Népújság, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-20 / 68. szám
Tam am: minden rendben! Sikert arattak Vidróczkiék a török Erzurumban T Ha összegezni kellene röviden hogvan fogadták a gyöngyösi Vidróczki Együttest a törökországi Erzurumban, minden túlzás nélkül lehetne mondani: igazi barátsággal és szeretettel, sok és forró tapssal. Az együttes szerdán éjjel tért vissza közel-keleti kirándulásáról, az Erzurumban rendezett jubileumi ünnepségekről, ahol három nap egvmás után léptek közönség elé. Ahogy azt kuraooan megírtuk, március 10-én indultak el Törökországba. Még aznap megérkeztek Isztambulba, majd onnan autóbusszá! igyekeztek a vendéglátókhoz, Erzurumba, több mint 30 órán keresztül róva a kilométereket. Az úticéljuk a tengerszint felett 200 méteres magasságban kemény, mínusz 15—20 fokos hideggel várta őket. Az első meglepetés ez volt. A második: a 000 személyes előadótermet sem fűtötték. Szombaton délelőtt próbáltak. este a jubileumi ünnepség gálaműsorában négy török együttessel együtt léptek sz padra. Kezdték a Vascári verbunk és frissel és zárták a Palóctáncokkal. Közbe. még négy tánc- és két ze kari szám is szerepelt a nn.,urukban, két ősbemutatóval tetézve: a zalaegerszegi országos kamaratáncfesztivái számát adták elő Ezek: Tiniár: Kunsági táncok és Varga Hajdú című kompozíciója. ! A magyar ritmus, a dal■ iám gazdagsága nagyon elütött a keleti tánc- és dallamvilágtól, a közönség tehát azonnal élénk figyelemmel reagált mindenre, amit a Vidróczki Együttes produkált. Az ottani szokás szerint, tetszésüket kifejezve, gyakran a szám közben is tapsoltak. Hétfőn este zajlott le a búcsúelőadás. A város kulturális vezetői nagy elismeréssel szóltak az együttes szerepléséről, megemlítve azt a lehetőséget, hogy a nyáron egy erzurumi együttes látogat majd el Heves megyébe, viszonzásként, 1 • ■ ■ Néhány olyan dolgot is szerettünk volna tudni a Vidróczki Együttes törökországi útjáról, ami nincs benne a hivatalos programban. Ebben volt segítségünkre Szícós József, a gyöngyösi Városi Művelődési Ház igazgatója, az együttes egyik kísérője. — Tamam! — így kezdte a beszélgetést. — Ez annyit jelent magyarul, hogy: minden rendben van! Azaz; minden rendben volt» Tulajdonképpen két alkalommal tudtak „lazítani” a gyöngyösiek, odaérve Erzurumban egy egész napon át, amikor bejárták a várost, érdeklődtek az ott élők élete, sorsa felől. Visszafelé pedig egy fél nap jutott Isztambulra, ami nagyon szűkös időtartamnak bizonyult. — Ankarában csatlakozott hozzánk Balogh István, a magyar kulturális attasé, aki elkísért bennünket, és egy kicsit a szárnya alá is vett minket. Szívesen emlékszünk vissza a szentélyére, kedvességére. — És a török vendéglátás? — Erről csak annyit jellemzésül, hogy nem azt hangoztatták a találkozásaink során: magyar és török barátság, hanem a testvériséget emlegették, etnikailag természetesen, és ezt nagyon komolyan. Jólesett ez, mégha ez az etnikai testvériség vitatható is. — Mivel tudták köszönteni ezt a testvériséget, hiszen Mohamed megtiltotta az igazhitűeknek a szőlő levének a fogyasztását? — A török serbet helyett igazi pilseni sört vagy egy sajátos, ánizs ízű török pálinkát, illetve vörös bort ihattunk. Nem kellett tehát a pohárköszöntők után kólával koccintani. — Milyen apropóból került a Vidróczki Együttes Erzurumba? — A török kulturális miniszter szülővárosa Erzurum. A török miniszter tavaly hazánkban járt, egy szimpóziumon, és akkor kérte, látogasson el egy magyar néptánc együttes a város jubileumi ünnepségeire. A választás a mi együttesünkre esett, örülünk, hogy eljuthattunk erre a távoli, de sok szépséggel gazdag vidékre és maradandó élményekkel térhettünk haza. • fl • • Március 16-órs Indultak vissza ugyanazon az útvonalon, amelyiken megérkeztek. Szerdán este szálltak ki a repülőgépből Ferihegyen, éjfélre jutottak el Gyöngyösre. Tamam! (gmf) Hangverseny Albert Schweitzer emlékére Részlet egy újsághírből; „...Vasárnapra virradóra a gaboni Lambaréneben 80 éves korában elhunyt a német polihisztor Albert Schweitzer, a nagy humanista Abban az egyszerű, fából ácsolt óserdei kórházban fejezte be életét, amelynek betegeit fél évszázadon át gyógyította, példamutató odaadással.” Ezen a napon a Fekete- Afrika dzsungelének öreg „varázslóját”, Ogangát ezrek és ezrek siratták e szomorú bír hallatán, mert magúkénak érezték ezt a veszteséget. Albert Schweitzer 1913- ban misszionárium-orvos- ként Lambaréne településen kórházat alapított. Áldozatos őserdei munkáinak költségeit még idős korában Is írói tevékenységéből — és mint Bach-interpretátor — orgonakoncertekből fedezte, az 1953-ban kapott Nobel-bé- kedij összegéből pedig külön telepet létesített leprátok . gyógyítására. És sokakat döbbentett meg a hír később: bezárták a lambarénel kórházat. Mint már annyiszor, a világ minden tájáról egymás után jelentkeztek ismert művészek, egyszerű emberek segíteni- akarásukkaL A humanitás, az ember! összefogás e szép példája Heves megyében is kővetőkre talált A műsorrendező Iroda szervezésében az egri házasságkötő teremben immár másodszor hangzott fel J. S. Bach orgonaművének néhány gyöngyszeme, Albert Schweitzer emlékére és a lambarénei kórház megsegítésére. Az előadó Kovács Péter volt, aki már többször sikerrel szerepelt Egerben orgonakoncerten. Játéka, szakmai felkészültsége kellemes meglepetést okozott, sőt a már „slágernek” titulált d-moll toccata és fúgát is olyan erővel, szuggesztió- val szólaltatta meg, hogy sokáig emlékezetes marad. Műsorában felcsendült még a g-moll fantázia és fúga, két könnyed. Játékos hangvételű korálelőjáték, az Esz-dúr triószonáta, a g-moll fúga, valamint a Pastorale, amelynek moll-hangsorű, szomorú, panaszos dallamú harmadik tétele különösen szépen szólt. Az egyes darabok közötti összekötő szöveget, a verseket Virágh Tibor tolmácsolta. A Schweitzer-emlékhang- versenyt — amelynek bevételét a Vöröskereszt útján juttatják el Lambarénebe — még két másik követ ebben a hónapban: március 22-én és 29-én délután öt órakor, ugyancsak az egri házasság- kötő teremben. Az utóbbi koncert érdekessége lesz, hogy fellép majd az egri Ho Si Minb Tanárképző Főiskola zenéi tanszékének Agria Quintettje is. (szüle) „Hz igazmondó juhász” című film forgatásán Muhary Elemér meséiből „Az Igazmondó Juhász” címmel' a Magyar Televízió filmet készít. Képünkön: Benedek Árpád instrukciót ad a színészeknek. (MTI fotó — Maszályi Kornélia) Az írő vendég: Szakonyi Károly Az egri 212. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet nevelői arra is gondot fordítanak. hogy a tanulók megismerkedjenek' a mai magyar irodalom jeles képviselőivel. Ezért általában kéthavonta szerveznek író- olvasó találkozókat. Pénteken délelőtt, stílusos környezetben, a mintegy 18 ezer kötetes iskolai könyvtárban Szakonyi Károlyt, a neves írót és színpadi szerzőt köszöntötték a fiatalok. Az alkotó beszámolt művészi fejlődésének állomásairól, majd válaszolt a diákok kérdéseire. Bemutatkozó kiállítás Gyöngyösön Már a megnyitóra nagyon sokan voltak kíváncsiak. A gyöngyösi zeneiskola hangversenytermében id. Dähnis Richárd és Bordás Ottó munkáiból nyílt kiállítás, amelynek anyagát Fehér Miklós tanár méltatta. Mind a két kiállító gyöngyösi. A népművészeti ihle- tgttségű munkáikat már évek óta készítették, dédelgették, inkább csak a maguk és szőkébb környezetük örömére, amíg fel nem figyeltek rájuk. A Népművelési Intézet zsűrije végezte el ezekből a munkákból a válogatást, és döntött arról, melyek kerüljenek most az érdeklődő közönség elé. Id. Dähnis Richárd kovácsoltvas és más fémből készült tárgyai gyakorlati célt szolgálnak: a lakás tartozékaiként hordozzák magukon a szépre való törekvés je* gyeit, nagyon jó ízlést kifejező arányokkal, formákkal, a mesterség minden ismeretének birtokában. Bordás Ottó a meglepetés. Kézimunkákat állított ki, olyan míves szépségű, kalo- dás technikájú térítőkét, szetteket és ruhadarabokat, amiknek elkészítése a csipkék finomságát idézi, talárj vetekszik is azokkal. Mintái sajátosak, egyéniek, elődeit aligha lehetne bárhol felfedezni. A két anyag: a vas és a textil — ugyan ellentétes hatású, ezen a kiállításon jól kiegészíti egymást, bravúros formáik pedig szinte egymásra válaszolnak. j A két gyöngyösi iparművész bemutatkozó tárlata a hónap végéig tart nyitva, délelőtt 10-től este 6 óráig. S8J8; Fabula A nagyobb gyerekeknek szóló műsorsorozat ezúttal * barátság fogalmát járja két rüL A stúdióban gyerekek ülnek, s Vargha Balázs kérdéseire arról beszélnek, ki a barátjuk, hogyan választották. mit jelent számukra ez a fontos emberi érzés. Hajlandók-e áldozatot vállalni barátaikért. Ha hajótörést szenvednének, kit menekítenének csónakjukra. S a gyerekek véleménye mellett írók, költők is megszólalnak. Mándy Iván, Zelk Zoltán. József Attila, Lengyel József. Shakespeare művei, amelyek a barátságról vallanak. A műsor vendége. Nagy László költő is barátairól beszél — s válaszol a gyere- Saak kérdésein*. ________HOLD*v A gyári lakótelepen nem is emlegették másként őket, csak így: a trió. A nyáron kezdődött a nagy barátság, a strandon ismerkedtek össze. Sanyi labdája Péter fejének repült — s az így szerzett barátság. a jelek szerint, fog is tartani az idők végtelenjéig. Péter, a legnagyobb, szakiparit végzett, esztergályos, s a gépüzemben dolgozik. Jó fejnek tartják. Az öccse. Kálmán. a negyedik gimit tapossa. lelkesen és hősiesen birkózik az egyenletekkel, kis szerencsével még koptathatja az egyetem padját is. A trió harmadik tagja Sanyi, harmadéves lakatosipari tanuló. Hosszú, szeplős fiú. akkora fülekkel, hogy... De minek erről beszélni. Elég. ha úgy szólítjuk: Füles. Ez a ragadványnév még a suliban kapaszkodott rá, s úgy látszik, nem is fog leválni róla. talán a felesége szintén így szólítja majd: Füleske. Persze, a két nagy fül vagy Péter és Kálmán töm- zsisége. pisze orruk mit sem jelentett a hű barátkozásban. mert a kamasz- és kezdődő férfikorban menetelő fiúkat összekötőbe az is. hogv a két testvérnek csupán édesanyja. míg Sanyinak csupán édesaoja volt. — Remek lány a muter — mondták nemegyszer Péterék. mire Sanyi nagyot sóhajtva válaszolt: — Jó nektek, nekem csak a fater van! — Mi az, hogy „csak”? — tüzelt Kálmán. — Ahogy ismerjük. szintén „jó fej”. Bár nekünk lenne ilyen apánk. A mozi előtt ácsorogva beszélgettek. s belesziszegtek egy-egy feszes mellű kislány fülébe. Fél órájuk volt még az előadás kezdetéig, s miután Péter rendelkezett némi tőkével, javasolta: igyanak egy kávét. Talán ennek a kávénak kő. szönhető. hogy a presszó asztalánál Sanyiból egy isteni szikra pattant elő. ami először ugyan fantasztikus tervnek látszott, ám végül is megtelepedett és meleg otthonra talált mindhármuk szívében. ■ — Nem is lenne rossz, srácok — mondta Sanyi. —. ha össze tudnánk boronáin! apámat a ti édesanyátokkal. Kor- ban is egymáshoz illenek: az öregem negyvenhat, a mute- rotok pedig negyvenegy éves. Képzeljétek el. egy kégliben laknánk, sosem kellene széjjelválnunk. A faterom nem háklis. magának való. szűk szavú. A muternak nem kellene a gyárba járnia... — Anyám nem hagyja ott ffl helyét — ingatta fejét Péter. — Húsz évet húzott le, ragaszkodik a helyéhez. — Hát, akkor együtt járnának be, mi majd bedolgozunk idehaza. Ügy porszívózunk már. mint egy hivatal- segéd vagy hivatásos takarítónő. .. Ettől a naptól kezdve, mindig szóba került az ügy. A fiúk elnevezték „tervnek”, s ha történetesen Péteréknéi jöttek össze, csak így beszéltek róla. A három fiú azonban nemcsak tervezett, a tett mezejére léptek, s így történt meg. hogy a terv megszületését követő harmadik vasárnap Sanyi apja ott ebédelt Péteréknéi. Szép. kellemes nap volt. A nagyszobában ferde csíkokban fénylett az ősz színű napsugár. s a pompás raguleves után a fiúk jelentőségteljesen összenéztek: igen. apának. úgy látszik, nemcsak a leves, hanem a háziasszony is tetszik. — A levesben előbb megfőztem a tyúkot, aztán kivettem és megsütöttem. Nézzétek, fiúk. milyen pompás pirosra süli. No. tessék... — forult Péterék édesanyja Sándor apjához. — Tessék, vegyen, vágja fel. — Nem. isten őrizz! Nem vállalkozom a felvágásra... Odahaza is Sándoré ez a feladat. Már tízéves korában is jelentős tehetséget árult el a boncolásban... — Akkor gyerünk. Sanyiba. No!... — Á, dehogyis. Zsuzsa néni. Otthon, az más, de itt csak tessék nekilátni. Végre egyszer nekünk is asszony adja az ételt. Sanyi félre nem érthető célzása osztatlan lelkesedést, váltott ki. Lábukkal az asztal alatt gratuláltak. Szóval pezsgő. eleven vidámság áradt azét a szobában, s ölelkezett össze a vidáman fénylő napsugárpásztákkaL Péterék édesanyja nem kérette magát. Kettévágta a sült tyúkot, s az ingerlő, fehér mellehúsából jókora darabot tett Sanyi édesapjának a tányérjába. Azután pirosra sült rósejbnit. majd párolt káposztát. Ezután Sanyi következett. a mellehús tóvá obi része az ő tányérjába vándorolt. Amikor Zsuzsa néni a két combot kikanyaritotta s a két fiának odatette, egy pillanatra habozni kezdett, Sanyira nézett, de végül is Igen határozottan ennyit mondott: — Remélem, jól osztottam! ... Amikor délután, úgy fél négy felé S„nyi édesap' oal hazafelé bandukolt, már nem győzte cérnával. Megkérdezte: — Na. mit tetszik szólni Zsuzsa nénihez? Az apja ránézett, kicsit elmosolyodott. Fanvarkás, csendes mosoly volt. aztán a szokott halk szavaival ennyit mondott: — Derék asszony, csinos is, jó is. nagyszerű anya. de a saját gyermekeit mindig jobban fogja szeretni, mint téged. Es ezért nem szzbzd megszólni, sőt dicsérni kell Nekem azonban... Nos. én már túl fáradt vagyok, h-.zy elosszam a tyúkot. Lám. milyen kár. hogy csak két combja van a sült tyúknak, Nagy kár... — Ha összejönnének. vehetnénk két tyúkot... — Ugyan. fiam. az elosztás már megtörténi. Soha többé nem lehet visszacsinálni... Sanyi mélyet lélegzett — milyen kicsinyesek a mai öregek —gondolta, de azért ’é- pést tartott az apjával ak: mintha hajlottá ban járna, mint ideíelé jövst, _______
