Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-11 / 9. szám
Növekvő érdeklődést jeleznek a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat számadatai A főtitkár egy sajtótájékoztatón elmondta, hogy naponta átlagban 1500 órányi ismeretterjesztő munkát végez a társulat. Megyénkben Is emelkedik az előadások száma, s emellett áj módszerekkel is gazdagodik a társulat, amely igyekszik lépés tartani a növekvő igényekkel. Erről beszélgettünk Juhász Tamással, a TIT Heves megyei Szervezetének titkárával. Meat vagyunk egyedül — A TIT munkáját bár ismerik as olvasók, most mégis arra kérem: röviden foglalta össze, mi a társulat feladata napjainkban. — Ha valóban röviden kell válaszolnom, akkor csak annyit mondhatok, hogy feladatunk kettős: rendezni, erősíteni szervezeti életünket és javítani, szélesíteni a tartalmi munkát, az ismeretterjesztést. Ez utóbbinál maradva tulajdonképpen három szinten kell kielégíteni az igényeket: pótolni az ismeretek hiányosságait, gondoskodni arról, hogy megfelelő szinten maradjanak az emberek ismeretei és végül biztosítani a továbbfejlődés lehetőségeit. Szerencsére nem vagyunk egyedül, együttműködünk a közművelődés más intézményeivel, a művelődési otthonokkal, a könyvtárakkal, de szeretnénk szélesebbre fűzni, — és főleg konkrétabbá tenni — kapcsolatainkat a mozival, a színházzal és a képzőművészeti élettel is. — Lehet, hogy furcsának tartja, de mégis megkérdezem: mit jelent az, hogy TIT-tagi — Az elmúlt években társulatunk is felismerte, hogy milyen fontos és gyümölcsöző a mozgalmi jelleg erősítése. Küldöttgyűlésünk ezzel kapcsolatosan is megszabta a feladatokat, amit röviden így fogalmazhatok meg: es értelmiség mind nagyobb százaléka vegyen részt a TIT munkájában, az ismeretterjesztésben. Közben rájöttünk arra is, hogy sokkal főbben foglalkoznak ismeretterjesztéssel, mint ahányan tagjai társulatunknak. Éppen ezért a jövőben TIT-tagnak tekintünk mindenkit, aki tesz valamit a tudományos ismeret- terjesztésért. Az üzemi KRESZ-oktatókat, a filmek vitavezetőit, a mérnököket, akik a termelést segítik előadásaikkal, vagy például az újságírókat, akik a lapok hasábjain terjesztik az ismereteket. Potenciálisan tagjaink valamennyien, függetlenül attól, hogy van-e tagsági könyvük vagy nincs. Eb ben az évben már kötetlenebb lesz a tagság fogalma Szervezeteink figyelemmel kísérik majd az életet, és számon tartják mindazokat, akik valamilyen formában az ismeretterjesztést szolgálják. meghívják őket a társulatba, ahol a tagság és a tagdíj az önkéntesség elvén alapszik. Tagságunk egyébként örvendetesen gyarapszik: 1972- ben még csak 850 tagunk volt a megyében, ma már több mint 1400. A számszerűséggel nincs is hiba, inkább az a gondunk, hogy a csaknem félezer pedagógus, a 150 orvos, illetve egészség- ügyi dolgozó mellett csak 160 műszaki mérnök és mindössze 60 agrármérnök tagunk van. Mindez természetesen kihat a munkára is Kialakítani a klubéletet — Ha lazább keretek között, de mégiscsak van és lesz is egy olyan tago Mmüisüji 1976.. január 11., vasárnap Mit ér egy TIT-előadás? Beszélgetés az ismeretterjesztésről Űrtávközlést földi állomás épül hazánkban Kilenc szocialista ország — közöttük hazánk is — 1971- ben aláírta az 1NTETRSZPUTNY1K Nemzetközi Űrtávközlési Szervezet és Rendszer létrehozásáról szóló megállapodást. Ennek értelmében Magyarországon megépül a távközlési műhold földi állomása a Veszprém megyei Tali- ándörögd határában. A földi állomás két széles sávú rádiócsatorna adására és vételére lesz alkalmas. Az állomás lehetővé teszi majd egy fekete-fehér, vagy színes tv-músor, valamint egy rádióműsor adását és vételét. Emellett 12 táv- beszélőcsatomát Is létesítenek a berendezéseken. Képünkön az épülő földi állomás vasvázszerkezete. (MTI Fotó — Bajkor József) ság, amelyik kötődik a TIT-hez, műveltségét, hozzáértését adja az ismeret- terjesztéshez, de ugyanakkor vár is érte valamit. Nem az előadásokért járó csekély tiszteletdíjra gondolok, hanem valamilyen kötetlen, de tartalmas szervezeti életre. Mit nyújt ilyen vonatkozásban tagjainak a TIT? — A szervezeti életnek ezt a formáját egyelőre csak Egerben tudjuk biztosítani, mert a megyeszékhelyen van szűkös, de azért elfogadható helyiségünk. Gyöngyösön és Hatvanban nincs klubunk, s a községekben is csupán a művelődési otthonok biztosítanak keretet a szervezeti életre. Ezek bizony ma még elég szegényesek, de az is igaz, hogy a értelmiség nem használja ki a meglévő lehetőségeket sem. A megoldás persze az önálló TIT-klub. Most erre törekszünk, s két községben már eredményekről is beszélhetünk. Zagyva- szántón és Ecséden ugyanis a művelődési házon belül kialakítottunk egy-egy önálló TIT-klubot, amelyet kényelmes bútorokkal rendeztünk be, gondoskodtunk tv-ről, magnóról, valamint szemléltető eszközökről. Anyagi lehetőségeink szerint évenként két-három községiben rendezünk be ilyen klubot. A következő lépés, hogy valóban élet — baráti együttlét, alkotó vita és tudást gyarapító korszerű ismeretterjesztés — költözzék ezekbe a klubokba. — Hadd kérdezzem egy ellentmondásról: évente mintegy négyezer előadási tartanak a megyében, rendszeresen szerződést kötnek ez üzemekkel, javul e fizikai dolgozók köriben végzett ismeretterjesztés, s ugyanakkor eddig még nem sikerült létrehozni egyetlen üzemi TIT-csoportot sem. Vajon miért f — Való igaz, hogy szervezetileg nem tudtunk betömi ez üzemekbe. Voltak kezdeményezéseink, de ezek valahogy elakadtak, ellenállásba ütköztek. Ennek ellenére jók a kapcsolataink, az elmúlt évben is 170 szerződést kötöttünk a vállalatokkal, különböző munkahelyekkel, több mint 60 ipari üzemmel, s az ismerettéjesztő munkánk mintegy 40 százalékát a fizikai dolgozók körében végeztük Ezek s számadatok is jelzik, hogy az üzemekben Jelen van az ismeretterjesztés, a termeléshez kapcsolódó előadások széles skáláját szervezik, s a mérnökök, a technikusok és közgazdászok tevékenyen részt vesznek a munkában. A TIT-csoportok szervezésének tehát megvannak a reális lehetőségei, bizonyára nekünk is jobban kell igyekezni, de emellett több megértést és segítséget várunk az üzemek vezetőitől. Az előadóval vitázni is lehet — Nyilvánvaló, hogy tudományos ismeretterjesztés nem csak a TIT feladata. Itt van például a televízió, amely a legjobb szakembereket ülteti a kamerák elé és sokoldalú technikai apparátusával színesen illusztrálja az előadásokat. Mit nyújt ehhez képest a TIT megyei szervezete? Így is kérdezhetném: mit ér ma egy TIT-előadás? — Azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy a televíziót olyan segítőtársnak tekintjük, amely színvonalasan elégíti ki az igényeket és egyben mindig újabb érdeklődést kelt a tudomány, a technika és a művészetek iránt. A tévével nem tudunk és nem is akarunk versenyezni. A képernyő nagyon sokat tud, de mindent azért mégsem. Nem ad például személyes élményt és nem lehet visszakérdezni, vitatkozni, beszélgetni vele. A mi előadásainknak, úgy hiszem, éppen ezek a körülmények és a helyi aktualitások adják meg a sajátos vonzását. Hogy mit ér egy TIT-előadás, az persze elsősorban az előadótól, a témától és a hallgatóságtól függ. Hallottam már lapos, unalmas felolvasásokat, de részt vettem érdekes előadásokon is, amelyek után csak úgy záporoztak e kérdések. Egy-egy téma országosan elismert szakemberei nekünk is rendelkezésünkre állnak, meg is hívjuk őket, s az Ilyen rendezvényekről nem hiányzik e közönség, pedig olykor még belépődíjat Is kérünk. Az utóbbi időben rendszeressé tettük az előadóképzést, s így színvonalasabbak, korszerűbbek lettek előadásaink. Népszerűek a különböző tudományos napok, hetek és a szakosztályok együtteműködése nyomán szervezett komplex sorozatok is. A XI. pártkongresszus idején például száz előadást tartottunk, de feldolgoztuk a megye 30 éves történetét, fejlődését is. Az ismeretterjesztés azonban nemcsak az előadásokból áll, az elmúlt évben például mintegy négyezer órányi tanfolyamot szerveztünk, többek között 35 csoport tanult idegen nyelveket, 15 csoport készült egyetemi felvételeire. Az igények alapján szerveztünk olyan idegenforgalmi tanfolyamot is, amelyen 350 forintos tandíjat fizettek a résztvevők, akik végül vizsgát tesznek és oklevelet is kapnak. Az ismeretterjesztés tehát egyre sokoldalúbb lett és éppen ezért a jövőben jobban kell építeni az együttműködésre. —■ Befejezésül kérem, fogalmazza meg az 1976-os év legfontosabb feladatait — Feltétlenül erősíteni kell szervezetünk mozgalmi jellegét, szélesíteni kapcsolatainkat a megye értelmiségével, kialakítani az üzemi TIT-csoportokat és szorga! mazni a falusi munkát. Igaz. falusi tagságunk aránya már majd 40 százalékra emelkedett, s 25 községben van TIT-csoportunk. A szervezeti élet kereteinek bővítés«.' persze nem öncélú, hiszen javítani keil az ismeretterjesztés kapcsolatát a termeléssel, az élettel, a társadalmi valósággal Tevékenységünk 60 százaléka társadalomtudományi, míg 40 százaléka természettudumányo: jellegű, úgy hiszem, ez az arány megfelelő, bír a műszaki ismeretterjesztés terén még tok a tennivalónk. Nagyon fonton a megyén belül aránytalanságok megszüntetése is. Egerben például az elmúlt év első felében 10,3 TIT-rendezvény jutott ezer lakosra. Hatvanban t, az egri járásban 4,5, a gyöngyöm járásban pedig mindössze 2,3. Ezek a számok is a soron lévő feladatainkra figyelmeztetnek. — Köszönöm a beszélgetést Márkusa László | 20.10: A szélhámos A mexikói író Rodolfo Usigli fordulatos történetébe mély gondolati tartalmat ágyaz: műve a bátorság, a valódi hősiesség és a bátorság mítoszának konfliktusát a mítosz felhasználhatóságának, eredeti tartalma meghamisításának folyamatát példázza. A mű cselekményének középpontjában egy kisember áll, akit a véletlen olyan helyzetbe sodor, hogy a ijgfy mexikói szabadsághős, Cesar Rubionak adja ki magát A szélhámosságnak induló „kaland" az események során véresen tragikus következményekkel jár. Esztergályos Károly rendezése elsősorban azokat ® részeket emeli ki, amelyek a személyiség és történelem kapcsolatának ellentmondásairól szólnak. Főbb szereplők: Mensáros László, Básti Lajos, Békés Rita, Papadimitriu Athéné, Mihályi Győző fh. Őszi eső szemetel. A pályaudvarról indul a busz. Az épület eresze védi a forgalmistát az eső ellen, oda állt be, onnan indítja az autóbuszt. Nincs sok utas. A forgalmista Int, a kalauz tiszteleg, és az induló autóbusz szétfröccsent! az esővizet. A kocsiban, az utolsó előtti üléspáron fiatal nő és fiatal férfi ül Az utasok még cihelődnek. rakosgatják a csomagjaikat, lerázzák az esőt a ruhájukról, a kalauz már kezdi a jegykezelést. Szótlanul végzi a dolgát, az utasok kérik a jegyet, átadják a pénzt, mindenki tudja, mennyit kell fizetnie. A kalauz behajtja a nyomtatványt, lyukaszt, tép, átveszi a pénzt és visszaad Aztán megy tovább. így megy végig a kocsin. Amikor végez, kikapcsolja a kocsi világítását és csak egy zöld fényű lámpa ad valami fényt a kocsiban. Az utolsó előtti ülésen ülő férfi megfogja a lány kezét és magához húzza. Nem réz a lányra, a lány se rá. A lány merően előre, az országúira, a fiú oa shlsfc sötét üvegére néx, abbea látja a lány tükörképét. — Kár volt... — szólal meg, minden átmenet nélkül. Aztán megismétli: — Kár volt... A lány nem szóL Fut s kocsi. Esik az eső. — Nem szeretlek... Gyűlöllek ... — Tudom — mondja a lány, húzná vissza a kezét, de a férfi erősen fogja. A lány alig hallhatóan fel- szísszen, a fiú arca meg se rándul. Nézi az ablak üvegét, abban a lány tükörképét. — Kár volt... — mondja harmadszor is. Szavait csak a lány hallja és érti. Keze a fiú kezében. A fiú egyet csavar rajta. A szisszenés most erősebb. A fiú tovább csavarja a kezet, nem nagy erővel, de határozottan, a lány nem tud védekezni. Kénytelen belehajolni a férfi ölébe. — Tönkretettél.... A lány most sem szól, nem is tud; felsőteste a csavarás miatt a férfi ölébe fordul most már teljesen, ö maga arrább csúszik az ülésen. Alakja teljesen belevész az előttük lévő ülés árnyékába. A férfi bal keze eltűnik a vonagló lánytest alatt, jobbjával most a haját simogatja, egyetlen mozdulattal beteilig • fürtökbe, Mtáa «tevém buraként ráborul a tenyere a leányfejre, és megmarkolja a fiúsra vágott szőke hajat Most már szisszenne a lány, de a férfi úgy nyomja lefelé a fejet, hogy a szásszenések az ölébe fúlnak. És lassan, módszeresen, egyre erősebben húzza a lány haját Még mindig kifelé néz, a kocsi ablakán már nem látja a lány arcának a tükörképét Fut a kocsi, aztán megáll; valaki leszáll. — Most én fizetek... Csak a lány hallja, aki már síkoltana is, de nem tud. Semmit sem tud tenni. Kimerül, gyenge és tehetetlen, mozdulni se tud, bénultan fekszik, arccal a férfi ölében, hangtalanul. A kocsiban néhány utas, kinn esik az eső. Ok ketten, kiszakadva a környező világból, mint valami lakatlan szigeten. A lány ernyedten, mozdulatlanul fekszik „Elájult...” gondolja a férfi és szól a kalauznak, hogy álljanak meg. •— Rosszul van... — mondja és a lányra mutat A kocsiban ijedt mozgolódás, riadt segíteni akarás, sajnálkozó jajgatás. A kocsi megáll, a fiú a karjára veszi az áléit leánytestet, lerázva az utasok segítő szolgálatkészségét, eliaa- AdMijié Jóié. — W maradunk. Maguk szak menjenek tovább... — Kérem, ez nem less jó... ebben az esőben ... éjszaka ... — mondja a kalauz, de a fiú határozottan szól. — Csak menjenek. Az én gondom... A kalauz értetlenül bámul, aztán vállat von, a fiú leszáll, karján a lánnyal, az autóbusz tovább indul. Az esőben ott maradnak ketten, a fiú, és ölében a lány. Az autóbusz utasai nem látják már őket, nem látják a fiút, aki a szitáló esőben, az út lu- esokjában viszi a lányt, megy megy, botorkálva, már liheg, de megy, és egyre jobban szorítja magához az áléit testet. Iszonyatos erőlködéssel tartja a lányt, tapossa a sarat, az arcán végigcsurgő esővíz összefolyik kicsorduló könnyeivel. A karján tartott test megmozdul, a karok elindulnak, bizonytalanul, odatapadnak a fiú nyaka köré, és a hangos zokogás elvegyül á léptek cuppogásával, az eső zajával, a fiú fulladozó libegősével. Óvatosan az út kövére állítja a lányt, az eső hidegségében ölelik egymást, szenvedélyesen, viharosan, a pokol tornácából szabadat-
