Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-11 / 9. szám
r> r w y I ■• ii a nr Búcsú es koszonto A gondolatoknak nincsen lúlyuk. Nem arról vas ■só, bogy: súlytalanok a gondolatok. A szórend itt fontot tartalmat takar. Nevezetesen, hogy e legsúlyosabb gondolat is éppen annyira megmérhetetlen, mint a Jeg- súlytalanabb. A gondolatok értékét nem kilókban mérik, hanem hatásukban. Mindez a kis elmefuttatás ide kívánkozik, amikor négy esztendő után búcsúzik az újság egy rovata és vele együtt a rovatnak, az Arról van szó-nak mindig lelkes, ha nem is mindig sikeres volt frója. Négyezer ötvenkét héten át — már megint túlzásba estem: a szabadságok levonandók! —, kereken kétszáz újságban, cikkenként négy gépelt oldalnyi átlag terjedelemben, összesen tehát nyolcszáz gépelt oldalon adtam közre lapom megértő és olvasóim megbocsátó jóindulatából — a gondolataimat Ezért kellett előrebocsátanom: a gondolatoknak nincsen súlyuk. A papírok, a gépszalagok, a golyós- toliak mérhető valamik. De egy gondolat? Még kétszáz gondolat sem. Végtére is ez azonban nem is baj. Az elrohant négy esztendőre, az Arról van tzó hétről hétre megjelenő témáira gondolva, nem az elfogyott papírkilókra gondol az ember, aki író és az ember, aki olvasó, hanem kissé rezignálta a gyorsan futó időre és kölcsönösen azokra az itt megjelent írásokra, amelyekre az egyik fél titkon büszke volt míg a másik unatkozva tette félre azokat, lmom, illetőleg mondanom sem kell, hogy e tekintetben én melyik felet jelentettem. Ám, ha az eltelt majd másfél ezer nap időtartama alatt tartalmat is tudtam egyszer-kétszer nyújtani, talán már nem is voltak hiábavalóak a leírt gondolatok, és talán az is kiderült, hogy egyikük-másikuk méretlenül is súlyosnak találtatott Le sttn* est Phome merne — állítja a francia, a stílus az ember, mondja a magyar fordítás e francia megállapításról. Anélkül, bogy bölcs megállapítással vitába Is szállnék, kell megjegyeznem, mert feljegyeztem magamnak, hogy nemcsak az embert határozza meg a stílus, de egy bizonyos módon a mondandót is. Az Arról ran szó, amely, nem tagadom, igen csak a szívemhez nőtt, végül is olyan lett hozzám és velem, mint egy jó, ám önző szerető. Rabul ejtett, kordában tartott, stílusa, nyelve, hangvétele hovatovább már mondandóm »őt elmondandóm fékjévé vált. Vagy 6, vagy a mondanivaló — kellett döntenem és én önző könyörtelenséggel nem haboztam döntésemet meghozni: mondandóm és elmondani valóm a fontosabb. Ezentúl még szélesebb, ugyanakkor még konkrétabb alapról kívánok nyilvánosan e hasábokon majd tűnődni, gondolataimat az olvasót megméretésnek közreadni mindarról, amit feljegyezni érdekesnek és érdemesnek tartottam az eltelt héten. Műfajilag szélesebb és változatosabb keretek között, így tehát nyelvezetében is rugalmasabb írásokat ígérhetek majd a megértő, sőt, az engem is megértő olvasónak. Az írásokat mindössze egyetlen gondolat tartja össze, fűzi fel majd a hetek és talán az évek láncára: a közérdekű voltuk. Eddig sem akadályozott meg senki — legfeljebb saját lustaságom, vagy gyávaságom — abban, hogy nyíltan írjak, szóljak bármilyen témáról és bármilyen témához. Sőt: biztattak erre. Onnan „fent- ről” is, és csak természetes, hogy innen, mellőlem, „lentről” is. Régi anekdota, hogy megkérdik a hadvezértől, aki éppen és újból arról számol, be, mennyi ellenséget sikerült megint elpusztítania, hogy „Nekünk, tábornok úr, nekünk soha sincs semmi veszteségünk, mi mindig csak győzünk?” „Dehogy is nincs uraim — válaszolt a tábornok —, csak azt a másik oldalon mondják el.. ” Nos, ama bizonyos „másik oldaí”-t Is ml mondjuk el, mint ahogy tettük eddig is, hol félszegen, hol bátrabban, néha egészen bátran, sőt, néha és néhol már olyan bátran, mintha valaki őrülne is annak a mi tegnap volt veszteségünknek. De ne bonyolódjunk most ebbe bele. Maradjunk csak itt és annál, hogy amit feljegyeztem, pontosabban, amit feljegyezni érdemesnek tartottam és még azokból is csak azt és azokat, amiket megírni illendőnek és szükségesnek véltem, nos, csak azokat tárom az olvasó elé szíves elolvasás, megfontolás és megítélés végett. Aki ebben az országban tí, az nem panaszkodhat témahiányra. Aki Európában él, az meg lehet elégedve a témák gazdagságával. És aki ráadásul, a második évezred utolsó negyedében a Eöld nevű bolygóján él egy Naprendszernek nevezett társulásnak, az galaktikus méretekben henceghet el a témák áradó gazdagságával. Ügy, hogy voltaképpen nincs is semmi dolgom, csak fel kell jegyeznem belőlük egyet-kettőt és leírnom az önök számára. Ám Ígérem, nem galaktikus mértékkel és értékkel mérem majd írandómat. ...tehát, hogy négy év után meghalt és eltemettetett általam egy rovat az újságban, általam, aki ím nem átallok ugyanazon a helyen, rögtön a temetés után, nászra lépni az újjal. Hálátlan lennék? Inkább háládatos szolgálója a tisztelt olvasónak. Botoodt Szibériába* A természeti erőforrások hatalmas készleteivel rendelkező Észak ökológiai* szempontból egyúttal bolygónk egyik legsebezhetőbb pontja. Ez a körülmény az Észak fejlesztési perspektíváinak meghatározásában nagy szerepet játszik. Mennél magasabban húzódnak a szélességi körök, annál kevésbé stabilak a rajtuk levő ökológiai rendszerek. Északon ezek „egyszerűbbek”, mint a mérsékelt éghajlatú és déli vidékeken, következésképpen kevésbé rugalmasak, kevésbé képesek alkalmazkodni az új feltételekhez. Az Arktisz és a Szu- barktisz zónáiban a biológiai aktivitás alacsony, erősen lelassulnak a regenerál 6- tíási folyamatok, sőt maga a biológiai körforgás is. Például, amíg a középső övezetben a folyók vize 200— 300 km-es szakaszon önmagától megtisztulhat, Északon ehhez rendszerint még 1500— 2000 km is kevés. Ily módon, bár az északi vidékek viszonylag nemrégen kapcsolódtak be a nagyarányú iparosítási folyamatba, a környezetvédelem problémája itt nem kevésbé kiélezett, mint a világ iparilag fejlett vidékein. 9 Jyí uáilalatar — az OrQh fagyon Az északi környezetvédelem egy sor olyan általános problémát vet fel ezen a területen, amelyek a földkerekség sok más vidéke számára is nagy jelentőségű. Ilyen például a „jövő vállalatainak”, olyan hulladékmentes technológiával üzemelő vállalatoknak építése, melyek terveit most dolgozzák ki a Szovjetunióban és más országokban; az ércek komplex hasznosítása, amely csökkenti az ártalmas hulladék- mennyiséget, a kitermelő ipar gazdasági tejlesítményét pedig növeli; olyan hatékony intézkedések foganatosítása, melyek kizárják a kőolajnak és termékeinek bejutását a vízrendszerekbe stb. A dolog lényege az, hogye problémák megoldásához vezető úton még meglehetősen sok az akadály. így, a tisztítóberendezések létesítésének költségei rendszerint egyhar- madát teszik ki az ipari objektumok építésére felhasznált eszközöknek. A tudomány ezen a területen csak olyan újításokat vezethet be, melyek költségcsökkentéseket tesznek lehetővé. De a költségek még sokáig igen nagyok lesznek. A megoldás: az olyan zárt ciklusú üzemek létesítése, ahol a* nyersanyagban és a •ökológia: az élőlényeknek környezetükhöz való viszonyát bemutató íuduee&uiíág. Eszab gazdagsága és sebezhetősége tüzelőanyagban 1evő minden anyag felhasználásra kerül és nem maradnak vissza ártalmas hulladékok és a bioszférába távozó anyagok. Ilyen technológia mellett, amely a cellulóz- és papír-, bányászati dúsító- és vegyi üzemek számára fontos , különösen, erősen csökkennek, vagy egyáltalán kiküszöbölődnek a tisztítóberendezések költségei. A Szovjetunióban már vannak Ilyen zárt ciklusú üzemek. De az egész iparnak, az új technológiával történő rekonstruálásáig még sok idő telik el. Ezért úgy tervezik, hogy elsősorban azokon a vidékeken építik meg a „jő- vő vállalatait”, ahol az ökológiai rendszerek gyengébbek és megzavarásuk helyre- hozhatatlannak bizonyulhat Ezenkívül a környezetvédelem területén számos probléma specifikusan „északi” jellegű. Ezek egyike az északi térségben igen elterjedt örökké fagyott talajok megóvása. Például, a Szovjetunióban az örök jégtalajba befagyasztott cölöpökön épültek Norilszk, Mirnij és más városok. A nyugat-szibériai olajvidékeken bevezették a mélyen fagyasztott és ezt követően hőszigetelő anyaggal beszórt utak építését Ezek az utak most csaknem egész évben járhatók. Megalkotásra kerülnek a szállítóeszközök északi változatai, többek között a talajfelszínre gyenge nyomást gyakorló széles kerékabroncsokon gördülő gépkocsik Csővezetékek és egyéb műtárgyak építésekor egyre nagyobb mértékben kerülnek alkalmazásra légpárnás szerkezetek és rakfelületek. Az Észak birtokbavételének második komoly akadályát a hatalmas térségek erős elmocsarasodottsága okozza. A Szovjetunióban sséks sásben vizsgálják a természeti ere'orrások kiaknázásának színhelyén elterülő mocsarak iecsapolásának módszereit Többek között sikeresen folynak a lecsapó; áss munkák Ka- réliában, ahol a nagy kiterjedésű elmocsarasodott térségek erdőterületekké váltósnak át Észak — taptei nódoo Lehet-e az Észak«* anélkül birtokba venni, hogy természete ezt megsínylené? A szovjet tudósok különböző északi tájegységek viszonyai között tanulmányozták ezt a problémát és ennek alapján azt tartják, hogy itt a környezetnek nemcsak a megóvása lehetséges, hanem megjavítása is. Ezért a Szovjetunióban egyre nagyobb jelentőségre tesz szert az északi területek fejlesztésének tudományos előkészítése. Mielőtt hozzákezdenének ahhoz, hogy bevonják a gazdasági forgalomba az új körzet természeti erőforrásait, megszervezik annak tudományos-technikai, gazdasági és ökológiai tanulmányozását Ezek a vizsgálatok kiindulópontként szolgálnak ahhoz, hogy hosszú távlatra kidolgozzák • terület termelőerői komplex fejlesztésének és telepítésének tudományosan megalapozott modelljét, figyelembe véve a vidék spe- táalizációját, a beruházások volumenét, a fejlődő iparágak munkaerő-szükségletét és egyéb tényezőket Az előkészítésre meggyőző példa a Bajkál—Amur vasútvonal építése, melynek körzetében a természeti erőforrások alapján — számos ipari gócpontot terveznek. A vidék mindenre kiterjedő vizsgálata mái régóta folyik, ezért az útépítés és a lelőhely-kitermelés megindításának folyamata viszonylag gyors ütemben realizálható. Persze, nem kevés bonyolult probléma merül fel az északi tájak fejlesztésekor. De egy dolog kétségtelen: az Észak, ez a csak most feltáruló kincsestár, igen sokat adhat az emberiségnek, ha a specifikus természeti és gazdasági feltételek figyelembevételével, a perspektíva szem előtt tartásával — komplex módon kerül az ember birtokába. Szamuil Szlavin, a közgazdaságtudományok «• í Csanádi imkk: I Őrdőgszekér i Ssántáarögön remeg a dér < Megindul as ärdögszekfe, I A Nyár nfcSm, » fény Oltási l a Té! előli nyargal asssfc&sü,- Mé'íáa talán a fiatal, í száján íAé, tétova álaJL > Hanem a visa hallgat, í Mutat, j toelefcsistt; ®a» 's«® megtol Mert mtaiálets ösa meganny Jel, v értelme 'ram: remegni ließ > Arassykasaíffc villámait l irefefoemtä issét liget, aeafflá, \ Mlk&M Tavasa, Nyár kérkedett, > eaíKBtoak tatod dtssietek, : AH élete kaimén a vés, ; lát évet étr toátáia-Bsegyéffl l Egy-gemolybaa, oeyerarv« ; tát, í egyetta ©sí KamMläi j Hogy Tét, tkvaMffi, Nyár, 1 ÜSS V&dffll!. l ftariL ; Hegy an Wt, untat a : M«ati ; épft-leront, éptt-leront > Ta Tavasa, Ny ár, ön, éjre T® — Iraznük as ördügssekfe, 1 Négy vaskerÄ Eorog-dőrKi ; Négy ©vasak a csontok niMt ! Tekeri m. m M. se lát ; as élűi póknyáMonalát. i .1 , « | WEÖRES SÄNÖOB: Zivatar ; Esik bs esd, kopog a teil, : a sslndely esésűik, a világ talk. Akkora zápor, hogy csak a bátor megy as nteára s megjön elásva. Majd nemek gályát. város utcáját úszni keressttll padlás-eressrük Vessek egy máHott óceánjáról s nem én, az ázik, a szomszéd házág. DEMENT OTTO: Dal Bolyongva árváit réteken virágaim virágaim az unhatatlan kedvesek pitypang kék kóró kankalin nem tépi őket senki sem ; ilyen ildomtalan csokor i — öklommyi szegfűk j tülekednek — < velük esak kósza szél loholj rideg sors kénye-kedvlre j élnek az isten tenyerén j röpül a millióm pihe < megkapaszkodik a gyökér |
