Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-16 / 13. szám
A beszámoló taggyűlésekről jelentjük Írói illusztrálta a jelenlegi körülményeket' az aszúk kis helyiség, ahol a beszámoló taggyűlésre összejöttek a MÁV Egri Vontatási Főnökségének kommunistái. A zsúfolásig megtel; oktatószoba viszont mindjárt kellemesebbnek hatott akkor, amikor a munkakörülmények javításáról, a jobb szociális ellátásáról kezdődött a vita. Mint ahogyan Major Viktor mozdonyvezetőnek, a pártalapszervezet titkárának beszámolójából kitűn;, már az' elmúlt évet is az átállás, a jobb körülményekre, a nagyobb tudást igénylő munkára való felkészülés jellemezte. Tizennégy gőzmozdony dolgozott a vontatási főnökség körzetében egészen a közelmúltig: ezek végezték a mind nagyobb szállítási feladatokat. Meg kel! mondani, egyre több műszaki hibával, az igényeknek egyre kevésbé megfelelve. Rendkívül nehéz munkát jelentett a javítás a fűtőháziaknak, a szabad ég alatt dolgozó lakatosoknak, s a kocsikat javító többi munkásnak. A változás tavaly kezdődött el: az Eger—Füzesabony közötti vasútvonal villamosításával már kiselejtezhették a legöregebb gőzmozdonyokat, ’ s az idén is tovább csökken a számuk. Fokozatosan Diesel- mozdonyok veszik át a munkát ott is, ahol nem villamosították a pályát. A fenntartó, javító brigádok Füzesabonyba költöznek, a vontatási főnökség telepére. Több mint 300 dolgozó számára épül ott kultúrál: fürdő. öltöző, a pihenésre, szórakozásra, művelődésre lehetőséget adó szociális létesítmény. A javítást korszerűbb, fedett csarnokban végzik majd. Természetesen a dolgozóknak is jel kell készülniük erre az átállásra. Á Diesel-mozdonyok karbantartásához. javításához nem elegendő a régi szakmai tapasztala:, tanulni kell, s legelőször is a párttagok, a szocialista brigádok gerincét adó munkások példájára van szükség. Továbbkéozésekre iskolázzák be a dolgozókat, a javítókat, a mozdonyvezetőket és az utazószemélyzetet egyaránt. Sok szervezésbeli gondot is( okoz ez, hiszen a munka nem állhat meg, a tanulás miat: időszakosan kimaradókat pótolni kell. Ezt szolgálja a továbbképzések, politikai oktatások szervezéséről elfogadott taggyűlési határozat' is. A felszólalók — szinte mindegyikük nehéz fizikai munkát végző vasúti dolgozó — nagyobb fegyelmet, az átállás: megkönnyítő, jól szervezett ínunkát kértek. Nem lehet várni, hogy az új feladatra új emberek, fiatalok jelentkeznek majd, hiszen a vontatási főnökség is régóta küzd az utánpótlás nehézségeivel. Azokra kell számítani, akik már többségükben 20—25 éve a nehéz vasúti szolgálattal keresik a kenyerüket. A beszámoló taggyűlés mindezek érdekében a folyamatos továbbképzésről, az ifjúsági szervezet hatékonyabb támogatásáról, tervszerűbb pártépítésről hozott határozatot. Külön hangsúlyt kapott a pártcsopor- »;ok agitációs, * szervező, tájékoztató, a demokratizmust szélesítő munkája. (hekeli) Tények és adatok a népgazdaság V• ötéi es tervéről Az Ipar növekedési üteme és hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez Gondok és távlatok a háztájiban (V.) Biztatás helyett — több támogatást»..! Szükség van továbbra is — és hosszú távon — a háztáji, illetve a kisgazdaságok termelésére, az ebből a szektorból származó cseppet sem lebecsülhető termékekre. Az egyik kistermelő Makiáron azonban találóan fogalmazott, am'kor ezt mondotta: „Nem reklámozni kell ezt a munkát, hanem ténylegesen segíteni, támogatni!” Baj vau a szemlélettel A segítség, a támogatás természetesen mindig úgy igazi, ha konkrét, következetes és minden részkérdésben megnyilvánul. Ennek ellenére rá kell mutatni egy olyan jelenségre is, amely az általános szemléletben mutatható ki, s tamely a legkevésbé sem kedvez, nem esik egybe az igen helyes, reális, jó politikai elhatározással. Az egyik