Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-07 / 5. szám

(edd esti külpolitikai kommentárunk; | Újfajta tömeg Pampionában NEM MÜLIK EL ESZTENDŐ, hogy a világsajtó a színes hírek rovatában ne közölne a spanyolországi Pamplona városban készült fényképeket. Ezeken vi­dám tömeg hömpölyög — és azzal szórakozik, hogy igyekszik kitérni — több-kevesebb sikerrel — néhány szabadon eresztett fiatalabb bika rohanása elől. Eddig Pamplona áfféle népünnepélyként és legalább any- nyira idegenforgalmi látványosságként, jórészt ilyen tömeget látott. Most másfajta tömeg lepte el a város utcáit és biztosak lehetünk abban, hogy az erről készült fotó­kat nem használják fel csalogatóként a spanyol uta­zási irodák tarka prospektusai. A felvonulók a gaz­dasági helyzet romlása ellen és a politikai foglyok sza­badon bocsátásáért tüntettek. Kétségtelen, hogy akárcsak néhány hónappal ez­előtt Hispániában nem lett volna elképzelhető egy ilyen demonstráció — a rendőrség biztosan tüzet nyitott volna. Most nem tette, sőt, arról érkezett hir, hogy a hatóságok jobboldali merénylőket vettek őri­zetbe Barcelónában. Mindez arra utal, hogy alighanem azoknak van igazuk, akik Madriddal kapcsolatban kicentizett, gon­dosan adagolt nyitásféléről beszélnek. Olyan nyitás­ról, amely vitathatatlanul eltér ugyan a generalisszi­musz által fémjelzett csaknem négy évtizedes politi­kai éjszakától — de amelynek megvannak a maga voltaképpen nagyon is szűkreszabott határai. Hogy mik ezek a határok, egyre jobban kiderül. Arias Navarro, aki személyében is a „folyamatossá­got” testesíti meg, hiszen Franco kormányfője volt, egy nyilatkozatban kijelentette: lesznek ugyan válto­zások, de csak a kabinet által engedélyezett, négy-öt párt számára — és a kommunista párt a jövőben sem nyer legalitást Hispániában. EZ TEHAT AZT JELENTI, hogy Madrid kész el­eimenni bizonyos NATO-berkek által jóváhagyott — és talán kijelölt — változásokig, de addig nem, hogy engedélyezze a dolgozók igazi, legkövetkezetesebb politikai érdekképviseletét. Minden jel arra mutat, hogy ehhez a „kicentizett demokráciához” lesz né­hány szava a legilletékesebb fórumnak, a spanyol népnek is. Annak, amely például Pampionában újfaj­ta tömegként jelent meg a politikai porondon. Kambodzsa új alkotmánya a dolgozd nép hatalmát demonstrálja A Nhan Dán keddi szá­mában beszámolt az új kambodzsai alkotmány élet­be lépéséről. Az új alkotmány egyér­telműen kifejezi, hogy Kam- . bodzsa egységes, békés, sem­leges és szuverén állam, amelynek új gazdái a mun­kások, a parasztok és a töb­bi dolgozó réteg. Az új alkotmány hangsú­lyozza, hogy a fontosabb termelő eszközök állami vagy kollektív tulajdonba kerültek. A kambodzsai nép haladó nemzeti kultúra meg­teremtését tűzte ki célul. A demokratikus Kambod­zsa becsületes kapcsolatok­ra törekszik szomszédaival, Izrael folytatja agresszióját Az izraeli—libanoni tűz- szüneti vonalon szolgálatot teljesítő ENSZ-megfigyelők decemberi jelentését nyilvá­nosságra hozták New York­ban. Mint a dokumentum­ból kitűnik, Izrael az év utolsó hónapjában is foly­tatta fegyveréi provokáció­it az arab szomszédország ellen. A december 2-án vég­rehajtott barbár bomb'atá- madáson kívül — amely­nek IGO-nál több halálos ál­dozata volt — még huszon­hat alkalommal sértették meg az i V1Í légierő gépei Libanon .