Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-13 / 10. szám
Szellemi urbanizáció Azt mondják, a nem is oly távoli jövőben az emberiség túlnyomórészt városokban fog élni. így lesz-e vagy sem. arra a demográfusok is másmás feleletet adnak. Annyi' máris tény, hogy amíg a világ lakossága évi két száza- ' lékkai nő, addig a városi lakosság számának növekedési üteme meghaladja a 4 százalékot. Ma már tucatnyi (tízmillión felüli) óriás metropolis létezik, s a jelenlegi négymilliárd ember közül kétmilliárd városokban él. Az ezredforduló utáni időkről alkotott becslések igen tág határok között mozognak, és elborzasztóan hangzó 13—18 milliárdos számokat is emlegetnek. Nemcsak a mai S3 De teljesen felesleges ilyen messze előrenézni, a városiasodás napjainkban mindenki által érzékelhető folyamat, amelyet a közlekedés, az ipartelepítés, a mezőgazdaság iparszerűvé válása, s a mindezekkel együttjáró lakosságtömörülés ösztönöz. A mai 83 magyar város és tucatnyi városjelölt ehhez képest nem magas szám, de ismert dolog, hogy a városiasodás nem korlátozódik ezekre a helységekre, hanem úgyszólván valamennyi jelentősebb települést érint. Az utóbbi másfél évtizedben végrehajtott nagyarányú vidéki ipartelepítés nálunk nein az egyensúlyi helyzet megingatása, hanem inkább egy egészségesebb urbanizációs egyensúly kialakulása irányába hatott. A meghonosodott technika, az úthálózat, valamint a településszerkezet szempontjából elmaradott helységek százai léptek a városiasodás útjára. Magyarul: ez a falu és a város közötti aránytalanul nagy különbségek csökkenéséhez vezetett. A főként település-szetkezeti és műszaki-technikai jellegű urbanizációnak azonban, szocialista körülmények között. céltudatos és tervszerű szellemi urbanizációval kell párosulnia. Vagyis a lakosság városi és falusi rétegei között iskolázottságban, szak- képzettségben és műveltségben meglevő különbségeknek kiegyenlítődése irányában kell haladniuk. Ameny- nyiben e két területen megbomlik az összhang, az különféle zavarokhoz vezet, például ösztönzi az egyik területről a másikra vándorlást. 1 Értelmiség mindenütt A szellemi urbanizáció tehát előtte járhat a demográfiai-műszaki városiasodásnak. , sőt figyelembe véve a városfejlődés anyagi korlátáit, ez a folyamat gyorsabbá is ■ válik. Az egyetemes és általános kiegyenlítődés úgyszólván minden téren kedvez az ilyen folyamatnak. Például az új ötéves tervben általánosan rátérünk a negyvennégy órás munkahétre. Az ipari és mezőgazdasági munkaformák a gépesítés következtében tovább közelednek egymáshoz, a mező- gazdasági munkák egyre nagyobb része követel az iparival egyenlő szintű szakképesítést. A televízió, a rádió, a sajtó a világban, az országban történt eseményeket ugyanabban az időpontban sugározza vidékre, mint városba. A város közellátási, művelődési és kulturális intézményei, a jobb közlekedéssel, csaknem olyan mértékben szolgálják ki a falvak lakosait, mint a városokat. Ma még a különbségek igen nagyok is lehetnek város és város, s még inkább falu és város között. Például a tízezer lakosra jutó középiskolások száma az 1972 évet .nézve Győrben 1009, Miskolcon 1058, viszont Hódmezővásárhelyen csak 422, Cegléden csak 344. Az ezer lakosra jutó könyvtárállomány Pécsett 2940, Szegeden 4181, viszont egészen kis helységekben, mint például Encs 5064, Lenti 4710. Meglepően kiegyenlített például a városok és nagyközségek között a - televízió előfizetők száma. Csak egyetlen összehasonlítás. Ezer lakosra számolva Budapesten 251, Szigetváron 247, Martfűn 222. Versenyre kelhet a naggyal Természetesen, ezek az adatok csak bizonyos irányzatokat jeleznek, a teljes képet ennél jóval bonyolultabb kölcsönhatások alakítják. Nyilvánvaló, hogy az iparszegény vidékek kulturális ellátottság és fejlődés szempontjából általában jóval hátrányosabb helyzetben vannak, mint a gyorsan fejlődő körzetek, nem is szólva az alföldi tanyavilágnak a szétszórtságból eredő nehézségeiről, vagy a dunántúli aprófalvas körzetek gyorsan fogyó lakosságú településeinek olykor romló művelődési feltételeiről. De még ezeknek a történelmileg hátrányban levő körzeteknek a beszámításával is megvan a lehetőség rá, hogy a szellemi urbanizáció gyorsabban és nagyobb lendülettel hatoljon előre, mint az adott helységek anyagi fejlettsége. A következő tervidőszakban gazdaságunk település- fejlesztésében is szigorúan csak olyan célokat tűzhet maga elé, amelyek arányban állnak az ország teherbíró képességével. A tervek, elgondolások elé tehát anyagi szempontból ésszerű korlátokat kell állítani. Lehet tehát, hogy közigazgatási státus szempontjából egyelőre nem lesz annyi új város, mint amennyi a pályázó és jelölt. A szellemi urbanizáció előtt azonban nyitva a pálya. Rangja és értéke osak emelkedni fog. Rózsa László Gondok és távlatok a háztájiban (II.) ember számol is99 Makiár, ez az Eger-völgyi község, mindig híres volt a környékén az állattartásról. — Ahogy végiggondolom — mondta Pályer Mihály, az andornaktályai Egervölgye Termelőszövetkezet makiári üzemegységének növénytermesztési brigádvezetője — valamikor nem volt olyan ház Makiáron, ahol legalább egy tehén és egy-két növendék, valamint egy-egy fias- disznó ne lett volna. Még néhány évvel ezelőtt is csaknem 100 tehén járt ki a háztáji csordában a legelőre. — Es az idén? — Most? Jó ha van 30 az egész... Valahogy elment sok embernek, családnak a kedve az állattartástól, különösen a sertéstartástól. Több ismerősöm is van, közöttük olyanok, akik ugyan nem termelőszövetkezeti tagok, de mindig tartottak állatokat a munkájuk, vagy a nyugdíj mellett. Az utóbbi időben egymás után felszámolták kis gazdaságukat. o o o Tóth Ferencet Makiáron mindig a bátor, vállalkozó szellemű gazdák között tartották számon. Ö is azok közé tartozott, akik mindig tartottak állatokat a ház körül. — Itthon rendezkedtem be sertéstenyésztésre 9 évvel ezelőtt — kezdi a beszélgetést. — Általában 8—10 anyakocánál nem tartottam soha kevesebbet, de volt olyan év is. amikor 13 kocával bajlódtam. Kellett a kiegészítő jövedelem, hiszen betegségem miatt az olajosoknál leszázalékoltak, de egyébként is szerettem az állatokkal foglalkozni. Evenként 160—170 választási malacot adtam el, s mellette minden évben 15—20 mázsa hízósertést is . átadtam az állatforgalminak. Küszködtem. kínlódtam velük, még kant is vásároltam s hoz-, zám jártak a környékbeli sertéstartó, gazdák is, amikor a községben nem volt apaállat. A kutamból szivattyúval „házi vízvezetéken” szivattyúztam a vizet az istállóba, mert egyébként sem az itatásukhoz, sem az ólak tisztán tartásához nem lett volna elegendő erőm és időm. Amikor ezt a falkányi állatseregletet kihajtottam .a kertembe, addig a feleségem tisztította az ólakat. Később vásároltam egy házi darálót S is, amelyet villanymotor hajt. Ugyanis, volt olyan időszak is, amikor Demjénből kellett korpát és keveréktakarmányt vásárolnom, mert itthon nem lehetett kapni. Az ilyen eset egyre gyakrabban ismétlődött, hogy pénzemért sem kaptam sem takarmányt, sem fuvarost. A termelőszövetkezet nem vállalkozott, a magánfuvaros pedig igen drágán hozta haza a szükséges takarmányt. Őszintén megmondom, most már teljesen belefáradtam. Az idén eladtam az összes anyakocát, a kant is, s most még a másoktól vásárolt süldőkből hizlalok, de jövőre azt se tartok egy darabot sem. — A takarmány ellátási zavarok miatt hagyta abba csupán ezt a tevékenységet? — Elsősorban azért. Nem lehet azt elmondani, hogy mit érez az ember, amikor a majd száz malac, hízónak való és anyakoca éhesen ordít az istállóban. Sorba járja még az ismerősöket is ennivalóért, mire néhány napra valót össze tud szedni. Arról nem is beszélve, hogy nem egy esetben előfordult — és ez így van napjainkban is —, hogy mire az- állatok megszoktak egyfajta tápot, a következő héten egy egészen más minőségű érkezett, s bizony időbe tellett, mire „átálltak”. Es az ilyen esetek nem az egyenletes súlygyarapodást, hanem az ellenkezőjét eredményezték. Egyszóval beleuntam, az egészbe. Ugyanakkor az is igaz, hogy számol is az ember. Ezt arra mondom, hogy olvastuk az újságból: 1976-ban 1,50-nel felemelik a sertés felvásárlási árát, de azt is tudjuk, hogy a takarmány, ára legalább ilyen mértékben emelkedni fog. Ezzel bizony nem ösztönzik egyáltalán a sertéstartó gazdákat, , hiszen a felvásárlási ár emelésénél még nagyobb mértékben növekszik az állatok takarmányozási, ellátási költsége. Így aztán haszon nélkül kinek van kedve hozzá ...? Említhetek még egy másik okot is, ez is velem történt. Az állatforgalmi a maximális felvásárlási árat a 90 és 110 kiló közötti súlyú sertésekért fizeti. Egyik alkalommal az átvett hízó 87 kilogrammos volt, egy másik pedig 117 kilót nyomott. A 87 kilogrammosért éppen ezért három forinttal, a 117 kilogrammosért pedig 2,20- szal kaptam kilogrammonként kevesebbet. Kérdezem én, hogyan lehetne olyan pontosan szemre megsaccol- ni a súlyt, hogy az embert ilyen több száz forintnyi kár ne érje emiatt a néhány ki-, lós súlydifferenciáért? Nem csinálom, dehogy csinálom tovább, meg is vénültem, s ez is oka szerintem annak mindenütt, hogy egyre kevesebb a sertés a háztáji gazdaságokban, hiszen a mai fiatalok már falun sem ebben nőttek fel. Inkább valami szakmát tanulnak, gépekkel dolgoznak, eljárnak itthonról. Magunkra vagyunk hagyatva, különösen azok, akik nem termelőszövetkezeti tagok, mert bennünket akár terményvásárlásnál, akár fuvarnál, vagy a kert megszántásánál, csak a végére hagynak ... o o o — A fiatalok? Véleményem szerint nem igaz, hogy nem foglalkoznának szívesen a munkájuk mellett a kisüzemi termeléssel, akiknek mess egyébként Boltív akácfából Különös megoldást alkalmaznak Harkányban a fürdő egyik medencéje tetőszerkezetének építésénél. Akácfából készítik a csarnok boltívét, mert a fémet hamar .megeszi” a fémsókban gazdag harkányi víz. A tetőszerkezetet Vittmaim Gyula erdő- és Pluzsik András faipari mérnökök tervei alapján, rétegesen ragasztott gerendákból készítik eL, " (MTI fotó — Ba jkor József felv. — KS) Munkásőrök zársz Imaifása Ünnepi egységgyűlést tartott az egri Láng Sándor zászlóalj Minden évben értékelik a munkásőr-alegységek és -egységek tagjai munkájuk, kifelelő gazdasági udvaruk, kertjük van. Sőt, még bizonyos befektetésekre is hajlandók lennének, ha ennek hosszabb távon az értelmét látnák — mondta Makiári István Nagytályán, aki egyébként alig harmincéves, s máris „utána van” néhány év nem éppen kedvező tapasztalatainak. — Négy évig foglalkoztam hízókkal — folytatja —, de abbahagytam. Meguntam a sertéstápért való szaladgálást, s az sem megy. a fejembe, hogy a gépek világában nálunk miért csak úgy szántják fel a kiskertet, a pénzünkért, ha szüretelni is elmegyünk bizonyos napokat a termelőszövetkezetnek? Szóval, én abbahagytam. úgy döntöttem. hogy ezután inkább zöldségtermesztéssel foglalkozom, mégpedig fólia alatti primőrtermesztéssel. Remélem,- hogy itt kevesebb nehézséggel kell megbirkózni... — Nézze, uram, annak, akinek nem pottyant az ölébe örökség, vagy nincs valami jó protekciója, annak dolgoznia kell a munkája mellett itthon is — mondta Zaránkon Urban István, aki ugyancsak fiatal ember. s gátőri munkája mellett évek óta tehenet tart. — Megéri ? — A munkát nem számolja az ember, s ha valami betegség vagy egyéb szerencsétlenség nem éri az állatait, akkor szép pénzt kap egy-egy növendékért, vagy hizóbikáért. Igaz, én nem tudom egyelőre bővíteni a szarvasmarhatartást, mert ahhoz állandóan itthon kellene lennie valakinek. A tehén az még csak megvan, mert napközben kijár a legelőre, reggel és este adódik munka a fe.iéssel. És a tejből származó bevétel jöhet egyelőre számításba. Később valahogy mégis szeretném én is bővíteni ezt a. tevékenységet, különösen ha módom lesz a korszerűsítésre, a legnehezebb munkák gépesítésére ... (Következik: Hogyan segít a termelőszövetkezet?) f aludt Sándus képzésük, szolgálati tevékenységük, s az egész magas rendű társadalmi munkájukat átfogó szocialista verseny eredményeit. Az idén a megyében elsőnek az egri Láng Sándor munkásőr zászlóalj rendezte meg ünnepi egységgyűlését a Finomszerelvény- gyár kultúrtermében. Vasárnap délelőtt, pontosan fél tízkor kezdődött a gyűlés, amikor Kovács László, zászlóaljparancsnok jelentést tett Ármán Aurélnak, a munkásőrség Heves megyei parancsnokának. A Himnusz elhangzása után dr. Nagy Sándor, az egri városi pártbizottság osztályvezetője köszöntötte az egys^; munkásőreit, s az ünnepség vendégeit, közöttük Schmidt Rezsőt. a megyei párt-végrehajtóbizottságának tagját, az MSZMP Egri Városi Bizottságának eső titkárát, Nagy György II. elvtársat, a Munkásőrség Országos Parancsnokságának képviselőjét, dr. Varga Jánost, az Egri Városi Tanács elnökét, valamint a társ fegyveres erők, illetve az üzemek, vállalatok, intézmények, gazdaságok képviselőit. Ezután Kovács László zász- lóaljparancsnok számolt be az 1975. évi kiképzési év eredményeiről, a szocialista versenymozgalom tapasztalatairól, és beszélt az elkövetkezendő feladatokról. Elmondotta többek között, hogy az 1975-re előírt feladatokat az egység megoldotta. s ismét bebizonyította ezzel, hogy képesek a város munkásőrei feladatuk magas szintű ellátására. Társadalmi munkájukban nagy segítséget adnak a pártszervek és -szervezetek, illetve a gazdasági vezetők. A városi párt-végrehajtóbizottság tagjai rendszeresen látogatják a foglalkozásokat, figyelemmel kísérik a munkásőrök kiképzését. A vállalatok közül kiemelte se- gítőkeszségük dicséretes volta miatt, a Finomszerelvény- gyárat, a Csepel Autógyár egri gyárát, a Heves megyei Szolgáltató Vállalatot, a Volán 4. számú Vállalatát és a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatot. A feladatok végrehajtását fémjelző megyei második helyezést az egri Láng Sándor munkásőr zászlóalj érte el. Az erről szóló oklevelet Ar- mán Aurél megyei parancsnok adta át Kovács László e^ségpar&ncaöoknafc. A kitüntetések és jutalma!? átadása során a Szolgálati Érdemérem tizenöt éves fokozata kitüntetésben Lányi Kálmán, Farkas Károly, Bajzát/» Loránd, Erdélyi Lajos, Csanádi János és Gyenes Mihály részesült. A kitüntetés tízéves fokozatát 23, a Munkásör Emlékérmet 11, a Kiváló parancsnok kitüntetést négy és a Kiváló munkásőr kitüntetést 13 fő kapta meg. A szocialista versenymozgalomban az egység leg- jóbb alegysége címet, a vándorzászlót és az oklevelet (immár másodízben) a Csepel Autógyár egri gyárának munkásőr kollektívája érte el. A területi parancsnokság legjobb közvetlen szak- alegysége címet, a vándorzászlót és az oklevelet ezúttal a megyei közvetlen ellátó alegység kapta meg. Az ünnepségen felszólalt Schmidt Rezső, tt városi párt- bizottság első titkára is, aki ismertette az elmúlt esztendő decemberében megtartott városi párt-vb-ülés állásfoglalását a városi munkásőr zászlóalj éves tevékenységével kapcsolatban. — Aktivitás, fegyelem és lelkesedés jellemezte a munkásőröket feladataik végrehajtásában — mondotta többek között. — Ez önként vállalt kötelezettség teljesítéséért tisztelet és megbecsülés illeti őket. Az eddig eltelt esztendők eredményei alapján a munkásőrök élvezik a megyeszékhely .polgárainak bizalmát, akik nemcsak a társadalmi munkában, hanem munkahelyükön, a termelésben és a közéleti tevékenységek során is megállják helyüket. Az ünnepi egységgyűlés végén Diószegi Lajos a leszerelő és a tartalék állományba vonuló munkásőrök nevében szólt, majd a rendezvény dr. Nagy Sándor zárszavával ért véget. JUrflQ SOT* JsaHár 13« kedá
