Népújság, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-15 / 39. szám

Révész Béla (1376 Esz'ergom — 1944 Üuscäwjtzt Mimt inas, hamar megis­merte a dolgozó emberek ke­serves éleiét. Mikor a nehéz inasélettől megbetegszik, gim­náziumba megy. Tanulmá­nyait Esztergomban és Buda­pesten folytatja, majd érett­ségi után újságíró lesz. Jár Párizsban és Berlinben. Egy Ideig a Friss Cjságnál ripor­ter, 1906-tól a Népszava mun­katársa. évekig szerkesztősé­gi titkár és az irodalmi rovat vezetője; tagja a Szociálde­mokrata Pártnak. 1907—1908- ban a Népszava Olvasótára szerkesztője. A tizes évek ele­jén Zigány Árpáddal szer­keszti a Renaissance című fo­lyóiratot. 1912-ben Bárdos Ártúrral megalapítja az Oj Színpadot, a egy ideig igaz­gatója less. A Tanácsköztár­saság idején az Írói Direkte.- .(fiúmnak és az írók Szakszer­vezete vezetőségének tagja; a Népszava egyik szerkesztője, • az ekkor induló új szocia­lista Irodalmi folyóirat, az Oj Idők főmunkatársa. A prole­tárdiktatúra megdöntése után Bécsibe emigrál, 1922-ben tér haza. 1925-ig a Népszava szerkesztőségében dolgozik, amikor aztán erősödő fülbe- tegsége miatt megválik a szerkesztői munkától, de Írá­saival munkatársa marad a lapnak. 1931-ben Baomgarten- díjas. 1944-ben a Gestapó el­hurcolta, Auschwitzban pusztult ei Naturalista íróként, a nyo­mor együttérző ábrázolójá­nak indult, s hamarosan az elnyomottakkal azonosuló, a szervezett munkásosztály szemléletét is magáévá tevő szocialista íróvá érett. Nyil­ván gyermekkora, ifjúkori nyomorának élményei Eszter­gomban, s Budapesten mupr kások lakta külvárosában, a gyárvárossá fejlődő Újpesten mélyítették el szociális látá­sát és érzékenységét Eszter­gomból a környezetében élő különcködő beteg lelkek vib­ráló szomorúságát és a ko­mor papi város ünnepélyes- f áthitatos légkörének hangu­lati benyomásait hozza magá­val. Újpesten a gyárak sziré­náinak búgó hangja, az üze­mek zakatoló dübörgése vált­ja fel az esztergomi haran­gok ko~ fását E kettős él? mény kíséri majd Írói útján: a „proletárnovellák” sötét tónusú, de eljövendő győztes harcokat idéző történetei mel­lé a komor pátoszú, bibliku­sán ünnepélyes hanghordozás szegődik. Cső h r> | Béla. A kfízelmáltban elhunyt Czóbel Bélára emlékezünk. A ... . ' Magyar Népköztársaság Zászlórendjével kitüntetett. Kos­suth-díjas kiváló művész, e huszadik századi magyar festészet kimagasló képviselője volt. Hét évtizedes alkotó munkája érzelemgazdag művek sokaságával gazdagította képzőművészetünket. Bal oldali képünkön: Czóbel Béla portréja (Varga Imre szobrászművész alkotása) jobbra: Lányportré (Czóbel Béla szénrajza). Könyvek fordításban A világ legtöbb nyelvére a Bibliát fordították le (100 fordítása jelent meg 1974-ben). Sorrendben következnek: Marx (62), Engels (59) és Lenin (57) művet A fenti és a következő adatokat az UNESCO Párizs­ban megjelenő 390 oldalas Index Translationumából idéz­zük. A további sorrend a következőképpen alakul: Dosz­tojevszkij (44). Tolsztoj (43), Jules Verne (41). Gorkij (40), Pearl Buck (33), Balzac (37), Shakespeare (35) és Agatha Christie (30). A legtöbb fordítást megjelentető országok sorrendi» a következő volt: Szovjetunió (4463). Spanyolország (3704), a Német Szövetségi Köztársaság (2767). az Egvesült Álla­mok (21391. Japán (2180), Franciaország (2176) és Olasz­ország (1886). Hans 'Christian Andersen 33 nyelv beszélőihez szól, utá­na Turaenyev következik (32). 31 új kiadásban jelent meg: A. I. Cronän. Simenon, Jack London. Diekens, Csehov, Platon. Puskin és a Time-Life kiadványok. Az Irodalmi művek fordításai (17 9061 meghaladják a jogi. társadalmi és pedagógiai munkák fordításainak szá­mát (5208). A még mindig gyakran fordított hagyományos görög és latin klasszikusokat Arisztophanész. Arisztotelész. Ci­cero. Homérosz. Ovidius, Platon, Plutarkhosz. Szophoklész és Vergilius képviseli. Sokat szerepelnek a XTX. és a XX. századi írók is: Hemingway, Steinbeck és Remarque egyenként 29-szer. Maugham és Moravia 23-szor, Zola és Camus 27-soar. Edgar Allan Poe és Pablo Neruda 26-szor, Gogol és Hermann Hesse 24 szer. Walter Scott és Victor Hugo 23-szor, Brecht 22-szer, Lewis Caroll 21-szer. Tho­mas r Mann, Stephan Zweig és Graham Greene 20-szor, Kipling. Oscar Wilde, St. Exupéry és Simone de Beauvoir 19-szer, Flauber és Norman Mailer 18-szor. Tagore. Mihail Bulgakov. Henry Miller és Heinrich B511 17-szer. Stendhal, Henry James, Kafka, Maurois és Borgues 16-szor, Sharlot- te Bronte és Samuel Beckett 15-szőr. A felsorolt 39 382 alkotás között mindenféle műfaj elő­fordul — kalandregény és detektívregény, humor, tudo­mányos-fan tasztikusok és a gyermekirodalom is. A lista élén a Szovjetunió áll mind a természettudo­mányok (364). mind az alkalmazott tudományok területén (410); utána Japán következik 240, illetve 241 fordítással, majd az NSZK (301 és 173) és az Egyesült Államok (197 és 157). A művészetről, a játékokról és a sportról szóló munkák fordításában az Egyesült Államok vezet. ■AKADÁLY Vontatott lehetett Ádám és Éva beszélgetése a Para­dicsomban. Nem volt kiről pletykálni. (.4 gnes Repp lier) Jó TANÁCS Nem gondolod, hogy ilyen valakiből egy tökéletesen elégi (Ralph Walde Emerson) SZABÁLY Még ha helyes úton vagy is, elgázolnak, ha egy hely­ben állsz. (Parade) FILOZÓFIA A munka segítségével le­győzheted két ellenségedet: az unalmat és a nyomort. (Volteire) BOLT „Tíz perccel zárás előtt zárunk”. (Parade) \ Angyal vagv madár, feszi©? Duoa Gyű a novellas kötete A csehszlovákiai magyar irodalom „harmadvirágzás”-« először a lírában, majd a regény műfajában alkotott ma­radandót. A kisebbségi-nemzetiségi sorsérzést Rácz Olivér, Dobos László, Mács József időálló prózai művekben fo­galmazták meg. Csupán a „legnehezebb” műfaj, a „a sű­rített, gyors ítélet műfaja” — amint Fábry Zoltán nevezte —, a novella maradt sokáig lehetőségeinek szintje alatt. Elsősorban Duba Gyula, Cselényi László és a fiatal Gál Sándor érdeme, hogy népi maradt mélyponton a no­vellairodalom. ök kísérleteznek a legbátrabban, egyéni hangjuknak, mondanivalóiknak megfelelő eszközöket al­kalmaznak. korszerű témákat kutatnak. Duba Gyulát Hontfüzesgyármathoz köti a származás, a gyerekkor élményvilága. Húszéves korában, már felnőt­té érve. hagyta maga mögött ezt a falusi, paraszti környe­zetet, amelynek belső vaíóságátA, in'imségét és értékrend­jét magával vitte a tornyos városokba is. Az egykori pa­rasztvilág eltűnt, csupán az íróban él. A nagy átalakulá­sok közepette archimédesi pont, ahonnét a változások em­beri sorsokban, népnyi méretekben is mérhetők. Ez a vi­lág adja művészetének áradó epikai forrását. Neve humoristaként lett ismert, de a humoreszk és a szatirikus karcolat nem elégíthette ki va’lomásos hajla­mú írói tehetségét. Novelláméként először 1962-ben. a Szlovákiai magyar elbeszélők című antológiában ie'en*ke­zelt. Bemutatkozása kellemes meglepetés, valódi ígéret volt. A legjobb szlovákiai magyar humoristáról ekkor írta Fábry Zoltán: „Az igazi Dubát a nove’laírő fogta jelen­teni, és nem a humorista”. A jóslat a benne fo"'al' fel­adat- és szerepkiosztó szándékkal eeyíitt teljesült: Duba Gyula a regényben és a novellában találta meg írói ön­magát. Munkássága eredményeként válogatott kötetét, a szlo­vákiai magyar irodalom