Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-10 / 8. szám

Front szárnyak nélkül Szöv et film 7 Si eovjet film művészei »káig azokat a részleteket — néha sorozatokban Is — örökített ék meg a második világháborúból, a Nagy Hon­védő Háborúból, amelyek a diadalmas és történelmi be­fejezéssel közvetlen kapcso­latban állottak. Aztán azok az értékesebb epizódok Is hang­súlyt nyeritek, amelyekből a szovjet nép* elszánt élni aka­rása vált napnál világosab­bá, és a hazáért folyó küzde­lem megannyi értékes jel­lemvonása -.rajzolódott ki. Nem ez a mostani az első film. amely a legkritikusabb hónapok esttményeiből vesz vizsgálat ate egy szeletnyit, szinte csak annyit, hogy mint cseppbe» a tenger, lát- szódjék az eg>ész ebben a Moszkva előtti csatározásban. Mire a film története lepe­reg, mindössze 1941. novem­ber 30-ig jutunk el és a nagy erőfeszítések még hátra van­nak: de mér látni a kibonta­kozást, a büzfcos jeleket, hogy ez az ügy nem bukhat el. A film alapja dokumen­tumregény, tehát olyan írás, ahol a tényszerűség fedezet, s fedezetül szolgál egy mű­vészi alkotáshoz. A rendező, ! Igor Gosztyev nem is törek­szik másra, mint arra, hogy az események zaklatottságát, a folyton mozgó frontot, a küzdelem hullámzását és ab­ban az embereket bemutas­sa. Nem is olyan egyszerű dolog ez! Hiszen a külső sftenie ahhoz, hogy a célt el­érhesse S ehhez a készség­hez az a gyors döntési el­szántság is párosul, amely szükséges az eligazodáshoz, a továbbjutáshoz. Igaz, ehhez — mondják — szerencse is kell, de a régi közmondás szerint a bátrakat segíti a szerencse. Nos, ez a Mlinazkij őrnagy ez a tfpus, ez a jellem, ez a vezető. Hideg fejjel tud pa­rancsot adni, megszabni olyan feladatot is, amely egy­sége legjobb embereinek az elvesztését is jelenti. Mert a közös ügy, a nagy ügy, a nagy egész érdekében nem tehet másként. De önzetlen, értő — nincs rá jobb szó! — alázatos is tud lenni, amikor az áldozatokat kívánja. A rendező külön dicsérete, hogy ezt az érdekes egyéni­séget, ennek a jellemnek a megformálását Vjacseszlav Tyihonovra bízta. Azt mond­ják, a legnépszerűbb, szovjet művészek egyike. Valóban rá­szolgál a népszerűségre, nézői szeretetére. Igaz, minden kül­ső adottsága megvan ahhoz, hogy rokonszenvet ébresszen maga iránt De kitűnően tud azonosulni a hőssel, akit el kell hitetnie a nézővel. Apró gesztusaival érvel, azzal a tapintattal rendelkezik, hogy nem ő akar látszani, nem akaraterejével kerekedik va­lamennyí társa WUL Vtanem azzal a nemes lélekkel, amely az arcán megjelenik, és amelyről sok jó premierplan felvétel is tanúskodik. Az arcon a vonásokat lehet hangsúlyozni, a környezetet lehet hangolni, az atmoszfé­rát külsődleges eszközökkel is lehet sűríteni, de itt Tyi- honovnál ezek a rendezői, operatőri beavatkozások, rá­hangolások, erősítések nem lőnek túl a célon. Tyihonov arca elhiteti a gondot a ke­serűséget a szófián elszánt­ságot amely az egykori hőst jellemezte. A hősi témát lírá­val tudta feloldani, a sok szi­gorú parancs között az érzé­sére is tudott hallgatni, mint­ha azt a tételt akarná iga­zolni, hogy az emberben sok­fajta állapot van és egy-egy' jellemnek nagyon sok olda­la lehetséges. A sok háborús epizód visz- sza-visszatérő emlékei közül ez az alakítás emlékezetes azzal is, ahogyan a rendező ezt a hazafit megrajzolta, és azzal még Inkább, ahogyan ezt Tyihonov eljátszotta. Haritonov képei hűséggel érzékeltetik a mocsaras tere­pet és a mozgást ezen a front­szakaszon. Venjamin Baszner zenéje a patetikus Csajkovsz­kijt juttatta eszünkbe. Farkas András fo .lall helyek a Balaton par.