Népújság, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-01 / 27. szám

Másolni tilos! Tilos bizony! i Ráadásul fölösleges is, S mert a (elsőbb pártszervek ■ mái eddig is több „remek- í művet” minősítettek elégte- í lenre, s adtak vissza a fel- 1 adóknak. Tették ezt azzal az I indoklással, hogy az idei ! esztendő legfontosabb gaz- i dasági feladatait summázó I cselekvési programokban — i valamennyi városi, járási, üzemi pártbizottságnak, párt­■ szervezetnek, állami és tö- megszervezetnek készíteni ' kell — nem a központi, és I nem a megyei pártbizottság i határozatát kell átmásolni, I ki puskázni, hanem a helyi I munkára kell konkrét in- I tézkedéseket tenni. I Mindezekre természetesen 1 időben felhívták a figyelmet I a területileg illetékes párt- | bizottságok is, de több ter- I melőegységben mégis csak | odáig jutottak el, hogy cso­korba gyűjtötték a már jól ismert slágereket: a selejí csökkentését, a minőség ja­vítását, az export növelé­sét, a termelékenység javí­tását, a népgazdasági és az üzemi érdekek összhangjá­nak megteremtését A lényeg valóban ez. Min­denütt és mindenki számá­ra. De a cselekvési progra­mokban nemcsak általános­ságban kell leltárba venni az elvégzendő munkát, ha­nem azt is ki kell monda­ni: miként, mivel, kikkel és hogyan lehet a belső tarta­lékokat feltárni és hasznosí­tani, a munkaidőt munkára fordítani, a minőséget javí­tani, a gyártmányszerkezetet korszerűsíteni, a termelést növelni, a gazdaságosságot javítani, takarékoskodni, a rendet, a fegyelmet erősíte­ni, továbbá, hogy mit kell ezért tenniük a kommunis­táknak, a pártszervezetek­nek, a KISZ-nek, a szak- szervezetnek, a vezetőknek, s szocialista brigádoknak. Nem receptnek, csak pél­dának szánjuk: ahol lét­szám kell, ott ne csak az igényt jelentsék be, hanem azt is mondják meg, hogy honnan lehet az igényelt létszámot biztosítani. Ahol a fegyelemmel van baj, ott gyors és hatékony intézke­déseket sürgessenek, ahol a számadással, számonkérés­sel van baj, ott ax ellenőr­zést erősítsék, ahol pocsé­kolják a drága importanya­got, ott takarékoskodjanak. Ahol lekicsinylik, vagy eltú­lozzák nehézségeinket, ott igaz és értelmes agitádót szorgalmazzanak, ahol a ve­zetőktől, a szakszervezettől, vagy a KISZ-től várnak többet, ott ennek érdeké­ben tegyék magasabbra a mércét. Nem azt kell tehát ismé­telgetni — tudnia persze va­lamennyi kommunistának kötelessége — átírni, fő és alpontokba szedni amit pár­tunk központi, valamint a megyei, a járási, a városi bizottságok a napnál vilá­gosabban megfogalmaztak, hanem az országos, a me­gyei célok megvalósításához szükséges helyi munka fel­tételeit kell megteremteni. Egy-egy üzem bevált mód­szerének más munkahelyen történő alkalmazását ugyan senki, semmi sem tiltja, de természetesen a zöldség, a cukorrépa hozamát egészen más módszerekkel kell és lehet növelni, mint egy gép­üzem tmk-műhelyének szer­vezettségét, s az ott folyó munka hatékonyságát. Egé­szen mások a követelmé­nyek a tennivalók egy álla­mi gazdaságban, mint az építőipari vállalatnál, má­sért kell gondolkodni egy ipari szövetkezetben is mint egy tervező faitégtnéL Nem fontos továbbá — szintén beidegződött szoká­sainktól eltérően — tanul­mányokat, regényeket sem írni a programokról. Ahol 25—30 sorba is belefér a lé­nyeg — például a kis létszá­mú alapszervezeteknél, mű­helyekben —, ott csak 25— 30 sort vessenek papírra. Nem kilóra, nem oldalszám­ra, hanem tartalomra mérik ugyanis az adott kollektíva véleményét. A számtenge­reknél, a statisztikai adattá­raknál is többet ér továbbá, ha egyszerűen, s főleg ma­gyarul mondják ki, hogy tu­lajdonképpen mit is akar­nak. Ugyancsak javára válik a most készülő programoknak, ha minél több kommunista találja meg véleményét a pon­tokba szedett javaslatokban Már csak azért is, mert el­sősorban a kommunisták kötelessége az is, hogy amit jónak tartottak, amit java­soltak, amit elfogadtak az meg is valósuljon. Mert végső soron ez a lé­nyeg. A munka, s annak eredménye. Amelyet lehet ugyan cicomázni, szépítget- ni, öltöztetni, de másolni nem. Mert a jogosan várt eredmények ugyanis csak akkor születnek meg, ha dolgoznak, ha megdolgozunk érte. Koós József Merre fordul Yisonto? II Mátraalji Szénbányák következő öt évéről Szegedi paprika exportja A Szegedi Paprikafeldolgo­zó Vállalat az elmúlt őszön betakarított kétezer vagon fűszerpaprikát a szárítás után folyamatosan őrli és küldi a világ minden tájára, Ameri­kától a Közép-Kelenten át Japánig. A vállalat szakem­berei igyekeznek minden vi­lágrész, minden nép ízlésének megfelelő őrleményt készíte­ni: egyik helyre a púdernál is finomabbat szállítanak, más­hová — pékjáuj ürücqmb- ízesítésre — dara formájút küldenek, további megrende­lők pedig még nagyobb szem­cséjűt kívánnak, s oda kü­lön granuláló berendezéssel „hizlalják” meg a paprika­szemeket Az idei legújabb kívánság a Távol-Keletről ér­kezett: eszerint az őrleményt meg kell olajozni. A vállalat élelmiszeripari szakemberei kikísérletezték bizonyos faj­ta étkezési olajak megfelelő arányú bekeverését, s ettől a paprika különleges, mélypi­ros színárnyalatot kapott Az ötezer kilós phóbaszáílítmány annyira megnyerte a külföl­di kereskedők, illetve fogyasz­tók tetszését, ízlését hogy máris további jelentős tételre adtak megrendelést Sokan tudni vélték, hogy Visonta újabb fordulatra ké­szül. A külfejtés azonban marad abban az irányban, amelyet a beruházási prog­ram rögzített. Mégis, valami­féle „fordulat” bekövetkezik majd, de egészen más termé­szetű, mint amiről kósza hí­rek kerengtek Gyöngyösszer- te és a környéken. Ne csináljunk belőle titkot, azt mondhatjuk: Thorez „fel­nő” önmagához, és nem mesz- sze az idő, amikor szinte majd „túltesz” önmagán. A részletekről Győri Sán­dornak, a Mátraalji Szénbá­nyák igazgatójának tájékoz­tatója alapján szólhatunk olvasóinknak. Legjobb mindig azzal kezdeni, ami az alapja min­dennek, vagyis, az előző év teljesítményeivel. Erről sum- másan elég azt mondani, hogy a Mátraalji Szénbányák nem vette igénybe mind a 160 milliós állami dotációt, bár a visontai külfejtésből 500 ezer tonnával kevesebb szenet termeltek. Sőt: még húszmilliót „vissza is adtak” az államnak. Nem ment ez könnyen, minden üzemnek meg kellett fognia a fejsze nyelét, és ál­talában rá is fejeltek az ár­bevételi tervükre 5—10 mil­liót A tavalyi árbevételi tervük egymilliárd háromszáztízmil­lió forint volt, amihez még 35 milliót adtak hozzá erőfe­szítéseik gyümölcseként. Thorez sem maradt szé­gyenben, a mennyiségi ter­vét, a kalória-értéktervét is teljesítette és kielégítette maradéktalanul az erőmű igényét. Olyan eredmény ez, amit kevesen hittek volna el még néhány hónappal ezelőtt is. Az pedig újabb lépés le­het, hogy a bánya kérte, az idei 6.1 millió tonnával szem­ben fogadják el a 6,5 millió tonnás felajánlását Ez meg is történt A fordulat tulajdonképpen 1375 félévétől számítható. Néhány számot még le kell írnunk, hogy egyértelmű Magyarország - köztársaság HARMINC ÉVVEL eze­lőtt a magyar történelem egyik jelentős, mindaddig megoldatlan vitakérdése dőlt el: a köztársasági államfor­ma. Nem véletlen, hogy a demokratikus Magyarország megteremtéséért folyó har­cok oldották meg az évszá­zados pert — Magyarorszá­got az 1946. évi I. törvény köztársasággá nyilvánította. A társadalomtudományok­ban, a már régebben meg­indult vita lényege a népi demokratikus fejlődés első időszaka politikai hatalmá­nak meghatározása körül alakult ki. A politikai hata­lomnak ebben az időszaká­ban hajtottuk végre a föld­reformot, államosítottuk a bankokat, a bányákat, a leg­jelentősebb ipari üzemeket. Ebben az időszakban hoz­tunk létre olyan társadalmi, állami szervezeti megoldáso­kat, amelyeken keresztül a nép végre beleszólhatott a hatalom gyakorlásába. Erre az időszakra jellemző volt a munkásosztály és a szegény­parasztság fokozódó politikai vezető szerepe a társadalom­ban és a munkáspártok az államhatalomnak is jelentős, egyre meghatározóbb ténye­zőivé váltak. Egyre inkább a munkáspártokat és a pa­rasztpártot összefogó Balol­dali Blokk akarata határoz­ta meg a fejlődést. Milyennek kell tehát mi­nősíteni a fenti tények alap­ján ennek a kornak politi­kai hatalmát? A kérdésre való visszaté­rést ma már nemcsak a ma­gyar történelem lezárult sza­kaszának hű értékelésére va­ló törekvés indokolja, hanem azok a viták is, amelyek a kapitalizmusból a szocializ­musba vezető békés átmenet ; lehetőségét kutatják. A sápi demokratikus út a kapitaliz­musból a szocializmusba ve­zető békés út sajátos pél­dája. De minden korszak sa­játos, a „szovjet út” is sajá­tos a népi demokratikus út­hoz képest, mert egy más korszak határozta meg a cse­lekvés lehetőségét De min­den sajátos útban van álta­lános jellemvonás, tapaszta­lat is. A szovjet út általá­nosítható tapasztalata segí­tette a népi demokratikus fej­lődés lényegének megértését, a népi demokratikus út álta­lánosítható tapasztalata se­gítheti a ma forradalmi moz­galmait. Ezért is érdemes er­ről a ma már történelemmé szelídült múltról gondolkod­ni. Az 1943. évi magyar köz- társasági törvényt is ebben a történelmi keretben érde­mes szemlélni. Intézkedéseit* jelentőségét ilyen aspektus­ból érdemes vizsgálni. A TÖRVÉNY az állami berendezkedés alapvető sza­bályait határozta meg. E sza­bályok adta államszervezeti és jogi lehetőségek keretén belül folyt az az osztály­harc, amely végül a mun­kásmozgalom, az egységes munkáspárt egyértelmű hata­lomra kerülését eredményez­te. A törvény szervezeti, jogi megoldásait tekintve nem ju­tott túl a polgári demokra­tikus államszervezeti és jogi kereteken. Minden megoldás a polgári parlamentalizmüs megoldása, egyetlen rendel­kezés sem lépi túl az ott megismert szabályokat De ez politikai okokból nem is le­hetett másként. A köztársasági törvényt megelőzően 1945. novemberé­ben voltak Magyarországon az első nemzetgyűlési vá­lasztások. A izéi »sírt ások cs­irán a koalíció jobbszárnyán elhelyezkedő kisgazdapárt (amelynek vezetését 1945 vé­gén a párton belüli jobb­szárny vette át) tudatosan vállalta, hogy az illegalitás­ból alig előlépő és bizonyos mértékben ezért elszigetelt munkásmozgalommal szem­ben összefogjon minden po­litikai erőt Ez a választások során jórészt sikerült, hiszen a két munkáspárt és a kis­gazdapárt körül polarizálód­tak a társadalom erői. (A töb­bi párt összesen 10 százalék szavazatot sem kapott.) A kisgazdapártot támogató