Népújság, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-04 / 29. szám

Í Kedd esti külpolitikai kommentárunk: Washington - Peking { - Pretoria „tengely” VAN AZ EGYESÜLT NEMZETEK SZERVEZETE­IÉ NEK egy úgynevezett különleges bizottsága. Ez a tes­tület azt vizsgálja, hogyan valósulnak meg a világ- szervezet érvényes határozatai, különösen a kólón :a- lizmus megszüntetése, a faji egyenlőség viszonylatá­ban. A bizottság most közzétette legújabb jelentését. Ebből kitűnik, hogy a faji megkülönböztetés, az apar­theid bástyája, a Dél-Afrikai Köztársaság változat­lanul szabotálja a nemzetek fórumának döntéseit. Mint a jelentés megállapítja, ezért nem utolsó­sorban a nagy nyugati monopóliumok a felelősek, amelyek kormányaik nyílt vagy hallgatólagos támo­gatásával segítik Pretoriát „a fehér erőd” emberelle­nes koncepciójának életben tartásában. AZ AFRIKA DÉLI RÉSZÉRÖL érkező jelentések gondosabb tanulmányozásából az derül ki, hogy a helyzet nem egyszerűen változatlan, hanem egyértel­műen rosszabbodik. A Dél-Afrikai Köztársaságban és Rhodesiában ma ismét sokkal „keményebb” vonal ér­vényesül a bennszülött, színes bőrű többséggel szem­ben, és ami legalább ilyen lényeges, a többi afrikai országgal szemben,. mint akár néhány hónappal ez­előtt! Az aggasztó jelenség oka meglehetősen világos. Amióta az Egyesült Államok néhány más nyugati or­szággal és nem utolsósorban a Kínai Népköztársaság­gal együtt, nyíltan az angolai szakadárok oldalára állt, Pretoriában és Salisburyban úgy látják: számukra valami nagyon lényeges történt. Ez a véleményük nem teljesen alaptalan. Nem is olyan régen az apartheid rezsim és rhodesiai „kisöccse” még teljesen elszige­teltnek érezte magát és Vorster miniszterelnök komo­lyan gondolkodott bizonyos bel- és főleg külpolitikai engedményeken. M^st azonban úgy érzi, hogy egy fon­tos világpolitikai kérdésben egy táborba került Wa­shingtonnal, sőt Pekinggel, és ez komoly manőverezési lehetőségeket biztosít számára. EZT ÉRZIK A SAJÁT BŐRÜKÖN az újabb el­nyomó intézkedések nyomán azok a dél-afrikai, rho- iesiai és namibiai tömegek, amelyek nemrég még azt remélték, hogy helyzetük legalább valamelyest enyhülhet. És ez a Washington-Peking—Pretoria „tengely” teszi a múltbelinél is nehezebbé, hogy meg­valósuljon a Biztonsági Tanács legújabb döntése, amely szerint Pretoriának végleg ki kellene ürítenie a jogtalanul megszállt Namíbiát. 4 szolidaritás jegyében Folytatja munkáját a luandai konferencia Kedd délelőtt Luandában folytatta munkáját az ango­lai nemzetközi szolidaritási értekezlet. Ezen a napon plenáris üléseket tartottak és ismét tanácskozott a szer­kesztő bizottság. Az éjsza­kai ülésen az afroázsiai né­pek szolidaritási szervezete által egybehívott értekezlet záródokumentumait vitatták meg. A ma délelőtt jóváhagyan­dó záródokumentumok között szerepel az a felhívás, amely a nemzetközi közvéleményt arra sürgeti, hogy fokozza szolidaritását az Angolai Népi Köztársasággal. A konferencián eddig 26 afrikai, ázsiai, latin-amerikai és európai ország, hét nem­zetközi és hat nemzeti de­mokratikus szervezet, vala­Szovjet pártküldöttség Párizsban A Francia Kommunisták XXII. kongresszusára Pá­rizsba érkezett szovjet párt­küldöttség, amelyet Andrej Kirilenko, az SZKP Politi­kai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára vezet, kedden megkoszorúz­ta Maurice Thorez és Jacqu­es Duclos síremlékét, és ko­szorút helyezett el a kom- munárok falánál. A, koszorúzáson részt vet­tek a Francia Kommunista ;. Párt párizsi- szervezetének, valamint a francia főváros demokratikus társadalmának képviselői. Az SZKP küldöttsége ez­után felkereste Lenin em­lékmúzeumát Szádot Szíriát is bírálja Az A1 Ahram keddi szá­mában közölte annak a Sza- dat-interjúnak a szövegét, amelyet az egyiptomi állam­fő egy bejrúti hetilapnak adott. A Palesztinái Felszabadí­tás! Szervezetről szólva Szá­dat kifejtette Kissinger ame­rikai’ külügyminiszterrel folytatott — tavaly februári — kairói tárgyalásain „az ígéretnél is többet” kapott árrá' vonatkozóan, hogy Washington elismeri a PFSZ-t. Szadat nyilatkozatát a UPI ismerteti. Kiemeli, hogy az egyiptomi elnök erőteljesen védelmébe vette az Izraellel tavaly szeptemberben kötött második sinai megállapodást. Hangsúlyozta, hogy az egyez­mény semmiképpen sem je­lentheti Egyiptom kiválását az Izrael ellen folyó küzde­lemből, Ez ugyanis „kataszt­rófához” vezetne, mért... tudjuk, hogy Izrael kénes felgöngyölíteni az egész kör­zetet amennyiben . Egyiptom abbahagyja a harcot. Ha pe­dig Izrael ezt teszi, akkor ellenünk fordul és felszá­molja Egyiptomot, is”. A libanoni - feszültségért Szadat a bejrúti vezetőket tette felelőssé, mivel azok „nem készek a megoldásra, valamennyien saját érdekei­ket nézik az elnökválasztá* évében”. Felelősség terhel5 Szíriát is, amely „ellenőrizte a szemben álló felek részére folyó fegyverszállításokat, ellenezte az arab beavatko­zást a válságba és arra ösz­tökélte a palesztinokat, hogy utasítsák el a közvetítő kí­sérleteket”. mint három afrikai felszaba- dítási mozgalom képviselői szólaltak fel. Alekszandr Dzaszohov, az afroázsiai szolidaritási szer­vezet szovjet bizottsága kül­döttségének vezetője Luan­dában az angolai nép harcá­val való szolidaritás jegyé­ben rendezett nemzetközi konferencia megnyitó ülésén elhangzott felszólalásában hangoztatta: — A földkerekség minden részéből eljöttünk ide, an­golai földre, hogy kifejezzük szolidaritásunkat és rokon- szenvünket az Angolai Népi Köztársaság hős népével és harcos élcsapatával, az An­golai Népi Felszabadítási Mozgalommal (MPLA). Az a tény, hogy ezen a fórumon Afrika, Ázsia, Európa, La­tin-Amerika országainak több mint 80 delegációja vesz részt meggyőzően demonst­rálja az angolai néppel váló aktív, antiimperialista testvé­ri szolidaritást. Ez a szoli­daritás következetesen meg­mutatkozott a gyarmatosítók ellen vívott felszabadító narc hosszú évei alatt. Ezt a szo­lidaritást támasztja alá a jelen konferencia is, amely­nek összehívása időben egy­beesik az Agostinho Netc vezette fegyveres nemzeti felszabadító harc megindulá­sának 15. évfordulójával. Dzaszohov rámutatott: a Szovjetunió internacionalista kötelességéhez híven, min­denkor az MPLA mellett állt és a jövőben is mellet­te, az Angolai Népi Köztár­saság , mellett áll majd, min­denkor sokoldalú erkölcsi, politikai és anyagi támoga­tásban fogja részesíteni az angolai nép haladó erőit. Akcióegységet sürgetnek a portugál kommunisták a szocialistákkal A Portugál Kommunista Párt szükségesnek tartja minden antifasiszta és de­mokratikus erő, különösen a kommunisták és a szocia­listák együttműködését és akcióegységét. Nem ért egyet azoknak a szocialista párti vezetőknek az álláspontjá­val, akik szerint a szocia­lista párt egymaga képes szavatolni Portugália demok­ratikus fejlődését — han­goztatja PKP Központi Bi­zottságának sajtóirodája ja­nuár 31. keltezésű kedden nyilvánosságra hozott nyilat­kozatában. A PKP pozitívnak tárttá a szocialista párt vezetősége egy részének azokat az ál­lásfoglalásait, amelyekkel elítélte a szélsőjobboldali terrorakciókat, köve*elte v a merénylők megbüntetését, felhívta a figyelmét a foko­zódó , jobboldali veszélyre és támogatta a földreformot. A ■ KP megállapítja, hogy ezek az állásfoglalások merőben különböznek a PSZP más vezetőinek kommunistaelle­Francia kommunisták kongresszusa Harcban a dsmokratikus többségért SALT GENF A hadászati támadófegy­verek korlátozásával kap­csolatos szovjet—amerikai tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai delegá­ció kedden Géniben újabb találkozót tartott. omm 3L92& február 4^ szerda ÜJ KÖNTÖST ÖLTÖTT a Humanité Dimancie, a Fran­cia Kommunista Párt XXII. kongresszusának szerdai meg­nyitása alkalmából. Ez a fórmai változás is jelzi, hogy az európai munkásmozgalom egyik legnagyobb alakulata ötnapos, legmagasabb- szintű tanácskozását megújulásnak, küzdelme új szakaszának szánja. Az FKP kétségtelenül nagy változásokon ment át. Min­denekelőtt megfiatalodott A megyei küldöttértekezleteken a’ delegátusok. zöme a húsz­és harmincéveseket képvi­selte, ami egyszersmind azt is jelenti, hogy a francia • munkásfiatalok a jövőt a szocialista társadalomban látják. Nem téveszti meg őket a hivatalos kormány­propaganda, amely tagadja az osztályharcot, mindunta­lan reformokról beszél, mi­közben óvja a tőkés terme­lési rendet. Megpróbáltatásokat hozott a francia munkásosztály­nak, és általában minden dolgozó rétegnek az a két esztendő, amely az FKP XXI. és XXII. kongresszusa között eltelt. A tőkésválság nyomán a munkanélküliek száma egymillió fölé emelke­dett, az infláció 1974-ben 15 százalékos volt, 1975-ben is még több mint 10 százalékos. A termelés — első Ízben a háború óta — tavaly nem emelkedett, hanem 3 száza­lékkal csökkent. A kormány az új évre javulást ígért, de már most, ianuár után helyesbít. Inkább rosszabb lesz — ismeri be. Ez azt je­lenti, hogy a munkanélküli­ség további százezrekkel nö­vekedhet, az infláció szintje megint az évi 10 százalék fölött lesz. A MOZGÓSÍTÁS tanács­kozása tehát a. Francia Kom­munista Párt szerdán meg­nyíló XXII. kongresszusa. A mozgósításé arra, hogy a tő­késosztályt képviselő kor­mányzást a néptömegek de­mokratikus kormányzása váltsa fel, a baloldal több­ségbe kerüljön. Erre megvan minden esély. A kongresszus nem a múltba néz, hanem a jövőbe tekint. Az eredeti po­litikai menetrend szerint, amely változhat, 1977-ben városi választások lesznek, 1978-ban pedig parlamentiek. Ha sikerül nem csupán meg­őrizni, hanem tovább is fej­leszteni az 1972 óta kétség­telenül gondokkal érvényesü­lő baloldali egységet, akkor ezeken az erőpróbákon a francia baloldal győzelem­mel kerekedhet fölül. A francia kommunisták­nak azonban nem csupán a nagytőke kormányzatával kell szembenézniük, de időn­ként szövetségesükkel, a szo­cialistákkal is. Mitterrand, a Francia Szocialista Párt első titkára azt vallja, hogy ma­gát a baloldalt is „kiegyen­súlyozni” kell, a kommunis­ták rovására megnövelni a szocialista szavazók táborát E helyzetnek megfelelően az FKP XXII. kongresszusa ez alkalommal nemcsak a kö­vetkező országos párttanács­kozásig terjedő taktikáiét dolgozza ki, hanem hosszú távú stratégiáját is. Olyan el­vi problémákat kall megolda­nia, hogyan fest majd a szocialista társadalom fran­cia körülmények között. Azt vallja, hogy kidolgozásaikor messzemenően tekintetbe -kell venni az ország gazdaságá­nak fejlett szintjét, népének gazdag demokratikus hagyo­mányait, politikai érettségét. A XXII. kongresszus ennek megfelelően bizonyos mér­tékben túl akar mutatni a baloldali egységen, és a francia nép egységének jel­szavát fogalmazza meg — a demokratikus többség meg­teremtéséért. A FRANCIA KOMMU­NISTÁK kongresszusa az egész nyugat-európai mun­kásmozgalomnak is fontos eseménye. Megerősítik ezt a megállapítást a tőkésvilág reagálásai is. Henry Kissin­ger amerikai külügyminisz­ter egyik fő céljának ’ te­kinti a nyugat-európai bal­oldali előretörés megfékezé­sét, a baloldali kormányszö­vetségek választási fölülko rekedásének megakadályozá­sát. A vezető szociáldemok­raták — Willy Brandt, Ha­rold Wilson, Olof Palme — ugyancsak • a nyugat-európai kommunista pártok megerő­södése miatt aggódnak. Ez az elérhető közelségbe került cél — a demokratikus hata- . lomváltás lehető-ége néhánv nyugat-európai tőkés orszá- ban — teszi elsőrendű nem­zetközi eseménnyé a Fran­cia Kommunista Párt XXII kongresszusát. Várkonyi Tibor nes kijelentéseitől. A PSZP egyes vezetői durva kommu- nistaellenességükkel nehéz­séget akarnak okozni a kom­munisták és a szocialisták közös akciójának. A kommunista párt nél­külözhetetlen erő abban a küzdelemben, amelyet a fa­sizmus veszélyének kikü­szöböléséért, a demokratikus rezsim építéséért, a szocia­lizmusért vívnak — állapí­totta meg a PKP KB sajtó­irodája. Békítési kísérletek Algéria és Marokkó között Továbbra is élénk diplo­máciai tevékenység zajlik az algériai—marokkói kapcsola­tok normalizálása érdekében. Emlékezetes, hogy a két észak-afrikai ország fegv ue- res alakulatai a múlt héten a nyugat-szaharai Amgala oázis körzetében fegyveres ütközetet vívtak. Hoszni Mubarak, egyipto­mi alelnök. közvetítőként na­pok óta e térségben tartóz­kodik. hogy tárgyalásokat folytasson az algériai és ma­rokkói vezetőkkel. Az A1 Ah­ram című kairói lap szerint Mubarak hárompontos tervet terjesztett a tárgyalópartne­rei elé. Ebben felszólítja a szembenálló feleket; 1. Szün­tessék be egymás ellen ka­tonai akcióikat; 2. A túzstü­net/ létrehozása után negy­vennyolc órán belül Kairó­ban tartsanak értekezletet, amelyen az algériai, a ma­rokkói és az egyiptomi kül­ügyminiszter venne részt: 3. Hívjanak össze egy algériai- marokkói—egyiptomi csúcs- értekezletet, az államfők részvételével. Abdesszalam Dzsallud. lí­biai miniszterelnök hárori» nap leforgása alatt másodíz­ben Algírba érkezett. Dzsal-' lúd látogatása szintén á Sza­hara! konfliktussal függ öst- sze. Zöld-foki Köztársaság LÁZAK GYÖRGYNEK, A MINISZTERTANÁCS ELNÖKÉ­NEK MEGHÍVÁSÁRA FEBRUAR 4-TÖL HIVATALOS LÁ­TOGATÁSON TARTÓZKODIK HAZÁNKBAN PEDRO PIRES, A ZÖLD-FOKI KÖZTÁRSASÁG MINISZTEREL­NÖKE. A Guinea-Bissau és a Zöld-foki-szigetek afrikai függetlenségi pártja <a PAIGC), valamint a portu­gál kormány közötti megál­lapodás értelmében 1975. jú­lius 5-én —- ötszáz esztendei gyarmati uralom után — ki­áltották ki a Zöld-foki-szi­getek függetlenségét. A Ma­gyar Népköztársaság önálló független államként ismerte el a Zöld-foki Köztársaságot, amelynek vezetői most fára­doznak az államigazgatás és a gazdasági élet megszerve­zésén. Az új állam az Atlanti­óceánon, az afrikai földrész nyugati partvidékétől 500— 700 km távolságban fekvő, tíz nagyobb és öt kisebb szi­getből álló szigetcsoporton terül el; a szigetek közül kilenc lakott. Területe: 1039 négyzetkiloméier, lakosainak száma 273 ezer. Fővárosa: a 13 500 lakosú Praia; hivata­los nyelve a portugál. Né­pességének mintegy kéthar­mada mulatt, a kevés euró- pa’n kívül bantuk lakják még. Legfontosabb kikötője a Sao Vicente szigetén levő M’ndelo. A szegeteket a XV. század közevén fedezték föl portu­gál hajósok, sokáig portugál telepesek, súhjos bűnözök és afrikai rabszolgák népesítet­ték be. Portugália a gyarma­tot 1951-ben tengerentúli tartományának nyilvánította, majd 1972-ben helyi autonó­miát adott neki. Az új de­mokratikus lisszaboni kor­mány elismerte a szigetek népinek jogát a teljes füg­getlenségre. Az ország el nem kötelezett külpolitikát folytat. Mivel a szigetek az Euró­pából D?1-Amerikába és Dél-Afrikába vezető 1" és légi útvonalak menten' rül­nek el, a második v há­ború után a gyarm 'tők és a NATO-partnere'k nagy erőfeszítéseket tettek az ot­tani kikötők és repiV. ereit korszerűsítésére, katonai tá­maszpont kiépítésére. A gyarmati _ múlt öröksé­geként az ország grrlasígi- lag elmaradott, agrár jelle­gű. Az egykori nagybirtoko­kat állami gazdaságokká ala­kították. Exportra banánt, kávét, dohányt, földimogyo­rót, ricinust, indiaót termel, hazai elláfáo~a elsősorban ku­koricát, bahoi, man'ókét, édssburgorrjé*. Hadászata fej­lett! i-'ara be1-'-' ^o-vó szeszfőző üzemekből, növény­olajgyárból áll.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents