Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-11 / 9. szám

»Talán a szíve visszahúzza...*

Elégedettebb óvónők, dajkák, konyhai dolgozók

Januái 1-tői magasabb tize test kapnak

Mint kötőjel a mondatban, olyan a szép új iskola Al- debrő és Tófalu között. Amaz a szavakat, a kétszintes, hosz- azúkás épület pedig, a két községet köti össze úgy, hogy egyben önállóságukra is figyelmeztet. Fent, az emeleten a nagyobbacska nebulók, az iskolások igyekeznek barátságot kötni a tudományokkal, az alsó szint apró birtokosai azonban nem törődnek efféle gondokkal. Igaz. korai is lenne, hiszen még csak ovisok. Gondtalan, kedves énekük hangja a zárt ajtón is kiszűrődik a folyosóra.:

JZsip-zsup, kenderzsup ha megázik, kidobjuk..

Az óvoda jelenleg 3S apróság második otthona, egy kicsoportosé és egy nagycsoportosé. A gyerekek aranyosak, nézni ia, hallgatni! is gyönyörűség, ahogy kéz a kézben körbe járnak, énekelnek. Köztük lenni, őket nevelni — nagyszerű hivatás!

Icuka néni. Tóth Vásárhelyi Zoltánná, a vezető óvónő kiéli a körből, egyik dajkájára bízza a kicsiket, és a betegeskedő olajkályhával fűtött szűkös irodában folytatja az éppen csak megkezdett beszélgetést.

— Nagyszerű hivatás. De higgyék el, nagyon-nagyon fáradt vagyok. Most például teljesen egyedül foglalkozom a gyerekekkel. Van ugyan két kartársnőm — ők képesítés nélküliek —, de mindketten betegek, így egyedül maradtam és nagyon-nagyon fáradt vagyok. Sokszor úgy érzem reggelenként, hogy fel sem bírok kelni, csak hogy ezt én nem tehetem meg.

Tóth Vásárhelyiné 33 éve képesített óvónő. Jelenlegi fizetése — napközi vezetői pótlékkal együtt — 2900 forint Két fiatal kolléganője 1200, illetve 1300 forintnál tart. Bizonygatni, aligha szükséges mondani, hogy mennyire kevés ez.

— Az biztos — mondja a

vezető óvónő —, hogy a pénzzel mindig zavarban voltam. Egy darabig nem is igen törődik ezzel olyan nagyon az ember. De sokáig persze nem megy. Nemcsak nekem, másoknak sem. Volt például egy képesített óvónő kollégám, Manyikra. Tízévi munka után egyszer azzal jött be hozzám, hogy — „Nézd, leuka, nem csinálom tovább. Elmegyek.”

És úgy is történt elment Pedig szerette a gyerekeket jó óvónő volt, de nem bírt kijönni a fizetéséből. Most kávét fóz egy eszpresszóban, valahol Mezőkövesd mellett és talán a szive visszahúzza. a megélhetése azonban lényegesen jobb.

— A kormányhatározat értelmében .januártól emelik az óvónők fizetését.

— Igen, mi is hallottunk róla a rádióban, meg a tévében, de többet egyelőre nem tudunk. Pedig itt a január, már el is múlt az első Két csak értesítést nem kaptunk még Állítólag tíz ázásai ék lesz. Ez nem sok, de nagyon ránk fér. Pedig nem is vagyunk mi nagy igényűek. Vagy talán túlzás azt kívánni, hogy fizessenek meg bennünket, ha nem is jobban, de úgy, mint a munkást, akinek e gyerekére üt~ gyázunk?

Sára Mihályné már kevésbé pesszimista, ö Horton vezető óvónő és bár sokkal több részletet szintén nem tud, annak nagyon örül, hogy a fizetésemelés lényegében elintézett ügy. Ök jelenleg 19- en vannak — óvónők, dajkák, konyhai személyzet —■ és természetesen szintén nagyon várják munkájuk megbecsülésének anyagi elismerését

—- Ügy tudjuk — mondja

—, hogy az óvónők maximum 300, minimum 200 forint fizetésemelést kapnak. Igaz, nem lesz valami sok így sem, de azt is tudjuk, hogy egyelőre nincs többre lehetőség. Ugyanakkor képtelenség volt mindeddig, hogy óvónőt — igaz, képesítés nélkül — mindössze ezer forint , alappal vehettünk fel. Most kérdem én, mit lehetett várni ettől?! Kinek volt kedve jönni... ?

Pedig, akiben csak egy kis hivatásszeretet van, az biztosan nagyszerű lehetőségeket talál Horton. A községben ugyanis a szó szőre* értelmében közügy az óvoda. Saját gondjuknak tekintik az érdekelt szülők, a termelőszövetkezet, a környező intézmények és talán leginkább a tanács vezetői így számolhatunk be arról,

hogy éppen moot bővítik a

község központjában nemrég épült óvodát, és a munka nagyszerűen megy. A szakmunkások, kisiparosok már a belső térben dolgoznak, és átadás után legalább 15 évig non lesz helyhiány a horti óvodában.

— A tanácstitkárunk különösen szívén viseli az óvoda ügyét — mondja a vezető óvónő —, rengeteget segít, szervez, meg is választottuk tiszteletbeli — óvó bácsinak.

— Ml pedagógusok va gyünk — hallottuk Aldebrő- Tófaluban és Horton is —, éppen úgy, min« a tanítók, tanárok. As övékéhez hasonlítva azonhan mindeddig nevetségesen kevés volt • bérezésünk. És ugyanez a helyzet, ka túlóráról vagy szabadságról van szó. A mi túlóránk forintban kifejezve alig fele annyit ér, mint a tanítóké, a szakszervezetünk pedig már évek óta harcol azért, hogy mint ők, mi is 38 nap szabadságot kapjunk, de eddig semmi eredmény: továbbra is csak 24 napnál tartunk.

Mindeme gondok mellett

most a derűt, a feszültség enyhülését Jelenti, hogy ez év január l-től felemelik az óvónők és minden más óvodai alkalmazott fizetését. Igaz, a közlöny megjelené- eéig pontosat senki sem tud. így Inkább csak találgatnak A pesszimistábbak szerint minimális lesz a fizetésemelés, a nagyon derűlátók azonban szép összegről beszélnek. Az igazság bizonyára a kettő között lesz valahol. s reméljük, hogy a többség megelégedésére. És ez a szempont annál kevésbé hanyagolható el, mivel igen sok embert érint: csupán Heves megyében 1200-ra tehető az óvónők és az óvodai alkalmazottak száma.

Róluk van ezó, óvónők, dajkák, konyhai dolgozók munkájáról és még Inkább a rájuk bízott sok-sok kis életről, akiket — ha váltókat kevesebb gond nyomja — még több szeretettel, még több örömmel formálhatnak, nevelhetnek, mindnyájunk érdekében.

B. Kan Tibor

A tudósok száma hal év énként megkétszereződik

Ismeretes, hogy ma a tudomány határozza meg századunk jellegét. Ha a Földön valaha is élt tudósok számát 100 százaléknak vesszük, a szakemberek véleménye szerint közülük 90 százalék ma él és dolgozik. Bár a tudományos-technikai forradalom , világjelenség, kifejeződési formái, mozgatóerői és társadalmi következményei lényegesen eltérőek a különböző társadalmi rendszerű országokban.

A szocializmusban a tudományos-technikai forradalom fő jellemző vonása a tervszerűség. De vajon tervezhetők- e a tudományos felfedezések? A kérdést nem így kell feltenni. Lehet és kell is tér- ~~ vezni a tudomány távlati fejlesztését éppen úgy, mint az éves, vagy ötéves kutatási terveket — vallják a szovjet tudósok. Ezeket a terveket maguk a tudósok készítik el, de közben szigorúan figyelembe veszik az egész szovjet állam előtt álló legfontosabb konkrét feladatokat és közreműködnek azok megvalósításában. Az ilyen tervezés nemcsak az élőerők és anvagi erőforrások koncentrálását teszi lehetővé a fő irányban, de a tudományos-műszaki feilődést is meggyorsítja, s' lehetővé teszi a különböző területeken kutató tudósok egyesítését egy egységes folyamatban, le hetősée nyílik az alkalmazott kutatási eredmények koo-di- nálására és ezek az eredmé1976. jaaair 11, vasárnap

nyék a gyakorlatban gyorsan meg is valósíthatók.

Ebben a folyamatban vesető szerepet játszik a Szovjet Tudományos Akadémia, és éppen ez az, amiben gyökeresen eltér más hasonló intézménytől — így pl. a londoni Királyi Társaságtól vagy a Párizsi Tudományos Akadémiától.

Az ország tudománypolitikájának meghatározásában, vagy kutatásfejlesztési kérdésekben ezek a tudományos intézmények csupán mint konzultatív szervek működnek. Többségük nem is rendelkezik saját tudományos kutatóintézettel, bár egyes laboratóriumok, könyvtárak és levéltárak a tulajdonukban vannak. A Szovjet Tudományos Akadémia, mint a Szovjetunió legmagasabb rangú tudományos intézménye, hatalmas anyagi-technikai bázissal rendelkezik. Míg 1940-ben a Szovjetunió az egész nemzeti jövedelmének 0,8 százalékát (300 millió rubelt) költötte tudományos kutatásokra. az elmúlt öt év alatt a költségvetés 4 százalékát fordítják erre a célra. Ez évente kb. 16 milliárd rubelt tesz ki.

Az UNESCO adatai szerint a Szovietumó területén él a világ lakosságának 8 százaléka. Ugyanakkor a Szovjetunióban élő tudományos munkatársak és mérnökök száma — kb. 5 millió —. ami megfelel sa egész földkerekség tudományos munkatársai

34 százalékának. Összehasonlításképpen elegendő megemlíteni. hogy a nyugat-európai országokban él bolygónk lakosságának 9 százaléka, de az itt dolgozó tudományos munkatársak száma az egész világ tudósainak csupán 14 százaléka.

A Szovjet Tudományos Akadémia irányítja a szovjet tudósok valamennyi alapvető kutatását a természettudományi és a humán ágazatokban. Ezenkívül országos szinten koordinálja a tudományos terveket. Az Akadémiához 250 tudományos intézmény tartozik, ezenkívül 14 szövetségi köztársaság rendelkezik saját, nemzeti tudományos akadémiával, s itt újabb 400 tudományos intézet működik.

Felmerül a kérdés: vannak-e átfedések a tudományos akadémiák munkájában? Nincsenek! Itt azok a kutatások és ágazatok kerülnek fejlesztésre, amelyek az adott köztársaság számára a legfontosabbak. amelyek megfelelnek az ottani természeti viszonyoknak, a hagyományoknak és a tudományos iskoláknak. Ha valamely tudományágban vezető helyet foglal el a köztársasági tudományos akadémia, a többi köztársaság4-dománvos intézményeiben is ez a köztársaság irá^vítía a munkát, így pl. az örmény Tudományi* Akadémia m rullggáE»

astán

citrom

A Szovjetünké Tudómé

Akadémiája Botanikus Kertiének gyűjteményében található az a citromfa, amely mindenkit bámulatba ejt termésének hatalmas méreteivel. A fán termő citromok a szokásosnál ötször nagyobbak. Az érdekes citromfa Borisz Morinszon mérnök, a botanikus kert munkatársának fáradozása eredményeként hoz ilyen termést.

(APN—KS)

Udvariasságuk: példa

Kitüntetett „pilóták"

— Nem tolakodnak a fiatalok gépkocsivezetőnek, s az ö szempontjukból ez érthető is. Egy autóbusz, vagy teherautó vezetőjének a napi 2—300 kilométeres távolság megtétele után, ha otthon teszi le a kocsit, éjjel kétórán- ként be kell indítania, hogy le ne fagyjon Ilyen hideg téli időben. Műszak van, dolgozni kell szombaton, vasárnap is. Amióta a 210 óráé havi teljesítmény a kötelező, több a szabadnap, de ea sem nagyon vonzó már.

— A múltkor én is agitáltam egy fiatalembert, jöjjön hozzánk autóbusz-vezetőnek. Elég jó a fizetés, munkaruha, kedvezményes utazás Azt kérdezte: szabad szombat van? Hát hogyan volna? — mondom. — Kell menni vasárnap is karácsonykor Is Még csak any- nyit kérdezett ezután: hol él maga?

■ ■ ■ ■

Az ablakból Ide látszik az

utasok nyüzsgése a pályaudvaron. Nincs megállás, egymást érik a kocsik, s csaknem mindegyik zsúfoltan indul útjára. Az egri autóbusz-pályaudvar pihenőszobájában most a „régi” vezetők közül gyűltek össze néhány an; az utak mindennapos vándorai, akik a percekkel harcolva végzik munkájukat évtizedek óta.

■zatban, az Ukrán T. A. a

fémkohászatban és a kibernetikában, a közép-ázsiai köztársaságok akadémiái a gyapottermesztésben, az öntözésben és a napenergetikai kutatásokban játszik vezető szerepet A köztársasági akadémiák erőfeszítéseit a nagy tudományos problémák megoldásában egyesíti a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Tanácsa és koordinálja ezek tevékenységét

Jubileum alkalmából szokás az eredmények összegezése, s ez alól nem kivétel a jelen ülésszak sem. A szovjet tudomány minden ágazata abban a helyzetben van, hogy felfedezéséről, eredményeiről hosszú listát állíthat össze, s erre jogosan lehet büszke. Szerepelhet itt az első atomerőmű, a kvantum- generátor lézerek, az új, természetben nem előforduló elemek szintézise, a Föld első mesterséges holdja, az űrrepülések. Atomenergia hajt szovjet erőműveket, a „Lenin” és az „Arktyika” jégtörőket. s teszi ihatóvá a tenger vizét.

Most Helsinki után, a nemzetek közötti tudományos együttműködésnek még reáVsabb az alapja. A helsinki értekezlet záródokumentuma a nemzetköz* együttműködés fejlesztéséről szólva, a tudomány és a műszaki haladás területét is eml'ti. A tudomány nagy fokú humánus missziója kap hangsúlyt ebben a dokumentumban és telies mértékben megfelel a szovjet tudósok törekvéseinek a 'Szovjetunió Tudományos Akadémiája legjobb ha CTvomán varnak.

Viliién LJusztyíbera

Juhász Lajc*, a Volán 4.

az. Vállalat autóbusz-vezetője a cég legrégebbi dolgozója. Akkor került ide, 2S évvel ezelőtt, amikor még a vasút közúti főosztályának volt feladata a közúti szállítás szervezése. Először a háborúból ittmaradt katonai kocsikkal vitte el az utasokat. Ma egy panorámabusz kormányosa. Hatszor kapott vállalati Kiváló dolgozói kitüntetést, a közlekedés kiváló dolgozója.

— 1974-ben kaptam mega

plakettet egymillió kilométer balesetmentes vezetésért Persze, ne gondolja, hogy igazán kritikus helyzet nem adódott egyszer sem. Tavaly például, amikor csoportot vittem a Kárpátokon keresztül, nem is sejtettük, milyen jeges lesz az út. Egy lejtő tetején vettem észre, hogy lenn már keresztbe fordulva állnak a kocsik. Lefékezek, megállók én is. Egyszer csak a busz elkezdett csúszni lefelé. Szerencsénk volt, nem előre, hanem oldalt csúsztunk és fennakadtunk.

— A közlekedési morál? Hát én már elég sokat láttam, tapasztaltam az utakon és bár nem szívesen mondom, de így igaz: általában alacsonyabb színvonalú nálunk, mint a környező országokban. Fegyelmezetlenek vágyjunk. Nemcsak vezetőként, gyalogosként, utasként ia A múltkor hallottam egy esetet az IBUSZ Bécstől Bécsig útjáról. Bécs- ben egy másik, osztrák kocsiba ülnek át az utasok. Ugyanazt kezdték csinálni, amit itthon: szemeteltek, Ittak, hajigálták a hulladékot. A vezető megállította a buszt és azt mondta, egy lépést sem megy tovább, ö nem szokta meg az ilyesmit. Szóval, ilyenek vagyunk.

Bumm

— Szakma-e a gépkocsivezetés, a közlekedés? Különösen akkor volt Igazán szakma, amikor még nem ismerték el annak! — válaszol Tulák István szajlai autóbusz-vezető. — Én 18 éve ülök a volánnál, össze tudom hasonlítani a kocsik korábbi műszaki állapotát a mostaniakéval. Mennyit kellett fe- kü.lni akkor a busz alatt! Volt olyan rap, hogy nyolc defekte! szereltünk. Rossz utóken. gvenge minőségű gumikkal jártunk Persze, most is adódik. ke ’emetlenség Január elsején például csak dél korul indulhattak a kocsijaink, itt vesztegelek a pályaudvaron. Nem szórták fel az utakat, csupa ég volt mindenfelé. Az utasok persze itt dörömböltek. hc**,v m;é"t nem indulunk. Hát nz ő biztonságuk miatt nem indultunk.

— A mi műszaki ellenői zésünk sokkal alap"' abb, mint ? téhergépkoesrké, ez érthető, hiszen emb ii életről van szó De azért ige" óvatosnak kell lenni, a fékcső például egy erőset)’’) fc! -zésnél bármikor kilvukad iát. A hátam borsóik, am. tot néha az utcán látom, ko-ül sem néznek, csak lelépnek a járdáról a gyalogosok. Csikorog • iflu

nú van, ha éppen akin»

mondja fel a szolgálatot?

■ ■ ■ ■

— Van most szabad ideje?

— Hát nem sok, mert Indulnék Jászberénybe ■— mondja Szabó Imre tehergépkocsi-vezető. — A sörpalacko- zóből szállítok: egy rakodás 14 ezer üveg sör.

— Hány óra a napi szolgálat?

— 13—14 órát vagyok úton,

persze, a 210 órás havi kereten belül. Általában nyári

időszakban, meg a szállítási csúcs idején, akkor kell jobban ráhajtani. Én korábban a pesti Volánnál dolgoztam,

1964-ben kerültem ide az egri vállalathoz. Én is elhagytam már a 600 ezer kilométert, pedig ez teherautón nem könnyű dolog.

— A tehergépkocsik vezetőit gyakran vádolják azzal!, hogy túl gyorsan hajtanak ...

— Én is ebben látom a közlekedés legnagyobb gondját: sokkal több veszélyt jelentenek a kivilágítatlan kerékpárok, a vagánykodó motorosok. A Volán-kocsik vezetői mindig segítik egymást a közlekedésben, de más cégek tehergépkocsi-vezetőiről már nem mondható el ugyanez. A műszaki ellenőrzés sem egyforma színvonalú A múltkor például jött velem szemben egy teherautó, annyira billegett az első kereke, hogy azt vártam, mikor esik ki. Aa Ilyenek okozzák a leg tóba

bajt

Helyi járat. Gyakori a zsúfoltság, a késés. Mit mond erről a gépkocsivezető?

— Előfordul a csúcsforgalomban, hogy az egri belvárosban 600 métert jó tíz pere alatt tesznek meg — válaszolta Mata István. — S ha már — sokszor jogosan — panaszkodnak ránk, én la hadd mondjak el egy sztorit Nem* régiben fordult elő, hogy a megállóból kiindulva láttam, fut a kocsi után egy fiatal- asszony, gyerekkel a karján. Megálltam, fölvettem. Ezalatt leengedték előttem a sorompót a vasútkereszteződésben. Az egyik utas nekem támadt, hogyha nem álltam volna meg a sorompónál, még átjutok és nem lett volna ez az időveszteség, ö Pestre akar menni, s ha emiatt lekési a vonatot, taxival utazik, amit nekem kell megfizetni.

— Mi az utasokért vagyunk. Ezt nekünk kötelességünk tudni, s az utasok U jól tudják. Az emberek sietnek, türelmetlenek, mindenki időben akar érkezni. Mi igyekszünk elszállítani őket becsülettel. Hogy közöttük is vannak felelőtlen emberek? Biztosan Ezt mutatják is a fegyelmi vizsgálatok, meg a panaszokat követő felelősségre vonások.

■ B ■ 1

Juhász Lajos. Tulák István, Mata István és Szabó Imr* az elmúlt évben a legtöbb dicsérőlapot kapta a vállalatánál, udvarias vezetésért Udvariasságuk: példa ...

Bekeli S ón das j