nagyon is sokszínű politikai erőket a szocializmussal szembeni tudatos, vagy nem tudatos állásfoglalás fogta össze. A jobboldal arra tö­rekedett, hogy a kapitaliz­mus vagy szocializmus kér­désfeltevésre egyszerűsítse a politikai ellentmondásokat és ezzel teremtsen egy viszony­lagosan stabil helyzetet a maga számára. A tulajdon­nal rendelkező parasztságot a tulajdonuk elvesztésének ve­szélyét festve próbálta a szo­cializmus, a munkásmozga­lom ellen hangolni. A szo­cializmus igazi célkitűzéseit nem ismerő stoles kispolgá­ri tömegeket a szabadság, a tulajdon, az egyéniség, a vallási hit eszményeinek vé­delmezőjeként próbálta ma­ga mellé állítani, állítva, hogy a munkásmozgalom ennek megsemmisítésére tör. A MUNKÁSMOZGAL­MAT — amelynek nehézsé­geit a megosztottság csak fo­kozta — az a törekvés ve­zette, hogy ne absztrakt mó­don, kapitalizmust vagy szo­cializmust hirdessen, hanem az akkori társadalom való­ban égető kérdéseire adjon valódi választ — ez volt po­litikailag a .faladata- .Széke kérdések pedig a fasizmus maradványai elleni harc, nem a demokrácia általában, hanem a tömegek valódi részvételének megoldása, nem tulajdon általában, hanem a földreform mint égető tár­sadalmi szükségszerűség, a finánctőke megsemmisítése, a bankok államosítása és ezek sorában a köztársaság megteremtése voltak. Ez a kérdésfeltevés volt képes csak a szocializmus melletti többséget létrehoz­ni, bebizonyítani, hogy az adott társadalom igazi nagy kérdéseit csak a munkás- mozgalom képes megoldani, a polgári politikai tradíciók csak visszafelé tudnak lépni. A köztársasági törvény ilyen politikai feltételek függvénye. A királyság vagy köztársaság kérdésfeltevése a demokrácia erőit a reakció­val állította szembe. Való­di kérdésfeltevés alapján a jobboldalt osztotta meg, mert elszakította a törvényjavas­latot támogatni kénytelen kisgazdapártról a legitimiz­mus erőit. A köztársasági törvény a baloldalt erősítet­te, mert egyértelműen mu­tatta, hogy a köztársaság legkövetkezetesebb híve a munkásmozgalom A KÖZTARSASÄGI tör­vény egyik példája annak a politikai harcnak, amely eb­ben a korban végbement. Je­lentősége, hogy megvalósí­totta azt a demokratikus át­alakulást, amelyért a magyar nép legjobbjai évszázadokon át küzdöttek. E demokrati­kus átalakulás segítségével a társadalom olyan politikai struktúráját teremtette meg, amely lehetővé tette a politi­kai erőviszonyok átrendező­dését, végső soron a szocia­lista társadalom felépítését dst Schmidt Péter legyen a visontai bánya tel­jesítményének értéke. Ilyen szám ’ az átlag kalóriaérték. Ez a terv szerint 1450 kaló­ria, a tény azonban ettől kedvezőbb, mégpedig köze! 30 kalóriával megemelt az eredetihez képest. A javulás mértékét csak az tudja iga­zán felfogni, aki tudja, mi­lyen minőségű fűtőanyag a lignit Az is sokat mond. hogy a hamutartalma a terv szerint 21 és 31 százalék között mo­zoghatna az erőmű részére átadott lignitnek, a valóság­ban pedig a 24 százaléknak felelt meg. A tényleges és a megengedett arány között az eltérés szintén figyelemre méltó. Ezeket a szinteket azonban nemcsak elérték, hanem meg is akarják tartani a követke­ző években is. Azt számolják, ha tudtak tavaly decemberben 600 ezer tonna szenet termelni, miért ne lehetne ezt a mennyisé­get tartósítani? Az évi ter­vük tehát elérheti 1979-ben a 7.5 millió tonnát Ezt cé­lozták meg most. Hol van mindez az 5,5 mil­lió tonnától! Akik tehát eltemették VI- sontát. most ugyancsak