égterét.' Izraeli gyalogos egységek naponta behatoltak libanoni terület­re és a megfigyelők 42 tü­zérségi, gránátvetőkkel, vagy automata fegyverekkel vég­rehajtott akciót jegyeztek fel. (ADN) Vízparti vihar A PEKINGI császári pa­lota tőszomszédságában, az évszázadokkal ezelőtt létesí­tett mesterséges tavak part­ján húzódik meg a nyilvános­ság elől elzárt kormányzati negyed. A középső és déli tó­ról a — ki tudja, miért — tengernek nevezett Csung- nan-hajról kapta a nevét, amelyet a Külföldi sajtó gyakran Mao Ce-tung és a kí­nai vezeték politikájának je­lölésére is használ Aligha kétséges, hogy an­nak a viharnak, amely au­gusztus vége óta a „Vízparü történet”, Si Naj-an magya­rul is megjelent kitűnő regé­nye körül a kínai sajtóban dú". kevés közé van a majd egy évezreddel ezelőtti pa­rasztfelkelés történetéhez, vagy a róla keringő történe­tek alapján néhány évszá­zaddal később írt, népszerű könyvhöz. Ezt a vihart nem a liangsani mocsarak hősei váltották ki, hanem egy má­sik vízparton, a Csung-nan- haj partján ielentkező utód­lási problémák kavarják. A kínai párt elméleti fo­lyóiratának augusztus végi összeállítása még a korábban „a parasztforradalom hősköl­teményének” nevezett re­gényt vette célba, a Zsenmin Zsipao 1975 szeptember 4-1 vezércikke, amelynek súlyát addig ismeretlen Mao idéze­tek is növelték, már az új kampány aktuális vonatko­zásait emelte ki. Félreérthe­tetlenné tette hogy a „Víz­parti történet” csak ürügy azoknak a problémáknak a megvitatására, amelyekkel Mao Ce-tung távozása után nemcsak a kínai vezetés kü­lönböző irányzatainak, ha­nem magának a kínai nép­nek is szembe kell néznie. A „Vízparti történetiben — mondják a hivatalos kínai sajtóban — Szung Csiang személyében olyan vezér ke­rül a felkelők élére, aki vé­QMMM& |©Ä j&assás sasrda gül elárulja a felkelők és előző vezérük eszményeit Világos tehát az analógia és a belőle következő feladat: hogyan lehet elkerülni, hogy Kína eljövendő vezetői szem­beforduljanak Mao Ce-tung jelenlegi oolitikáiával? A KÍNAI POLITIKA kül­földi elemzői már elvégezték a behelyettesítéseket: Csao Kaj, a keménykezű, de he­lyes úton járó vezér, (akinek halála után Szung Csiang rossz útra téríti a felkelőket), nyilvánvalóan Mao Ce-tung; Szung Csiang „a nagy isme­retlen”, aki még nincs, de lehet (bár egyesek a néhány éve rehabilitált, s egyre ma­gasabbra emelkedő Teng Hsziao-pinget látják benne); Li Tában és társaiban, akik vakon bíznak Szung Csiang- ban, s ezért életükkel fizet­nek, a kínai vezetés a „kul­turális forradalom” idején hatalomra került szárnyának egyes képviselőit látják. A Szung császári udvar pedig, amelynek a felkelők végül behódolnak, a Szovjetuniót jelképezné. Van, aki a vitából olyan felhívást olvasott ki. hogy az új Szung Csianggal és társaival még Csao Kaj életében le kell számolni. Az ilyen azonosítások per­sze kockázatosak, hiszen könnyen kiderülhet, hogy té­vesen ítélték meg a szóbajö- hető lépéseket és személye­ket. Egyhez azonban nem fér kétség: a jelenlegi kam­pánynak — a Konfuciusz el­lenitől eltérően — csak ak­tuális vonatkozása van. Ez pedig az utódlással, a továb­biakban követendő irányvo­nallal kapcsolatos. A Zsen­min Zsipao említett vezércik­ke ezeket írta: „Mao elnök útmutatásának tanulmányo­zása és megértése, a „Vízpar­ti történet” bírálatának és vitájának kibontakoztatása nem csupán az irodalom, a filozófia, a történelem és az oktatásügy vonatkozásában fontos és mélyreható jelentő­ségű, hanem abból a szem­pontból is, hogy pártunk és népünk most és a jövőben, ebben a században és a kö­vetkező ssázadbsua üt kiüuft­son a marxizmus mellett, szembeszálljon a revizioniz- mussal, Mao elnök forradal­mi irányvonalát kövesse. A Vízparti történetből, ebből a negatív tananyagból, tanul­ságokat kell leszűrnünk, ösz- szegeznünk kell a történelmi tapasztalatokat, meg kell ta­nulnunk a helyes és a hely­telen irányvonal felismeré­sét a bonyolult harci körül­mények között, s tudnunk kell, milyenek is a kapitu- láns elemek. Pártunk több mint fél évszázados történe­te azt bizonyítja, hogy a re­vizionisták mind kapituláns elemek, akik befelé osztály­kapitulációt, kifelé pedig nemzeti kapitulációt hajta­nak végre”. A kampány meg­indítói tehát a „kulturális forradalom” irányvonalának mérséklése és a szocialista országokkal való kapcsolat­rendezés ellen foglalnak ál­lást, bár a homályos megfo­galmazás a nemzeti burzsoá­ziával és a tőkés hatalmak­kal szembeni békülékeny po' litika bírálatát Is elképzel­hetővé teszi. A kínai politikai kampá' nyok íratlan szabályai sze­rint az ilyen analógiák arra valók, hogy a szemben álló irányzatok ezeknek leple alatt csapjanak össze. Végül is kikről és miről volt szó: annak magyarázatát a harc eldőlte után adja majd meg — a győztes. Ma még min den nyílt: a kampány éppúgy lehet gyors lefolyású és lát­ványos leleplezésekkel járó, mint elhúzódó, vagy csendes kimúlásra ítélt, mint nem­egy elődje. Az erőviszonyok, a konkrét helyzet tulajdon­képpen mindegyiket elkép­zelhetővé teszi. AM BÁRMENNYIRE ügye­sen sikerül is leplezni mindazt, ami a színfalak mö­gött folyik, a jelenlegi kínai politikának a világ realitásai­val, a nemzetközi kommunis­ta mozgalom, és Kína szocia­lista fejlődésének érdekeivel való szembenállását ma már Kínán belül is egyre nehe­zebb eipalás tolni. KA jelszava a függetlenség és a béke. Elutasít minden kül­földi beavatkozást. Terüle­tén nem engedélyezi idegen támaszpontok létesítését. Az el nem kötelezett országok csoportjához tartozik. Elítél . minden gyarmatosító ... és neokolonialista próbálkozást. Az ország belső ügyeinek intézésében a, kollektív ve­zetés elve érvényesül. A törvényhozó hatalmat a nép képviselőiből választott . 250 tagú Legfelsőbb. Gyűlés gya­korolja. A gyűlés választja meg a Végrehajtó hatalom szervét, a kormányt és az állam elnökségét, amely az elnökből és két helyettesé­ből áll. Az ország zászlaja vörös alapon háromtornyú bástya, közepén sárga virággal. Az új either, motívumai: rizs- föld, öntözőcsatoma, stili­zált üzem. A címert övező rizskévék alján felírás: „De­mokratikus Kambodzsa”. Az új himnusz április 17-ének, a győzelem napjának jelen­tőségét fejzi ki. (MTI) Tűzvész Japánban Kedden hajnalban tűz ütött kl « Kyoto! Heian nett* lélyben, az egyik leghíresebb slntotsta központban. A tűz köve kéziében-leégett-a szentély előcsarnoka és hat szárnya. A tűzet,, amely valószínűleg gondatlanság következménye volt, harm hehét tűzöl tókocsinak több mint egyórás mun­kával sikerült csak megfékeznie. Az értékesebb szobrokat és egyéb kegytárgyakat a papoknak sikerült időben kimen­teniük . a lángokban álló . épületből. A Helan szentélyt, amely Japán egyik idegenforgalmi' látványossága. 1895-ben, I Kyoto város alapításának ezeregyszázádik évfordulója al- ' halmából építették. ■ I MOSZKVA Kedden tárgyalásokra ke­rült sor Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Szovjet­unió külügyminisztere és Kalevi Sorsa, Finnország mi­niszterelnök-helyettese és külügyminisztere, a Finn Szociáldemokrata Párt el­nöke között. VARSÓ: Herbert Wehner vezetésé­vel hétfőn több napos len­gyelországi látogatásra Var­sóba érkezett a nyugatné­met Szociáldemokrata Párt parlamenti frakciójának kül­döttsége. Wehner és kísére­te kedden Stanislaw Guc- wával. a lengyel nemzet- gyűlés (SZEJM) elnökével, majd Edward. Babiuchhal, a LEMP KB titkárával, a po­litikai bizottság tagjával tár­gyalt. PÁRIZS: Kedden kétnapos látoga­tásra Párizsba érkezett Ős- kar Fischer, az NDK kül- ügyminiszere, francia kollé­gája, Jean Sauvagnargüas meghívására. Ez az első ma­gas szintű látogatás azóta, hogy a két ország 1973 fetv- ruárjábán felvette a -diplo­máciai kapcsolatot. HANOI: A Laoszi Népi Demokra­tikus Köztársaság nemzet- ■ gyűlésének első ülésszaka, amely vasárnap fejezte be munkáját, Laosz nemzeti ünnepének nyilvánította de­cember 2-át, a monarchia megdöntésének és az új kor­mány hatalomra jutásának napját. BELFAST: Terroristák tüzet nyitot­tak három redőrre az észak­írországi Castledown-ban. Egyiküket megölték, a má­sik kettőt megsebesítették. TOKIÓ: A jápán kömény és az olajipar vezetői közös, tervet . „készítettek, amelynek értel­mében az elkövetkező öt évben fokozatosán növelik a Kínából származó' 'olajim­port'’ menhyiségét és l93Q-ra elérik az évi húszmillió . tonnát. • , \ •. . . ‘ Japán részről bíznak ben­ne, hogy Kína hozzájárul az olajszállítások jelentős fo­kozásához.­Kiemelkedő sikerek a KGST tagorsz ágaiban Fagyéi ev nyilatkoza a Nyikolaj Fagyejev, a KGST titkára a TASZSZ munkatársának adott nyilat­kozatában beszámolt az el­múlt (1971—1975) ötéves tervidőszakban elért ered­ményekről. Egyebek között a következőket mondotta: — A KGST-tagországok az elmúlt öt év során ki­emelkedő sikereket értek lel. A nemzeti jövedelem 1971 —1975 között átlagosan 30 százalékkal emelkedett, s ezen belül különösen ma­gas volt a növekedés Bul­gáriában, Lengyelországban, Mongóliában és' Romániá­ban. A bruttó ipari terme-, lés csak 1975-ben 8,4 száza­lékkal, az 1970-es szinttel összehasonlítva pedig 46 százalékkal nőtt. A tagországok sikerei kü­lönösen szemléletesek, ha összehasonlítjuk őket a ka­pitalista világot sújtó mély válsággal. Az előzetes ada­tok szerint a fejlett tőkés országok bruttó ipari terme­lése az 1974. éviről 1975-ben körülbelül 8 százalékkal, csökkent.. A múlt évben a KGST- tagországok 1380 milliárd kilowattóra elektromos energiát termeltek; a növe­kedés az 1970. évinél össze­hasonlítva Csaknem 390 mil­liárd kilowattóra volt. Az acéltermelés elérte s 195 millió tonnát, a szénkiter­melés jiedÁg & KGST-iaapt­szágokban 2,6-szer maga­sabb, mint a Közös Piac or­szágaiban. A mezőgazdaság ugyan­csak sikeres fejlődését jel­lemzi, hogy a bruttó mező- gazdasági termelés az ötéves tervidőszakban meghaladta az 1936—1970. évi szintet. Ugyanakkor a múlt évben a rendkívül kedvezőtlen időjárási körülmények né­hány tagországban nem tet­ték lehetővé a mezőgazdasá­gi tervek teljesítését; Á sokoldalú együttműkö­dés továbbfejlődéséről és a szocialista munkamegosztás mélyüléséről tanúskodik. . hogy a KGST-tagországok egymás közötti külkereske­delmének értéke 1975-ben meghaladta a 71 milliárd rubelt, s így csaknem elérte az 1970. évi szint kétszere­sét. Az együttműködés meg­szervezésének és a szocialis­ta munkamegosztás elmó- lyítésáriek legfontosabb módszere a közös tervezési tevékenység, a néDgazdasági tervek összehangolása. A KGST 1975. júniusi, 29. ülésszakán elfogadott hatá­rozatoknak megfelelően fo­lyik például az egységes elektromos energiarendszer tervezése, melynek első láncszeme 1978-ban lép mű­ködésbe. Szélesedik a testvérorszá­gok atomenergetikai együtt­unióban és szovjet segítség­gel Bulgáriában, Csehszlo­vákiában és az NDK-ban felépült atomerőművek össz- kapacitása elérte a 7,5 mil­lió kilowattot. Az atomerő­művek kanacitása a tervek szerint 1980-ra 30 millió ki­lowattra, 1990 ben pedig én­nek többszörösére emelke­dik. A testvérországok együtt­működésének kiemelkedő példája az orenburgi föld­gázlelőhely kiaknázása és a 2750 kilométeresre tervezett orenburgi földgázvezeték építése. Már felépült a Ba­rátság kőolajvezeték 'máso­dik szakasza, amelyen ke­resztel 1975-ben csaknem 50 millió tonna kőolaj érkezett az európai szocialista orszá­gokba. Az elmúlt Ötéves tervidő­szakban erősödött a szállí­tási együttműködés is. Nagy jelentőségű oéldául az egy­séges konténeres szállító- rendszer megteremtéséről hozott határozat és a közös vagönnark fejlődése. A KGST-tagországok fej­lődésében áz 1971—1975-ös tervidőszakban elén magas fedettségi szint sz<1árd ala­pot jelent a tagországok népgazdaságénak továbbfej­lesztéséhez és nénrik anya­gi-szellemi Igényeinek ki­elégítéshez — mondotta végezetül Fagyejev.

Next

/
Thumbnails
Contents