Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-15 / 12. szám

Ma t-ste Ősbemutató Sziklafal Kertit» Ákos s'ínművp az é ri «/ính^ban Meszléry Judit, Gyöngyössy Katalin és Demeter Hedvig a színmű egyik jelenetében (Fotó: Jármay György) Képem von a Gilgames-erosz Az év első negyede számos tévéjáték bemutatóját ígéri. Képernyőre kerül a Gtlga- mes-eposz, az emberiség minden valószínűség szerint első fennmaradt eposza. A háromezer éves történet a barátság, a szerelem, az élet és halál, a tevékenység és halhatatlanság nagy kérdé­seivel vívódó embert ábrázol­ta A tévéváltozat alkotói: János Antal dramaturg és Rajnai András rendező. Zím- re Péter—Makk Károly So­ltom bűne című tévéjátéka egy mindenre kész, szemfüles fotóriporter története, akit a nagy téma jobban érdekel, mint az élet. Lakásán rejte­get egy bujkáló gyilkost, hogy így- életközeiben fotóz­hassa le a ritka szituációt. Végül azonban nemcsak a gyikos kerül rendőrkézre, hanem a riporter is bűnhő­dik. Palotai Boris „Zöld dió” című tévéfilmjében egy ka­maszlány szigorú-ironikus te­kintete előtt „vizsgázik” a felnőttek világa. Papp Dániel „Muzsika az éjszakában” című tévéjátéká­ban a század eleji Magyar- ország egyik kisvárosának furcsa figurái állnak elénk. Kisszerű életükből, beszür­kült sorsukból már kitörni se vágynak. Egy szobor felállí­tásának lehetősége, s az érte remélt díj azonban megmoz­dítja életük állóvizét. Kabay Barna Karinthy Frigyes mű­veiből készített „Hőköm színház” címmel produkciót, amely az író humorának fi- lozófikus mélységeit kívánja felmutatni. Sós György „Köznapi le­genda” című műve, amelyet Félix László rendezett a tévé számára, Ament János szo­katlan válóperének és ugyan­csak furcsa házasságkötésé­nek históriája. Az öreg gyári söprögető az élet egyszerű dolgaiban sem igazodik el könnyen, a perrendtartás la­birintusában pedig csaknem teljesen elvész. Vészi Endre „Inkognitóban Budapesten” című tévéfilmje egy vidéki író-olvasó találkozóra kíséri el hősét, az 50. éve felé járó sikeres írót. Csík Gyula „Cselédsírbolt” című tévéjá­tékénak témája: egy koráb­ban jól dolgozó tsz-elnök vé­letlenül fölfedezi, hogy csa ládjának ősei nemesi címer­rel dicsekedhettek. Az író a mai úrhatnómságot, a tovább­élő dzsentriszokásokat állítja pellengérre szatirikus-humo­ros formában. A „Nyitott könyv” Fenákel Judit „Dokumetumok V. M.- ről” című riportregényét mu­tatja be a vidéken élő és küszködő festőművész sorsá­ról. Ugyancsak a Nyitott könyv-sorozatban láthatjuk Krúdy Zsuzsa Apám, Szinbád című könyvét, amelyet szá mos dokumentum. megrázó vallomás, eddig ismeretlen, lapokban kallódó riport tesz különösen érdekessé. A Nyi­tott könyv útikalauza ezúttal Karinthy Ferenc. (MTI) Művelődési program a füzesabonyi járásban Mint ahogyan korábban már beszámoltunk olvasó­inknak, hosszú szünet után igazi alkotói légkör költö­zött az egri Gárdonyi Géza Színházba, ahol új magyar dráma született. December eleiétől próbálták a művé­szek Kertész Ak«s Szikla­fal című színművét, mégpe­dig a szerző jelenlétében és közreműködésével. Decem­ber 14-1 lapszámunkban- Oíen a Sziklafalról címmel riportot közöltünk, amely­ben a szerző mellett nyilat­kozott a négy szereplő is. így olvasóink előtt bizo- nvára nem ismeretlen ez az új magyar dráma. A főpróba pihentető szü­netében Illés Istvánt, a ren­dezőt kérdezem: — Mit jelent a rendező számára egy ősbemutató, egy olyan mű színpadra ál­lítása, amelynek nincs még előtörténete? Illés István még ad né­hány utasítást — valamit állítani kell a világításon, vigyázni, hogy időben jöj­jön be a magnó, majd „na­gyon jó lesz, gyerekek” nyugtatja a színészeket —és csak azután válaszol. — Ritkán adatik meg a rendezőnek, hogy eredeti művet először állítson szín­Meghiilt A pallia CiiriNiie padra. Tulajdonképpen min­den rendezés felelősséget je­lent, hiszen a már "koráb­ban játszott műveket is mindig új értelmezésben kí­vánja színpadra állítani a rendező s arra törekszik, hogy hozzáadjon valamit el­képzeléseiből, a mi életünk­ből. De azért ezek a mű­vek már élnek,- pontos szín­padi változatuk van, hallot­tunk, olvastunk róla, vagy- éppen láttuk az előadást, s a rendező pontosan tudja, hogy mit akar másként hangsúlyozni, vagy változ­tatni. Egy Csehov-műnek. vagy Shakespeare-bemutató- nak, vagy akár egy több­ször játszott magyar drá­mának kialakult már az ér­tékrendje. De egy ősbemu­tató itt és most születik. Ilyenkor nemcsak a ren­dező, hanem a színészek fe­lelőssége is óriásira nő, hi­szen így, együtt, szinte mon­datról, mondatra, szituáció­ról szituációra értelmezzük a szöveget, formáljuk a jel­lemeket. Mi persze — azt hiszem, beszélhetek a színé­szek nevében is — nagyon szeretjük Kertész Ákos új drámáját, amelyben egy nagy veszekedés pergő'.üzé- ben feltárulkozik négy em­ber élete, Jelleme, kapcso­lataik kuszasága. A Szikla­fal tulajdonképpen úgyne­vezett társalgási darab — persze a szó jobbik értel­mében —, de amely izzik a feszültségtől, az emberi in­dulatoktól, hiszen egy kor­szak létezésének, az emberi kapcsolatok formáinak le­hetőségeit kutatja, mégpe- lig egyszerű, életszert esz­közökkel. Ennek a drámának pél- iául nincs hagyományos ér­elemben vett negatív hőse Az írót nem a rossz, a becstelen emberek Izgatják, hanem azok, akiket nyu­godtan sorolhatunk a ren­desek, az igazak közé. Itt mindenkinek igaza van, a maga módján. Anyuskának aki rosszul ismerte a fíáfj Hannának, aki Kornél fel­fedezettje és első felesége volt, de igazi asszonya so­ha; őszintén emberiek a bu­tikos Anny érzései is, bár ő megvásárolta magának a népszerű művészt, de ké­sőbb megszerette és gyere­ket szült neki; és milyen szép, és egyszerű igazságot képvisel Róza, a negyedik, aki minőségileg különbözik a többitől, mert nem bo­nyolítja feleslegesen az éle­tet. tudja a nagy titkot, az adás titkát, s épp ezért kap egy szép életet. — Azt szokták mondani, hogy könnyebb a klassziku­sokat rendezni, mert abba már a szerző nem szólhat bele. Mit jelentett a rende­ző és a színészek számára ez az alkotói együttlét az íróval? — Izgalmas feladat az író jelenlétében dolgozni. A szí­nészek számára pedig egye­nesen bátorságot jelent, hi­szen a szerző próbáról pró­bára igazolja, hogy valóban az van a szerepben, amit eljátszanak. Egyébként Ker­tész Ákos ideális partner, aki nemcsak jó író, hanem tud szituációkban gondol­kodni, ismeri a színpadot, s a próbák során bátran ja­vít, sőt húz is a szövegen. A Sziklafal egyébként az egymásért, vagy az egymás mellett élő emberek kap­csolatáról szól. Ügy gondo­lom, e dráma születésénél ml is valamennyien egymá­sért éltünk, dolgoztunk. Es természetesen a közönsé­gért, a sikerért... ■ér Szereplők: Demeter Hed­vig, Gyöngyössy Katalin Meszléry Judit és a vendég Pécsi Ildikó. ősbemutató ma este a Gárdonyi Géza Színházban. (márkusz) (Tudósítónktól): Poroszlón, a művelődési ház januári programja sokfé­le lehetőséget kínál a felnőt­teknek és fiataloknak egy­aránt. Rendszeresen működik a népdalkórus és a citera- együttes, az ifjúsági és a gyermekklub. Rendszeres a tanulók körében a zongora­oktatás í$. Eredményes hely- történeti gyűjtőmunkát vé­geznek á honismereti szak­körben, a reggeltől estig tar­tó szabás-varrás tanfolya­mon pedig betanított mun­kásképzést folytatnak. Az is­meretterjesztő előadásokat kisfilmek vetítésével szem­léltetik a népfrontklubban, a honismereti szakkörben és az újlőrincfalvai vegyes klub­ban. A közelmúltban az Ál­lami Bábszínház művészei adtak szórakoztató műsort a poroszlói gyermekeknek. Sarudon az általános isko­lával közösen kialakított program- és munkarend sze­rint működik a klubkönyv­tár. Tartalmas a gyermek-, az Ifjúsági és a nők klubjá­nak programja is. Eredmé­nyesen működik a dolgozók iskolája és a tanulók körében az orosz nyelvi szakkör. A szülőknek pedagógiai elő­adássorozatot rendeznek. Mezőszemerén — művelő­dési otthon nem lévén — az általános iskola ad helyet a népművelésnek. A tanulók­nak orosz nyelvi, fotó-, báb- és gépjárműbarát szakkörök működnek, az öregek napkö­zi otthonában pedig a nép­rajzi szakkör kezdte meg munkáját. A téli hónapokban a körze­ti orvos és a pedagógusok részvételével több egészség- ügyi és pedagógiai ismeret­terjesztő előadás hangzik el a nők klubjában és az iskolá­ban. Füzesabonyban, a Járási Művelődési Ház az idén is sikeresen működteti a dolgo­16 45-21 50 ü Baljár Televízió estje A külföldi televíziók estje sorában ezúttal a Bolgár Te­levízió mutatkozik be, sokfé­le, sok műfajú komoly és szórakoztató filmmel, az or­szág tájait, történelmét, mű­vészetét, kultúráját illusztrá­ló műsorokkal. Szó esik a bolgár—magyar közös vállal­kozásokról (A barátság táv­latai 18.20), az Intranszmasról és az Agrcmasról. Járunk a bolgár tengerparton (Bulgá­ria ma 18.40) és a Rodope hegység híres épületei között (Kőből és fából... 17.45). A főműsorban A fehér kéz cí­mű játékfilmet veíítik 20 05 perces kezdettel. A film té­mája egy kisfiúnak a ke­gyetlen, embertelen világnál való ismerkedése. A film költői eszközökkel, szinte szavak nélkül jeleníti meg a történetet, csak a film kife­jezési eszközeivel — képpel, arcjátékkal, mozgással, a helyzetek drámaiségával. zók iskolájának hetedik és nyolcadik osztályát, A nők körében népszerűségnek ör­vend a díszítőművész szak­kör, ezenkívül képzőművé­szeti, honismereti, valamint bélyeggyűjtő szakkör is. Az öregek, a gyermek- és az ifjúsági klub ugyancsak hasznos szórakozási, művelő­dési lehetőséget nyújt. Si­kerrel folytatja munkáját az Erkel Ferenc munkáskórus, valamint a népi tánccsoport és az irodalmi színpad is.‘ Mezőtárlcányban a közel­jövőben alakul meg a helyi értelmiségiek klubja. Az isko­lában'a szülőknek pedagógiai előadássorozatot rendeznek, ezenkívül a művelődési ház citeraegyüttese, a gyermek­klub, a barkácsszakkör, a nők, a fiatalok és a nyugdíja­sok klubja nyújtanak a kü­lönböző korosztályoknak mű­velődési lehetőséget. Császár István SIMON EMIL: Örvények Mint a lapok hírül adták, Oxford környéki otthonában elhunyt Agatha Christie, a bűnügyi regény műfajának egyik iegismertebb művelő­je: 85 esztendős volt. Önma­gát értékelvén nemrégiben kijelentette: É’etművemnck nem tulajdonítok különösebb jelentőséget. Regényeim egyedüli célja a szórakozta­tás volt. (Néoúiság telefotó — AP—MTI—KS) 191 ti. január 15-, csütörtök í A hőmérséklet a város bel­területén mínusz négy, a kül­területeken mínusz nyolc fok körül lesz — mondta a rá­dió. A fiú nevetett. — Egy ok­kal több, hogy hazakisérje­lek. — Miért? — kérdezte a lány. — Mert eltévedhetsz és megfagyhatsz. Vagy farka­sok támadnak rád. — Jól van, a sarokig eljö­hetsz. — A kapuig. — A sarokigl Néhány órája ismerték egy­mást. a tánc forgatagában kerültek össze, most élték a rácsodálkozások, a felfedezé­sek perceit. — Menjünk — mondta a lány. Kimentek az utcára, meg­borzongtak a csípős szélben. — Fussunk — javasolta a fiú. Egy darabig szaladtak, ki is melegedtek. Aztán las­san ballagtak, mindketten azt kívánták, hogv bárcsak mi­nél tovább tartson az út. Tagjaikban még meg-meg- mozdult a tánc, fejükben dörömbölt a zene. Néha egv- egv dallam szabadult ki be­lőlük, halkan dudorásztak. Sokáig mentek a hallgató, üres utcákon. — Egy lányt a kapuig kell kísérni, tgy tanítja az illem — mondta a fiú. — Jó. majd legközelebb — felelt rá a leány, kissé ide­gein. A fiú annv’t tudott a lány­ról. hogv Lenivel Agnes a neve. s az Izzóban betaní­tott mőczer^sz. A lánv meg azt tudta, hogv a fiút Paksi Józsefnek hívják, s hagy technikus egy gépgyárban. Egész este sokat bolondoz­tak egymással, de személyes dolgaikról ennél többre nem voltak kíváncsiak. — Miért nem ma? — ma- kacskodott a fiú. A lány sokáig gondolko­zott. — Ha mindenáron tu ti­ni akarod: a nagynéném mi­att. A családi ház, melyben lakunk, az övé. Megfenyege­tett, ha késő este fiúval lát csatangolni, kitagad az örök­ségből. Tudod, nagyon öreg már, álmatlanságban szen­ved, gyakran fél éjszakákon az ablakban leskeiödik. — Miért nem dug kolostor­ba? — Hová? — kérdezte a lány mert pontosan nem is­merte a szó értelmét. — Valamikor voltak efféle intézmények, ahol az apácá­kat nevelték. Tudod, ők so­sem mentek férjhez, nem foglalkoztak evilági ügyek­kel. — Mit tegyek, ha ilven? Nem bánthatom meg. A szü­leim is őt pártolják. Odaértük az utca sarkához. A lány finoman, ai1® érintve arcon csókolta a fiút. Jóska megsimogatta a kezét. — Vasárnap négykor a Bem mozi előtt. Rendben? — Aha — mondta bele- egvezően a lány. Aztán elsi­etett. A fiú n^zeri utána. Ág­nes is visszafordult egvszer, intett a fiúnak, hogy men­jen már. Jóska kilépett az utcai lámpa fényköréből, egy darabig meghúzódott az ár­nyékban, majd óvatosan a lány nyomába eredt. De már csak villanásnyira látta, az­tán eltűnt a szeme elől. Messzinek látszott még a vasárnap, a fiút már kedden elfogta a türelmetlenség. El­ment Ágnesék utcájába, ahol a lány felszívódott a sötét­ségben. Két ház állt egymás mellett; egy barátságosabb családi, meg egy hórihorgas, emeletes bérkaszárnya. Jós­ka — a lány elbeszélésére emlékezve — az előbbi ka­puján csengetett. Elszánta magát, hogy minden áron bejut a házba. Kis idő múl­va idősebb asszony nézett ki a kérni előnvíláson. — Mi tetszik? — Lengyel Ágnest kere­sem. — Nem lakik itt — mond­ta az asszony. — De... nekem okvetlenül beszélnem kell vele. Ne tes­sék rólam azt gondolni, hooy aU.'le kalandor vagyok. Tisztességes szándékkal jöt­tem, és... — Jól van, jól van — ne­vetett a néni —. de miért mondja el mindezt nekem Az a Hslány valóban nem 1 kik ebben a házban. — 1 ehetetlen. — ö mondta a c' — Igen, & — Hogyan fest az a lány? Írja le. — Geszte­nyebarna, nagy, szürke szem. Közép­termetű. Kissé gyorsbeszédú. — Lengyel? Aha, tudom már. Itt, a szomszéd ház­ban, az üzlet­helyiségben laknak. A Gú elké­pedt. — Az űzi... Köszö­nöm — mondta csüggedten. Egy darabig habozott, mit tegyen, az*tn 1 elment Vasárnap mégis megje­lent a találko­zón, s a lány is pontosan be­futott — Szereted a szabadsá­got? — kérdezte a fiú. — Persze. — Akkor gyéréi — Meg­fogta a kezét, húzta maga után. Felszálltak egy busz­ra, vagy félórás utazás után kiértek a városból. — Itt szálljunk le — mondta a fiú. Szokatlanul enyhe, naoos té­li vasárnap volt. Körös-körül kertes házak sorakoztak. Ta­lálomra befordultak az egyik 'it-'ába. A végén egy straod- ürdöhöz értek. Nyitott ka­puszárnyát nyikorogva mos­datta a *£&, Bementek. T,ehangoló lát­ványt nyújtott az elhagyott kabinsor. Lesétáltak a me­dencébe. mely hatalmas, ki­fosztott kökoporsóhoz hason­lított. A fiú a falónak tá­maszkodott, nézte a lányt, aki fel-alá járkált a betonon. — Sz.retsz úszni? — kér­dezte a fiú. «— Szeretek. — És a nénikéd? — Tessék? — nézett rá meglepetten Ágnes. aztán hirtelen azt mondta: — Ja, a nénikém? Tudod, ő már öreg az ilyesmihez. (Folytatplg)

Next

/
Thumbnails
Contents