Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-10 / 8. szám
Vigyázat! Mély viz!-9Ű (' : A két nyila ckozoaiak Diao- i W&ra halvány sejtelme sem volt arról hogy mennyire közös témát pendítettek meg. Lehet, hogy ma sincs tudomásunk egymás véleményéről. hiszen az egyikük élsportoló, a másikuk gazdasági pénzügyi szakember. Hargitay András a Központi Sportiskola világhírű úszója, szinte panaszkodva mondta a Magyar Hírlap riporterének hogy mennyire fárasztó, kimerítő a mindennapos. több ezer méter hosz- , szúság leuszasa miközben az edző stopperórával méri a másod- sőt tizedmásod- perceket. s buzdítja a nagyobb tempóra. — Megéri? — kérdezte a riporter. Az úszó elgondolkozva válaszolt: — Csak így lehet a világ élvonalában maradni. A másik nyilatkozó. Tre- éon Ferenc pénzügyminiszter-helyettes — bár nem élsportoló és rjem is sportember — szintén „vízi” hasonlattal ált Kifejtette, hogy gazdasági fejlődésünk jelen, 3e még inkább jövő időszakában csak azok a gazdasági szakemberek képesek majd igazán jó eredményeket elérni, akik nem félnek a „mély víztől”. Persze. el lehet egy darabig még a csekélyebb vízben is úszkálni, csakhogy ez korántsem hozhat olyan hasznot. jövedelmezőséget egy vállalatnak mint a „mély vízben” való jártasság. A . pénzügyminiszter-helyettes! találó hasonlata bizonyára úiaöb vitára ösztönözte a vállalati, szövetkezeti vezetőket Újabb vitára. mert hiszen téma eddig is volt bőségesen elég. Érthető is ez. hiszen a következő ötéves terv időszakában — s ez alle néhány hét múlva megkezdődik — az eddigitől eltérő, úi közgazdasági feltételek között szükséges a gazdálkodó egységeknek bebizonyítani, hogy továbbra Is életkénesek, képesek növelni gazdálkodásuk hatékonyságát. Az Ú1 sza- báVnzókhoz való rugalmas alkalmazkodás nem kis feladatot lelem azok számára sem. akik eddig eredményesen. lói dolgoztak. Mégis, általában azok hajlamosabbak a vitatkozásra, ahol bizony eddig is előfordultak kisebb-nagyobb döc- cenők. voltak a gazdálkodásuknak kritikus pontjaik, s éppen ezért a jövőtől is jobban tartanak. Ebből fakadóan bizony sokkal nehezebb lesz a jövőben a termelés ' és a -gazdálkodás, mert — az előző időszaktól eltérően — túlzottan „megkötik" a vállalatok kezét. lé* nyegesen csökken az önállóság. s végeredményben' a ,.központi” döntések helyettesítik a vállalati intézkedéseket. Végeredményben tehát nem lesz szükség az örtálló kezdeményezőkészségre, a bátor kockázatvállalásra, csak a „szűk keretek” között lehet mozogni. A túlzott „önállóságfél- íókkel” szemben kialakult az ellenvélemény is. Hirdetőik szerint pontosan az okozza gazdasági életünk jelenlegi gondjait, hogy a központi irányítás ..túl lazára engedte a gyeplőt”, a vállalatok szövetkezetek csu- dán a saját érdekeikét érvényesítették. azt termeltek, amit akartak. S bár nyíltan nem kimondva, de mégis azt várták, vagy várják, hogy visszatér a ..mutatók rendszere” Hiszen mennyivel jobban lehet irányítani, ha a számok konkrétan megszabják mindenkinek: mit, mennyit és mikor állítson elő. A szélsőséges véleményt alkotók — akár ilyen, akár olyan irányban — szerencsére kevesen vannak. A legtöbb gazdasági vezető : reálisan ítél- meg a dolgokat, s nem tart sem az önállóság csorbulásától. 6em attól, hogy újra reneszánszukat élik majd a direktívák Mint ahogy nincs is egyikről sem szó. Csupán arról. hogy az eddigieknél körültekintőbben. ésszerűbben kell maid gazdálkodni. Egyrészt azért, mert van még bőségesen javítanivaló. Hiszen például. ha a megye gazdaságában a jelenlegi 20 —25 százalékos munkaidő-kiesést csupán a felére lehetne csökkenteni, akkor mintegy 1400 munkaerő szabaRuházati ellátás 1976-ban A könnyűipar és a belkereskedelem az idei évre is jó előre egyeztetett tervek alapján közösen készült fel a ruházati ellátásra. Az már 1975 végén nyilvánvaló volt, hogy a textilruházati ipar termékei iránt továbbra is növekvő kereslet várható. A ruházati ipar termelése 1976- ban a tervek szerint mintegy 5 százalékkal nő. S fogyasztót áron számítva előreláthatólag 38 milliárd forint értékű hazai gyártmányú cikket bocsátanak a lakosság rendelkezésére. Miután a csecsemő- és bébiruházati ellátás további javulását az ipar a maga eszközeivel már biztosítja, előtérbe került a csecsemőkort elhagyó kisgyermekek, a 3— 6 évesek és a kisiskolások korszerű öltöztetése A Magvar Divat Intézetet megbízták a kisgyermekek számára jelenleg gyártott kínálat felülvizsgálatával, az ipari és a kereskedelmi vállalatok részére szükséges információk, javaslatok és az új kínálat- kollekciók összeállításával. Az ipar igyekszik az igényekkel minden tekintetben lépést tartani, mivel azonban az adottságok határt szabnak a kapacitás növelésének, a minisztérium ösztönzésére <m .st olyan vállalatok és szövetkezetek is készítenek maid csecsemő- és gyermek- ruházati cikkeket. amelyek eddig ezzel nem foglalkoztak. Közéjük tartozik a Május 1. Ruhagyár is. amely az idén kezdte meg a gyermekkabá- tok gyártását Farmeröltözékből 1976-ban a tavalyinál 44 százalékkal gyártanak többet, s ez nem kevés, hiszen már a múlt évben is mintegy egymillió darab készült A Könnyűipari Minisztérium már egy évvel ezelőtt k^-toménvezte tartós egyiitt- m'köóés létrehozását a Mo- SöűmagyaróváT‘ gyár és egy jugoszláv ipar- vállalat között. Ennek nyomán a KONZUMEX közreműködésével ,már megkötötték a hosszú lejáratú bérmunkaszerződést, ennek alapján Jugoszláviából az idén egymillió garnitúra (kétmillió darab) alsó kötött ruházati cikk érkezik, amelynek gyártásához a magyar vállalat műszaki segítséget és fésüsfonalat ad. A hazai vállalatoknál, szövetkezeteknél tavaly mintegy ötmillió-egyszázezer férfiing készült. Miután a férfiak öltözködésében a pulóvert kezdi háttérbe szorítani az ing, ez a tetemes mennyiség már a múlt esztendőben sem bizonyult elegendőnek. Ezért 1976-ban 200 ezerrel több inget varrnak, a belkereskedelem pedig átcsoportosítva devizakereteit, további félmillió darabbal növeli az ingimportot Az 1975-ben gondokat okozott úttörőing- ellátás javítására az idén az eredetileg tervezett 320 ezer helyett 500 ezer úttörőing szállítását vállalta az ipar a belkereskedelem számára. Ami az export várható alakulását illeti, a szocialista partnerekkel a méterárukra, cipők szállítására teljes egészében. a konfekcióipari termékekre és kötöttárukra csaknem a felajánlható mennyiség 100 százalékára megkötötték már a szerződéseket. Amint a Könnyűipari Minisztériumban elmondták az idén számottevően növekvő tőkés exportra való felkészülést jól segítette, hogy ezúttal a vállalatok időben megkapták a szükséges információkat. valamennyi termelő ismeri azokat a körű! ményeket, amelyekkel számolva időben megtehették és még megtehetik ajánlataikat Ennek köszönhető. hogy már most 20 százalékkal nagyobb a kötésállomány, mint az el- '•»* A-r .—14- fyur-rr', dulhaes* íSsi, dolgozhat»* miiből hatékonyabban, vagy ugyanazokon a munkahelyeken többletterméket állíthatna elő. De említhetnénk a kritikus mű&zakszámot is, sz 1971; évi 1.44 százalékkal szemben a múlt évben 1,41 százalékra csökkent. Pedig mindenki előtt világos, hogy a gépele akkor termelnek többet, ha minél jobban kihasználják őket De említhetnénk azt is. hogy igen sok üzemben még mindig alacsony a munka- és üzem- szervezés színvonala, vagy azt is. hogy az exporttermékek c-gy részének gyenge a minősége De azért is szükséges a megfontoltabb, jobb gazdálkodás. mert a világgazdaságban bekövetkezett fordulatok sok tekintetben kedvezőtlenül érintették a népgazdaságot. S ebből az következik, hogy mindenkinek többet kell tennie, mint eddig. S ez korántsem frázis, ha csupán arra gondolunk, hogy megyénknek szinte egyetlen mezőgazdasági termelőszövetkezete sincs, amelynek termékei ne jutnának el valamelyik külföldi országba. S ha hozzátesszük azt is. hogy ipari üzemeink jelentős része is exportál, vagy importál, akkor világossá válik, hogy a világgazdaságtól nem csupán az országunk, de megyénk termelő egységei sem zárkózhatnak el. Ezért szükséges a több és jobb munka. S hogy ez a munka korántsem könnyű? Nem is állíthatta és nem is állítja senki. Mint ahogy az eltelt három évtized sem volt éppen’ „sétagalopp”. Természetes, hogy a fejlődéssel együtt a feladatok is nehezekké válnak, bonyolultabbak, összetettebbek lesznek. Nem egy termelőszövetkezeti elnök mosolyogva meséli ma, hogy valamikor, tizenöt-húsz évvel ezelőtt még egy centin, a mellényzsebben hordta a „könyvelést”. Hol tartunk ma már ettől. És az is természetes, hogy öt-tiz év múlva a mai módszerek sem lesznek elegendők. Ebből következik, hogy az új ötéves tervben egyre több olyan vezetőre lesz szükség, aki bele mer menni a „mély vízbe” Mert hát Hargitay sem vált volna világklasszis úszóvá, ha valamikor kisgyermek korában azzal az anekdotabeli fordulattal állt volna elő: — Nem merek bemenni a medencébe, mert nem tudok úszni. Kaposi Levente Kútaíőaszfafon a Duna A Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási áe Vízépítési Intézetében kíséri®« tek kezdődtek a magyar—csehszlovák együttműködéssel megvalósuló nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatban. Kicsinyített hajózsilipben uszályok modelljeit helyezték el, ás így vizsgálják a kifolyó és töltő nyílások méreteit. Az érdekes hidraulikai kísérlet után az intézet munkatársai szakvéleményt adnak a tervezőknek. (MTI fotó — Csikós Gábor felv. — KS) Egymilliós utánpótlás 0 íegtíibb munkásfiatal az iparban dolgozk Hozzávetőleg 950—970 ezer munkásfiatal él hazánkban. A munkásosztály csaknem egymillió fős utánpótlása felerészt az iparban dolgozik A szövetkezeti iparban foglalkoztatottak létszámát 80 000-re. a hírközlés és a szállítás területén tevékenykedőkét pedig 88 000-re becsülik. Ezeket a számokat kiegészíti mintegy 220 000 szakmunkástanuló, akik diákok ugyan, de egyben termelő munkások is. Az adatokat a szakmunkássá válás folyamatával, társadalmi és pedagógiai ösz- szefüggéseivel foglalkozó kutatás összesítette. A felmérés szerint a munkásfiatalok 50 százaléka „népszerű” szakmát, 20 százalékuk? úgynevezett „népszerűtlen” szakmát folytat. A szolgáltatási ágazatban a munkásfiatalok 5 százaléka dolgozik. Ami az iskolai végzettséget illeti, a magasabban kvalifikált fiatal ipari szakmunkások 31 százaléka, a szolgáltató ágazatban foglalkoztatott ifjúmunkások egynegyede érettségizett. A tapasztalatok szerint hazánkban a munkásság utánpótlása nagyrészt a tősgyökeres munkáscsaládokból származik. Ezt tükrözik az országos reprezentatív vizsgálat adatai is. A több mint 1300 megkérdezett munkásfiatal közüf csupán 135-nek volt szellemi dolgozó az apja/ Lényeges megfigyelés az is, hogy a középszintű értelmiségi szülők gyermekei inkább a magasabb képzettséget igénylő szakmákat sajátítják el, az ipari szakmunkás szülők gyermekei többnyire szakmát tanulnak, illetve a szol gáltató ágazatban helyezkednek el. A betanított és segéd munkások gyermekei kevésbé törekszenek magasabb szakmai képzettség megszerzésé re. Leértékelt paloták i Kacsalábon forgó palota, várkastély, akárcsak a mesében. Ha az ember azt látja, micsoda behemót épületet emeltetett a rongy rázásra való hajlam városon és falun egyaránt, első meghökkenésében azt sem tudja, nevessen-e vagy bosszankodjék. Értelmetlen dolog mindenképpen emeletes családi házat tető alá hozni — mondjuk : Szűcsiben vagy Gyöngyöspatán —, amikor jól tudják a felnőttek, hogy a gyerekek nem akarnak ott maradni a szülőfalujukban. Mit kezdenek majd a hat szobával? Egyáltalán — mit kezdenek ennyi helyiséggel már most is? Semmit. Bebútorozzák, aztán megmutogatják a vendégeknek, hadd ámuljon a „pógár”. hadd egye az irigység, hogy lám, mire telik a „komáéknak”. Hová fajulhatott volna a házzal való hencegés, ha a józan mértéktartás nem állja útját? Egyáltalán, útját állta? nini Hivatalosan házértékadó- nak nevezik. Még az 1974-es évben hozták a rendeletét, amit 19/1974. MT. és 14/1974. F'M. sz. alatt szokás emlegetni hatósági körökben. Magánhasználatra mostanában ott szokás elővenni, ahol érdekeltek a rendelet végrehajtásában. Magyarán: akiknél« lakóháza vagv üdülőié akkora, ólvan értékű, hogy emiatt külön megadóztatják. Kérdés: milyen mérték von határt az ingatlanok sorában? Nem is csekély összegről van szó. A lakóháznak <5« a-’’ üdülőnek- 800. illetve 500 ezer forintot kell elérnie minden kétséget kizáróan. Tehát nem elég csupán „megsaccolni”, hanem fehé- ren-feketén bizonyítani kell tudni, hogy az előbbi százezreket átugorja az ingatlanok forgalmi értéke. Hogyan lehet ezt megnyugtató módon kimondani? Azt nem teheti meg a tanács előadója, hogy bekopogtat egy ilyen házba és elkezd méricskélni, falat kopogtatni, alapokat kibontani, akárha jó detektív lenne és nyomot keresne. Milyen jól jönnek ilyenkor az eredeti tervrajzok, műszaki leírások, amik ott porosodnak az irattár mélyén. Aztán segít a telekkönyv is. Talán mégsem lenne rossz megoldás, ha a hivatalos személy maga is -bekopogtatna a tulajdonoshoz, megmondaná, miért kíváncsiskodik, hiszen az adózónak is érdeke, hogy „kétséget kizáróan” tudják megállapítani az ingatlan értékét. Tehát, hogy belülről is fel lehessen deríteni : milyen felszerelés nyújt komfortot, milyen anyagokkal burkolták a falakat, hányán lakják és hogyan lakják? . A ..szemérmes” magatartás egyáltalán nem használ az ügynek ■ ■ B ■ A Gyöngyösi Városi Tanács pénzügyi osztálya ösz- szesen 17 lakóház és 9 üdülő tulajdonosára rótt ki házér- tékadót. A létesítmények forgalmi értéke az osztály szerint több mint húszmillió forint. v Kedvezmények is megilletik azonban a tulajdonost. Például a család összjövedelme alapján, az OTP-tar- tozás mértéke szerint, de három kiskorú gyerek esetében is gyermekenként százezer forinttal kell csökkenteni a házértékadó alapját. A rendelet tehát nemcsak kötelességeket ír elő, hanem humánus szempontokat is figyelembe vesz. ahogy, ennek „illik” is lennie a mi társadalmi körülményeink között. Hogy mennyire lehetett igaza a pénzügyi osztálynak, kitűnhet abból is, hogy öten nem fellebbeztek, ketten időközben visszavonták a fellebbezésüket. tehát szó nélkül elfogadták a tanácsi hivatal véleményét Márpedig mifelénk nem nagyon szokás azonnal a zsebbe nyúlni, ha adóról van szó. Azt tartja a közvélemény: fellebbezni kell, mert az csak jóra mehet ki, rosszabb nem lehet belőle. Ha nem egyeznek a vélemények, akkor dönteni kell, kinek van igaza. Jöjjön tehát a szakértő! Itt van a kutya elásva. A felülvizsgálat majdnem minden esetben, el vetette a tanácsi szerv véleményét. Miért talán . a műszaki emberek nem értik a mesterségüket? Nem tudják megkülönböztetni a vályogfalat a téglafaltól? Vagy az nem tudják, mi a különbség a komfort és az összkomfort között? Vélhetjük, az okot másban kell keresni. | Így keletkeztek a „leértékelt paloták” — fellebbezés során. Persze, az üay végére a pontot a megyei tanács szakigazgatási szerve teszi ki. Jól akarunk élni, nincs ebben semmi kivetnivaló. A luxus azonban nem illik hozzánk, tehát a pöffesz- kedó „családi ház” sem, ahogy a kicifrázott üdülő sem. Ugyan miért lett „sikkes” Szűcsiben és Gyöngyöspatán, de a Mátraalja «egyéb helyein is a ház külső burkolására Dunántúl róí fuvaroztatni a fehér kockakövet, amikor ennek a szállításáért több mint tízezer forintot kér el a cég? Ha Kovácséknak tellett rá Szabók sem maradhatnak ki ? Jó, jó, de Gyöngyösön is legalább ezer család vár la« kásra! Ott a flanc minden mennyiségben, itt meg a semmi? Persze, hogy hábo- rog az ember! A házértékadó máris érezteti hatását. Visszatáncoltak az egekben járók, a hatszobás. emeletes családi házat építtetők és az olasz csempével. osztrák szerelvénnyel, svéd gépekkel feldíszíteti „hétvégi házak” után sóhaj- tozók. Nem akarják, hogy „igényességüket” megadóztassák. Nincs is szükség arra. hogy néhánvan. tömött bukszájuk birtokában felborzolják aj emberek idegeit „álomoalo- táikkal”. ezekkel a nroletár- kunyhókkal és hétvégi sufnikkal. amik úgv nyelték el a százezreket építkezés közben. mintha feneketlen zsákba tömték volna. Tudja csuda: nem irigy« lem a luxusházak tulaidono- nosait. de mostanában — nem is sajnálom őket. G. Molnár Ferenc 1978. Jsmt&r feu szomb&s i
