varga István, az Újpesti Gépelem- gyár lakatosa rendkívül he­lyesnek és hasznosnak ítélte a szelektív fejlesztést, a gaz­daságos termékszerkezet kialakítását szolgáló népgaz­dasági, minisztériumi és vál­lalati törekvéseket. A beszámolóhoz több hoz­zászóló nem jelentkezet, így az elnök a'vitát bezá'ta, s ismét Nemeslaki Tivadar, kohó- és gépipari miniszter­nek adott szót. Nemeslaki -Tivadar meg­köszönte a vitában elhang­zott kiegészítő észrevétele­ket. a felszólalók általános egyetértést t beszámolójával. A plenáris ülésen elhang­zott javaslatok, ugyanúgy, mint az országgyűlés ioari bizottságának tanácskozásain elmondott képviselői tapa-z- talatok — mondta — igen hasznos tanácsokat jelen'e- nek a tárca munkájához. Utalt a miniszter arra is, hogv a kormány megtárgyal­ta és elfogadta a génipar szelektív fejlesztésének kon­cepcióját. amelyre énítve el­készítettéit. s a vál'a’atv'ze- tőknek megkü'dték a tárca 1976. évi cselekvési prog­ramiát. A célok reálisak, a feladatok megvalósítha'ók, vém’eha Házukhoz azonban nélkülözhetetlen a segít"!?; va'amennyi területről. A kö­zös munka a'aove ő btzto-í- táka a feladatok sikeres vég- reha’*ásánnk — e gordont jegyében kérte a kohó- és génipari miniszter, hogy be­számolóiét és a narlam'"ti fe'szólal ásókra adott vá’a- szát az országgyűlés fogadja el. Ezután az országgyfl’és határozatban egyhangúlag tudomásul vette és jóváhagy­ta Nemeslaki Tivadar mi­niszteri beszámolóját és 3 felszólalásokra adott - váll- Sizát. Ezzel az országsyű'és tavaszi ülésszaka — ame’v- nek pénteki tanácskozá'án Apró Antal. Péter János és Raffái Sarolta felvá’tva el­nökölt '— befejezte munká­ját. és gépipar helyzetéről, terveiről Délután mondotta el be­szédét Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari miniszter. A bevezetőben rámutatott: a gépipar e.ótt álló feladatok megoldási módszereinek ki­dolgozásánál figyelembe vet­ték, hogy amíg az ötödik öt­éves tervben a népgazdaság bruttó nemzeti termelése évente átlagosan 5,6 száza­lékkal nő. addig a gépiparé 6,7 százalékkal; továbbá azt, hogy míg az összes export évi növekedése 8,8 százalék, ad­dig ez a gépiparban 10,9 szá­za’ék. A terv szerint a ru­belelszámolású összes ex­port évente, átlagosan 7,4 szá­zaikkal, a gépiparé 9,1 szá­zaikkal; a dollárelszámolá­sú export 10,4 százaikkal, a gépiparé pedig 16,1 százalék­ka' nő. E néhány összehason­lító adat is érzékelteti: a gépiparnak az V ötéves terv szerint is jelentős szerepe van a népgazdaság fejlődé­sében. ' Mind a termelés, mind az export növelésében ugyanis a. népgazdasági át­lagnál lényegesen nagyobb fejlődést kell ejérnie. A vég­rehajtás legcélravezetőbb módszereinek megválasztása jórészt attól függ. milyen kö­rülmények között kell e je­lentős feladatoknak eleget tenni — hangsú’yozta Nemes­laki Tivadar, majd rámuta­tott; — A vállalatoknál és a minisztériumban ma már rnmdenki tudja — és úgy is számol, tervez —, hogy a r? delkezésre álló beruházá­si és fejlesztési pénzügyi íor- rá-.ok elég szűkösek, hogy nem sokkal több anyaggal és kevesebb munkaerővel kel! megoldani feladatainkat, és hogy továbbca is rendkívül nehéz piaci viszonyok kö­zött kell termékeinket érté­kesíteni. A kohó- és gépipari mi­nisztérium ebből kiindul­va úgy ítéli meg a hely­setek hogy as álló nagy feladatokat a korábbinál fegyelmezet­tebb és hatékonyabb munkával, a tartalékok megfelelő hasznosításával eredményesen végre le­het hajtani. A hatéko­nyabb gazdálkodás érde­kében a gépiparban alap­vető feladatnak tekintjük a szelektív fejlesztés meggyorsítását, a termék­szerkezet korszerűsítését. E követelményeknek megfe­lelően felmértük melyek a szinten tartandó, illetve az átlag alatt fejlesztendő és végül, melyek a visszafej­lesztendő területek. A hatékonyabb gazdálko­dásnak, a termékszerkezet átalakításának fontos feltéte­le a gazdaságtalanul előállí­tott termékek gyártásának korlátozása, illetve megszün­tetése, amennyiben a gazda­ságosság feltételei nem biz­tosíthatók. Felméréseink sze­rint a gépiparban a gyártás fokozatos leállítása, illetve visszafejlesztése következté­ben az érintett gyártmányok termelése mintegy 16 mil­liárd forinttal csökken. Ezek­nek az intézkedéseknek az előkészítése és végrehajtása rendkívül nagy figyelmet, körültekintést kíván min­den szervtől Gondoskodni kel» arról, hogy még átmene­tileg se legyenek ellátási za­varok. — A hatékonyság növelése, a nagy sorozatú gazdaságos gyártás megvalósítása érde­kében felmértük a párhuza­mos gyártásokat is — mon­dotta a miniszter. Megállaní- tottuk, hogy a gépipar több területén is van párhuzamos gyártás. Ahol lehetséges, a párhuzamos gyártást meg­szüntetjük. Ugyanekkor a kiemelt feladatok közé tarto­zik a mezőgazdasági és élel­miszeripari gépgyártás dina­mikus fejlesztése A mező­Í azdaság. az élelmiszeripar * sä «cöéMtvf tervezeti ifej­(Muri határ sunk tclcfonje- leütése): Engedje meg az olvasó, hogy a környezetvédelmi tör­vény vitájával folytatódott or­szággyűlési ülésszak második napjáról szóló beszámolómat egy idézettel kezdiem. Mau­rice F. Strung, az ENSZ kör­nyezetvédelmi konferenciájá­nak főtitkára mondotta e' an­nak idején: „Ez a bolygó egymagában forog a világűr­ben. egymagában tártig, fenn életadó rendszereit, elképzel­hetetlen energia jut el hoz­zánk a legérzékenyebb, leg­finomabb módosulások és korrekciók nyomán. Egészen sajátos, valószínűtlen, előre rém látható, de tápláló és lelkesítő, a legnagyobb mér­tékben gazdagító és szép ott- hon valamennyi földlakónak. Nem érdemelné meg. hogy szeressék? Nem érdemelné meg. hogy minden ötletessé­günkkel és bátorságunkkal, minden nagyvonalúságunkkal azon legyünk, hogy megóv­juk a romlástól és pusztulás, tói és ezen keresztül bizto­sítsuk saját fennmaradásun­kat. ..?’’ Ezt az idézetet olvasgatták egymás között a parlamenti tudósítók és egyöntetűen megállapodtak abban, hogy a pénteken született törvény alapgondolatához jobbat, ki­fejezőbbet keresve sem le­hetett volna találni. összefoglalóval kezdtem és most következzék az elma­radt kronológia, azaz a máso­dik nap „kulissza mögötti” története. Kissé furdal a lel- kiismeret. hogy tegnap ta­vaszról írtam. Pesten is esik az eső. s csak a Parlament kitűnő klímaberendezésének köszönhetjük, hegy nem min­denkit kel! felelősségre von­nunk az idővár ozásért. A reggeli ta'álkozások a szokott mederben folynak, csupán az érkezési sorrend vá’tozik — de késés nélkül. Mire az ülésszak második ! napja megkezdődik, a Heves Közgyei képviselők is telies szambán 1« vannak. Ma elő­ször Hevér Lajossal (s nem Fehér Lajossal, mint tegna­pi számunkban megjelent), majd Szabó Imrével és Sas Kálmánnal, aztán Vaskó Mi­hállyal. később Eperjesi Ist­vánnal és Fiala Tivadarnéval találkoztam. Fodor Istvánnét ekkor még hiába kerestem, ő készü’t a felszólalására. Az újságíró számára a provoká­ció néha segítséget jelent, de ki tehet róla. ha váratlan fordulattal találkozik. — Magdika — kérdezem: Fiala Tivadarnétőllelkiis- meret-furda'ás nélkül meg­szavazná a környezetvédelmi törvényt? Hiszen dohánygyá­ri dolgozó, téhát levegőt szennyező cikkeket állít elő... — Egyrészt — hangzott a vidám válasz — nem do­hányzóm. tehát a kérdésben objektív vagyok. Másrészt ez a szavazás nem jelent „hitel­rontást” a munkahelyem ká­rára. .. . Később Úszta Gyula altá­bornaggyal. megyénk képvi­selőjével sikerült találkozni. Mint avatott szakembertől, a honvédelmi törvénnyel kap­csolatos véleménye iránt ér­deklődtem. — A csütörtökön megsza­vazott új - törvény egyértel­művé és világossá teszi a közvélemény, a társadalom számára, hogy mit ■ kell ten- nük a haza védelméért szo­cialista vívmányaink meg­őrzéséért. Konkrét feladatok segítik a katonai képzést. Il­letve a katonai szolgálatra történő felkészítést. Az elő­képzést különösen fontosnak tartom, amelyet már az álta­lános iskolában el kell kez­deni Erős. edzett fiatalokra, tettre kész emberekre van szükségünk a mindennapi életben, s így hazánk védel­mében is. A törvény nemcsak a jelennek szól. nár.em pers­pektívát tartalmaz. Amíg éi az ember, mindig lehet fel­adata a haza védelmében — mondotta. ★ Az első szünetben dr. Nö­vik Pálné képviselővel és dr. Safrankó Erzsébettel, a KÖ­JÁL megyei igazgatójával beszélgettünk. Számukra is szakmába vágó kérdés a kör­nyezetvédelem. — Igaz. tavalyelőtt már el­készült a törvényjavaslat — mondta dr. Novák Pálné —, de, az előkészítés, a lehető­ségek mérlegelése és megte­remtése miatt szükség volt erre a várakozásra. Ami az előkészítést illeti, már annak idején az is sok esztendő munkáját jelentette. A tele­pülés-egészségügy. a munka- egészségügy, az iskolaegész- ságügy és más kérdések konkrét részletekben kaptak megfogalmazást, de a hala­dás megkövetelte ezeknek és más. kapcsolódó rendeletek­nek a fejlesztését, korszerűsí­tését. — A közegészségügyi mun­ka — tette hozzá dr. Safran­kó Erzsébet — nem volt nép­szerű. és még most sem az. Az intézkedéseket túlzónak, sőt gátlónak tartották és tart­ják. Ma is előfordul, hogy KÖJÁL-engedély vagy véle­mény nélkül terveznek és építenek, így már a kész létesítmény átadásakor nem sokat tehetünk. Számtalan példát idézhetnénk, hogy az ilyen „beruházások” meny­nyire veszélyeztetik az ott élőket vagy dolgozókat egészségügyi szempontból. A büntetések összege nagy. de miért kel! büntetni? — hi szén alapvető: az egészséges emberi környezetért harco­lunk. s ez nem „KÖJÁL-ér­CCn. . Szabó' Imre képviselővel találkoztam később. Igen sok felszólalásában elhangzott, hogy a mezőgazdaságban használatos vegyszerekkel szemben a körn vezet véd “'em, szempontjából fenntartónál élnek. Megkérdeztem tőle, hogy mint tsz-elnöknek, mi erről a véleménye? — Az átlagtermés növelé­se érdekében még több vegy­szerre van és lesz szüksége a mezőgazdaságnak. Az viszont valóban más kérdés, hogy a hatása miként jelentkezik. Természetesen alanos tudo­mányos kísérletezőmunkára van szükség, hogy egyre ke­vesebb. a környezetre vala­miképpen is káros vegyszert alkalmazzunk: tehát meg kell teremtenünk a tudomány segítségével a mezőgazdasági termelési érdek és a környe­zetvédelem összhangját. — A selypi medencében is akad téma bőven a környe­zetvédelemmel kaocsola'b.an — mondta a- szünetben Kom­játhy Aladár képviselő. A cementgyárnak például szüksége van portalanító be­rendezésre. hogy megfele'ien a törvény szerinti követel­ményeknek. A tervezés már most folyik, de előfordulhat, hogy ha túl sokba kerül, gondolkozni kell bizonyos profilváltozáson is. Egyéb­ként tegyük hozzá, hogv a környezetvédelem való’-an nemcsak a paragrafusok, ha­nem a nevelés kérdése is. könnyén áteshetünk a ló má­sik oldalára. A zajártalom­mal kapcsolatban furcsa nsl- da — egy nő panaszkodott — hogy az óvodásokat a szom­szédos parkba viszik sétál­tatni és ..kibírhatatlanul” za- jonganak... * A dél! szünet előtt fél ket­tőkor született meg az or­szággyűlés határozata, amely törvényerőre emelte az em­beri környezet védelméról szóló törvényjavaslatot. M~st már „csak” a végrehajtáson van a sor. Keménykedjünk? Nem; bízzunk! Kátai Güter­Kádár János az ülésteremben ’ i (MTI fotó: Szebellédy Géza felvétele — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents