Népújság, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-13 / 37. szám
Ki vetesse a szövetkezetei? 2: Az elnök és a szakmai vezetés f A szövetkezeti vezetés munkájának vázlatos meghatározásához is figyelembe kell vennünk a szövetkezeti gazdaság kettős jellegét. E gazdaságok egyfelől vállalatok, amelyek saját kockázatukra termelnek, gazdálkodnak; másfelől önkormányzatú emberi közösségek, amelyek formálják, szocialista irányba alakit iák tagjaik és családjaik életét. Erdei Ferenc 1969-ben a termelőszövetkezetek vezetését elemezve a következőkre figyelmeztet; „...a szövetkezeti vezető gárdákban a következő időszakban a modern iparszerű vállalati gazdálkodás kibontakozása során növekszik a fejlett technikához értő és racionális gondolkodásban járatos szakemberek szerepe, ... a fejlődés útja továbbra is fokozatos átalakulás... a következő időszakban sem boldogulhat a tagságtól elszakadt vezetés.” Valóban, a gyakorlat azt mutatja, hogy azok a termelőszövetkezeti vezetők járulnak hozzá munkájukkal igazán sikeresen a gondjaikra bízott üzem, vagy azon belül egy-egy szakterület jó működéséhez, akik értenek a kollektív vezetés és az egyszemélyi felelősség összhangjának megteremtéséhez. A szövetkezeti gazdálkodás fejlődése egyre nagyobb követelmények elé állítja a vezetőket. Már ma is igen széles azoknak a változásoknak a köre, amelyekben a vezetőknek jól el keli igazodniuk. Közülük csak néhányat soroljunk: a gazdaságok méretének és árutermelésének növekedése, a termelés szakosodása, a munkamegosztás fejlődése, a műszáki haladás, a nagyfokú gépesítés, a gazdasági ösztönzők helyes alkalmazása, a piaci viszonyok figyelembevétele, á szakképzettség állandó fejlesztése. Mindebből következik, hogy a vezetőknek újabb és újabb ismereteket kell elsajátítaniuk ahhoz, hogy a gyorsan változó termelési folyamatokat és az egyre képzettebb szakgárda irányítását kellő biztonsággal kézben tudják tartani. Változatlanul igaz, hogy a vezetésben kiemelkedő szerepe van az elnöknek, Ö nemcsak a termelőszövetkezetek és a közgyűlés által választott vezetőségnek az elnöke, hanem egy személyben felelős vezetője a szövetkezeti gazdaságokban is mind jobban kifejlődő különféle képzettségű szakemberekből álló irányító gardának Az elnöknek tehát megfelelő szinten el kell igazodnia megannyi szakmai, termelési kérdésben ahhoz, hogy irányítani tudja munkatársait, Am a szakmai ismereteken kívül megfelelő emberi tulajdonságok is kellenek a ,fó vezetéshez, A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szövetkezeti vezetés módszereinek társadalmi meghatározottsága döntő módon az elnök életútjával, tapasztalataival, emberi magatartásával, továbbá a szövetkezeti tagság és a közvetlen környezet (a falu) különféle társadalmi rétegeihez fűződő viszonyával függ össze. Jellemzésül említjük meg, hogy nemrég az egyik termelőszövetkezetben például a jó vezetők iránti igényeket a tagok a következőkben fogalmazták meg; problémáikkal bármikor felkereshessék beosztottaik, a tévedéseket legyen ereje beismerni, a feladatok végrehajtása során ne avatkozzék be beosztottai munkájába, legyen népszerű, a döntések előtt kérje ki munkatársainak véleményét, mulasztás esetén éljen a büntetés észközével, kísérje figyelemmel beosztottai fejlődését és őket eszerint ítélje meg. A vezetők — és mindenekelőtt az elnök — jó mun-, kájának egyik nélkülözhetetlen tényezője a tagság körében kivívott tekintélyük. Ez azt jelenti, hogy minden munkatársa és a szövetkezeti tagság elismeri, kedvezően értékeli jellemét, vezetői képességeit. A személyi tekintély alapja tehát mindig a vezetettek bizalma, amihez elengedhetetlenül szükséges az a meggyőződés, hogy a vezető őszinte jóakarattal van munkatársai és az egész szövetkezeti tagság iránt. Horváth László Gyári találkozás Mindéinek megvannak a maga protokoUszabályai. még egy olyan gyári találkozásnak is. ahol egy megyei, helyesebben inkább országos vezető találkozik egy. az országos méretekhez képest kisebb helyi közösséggel. Így volt ez és nem is lehetett másképp tegnap a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat egri üzeménél is. ahová Schmidt Rezsőnek, az egri városi párt- bizottság első titkárának kíséretében látogatott el a Heves megyei pártbizottság .első titkára, a Központi Ellenőrző Bizottság tagja Vaskó Mihály,- úgy is. mint Heves megye országgyűlési képviselője. Az étteremben rögtönzött gyűlés a protokoll szabályai szerint kezdődött, az üzemi pártszervezet titkára, Merczel József köszöntötte a vendégeket. közöttük dr. Czinder Lajos vezérigazgatót is. és természetesen a találkozón részt vevő műszaki gárdát. a szocialista brigádok képviselőit, hogy aztán átadja a szót Veréb József igazgatónak. Ám már az igazgató beszámoló hangja és tartalma feloldotta a ..szemben az elnökség” — mindig kissé feszélyezett hangulatát, hiszen bár 1975- ről. mint közelmúltról és 1976- ról. mint a jelenről és egyben a jövőről is szólt, va lójában 90 esztendős számvetés hangzott el. Mert ennek az új üzemnek — véglegesen. teljesen befejezetten május 1-én avatják — 90 esztendős a múltja: 1886-ban létesült. Gvártott márpediglen akkor tűzhelyet, mind közönségesen .sport”, fűrészlapok meg finoman kifejezve Senki nem akadályozhatja a sertéstartást! A DTS7NÖV AGASOK évadát éljük — a téli falu hagyományos képéhez hozzátartozik a hajnali pörzsölé- «ek, rokont hívogató disznótorok szokása. Nagy az úgy- Kövezett „önfogyasztási” szerepe a ház körüli sertéstartásnak, de ennél is nagyobb az országos ellátásban, felvásárlásban. Hiszen amíg a III. ötéves terv idején 51 — a IV. ötéves tervidőszakban már 57 százalék volt a kisüzemek részesedése a vágósertés-termelésben. 1971—75- ben évi átlagban kétmillió sertést vásároltak föl a háztáji és kisegítő gazdaságokból az AHatforgalmi és Húsipari Tröszt megyei vállalatai. A tröszt folyamatosan növelhette előirányzatait: 13,5 millió, 15,3 millió, illetve 27,5 millió — íme, ez a három adat tükrözi három, egymást követő ötéves terv fel- vásárlási és feldolgozási fejlődését. A számokkal bőven el játszadozhatnánk, ehelyett álljon még Itt egyetlen adalék: 1974-ben minden magyar állampolgárra jutott egy — sertés! E kissé tán meghökkentő adat egyszersmind minden idők rekordjának felel meg, ami azonban már akkortájt sem fedhette el az aggályokat: nem követi újabb ciklus a tetőzést? Magalapozott volt a komor prognózis, hiszen pusztán 1974 második felében 417 'zérről 289 ezerre csökken a kisgazdaságokban a ko" száma, márpedig 1974 vé itt volt a sertésállom uk több mint a fele. E ío vit következményeként 197 izepére már több mint eg " ’ Hóval apadt — az egy évvel korábbihoz viszonyítva — sertésállományunk. MIÉRT VÁGTÁK KI hoz- zá”otőleg 125 ezer kocát — 3 jövendő kulcsát-fedezetét — a háztájiban? Az okok összetettek: átvételi, takarmányozási, adózási dilemmák egyformán — és szerencsétlen módon — közrejátszottak a visszaesésben. Már 1974 vége felé sok helyütt panaszolták az állattartók: nem viszik el időben, késleltetik az átvételt a forgalmazó tröszt emberei, mégpedig az elégtelen feldolgozó-kapacitásra hivatkozván. (Szabó Serény, a tröszt vezérigázgató- helyettese erről így ír a szakma folyóiratának újévi számában: ,,... szabad-e megsértődnünk azon, ha a fogyatékosságok egy részében is kimutatják szerepünket?... az elmúlt öt év alatt többször előfordult, hogy hosz- szabb-rövidebb ideig nem tudtuk a felkinált állatokat felvásárolni. Más kedvezőtlen hatásokkal együtt ennek is köze volt ahhoz, hogy az állattenyésztői és hizlalói kedv és érdek és a tenyésztői munka nem volt töretlen.”) Közrejátszottak az apadásban a . viszonylag magas takarmányárak is, a kukorica szaoadpiaci ára például egy év alatt 100—150 forintot is ugrott, amit mérsékelnie kellett volna a ta- karmányboltok kínálatának. Sajnos, ez sem volt mindig megfelelő, másfelől ezzel ellentétes irányban mozgott a malacok, süldők és hízott sertések ára, vagyis az állattól való szabadulás jelei mutatkoztak. A tárca és a tröszt vezetése természetesen nem nézte tétlenül e fejleményeket. Még tavaly- meghirdették a kocakihelyezési akciót, amit meg is hosszabbítottak, vagyis sikere volt. A reprezentatív állatszámlálás azt tükrözi, hogy a kocaállomány túljutott már a mélyponton; remélhető, hogy 1977-ben ismét növekszik a felvásárlás, jóllehet az 1974—75-ös tetőzés megismétlődését nem várják a szakemberek. Mi a teendő? Elmondható, hogy bizonyos átmeneti szemléleti zavarok után egységes-’ a gazdaságpolitika formálóinak akarata: sehol senki nem akadályozhatja a háztáji termelést, ezen belül elsősorban — ha ugyan lehet rangsorolni! — a sertéstartást. Fontos, hogy a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok karolják föl jobban a tenyésztést: adjanak takarmányt, egyszersmind intéz- zék-szervezzék a közös értékesítést. S ne csak a tagét, hanem a kívülállókét is! Ma már van rá példa egyebek között Nádudvaré; —, hogy az állatforgalmí vállalat emberei be sem teszik lábukat, a községbe, mindent a termelőszövetkezet végez. DE ÉPPEN a nádudvari elnök, Szabó István nyilatkozta, hogy nem is áz adózás hátráltatja elsősorban a háztájit, hanem az új szokások, építkezések — amelyek már nem ismerik az istállót! ■—, egyáltalán: az urbanizálódás megállíthatatlan folyamata. Az érdekek harmóniájának megterémtéséve! azonban sokat tehetünk; nyilvánvaló cél természetesen, hogy a nagyüzem aránya jobban és gyorsabban növekedjék. A )Me- zőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium a minap adta ki irányelveit a rekonstrukciók meggyorsítására — dotációk szolgálják az elaggott telepek fölfrissítését. A MÉM tavaly rend szergazdasági szerepkört adott az Iparszerű Sertéstartó Termelőszövetkezetek Közös Vállalkozásának, amelynek battériás szisztémája sokat javít a jövedel mezőségen. Háztáji és közös — együttes erőfeszítések szükségeltetnek tehát Keresztényi Nándor jószággondozáshoz való szerszámokat. köznyelven mondva tehén-, meg lóvakarókat, A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat Trösztje — mint dr, Czinder Lajos vezérigazgató beszélt erről — 39 országba exportál könnyűipari gépeket. gépsorokat. Etiópiától az NSZK-n keresztül Peruig. A tröszt termelésének 65 százalékát jelenti az export és ebben az exportban nem kis része van az egykor tehénva- karókat. ma nélkülözhetetlen gépsorokat gyártó egri üzemnek is. Azok. akik ott öltek a kis teremben, hogy egyrészt tanúi lehessenek az üzem igazgatója tájékoztatójának, másrészt meghallgassák vendégeik mondandóját, egy olyan üzem képviseletében tehették mindezt, amely az elmúlt ötéves tervben majdnem 600 millió forint értéket termelt. csökkenő létszám mellett Egy olyan üzem képviseletében. ahol ugyan még 30 évnél idősebb gépek is akadnak, de amely üzem 1980-ig 25 százalékkal akarja emelni termelését, mintegy 700 millió forintnyi értéket adva a népgazdaságnak. Aligha lehetett hát véletlen. hogy Vaskó Mihály örömmel gratulált a gyári kollektívának, amely ugyan a KAEV 10. Gyáregysége címet viseli, de ez a szám nem a trösztön belüli rangsorolást. hanem csak a megjelölést fejezi ki. Mert ez az üzem hosszú évek óta mindig az élen volt és az elmúlt év eredményei alapján is az elsők között áll a tröszt gyáregységei között. Az öröm azonban nem kendőzheti el a meglevő gondokat sem. És akkor vált valóban baráti eszmecserévé ez a tszabályos Bafti vtéai bronz érme — Hét, én csak azt kérném, ne írjon rólam sokat. Egyszerű, asszony vagyok én, muszáj volt elmennem dolgozni, ha meg elmentem, hát végeztem becsülettel. Eny- nyít meg kell tenni bárkinek. Bóta néni, Böta Dezsőné, hatvanhét éves. Az idén áprilisban megy nyugdíjba segédmunkásként a VILATI egri gyárából. Hogy miért ilyen későn? Nála a munkásélet is későn kezdődött. Akkor kérte felvételét a VILATI elődjéhez, a finommechanikai vállalat részlegébe, amikor más hasonló korban már a nyugdíjévekre készül: ötvenhárom évesen. Egyszerű asszony ő — mondta —, el kellett mennie, szükség volt a pénzre a gyerekek neveléséhez. — A földből éltünk, ott dolgoztunk, a férjemmel együtt, ö aztán a háborúból, az évekig tartó fogságból súlyos betegen jött haza, nemsokára meg is halt. Hadiözvegy vagyok. A Tóni fiam akkor 14 éves volt, a kisebbik, a Laci pedig öt. Tanulni akartak, én pedig dolgoztam értük. Iskolába mentek, a nagyobb elvégezte a számviteli főiskolát, a kisebbik is érettségizett. Egyszer mondta a Tóni, aki a finom- mechanikánál volt munkaügyes, jöjjek el ide dolgozni, üzembe. Eljöttem, a konyhára kerültem, kisegítőnek. Később megpróbálkoztam a termelésben is, de aztán mégiscsak itt a konyhán folytattam tovább. Ebédet osztottam, széthordtara a munkásoknak a védőéte- lekei. — Dolgoznak-e még itt a gyárban a régi munkatársai közül? — Egy kisegítő van itt, de az is fiatalabb. A munkások között persze jobban akad még, aki a régi üzemből jött át a VILATI-hOz, az új gyárba, de ilyen idős talán nincs is. Egyet viszont hadd meséljek el: a múltkor ebédnél valaki megkérdezte, mikor megyek nyugdíjba. Hát, a tavasszal — válaszoltam. — Miért, mennyi idős? — Mennyinek látszom? — Ügy Ötvennyolc- hatvannak. — Még ameny- nyivel több — mondtam neki én. Szóval, nem akarta elhinni, hogy már hatvanhét vagyok. — Pedig az idó nem múlik ám el nyomtalanul. Eddig szerencsés voltam; képzelje el, a szolgálati éveim alatt összesen nyolc napot töltöttem betegállományban. Bóta néni munkájára szükség volt, 6 pedig szívesen maradt évről évre tovább. A gyárban mindenki ismeri, most is az ő feladata bevásárolni, szétosztani a védőételeket, italokat az egészségre ártalmas munkahelyeken dolgozóknak. Mindenütt várják, mikor érkezik, mikor hozza a tejet, sajtot, gyümölcsöt' Szorgalmasan osztogatta a csomagokat, nordta az ebédet, miközben észrevétlenül teltek az esztendők. Idős fejjel tanulni már nem kezdett, otthon a gyerekeit hallgatja az új dolgokról, a gyár ügyeiről. — Mznnyi minden változott ha az ember úgy végiggondolja ... Kis szűk konyha, sáros udvar, ahol a vi- "?et cipeltük, így kezdődött annak ideién. Most meg gyönyörű ebédlők, meleg víz folyik a csapokból. Nemcsak a többieké, a mi munkánk is könnyebb lett. Most különben szinté az egész család itt dolgozik, á kisebbik fiam meós, a menyem szín tén itt van. az egyik kr unokám pé-Hg a termeié osztályon. A gyerekek már t^wiökollnak induló találkozás.' — amely természetszerűleg lent az üzemben folytatódott és fejeződött be —. amikor Vaskó Mihály megosztani óhajtotta az ország és a megye vezetésének gondjait e gyári kollektívával is. Amikor nyílt szavakkal tájékoztatta őket a népgazdaság éá a megye gondjairól, amikor arról szólt, hogyan kell megalapozni az új ötéves terv első esztendejében az- egész tervidőszak sikerét. vagy amikor azokat a módszereket és eszközöket fejtegette, mintegy hangosan töprengve, amelyek a sikerekhez elvezethetnek. — A jó. é* ezért eredményes. a fegyelmezett és ezért hatékony munka a legbiztosabb alap ahhoz, hogy ebben az esztendőben is. meg a következőben is. ha valamelyest kissé szerényebb mértékben is. de előbbre haladhasson az ország s ezen belül ez a gyári kollektíva is. — szögezte le a pártbizottság első titkára. Schmidt Rezső, ...» városi pártbizottság „ítéletét”, helyesebben megítélését mondta el a gvár életéről, tevékenységéről. Néhány valóban meglevő gond. nehézség, hiba ellenére is úgy summázta ezt az „ítéletet”: nagy az új iránti érzék ebben a gyárban és az ilyen fogékonyság jó alap lehet a munka további sikereihez. A gyűlés, vagvhogy inkább baráti beszélgetés, ami legalábbis a tanácskozótermet illeti, ezzel véget is ért De folytatódott tovább lenn az üzemben, a gépek és az emberek között, pontosabban: az emberekkel. Gyurkó Géz» saját lakásba költöztek, egyedül vagyok otthon. Persze, azért csak meglátogatnak, vasárnap is ott voltak mindannyian.1 Négy unokám van Ennyi az én életem. Nem történt benne — úgymond — semmi rendkívüli. Meg is lepődött, amikor mondták neki, hogy Pestre kell utazni a kitüntetésért. Zavarában nem tudott hova lenni a díszes fogadáson. A Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést vette át néhány napja a Kohó- és Gépipari Minisztériumban összesen tízen kaptak ilyet az idén nyugdíjba vonulók közüli ö az első a VILATI munkásai közt, aki ilyen magas szintű elismerésben részesült. Most már nyugdíjba megy, szeretné élvezni a pihenést — mondta. A festőknek, galvanizálóknak más viszi a gyümölcsöt, tejet, s ő, ha az egészsége engedi, eljön rnajd a nyugdíjastalálkozókra minden évben, mert azok mindig olyan szépek, hangulatosak Hékel» Sándor MmísmCi 1876. február 13., peilet „Az idén 90 éves a gyár” — Veréb József igazgató tájékoztatja a vendégeket (Fotó: Perl Márton)
