Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-04 / 3. szám

A Felmérő szombat reggel kezdte meg a munkáját a XII. D 4-es lépcsőházban — az előzetes értesítésben jelzett napon. Amikor délután a VII. emelet 53- ba becsöngetett, a lakó már várta. Ezt a nagyobbik szoba asztalára készített konyak és sajtos keksz is mutatta A Felmérő kirakta színes golyóstollait, szétteregette a kérdőíveket és elkezdte a felmérést.

— Szóval, Boldog Bódog. Stimmel?

— így hívnak.

— Géhával vagy simán?

— Ahogy a személyiben van: csak gével.

— Tehát, mint fonetikusan.

— Hogy tetszik mondani?

— Eredeti név, meg kell adni. A két végződés összecseng, mint a tiszta rím.

— Ez eddig még nem jutott eszembe.

— Talán nem a legszerencsésebb. Mivelhogy azonosak a magánhangzók.

— Én már megszoktam. Negyven éve hordom.

— Aha. Mint látom, Boldog úr, az oroszán jegyében született.

— Lehetségesnek éppen lehetséges.

— Ez faktum.

— És izé... milyen szempontból jöhet ez számításba?

— ó, semmi. Bolond dolog: egyesek szerint az oroszlán jegyében született emberek erőszakosak és antiszociálisak. Persze, az asztrológia tézisei nem feltétlenül helytállóak, de azért lehet bennük valami ..

Bo-Bo töltött a konyakból és a Felmérő elé rakta a kekszes tányért.

— Maga nem iszik, Boldog úr? — Nem szoktam. Valahogy így alakult.

— Bezony. Magyar konyakot nem is érdemes.

A FELMERŐ

— Meglehet. Nem vagyok a dologban jártas. Ért engem...

— Na, jobb helyre is lehet tenni a pénzt. Pláne ott, ahol kevés van... Hát akkor, csirio! Az új lakásra!

— Köszönöm.

— Mindnyájuk egészségére!

— Ez igazán szép öntől. Nagyon

köszönöm.

— Hatan, két szobában. Ezt nevezem! Nincs szebb, mint a családi összetartás.

— Kicsit szűkös a lakás. De eddig ez se volt. örültünk, amikor hozzájutottunk.

— Bezony. Nagy öröm.

— Tíz évig vártunk.

— Szép teljesítmény1.

— Elmúlt. Most már minden rendben van. Nem is akartuk elhinni.

— Mit?

— A lakást. Szóval, hogy megvan a kiutalás.

— Ha egy csomó pénzbe kerül is, de megéri. Ez szent.

— Hitelbe van.

— Nagy előny. Bár én a magam részéről viszolygok mindenféle hiteltől. Rátelepszik az emberre, nyomasztja, megalázza. Már az én nézetem szerint, ha megengedi. Nyilván beteges valami ez nálam. Ügy vagyok, hogy sose tudhatni előre, mi történik, mi adja elő magát. Mondjuk megbetegszem. Mondjuk, leszázalékolnak. Vagy beüt a famíliában egv haláleset. A feleségemé, mondjuk... Máris fuccs az egésznek. Mert nincs könyörület: a részletet fi' Ji -Tot a ■■ ■

i

■ÍJ6

1

Ifi1

Igdil

III <

zetni kell. Bezony. De erre nem szabad gondolni.

— Ez már igaz. Nem jó az ördögöt a falra festeni. Mindig muszáj bízni az embernek. .

jL z már beszéd. A bizakodás a boldogság alapja. Ügy is, mint a bódogságé. Érti... Ez nem valami szójáték. A kettő ugyanazt jelenti. Csakhogy a bódog régies.

— Nahát, ezt én nem is tudtam.

— Pardon. De, ha már itt tartunk, véleménye szerint a Bálint, a Dávid, az András vagy teszem azt, a László harmonikusabb lett volna. Boldog Bálint — ez egészen kifogástalanul hangzik, nem igaz?

— Nekem az apám is Bódog volt. Tőle örököltem.

— És most hol vannak?

— Kik?

— A kedves szülei.

— Ez is a kérdések közé tartozik?

— Usque. Már úgy értem, hogy leginkább mivel töltik az idejüket?

— A papa meg a mama a gyerekekkel sétálnak. A feleségemnek meg van egy másodállása. Nekem is lenne dolgom, csak azért tartózkodók a lakásban, mert jönni tetszett. Hát ez van leginkább.

— Színház? Mozi? Képtár? Egyéb?

— Nem mondhatnám.

— Bizonyos fokig természetes.

— így valahogy. Olyanformán gondolom, hogy lassacskán majd egyenesbe jővN",<- .. Szóval, akarok venni egy tévét.

— Kérem, az ép megbízatásom aligha jogosít fel arra, hogy bármilyen tanácsot adjak. Nekem a műsor specie! nem tetszik.

— Azért az már mégis valami. Már a helvét is kinéztem. Jól elférne itt. Van neki hely. Az öregék is szeretnék. Meg a gyerekek.

— Micsodát?

— Hogy legyen tévé. Mégiscsak bejön a nagyvilág.

— Minden tiszteletem az idős embereké. Én aztán megértem az ön álláspontját.

— Hát, szó se róla.

k^Jég akkor is tisztelni kell ™ őkét, ha olyanok, amilyenek. önzők és mogorvák leginkább Bezony. Örökösen duzzognak, rakosgatnak, pepecselnek. Kész pokollá teszik a többiek életét.

— Lekopogom, itt egészen másként festenek a dolgok.

— Az szerencse. Igazán nagy szerencse. Mindjárt gondoltam. Ezt ugye, megérzi az ember. Bezzeg más helyeken! Mert ahogy én informálva vagyok. . . Mondom, nekem általában egészen más tapasztalataim vannak. Sokmindent megtudok, ahogy a lakásokat járom. Többet is megtudok, mint szeretnék. A legtöbb helyen baj van velük. A természetük teszi. Túlságosan lefoglalják őket a saját kis gondolataik. Az emlékeiken rágódnak, a betegségükkel foglalkoznak, meg ilyesmi.

Bo-Bo rövid tépelődés után a saját poharába is töltött a konyakból. Az első korty után heves köhögőroham fogta el, de azért végül is fenékig kiitta az egészet. A Felmérő egv bögre vizet hozott a konyhából.

— Tudja, Boldog úr, jó, jeges szódavíz lenne az igazi.

— El tudom képzelni.

— így jár az ember ezzel a kommersz konyakkal. Vagy köhögésre ingerli, vagy feljön az orrába. A torkát mindenképpen megcsavarja. .. Azért megteszi ej is. nem mondom. Megteszi, ha más nincs éonen kéznél. De. ha választani lehet, akkor inkább lemondok az effélékről. Szeretem a deli- kátesz dolgokat.

— Ami jó, az jó.

— A negyediken, képzelje, ginnel kínáltak. Gordon ginnel. Mintha tudták volna, hogy az a kedvencem Ivott már Gordon gint? Én otthon is leginkább azt szok- tan inni. Kertes házban lakom, tudja, van egy jókora teraszom, odakészítem az üveget, a szódát, a citromot, a jeget, szóval, ami kell és aztán szép csendesen, szordínó- san iszogatok. Nem ám úgy, hogy mindent bele. És nem kell a szomszédok pofáját néznem, csak fákat látok, virágoskertet, meg bokrokat. Egészen más, mint egy városi falanszterben.

— Nem is jó az a vad ivászat. Az sehol se jó.

— Ebben egyetértünk. Boldog úr. Általában, azt hiszem, ön nagyon egészségesen, józanul gondolkodik. Megérdemelné, hogy sínre kerüljön az élete, Boldog úr. Szívből kívánom

— Köszönöm. Alakulgat.

Idővel, majd ha ezt itt meg* unja, bizonyára összevág a családnak egy tágas lakást. Ahogy nézem, képes arra, hogy egy rendes lakást összevágjon. Mert az a fajta, aki a gyerekeire is gondol. Igazam van?

— Nagyon is.

— Bár ezek a házak papír szerint csak ötven évre épültek, de ki a fene hiszi el, hogy csak addig fogják bírni.

— öt ven évet tetszett mondani?

— Bezony. De hol van az még.„

— Szó se róla. Ámbár elég gyorsan múlik az idő. Veszettül gyorsan.

— Bezony. Élni kell, amíg lehet.

A Felmérő befejezte a felmérést, elrakta színes golyóstollait és gondosan összehajtogatta a kérdőíveket. Felállt az asztaltól.

— Sajnálom, Boldog úr. hogy tovább kell mennem. Igazán kellemesen éreztem itt magam. Sok szerencsét. Boldog úr.

— Hálásan köszönöm. Hasonlókat kívánok.

Bo-Bo bezárta az előszabaaj- w tét. ivott egy kortvot és az ablaknál sokáig gyönyörködött a i lakótelep szép, galambszürke hé- ; zaiban. 1

SENKE LÁSZLÓ:

időm múlása

Motyogva jár |

az éra * körbe

j idom hullatja lassú lombját

«! széthordja szél *! a perceim 5 s a tér sarkába halomba söpri majd ; eső pereg alá

trágyává mossa szerveim a sárnak vissza így adom örök haszonra édes sóimat Fölöttem gyönge fű zizeg dongó kering tehén legel A fiam őrizze azt és bocsássa meg hogy egy üveg tintáért eladtam őt Istenem te meg csak tedd a dolgodat

Gyárnegyed

A nagydumás kémények árnyékában lesütik szemüket a házak. i Kerítéshez támaszkodnak s néha. néha összenéznek. ; A jövő elfáradt ideérni.

Lábuk előtt szánni való utca lődörög a temetőig, gyárig.

Erre mentek el a férfiak s az édes nők.

A macskaköveken macska tekereg,

nem tud egerészni. örülnek a darazsak, a legyek, ha süt a nap.

Ha süt.

Szekfű topog az ablak alatt,

színét keresgéli, rázogatja kormos szirmait. A tűzfalak repedtek, ráncosak.

Itt, ott golyóütötte seb. Nem könnyű megélni. Meghalni még nehezebb.

| Ideszokott a szenvedés,

< hallgatag,

> mint a küszöbre vert | szerencsepatkó.

Percek pillaközén

Dudás Kálmán új versei

Dudás Kálmán a Vajdaság lírikusaként indult, de már a pályakezdéskor az egyetemes magyar irodalom ígéretét látták benne. Viszontagságos életútja során Kelét-Európa változatos tájain gyűjthette élményeit: a bácskai táj szépsége s az Adria kéklő vize egyaránt ott sejlik élményköreiben s ott a Balkán félelmetes szimbóluma, a Nis-i „koponyatorony” és Rigómező történelmi tája, hol

Török hívők, szerb és

magyar

zsoldosok vére föltolul

a rög alól.

Ez a földrajzilag táguló élményvilág tematikai változatossággal, személyes és közösségi gondok szüntelen megváltásával párosul nála, s ami még döntőbb: mind nagyobb műgonddal és elmélyüléssel. Kötetei jelezték ennek igazságát: a harminckilencből, illetve negyvenegyből való Déli széltől s a Vád helyett c. kötettől e mostani könyvig (Percek pillaközén) egyetlen biztos ívelést mutat e költői pálya.

Az új könyv a szintézisre való törekvés jegyeit mutatja. Több oldalúan is: a táj-élmény mellé a szerelem, a gyermekkor eltűnt világa, a háború, a család s a közösség élményei szegődnek a versekben egyetlen egyedi költői világot teremtve. De az összegezés szándékára vall a kötet megszerkesztése is: a ciklusok s a versek tudatosan épített sorrendje. „A bölcsőhely indákkal rögzítő, hűséggel újuló erőitől” gazdagodik szüntelen ez a líra, ezért rajzanak fel oly gyakran a felnevelő táj, a rég elhagyott 6zűkebb haza emlékei: A „zsenge évek” színtere, hol „a völgy felett” „három nyárfa” őrzi még a bölcsőhelyet; a ház s a kert, amelyhez a gyermeki boldogság és szomorúság emlékképei kötődnek, s ahonnét e költészet létrehozója az „életbe eredt”. Nem kevés nosztalgiával megidézett világ ez, amely jogos és megrendítő, hisz örökérvényű igazságok kimondására, örök emberi érzések megváltására hivatott.

„Csak egyszer, mégegyszer ha látnám (hajléka hímöki homályán / amint fenyőmet angyalhajjal / díszíti mindig-új csodának — /

... a tettenért karcsú angyalt: / anyámat” — sóhatja a Visszaváltás szép soraival a költő, régvolt karácsonyok meghitt csalá- diasságára-melegségére emlékezve. Dolgos emberek világa rajzolódik ki az emlékanyagból, mely Dudás Kálmán számára kőtelező üzenet, figyelmeztetés is egyben: mit innen liozott, az „nem szakadhat semmibe”.

Persze nemcsak élményeivel, tematikai sokszínűségével lesz vonzó az Aj Dudás-kötet, hanem Ke- let-Európára tekintő tudatossága s nem utolsósorban formai változatossága által is. A Déli szomszédoló c. ciklus versei egy szomszéd, de a miénkkel sokban rokon kultúra birtoklása okán születhetett meg a délszláv irodalmak avatott ismerője oldja itt verssé régi és újabb élményeit. S nemcsak akkor, ha Rigómező és Nis történelmi tájait idézi fel, vagy a barokk költő, Gundulics Raguzáját, hanem akkor is, amikor Radnóti nyomában járva a tragikus sorsú költőtárs szenvedéseinek zsa- gubicai színterét villantja elénk...

A Percek pillaközén Dudás Kálmán költöl jelenlétének fontos és szép dokumentuma, sok költői szépséget kínáló könyv.

Lőkös István

Cirkuszporond

v

Pincér Tamas: