Népújság, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-01 / 27. szám

Tanulmányi segély a jegyzetekre Mit mond a togszabály á továbbtanuló dogozók wazási költségeinek megtérítéséről? 420 esztendeje halt meg Tinódi Lantos Sebestyén Olykor vita keletkezik a továbbtanuló dolgozók és munkáltatójuk között arról, hogy a továbbtanulók közül kik és milyen feltételek mel­lett tarthatnak igényt az utazási költségeik megté­rítésére. Illetékesek ezzel kapcsolatos tájékoztatása sze­rint: jogszabály írja elő, hogy az utazás: költségek megté­rítésére azok a dolgozók tarthatnak igényt, akik a szakközépiskola, illetve fel­sőfokú oktatási intézmény levelező tagozatán tanulnak tovább és a teljes tanul­mányi szabadságuk idejére átlagkeresetet kapnak. Évente legfeljebb tíz alka­lommal a kötelező foglal­kozásokra és a vizsgákra történő utazáshoz szükséges költségeket kaphatják meg az említett továbbtanulók, de csak akkor, ha a munkahely az oktatási intézmény szék­helyétől 50 kilométernél tá­volabb fekszik, és a dolgozó havi átlagkeresete a 2500 fo­rintot, avagy az egy főre ju­tó családi jövedelme az 1500 forintot nem éri el. Ha a dolgozó átlagkeresete 2500 és 3000 forint között, vagy az egy főre jutó családi jöve­delme 1500 és 2000 forint kö­zött van, akkor — az ismer­tetett feltételek mellett is — az utazási kéltségnek csak a felére jogosult Á munkál­tató egyébként az említett jövedelmi korlátoktól egyéni elbírálás alapján eltekinthet. Elveszti az Utazási költség megtérítésére való jogosult­ságát az, aki félárú vasúti utazási kedvezményre lesz jogosult A tanárképző főiskola le­velező tagozatán továbbtanu­ló tanár-, népművelő- vagy tanár-könyvtárszakos, illet­ve a tanítóképző intézet le­velező tagozatán továbbta­nuló népművelő-könyvtársza- kos dolgozóknak a kötelező foglalkozásokon való részvé­tellel és a vizsgákkal kap­csolatban felmerülő utazási költséget még kell téríteni. Az utazási költségen felül a kötelező foglalkozáson és a vizsgákon való részvétellel felmerülő szállásköltség, és a nappali tagozatos főiskolai hallgatók részére biztosított étkezés díjtalan igénybevé­tele is megilleti a továbbta­nulók meghatározott körét — nevezetesen a tanárképző főiskola, a tanítóképző, illet­ve az óvónőképző intézet le­velezi tagozatán tanulmá­nyokat folytató pedagógust az orvos-továbbképző intézet egészségügyi főiskolai kará­nak levelező tagozatán, egész­ségügyi szakoktatói szakon tanuló dolgozót; valamint a pedagógusszükséglet kielégí­tésé céljából alkalmazott és tanulmányait levelező úton folytató pedagógust Közérdekű tudnivaló, hogy a továbbtanuló dolgozók költ­ségeihez (könyvek, jegyze­tek stb. beszerzése) a válla­latok tanulmányi segéllyel is hozzájárulhatnak. (MTI) Dobó István és vitéz legé­nyei hősi helytállásának nap­jainkban is érezhető és ki­mutatható öregbítéséhez, or­szágszerte való elterjesztésé­hez az első lökést Tinódi Lantos Sebestyén adta meg, melyet Gárdonyi Géza Örök­becsű regénye még csak to­vább növelt. Tinódi egy vas­kos kötetre való históriás éneket hagyott maga után, de a Cronica egyes darabjai kö­zül a legismertebb, a legtöb­bet idézett éppen az egri vár viadaláról szóló. Ügy érezzük, úgy hisszük és reméljük, hogy illő és méltó megemlé­keznünk a lantos halálának 420 esztendős évfordulójáról. Amilyen keveset tudunk életéről, épp oly kevéssé is­meretes halálának körülmé­nye is. Levéltári adatok sze­rint Nádasdy Tamásnak Sár­várról jelenti tisztje 1556. januárius 31-én, hogy Tinódi Sebestyén ott meghalt és már el is temették. Mindenkép­pen tehát január utolsó nap­jainak egyikén múlt ki az ámyékvilágból Tinódi, aki a messzi Kassa városából. Ná­dasdy egyik hű emberének ajánló levelével a tarsolyá­ban kereste volna meg a nagyurat. Keservesen hosszú út volt hát az akkor már az idős, beteges ember mögött, amikör szerető hitvest és ár­vákat hagyott maga után. Tinódi nem csiszolt nyel­vezetű, gördülékeny versei, — hanem Klaniczay Tibor találó megállapításával. — a fegyverek zaját idéző ..zörgő verssorok”-ban írt históriás énekei révén jutott be a ma­gyar irodalom- és zenetörté­net halhatatlanjainak a so­rába. Napjaink riportereinek a módszerével gondosan utá­na járt a megírni kívánt té­mának, s például éppen az egri énekek esetében nem mellőzte el a nehéz késő őszi, téli utat sem „kincses Kas- sá”-ról Dobó várába, csak azért, hogy maguktól a küz­delem részeseitől szerezze meg a napjainkig is példát­lan becsű, hiteles adatokat az ostrom részletes lefolyásáról. Hogyan is fogalmazta meg a maga ars poeticáját? „Ez je- lönvaló könyvecskét szörzeni nem egyébért gondolám, ha­nem hogy az hadakozó, baj­vívó, várak-sorások rontó és várban szorult magyar vité- zöknek lenne tanúság, üd- vösséges, tisztösséges megma­radásokra, az pogán ellenség­nek mi módon ellene állhas­sanak és hadakozjanak... ké- szöríttetém én magarpat ez szegin eszömmel ezöknek mondviselésére foglalnom, és ez egynéhány istóriát megír­nom. öszveszednöm és az községnek kiadnom. íci lenne az több krónikák között vég- emléközet, kinek munkájába sokat fáradtam, futkostam, tudakoztam, sokat es költöt­tem. igazmondó jámbor vi- tézektül, kik ez dolgokban je­lön voltának, érteköztem. SEM ADOMÁNYÉRT, SEM barátságért, sem fé­lelemért HAMISAT BÉ NEM ÍRTAM, — AZ MI KE­VESET Írtam, igazat ÍRTAM”. Találóan írta az iro­dalomtörténész Bóta László, hogy ez a legtisztább, a leg­nemesebb szándék, s Tinódi Sebestyén érdeme nem ki­sebb azokénál, mint akikről énekelt. (!) A lantosunk nemcsak meg­írt és előadott egy-egy törté­netet, hanem a felelős alko­tó, a művész tudatosságával párosította a leghatározot­tabb politikai célt. Aktuális, friss és mindenkit egyaránt érdeklő históriáiban nem csupán elmesélte, magya­rázta, kommentálta, értékel­te, dicsérte, de ha kellett, bí­rálta vagy éppen el is ítélte a felelős szereplőket. Járva az egyre zsugorodó országot, lelkesítette, felrázta, aktivi­zálta s jó és rossz példák be­mutatásával tanította hallga­tóit, elsősorban a végvárak hadinépét. A politikailag rendkívül zavaros, ingová­nyos XVI. század derekán azon kevesek közé tartozott, aki a magyarság szilárd egy­ségét, összefogásának az el­engedhetetlen fontosságát hirdette szinte minden histó­riás énekében. De azért nem rejti véka alá véleményét az ország s a nép sorsával mitsem törődő urak­ról, akikben az ország védel­mi gyengeségének egyik fő okát látja. Ideálja a végvá­rak egyszerű vitéze. Az egri vár ostromáról szóló két éne­kében is a főhős nem ruszkai Dobó István, a vár parancs­noka, hanem a sok-sok le­gény és hadnagy, akiknek neveit — fittyet hányva a versírás elemi szabályaira! — strófák hosszú-hosszú során át. monoton egymásutánban név szerint sorolja fel, csak azért, „HOGY MIND ÉLJEN ÉLJÖN AZ ö NEVÜK”. Akadtak néhányan, akik Tinódit elvakult Habsburg- pártisággal vádolták, s még tekintélyes szerző is mintegy bűnéül rója ezt fel neki. Pe­dig ő őszinte szívvel meg­mondta, hogy ugyan örömest szolgálna „magyar fejedel­met”, de mivel ezt nem te­hette, inkább „vendég ki- rály”-t, azaz Ferdinándot vá­lasztotta, mintsem török „sza- nacsákot és basát”. De kellő kritikával viseltetik a „ven­dég király” iránt, hisz szám­talan helyen mondja meg ke­ményen a véleményét mu­lasztásáról, a katonai hibák­ról. Sőt, az egyszerű katonák véleményének is hangot ad, amikor elmarad a beígért se­gítség. Így énekel például sí egri vitézekről: „Fejedel­meknek sok gonoszt mondá­nak.” De különben is napja­ink marxista történetírása is igazolta Tinódi józan állás­foglalásának a helyes voltát Az Egri vár viadaljáról va­ló ének az öregedő lantos éle­tének egyik sarokpontja lett s éppen a mi városunkról szóló híressé vált énekével szerzett nemességet magának és családjának. De minő ne­mességet? Példátlanul áll a história lapjain, hogy vala­ki, — mint éppen Tinódi Lantos Sebestyén — írói és zeneszerzői érdemei méltó el­ismeréséül nyert volna fel­emelkedést a jobbágyi sor­ból a nemesek sorába. „Né­ked pedig Sebestyén megen­gedte a természet teremtője, — olvassuk a nemességado­mányozó oklevélben —, hogy az éneklés művészetében és históriáknak magyar nyel­ven ritmusokba való ékes foglalásával múld felül a többi korod- és állaporodbe- li embereket.” Tinódi elvitathatatlan te­hetsége elsősorban zenéjében érvényesült. Zenei jelentősé­gét fokozza az a körülmény is, hogy egy merőben új jelen­séget hozott: az egyéni alko­tás és az egyéni énekes-zenés előadás egységében rejlő rendkívüli hatás fantáziájá­nak a felfedezését Az egriek sokat, nagyon so­kat köszönhetnek Tinódinak, aki nemcsak fellelkesítette kortársait Dobó és vitézei hőstettének széles körben va­ló terjesztésével, de példát­lan történelmi forrásértékű históriás énekével levéltári iratok, okmányok az évszá­zadok alatt elkallódott, el­enyészett garmadáját pótolta, Kassáról szerzett értesülése­im szerint a város vezetősé­ge egykori lakóháza falában bevakoltan megtalált emlék­tábláját felújította s újból le­leplezi most, a lantos halálá­nak 420. évfordulóján. Va­jon miért nem örökítjük meg emlékét egy kis emléktáblá­val mi itt a vár egy mohlep­te falán?... Sugár István Vádirat nincs... A fiú belép, illedelmese« köszön: — Jó napot kívánok1 — leül a felkínált székre, gyanakvó tekintettel körbe­nézi a szobát, az asztalra he­lyezett magnetofont, a vizs­gáló műszereket, a pszicho­lógust. akivel már többször találkozott, aztán mint isme­retlenre. rámfigyel: Most me­gint kérdeznek — gondolja — beszélni kell. mondani, mi történt. Fejét lehajtja, vár. — Beszélgessünk, Gábor! Én kérdezek, te pedig vála­szolj! — töröm meg a csen­det. Bizalmatlanul bólint. — Mit adnak enni? Fejét felkapja, kivár né­hány pillanatot, gondolkozik, aztán kissé nehezen, akadoz­va válaszol. — Kávét, kenyeret, levest, meg ... izé >.. káposztát. — Adnak eleget? Nem vagy éhes? — Otthon édesanyám töb­bet adott. Amennyi kellett — tnindia és felcsillan a szeme, s talán a szeretet is kitetszik a hangjából, amikor a mamá­ról beszél. — Mi az, hogy otthon? — Hát a ház, ahol lakunk. — Hol laktok? — Csányban. — Tudod-e. mi a szeretet? — Egvmást szeretni, az. — Szeretsz-e valakit? — Idestestvéreimet. szüléi­mét. Anya hozott a világra, nevelt... O O O o Figyelem a fiút. Alig múlt 14 éves. már maidnem fér­fias termet. Erős alkatán most rossz melegítő feszül de el­képzelem rendesen felöltöz­ve. sűrű, fekete haját divatos­C3 Henmöa , $976. február L, vasárnap ra fésülve, szabályos arc, élénk, sötétbarna szem: fess cigányfiú, biztos 'megfordul­nának utána a lányok. Ci­gányfiú. Nehéz sors. sok min­den visszahúz, még az elő­ítélet is. Cigány... A szó nem mindig egyformán cseng, gyakran elmarasztalás, gya­nakvás és olykor ítélet is van mögötte Pedig emberek, akik már sok mindent el­hagytak, de még őriznek is ősi szokásaikból, emberek, akikért valamennyien fele­lősek vagyunk. Mi minden lehetne ebből a fiúból! Ügyes kezű mesterem­ber, jó munkás, remek spor­toló. Építhetne házat, formál­hatna vasat, acélt, széles te­nyere erősen markolna sok­féle szerszámot. Csakhogy ez a széles, erős kéz december aranyvasárnapján egy sze­neslapátot markolt és ütött._ A fiú embert ölt. néhány fo­rintért lett gyilkos, hat nap­pal 14 születésnapja előtt. E hat nap miatt számít most kiskorúnak, nem vihetik a rendőrségre, nem kaphat büntetést. Állami gondozásba vették, a gyermek- és ifjúság- védelmi intézet lakója. Arról a decemberi napról nem beszélünk — az a rend­őrség dolga —. de annyit tu­dunk hogy Gábor és 15 éves barátja. Miklós agyonverte Böck Sándort a csaknem ma­gatehetetlen 66 éves öregem­bert Amikor a lakást feldúl­ták, 50 forintot találtak ... o o o o — Mire kellett a pénz? — Inni. — Mit szoktál inni? — Mindent. A konyakot szeretem. — A kocsmában kiszolgál­tak? — Ki, Volt úgy la, hogy Miklós kérte az italt,. én meg néztem a rexasztalt, Ki szolgálták. — Mit gondolsz, ha kértek Sanyi bácsitól 50 forintot, adott volna? — Biztos, hogy nem ad. — Mi a bűn? Nem tudja. De, ha más­ként kérdezem, válaszol: — Mi a legnagyobb bűn? — A gyilkosság. — Hány élete van egy em­bernek? — Nem tudom. — Sanyi bácsit sajnálod? — Igen. — Szoktál verekedni? — Bégen a Miklós megvert. — És a szüleid? — Azok nem bántottak. — Mi a bátorság? — Erős, bírja a munkát. — Te bátor vagy? — Nem tudom. — Mi szeretnél lenni? — Kubikus munkás. — Mikor sírtál utoljára? — Nem szoktam ríni. Csak amikor behoztak... Vigyenek el innen! — mondja kissé hangosabban. — Hová? — A börtönbe. Gyilkosnak ott a helye ... Néhány pillanatig nem tu­dok mit kérdezni, kihasznál­ja a csendet, cigarettát kér, de nem kaphat. Témát váltok. — Mit szoktál csinálni oda­haza a faluban? — Szaladgálunk a telepen, kergetjük egymást, játszunk a tónál, ha valaki hí, me­gyek fát vágni, ásózni, meg kőművesek mellé segíteni. Este tévé, meg mozL — Mi tetszett a moziban? —- Izé ... nem gyűn eszem­be. i — És a televízióban? — Behyovszky, Cipró, meg Ómaher. — Miért tetszett e Be- nyovszky? — Kardos fickó volt és bu­nyós — válaszolja gyorsan, majd amikor az asztalon fel­fedez egy pipát, szeme fel­csillan és úgy mondja: — Megré is tetszett és Lfl- ka, meg az AngyaL — Miért? — Verekedtek, nyomoztak, elfogták, bezárták a gyilko­sokat. — Ezt igazságosnak tartod? •— Nem tudom. ■— Hogy te itt vagy, az igazságos? — Nem! Haza szeretnék menni... — Mondd, Gábor: milyen országban vagyunk? — - Eger országban. 0 0 0 0 A csendet a pszichológus töri meg. különböző tesztek­ről, szellemi teljesítőképes­ségről. az intelligencia mi­nőségéről, alacsony környeze­ti ingerhatásról, érzelmi el- szürkülésről, naiv értékíté­letről. akarati gyengeségről és sok mindenről beszél. Pontszámokkal jellemzi a fi­út, de bennem mégsem a szakszerűség, hanem az egy­szerű hétköznapi tény fújja a riadót: a 14 éves fiú. aki­nek most kellene végezni a nyolcadik osztályt, nem tud írni. olvasni, számolni, anal­fabéta, s ez az erős. termetét tekintve csaknem felnőtt em­ber, egy hatéves gyerek ér­telmi képességével nézi, mér­legeli a világot. Minden gyilkosság meg­döbbentő, kiváltképp a rab­lógyilkosság. mégmkább ez a csánvi. amelynek tettesei 14— 15 éves gverekek. De miként jut el valaki idáig, hogyan lesz gyilkossá? ... Írók tudósok, jogászok és pszichológusok, könyvtárnyit írtak már erről, kutatva, vi­tatva a miérteket, az össze­függéseket, az ösztönök szere­pét, a gének titkait. A sors­analízis egyik nemzetközi hí­rű ismerője szerint az ember sorsát választásai döntik el, s ennek a választásnak le­het öröklött és egyénileg for­mált alapja is. Ma még nem tudni, mit örökölt Gábor, de az bizo­nyos, hogy bár szűkösen, sze­gényesen, de saját házban la­kik a család, a bútorok mel­lől nem hiányzik a televízió és a hűtőgép sem. Az édes­anya, 'aki huszonnégy gyer­meket szült — közülük tizen­egy él — ellátja a családot, emellett dolgozik a termelő- szövetkezetben, ha nem is rendszeresen, de pénzt keres az apja is, a nagyobb gye­rekek pedig a fővárosban és másütt dolgoznak, vannak, akik családot alapítottak, és egymás után jönnek az uno­kák. Es a körülmények? Az is­kola helyett az utca. a tét­lenség és a rossz barátok for­málták a fiú jellemét, szemé­lyiségét. Majdnem vidáman mesélte, hogy tizenkét éves korában barátja biztatására miként ütött agyon egy ku­tyát. Hurkot kötött a nyaká­ra, ledobta a tópartról, egyik kezével fogta a madzag vé­gét, a másikkal pedig ad­dig dobálta kővel, amíg nyö­szörgőit. Pedig szereti a ku­tyát. neki is van egy kis fe­hér, Kulának hívják ... Az agresszív ösztön kiélése alapján lehet az emberből mészáros, lehet gyilkos — vallja a már idézett profesz- szor. O O O 0 Kérdéseim lassan elfogy­nak. — Amikor kicsi voltál, me­sélt-e édesanyád? — Mesélt. Egvszer Hitler­ről. Vonatba rakta az saue­reket és megölte. Ezt akarta a cigányokkal is. — Szereted! a meséd? — Bubót a tévében. — És a zenét? — Omegát, Szörényit, Koncz Zsuzsát. Harangozó Terit, meg ... izé... Kovács Apollóniát. Rádiónk is van, meg lemezjátszónk. — Szoktál-e álmodni? — Igen. Álmodtam Sanyi bácsiról is. Házibulit rendez­tünk az öregnél, kitakarítot­tuk a lakást, osztan mondom neki: mi lesz veled öreg? Erre valaki elgáncsolta, ne­kem kiáltott: hiszen megölté­tek! Felugrottam az ágyról... o o e o Nemcsak a gyilkosság meg­döbbentő, ha másképpen, de a közöny is. Nem tudok sza­badulni a gondolattól, hogy hét évvel ezelőtt és azóta is minden esztendőben.-amikor szeptembert jelzett a naptár, lemondtak Gáborról, hagy- ták elkallódni egv olyan köz­ségben. ahol néhány óra alatt pontosan számbavehető a fa­lu népe. Miután négy tan­tárgyból bukott az elsó osz­tályban. többé nem járt is­kolába. Pedig ismerték a fa­luban, tudtak róla. Nem ke­resték. senkinek sem hiány­zott. Felmentettél:? Hogyan? Miért? És minden évben? Nem tudják. Semmi papír nincs róla az iskolában, pe­dig ott még a padnak is lel­tári s^áma van. Gábornak még ilyen száma sincs ... És hány Gábor lehet a megyében? Az országban! Igaz, a másik fiú nem re­kedt meg az első osztálynál, járt iskolába, s lám. mégis el­jutott a gyilkosság5?. Mindez csudán azt b’zonvítia. hogy az élet nem is olyan egysze­rű. Szomorúan és hamuvá in­dulatokkal fejezem be a ri­portot ... Márkusa Lásslé TÉL (FOTÓ: APN)

Next

/
Thumbnails
Contents