úi. A balatoni idegenforga­lom gazdái, az IBUSZ és a megyei idegenforgalmi hiva­talok a főidényre már meg­kötötték a szerződések egy részét a különböző külföldi idegenforgalmi szervekkel. Az előre lefoglalt szálláshe­lyek több mint egyharmadát külföldi vendégek veszik igénybe A tópartra — az eddigi jelzések szerint —■ a legtöbben Csehszlovákiából, az NDK-bői és az NSZK- bői érkeznek. Különösen nagy az érdek­lődés az összkomfortos csa­ládi nyaralók iránt, de for­galmasnak Ígérkeznek a kem­pingek le Busójárás Mohácson A téli mulatságok kedve­lőit az idén is várja Mohács a hagyományos busójárásra. Február 20-én lesz a duna- parti város híres farsangi ünnepélye, amely az ország minden részéből, sőt a szom­szédos országokból is vonzza az érdeklődőket. Bár csak hetek múlva kerül sor a lát­ványos eseményre, Mohá­cson máris megkezdődtek az előkészületek. Divatbemuta­tó, kiállítások, hangverse­nyek szerepelnek a prog­ramban. mozgást és az emberekben végbemenő folyamatokat úgy kell párnhzamba állítani és hitelessé tenni, hogy közben a pátosz, Vagy a művészi szándék ne lépjen ki az ese­mények ritmusából. Mert nem könnyű visszaképzel tét ni ma mór a film nézőjét abba a lelkivilágba, abba a győze­lem előtti állapotba, amikor még a németek előrenyo­multak és azt állították, hogy Moszkva el fog esni. Szerencsés kézzel nyúlt Mlin8zkij őrnagy egyéniségé­hez és históriájához az író is. a rendező is. Azt eddig is tudtuk, hogy a rendkívüli kö­rülmények kihozzák a jel­lemből azokat az erőket, azo­kat a képességeket, amikről a hős szinte maga sem tu­dott. Amikor hirtelen kide­rül, hogy minden idegszálá­val érzi a feladatot, amit a sorsa rábízott. Nemcsak úgy. mint katona, a szervezésnek és a vezetésnek nemcsak azon a szintjén tudja, mit kell tennie, ami a kötelessé­ge, hanem észre veszi, mit kell még a kötelességén a „szabványtudóson túl” telje­Delizsámz Sopronban 1 soproni postaigazgatóság fennállásának 125., . ... valamint a mozgóposta-szolgálat 100. évforduló­ían ünnepséget és kiállítást rendeztek Sopronban. A legna vjobb érdeklődést a lóvonta- , delizsánsz aratta, amelyet az érdeklődők kipróbálhattak, sétakoesikázást tehettek vele a varosban. (MTI íotó _ Bajkor József — KS) T Szóra éhezve barangolok a Duna menti község utcá­in. végigmegyek a töltésen, lefordulok jobbra, irányt ve­szek balra, hogy beszélge­tőtársakat keressek, s átad­jam magam a barátkozás örömeinek. Ahány ember, annyi világ. Jó ismerkedni és mindig élmény életuta- kat, életsorsokat megismer­ni. A szerkesztőségben ma­gányt kereső, társalgást ke­rülő ember vagyok, önvé­delemből, azért, hogy írás közben semmi másra, ki­zárólag a munkámra össz­pontosítsak. A benti fe­szesség után a terepen szótlanságomnak nyoma vész, ott megszállott va- gyongyűjtőként telhetetlen mohósággal rakosgatom úti­tarisznyámba a „megisme­rés” drágaköveit. Sarokház elé érek. Sok­ablakos, L-alakú épület, OMMMS. , N% január 10* szombat gyanítom, valamikor beszál­ló vendéglő lehetett, a túl­partra igyekvő vásározók itt kaptak éjszakai szállást, va­csorát, lovaiknak istállót és abrakot. Ráérősen ácsorgók és tűnődöm: jobbra, vagy balra? Lehetőségeim kor­látlanok. Felkereshetem a kompkezelőt, amatőr festő, öt esztendeje találkoztunk, vajon ott van-e még, s használja-e még az ecsetet. Számításba jöhet a Korsós család is, ahol egyik nyá­ron dinnyével kínáltak, megmutatták a katonafiú le­veleit, közben elmesélték a szép cigánylány kitaníttatá­sának történetét. Látom, a túloldalon vén­ember ballag, hóna . alatt pékkenyérrel. Amikor ész­revesz, az eperfa hűvöse alatt megáll, felém fordul, s erősen figyel. — Kit keres? — szól át kisvártatva. Tudtam, hogy ezt fogja kérdezni. Elmondom azt is, miért tudom. Barangolása­im során ideienként sétál­gatva a községek utcáin, az idő« emberek mindenütt leplezetlen, sőt tolakodó ér­deklődéssel firtatják, kihez jöttem, egyáltalán mi szél hozott falujukba. A gyere­kek, a fiatalok ügyet se vetnek rám. Bezzeg az öre­gek elszántan rám szállnak, még utánam is futnak. Hányszor és hányszor tör­tént ugyanaz. Az utcáról be­köszöntem az udvarra, ahol szorgoskodó nénikét láttam, aztán tovább ballagtam. Es mindig ugyanaz történt. Az öregasszony a kerítéshez si­etve utánam szólt: „kit ke­res, jóember?” Némelyik té­tován állt egy darabig, majd szaporán utánam lépett. „Nem a Szekeres nénihez jött véletlenül?” „De isme­rős; Nem maga volt nálunk, fiammal a disznótoron?” Tévedéseim számát növel­ve elnézően azzal magyaráz­tam a koros emberek kíván- csiskodását, hogy velejárója a második gyerekkornak. Ráérnek, unatkoznak, ese­mény, ha idegent látnak, tudni akarják, ki fia, borja. Közben-közben éppen be­szélgetőkedvem jóvoltából az érdeklődőktől én kezdtem érdeklődni. Küszöbön, kis- padon üldögélve ilyenkor sok mindent megtudtam. Az igazat is, a lényeget is. Azt, hogy a kíváncsi öregeket nem a kíváncsiskodás, egé­szen más hajtja. Remény­kednek, hogy *»_ ragyek a hírhozó, az az ember, aki éppen őket keresi, akit a gyerek Budapesten, Miskol­con, Dunaújvárosban meg­kért: úgyis felénk jársz, szólj be az öregemnek, jól vagyunk, hónap végén ha­zamegyünk, küldjenek né-’ hány tojást és egy kakast. Sok-sok beszélgetés után rádöbbentem: szüléink az „egyedüllét” nagy-nagy árát fizetik fiaik egzisztenciájá­ért. Magukra maradtak. Ko­rán és szinte végérvényesen elvesztették városba repülő gyermekeiket, hisz az ott meggyökeresedő lány vagy fiú annyi, mintha nem is volna. Sokan és sokszor el­panaszolták: fájdalmas ér­zés, hogy nincs körülöttük senki. Egyik szemük sír, a másik nevet. Találkoztam anyókával, aki csakugyan örömkönnyeket hullatva me­sélte: egyik fia gépészmér­nök, másik fia villanyszere­lő, lánya ápolónő. De mikor látja őket. Ritkán. Legtöbb­ször csak ígérik, hogy maid ekkor, majd akkor, a hajrá után, a nyári szünetben, ha kiveszik a szabadságot, az­tán mindig közbejön valami, s nem lesz a látogatásból semmi. Esetleg a beígért egy hétből e ry nap, a régóta várt egy nap helyett kurta félóra. Mit is tehetünk? Életfor­mánkon változtatni lehetet­len. S-á 'ezrek s^kadtak ki szülőfalujukból, életük waéh. Mun^altelyi beszélgetés — Sokat dolgozik? — Napi tíz, tizenkét órát. — fea kartársa? — ö Is! A felesége már a tv tetején tartja a fényképét, hogy néha láthassa. — A másik kollégája? Megvakarja a fülét, csavargatja a fejét, kellemetlenül éri a kérdés. — Arról volt szó, hogy ma őszinték leszünk! — Szóvaj, az Igazat megvallva, a másik kollégám szí­vesen elmenne a munka temetésére. Annyit lóg, amennyit csak tud. — Tehát nem egyformán húznak? — Egyformán? Vannak, akik szakadásig hajtják magu­kat, mások meg, hogy is mondjam... — Mit szól mindehhez az igazgató? — Már megszokta! — Fizetés, jutalom? — Ugyanannyi! A direktor néha fenyegeti őket, ijeszt­geti a lustákat, a lógósokat, de aztán semmi. Amikor pénz­osztás van, már ő sem akar rossz fiú lenni... — Jól van ez így? Eddig mosolygós arca mérges ráncokkal telik meg. ' — Tényleg hékulázni akar velem? Maga is tudja, hogy szép számmal vannak olyanok, akik úgy tesznek, mintha rengeteget dolgoznának, a fejüket fogják és közben annyit lógnak, amennyi csak a bőrük alá fér. — A maguk hivatalában hány tisztviselő dolgozik? Ügy értem, mennyi a létszám? — Hetvenkettő. — Mennyi közülük a rosszul húzó? — Hét, nyolc. — Mi lenne a hivatallal, ha holnap felmondanának ne­kik? — Semmi! Határidőre készen lenne minden munka, mert akkor észbe kapnának a langyosak is. Hopp! Vigyáz»! Itt meg kell fogni a dolog végét... — Mondja meg! Mehet ez így tovább? Egy olyan or­szágban, ahol úr és gazda... — Nem mehet! Ez igazságtalanság is. Mert miért dol­gozzak én más helyett? És milyen vezető az, aki mindezt elnézi? Van egy kartársam, aki munkaidőben regényt olvas, újságot nézeget, esetleg szakkönyveket lapozgat — Képezi magát —, ahogyanőmondja. Évvégén ugyanakkor tizenhét aktája elintézetlen maradt! Vannak, akik másodállásban, tiszteletdíjas munkában merítik ki magukat — Mit lehet tenni? — El kell érni, hogy az emberek a munkahelyre dől« gozni járjanak. Kivétel nélkül. Szatay István Á műsorban két novella hangzik e.’, amelynek az a közös vonása, hogy mind­kettőnek kabát a „főszerep­lője”. Tersánszky Józsi Jenő A kabát és Nagy Lajos A kabáttolvaj című Írása Kot­tái Róbert és Szacsvay László előadásában elevenedik meg — régi szabóműhely díszlet­ben. Majd Ze1k Zoltán az ő megszokott kedves, közvet­len modorában beszél a szer­zőkről, közös élményeikről, emlékeiről, amelyek Ter- sánszkyhoz és Nagy Lajos­hoz fűzték. 18 40: Két kabát története jobb irányba fordult Sor­suk, munkakörülményeik összehasonlíthatatlanul jobb, mint "volt hajdan szüleiké, öregjeink, apáink, anyáink viszont ezenközben megrö­vidültek. Nem, nem anyagi­akban. Abban van nagy hi­ány, hogy ritkán látják, s nem érzik maguk mellett a gyerekeket. Nagy a távolság, s valóbén rengeteg az el­foglaltság, meg más a mi életformánk. De azért ne fe­ledjük: a mama, a papa ott­hon a faluban a házból örök­ké kifigyel, autózúgásra, azonnal az utcára 6iet, és hosszasan várakozik a kis­kapuban. Az öregember a hóna alatt a kétkilós kenyérrel még mindig a fa alatt állt. Het­venévesnek néztem: sovány, bajusztalan, borotválatlan és „kíváncsi”. — Kit keres? — firtatja újból. — Várjon, átmegyek. Ma­gát keresem — mondom ke­gyes csalással. — Küldték talán? — szól reménykedve. — Nem küldött senki, mégis magát keresem. Gye­rekei felől szeretnék érdek­lődni. öregebbik fia, kato­nacimborám, itt járok, eszembe jutatt, gondoltam meglátogatom. Hol találom? Hunyorog. —■ A Jánost?-öi — Szegeden van. Vagyis Algyőn, az olajosoknál. Mind itthagytak. János bá­nyász. Antal szakács Budán, Piri tanár Kiskunfélegyhá­zán. János ritkán jár haza- Várjuk pedig egyiket is, má­sikat is. Az anyjuk különö­sen. Hasztalan várjuk őket. Leshetjük őket. Legalább közelebb lennének, de az egyik Szegeden, a másik Bu­dán, a harrgadik Félegyhá­zán. A gyerekek megnősül­tek, a lány férjhez ment, ott a család, ott van nekik min­den. ■— Csak segítik magukat, — Más miatt hiányoznak ők, nem azért, hogy segítse­nek. Piri lányom ugyan hív: adják el, papa a házat és jöjjenek Félegyházára. Ho­gyan tudjunk mi ott meg­szokni? Tuma Mihályt, hogy elözvegyült, a fia elvitte magához Pestre. Három hé­tig bírta az öreg, tovább nem. Így se jó, úgy se jó. A János? Legalább írna, de nem ir. Hanem, ha katona* cimborák, akkor most eljön szépen hozzánk. A mama na­gyon meg fog magának örül­ni. Gumi'’s!zTnában, hón«* alatt kenyérrel elindult. Mentem utána, kevertem engedel­mesen. s e'batóroy+am, ná­luk mn-ariok esrtg <!<• más­kor in rne-'-rt''-'qtvm ők rt. Csak hat .Tó^ost várják, ®*5«ülött fiukat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents