Népújság, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-07 / 32. szám
r Prémvadárzok földje Hosszú időn kérésziül lakatlan vidék, afféle szűz terület volt a Baikál-tónak ez a partszakasza. Száz évvel ezelőtt jelentek meg itt az első orosz prémvadászok. Nem izgatta őket a zord időjárás, annál inkább egy erdei állat, amelynek prémje a szó szoros értelmében „királyi prém” volt. Orosz ré- gensek, cári nagyurak, föld- birtokosok kedvelt prémje a cobolybunda. A coboly három évszázaddal ezelőtt Finnországban, Olaszország európai és ázsiai területéin még gyakorta előfordult* Időközben fokozatosan kipusztították prémje miatt, de a Bajkál-tó lakatlan partvidékén a múlt századul Bajkál-tó napsütésben (Fotó — TASZSZ — MTI—KS) rendszeres vadászatát. (A rezervátum területén védelem alatt áll.) A zoológusok is szükségesnek tartják a coboly megtizedelését a rezervátum környékén. Évtizedeken keresztül megfigyelték ugyanis hogy ez az állat nem tűri meg a rág csál ó- konkurrenciát és kíméletlenül elpusztítja rokonait, így a szibériai görényt és a hölgy menyétet. A cobolynakv viszonylag nagy élettér kell, 1 coboly kb. 1 km2-es területet igényel. így a Barguzin rezervátum 1300—2500 cobolyt tud csak eltartani. Ez a rágcsáló egyébként az aljnövényzet ragadozója, falánk állat és bizony a rezervátumban kilopkodja az eteA Bajkál tó télen ban még szapora állat volt. A coboly valamivel kisebb mint az európai nyuszt, viszonylag hosszú szőre, puha, selymes fényű gereznája miatt jóval értékesebb a nyuszténál Egyszóval az orosz trapperek a múlt század hetvenes éveiben kezdték el vadászni a cobolyt a Bajkál-tó partján, többek között a mai Barguzin rezervátum területén. A cári rendszer bukásakor már csak 20—30 coboly maradt Barguzin erdeiben. A szovjet hatalom idején azután gondos szaporítási és védelmi intézkedések , következtében ismét feltámasztották ezt a kipusztulásra ítélt állatot. 1934-ben már 4—500 volt számuk a Barguzin rezervátumban, napjainkban már annyira elszaporodtak hogy a rezervátumon kívül a szovjet hatóságok megengedték a coboly OJÉS , 1976* február 7., szombat tőkből a más állatoknak szánt táplálékot. Különösen a diót kedveli. Nem veti meg azonban a törvényes zsákmányt sem, a mezei egeret és a mókust is pusztítja. A coboly túlszaporodása tehát a biológiai egyensúly felbomlásához vezethet. Ennek az egyensúlyi helyzetnek a fenntartására a szovjet zoológusok, biológusok nagy gondot fordítanak. A rezervátum területén a három barna medve is védelem alatt áll, de erőfölénye miatt nincs riválisa. Mivel a húsételt nem veti meg, időnként * el-elkap egy szarvast, vagy jávorszarvast és be is lakmározik belőlük. A kutatók rájöttek, hogy a jávorszarvas sem „büntetlen állat. Az elmúlt évtizedek folyamán a rezervátum környékéről elszacorodott> jávorszarvasok kitúrták helyükből a szibériai rén szarvasokat. A réncsordák messzibb tájakra vándoroltak el. A Barguzin rezervátum területén 49 emlős-, 230 madár-, 4 hüllő-, 2 kétéltű- és mintegy 50 halfaj él. Érdekes lenne tudni, hogyan került ide például a borjúfóka, amelynek legközelebbi rokonai sok ezer kilométerre élnek a Jeges-tengerben. A kutatók feltételezik hogy valamelyik jégkorszakban, talán százezer évvel ezelőtt, úszott ide feltehetően a Léna folyón, amely nem mesz- sze ered a Bajkál-tótól és lehet, hogy valamikor összeköttetésben állt a tóval. A Szovjet Tudományos Akadémia szibériai szekciója az elmúlt évtizedben 120 kutatási témát írt ki a rezervátumban dolgozó kutatók számára. Ezeket be is fejezték. A témák nemcsak az állattant érintik, de más területeket is (botanika, zoo- geográfia, geomorfológia stb.) felölelnek. A Bajkál-tó vidékének fejlesztése A tudományos kutatók központja a rezervátum területén a Davcsa nevű kis település, ahol 15 kényelmes faház, klubhelyiség, fürdő, laboratóriumok szolgálják kényelmüket. Közlekedés csak helikopteren lehetséges. Nincsenek elvágva a külvilágtól a vasúthiány ellenére sem. A Barguzin rezervátumba évente érkeznek a kutatók a Szovjetunió különböző területeiről is, sok esetben külföldről is. A Bajkál-tó