tág szemeket mereszthetnek. Mi történt? Poraiból elevenedik fel a Thorez Bánya? Nem. csupán annyi törté­nik, hogy a párthatározatnak megfelelően, a népgazdaság érdekeivel összhangban tesz­nek eleget a kötelességeik­nek. Megteremtik a feltétele­it a termelés növelésének. Persze, ez sem megy gomb­nyomásra. Ide is emberek kellenek, a munkájukért fe­lelős bányászok, gépészek, műszakiak és fizikai állomá­nyúak. Az összefogásuk kell hozzá. •ér Egy újabb letakaró gép­lánc február közepére már a helyén lesz. A letakarítási terv 37 millió köbméterre szól, önmaguknak azonban a 40 millió köbméterben álla­pították meg a szintet 1978 első félévének végére még egy szántermeiő lánc szállítását tervezik, arai még ugyanannak az évnek a vé­gére munkába is állhat Ezek a technikai feltételek. Aztán odafigyelnek a fe­gyelmezettebb termelési munkára is. Bizonyos intéz­kedések kerülnek sorra, hogy a teljesítmény fokozódjék, mindenki önmaga előtt is világosan láthassa, a mun­kája nyomán mennyi forintot várhat és kaphat. Ezért be­vezetik a komplex géplánc fogalmát, ami magyarul annyit tesz, hogy a géplán­con dolgozók a bérüket a tel­jesített tonnák, illetve köb­méterek után kapják. Csak egy szorzást kell elvégeznie mindenkinek a műszak vé­gén ahhoz, hogy ott álljon előtte papíron, mennyit ke­resett aznap. Ehhez hozzájárul még a stonkülfejtési pótlék febru­ár 1-től. amelyet a folyama­tos munkarendben dolgozók kaphatnak meg, és ennek mértéke 25 százalék. A vezetők sem panaszkod­hatnak, mert a fizetésük 50 százalékát vehették fel pré­miumként, ha minden rend­ben ment a hozzájuk tartozó területen. Vagyis, nemcsak követel a vállalat, hanem ad is. Persze, csupán az elvégzett munka után. Lehetne aztán még sorol­ni a kisebb jelentőségű in­tézkedéseket, a munkakörök pontosításától kezdve az au­tóhasználatig, de ezeket a dolgozók úgy is észreveszik, és megállapíthatják, a haté­konyság fokozása érdekében sokat tesznek a Mátraalji SzénbányáknáL Biztonságos termelés, tisz­tes eredmény: így lehet ősz- szegezni a feladatokat, ami­ket magtik elé tűztek. Tho­rez még egyszer nem „ülhet le”, mint történt vele annak idején. Ezentúl legalább fél millió tonna széntartalék lesz a bányában, hogy soha ne kelljen kapkodniuk. Lesznek még kritikus idő­szakok ezután is. lesznek ne­hezebb munkák is. meg kell ezután is küszködniük olyan nehézségekkel, amiknek okai a régebbi múltban keresen­dők, például a vasút áthelye­zésével. ahogy 1980 után Det- ken is hozzá kell majd fogni néhány ház lebontásához és ismét fel kell majd építeni a régi 3-as utat is, ha a „gö­dör” már annyira előre ha­lad keleti irányba. Azért azonban mindent megtesznek, hogy a Mátra­alji Szénbányák ne csak sok százmillióval túlhaladja ár­bevételben az egymilliárdot, hanem olyan gazdasági egy­ség legyen, amelyben a nyu­godt munka hatékonysága adja a lényeget G. Molnár Ferenc Számítógép a könnyűiparban . .. Sü, A könnyűipari vállalatok közül először a Mosonma­gyaróvári Kötöttárugyárban helyeztek üzembe számító­gépet. 26 millió forint érték­ben R 20-as típusú szovjet berendezést vásároltak. A korszerű berendezés segítsé­gével' az alapadat-feldolgo­záson túl matematikai prog­ramokat is végeznek. Első nagy feladata lesz a beren­dezésnek, hagy e kStüttdm­gyártás során kelethez nagyarányú szabászati hú ladékot legalább 10 száza lékkai csökkentse. (MTI fotó M'atusz Károly) MwísmCi iSlt. febrafa La vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents