Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-15 / 12. szám
Az anyákért A z elmúlt évtized talán legtöbbet vitatott szociálpolitikai intézkedése a gyermekgondozási ségély volt. Kezdetben — ahogy ez már nálunk szokás — mindenki mindennel egyetértett, mindenki örömmel s az akkor még világszerte feltűnést keltő kezdeményezésnek kijáró lelkesedéssel üdvözölte az intézkedést Aztán — ahogy ez szintén lenni szokott — először csak szűkebb szakmai körökben, később már nyilvánosan is megjelentek az ellenvélemények, az aggodalmak, a '„mehet-e ez így tovább?!” — típusú töprengések, s még később, egyre többen lettek azok — elsősorban az ipari körökben —, akik kifejezetten kérdésessé tették a gyermekgondozási segély tarthatóságát, Az, igazság kedvéért meg kell jegyezni: az ellenvélemények, az aggályoskodások nem voltak éppen alaptalanok. A segély bevezetése gyakorlatilag egybeesett a munkaerőszempontból „hét szűk esztendőnek” számító korszak kezdetével, s való igaz, népgazdaság! méretekben is, de az egyes munkahelyeken is a munkaerőtervek elkészítésekor figyelmen kívül hagyták a gyermekgondozási segély hatását. Márpedig 1967. január 1. óta 630 ezer anya vette igénybe a segélyt, s közülük csak 380 ezren tértek vissza korábbi munkahelyükre, vagy — ez sem volt ritka — valamilyen más munkahelyre. Ebben a munkaerőínséges világban több mint 600 ezer ember ideiglenes vagy éppen végleges kiválása a termelőmunkából — persze, hogy érzékeny, mi több: nehezen .kivédhető veszteség. Különösen az olyan munkaerő-gazdálkodási rendben, amelyben minden figyelmeztetés ellenére is, a létszám gyarapítása dominált Ss nem csupán a vállalatoknál! A központi munka- erőtervek sem számoltak reálisan. Az sem vitatható, hogy egyes iparágakban — mindenekelőtt a textiliparban, de például a kereskedelemben is — a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő anyák tízezrei szinte megoldhatatlan gondok elé állították a munkaügyi vezetőket Es — ahogy ez megint csak lenni szokott — jött a már majdnem pánik- hangulat, keserű nyilatkozatok hangzottak el, itt is, ott is tanácstalan és reménytelen sopánkodásba ütközött az ember, mert e2 még mindig egyszerűbbnek — sőt sokak szerint célravezetőbbnek — látszott mint gyökeresen átértékelni nemcsak a munkaügyi terveket, hanem az egész létszámügyről alkotott és vallott felfogást. Külön vitatéma lehetne hogy ha semmi gond nem lenne a kisgyermekek bölcsődei elhelyezésével, akkor a gyermekgondozási segély elvesztené-e a létjogosultságát? Ne feledjük: a nők munkavégző képessége az anyaság vállalásával alapvetően megváltozik. S ez a változás nem a szüléssel, hanem már a terhességgel kezdődik és nem fejeződik be a gyermekágyi vagy a szoptatási idő elteltével, hanem eltart legalább a gyermek hároméves koráig. Ebben az időszakban kell a termelőmunkából kivált anyák szociális ellátását megoldani s ebből a megfontolásból is döntöttek annak idején a gyermekgondozási segély bevezetéséről, s nem csupán a bölcsődei gondok enyhítése miatt. Erről is megfeledkeztek sokan, és arról is, hogy az időközben hozott népesedéspolitikai intézkedéseknek is lesz némi — nem éppen elhanyagolható — hatásuk az általános munkaerőhelyzetre. A gyermekgondozási segélyrendszeren — ahogy ezt a közelmúltban hozott kormányintézkedések is igazolják — időnként: lehet módosítani, igazítani. Most lehetővé tették a segélyezés többszöri megszakítását, azt, hogy a segélyt igénybe vevők, illetve a nyugdíjasok elvállalják mások gyermekeinek gondozását, s kísérletképpen megvizsgálják a gyermekgondozási szabadságon levők bedolgozói munkakörben való foglalkoztatásának tapasztalatait De a kormány — a kedvező tapasztalatok alapján — egyértelműen és határozottan foglalt állást a segélyrendszer mellett, s ez azt is jelenti, hogy túlhaladottak a gyermekgondozási segély fölötti viták. Vagy ha úgy tetszik: ideje valami egészen más munkaerőgazdálkodási gyakorlatot alkalmazni. Vértes Csaba Gosadok és távlatok sj isáztájifoaiű (IV.) A fagyasztnm szét“elkezdek sakat tettek és tehetnek A megye fogyasztási szövetkezetei adottságaikhoz mérten jelentős erőfeszítéseket tettek a XV. ötéves tervben a háztáji termelés fejlesztéséért és a felvásárlás növeléséért. Ahol a személyi és technikai feltételeket időben biztosították, ott kedvezően alakult a primőr- zöldség-termelés, a sertéshizTenyek és adatok a népgazdaság %\ óié rés tervéből BERUHÁZÁS (milliárd Ft) 170 Ipar-140-150 Mezőgazdaság: 105-107 Szállítás és hírközlés: 105-107 -Közúthálózat: 41-45 - Belkereskedelem. n 34-Egyéb 777-244 tERRA-KS A beruházások előirányzatai lalás és a 'kisállattenyésztés. 1400 hektár telújiiás A házikertek és más területek gyümölcsfaálloma- nyának felfrissítésére és új telepítésekre több mint ISO ezer gyümölcsfacsemetét, 50 ezer bogyós szaporítóanyagot és 200 ezer szőlőoltványt árusítottak öt év alatt. Több községben a telepítéshez szükséges alanyokat kedvezményesen vásárolhatta a lakosság. Az AFESZ-ek 20 elárusítóhelyet létesítettek, ahol ősszel és tavasszal árusították a gyümölcs-, a szőlő- és más facsemetéket. Ennek eredményeként a kerti és a háztáji rekonstrukció során 1400 hektár felújítása vált lehetővé a megyében. Fóliás íllraks, kis íraktoiok A MÉSZÖV segítségével minden évben szakelőadásokat tartottak, tapasztalat- cseréket szerveztek. Talán ennek is köszönhető, hogy az utóbbi két évben 16 zöldség- termelő szakcsoport alakult 550 taggal, amely évente 100 —120 vagon primőr zöldségféléi termel és ad át a felvásárló kereskedelemnek. A háztáj! termeléshez nyújtanak segítséget azzal is, hogy a palánták előállítására nevelőtelepet létesít öt ÁFÉSZ. Erre a célra 700 ezer forint beruházást irányoztak elő. A most befejeződött ötéves terv időszakában a szakcsoportok, kisterr melók zöldségtermelését csaknem 800 ezer forinttal támogatták a fogyasztási szövetkezetek és a megyei szövetség. De — amint a számok bizonyítják — az eredmény sem maradt el. Őt év alatC; 90 milliód termelés A zöldség- és gyümölcs- termelés mellett jelentős állattenyésztést is végeznek a háztáji gazdaságok a fogyasztási szövetkezetek segítségével. A baromfi- és víziszárnyas-tenyésztéshea! évente 1 millió 200 ezer naposállatot adnak el. A tartáshoz, hizlaláshoz szükséges szemes és keveréktakarmányokat is igyekszenek helyben biztosítani. !gy az idén már 1150 vagonra növekedett az árusított takarmány mennyisége. A. megye falvaiban 101 szak- ■ csoportnak, mintegy 5000 tagja van, akik zöldségtermeléssel, nyúl- és sertéstenyésztéssel foglalkoznak. Évente több ezer sertést, 140 vagon nyulai, 45 vagon mézet, 150 vagon zöldségfélét, 4—5 vagon baromfit és 3 millió tojást adnak át a lakosság ellátására. Termelésük értéke öt év alatt meghaladta a 90 millió forintot. Szakcsoportom ki*ül A fogyasztási szövetkezetek feladatkörébe tartozik a zöldség-, gyümölcstermeltetés és -felvásárlás is. Jelentős erőfeszítéseket tesznek a hatvanas évek végén bekövetkezett termeléscsökkenés megállítása érdekében. így az 1971. évi 630 vagonról ez évben már 950—1003 vagonra növekedett a zöldség-gyümölcs felvásárlása. Mindez elsősorban az utóbbi két év erőfeszítéseinek eredménye. Ennek ellenére még nem kielégítő a gyümölcsfélék felvásárlása. Űj tervek öt évre Burgonyából, zöldségből és gyümölcsből 1250 vagon felvásárlására számítanak öt év múlva. Ennek érdekében a felvásárlás feltételeinek anyagi, technikai fejlesztésére is gondolnak, s öt év alsói 25 millió forintot ruháznak be. Ugyanakkor évente SOSO millió forint értékű műtrágya, növényvédő szer és háztáji kisgép forgalmazását irányozták elő, s mezőgazdasági szakáruház létesítését tervezik Hevesen, Hatvanban, Pétervásárán és Füzesabonyban, (Következik: Biztatás helyett — több támogatást!) Szabó Lajos Gyuriké Géz* riportsorozata. A Nagy-tó faluja Ügy hívják, hogy: Nagytó. Már az öregek öregjei sem emlékezhetnek vissza arra, hogy nagy volt-e ez a tó, vagy csak kacsaparadicsom, de a név mindmáig fentma- radt. Traktor járja, az agronómia tudománya műveli, kenyeret ad a boldogiaknak a Nagy-tó, ez a jól termő határrésze a falunak, de a neve csak fentmaradt e régi, de a mai arra járó idegen számára csalóka formában. Ez a Zagyva és a Galga közé zárt falu néha már ko- nokságnak tűnőén őrizte és őrzi ma is hagyományait. A jót is és talán azt is, azokat is, amelyek nem csendülnek össze szép harmóniába a ma valóságával. A holnap igényeivel még kevésbé. Ha valaki ezt a szépséges falunevet hallja: Boldog — mire gondolhatna másra, mint a — boldogságra. Amelyben ugyan egykoron kevés része volt a falubelieknek, de amelyben mindig is bíztak és hittek, sőt érte munkás két kezükkel mindent igencsak meg is tettek. S ez a munkáskéz adta meg a falu tulajdonképpeni hírnevét és formálta ki mai arculatát. Igazán csak a poros polcokon és a sárguló papírok között otthonérző hely- történészek tudják, hogy Boldog neve a jó emlékezetű III. Béla — ama negyediknek a nagyapja — idején, már a XII. században feltalálható. Kajánul meg lehetne jegyezni, feltalálható, de hogyan és hol? Meri akkor még a Boldogasszonyfalva név bukkan elő és ráadásul Hatvan határában, az úgvne- vezett k'steleki részen lelhető lett volna fel az ..ősfalu”. Am maradjunk csak még egv kis ide'g a térkénnél és ama bizonyosságnál, hogy jgc&dogasszonyíalva igenis (Fotó: Gyurkő Géza) őse volt a mai és ide települt falunak. A XVII. század térképein az a terület. ahol most már szemet hökkentőén sorjáznak a vadonatúj cifrás épületek — ó, nem házak: épületek! —. mocsaras, nádas, erdős — tocsogós világot rajzolt fel a korabeli térképész. Ide, a két folyócska közé, erre a szittyós, zsombokos, helyenkint feneketlen mélységű vízivilág közepére menekült Boldogasz- szonyíalva, vagy hogy inkább annak megmaradt néhány családja a török elől, természetesen. A hatvani bég. a lófarkas zászló, a félhold árnyékában nem sok boldogság jutott a hajdaniaknak. Hátha itt: Boldogon! Ott. ahol most a templom áll. meg a taná'sháza és mellettük átellenben az ts- Ibola, sas® a nyolcezer üsőtetes könyvtár épülete, ott volt az első települése immáron Boldognak. Es erre már hiteles feljegyzések is vannak. Aztán haladtak a századok, jöttek a törökök után az osztrákok, urak után újabb urak, a Grassalkowitsok után a Hatvani-Deutschok. De a Lukácsoknak, a Dudásoknak, a Képeseknek, a Medveczki- eknek, mindazoknak a régieknek, akik vagy közvetlenül Boldog legrégibb családjaihoz tartoztak, vagy egy faluból ide, avagy egy faluval odébb települtek is, mégis megmaradva a Galga- vidék sajátos világában, nos. számukra állni látszott az idő. pedig az valójában haladt. Megcsapolták a vizeket, meg’rtották a satnya erdőket. kiirtották a nádat, a sást: kellett a jó termőföld. a boldogoknak is kellett volna. Igaz, volt itt néhány nagygazda, meg vagy húszharminc középparaszt is, de már a középparasztok gyermekei is kénytelenek voltak, ha kicsit is fölösen voltak odahaza, cselédnek szegődni. Hogyne kellett volna cselédnek, kubikosnak mennie a néhány holdas kisparaszt gyermekének? Hatszáz család kapott földet, mintegy 800 hektárt ösz- szesen, 1945-ben. Másutt ez a föld, ennyi rög nem sokat ér. Hiszen egy családra átlagban másfél-két hektár, ha jutott, nem lévén nagy határa a községnek, ha nagybirtokosa volt is mindig, fölösen is. Ám itt, ezen a tájon, ahol a szorgalomhoz szakértei em. és mindkettőhöz egy olyan növény is társul szegődött, mint a paprika, ezen a tér Hon, e hármas összefogásból jómódú élet alakult ki. o o o o Es ezzel tulajdonképpen el is jutottunk napjainkhoz. A ma gondjaihoz. Nemcsak egy ember, de egy közösség jelene sem érthető meg, jövője meg aligha jelölhető ki, ha nem ismerjük a múltját. Történeti múltját is, történelmét is. Mert a kettő nem mindig fedi egymást. A történet jobbára csak kronológia, a történelem mélyebb összefüggéseket tár fel. A történet, jelesen Boldog története, nyomon követhető az okiratokból. Ám a ma itteni világát csak abból a történelemből lehet kikövetkeztetni, amely áthömpölygött e kis településen is, amely történeti dátumok csomópontjaiba görcsösödéit néha, de amely mindig elválaszthatatlan volt és elválaszthatatlan természetesen ma is. az egész ország volt és leendő sorsától. A cifrán, sőt csicsásán, de igen módosán felépült házak kapuin még ma is, különösen az ünnepeken, de a csendes hétköznapokon is néovi- seletes férfiak, asszonyok lépnek ki, hogy a templomba induljanak. És az a legérdekesebb, hogy itt még mindig — elsősorban természetesen az idősebbek körében — nem népviselet a bársonyruha, a piros, fekete színei a hímzett virágnak, hanem „a" viselet. A több mint háromezer lakosú község a hagyományokat legjobban megőrző települések sorába tartozik. A hagyomány megérzése a viselet, a vallás, a befelé forduló falu óvatos kitekintése a világra, a kemény elzárkózás még a más falubeliük».» szemben, még a mxsr szádokkal szemben is, ma már lehet nevetséges, fentmaradt „részei” lehetnek anakronisztikusak, mint ahogyan azok is, de megmosolyogni, még kevésbé nem kinevetni valók. Lebecsülni és lekezelni meg végképpen nem. A szoros, kemény faluközösség vallása és szokásai köntösbe öltöztette minden egyes tagját, mert másképpen hogyan is maradhatott volna fenn tatárjárás és tö- rökdúlás, német átok és két világháború után úgy, hogy alkotó, teremtő erejét nemcsak megőrizte, de napiaink jó politikai, társadalmi levegőjétől érintve, lm meg 1® újította. Nem kevés emberrel váltottam szót, járva az immáron nagyra nőtt falut. A kép, amely ennek nyomán kialakult bennem a községről, az, hol jól illik a valóságos utcaképhez, hol meg első ösz- szehasonlításra meghökkentő módon idegen tőle, mintha más festő és más ecsettel festette volna meg. Más szóval: az anyagi és szellemi valóság nem mindig fedi egymást, eltávolodik, néha úgy tűnik, hogy össze sem tart, ölelkezni sem tud, vagy óhajt. Mintha az anyagi javak kétségtelen bőségét nem kivetné a szellemiekben való ilyetén gyarapodás. A lét határozza meg a tudatot. Ez a marxista alapigazság nem lenne fgaz Boldogon és Boldogra? (Folytatjuk.) MmMO Január csetőct&j' ,