termelőszövetkezeti főmezőgazdász mondta el nem kis keserűséggel az alábbi történetet: — A nyáron történt. Kitűnő kirándulóidő volt, hetvenhét ágra sütött a nap. Magam — feleségemmel együtt — azonban nem a legközelebbi strand, vagy hegyvidéki kirándulóhely felé törekedtem, hanem a háztáji szőlőben kellett az időszerű teendőket elvégeznünk. Találkoztunk a „falu elejéhez” tartozó néhány ismerőssel, akik tréfálkozva megjegyezték: „Jól van ez nektek, csak menjetek, mi bizony inkább a strandot választjuk.A méreg majd megevett bennünket. Aztán — érdekes módon — ugyanennek a társaságnak néhány tagja, amikor megtudták, hogy szép summát hozott a szőlő, illetve a bor, irigykedve jegyezték meg: • „De jól megy nektek. .. ” Hát, szóval ilyenek az emberek. És ez divat mostanában. Mármint a kétkezi, paraszti munka lebecsülése. Főleg a fiatalok körében „népszerű” az a szemlélet, hogy jobb a presszóban, vagy a moziban és különböző „bulikon” eltölteni a szabad időt. Aki szorgoskodik, azt a többiek megmosolyogják, s amikor pedig látják, hogy autót vásárol, vagy „jobban telik” neki erre-arra, akkor irigykednek, gyanakvó megjegyzéseket tesznek... Mindezt nehéz megcáfolni, amint azt is,hogy nemcsak az általános társadalmi szemlélet nem kedvez a ház körüli állattartásnak, a kertészkedésnek, de olykor-olykor egy- egy községben még a hivatalos, tanácsi, adóhatósági szemlélettel és gyalcorlattál is baj van. Zaránkon például egy kertész, aki most is egy saját házi palántanevelő üvegház építésén fáradozik, azzal fogadott: „Nagyon szívesen beszélek a munkámról, a terveimről, de pénzről, bevételről egy szót sem. Boconádon — éppen egy újságcikk alapján — visszamenőleg két évre is megadóztatták, nyagat- ták az egyik ismerősömet. Nem akarok én is úgy járni. Korszerű követeiméinek Nagytályán Makiári István, Makiáron pedig Varga László azt is elmondotta, hogy ők, s a legtöbb falun élő fiatal — függetlenül attól, hogy termelőszövetkezeti tagok, vagy sem — szívesen foglalkoznának kertészkedéssel, állattenyésztéssel is, ha perspektívát látnának e tevékenységben. Nem másról van szó: a fiatalok már csak úgy végzik szívesen ezt a munkát, ha megteremthetik a korszerű körülményeket. Magyarán: kisgépekkel. Ezek pedig nem kevés pénzbe kerülnek, s egyik-másik nem is mindig kapható. Kakuk Antalnak Zaránkon például az volt a véleménye, hogy nem is a főbb berendezésekkel van probléma, mert háztáji fejőgépet, darálót, a házi vízvezetékhez szükséges szivattyút még lehet is kapni. Azonban a szükséges tartozékok — csövek, megfelelő méretű csőelemek, csavarok, hollanderek — beszerzése már egy nagyobb körutazást igényelnek. És ezt megerősítette Bánfi Sándor, az AGROKER főosztályvezetője is, amikor elmondotta, hogy náluk is csak az úgynevezett fődarabokat lehet megvásárolni, az „aoróságok” — amelyek nélkül nem működik az egész berendezés — a kiskereskedelem különböző üzleteiben kaphatók, ha éppen nem a hiánycikkek listáján vannak. Elsősorban a helyi fogyasztási szövetkezeti boltoknak kellene a profilját körültekintőbben kialakítani, s gondoskodni arról, hogy az olyan — a háztáji termeléshez szükséges — anyagokért, amelyek szinte mindennap kellenek, ne kelljen „körutazást” tenniük a fogyasztóknak. Ez vonatkozik a különféle termények, takarmánytápok beszerzésére is. A kis traktor drágább a nagynál? Bánfy Sándor főosztályvezető azt is elmondotta, hogy igen tekintélyes forgalmat bonyolítottak le 1975-ben is a kistermelők részére. A kisgépekből több mint négymillió forint, műtrágyából csaknem hárommillió, növényvédő szerekből mintegy nyolc és fél miliőt forgalmaztak. Ezeken felül 206 mázsa fóliát is eladtak a kistermelők, a szakcsoportok részére. A permetezőkét, a fejőgépeket, szivattyúkat, darálókat — a 47 \ százalékos állami dotáció mellett — átmenetileg még a saját jövedelmezőségük terhére is kedvezményesen árusították. Általában e felsorolt kisgépek árával elégedettek is a vevők, hiszen néhány ezer forintért megvásárolhatók. Ellenben igen drága az egyre keresettebb kis traktor, amely csehszlovák importból kerül árusításra: tartozékaival együtt meghaladja a 140 ezer forintot ez a kis teljesítményű erőgép! (Ugyanakkor egy nagyüzemi munkára alkalmas traktor, az MT2 ára például 103 ezer forint!! !) S ha ezek a gondok, valamint az említett szemléletbe- ni problémák megoldódnak, akkor megszűnne a háztáji gazdaságokról folyó elvi vita, és megindulna végre a távlatokban is biztató — s ami még fontosabb: nélkülözhetetlen — háztáji termelés. Falud! Sáudo? VÉGE XL A fotómontázs egymásmelleit mutatta be a tanácsházat, a templomot és az iskolát. Három szomszédvár. s ezen belül a magyar állam pénzén és a hívők adakozásán felújított műemlék templom, akár szimbóluma is lehetne a falu életének. A takácsról most nem mint államhatalmi szervről, hanem népképviseletiről szólva, az az iskoláról sem úgy, mint egy oktatási intézményről, de a korszerű tudás, s a kor követelte művéltség otthonáról írva és a templom sem úgy kerül a ..credo”-ba. mint az egyházi szertartások színhelye és székhelye, hanem mint ' egy magatartás formáiaként, egy világnézet szimbólumaként 'megemlítve. Együttműködnie ebből kettőnek az magától értetődő, a harmadikkal. a templommal — mármint a hívőkkel, a hittel, s mindazokkal, amit ez a szép kis templom képvisel — együttműködni lehet és kell is De nem egyetérteni! ö o o o-• Ezerért? Még egy mohamedán templomba is. Nem hiszek se az egyikben, se a másikban, de miért cikizzek az itthoniakkal, amikor ezer froncsit szurkolnak le nekem, ha elmegyek — így az egyik diák. A név nem lényeges. Amit mond. az inkább 1 — A fiataloknál hit. az idősebbeknél sokuknál sokkal ' inkább a megszokás ... .Ha ■ma egy fiatal eljön a templomba, akkor az, kérem, vallásos — ezt meg Pusztai Kálmán niétíános mohdia. aki u-‘{v" :j-s°! nv"-:fél éve van itl Boldogon, de háromszáz •évre visszamenően ismeri a Gyürke Géza riportsorozata A Nagy-tó faluja helybelieket, hála a História Domusnak, a plébánia vezette „helytörténeti” feljegyzéseknek. Tavaly halt meg Laczkó Józsefnek az apósa. És a tavalyi esztendő végén Laczkó József felborult a traktorral és négy árvát hagyott maga után. — Eljött érte az apósa... —• suttogják még ma is a boldog: öregasszonyok, ami mág lehet derűt kiváltó, de ha tudjuk, hogy akad olyan derékkorú nem is kevés, aki borzongva bólogat rá. akkor a derű mögött ott húzódik azért a ború is. Kétszázhúsz gyerek iratkozott be hittanra. Pontosabban ennyit írattak be. Van közöttük párttag gyermeke is. illetőleg van gyermek, akinek az apja pártfegyelmit! kapott, mert gyermekét hittanra járatja. Munkások, szövetkezeti parasztok, faluból el- és kijáró szülők gyermekéi. Gyermekek az öreg szülék árnyékában ? Kétszázhúszan1 Meghökkentő és megdöbbentő szám ez 1976-ban. még akkor is, ha tudjuk, hogy a beiratkozások mögött — most arról ne ejtsünk szót. mit fesz ezért a plébános. Teszi a magáét, úgy. bizony! -— igen gyakmn nagyon is materiális anvági megfontolások húzódnak meg. vagy családi, rokoni nresszió. avagy az egvhá- zi kiátkozástól való félelem. Ám akár így, akár úgy van, akár a ielértből kiindulva vizsgál" a múltat- akár a múlt felől közelítjük meg a ooát, tat a szám feltétlenül kifejez valamit. Azt legalábbis mindenképpen, Hogy errefelé több támogatást kaptak, de lehetőséget mindenképpen ahhoz az emberek, hogy az anyagi javak tekintetében előbbre jussanak. szítettek, hanem annak, akinek olyan jól megy dolga, hogy henceghet is vele. Most láttam először életemben egy kereszttel kérkedni! C ~ 1 3 Püspöki János a szövetke.. .az a bizonyos bőségszaru a fóliasátor. Alatta és belül: a paprika. mint. kaptak segítséget ahhoz, hogy a szellemiek ben is jól meggyarapodja riak. A fóliák alatt féltőn óvják a paprikát, de fólia nem jutott a „fejek fölé”. Eltátom a szám, pedig nem csodát, vagy „földön járó” nagyon gazdag kirakatot látok. Csak egy manzárdtetős új házat —- ez a divat most errefelé, sőt. most már az emeletes is r—' és a ház homlokzatán valamiféle fluoreszkáló vagy foszforeszkáló keresztet. Ez a kereszt ott fenr nem a hitről, hanem a hivat kodásról tanúskodik. Az a kereszt ott fenn nem annak a szimbóluma, akit megfe•zet gépkocsivezetője. Minden bizonnyal nem sértődik meg, hogy, így „kiírom” a nevét, az ámuló elismerés miatt teszem ezt inkább, mintsem hogy nevével hitelesítsem ezt a riportot. Püspöki János is paprikát termel. Fólia ala+t természetesen. (Mellékesen megjegyezve, egymillió forintért hozatott .«$•- re az idényre fóliát a falu 800 paprikát termelő családja.) Ilyentájt, kurta gatyabari, már alig éjfél után ugrik és rohan fűteni a palánta alá, hogy aztán visszabúj iék az ágyba egy kis nyugtalan, szundításra, mert a paprika „pelenkás” korában igen gyenge növény. Azt figyelni kell, a meleget szereti. És fél hatkor jelentkezik a szövetkezetben, munkára. Nyáron hajnalban és késő estig szedik a paprikát — ő is, a többi 800 család is — és napközben ki-ki végzi a maga fizetett munkáját. Kora tavasztól jó ősz derekáig itt fél hektárnyi meg alig nagyobb teleklábvégi területeken, vagy ezer fóliasátor alatt termelik megfeszített munkával a paprikát. A házaknál, összesen, ha 20 hektáron! De naponta, az üzemben és a szövetkezetben végzett munkával együtt 16—18 órát dolgozva. Embertelen? Félelmetes! Lenyűgöző és kétségbeejtő, csodálatos és riasztó, az emberi munka nagyszerűsége és a legembertelenebb munka együttvéve. Már nem is irigylem el a manzárdtetős, itt háromszáz- ezret, városon talán ennek háromszorosát is megérő házaltat. Eljárnak innen a községből kubikra, kőműves- munkára, eljárnak a MÄV- hoz, sok a gépkocsivezető is: az itt élők fele eljár máshova dolgozni. Üzembe, meg hivatalba is, megkeresve ott ki ereje és képessége, meg hát neme szerint is kétezertől ötezer forintig. Sőt még ezen is túl. — A dolgosának ez jobbára csak zsebpénz — mondja tréfásan Lukács Dezső, a szövetkezet elnöke, és hogy ez.. nem egészen tréfa, azt megerősítették mások is, ha más szavakkal is. Mert az igazi pénz itt a paprika. Nyolc méter mélyen ott az „ősi” viz. lefúrni érte könv- nyű. öntözni még könnyebb! — Van itt pénz. Ho-nnie volna, hiszen nagyon dolgot ez a nép és a munkát mindenütt megfizetik — fejtegeti továtab az utcasarok hosszan elnyúló új házak okát Lukács Dezső. — Kifizetünk évente 10 milliót a tagoknak. Ehhez jön még a 360 hektár háztáji, számítsuk ki, hogy egy fél hektár egy tagnak legalább négyezer forintot hoz, ha, csak kukoricát is vet bele. Aztán a lényeg, a kert végében a fólia, az hozza a rengeteg pénzt. Sok-sok milliót... Es hát a családból eljárnak dolgozni, és onnan is jön a zsebpénz, igaz? Igaz. Persze, hogy igaz. Persze hogy jön a pénz, ilyen növényfajtát lelve, mintha a jakutföld gyémántja lenne, s ennyit dolgozva is érte. Telik belőle házra, gépkocsira, televízióra, meg újabb tízezreket hozó egyházi esküvőkre, keresztelőkre. Minden házon televíziós antenna van. Megnézik a tenger titkait, vagy megnézik a tudományos előadást a képernyőn az ember keletkezéséről, aztán közük a gyerekkel, hogy ha elmeg? a templomba a nagymisére, kap ezer forintot. Van miből televíziót venni és van miből adni a gyereknek. Hogy az érezze, a család minden áron meg akarja, tartani a maga anyagi és szellemi kötelékében, . Ezer forintos áron is. Minden áron. fFolytatjuk.) MűmsüB€\ 197& január ICL, péntek
