Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-16 / 13. szám
4jy6gyftó tervek > Tovább fejlődik • a hatvani kórház r “Az elmúlt esztendő szép eredményeket hozott a hatvani kórház fejlesztésében, a gyógyító munka feltételeinek és színvonalának növelésében. Szükség is volt erre, hiszen az intézmény nagy hatósugarú. Körzeti orvosi hálózatával, a rendelőintézetekkel, gondozókkal együtt mintegy 200 ezer ember egészségügyi ellátását kell biztosítania. Ha ezt vesszük, bizony «era sok a 47 millió forintos költségelőirányzat, amely a kórház rendelkezésére állt 1975-ben. Közben intenzív osztályt nyitottak, fokozták a többi osztály műszerezettségét. biztosították a gyógyszer- ellátást S a tervezett 90 százalékos ágykihasználtsággal szemben 93 százalékot teljesítettek, ami gyakorlatilag 522 beteggel többet jelent Ennek jelentős költségvonzata van, de a megnövekedett beteglétszámot mégis úgy sikerült hatékony orvosi ellátásban részesíteni, hogy nem billentette fel az intézmény mérlegét Belefért a költségvetésbe veszteség nélkül a Hatvanban folyó érsebészeti, érgondozási tevékenység is, ami azért fontos a kórház életében, mert lehetővé teszi a jászberényi, salgótarjáni intézetekkel való együttműködést. Jászberény kórháza viszont elve alapján gastroenteroló- giai osztályán fogad hatvani betegeket míg Salgótarjánba a kritikusabb urológiai eseték kerülnek. A két vidéki kórház viszont ide, Hatvanba szállítja azokat a betegeit. akiknél érsebészet] beavatkozásra van szükség, A hír szárnyán A hatvani kórház 1975-ben arra törekedett hogy általában magasabb szintű ellátást nyújtson betegeinek, mint a hasonló városi intézetek. A szükséges gyógyszert, orvosi beavatkozást mindenkor, minden körülmények között biztosítani igyekeztek. Korszerűbbé vált a terijesgondo- zás és a hozzá kapcsolódó szülészeti eljárás, nem beszélve arról, hogy a népesedéspolitika idevágó feladatainak megvalósítása érdekében duplájára emelték az ágyak számát az újszülött-részlegnél. Ha ehhez hozzáadjuk a korábban említett fejlesztési eredményeket, különösen a városi tanács támogatásának köszönhető intenzív osztály belépését, s a különböző gondozóintézeteket, amelyek közül legutolsóként a rendelőintézeti ideggyógyászat színvonala nőtt ugrásszerűen, érthetővé válik a többoldalú elismerés. S a szárnyakon járó hír nyomában megnőtt Hatvan iránt a szakma érdeklődése isi Az intenzív osztály szervezésének, munkájának tanulmányozására például számtalan vidéki város, avagy országos intézet küldte el orvosait, egészségügyi szakembereit. S ahogyan tájékozódtunk: a hatvani kórház tágra nyitotta előttük kapuját, nem zárkózott el a tapasztalatok átadásától. ífl célok felé Miniszteri utasítás a felsiokiatási intézményeit hnzműveiőiiési tevékenységéről ' Az oktatási miniszter —a kulturális miniszterrel, továbbá az egyetemek és főiskolák felett felügyeletet gyakorló miniszterekkel, az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnökével, a Pedagógusok Szakszervezetének elnökével, valamint a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséggel egyetértésben — utasításban szabályozta a felsőoktatási intézmények közművelődési tevékenységét. A rendelet értelmében a felsőoktatási intézményekben a közművelődési tevékenységet az utasítással egyidejűleg közölt irányelvek alapján kell szervezni. A közművelődési tevékenység irányítását és ellenőrzését az intézmény vezetője — az intézmény székhelyén kívül működő karon a kar vezetője — a közművelődési bizottság útján látja el. A felsőoktatási intézmények közművelődési bizottságának elnökét és titkárát az intézmény, az intézmény székhelyén kívül működő kar bizottságának elnökét és titkárát pedig a kar vezetője, a bizottság diák-al- elnökét az illetékes KISZ- bizo'.tság bízza meg. A bizottság tagjait az intézmény (kar) vezetője az intézmény oktatóinak, a könyvtár és a kollégium munkatársainak köréből bízza meg, és felkéri az intézmény párt-, KISZ- és szak- szervezet vezetőségét a bizottság munkájában való részvételre. A bizottságban a hallgatók megfelelő képviseletéről gondoskodni kell. A bizottsági tagságra köz- művelődési intézmények képviselői is felkérhetők. A közművelődés operatív feladatainak elvégzésére — az irányelvekben meghatározott esetekben — közművelődési titkárságot ke}l létQ Hmüsm v Jaastór £&» $éatefc rehozni. A közművelődés elvi irányítását az oktatási miniszter az Országos .Felsőoktatási Nevelési Munkaközösség szekciójaként működő felsőoktatási közművelődési bizottság útján látja el. 1977. szeptember 1-ig a közművelődési ismeretek fakultatív oktatását a felső- oktatási intézményekben be kell vezetni. Az utasítás hatályba lépett. • Az Oktatási Minisztérium és a KISZ Központi Bizottsága közzétette a felsőoktatási intézmények közművelődési tevékenységének irányelveit ts. Ebben külön fejezet foglalkozik a felsőoktatási közművelődési tevékenység irányításával, személyi és tárgyi feliételeivel. Eszerint a felsőoktatási közművelődési tevékenység ilsősorban a hallgatók, oktatók és dolgozók önművelést szándékaira, közösségi öntevékenységére épül. Irányításáért — a társadalmi szervekkel, a KISZ-szervezettel együttműködve — az egyetemek és főiskolák állami vezetői felelősek. Az elvi Irányítás és ellenőrzés feladatainak elvégzésére, a tényleges igények megfogalmazására az Intézmény 'vezetője tanácsadó testületet (közművelődési bizottságot) hoz létre a Jelenlegi kulturális bizottság helyett. A bizottságokat 1976. február 29-lg kell megszervezni. Az úgynevezett operatív feladatok végzésére, a mindennapos Irányító munka teendőire az egyetemeken és a nagyobb főiskolákon közművelőd isi titkárságot kell létrehozni, amelynek a közművelődési bizottság elvi irányításával, a KISZ-szervezet kulturális felelőseivel együttműködve kell végeznie munkáját. A titkárság vezetője — a lehetőségek figyelembevetelevel — főállású közművelődési s-akem- ber legyen, aki egyúttal az Intézmény közművelődési bizottságának titkára is. A kisebb főiskolákon és intézetekben' a titkárság feladatkörét elláthatják fő-, vagy részfoglalknzratású közművelődést szakemberek A titkárságok szervezéséről és a közművelődési szakemberek munkába állításáról 1977. szeptember 1-ig kell gondoskodni. A titkárság feladata a közművelődési programok összehangolása, a munkatervi feladatok megvalósítása, a -entlelkezésre álló anyagi eszközök er'elem- i szerű felhasználása, a kultúra- | íis öntevékenység szvrgalnazu- I sa, az intézmény Miami, párt- ! és társadalmi vezetőivel, v.xla- ' mint bizottságaival, a Közművelődési intézményekkel, továbbá . más felsőoktatási intézmények- I kel való kulturális kapesaiztt M- j ciaiemm ée mm 8 Múlt év második felében a városi tanács szakigazgatási szerve hosszabb vizsgálódást végzett a kórházban, s az ügyvitellel kapcsolatban többféle hasznos észrevételt fogalmazott jegyzőkönyvbe. Az idei esztendő újabb céljai felé már e tapasztalatok birtokában tör a gyógyintézet szakmai és gazdasági vezetése egyaránt. Mi a legsúlyosabb gond pillanatnyilag? Korszerűtlen a baleseti sebészet elhelyezése az egykori Grassalkovich- kastélyban. Holott a traumatológia szerepe egyre fokozódik, hiszen Hatvan kórházának kell befogadnia például a közlekedési sérülteket Gödöllőtől Visontáig. Nagy szervezési problémát jelent intézeti vonatkozásban az integráció teljes megvalósítása is, aminek fő alapelve: minden beteget kóresete fokának megfelelő szinten kell gyógyellálásban részesíteni. Vertikális — körzeti orvostól a kórházig! — tagozódó ellátásról van itt szó, tervezete már elkészült, megvalósításához ez év júniusában fognák. Ugyanekkor számol a kórházvezetés a szakkáderek utánképzésével, utánpótlásával is 1976-os terveiben. Üjabb munka melletti ápolónőképzői tanfolyamot szerveznek, továbbá minden lehetőt elkövetnek a szakdolgozók fluktuációjának csökkentése, megszüntetése érdekében. % Adminisztráció ? Gazdaságosság szempontjából ugyancsak akad tennivaló a hatvani kórházban. Ilyen téren legdöntőbbnek tűnik talán a központi szolgálati — sterilizálás, anaszté- zia — megszervezése. Keresik, kutatják az adminisztráció csökkentésének lehetőségét. Minden eddiginél nagyobb előrelátással épült az intézet új költségvetésébe, a gyógyszerszükséglet biztosítása. S vonatkozik ez a különböző osztályok műszerigényére. Mind e feladatokat úgy kívánják azonban megoldani Hatvanban, hogy miközben érvényre jutnak a népgazdaság érdekei, ez ne vezessen a betegellátás színvonalának csökkenéséhez. Moldva? GyözA Gondolatok egy félév után TULAJDONKÉPPEN túl is lennénk az első örömön, vagy felháborodáson, amit a gyerek félévi bizonyítványa kiváltott S most már így. lehiggadva, érdemes visszatérni erre az évente ismétlődő, s évente szorgongva várt eseményre. Mert tegye szívére a kezét minden szülő — még a jótanulóké is — és vallja be, van némi szorongás ezekben a napokban. Mert a bizonyítvány még mindig •nagyon nagy „úr” az indulatok felett. Még mindig hajlamosak vagyunk arra, hogy csak úgy, önmagunknak, kiszámítsuk az „átlagot”, s összehasonlítsuk a „bezzeg” gyerekével, aki egy tizeddel ismét jobb lett Hogy is zajlott le ez a bizonyos nap? A gyerek délben szorongva vagy kevésbé szorongva hazament, — isten tudja, ezen a napon az út mindig nagyon rövidnek tűnik, még kerülőkkel megtoldva is — s lerakta á mindenható szülő asztalára a kis kék könyvet A szülő pedig kinyilatkoztat: jobban is igyekezhettél volna... tőled elvárhatnám. .. tulajdonképpen semmi gondod... és így tovább. S ami ezután következik, azt jobb volna elfelejteni, minél gyorsabban és mégis emlékeztetni kell, mert nevelésünk sarkalatos pontja. Tulajdonképpen ahhoz, hogy a szülő igazságos legyen, ismernie kellene a gyerek valódi (nem feltételezett, vagy óhajtott) képességeit Ez lenne az első lépés a megoldáshoz. Tudomásul kellene venni, hogy „minizsenik” csak ritkán adódnak ez életben, s nincs olyan gyerek, vagy legalábbis csak nagy ritkán, aki éppen olyan tehetséges a matematikában, fizikában, mint az irodalomban vagy a történelemben, s ezen túlmenően Magyar Zoltánt megszégyenítő adottságokkal tornázik, s benne rejlik a jövő Carusója is. S ha ezt megértjük, akkor már egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy a gyerek valódi értékeit vegyük észre, uram bocsá\ a hármas mögött is a szorgalmát a gyakorlati ötös jegyét is többre értékelhetnénk esetleg. Mert az is kell. Szükségeltetnek, míg a világ világ, ügyes kezű mesteremberek, akik a maguk szakmájának művészet NA DE A SZÜLŐI tökély még nemigen tart itt következik tehát a bizonyítvány áttanulmányozása után a büntetés. Például: Három hónapig nem mehetsz moziba! Meg ne lássak könyvet a kezedben! A lakásból a lábad két hétig ki ne tedd! A rádiód eldugom, és amíg haza nem hozod az első ötöst, nem kapod vissza. És így tovább, és így tovább, milliónyi ötlettel. Nem tehetek róla, nekem Ilyen esetekben mindig egy kép jelenik meg lelki szemeim előtt: Kis apuka tiszteletteljesen áll a főnöke íróasztala előtt, aki az általa gyártott kimutatást tanulmányozza. A főosztályvezető feljebb tolja szemüvegét, s megszólal: Kis kartárs, nem vagyok elégedett Maga többre képes. Vegye tudomásul, hogy fél évig nem akarom látni a meccseken. Megértette!? Kis apuka nyilván kétségbe vonná főnöke szellemi kapacitását, emlegetné a felmenők mellett az üzemi demokráciát és egyetlen pillanatig sem jutna eszébe, hogy csupán az ő módszereit alkalmazták. És sajnos, ezek csak az enyhébb esetek. Az egyik fiatal pedagógus, megismerkedni óhajtván a szülők büntetési módszereivel, megkérdezte, kit szokták megverni otthon. Két-három gyermek kivételével mind jelentkezett. Amikor a fenyítés módjáról és mértékéről is érdeklődött, kiderült, hogy a 35-ös létszámú osztályban mindössze hat olyan gyermek van, akinek az apja nem szokta elővenni a nadrágszíjat. Az eredmény annál is elképesztőbe mert 11—12 éves gyermekekről volt szó, s olyan szülőkről, akik innen vannak még a negyvenedik, éven. vagy alig túl. DE DAT AKKOR mi legyen a gyermekkel, akiről így, félév táján kiderül, hogy nem nagyon törte magát a tudományok ismeretére? Elöljáróban talán annyit, hogy a szülő akkor igazán gondos szülő, ha állandóan imeri a gyermek eredményeit. Nem kell ehhe? állandóan az iskola kilincsét koptatni. Ha néha érdeklődik, ha hetenként legalább egyszer belelapoz a gyermek ellenőrzőjébe, ha át-átnézi a füzeteket. beszélget a napi e$eményw&: ről, már nem is lesz tájékozatlan, már nem is érheti, meglepetés az osztályozás idején. De menjünk tovább. Az is Igaz, hogy a gyerekek — éppen mert gyerekek — hajlamosak arra. hogy s könyvet félretéve itt-ott né készüljenek a másnapi órákra. S az is igaz, hogy az ezernyi elfoglaltsággal elárasztott szülő nem képes rendszeresen ellenőrizni. De ha így van, akkor is ésszel büntessen. És szívvel. Ügy. hogy a gyermek igazságosnak érezze a büntetést, és arányban állónak azzal, amit elmulasztott. Receptet adni erre nem lehet, hiszen az egyik gyereknek az is elég ha „csúnyán néznek rá”, ha édesanyja. apja gondterhelt arcára néz. A másik gyereknél már valóban a szabadságot korlátozó intézkedésre is szükség lehet — de mindig csak módjával! Ne legyen ez a büntetés soha sem olyan elviselhetetlen mértékű, hogy a gyerek előbb-utóbb megpróbálja kijátszani a tilalmakat. Túl vagyunk a féléveit Kezdődik az újabb. — a tanulás hétköznapjai. Lesz olyan napja a gyereknek, amikor nekilát szorgalmasan és lesz olvan is. amikor „lazít”. Ezt is próbáljuk meg. érteni, hiszen a felnőttek világában sem „felel mindenki mindennap jelesre”. De egyvalamit mégiscsak el kellene kezdeni minden családban. Érdeklődve végighallgatni a gyereket Megkérdezni, mi újság, s részben őszinteségét felkeltendő, részben viszonzó módon mondjunk el néhány apróságot saját gondjainkból Is. Ne legyen a gyerek még ha gyengébb volt is a bizonyítvány, kirekesztve a családi melegebb hangból, hanem érezze, hogy bátorítják. Ne állandósítsuk benne a bűntudatot, mert a túl sok abból is a visszájára fordul, KEZDJÜNK EGY KICSIT „új életet”. Legyen több időnk a gyerekhez, és akkor nem lesz szükség a drákói szigorra, a késői megtorlásokra. Nap mint nap ismerői lehetünk a gyerek életének, eredményének. S még egyet, ennek az eredménynek akkor is örüljünk, ha kisebb az elképzelnél. Mert nem nevelhet minden család Einsteint, Deák Rózsi SIMON EMIU Örvények (Befejező rész) — Persze. Nem jár strandra, csak a vagyonát őrzi. A házát. — És ha őrzi? — őrizné, ha volna,, — Micsoda? — Nénikéd meg s ház is. — Hát nincs? A lány ha- miskás mosollyal a fiú mellének dőlt. — Nincs — mondta a fiú. — Ott voltam, kerestelek. Látni szerettelek volna, még vasárnap előtt. — Akkor tudod — mondta nyugodtan a lány. — Miért kellett előttem titkolnod? — Nem valami nagy dicsőség üzlethelyiségben lakni. — Attól még lehetsz valaki. — Téged igazán nem zavar? — Bolond vagy. — El is jönnél hozzánk? A buszmegállóig futva tették meg az utat A fiút a lány szülei is szívesen fogadták, s attól kezdve gyakran eljárt hozzájuk. — Ügy érzem magam nálatok, mintha palotában volnék — mondta a lánynak. — Voltál már palotában? — Nzmt, fis üytss, lehet, — Azért nem vagyunk akármilyen emberek — mondta Agnes anyja. — Pénzünk is van a takarékban. Egy napon értesítés jött: Agnesék új lakást kaptak. — Fürdőnk lesz és nekem külön szobám — lelkendezett a lány. • — Milyen jól megértik maguk egymást — mondta Agnes anyja. Jóska segédkezett a költözködésben, renge eget gürcölt, de szívesen csinálta. Ha elfáradt, Agnes kipirult arcából merített új erőt. Két héten belül berendezték az új lakást, minden a helyére került, új bútorok díszelegtek mindenfelé, alig néhány holmi emlékeztetett az üzlethelyiségre. — Egyszer majd ezeket is kidobom — mondta fitymálva Agnes. Egy február végi estén Jóska nagy lendülettel kaptatott felfelé a lépcsőházban. Szerette az efféle rohanásokat, férfiasabbnak vélte, mint kényelemben felfelé suhanni a lif'.ben. Agnes anyja nyitott ajtót, zavartnak látszott. — Csókolom. Ági? — Jöjjön be egy kicsit ÍMzzám — mondta <as szony. Bementek. A fiú hallgatózott. A másik szobából Ágnes és az apja hangja szűrődött át, meg egy idegen férfié. Leültek, mind a ketten feszengtek. — Maga nagyon kedves — mondta az asz- szony. Kis szünetet tartott. — Valameny- nyien szeretjük magát. Ágnes rajong magáért. De még mind a ketten olyan fiatalok. A szülőknek a jövőre is gondolniuk kell. A fiú semmit sem értett, folyjon a másik szoba felé hallgatózott — Igen — mondta az asszony, mintha csak az idegen hangot kívánta volna magyarázni. — Az uramnak régi ismerőse. Üzemmérnök az Izzóban. Megkérte Ági kezét. — Es ö? — kérdezte szé- delegve a fiú, mintha még — Azt mondta: beszéljek magával. — Értem — mondta a fiú. Felpattant indult az ajtó felé. — Sajnálom — mondta az asszony. — Es persze... — Tudom — mondta kiszáradt szájjal a fiú. —Nem jövök többet. — Egy pillanatra megállt, az asszonyra nézett. — Hány fok ’■’hét most a külter.Ve'eken? — Nem *-'Lom — hebegte ftfü.v, ag aamwift, J
