Népújság, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-01 / 27. szám
Zöldség-e a dinnye? liehet, hogy szokatlannak, »őt kissé érthetetlennek tűnik ez a kérdésfeltevés, hiszen akár zöldség, akár gyümölcs szeretjük Szeretjük — különösen a jó Ízű görögdinnyét —, s alig várjuk minden nyáron. Az utóbbi két év alatt mégis lényegesen csökkent az országban a dinnyetermő terület. Mégpedig azért, mert kissé sokáig tartott az a bizonyos vita, hogy zöldség-e a dinnye. . Ezek után végre lássuk, hogy miért és hogyan függ össze a dinnyetermesztési kedv azzal, hogy zöldség-e, gyümölcs-e? Elöljárójában le kell szögezni: nem biológiailag merüli fel ez a maga nemében szinte páratlan kérdés, hanem kizárólag közgazda- sági értelemben. Ugyanis korábban, amikor az adózás rendszerében bevezetésre került a jövedelemnövekmény- adó, egymás után vált szinte lehetetlenné azoknak a kertészeti növényeknek, zöldségféléknek a termesztése, amelyek jelentős kézierő-ráfordf- tást igényelnek. Ezeket a zöldségféléket tudniillik úgynevezett részes műveléssel termesztik a nagyüzemi gazdaságok, a termelőszövetkezetek, mert csak ebben az esetben biztosítható a megfelelő érdekeltség, következésképp a szükséges — egyenlőre gépekkel, gépsorokkal nem pótolható — kézierő. Nem másról van szó: a vállalt területen a tsz-tag családtagjai is részt vesznek a munkában, s úgy gondozzák, ápolják már palánta korában a paradicsomot, paprikát, s a többi kertészeti növényt, hogy az minél több termést hozzon, hiszen annak arányában növekszik a részes művelő család jövedelme is. Az egyre jobb minőségű munka, s a kedvező időjárás hatására azonban egy-egy évben kiugró eredmények születtek, s születnek, amelyeknek következésképp az érintett gazdaságokban a jőve- delemnövekménye Is nagyobb jutnál, mint azt az adózás feltételei megengedik, szabályozzák. így fordult elő néhány évvel ezelőtt például Horton, hogy — mert rekordíhyülMei lanják a ogyasztási síivilkszetei Vili. *ongresszosÉt (Tudósítónktól.) A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának határozata alapján ez év november közepére összehívják a fogyasztási szövetkezetek Vili. kongresszusát. A megye fogyasztási, takarék- és lakásszövetkezetei ezekben a hetekben teszik meg az előkészületeket. A megyei szövetség elnökségének a napokban tartott ülésén a három ágazat képviselőiből megyei kongresz- szusl előkészítő bizottság alakult. A bizottság első ülésén kidolgozta azokat a szövetkezeti tennivalókat, amelyet ajánlásként juttat el a megye fogyasztási szövetkezeteinek, a kongresszus előkészítésére. A február és március hónapban megtartásra kerülő helyi küldöttközgyűléseken hagyják jfevá a szövetkezetekben a kongresszusra, az V. ötéves terv és az 1976 évi feladatok végrehajtására készült akcióprogramokat Ugvanrsak ezeken a tanácskozásokon választják meg a szentember hónapban megtartásra kerülő megyei küldöttgyűlésre szövetkezetünk ké~”'selőit. Ä XI pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 30 évfordulója tiszteletére indított munkaverseny folytatásaként a szövetkezetekben szocialista munkaverseny indul A kongresszusi akcióprogramot a válasz'ott tes- tül szocialista brigádok és a 5zö”e*kezeti dolgozók te.'Ti ■•'*-.1 tanácskozáson tárgyalók me<? és tesznek fel - ajánlásokat az 1073 évi fel adatok végre?~ “á'rira. Szabó Lajos termái született paradicsomból —, mintegy tízmillió forint progresszív növekményadó „réme” fenyegette a közös gazdaságot. Akkor Is furcsának. érthetetlennek tűnt nemcsak a közvélemény, de még a szabályozókat kidolgozó pénzügyi szakemberek előtt is ez, hiszen végtére is azért sújtani többletadóval egy gazdaságot, mert rekord- termést ért el...? Nos, ebben az időben született egy módosító rendelkezés: a zöldségféléket, pontosabban a csak kézi erővel — és éppen ezért jelentős bértömeg felhasználásával — termeszthető zöldségféléket kiemelték a progresszív adózás alól. A dinnye azonban ekkor még „gyümölcs” maradt, vagyis azok a gazdaságok, amelyek dinnyével foglalkoztak, évről évre számíthattak a váratlan pénzügyi szankcióra. Számíthattak és közben e bizonytalanság miatt fokozatosan elveszítették a termelési kedvüket. A probléma különösen 1974—75-ben éleződött ki. Ezt bizonyítja, hogy — az egyetlen Heves megyét kivéve — szinte valamennyi „dinnyésmegye” behozatalra szorult ebből a közkedvelt — zöldségféléből. így a múlt évben a SZÖVTERMÉK 370 vagonnal Budapestre, 90 vagonnal Somogyba, 70 vagonnal Békésbe, s 10—10 vagonnal az ugyancsak régi „diny- nyés” Hajdú-Bihar és Szolnok megyékbe is kénytelen volt dinnyét szállítani, miközben mintegy 500 vagonnal a megyében is értékesített a Hevesen, Erdőtelken és Kál- Kápolnán termett „gyümölcsízű” zöldségből. Összességében — a közel ezer vagon exportot, a Hevesről Miskolcra szállított kb. ötszáz vagonnyí tételt, s a közös gazdaságok saját értékesítéseit is beleszámítva — mintegy 3—3500 vagon diny- nye termett Heves megyében, amely mennyiség hozzávetőlegesen a felét teszi ki 1975 hazai dinnyetermésének. Az említett bizonytalanság sajnos bizonyossággá vált: a még nagyobb kereslet, a dinnyére szinte példátlanul kedvező Időjárás hatására a tervezettnél lényegesen nagyobb bevételt hozott a dinnye fis meghozta a progresszív adót is. Hiszen közismert, hogy a dinnyét is nagyobbrészt részesműveléssel termesztik. A SZÖVTERMÉK, valamint a SZÖVÉRT vezetői egyaránt szorgalmazták a dinnye zöldséggé való „átsorolását”, mert az őszszel, scz 1978. évi szerződések megkötésénél olyan helyzet kialakulásától lehetett tartani, hogy egyszerűen „leállnak" Hevesben is a dinnye- termesztésről. Végre 1975. december 28-án (?!) megszületett a PM. Bevételi Főigazgatóság állásfoglalása, amelyet a tsz-szövetségek részére megküldték. „Tekintettel arra, hogy 1976. január 1-től a dinnye a zöldségek közé került átsorolásra, a zöldségtermelésre vonatkozó kedvezményt már 1975. évben is ki lehet terjeszteni a dinnyetermelésre. A jö- vedelemnövekmény-adó számításánál a jövedelem és a munkaidő-tartalom 1975. évben lényegesen nem változott. A helyenkénti kisebb módosulások miatt a megelőző három év adatait újra, illetve a korábbitól eltérő módon számítani (báziskorrekciót végrehajtani) nem kell” — olvasható az állásfoglalásban, amelyet a PM. Bevételi Főigazgatóság mezőgazdaság: és élelmezésügyi osztályának vezetője, dr. Birling Mihály írt alá 1975. december 28-án Az érintett gazdaságok azonban csak január első feléber. értesültek erről a SZÖVTER- MÉK-től, amelynek vezetői „kölcsönkérték” az eredeti levelet a TESZÖV-től, és sok- szorsíttatták. Ebből szerzett tudomást még az országos zöldség-gyümölcs nagykereskedelmi társulás, a — SZÖVÉRT is a probléma rendezéséről... Heves megyében így sikerült megelőzni, hogy nem álltak le a régi jó dinnyetermesztő gazdaságok végleg erről a fontos, nélkülözhetetlen nyári, zöldséggé „változtatott” gyümölcs termesztésé- ] ről. Az ország többi, már egy- J két évvel ezelőtt „leállt” termelői azonban ennek ellenére sem szerződtek 1976-ra diny- nyét, ami bizonyos fokig érthető, hiszen nem olyan egyszerű egy felszámolt ágazatot újra talpra állítani. Újdonsült nevével, közgazdasági átminősítésével tehát „megmenekült” megyénkben a dinnye, s a megyében leszerződött mennyiség 100 vagonnal több, mint egy évvel korábban. Ennek igazán örülhetünk, s köszönhető ez többek között a SZÖVTERMÉK vezetőinek, akik kitartóan „ostromolták” az illetékes pénzügyi szerveket az idézett állásfoglalásért, s még arról is gondoskodtak, hogy mindez ne maradjon „titok” Nem lehetett volna mind ezt hamarabb, legalább két esztendővel...? Falud! Sándor j llaívaii és Selyp A cukor 155 napja A Mátravidéki Cukorgyárak Vállalat selypi és hatvani üzeme egyaránt befejezte a répa feldolgozását Ilyen hosszú idényre még nem volt példa a gyárak történetében, hiszen 155 napon át folyt a szállítás, működtek a különböző gépi berendezések. A megnyúlt szezon alatt rekord- mennyiségű volt a nyersanyag Is! A vállalat 775 ezer tonnányi répát vett át a termelő gazdaságoktól, s ebből 61 ezer tonna cukrot készített. Sajnálatos tény ugyanakkor, hogy az ugrásszerűen megnövekedett termeléssel nem áll arányban a répából nyert cukor mennyisége, mivel alacsonyabb, 12 százalékos volt a béltartalom. Országos összevetésben ezzel a cukorhányaddal még élen áll a vállalat, ez azonban kevés vigasz. ★ Pedig milyen gonddal készültek a gyárak a remélt, $ be is futott nagy répatermés fogadására 1 Műszaki fejlesztésre Hatvanban 47, Selypen 44 millió forintot költöttek, s a termeltetéssel összefüggő kiadások összege majdnem 20 millió forint volt Fokozta a felkészülési gondot, hogy állapotában erősen leromlott üzemeket kellett talpraállítani, méghozzá rövid karbantartási időszak alatt. Eközben folyt mindkét telepen az eló- melcgítő-hőcserélők beépítése. a tároló és rakodó területek bővítése. Hatvanban vákuumok és centrifugák beszerelésével a cukoroldal korszerűsítése. energiatakarékossági célt szolgáló új kazán építése, Selypen pedig a létisztító állomás megnagyob- bítása. A hatvani üzembe érkező répa átvételét gyorsította meg a szintén tavaly szerkesztett, lerakó kocsival ellátott 309 méter hosszú szalaghíd. S komoly beruházásnak kell tekintenünk, hogy a vállalat a külső átvételi állomásokon mintegy 30 ezer négyzetméternyi területet kiburkolta to tt. Továbbá nem feledkezhetünk meg a tízezer tonna répa befogadására alkalmas betoneellás tárolóról, amelyet az idén még tovább akarnak bővíteni Visszatérve a hosszúra tókerült kampánymunkára, illetve az 1975-ös répatermés alacsony cukortartalmára, meg kell jegyeznünk: összetett kérdéssel állunk tzemben. Ahhoz, hogy rövidebb legyen a szezon, s ezáltal meglevő béltartalmát se veszítse nagymértékben a feldolgozandó répa. feltétlenül tovább kell haladnia mindkét gyárnak a technológia, a korszerűsítés megkezdett útján. Erre gondoltak, de gondolnak ezután is a vállalat vezetői! Az 1974-ben beszerelt selypi lényerő berendezést, amely napi 300 vagon nyersanyagot képes „megemészteni”. a most induló ötödik ötéves terv során kiegészítik. s ezzel párhuzamosan biztosítják az új gyártelepi répamechanizáció gőzellátását. Az elavult répabeadó rendszer, illetve a me- chanizáció teljes körű kialakítása megközelítően 200 millió forintba kerül majd. De megvalósítása parancsoló szükség Különben hiába a termelő gazdaságok minden igyekezete, jó hozzáállása, hiába a répatermesztés fokozását célzó sok egyéb törekvés. Ezzel a teljes rekonstrukcióval egyébként a tervidőszakban napi 600 vagon nyersanyagot tud feldolgozni a két gyár. jelentősen csökkenhet a munkanapok száma, s ugyanakkor nő a cukorhozam. ár Itt rögtön áttérhetünk a termesztett, leszállított, feldolgozott répa cukorszázaléka körüli vitára. Ugyanis ellentétes vélemények hangzanak el itt is, ott is ebben a kérdésben! Vannak hozzáértők, akik azzal vádolják a különböző gazdaságokat, hogy,túl korán, éretlen állapotban szedték fel a répát, hibás volt a műtrágyázás, elhanyagolták a kellő növényvédelmet. Ezek a tényezők, amellett, hogy alacsony cukortartalomhoz vezetnek, megnehezítik a répa tárolását, s rendkívüli módon kihatnak a gyártástechnológia valamennyi szakaszára. Különösen terhessé válik a lényerés és a létisztítás. A Mátravidéki Cukorgyárak Vállalat becsületére válik, hogy dolgozói, szocialista brigádjai ilyesféle körülmények ellenére példásan helytálltak, tervüket teljesítették, sőt, az egész cukoriparnak használt, amikor a tröszt által más gyártelepekről Hatvanba. Selypre diszponált ré- paíöbbleíet feldolgozták. De hogy még a vitánál maradjunk, érdemes kifejteni egy másik tábor véleményét is a cukorszázalékkal kapcsolatban. Az agráregyetem nagygombosi tangazdaságában volt az ősszel olyan 50 hektáros répatábla, amelyről átlagosan 600 mázsa termést takarítottak be. Ott a szakemberek arra esküsznek, hogy e kiugró eredmény csak fele részben köszönhető a technológia körüli fegyelemnek. a remek átlag sokban a Hollandiából vásárolt, nálunk kevéssé ismerős vetőmagon múlott. Számadó cukorgyári látogatásunk alkalmával szóvá tettük ezt. A vállalat szakemberei azonban nem foglaltak nyíltan állást. Mintha hajlottak volna arra. hogy érdemes foglalkozni a fajtakérdéssel. De ugyanakkor kinyilvánították: nem kívánnak beleszólni a mező- gazdasági termelés ilyesféle kérdéseibe. Másnak az asztala! Mi papírra vetettük ezt a gondolatot is. Miként megpróbáltuk áttekinteni egy nagyon nehéz „cukros” esztendő sok küzdelmét munkáját, reményt keltő eredményeit. S le+tük azért, hogy a magunk módján segítsük elő e fontos népgazdasági feladat megoldásának további sikerét Moldvitf GjiM A MOZGALMI életben tapasztalható pezsgés a korábbiakhoz hasonlóan az elmúlt hétre is jellemző volt: tovább folytatódtak a párt- alapszervezetek beszámolj taggyűlései, ezek mellett szabad pártnapok sorozatában ismerkednek meg a dolgozók a negyedik ötéves terv eredményeivel, az áj ötesztendő és az 1976-os év gazdasápolitikal kérdéseivel. A tennivalókat a nagy gonddal és felelősséggel elkészített cselekvési programokban rögzítik a kommunista közösségek. A fiatalok kongresszusi készülődése változatlan lelkesedéssel folyt a héten Is a KIST! beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlésein. A fenti gondolat folytatásaként ide kívánkozik annak a munkásgyűlés-soro- zatnak az értékelése, amelynek a Thorez Külfejtéses Bányaüzem volt a színhelye. Gondokról, tervekről, hatékony módszerekről cserélték ki véleményüket a munkások és a vezetők, megvitatták az üzem előtt álló feladatokat, s ezen belül a munkáskollektívák tennivalóit. Az ilyen rendezvényt így jellemezhetjük a legjobban: demokratizmus a javából! Ha a munka ritmusát értő és céltudatos kezek diktálják, az meglátszik az eredményeken. AZ ELMÚLT HÉT eseménysorozatából kiemelkedik még az a két tanácskozás, amelyet a megyei vezetők folytattak előbb a Munkaügyi Minisztérium, majd pedig a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium vezetőivel. Mindkét rendezvényen a tervek egyeztetéséről, az elkövetkező öt esztendőnek a megyére vonatkozó, a megyét érintő közős feladatokról volt sző. Befejeződtek a munkásőr egységgyűlések a megyei törzs ünnepi ülésével. Egyaránt mindenütt nagyra értékelték a munkásőrök szerepét, önként vállalt nehéz, de szép társadalmi munkáját Igyekvés, politikai szilárdság jellemzi a szolgálat, a kiképzés eredményeit, s ugyanakkor megállják helyüket a munkában, példa- mutatóak a mindennapi életben, EGY SOROZAT befejeződött, egy újabb meg elkezdődött ... Heves megyében elsőként a pélyi termelőszövetkezetben tartották meg a zárszámadó taggyűlést A nyolcezerötszás hektáron gazdálkodó termelőszövetkezet nehéz, de eredményes esztendőt mondhat magáénak. A gabonák alacsonyabb terméshozama miatti kiesést jó munkaszervezéssel, az állattenyésztésből, a fakitermelésből és ma® Qzemágakbői származó többletjövedelemmel sikerült pótolni Másodikként a borii közös gazdaságnál értékelték az elmúlt esztendő eredményeit. Ebben a termelőszövetkezetben a jő munka nyomán 79 millió forintra nőtt a termelési érték, s ez a tény önmagáért beszél. Reméljük, hogy má- sütt is elégedett hangú beszámolókra kerül sor. mely új erőt, lelkesedést ad a további munkához. ... ha az idő is engedi —> teszik esetleg hozzá sokan. Prognózist, sajnos, mondani nem tudunk, de nem is feladata ennek a rovatnak, csupán egy hőt összefoglalása. Hát csen a héten nem volt melegünk... Ta’őn Inkább a gépkocsivezetőknek, p.VSet a h'eéior. a síkosság alaposan megizsasztott, A K?M do'gez'i a lehetőségekhez kénest mindent megtettek, hogy mihamarabb járhVőkká váljanak az utak. Nekik is kö-zönheíő, hogy az e’múH bé*en nem ke’Iett súlyosa" b közlekedési balesetről beszámolnunk. r a MßWmQ A Dunai Vasmű meleg'' engermű "ében még 1974 elejéit nagyszabású rekonstruk's munka kezlődött. A több milliárd forint értékű felújítást úgy kellett elvégezni, hogy l rmelés sem szüne1 ölhetett. \ körültekintő szervezést igé y\5 feladatot sikerrel oldot- k meg. A szerelők és a he • észek a v~ ' t javít mir elvégezték: elkészült egy új mezcsévélő gépóriis, bővült ? hengersor, a régi ?; ’ ' ir'tben számos gépelemet kicseréltek. Az irányító hely' 'en ip i t -’c ; t szereltek fel. Mindezek következtében a rekonstrukci / j ' 'sySzezer lonnv'tl bővül e, meleahenge, mű kapacitása, (M i i fotó Jászai Csata*
