Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-13 / 10. szám
A bőség öröme A tévékritikus is néző, legfeljebb érdeklődőbb néző, de lehet, hogy ez sem így igaz, hanem csalt úgy, hogy: kötelességből is néző. így aztán akkor sem kapcsolhatja ki a készüléket, amikor, mint néző, legszívesebben azttenlül például egy óriási film volt Hogyan lehet ezt kis- filmnek nevezni a köznapi fogalmaink szerint, és miért kisfilm a rajzfilm, amely ugyanezen a kedd estén szórakoztatta a nagyérdemű közönséget? Mindez a fogalmi Jelenet Rodolfo Usigli A né, legföljebb némi átkot mormoghat magában és fo- gadkozhat, hogy ezt úgy, de olyannyira úgy megírja, hogy televízió legyen a talpán amelyik meg nem sértődik miatta. Aztán, amikor leül az írógép elé az ember, hogy a hét egyik vagy másik figyelemre méltó, vagy arra is alig műsorát boncolgatni kezdje, lehűlt már az első méreg, marad az igyekvés a józan mérlegelésre, a tisztességes hangra, megértve: a legjobb szakács sem főz mindig egyformán. És nehogy azt higgye a kedves olvasó, hogy igaza van a címnek, miszerint a bőségnek lenne öröme: annak is csak gondja van. A mögöttünk múlttá vált hét gazdag és változatos programjai váltva kínálják, hogy foglalkozzék vele az, aki tévékritikára adta a tollát és a fejét Ám melyik legyen az a műsor, melyik az a gondolat, amely külön is megkívánja, hogy róla, vagy vele kapcsán eltöprengjünk mi: nézők? A tévétorna , amelyet az idősebbek is elkezdhetnek, például már régen és ismét megérett arra, hogy méltatást kapjon e lap hasábjain. Mert azt ugyan nem tudom, hogy hány ország televíziója foglalkozik közelebbről az emberi egészség és távolabbról (?> az emberi élet megmentésével — nem frázis ez bizony — lehet, hogy egy sem. De azt a történelmi érdemet nem lehet a magyartól elvindikálni, hogy nemcsak egy egész népet akar tanítani tudni, de tanítani élni is. A mindennapos esti öt perc sok családnál már kőzete és családi szertartás, gondolom, más családoknál még inkább a viccelődés tárgya, és lesz, marad nem egy olyan család, ahol bár a szükség és a lehetőség adva lenne kondícióban, de „lelkileg” képtelenek átállni az egészséges mozgás ötpercnyi örömére. Feljegyeztem magamnak a megírandók közé. már csak azért is, mert képtelen vagyok megfelelő címet, nevet adni e műfajnak, nos, szóval feljegyeztem a Kishlmek % nagyvilágról szőlő és sorozatnak szánt összeállítást is, mint a feltétlenül megemlítendőt. „A változó Ázsia” sorozat ezen be6% MjxsfiiziUi üfifc Január U, kedd szélhámos című tévéjátékából. probléma csak azért és any- nyiban érdekes, hogy igen sok embert — érthetetlenül — ez a megfogalmazás tart távol ezektől a hallatlanul érdekes, izgalmas, és a maguk rangján és területén bármely játékfilmmel felérő alkotásoktól. Az elmúlt hét meghozta a befejezést egy francia tudományos filmsorozat — nevezhetjük ezeket egyenként kisfilmeknek? — befejezését is. Jacques Cousteau A tenger titkai című, érdekes, érdemes és helyenként lebilincselő tudományos filmsorozatáról van szó. Igaz, hogy ebben a hat részből álló sororzatban is találkoztunk soha nem látott tudományos érdekességekkel, ám az is igaznak tűnik, hogy most nem sikerült túlszárnyalnia a kapitánynak és társainak sem tudományos érdekességekben, sem a víz alatti felvételek szépségében és izgalmaiban, a víz alatti világ meghökkentő pillanatainak bemutatásával a régebbi filmjeiket Szolgáljon ehhez jogos mentségükül, hogy hazai bemutatkozásuk sorrendjét nem ők szabták meg és még az is: nehéz felülmúlni egy olyan sorozatot például, amely az emberi fantáziát mindig borzongató és tudományos érdeklődését izgató témáról szól, mint a bálnák élete vagy a félelmetes cápák világának bemutatása. És talán még egy, ám óvatos megjegyzés: úgy érződött, különösen ebből a sorozatból, hogy Cousteau kapitány elhivatottságában és szent megszállottságában, néha, mintha az ember elé helyezné az állatokat. Mintha nem az ember és az állatvilág kompromisszumát keresné, hanem inkább az ember visszaszorításáért küzdene. Nincs ez kimondva így filmjeiben, de talán nem is homályosan, hanem eléggé határozottan ez érezhető ki belőlük. Így is kár, hogy végük, s csak az a vigasz: lesz még tudományos filmsorozat a tenger világáról a Magyar Televízióban. Az állatvilágról mindenképpen. Sőt. már készült is egy kisfilm szombat estére állatról, mégpedig a kutyáról. Ez a Kufyabai című televíziós jelenet volt, amelyben Plútó, a kutya és Páger Antal, a műköszörűs játszott el közösen, az ember számára igen nehéz, a kutya számára játékos szerenet. á kutya, ha nem beszél, az természetes. sőt az a termesze tes. Ám. ha egy öreg műkő szőrűnek kell hallgatnia fél ártott is tovább. ■Pásét lágyén e talpán, begy a történet ne kókadjon az unalom vizébe. Dicséretükre legyen mondva, „mindketten" mindent elkövettek a tévéjelenet sikeréért, volt ötlet Is, mozgás Is, de volt azért vonta- tottság is. öt perccel kevesebb több lett volna. De jobb mindenképpen. A szélhámos Való igaz — a televízióújság músorajánlatával kell egyetérteni —, hogy Európa- centrikus az irodalomszemléletünk. Ám ezért bennünket, átlagolvasót, film- vagy televíziónézőt hibáztatni, aligha lenne helyes dolog. A helyes az, ha ezt a bizonyos Európa-centrikusságot könyvkiadóink, filmforgalmazóink, jelen esetben a televízió is például, a maga eszközeivel igyekszik felszámolni. Rodolfo Usigli mexikói író müvének televíziós bemutatása éppen e tekintetben örvendetes, még ha nem is tud szabadulni az ember attól a gondolattól: ha ilyen ritkán, akkor miért nem markánsabb képviselőt! Ezzel ugyan nem akarom csökkenteni az író „aktuális” tévéjátékának erényeit, még ha ezek az erények néha olyan közhelyekben is fogalmazódtak meg, miszerint semmi jóra nem vezet a hazugság. Esztergályos Károly rendezése kissé bizonytalannak tűnt, helyenként olyan érzése lehetett a nézőnek, hogy műfajilag sem tisztázott: mi is történik a képér, nyőn. BArdy- György Navar- roja például az operettkulisszákból lépett elő és a jó öreg Caesar Rubio — aki életét adja egy hazugság valóra váltásáért és megneme- sítéséért — harci környezete is, mintha inkább egy vígjáték nem éppen jól megfogalmazott figurái lennének. Mensáros László meglehetősen egyedül küszködött a családjával is. Még Békés Rita volt az, aki elhitetően formálta meg a feleség alakját. A bőség öröme? A bőség zavara: ez volt az elmúlt hét visszaemlékezése a kritikus számára. Bár mindig ez a zavar zavarná a munkámat! Gynrkó Géza WEVVm A Mnnkisklub januári természettudományos fél órájának témája az anyag volt A sorozat szerkesztői: — Egyed László és Simon- f f y Géza — a Budapesti Konzervgyár dolgozóit, fizikust, csillagászt, orvost, filozófust hívtak meg a beszélgetésre. A feltett kérdések — Mi az anyag? Anyag-e a fény? Elektromosság? Gravitáció? Van-e élő anyag? — körbejárták az indító feltevést: Az anyag elpusztíthatatlan. A háziasszony a ruhaanyagra, a főzési alapanyagokra, a kézzel megfogható, tárgyként tapintható dolgokra gondolt A beszélgetés során, ha nem is tctelszerűen, de sok megállapítás tisztázta a Föld és a Világmindenség anyag- szerűségét: A fény is anyag. A világ anyagát tekintve egységes. Az égitestek anyaga olyan, mint a Földé. A Föld szilikátvegyületekből ált Anyag minden, amivel valamiféle kapcsolatba kerülünk. Ha az objektív valóság anyag, akkor az a mozgás, a tér és idő, a gravitáció is. Mindennapi gondjainkat érintette a következő kérdés: Az élő anyag biológiai egyensúlyát nem borítja-e fel a környezetszennyeződés és kemlzálás? Dehogynem — mondta az orvos. „Ilyen szempontból a legnagyobb bajok vannak. Mi, szárazföldi élőlények már elvesztettük jogunkat az élethez, mert szárazföldjeink több oxigént fogyasztanak, mint amennyit ugyanezen a száraz területen a növényzet helyreállítani ké-í pes. Azt, hogy élünk, azt' egyedül a tengereknek köszönhetjük, mert jelenleg a tengerek zöldje az, ami most még ellátja oxigénnel a Föld élő világát Az oxigénhióny- nyal egy ideig még csak megbirkózhatnánk, de ennek A csónak partot ért A kalapos férfi lekiáltott az evezősnek: — Álcoft küldött értem? Watfordnak hívnak, — Nem küldött engem senki — felelte a csónakos. — Ot dollárt fizetek, ha átvisz hozzá a birtokára. _ Ot dollárt? Na jő, csak lassan szálljon be, mert elég bizonytalan a csónakom. , —. Ha nem tudja, hol van Alcott birtoka, majd én eligazítom — mondta a kalapos férfi —, habár elég sűrű a köd. Hej, hiszen a csónakban viz vanl — Kitart a partig — — mondta az evezős. —Ha azonban nem esik nehezére, kilapátolhatja a vizet a kalapjává 1. — Rossz viccei vannak — válaszolt a kalapos férfi, és jobban megnézte a csónakost. — Nem ismerjük mi véletlenül egymást? — Már hogyne ismernénk! Egyszer régen halálra Ítéli, Watford bíró úr. Watford figyelmesebben megnézte a férfit. Az ember nagyot húzott egy lapos üvegből, aztán a bírót is megkínálta. Az azonban undorodva visszautasította. — Látom, nem emlékszik rám. Edward McSorley vagyok. McSorleyt, a vasáruüzlet tulajdonosát azzal vádolták, hogy megölte a feleségét. A tárgyalás folyamán azt hangoztatta, hogy. ártatlan^ felesége él és virul, megszökött a bankból rabolt pénzzel. — De hiszen emlékszik arra a tanúra, aki bizonyította, hogy fojtogatta a feleségét — mondta a bíró. — Az ablakon át látta a jelenetet. ! — Már a tárgyaláson elmondtam, hogy Maudie cselgáncsozott és néha megengedtem neki, hogy rajtam gyakoroljon. — Na, mindegy, megúsz- tad halálbüntetés nélkül. Most már igazán elmondhatnád, hogy mit tettél a holttesttel. — Könyörgöm, ne nézzen így rám. Nem öltem meg a feleségem, mégis 25 éviga börtönben rohadtam miatta. Maudie ma is él. — Es most miért járkálsz errefelé? Bosszút akarsz állni Alcott ügyészen, vagy rajtam? — Nem hibáztatom én sem őt, sem önt. Csak tetszik nekem ez a hely. Sehol egy lélek. Megszoktam a magányt a börtönben, itt tudok békében gondolkodni. Miért ijedt meg tőlem? Nem vagyok én gonosztevő, senkit sem tudnék megölni. Maudie már jóval veszélyesebb nálam, egyszer láttam, amint egy csapással eltörte egy ember orrát. Érdekli, hogyan ismerkedtünk meg? — Ha szükségét érzed, elmondhatod. — Valószínűleg tudja, hogy a családomban hagyománya bankrablás. Magául A hiánya miatt egyre növekszik a szénmonoxid mennyisége. Ez veszedelmes gáz, amit bizonyos Ideig belélegézhe- tünk, de jelenléte érrendszeri elváltozásokhoz vezet. A tömeges szívinfarktus-megbetegedések száma, ezek állandó emelkedése erre vezethető vissza.” Azokban a megállapításokban, hogy az anyag tulajdonságaiban, térben és időben végtelen, a beszélgetés visszautalt a decemberi témára, a halhatatlanság lehetőségeire. Ilyen formán: Egy-egy faj élettartama hatalmas idő. A legprimitívebb lények évmilliárdokat élnek. Nem is pusztulnak el, csak átalakulnak. Mindez a földtörténettel függ össze. A hatalmas méretű ösállatok azért degenerálódtak, mert megváltozott a környezetük. „A mai zsurlók legfeljebb méteres, másfél méteres nagyságúak. A korpafüvek, páfrányok harminc méter magasságot is elértek. De visszafejlődtek, mert a megváltozott környezethez képtelenek voltak alkalmazkodni. Hatalmas méretük miatt a vízellátás, tápanyagszállítás nehézségekbe ütközött, s túlfejlődve, épp ezzel a túl- fejlődéss^l járultak hozzá önmaguk elpusztításához.” (Juhász Árpád) Persze, az élet örök, és az életet az élet tartja életben. Mindez hatalmas körforgás eredménye, mert ahhoz, hogy élőlények jöjjenek létre és azoknak megint utódaik, szükséges, hogy felhalmozott szerves anyag visszakerüljön a tiszta vagy elszennyezett bioszférába, a talajba, vízbe, levegőbe, ami innen felvéve, az állatvilágba kerül. Az állatok elhullásával mindez visszakerül a földbe. A növények és állatok újra születnek s közben fejlődnek. Az élőlények e magatartására utalt Hortobágyi protároztam, hogy kifosztok egy bankot. Maudie pénztárosnő v9lt az egyikben. Egy nap odamentem hozzá és a fülébe súgtam, hogy adja elő a pénzt, különbén lelövöm. Nem tudtam, hogy nagyothalló. Rám kiáltott, hogy beszéljek hangosabban és így a bankrablásból nem lett semmi. — Ezt nem mondtad el a bíróságon. — Nem örültem meg, most már azonban elmondhatom, mert a büntetést úgyis leültem. Napokig nevettem magamban felsülésemen, és Maudie, a pénztárosnő sehogy se ment ki a fejemből. Egy este megvártam a bank előtt, elhívtam vacsorázni. Eljött velem. Jócskán felöntöttünk a garatra és én, úgy pityókásan, elmeséltem neki, hogyan akartam kirabolni a bankot. Nagyon jót nevettünk, aztán Maudie azt mondta, sajnálja, hogy elrontotta a tervem, de a következő alkalommal segít nekem. —r Bankot rabolni? —■ Természetesen. Elmondta, ráunt már arra, hogy fizetéséből nyomorogjon. Szép ruhákat szeretne, utazni, világot látni. Ami ugyan a ruhákat illeti, rajta sem a selyem, sem a bársony se segítene, végtelenül csúnya. Furcsa módon azonban nekem mégis tetszett, kedveltem a társaságát. — Es akkor pénzt loptál a bankból, ahol dolgozott? — Nem mindjárt. Napról napra megvártam Maudíe-t a bank előtt, tervezgettünk. A lány minden kis folyosót ismert a bankban, az ősz- szes titkos átjárót, a páncél- szekrények helyzetét, nyitásuk, zárásuk időpontját. És mielőtt még feleszméltem volna, feleségül vettem Mau- die-t. Mondhatom, remek pár voltunk! Azt hitte volna az ember, hogy hálás lesz azért, hogy egy jóvágású férfi csúnyasága ellenére feleségül veszi. De tévedtem Közben kész lett a tervünk, kiraboltuk a bankot. A fesszor egy kísérlete, amlfee* szilvásvárad! talajalgákat vizsgált mesterséges körülmények között. Arra kerestek választ, hogyan megy lassan tönkre ez az életközösség. Ki'lenc-tíz hónap múlva azonban azt tapasztalta, hogy a zöld algák csodálatos módon elkezdtek szaporodni (A szaporodás idejét csak stopperrel lehetett mérni.) Mi történt itt? Azokban a hetekben — háromszoros frontátvonulás, földmágnességi zavarok idején — ezek a szervezetek vészreakcióként így akarták átélni a számukra kedvezőtlen körülményeket, autóspo- rakkal szaporodtak tovább. Kísérlete is utalt az élőlények, az anyag megmaradásának, fejlődésének vagy visszafejlődésének lehetőségeire. A rádió nagy előadótermének tudományos ismeretterjesztő előadásai, párbeszédei milliókhoz jutnak eh Fontos természettudományi alaptényeket tisztáznak, elért tudományos eredményeket közvetítenek, de nem cáfolnak balhiedelmeket A decemberi órán a hibernációs a legutóbbin a környezet és ember viszonya tette volna lehetővé másféle nézetek megismerését is. A valóság könnyebben megismerhető ellentétes vélemények közlésével. Mivel itt összefüggő előadássorozatról van ázó, egy-egy új téma vizsgálata előtt szükséges lenne visszautalni — akár néhány mondatban — a korábbira s a beszélgetések befejezéseként a tanulságok összegzésére, Színesebbé, elevenebbé tenné az akadémia félóráit (roppant szűk ez a műsoridő), ha más szakterület tudósat, kutatói, írók, képzőművészek is megszólalhatnának a párbeszédekben. Ä társadalomtudós, történész, futurológus, szociológus, demográfus véleménye csak elmélyíthetné egy-egy probléma tisztázásáig hiszen a dolgok összefüggnek. Az anyag, a mozgás, $ lét, a társadalom, a környezet legalább annyira témája az írónak, művésznek, mint geológusnak és botanikusnak. Az anyagi világ valóban oszthatatlan. — ___ Ebergényt Tibor volt, mintsem remélni mer° tűk volna. — Az eltűnt pénz rejtélyét a mai napig sem fejtettük meg — szólt közbe a bíró. —; Nem is találhatták meg, hiszen Maudie magával vitte. Elszökött, engem meg szépen a pácban hagyott. Igaz, akkor mégnem tudhatta, hogy gyilkossággal vádolnak majd emiatt, de az újságban olvashatott róla. Azt hiszi, hogy megsajnált? Eszébe sem jutott. Utazott, felkapott üdülőhelyeken parádézott, élvezte a lopott pénz adta kényelmet. Mihelyt azonban szabadon bocsátottak, felfogadtam egy magánnyomozót. Egy-kettőre megtalálta Maudie rejtekhelyét. Tudja, mit csináltam? Elhajtottam mellette autómmal, kihajoltam, r$- biosolyogtam és integettem neki. De nem álltam meg. Ez éppen elég volt ahhoz, hogy lelkiismer el-furdalás kezdje gyötörni, és megijedjen, hátha bosszút állok rajta. Azonnal másik városba költözött, én utána. Üldöztem, amíg zsákutcába nem került. — Talán csak nem akarja megölni? — Mondtam már, , hogy nem vagyok gyilkos, nem emelek kezet rá. Van a gyilkosságnak más módja is. Maudie most teljesen tőlem függ. En viszek neki élelmet és mindent, amire szüksége van. De egy szót sem szólok hozzá. Hallgatok, nem nézek rá, csak kirakom a csónakból az élelmet és máris elevezek... Igen, Maudie itt van a közelben, egy magányos kis szigeten, ahova soha senki nem megy. Ereznie kell, mit jelent az egyedüllét. Tulajdonképpen jobb helyzetben van, mint én, mert nem fogja 25 évig kibírni... Bíró úr. készülődhet, itt vagyunk Alcott birtokánál, Megmondhatja neki, hogy Maudie él, én ártatlan vágyók, de azt tanácsolom, hogy többet egy szót m msm&m, ______ — - (