azonban nemcsak a tudományos kutatás és a természetvédelem szempontjából jelent fontos helyet ebben a nagy kiterjedésű országban. Napjainkban a rezervátumon kívül, a Bajkál-tó északkeleti partján nemzeti parkot fejlesztenek. A tervek szerint a Szovjetunió egyik legnagyobb turisztikai és klimatológiai centrumát építik ki és igyekeznek kiaknázni a jövőben a Bajkál-tó erőforrásait. További kutatócentrumok építése mellett szanatóriumokat, moteleket, campingtáborokat létesítenek a tó pártján. A gyűjtemény 62 okmánya felhívásokat, nyilatkozatokat, valamint a Politikai Tanácskozó Testület üléseiről, a külügy- és honvédelmi miniszterek értekezleteiről kiadott közleményeket tártálNem olyan könnyű kapitánynak lenni Angelina Baltova, az első bolgár női hajóskapitány. Burgaszban született, 30 éves, elvégezte a Katonai Tegeré- szeti Főiskolát. 1971-ben a Pliszka hajó harmadik segédtisztjeként kezdte meg szolgálatát. Egy évre rá a Gabrovo másodkapitányává avatták, ma már kapitányként áll a parancsnoki hídon. Angelina monológja, őszinte vallomása elgondolkodtató. Nem is lehet olyan könnyű kapitánynak lenni... Én voltam az első... Míg a Pliszka kapitányi hídjára vezető lépcsőkön haladtam, úgy éreztem, farkasok sorfala között vonulok, akik csak első megingásomat várják, és készek gúnnyal torkon ragadni. vagy valami gorombasággal megszégyeníteni. Lelkileg bármennyire is felkészítettem magam e találkozóra a hajón a férfi világgal — megrettentem. Ez az igazság. Késő éjszaka... Ügyeletes vagyok... A kapitányi hídon csak ketten állunk a kormányossal, és mégis úgy tűnik, a legénység szeme rajtam. Tekintetek, amelyek helyeselnek. elismernek, kinevetnek, gúnyolnak, irigyelnek, de mindegyik kérdő, kutató. Tartós hagyományt törtem meg. És hol? A tengeren. Bizonyítanom kellett. Egyetlen nőként a hajón, bevallom. az elején cseppet sem volt könnyű dolgom. A hajó irányításán kívül el kellett sajátítanom a hajón való együttélés művészetét is. A tengerészeknek elég egy hajóút ahhoz, hogy ..haverokká” váljanak. Egy hajókötélbe kapaszkodnak, egy hullám ringatta őket sok vonathozásban az örömök és a fájdalmak is egybeolvadnak. A beszélgetések végtelen témája. Angelina Baltova. a szárazföld, a várnai hullámtörő mögötti világ láthatatlan kötelékei.. Én egyedül és egyetlen voltam, távolságot kellett tartanom magam és a legénység között, és ugyanakkor ügyelnem kellett arra is: ne legyek kimért, ne tűnjék el az annyira szükséges közvetlenség. Hogy parancsokat adjak, megköveteljem maradéktalan teljesítésüket. de ugyanakkor felold- iam az előítéleteket, behatoljak lelkivilágukba, tudjam, kivel ho-van lehet bánni. A szárazföldön könnyebb. Itt semmi sem titkolható el. sem más. sem magunk el őtt. Ha az ember nő. és méghozzá egyat’en a hajón, minden oldalról sebezhető. Csak tudással, határozott dPö-sfo-Mq- lással, női érzékkel és férfias fegyelmezettséggel bizonyítható. hogy ittlétem nélkülözhetetlen, hogy kapitány vagyok. • Hallottak már az úgynevezett kutyaügyeletről?... Ez a másodkapitány „privilégiuma”: 12-től délután 4 óráig, de éjféltől hajnali 4-ig is szolgálatot kell teljesítenie naponta, az egész hajóúton. Ezt tettem a Gabrovón, amelynek útiránya Várna— Isztambul—Pireusz—Málta— Cardiff—Liverpool és vissza volt. Az éjszakában csak a műszerek világítanak, ezek az ügyeletes csillagai, az utasok, a hajó és terhének biztonsága. Erőnek erejével nyitva kell tartani a leragadó szemeket. Az idő viharos. Hullámok zúdulnak a fedélzetre. A legközelebbi portugál kikötőben nem fogadnak be. mivel fennáll a veszélye annak, hogy az erős hullámok partra dobnak. A hajó mellvédjébe. orrába csapnak a tarajos hullámok, óriási vízmennyiség zúdul át a fedélzeten. És ez így megy. végtelennek tűnő időn át. míg végre a hajó utolsó fűtőanyag-tartalékával elér egy folyó torkolatához... Nem szeretném, ha szentimentálisán hangzanék. de azzal az elhatározással mentem fel a parancsnoki hídra, hogy bebizonyítom a tenger iránti szerstetemet. amely gyermekéveimtől kísér. Mondták nekem: „Rideg, nem nőnek való...” És lehet, hogy ebben valami igazság van. Ha az ember csak a romantikát keresi, már az első hullám ledönti. A tengert csak nehézségeiért lehet szeretni. Csak ebből fakadhat az az érzés, hogy nélkülözhetetlen vagyok, hogy a hajó egy talpalatnyi szülőföld, amelyet én irányítok. (SOFIAPRESS—KS.) I DokomentimgyűjtemCr.y a varsói szerződés liísz esztendeiéről 1955. május 14-én írták alá a Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződést. Az aláírás huszadik évfordulóját a szocialista közösség országaiban, így hazánkban is, széles köriaen és méltó módon megünnepelték. Az évfordulóhoz kapcsolódva a Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma a Kossuth és a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában gyűjteményes kötetet jelentetett meg a varsói szerződés és szervei húszéves (1955—75) legfontosabb dokumentumairól. A kötet egyidejűleg a szerződés többi tagországaiban is megjelent. mázzá. Az alapítóokmány bizonyítja a szerződés alapvető céljait. Íme a 2. cikk: ,A Szerződő Felek kijelentik, hogy az őszinte együttműködés szellemében készek részt venni minden nemzetközi akcióban, amelynek célja a nemzetközi béke és biztonság biztosítása, és minden erejüket e célok megvalósítására fordítják. A Szerződő Felek egyben arra fognak törekedni, hogy más olyan államokkal való megegyezés alapján, amelyek hajlandók ebben együttműködni, hatékony intézkedéseket foganatosítsanak a fegyverzet általános csökkentésére és az atom- és hidrogénfegyver, valamint a tömegpusztító fegyverek egyéb fajtáinak betiltására.” S aki végigtekint a múlt húsz év diplomáciai küzdelmén, tanulmányozza a kétoldalú tárgyalásokat, az Egye sült Nemzetek tanácskozásait, a nemzetközi értekezleteket, mindenütt tapasztalja, hogy a varsói szerződés tagállamai mindig az első vonalban harcoltak a béke, a megértés, a viták tárgyalásos rendezése, a leszerelés céljából. A szerződés 3. cikke kimondja: „A Szerződő Felek... tanácskozni fognak egymás - sal a közös érdekeiket érin tő minden fontos nemzetközi kérdésben.” Ez a megállapodás az alapja országaink közös, egyeztetett külpolitikai irányvonala kialakításának, amely már eddig is oly sok nagyszerű eredményt hozott. A dokumentumok között találjuk az 1969. március 17-én, a Politikai Tanácskozó Testület ülésén elfogadott, már történelmivé vált „Budapesti Felhívásit, amelyben az ülésen részt vevő államok hangoztatják! „Azzal a felhívással fordulnak minden európai kormányhoz: egyesítsék erőfeszítéseiket, hogy Európa az egyenjogú nemzetek gyümölcsöző együttműködésének kontinensévé, az egész világ stabilitásának, békéjének és kölcsönös megértésének tényezőjévé váljék.” A felhívás hat év szívós diplomáciai harcainak eredményeként elvezetett Helsinkihez, ahol 34 ország legfőbb vezetője látta el kézjegyével az európai biztonsági konferencia záróokmányát. A gyűjtemény olyan dokumentumokat is tartalmaz, amelyek egyúttal első ízben kerülnek teljes terjedelmükben a magyar olvasók kezébe. A kötet tanulmányozása érdekes mindenki számára, aki érdeklődik napjaink legfontosabb időszerű nemzetközi kérdései iránt. A könyv ízléses kiállítású borítólapját Csikszentmihá- lyi Róbert 1955—1975 feliratú, és a közös zászlórúdon a részt vevő országok nevét feltűntető hét szalagot ábrázoló, kifejező plakettjének fotója díszíti. gy. & A régi orosz népdalok, népmesék is gyakran foglalkoznak a Fold legmélyebb tavával, Bajkál-tóval. Hatalmas kiterjedésű, 31500 km2-nyi vízfelületével tengernek is beillene. Mélysége eléri az 1940 métert. Valóságos geológiai misztérium, hogyan keletkezett ez a hatalmas édesvízgyűjtő medence. A Bajkál-tó északkeleti partján fekszik a Barguzin természetvédelmi rezervátum Lenyűgöző szépségű a tái ezen a vidéken, bár az időjárás kissé zord, különösen októbertől december végéig, amikor az északnyugati szelek süvöltenek a hegyek felől. A szélviharok leveleket és sötét felhőket,sodornak. Néha korán beáll itt a tél, és ősszel a tó partján a széljárás jégbarlangokat képez. A barlangokra ráesik a hó és ezek a különös képződmények sokszor májusig megmaradjak. Szibéria gyöngyszeme: a BajbáMő