legszebb novel'ás kötetét veheti kezébe az olvasó. A szigorú válogatással készült nove'iás- kötet a Madách Kiadó gondozásában Csapda Sándor részletező tanulmányával jelent meg A válogatás-meg­szerkesztés ma "as esztétikai mércéiét mut.atia. hogv az új könyvben valóban az eddigi kötetek legjobb novelláit ol­vashattuk Az értéket és minőséget tekintve a kertesebb itt valóban többet ér. A „kétlelkű” emberek problémái különösen érdekük. Az igazságért harcolni tudó. a valóságos h»'v7><:et látó és értő mai embereket kételyeik — a ..ké*1elvű'°g” törvAnve szerint — megalkuvásra salát érdekedtől ösztönözve kész­tetik a küzdelem feladására (Tárgyalás előtt). Megfigyelhetjük, ho"v a modern támada'mi, emberi problémák hogyan sűrűsödnek novellává, elbeszéléssé. Férfi és nő házasságon belüli és kívüli kar>cso'a*a. a szo­rongás, a kétely és hit kérdései foala'koztitták leggvak- rabban a novellaírót. A faluról lőtt értelmiségi és a városi szénasszony szerelmének elemzéseibe korunk na"v átvál­tásélményei sűrűsödnek, a leírás, elbeszélés fo-ttos kor­rajzi sajátosságokat tükröző szépprózába oldódik (Forró nyarak. Ugrás a semmibe). Duba Gvula a ha’adást itmoelve vívódó embe-e^ről ír: hősről, esendőről, szere’mes-ől. me"a’kuv"ról és nehéz­ségeket vállalóról, férfiakról . és nőkről, a je'e-'H-rd j jelenkornak vallomásosan. művészi hi‘e’lel. A ma etRf béréről ír. akiről — amint a efmadó novella is ielzj g- nehéz eldönteni, hogy Angyal vagy midírijesztő? 'Madách), Cs. Varga István A Fehér ha'ó"a mozivásznon Csingisz A'tma'ov tíz iegínyébői készüt film A filmvászonra kerültek a Lenin-díjas kirgiz író, Csin­gisz Ajtmatov „Fehér hajó” című regényének hősei. A hegy-völgyes közép-ázsiai szovjet köztársaság főváro­sának filmszínházaiban meg­tartották az azonos címet vi­selő film bemutatóját. A fil­met a közönség s a kritika egyaránt lelkesen fogadta. A film rendezője Bolot Mamsijev, neves szovjet ren­dező. A filmkritikusok véle­ménye szerint a film feltár­ja a jó és a rossz, a nép humánus hagyományai és azoknak az embereknek a lelketlensége és önzése közti erkölcsi konfliktus mélységét, akik csak a nyerészkedésért élnek. A 47 esztendős Ajtmatov életműve hálás anyag a filmművészek számára. El­beszélései — mindegyik la- konikus, dinamikus és szen­vedélyes lélektani feszültség­gel teli — mintha éppen a mozivászon számára íródtak volna. Emellett szól az ajt- matovi művek sorsa is. A „Fehér hajó” sorrendben a szerző tizedik megfilmesített alkotása. Ajtmatov műveinek nagy sikerét az is magyarázza, hogy a szerző kiválóan is­meri az életet. Korán elve­szítette apját, s a második világháború éveiben, amikor még kisgyermek volt, egy nagy család fenntartójává kellett válnia. Ajtmatov dol­gozott a mezőkön, azután állatorvos lett. 1957-ben je­lent meg első regénye, a „Szemtől szembe”. Vala­mennyi későbbi műve nagy népszerűséget biztosított a számára. M ária görnyedt, fiatal teste fölmagasodott a gép fölé, keskeny háta megnyúlt, csontos vállai nyújtózkodtak, gyönge alak­ja megzökkent, és mukkanás nél­kül pihent a kattogó, csörömpölő zajban. Körülötte a szövő-fonó gépek mind motolláztak. Fiatal lányok a fogantyúk, émel- tyűk, kerekek között hajladoztak, kis padkán megüitek, és a fonalak sikló kígyóit a gép bordáin, karja­in által ügyesen vezetgették. Bomolt, morgott a munka. Az esti árnyék robotoló lányo­kat, lüktető gépeket, a hodályos termet egy darabba összenyalábol- ta. Izgatott kohó képe komorkodott az alkonyatban, fonalak sietős végtelen útjáról porzott a hám, a szálka. Az eltűnt napsütés visszfénye táncoló, piszkos szőnyegeket rán- ■ott a lányok, a gépek fölé... Mária megcsudálta társait, u tor­ió masinákat, az estének orv le­szállását, a gépek fölött ringó por­RÉVÉSZ BÉLA: GÉP MELLETT lejtófcet, s bámész álmélkodásá- nak nem volt célja, tárgya, se ha­tára, pillantása mint a restült pil­langó, erre-arr* elsúrolódott, csak a fáradtsággal bíbelődött, fejét, nya­kát, hátát a szívtelen fájdalom nyomta, agyvelejének barlangjai­ban alvó gondolatok bóbiskoltak, csak az erőszakos, elrabolt pilla­natnak örvendezett, kiszáradt, szi- pákoló orrával, borzongó fiatal testével csak élt, lustálkodott, ör­vendezett ... A szövőgép láncai felcsöröm­pöltek, a kerekek, forgó vasak torlódva zenebonáltak... Mária fölrezzent lustálkodásából, tanult keze, mint a gép többi karja, ujja, odaszökkent az emel­tyűhez, tolórúdhoz, a fonalak raj- ló sugarai a mélységben, magas­ságban megnyüzsögtek. áfauifli' 1 ■ - f r magazin i Mária eszét meglibbentette a gondolat, a gépre vigyázni < kell, vigyázni kell a gépre... Forrt, búgott a masina. A korai téli este borújával már odaállt a gyárablakok alá. Mária lankadt csípőivel, fájós hátával, vasnehéz kezeivel haila- dozott, motollázott, a gép Iramá­val vonszolódott, s alázatosan szol­gált, de libbenő, dacoskodó esze vissza-visszatért képeihez... A téli estékre gondolt, a meleg szobákra, ahol most más munkás­lányok gyülekeznek, beszélgetnek, nevetgélnek, fiatal munkások a kedvükben járnak, a terem végén zongora áll, s játszanak rajta, mo­solyogva, szépen, táncra kérik őt is, jószagú a levegő, forognak a párok, a keringő úgy muzsikál, röpköd körülötte, mint a szellő, ha majálisra mennek... Szívesen megkarolják, a fülébe súgnak, és nevetni ke” a bolond­ságokon, amit a férfiak kitalál­nak, hintázik a pária karján, neki most a szépet teszik s olyan lány, mint a többi, aki nem munkás­leány, törődnek vele, a szavát akarják, virágot, ha ad a legény­nek, kedvesen megköszönik A gép fölcsettent, láncok, szíjak, karok és kerekek dörrenve össze­gomolyogtak... Mária fölrémült. A gép bomló rendjét erőtlen erős kezével a szabályos forgásba visszarántotta, fejére, vállaira, a nehezebb súlyok ráterhesedtek, és elpihegte: — Vigyázná kell.., Vigyázni kell a gépre... Esteledett A műhelylámpák fukar vigyáza­tossággal még nem égtek. Mária engedelmesen jártatta a gépet, lehajolt, oldalt fordult, 8 gép fejéhez föíágaskodott, babra ujjaival megku szálfa & fonalak rendiét, s a húsát, hátát, ólmosodó karját lihegve összehordta, hogy a fáradtság a padkáról le ne döntse. A masina zakatolt, gyöngült esze az ábrákat még fölhánytorgatta... Arcába belefújt a táncos párja lehelete... A gép bukdácsolva zörrent.. Mána kis mellén erős férfi me­lege remegett. . Vaspántok, vashurkok, vasléniák, egymásba robbantak... Mária vad mozdulattal a gépet az alattomos morgásba visszalök­te... dalocska keringőzött a füle kö­rül, s szemébe belesugárzott a fér­fiszempár udvarlása... a tép acélbelét a görcs megrán­gatta és felbődült.. Rabszolga-szívén a vágyak illa­tával Mária fölhorkant, s hőkölve a gépre meredt, mely iromba for­máival, széles fejével, lapátoló karjával, fújtató nagy hasával a szennyes homályban dölyfösködött. Mária hajszolt gondolata, kö­nyörgő ábrándossága vissza-vissza- libbent a kívánság örömeihez, de a gép zsarnok gonoszsággal csak rányöszörgött, rácsörömpölt... Mária a gyűlölettől gyulladva, két gyönge kezével belevágott a gépbe... A masina fölvillámlott, sötét ** testéből nyalábos fény tört elő, megnyúlt, s mint a haicsáros- tor, elérte Mária megriadó sze­gény testét... Mária megzavarodva a kerekek közé kao^tt és zihálva tovább já­ratta a gépét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents