Népújság, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-15 / 39. szám

I

aw**-. J 'aw**

flMWWWW\^^VWVWWVWWVW\WA^VVVVWy'/v Egerből Peruba

Februar 18: Brno,

November 23 Mexikó City.

És közben, az egész év folyamán Poznan, meg Lísz- *zabon Ran és Pánzs Moszkva meg Lipcse. Bagdad és gos Nem egy diplomáciai futár éves programja ez, •tern is valamiféle útikalauzból Írtam ki a városneveket. Jv*gv hová érdemes elutazni é« világot látni hanem a Hungexpo. ez a magvar kállftásrendez/5 iroda szervez ezekpn a he'veken kiállításokat’ élelmiszer- és ipari ki- á"í‘ásokat A felsorolás persze nem teljes, mer* akkor ötvenöt városnevet keltene megemlítenem fővárosokat, Jpari kereskedelmi centrumokat mind az ót v*’á<*rószen, Ausztráliában éppenúgv mint Azsiáhon Afrikában ép. jpe-uigv mint r,a*in-Amerikában A magvar ipar te>*át (fhben az es>*endőhen több mint félszáz helven kínálta fel önmaga á'tal legjobbnak fté't termékeit hóm* láttassa és vásárolgassa mindazt ami* nversanvaeokhnn um*an. P<*m gazdag de tehe»sé**es munkában nem is olyan, sze- génv nrezámmk e'óé'iftani kA-ns

M1 ebben a feUeen-ezni valá?

Mennvlben tóbb ez. nv-t egv naníhfr. eirv érdelem- yiek véibe*A inOv-má'-ió. miért érdemes ezen itt és most közösön el+daAd-'il—ka

Néhánv naniaal ezelőn az egvik egri üzembe vi*t el a dolgom ahol tóbbek között az is fe'ieevzésre kínálkozott.' hogv az alle félszáz. munkást fog'alkoriató kis gvár egy pem* *röszt részeként tlgvan de Peruba kfUdi termékeit, például Az*án az is eszembe iutott. miközben ezt fel- jem*ezrerr» gvors sorekkal hogv rgv másik egri (izem kénviselóivel eevíitt. évekkel ezelőtt ‘Svédországban tártam S ez a gvár svéd lire**.' a’-io*án ma is lel ént As ^varrta* bonvolít le czer*e Furónában fi* a gondolat pern állt meg zaka*olt tovább s íev eszembe iutott az js boev az egri íizemek a megv» fizom élnék sőt az orzzde (izeméinek ló része is ‘e-me!ésének jelentős bá- yivadát evnortra szánia- Ke'e*re-Nv-i«z»ra — és ezt nerrs éztáij. hanem gazdaságpolitikai-földrajzi értelemben írom

Nvupndtan horzávehetem *rr. éteimivzerlnarr közvetett és * mezőgazdaság közve*len élelemtermelését ame'vnek nem i< 'ebe~siilendA hánvada keresett é« eladható evnertcikkfmk vo't és marad a távoli jövőben is, — ha úgy tesszük e téren dolgainkat.

Ha Amt tesszük dolgainkat’

És ezért vált érdemessé feliegveznl. fTletfíleg ezérí találhatott a cikkíró feliegvezni való érdemest egv vi- szonvlag szűk nanihfr kanosán Immáron közhelvszámba yne"v hoov nversanvagokban nem dúskálkodunk. hóm* s ynagvar gazdaság nvflt gazdaság, s az is unos-untalan kimondott leírt, de sainos azért még kellően meg nenn ér'ett megfogalmazás hogv csak annvit tudunk behozni, aménnvit kiviszűnk Más szóval: tartósan elképzelhetetlen a magvar államháztartás e<?ve>-l egének passzív voltat feevás evnort és sok imoort Miből?

Évekkel ezelőtt indult meg a tulaídonképneni hare ázér* hogv mind több és több emberrel értessük meg a jfözezzdasáff lénvegét, lénveees vonásait érv szocialista országban Némi túlzással tízmillió közgazdászt szeret* tünk volna kinevelni, nem túlzással- tízmillió embert,1 ,3>Vi közgazdasági értelemben tud gondolkodni életűnk jelenét, vagv holnaniát illetően Azt mondani hogv ezt ^léy+cik önmagunk beesnnása lenne, azt mondani hrr*y en iotfánvit, sem haladtunk előre, az meg dőre hazuggá*» Aligha vitatható hogv ma már az átlagember is fezért olvan összefűzzőse'ket. .amelveket aTe>ő-t nem naivon bidntt volna felfogni, mert nem is érdeklődőt-; p*ána nem is nevelték arra ho«v érdeklődték is valóban fis hogv ez a szellemi feilödés végbement a társadalom legaktívabb rétegeiben, az hatatlan segí‘séget je*öntett az ezis-r népgazdaság továbblépésében, a szocializmus énf’ésében.

Van »ebét mire »lapozni, nem olvan véko«v már ex ,3 köreondotkodás mint hárivás iég a víz «színén. hozy ,• iv^zzkadion. ha arról a nehezebb feladatról van szó. Jioev gazdasági következésképpen politikai életünk to- vábbteiiAdésének e°vik fontos kérdése most az export. A teyne’és. a kereskedelem és a fpgva«z+ás hjlrom 1ér>- rsA'okéből a termelés az első. a legfontosabb Megérteni és mezérzetni hogv a munkás, aki a gép meile*t áll —

S ez nem túlzás * — önmaga is exnoi-tőr Közveti «nűl, plv éntelomban hpgv végterméket állít elő vagv olv ér(•e’emben közvetve. hogv bedolgozik egy olyan termékbe, enndmek már piaca van

• Természetesen nem arról van szó. hogv minden és mindaz, amit termelünk az export lesz — badarság ilves- tnit még gondolni is De arról van szó. hogv minden, amit megtermelünk, előállítunk, az exvortkéves legyen. Mert ez eevúttal mérce is. minőségi mérce a munkás, az üzemvezető az igazgató, a főkönyvelő, az egész iparág számára is Néhány esztendeié még gvakran fi tv egeit Ott a tábla az üzletek kirakataiban, a vevő a haz(ai vevő bosszantására hogv; „Exportból visszamaradt” Más szóval* odakint, határainkon túl a kutvának se kellett, ve- gve hát meg a magvar vevő Meg is vette Néhánv esztendeié De ma már a nazai kereskedelemben sincs helye az olvan terméknek amelv rém áll iá meg a helvét a világpiacon fev tehát világszínvonalon termelni, de le«»iáhhis arra törekedni, hogv a termelés az adott le- betősémk közötf a legszervezettebb, a lettobh a végtermék a ieekifogástíiianabb legyen, az személyes érdeke mirdm munkásnak.

ismét és úibó! a közgondolkodás fejlesztése e tekintetben a legfontosabb dolog, az olyan ..csalafintaság’” megér*etés» példáid igazgatóval, iparágvezetővel és gép fpnt’ott dolgozó szakmunkással eevaránt. miszerint a fer- rpoiécKen az nrvn a másodlagos és a szellemé az elsőség N“tp fejtetőre á'iftn<-t ma*erializmua ez. han=m csupán arról van szó. hogv minél kevesebb nversanvagból, illetőleg nversazvaggal minél több szellmei és kézi erő bá-iop. — a kéz ala’t most a munkát ériem és nem a k.é’Vozi m"-’-át A czalrzr*Äiom olvan kincs, amelvot a

]egn»g^*szen'lt*v'en lehet kamatoztatni:' ez a világ legér- ték'''”'Kb nve-m-vaga”.

Nos tekét* f»i a világpiaera. I s ! Mert az na«vszerű dolog hogv Párizsban és Moszkvában megcsodáliák a iru"**'>r innr ear -egv termekét de az már kevésbé na**v- szerij hogv ittton » novét se ha'liuk, va'amelv sikeres út »ermé'-ű-imoii’ Azt hiszem nvueod’an fogalmazhatok tfgv t-ogy a2 55 kiállítás rp“’'z‘t legyen 56 is: Afogvar- ország.

asutas leszek, mozdony- veéetó! — válaszolod, amikor mint háromnégyéves kisgyereket megkérdeznek. hogy mondd csak. kisfiam, mi leszel, ha nagy leszel ?. . És hiszed, hogy majd minden úgy alakul, hogy a te kezednek engedelmeskedik az a hosszú- hosszú vonat, hogy a tied lesz minden szikra, ami felröppen a mozdonyokból, s mint csillag-csermely, elcsörgedez a gyermek gyönyörűségére. és felizzik és szikrát szór a széles, masza- tos ablakok előtt

A romantika persze, elvész a múlt ködében, a dolgokat tudomásul véve. s többé-kevésbé megértve hagyjuk mngunk mögött életünk állomásait. Néha eszünkbe jut az eszterga padjánál állva, vagy az -íróasztalnál, vagy az autóbuszt vezetve, vagy a rajztáblánál, vagy a katedrán, vagy. . vagy valahol egészen máshol, máshol, mint a vasút.

S AKIT MEGŐRZÖTT

szándéka vagy a sorsa mégis oda vitt, a vonatok világába?

A füzesabonyi SUomás

nagy gócpont a Budapest, Miskolc, Debrecen. illetve Eger felől érkező szerelvények számára. Az „elcserélt” állomásépület előtt tizenegy sínpár fénylik, meg a jelzőlámpák pirosa, zöldje, fehérje. (Elcserélt az állomásépülete, mert Fiumének tervezték ezt hajdanán, de tévedésből itt építették fel. És több szói nem is érdemes rá pazarolni, mindenki hallott, olvasott a történetéről.)

A téli hideg jéggé merevítette a vízióitokat a korán sötétbe burkolózó peronon. Embert keveset látni kint, s odabent, a meleg szobákban sincsenek sokan. A főnöki irodában az ötvennyolc esztendős állomásfőnök. * Pogány Dezső dolgozik. Nem akarja, nem is nagyon tudná eltagadni a csaknem hat évtizedet: bőrét szürkére cserzették a szolgálatokban töltött éjszakák. Egészsége sem a legjobb, és a sok dohányzás nem használ az érszűkületnek.

Mindez természetesen csak lassanként, fokozatosan, a hivatalos beszélgetésnek afféle „melléktermékeként” derül ki. És mert segíteni sem egyiken, sem a másikon nem tudunk, nem is esik szó róla többet Marad témának továbbra is a munka, a szolgálat — különös tekintettel a nehéznél nehezebbre. a felelősségteljesnél felelősségteljesebbre, az éjszakára.

— Az Igazgatóság területén ez az egyik legnagyobb elegyfeldolgozó állomás — kezdi bemutatni területét, a füzesabonyi pályaudvart, amelynek 1983-tól főnöke. És amint kimondja ezt a néhány szót, máris magyarázatba kezd, mert honnan tudná azt az egyszerű ember. hogy mi az „elegyíel- dolgozás”?

— A hozzánk érkező kocsik fogadását jelenti, ezek itteni el-, illetve átrendezését, valamint továbbindítását Az utóbbi időben megnövekedett a helyben be- és kirakásra váró vagonok száma, elsősorban a Mátravi- déki Fémművek termékeinek és a termény forgalmi raktár küldeményeinek bevagoní- rozásával. Hasonlóképpen itt történik a Füzesabonyi Állami Gazdaság élőexportjának feladása is. Erre az állomásra érkeznek az AFOR olajszállítmányai, ezek lefejtése bizony nem könnyű.

VASÚTRÓL LÉVÉN szó,

persze nem is csodálkozhatunk rajta, hogy az állomáson dolgozó mintegy kétszáz ember munkáié neh«4^ Az Aisv*V»j lő*szAm 30—35. e aa ő munkájuk bizony

Szót

gálát

az

éjszakában

egyáltalán nem Irigyelhető, különösen ilyenkor, a téli hideg kemény szorításában.

Az állomás elektromos óráin lassan csúsznak előre a mutatók. Este tízre jár — vasutasnyelven huszonkét óra lesz két perc múlva, de még így sem jó: pontosan huszonegy óra ötvennyolc perc van. Az állomásfőnök szavai nyomán lassanként kibontakozik e felelősséggel telített munka minden gondja és tagadhatatlan szépsége is, amikor váratlan látogató érkezése zavarja meg a beszélgetést.

Katonásan áTl az ajtóban, s fegyelmezetten jelent Bocsi Miklós 39 éves, alacsony termetű, de határozott kiállású vasutas:

— Főnök kartárs, a munkatársam ittas, nem vállalom mellette a szolgálatot. Míg le nem váltják ...

Pogány Dezső nyugodtan végighallgatja a jelentést, nem látszik túl bosszúsnak és nagyon meglepettnek sem.

— Rendben van, majd intézkedünk — mondja, s Bocsi Miklós távozik az irodából. Néhány másodperces kellemetlen csend marad a helyén, de ha már így alakult a helyzet, erről is beszélni kell.

— Gyakran fordul elő hasonló eset?

— Azt nem lehet mondani, hogy sokszor, de néha szembe kell néznünk ezzel a problémával is. Nálunk azonban ilyen szempontból még a kevés is sok. Nálunk nincsenek védőberendezések, így a munkafegyelem Is más, mint a gyárakban, üzemekben. Korábban afféle félkatonai szervként kezelték a vasutat, hiszen nálunk, éppen munkakörülményeink sajátos volta miatt, csak utasítás van és végrehajtás. Aki nem tartja be az utasításokat, az előírásokat, az könnyen ráfizet, hiszen mindenekelőtt saját életét, testi épségét veszélyezteti. Ugyanakkor rengeteg ember, a vonaton utazók épsége is a vasúti dolgozók jó vagy rossz munkájától függ, nem is beszélve a felbecsülhetetlen anyagi értékekről.

ENNEK JEGYÉBEN kéri*

elő szondát az állomásfőnök, s a vasúti rendész társaságában elindulunk a sötét és hideg éjszakában, hogy megkeressük az ittas vasutast. A hely, ahol majd megtaláljuk, jó néhány száz méterre van az állomás központi épületétől. Lassan, óvatosan haladunk a sínek között, s most személyes tanasztala- tokat is szerezhetünk arról, hogy ez a nehéz munka éjszaka bizony m*4“» nehezebb. Alattomos kövek, kiálló fémdara bot* vetnek gáncsot időnként óvatnenn. lassan botladozunk a sínek közt, s

késel sétánkhoz vagonok ütközőinek csaitanasa. a megaion hangos utasításai adnak kísérőzenét.

Egyelőre nem esik szó az ittas emberről, bár a bejelentő is velünk tart. Azt vi- I szont megtudjuk az aliomas- íőnöktől, hogy a személyszerelvények csúcsideje mar közeledik, pontosan 01 óra OS perckor van. aztán két óra után lassanként indulnak a szerelvények Két munkas- vonat Egerbe, egy-egy pedig Miskolc, Hatvan és Debrecen felé.

Békésen és botladozva telnek a percek a sínek között. Közönyösen utazik a fór.ök kabátzsebében a szonda is, mi pedig arról beszélgetünk, milyen nagy szállítási feladat a füzesabonyi állomás számára — a bélapátfalvi cementgyár rekonstrukciója. Az építkezéshez rengeteg sóder és egyéb építőanyag szükséges, meny- nyiségük meghatározása tonnában kifejezve is csak százezres tételben lehetséges.

MUNKA TEHAT VAN bőven, s hogy gond is, annak élő illusztrációi mi vagyunk, pontosabban a berúgott vasúti dolgozó, akivel rövidesen találkozunk.

A találkozásra a „dominó” váltókezelő helyiségben kerül sor — és egy percig sem tart. A ..beárult” vasutas ugyanis valamiféle érthetetlen magyarázattal, egyszerűen kiszalad a jól fűtött helyiségből. Abból, amit mond, csak az érthető, hogy „mindjárt visszajövök”.

Sokáig várunk rá, de hiába.

A főnők és a rendész nem veszti türelmét, a bejelentőt azonban hívja' a kötelesség. Műanyag sisakot csatol a fejére. és mikor elindul vagonokat fékezni, megállítani, mi vele tartunk. A sötét, csillagtalan éjszakában csak a jelzőlámpák világítanak, a síneken sejtelmesen csúszik a fén^.

— Most jön, vigyázzunk! — kiált Bocsi Miklós, és mi látjuk a tükrös sínen gyorsan felénk guruló nehéz vagont

Közben több oldalról a megafon bemondását halljuk — mintha csak nekünk szólna — „Béla, hadd álljon a tizenegyre!” — „Jó, vettem", aztán csend, amolyan igazi éjszakai csend. Látjuk, hogy Bocsi Miklós gyors mozdulattal hosszúkás fémtárgyat — úgy hívják, „saru” —' helyez a sínre a már-már ráguruló vagon elé.

Csúnya csikorgás, összecsaptak a sín, a saru, meg a kerék, s szinte ordítva megszülető, vörös, jajgató szikrák pattannak fel a sínről.

BENT PEDIG, a váltókezelői helyiségben ezalatt hiába várják az ittas vasutast. Egyszerűen megszökött, a szonda érintetlenül várja a kopott asztalon. Az éjszakának ebben a késői órájában már alig van erőnk csodálkozni azon, hogy felnőtt férfi ilyen gyerekesen viselkedik. Még ha részeg is.

Mindegy, a felelősségre vonást el nem kerülheti. Ez olyan biztos, mint hogy a mostani éjszakára reggel következik. Mi azonban most még visszamegyünk az állomás épületébe, s az éjszakai munka újabb részleteiről érdeklődünk.

De már a kérdés is fáradságról árulkodik. A munka itt mindig ugyanaz, csak legfeljebb éjszaka nehezebb — ugye?

— Igen — mondja Antal Imre hőfutásvizsgáló —-, nehezebb —, s közben műszere mellett regisztrálja, hogy az 51721a jelzésű szerelvény a pályaudvaron „áthaladt rendesen”.

— Miből is áll a hőfutSsvi7s”áló foii-istfia — magától értetődően ezt kérdez- zük, .

— Természetesen a „hőn'futott'' kocsik kiszűrése —* hangzik a valasz, amitől ugyan nem tennénk sokkal okosabbak, de ó készségesen magyaráz. — Itt van ez st kei francia műszer, darabonként egymillió-hétszázezer forintba kerüllek. Nekem az a dolgom. hogy figyeljem rajtuk a regisztráló szalagot.

Ez ugyanis jelzi a kocsitengely megengedettnél magasabb hőmérsékletét — az ilyeneket nevezzük hőnfuiot- taknak —. és mi ezeket kiemeljük a forgalomból, mi- etóti a tengeiyoivadas miatt bekövetkezne a baleset.

— Egyszerű kis készüléknek látszik, nem sok érte & • több mint másfél millió?

— Mi úgy tartjuk. már akkor is megérte, ha csak egyetlen balesetei is megelőz.

— Volt már ilyenre példa?

, — Volt mindjárt az *lsŐ

beállítása után. Kimutatta, hogy egy zsúfolt étkezckocsl tengelye kiolvadt. így tudtunk megelőzni egy nagy tragédiát. Ez még 1937-ben történt, de ez a készülék azóta is jól megszolgálja az árát. Volt olyan nyári időszak, hogy egy hónap alatt 200 kiszűrt kocsi volt a termés.

A FORGALMI IRODÁB AN

dolgozó kollégák mosolyogva hallgatják a felvilágosítást Számukra nincs ebben semmi új. Azt azonban, hogy a civileknek ennyire tetszik, roppant értékelik.

Talán egyedül Kovács Béla. a rendelkező szolgálattevő nem tud megfelelően figyelni a „felvilágosításra": az ő figyelmét az előtte levő terepasztal köti le. amely a pályaudvar kicsinyített és valamelyest torzított másolata, de pontosan jelez minden kocsimozgást minden szituációt a síneken bekövetkező változást A vonatok fogadása, az érkezésre, indulásra vonatkozó engedélykérés és -adás itt történik, enné! az asztalkánál,

— Mit okoz, ha itt nem elég pontos a szabályozás?

— kérdezzük tőle, de egy piros csík felvillan az asztalán, és ó válasz helyett aj mikrofonba szól:

— „Kocsi érkezik ... Orsó.Z saruzzad...” Elment — fordul aztán felénk, s úgy kérdez vissza: — Mit okoz? csak annyit hogy zsúfoltság lenne, zűrzavar lenne, ide egy vonat be nem jönne. Nem „azért” . mondom, de a legnagyobb a belső és a külső szolgálattevőn, amit most mi látunk el, Tóth András kollégámmal, ő a „palacsintás”, de a vonatok indítása mellett nagyon kel! figyelnie az üzem veszélyre, hogy például van-e nyitott kocsi- ajtó. netalán tetőfelszakadás, mert az ilyeneknek beláthatatlan következményei lehetnek ...

HAJNALOD!!?, amiket

egy irány szerel vénnyel Egerbe indulunk. Vasúti őr jött velünk, a kalauznő tőle tudja, hogy cikket írunk az állomásról.

— Mikor jöttek ki? -4

kérdezi.

— Este.

— Akkor hát egész éjszaka itt vóltak.

— És most azt hiszik, ugye, hogy mindent tudnak a vasútról?

— Azt tni nem mondtuk .. \

— Nem számít — hangzik a melég, első osztályú kocsiban —, de ha van mer- szük, azt legalább íriák meg, hogy micsoda szemétdombok vannak ezeken a kocsikon A gyengébb gyomrúak rosszul is lesznek tőlr De az ilyet úgysem szokás megírni — legyint, s elindul egv másik kocsi felé. Az ajtóból szól vissza:

— Igaz, csak a szépet, csak a jót7

r ©, Kun Tibos j