Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-04 / 3. szám
pont a vita végén A honismeret útja Nincs T A ml megyénkben is élénk !" Visszhang kísérte a közművelődésről szóló párthatározatot, megvitatták a különböző fórumok, majd értelmes, hasznos tervek készültek. ^melyekből már eddig is sok mindent sikerült megvalósítani. A határozat érezteti hatását, a különböző szintű pártszervezetek és tanácsok rendszeresebben foglalkoznak a közművelődéssel, változott a szemlélet, valamint a kul- rurális és művelődési kérdéseket kísérő közfelfogás is. Az eredmények mellett azonban arra is figyelmeztet az elmúlt másfél esztendő, hogy a közművelődés gyakorlatában nem mindig értelmezik egyformán a párthatározat szellemét. Ezt tükrözte a Népújság közművelődési vitája is, amely tulajdonképpen a párthatározat egyik sarkalatos pontja, a munkás- művelődés kapcsán kezdődött Éppen a munkásművelődést szolgálta a szocialista brigádok részére meghirdetett felszabadulási vetélkedő, amelynek az igényektől távol eső előírt tematikáját, s néhány formális módszerét — minden nagyszerűsége mellett — lapunk többször is megkérdőjelezte. Emiatt indult a vita, amely egyre jobban terebélyesedett, olykor mellékvágányra szaladt, de végsősoron mégis lehetőséget adott arra, hogy a közművelődés vezetői, szakemberei a népművelők is megfogalmazzák tapasztalataikat, véleményeiket. Q Az összegezés szándékával, de a teljesség igénye nélkül szólunk a vitáról. Megértjük az aggodalmaskodókat, a jogos panaszokat is, amelyeket egy-egy helyi megnemértés, vagy kudarcba fulladt rendezvény vált ki. De ettől még a közművelődés nem került zsákutcába, mert a közművelődés ma már nemcsak a kultúrház, vagy a könyvtár ügye, hanem mindannyiunké, az egész társadalomé. Ma még persze nem egészén és nem mindenütt van így, de az bizonyos, hogy ebbe az irányba hat a párthatározat, s ezt kell követni a gyakorlatnak is. Azt mondjuk, közművelődési szemlélet, leírjuk gyakran, de vajon egyformád értjük-e mit jelent? Nem egészen. Olykor még a népművelők sem! Pedig fontos érteni, hiszen a munka, a tevékenység egyik kiindulási alapjáról van szó. Történetesen arról, hogy a népművelők nincsenek egyedül, a kultúra terjesztése, a nép művelése, a szocialista életmód kialakítása nemcsak a művelődési otthonok, klubok, művészeti csoportok feladata, hanem a párté, a tanácsé, az üzemeké, a szövetkezeteké, a hivataloké, — hiszen saját lakosságukról, dolgozóikról van szó. A társadalmi és tömegszervezeteké is, mert saját tagjaik művelődését szolgálják. És a családé, az iskoláké, a televízióé, a rádióé, az újságoké, egyszóval mind- annyiunk ügye. Éppen ezért azokkal értünk egyet, akik a közművelődési szemlélet kialakításán fáradozva, az összefogásról, a közös gondolkodásról beszélnek, — és így is cselekVisy Zsolt, a Dunaújvárosi Múzeum igazgatója a római korabeli castrumban végzett 1975. évi ásatásokról elmondotta, hogy a városi tanács és a vasmű anyagi támogatásával folytatott leletmentés során sok értékes emlék került napvilágra, így az új szakközépiskola építése során — az udvaron — a III—IV. századbeli, késő rómaikori temető feltárását. befejezték. Itt a legérdekesebb lelet az a boltozott, ép sírkamra, amelyben nyolc csontvázat találtak. 1976. január 4„ vasárnap szenek, akik nem a kultúra „mindenesének” szerepét játsszák, hanem a lehetőségeken belül szorgalmasan tevékenykednek és világnézetükkel, szakmai hozzáértésükkel igyekeznek hatni környezetükre és mindazokra a partnerekre, akik a maguk területén ugyancsak a művelődést szolgálják. Ma már egyre világosabb, hogjr egy ember műveltsége, kultúrája nem tekinthető magánügynek. Nemcsak a sajátja az, hiszen közösségben él, dolgozik, hatással van környezetére, sőt, a termelésbe, a munkájába is átviszi tudását A szocialista társadalom építése, a termelés, a közélet ilyen vonatkozásban is egyre magasabb igényeket támaszt, olyan követelményeket, amelyeket csakis ösz- szefogással lehet kielégíteni. Ez a kérdés egyik oldala, amely kissé még a jövő, a a másik pedig a jelen, az, amelyet a gyöngyösi művelődési ház igazgatója fogalmazott meg: „Ma már egyértelmű, hogy a művelődési otthonok csak egy területet képviselhetnek a közműve lödét egészében... De vajon egyezik-e mindez a társadalmi elvárással? A helyi vezetők elfogadják-e ezt a gyakorlatot? Sőt, egy-egy felügyeleti szerv nem mindent a kar-e követelni a művelődési otthonoktól?n Az ilyen régi szemléletet tükröző „társadalmi elvárás” helyrebillentését nem várhatjuk egyedül a népművelőktől. Miként azt sem, hogy a gyakorlatban is érvényesüljön a párthatározat szelleme és pontja, amely világosan fogalmaz: „A munkahelyeken a vezetéssel járó kötelezettségek közé tartozik a dolgozók művelődésének segité- se.” 0 A téves szemléletek közé tartozik a cél és az eszköz felcserélése is. A hatvani könyvtár igazgatója fogalmaz a legszélsőségesebben, amikor így érvel: „Mert a cél maga a nevelés..." Fontos tisztázni a cél és az eszköz viszonyát, hiszen mindez kihat a munkára, annak tartalmára és a módszerekre is. A közművelődés, a mozitól a munkahelyig, a könyvtártól az új lakásig, ezernyi szállal kötődik a társadalom egészéhez, csakis eszköz lehet Szirtes, sokféle eszköz ugyan, de mégsem egyetlen ét kizárólagos eszköze a tudatformálásnak, a szocialista nevelésnek. Nem ildomos a nevelést mint módszert céllá előléptetni, s ennek szellemében irányítani az embereket, megszabni, mit olvassanak, milyen műsort nézzenek, mivel és hogyan töltsék el szabad idejűket. Tapasztalatból tudjuk, hogy az emberek nem szeretik, ha folyton-folyvást „nevelik” őket. de azt elvárják, hogy a közművelődés intézményei, a művelődés és szórakozás különböző lehetőségeit kínálják számukra. De vajon ismerjük-e pontosan a közművelődési intézmények szolgáltatásait, programjait igénybe vevő emberek kívánságait? A népművelők sajnos keveßet tudnak az emberekről, az intézmények munkájából hiányoznak a tudományos igényű Sokféle használati tárgy, kerámia és üveg, pohár és ólommázas kancsó is előkerült a sírokból. A régi római táborban, a Castellum- ban a principia csapatparancsnoki épületét is feltárták. Az U-alakú épület egyik szárnyában öt helyiség alatt padlófűtést találtak, s feltárták itt a szentély alapjait i6. Egy szobor- fej-töredék került napvilágra, ezenkívül egy bronzból kivágott „i” betű, valószínűleg valamelyik császár nevéből. Feltárták a 37 000 négyzetméter alapterületű Castellum déli kapuját is. Az évek óta tervszerűen folytatott intercisai feltárások során az 1975. éviekkel együtt több mint 2200 sírt találtak « rtpimfc. felmérések, helyzetelemzések, gyakran bizony az a maximum, hogy tudják, hányán érettségiztek a községben, vagy az üzemben. És ha hiányzik a pontos helyzet- elemzés, akkor félő, hogy nem ismerik az emberek igényét sem, ,Jelűiről" diktálják a módszert, a programokat, amelyek így nem mindig találkoznak elismeréssel. A mindenáron való nevelésnek egyik példája, hogy az intézmények egy része szinte bezárja kapuit a szórakoztató műsorok, vagy a táncoló ifjúság előtt. Az Egri Megyei Művelődési Központ például a tanfolyamok, a szakkörök, a klubok, a tárlatok sokaságát szervezi és kínálja az érdeklődőknek — helyesen —, de a táncolni vágyó fiatalokat már régen száműzte a város művelődési centrumából. Pedig a művelődési házak, otthonok egyformán jó keretet adhatnak az ismeretek gyarapításához és a kötetlen szórakozáshoz is. A népművelés gazdag eszköztárában persze helye van a nevelésnek is. Csak ne a népművelő neveljen elsősorban, hanem a kialakított közösség, a programok, a művek, amelyek hatással vannak az emberekre. Arról van szó, hogy a népművelő sokoldalú műveltségével, ízlésével befolyásolja a közönséget, s egyben mindazokat, akik más-más pozícióból ugyan, az emberek művelődésén. tudatformálásán fáradoznak. s A vita során többször is szóba került, hogy kevés a szakember. Ez igaz. Egyesek azzal magyarázzák a növekvő szakemberhiányt, hogy nincs kellő tekintélye a köz- művelődésnek. Helyenként ez is igaz. De ki teremtse meg a közművelődét tekintélyét? Hogyan lehet fentról elérni, kívülről betáplálni ezt a tekintélyt? Nyilvánvaló, hogy a párthatározat jó alapokat biztosít, de a tekintélyt, a szakma elismerését, a népművelőknek együttesen és a maguk területén kiilön-kiilön kell megszerezniük. Ilyen vonatkozásban nincs különbség a függetlenített és a tisztelet- díjas népművelők között. A vitában ez a párhuzam is elhangzott, és e tekintetben nem tudunk és nem is akarunk „igazságot tenni”. Csakis a helyi lehetőségek szabhatják meg, hol van szükség függetlenitésre. De az bizonyos. hogy mindenütt kívánatos a közművelődés mozgalmi jellegének erősítése. Az egyik hatvani hozzászóló a közművelődés közkatonáit hiányolta. Valóban: hol vannak a művelődés közkatonái? A művelődési házak, otthonok, klubok, szorgal3. A magyar házi-barát A francia forradalom hatására hazánkban is elterjedtek az ismeretközlő, tudást népszerűsítő naptárak és hosszú időn keresztül az imádságos könyvön kívül csak a kalendárium volt a kisszámú magyar olvasók szellemi tápláléka. Példaként idézzük A magyar házi-barát címmel, 1840- ben megjelent évkönyvet. Ez olvasható címlapján: EZ KÖZHASZNÚ HÁZI 8 GAZDASÁGI KALENDARIUM AZ 1840. SZÖKŐ ÉVRE. FSIdesnrak. eamerallsták, tgjrénta, áradatai tartalmas, fáradhatatlan aktivái, akik önzetlenül, a maguk művelésére és szórakozására tevékenykednek egy-egy részfeladat megoldásán. És hol vannak a társadalmi vezetőségek, amelyek biztosítanák a közművelődésben nélkülözhetetlen demokratikus irányítást, s emellett részt vállalnának a munkából? Sok helyen csak papíron! Mindez persze országos jelenség is. Az utóbbi időben megerősödött a közművelődés intézményrendszere, szervezettebb lett az irányítás, de ugyanakkor az egész apparátusban csökkent, visszaszorult a mozgalmi jelleg, amely ma már jóformán csak addig tapasztalható, amíg egy község összefog és társadalmi hozzájárulással és segédlettel fölépít egy klubot, vagy egy művelődési otthont. A határozat a pártszervezetekre is jelentős feladatokat ró: a közművelődést a pártmunka részének kell tekinteni. Ha ez ténylegesen megvalósul, akkor erősödik a, közművelődés mozgalmi jel- lege is, a népművelők nemcsak felfelé figyelnek, hanem az emberek véleményére, kívánságaira is és akkor növekszik az aktivitás, s helyrebillen a sokat vitatott tekintély is. B Röviden szólunk az anyagi kérdésekről is. Egyetértünk mindazokkal, akik a jogos igény alapján több anyagi áldozatot várnak a társadalomtól. De mégis szimpatiku- sabb az a népművelő, aki nem ölhetett kézzel sóhajtozik a fényesebb és tágabb művelődési otthonért, hanem mindennapos aktív, és színvonalas munkával bizonyítja, hogy kinőtték a régi épületet és kereteket. Igaz, az emberek növekvő igényének kielégítésére több pénz kell. Jó lenne, ha több jutna a köz- művelődésre. De félő, hogy a meglevő szerény kereteket, a több eatomán csörgedező forintokat sem használják fel mindenütt megfelelően. Nem tobzódunk anyagi bőségben, de biztos, hogy vannak még tartalékaink, biztos, hogy több pénzük van, mint amit okosan és tervszerűen felhasználnak az emberek sokoldalú művelődésére, a szabad idő hasznos kitöltésére. ★ A szerteágazó vita néhány általunk fontosnak tartott gondolatát ragadtuk ki. Ha a különböző szemszögből vitázó véleményeket, csak egy kicsit is sikerült közelebb hozni egymáshoz, és ha csupán néhány alapkérdést sikerült tisztázni, már nem volt hiábavaló a közvélemény elé tárni közös gondjainkat. selők, házigazdák, gazdasz- szonyok, házmesterek, kereskedők, gyárnokok, s mindenfele rendű és rangú olvasók számára; némely dolgok sikeres használatára készült. történetírás, statistika, csillagászat, természet és építés tudományban, valar mint a házi s mezei gazdálkodásban oktatva kalauzoló, s egyszersmind mulattató kézikönyv. Szerkeszti: Staut József Lapozgatva A magyar házi-barát megsárgult lapjai között, a 92. oldalon találjuk A leleményes emberi szellem szüleményei az összművészeti s vele rokon tudományokban című összeállítást. Néhány példa az 1840-es kalendáriumban közölt technikai érdekességekből: A szülőhely, lakóhely történetének megismerése, az itt élt elődök sorsának, szokásainak kutatása, a néprajz, az anyanyelv és a nyelvjárások ápolása, a munkásmozgalmi hagyományok felderítése, a műemlékvédelem, természeti kincseink, értékeink megóvása — mindez sok évtizedes, nem egy esetben évszázados múltra tekifit vissza. Szervezett formában azonban, a Hazafias Népfront keretein belül, 15 éve vált a honmegismerés gazdag tömegmozgalommá. S az évforduló egyben alkalom is arra, hogy a honismeret művelői, irányítói számot adjanak az eddig végzett munkáról, szóljanak a tennivalókról. E célból hívták össze december második felében Kecskemétre, országos honismereti konferenciára a mozgalom képviselőit. Az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy a mozgalom különböző akcióival, folyamatos tevékenységével alkalmas arra, hogy mind nagyobb tömegeket vonjon be a közművelődésbe. A helytörténeti és krónikaíró csoportok, a munkásmozgalmi, a néprajzi, a földrajzi és egyéb feltáró és gyűjtő kollektívák, a múzeum- és várbarát körök, a természet- és műemlékvédelmi bizottságok fontos szerepet töltenek be a szocialista hazafiasságra nevelésben. A mozgalom akkor is figyelmet érdemelne, ha csupán régi, népi, nemzeti értékeink feltárásán, megőrzésén fáradozna. Ennél azonban sokkal többet tesz. Részt vesz például a helyes történelemszemlélet kialakításában, hiszen a szabadságharcos forradalmi múlt és a dolgozó osztályok sok százados teremtő, alkotó munkája még nem forrt össze mindany- nyiunk gondolkodásában. Ugyanígy sok még a teendő a nemzet és a haza, a szocialista hazafiság megismerésében, megértésében. Ezen is munkálkodik e mozgalom, Kossuth Lajos turini száműzetésében — 1867. és 1886 között — írott levelei kerültek elő Pécsett. A Baranya megyei Levéltár munkatársai egy 1928-as iratgyűjteményben találtak rá az értékes dokumentumokra. A levelek egy része minden bizonnyal a száz év előtti pécsi polgármester, Blauhorn Antal hagyatékából származik, a többiekről — így Kossuthnak a fiához írott, illetve fiától kapott leveleiről — nem tudni, miként kerültek a Mecsekaljá- ra. Mind a tíz levél a száműzött politikus által használt PERPETUUM MOBILE „A reichenbergi orgonacsináló és mechanikus Hermann Sláziában a már régóta keresett perpetuum mobilét nem tartja lehetetlennek. Legalább áz ottani plébániatemplomban egy órát állított fel, melly már hat év óta minden felhúzás nélkül folyvást és pontosan jár. és állítása szerint még egy századig is éppen oly pontossággal járni fog.” SZÖVET FŰBŐL „A francia kézműves Du- vergie egy módszert talált fel, fiatal füvet egyszerű készülék által úgy elkészíteni, hogy azt szövetnek lehet felszőni. Párisi boltjában most néhány illy szövet van kitéve, mellyek érdekes anyaguk miatt nem sokára divatba jöhetnek.” A magyar írók a múlt század első felében a nagyobb- igényű olvasók számára hazánkban is divatba hozták az almanachokat. Ezekben mindinkább szűkebb térre zsugorodott a naptári rész, irodalmi olvasmányok töltötték meg a könyv legtöbb oldalát. Az első magyar almanach 1822-ben jelent meg Aurora címmel. Kisfaludy Károly anrkeaztotte m toodalan amelyben a munkásmozgalmi, üzemtörténeti csoportoknak mostanában szép szerep jutott. Sok száz aktivista írja a községek, települések krónikáját, tudósít az üzemek, termelőszövetkezetek, a szocialista brigádok mindennapjairól. Ez is a honismereti mozgalom fontos része. Fontos, hogy e munkák eredménye mind szélesebb körben ismertté váljék. Publikációkban. kiállításokon, előadássorozatokon érdemes népszerűsíteni, az iskolai oktatásban is érdemes lenne gyakrabban szólni róla. A diákok országjárását is fel lehetne használni arra, hogy ismereteik, látókörük bővítésén túlmenően, minél több fiatal kedvet kapjon az országot gazdagító mozgalomban való részvételre. Az évforduló alkalmából azonban szólni kell arról is, hogy a Hazafias Népfront irányító, szervező munkája önmagában, a legjobb szándék ellenére is kevés a sikeres továbbfejlődéshez. A tanácsi szervezésben működő közművelődési intézmények, tudományos intézetek, társulatok, a múzeumok, az egyetemek támogatása nélkülözhetetlen. Nyilvánvaló, hogy a mozgalom olyan értékeket hoz a ma embere elé, amelyekhez csak értő kézzel szabad nyúlni, olyan feladatokra vállalkozik, amelyeknek teljességéhez elengedhetetlen a szakértői, módszertani segítség. És arról is szólni kell, hogy a közkincsek bemutatásához hajlékra, megfelelő keretekre is szükség van. Van már arra példa, hogy múzeumok, könyvtárak, levéltárak szakmailag segítik az önkéntes kutatókat, s van arra is, hogy a községi művelődési otthon termet ad az eredmények bemutatására. F ontos, hogy a nemzet! értékeinket gyarapító honismereti mozgalom tovább erősödjék, mindinkább része legyen közművelődésünknek. Hivatását csak így töltheti be. gyászkeretes levélpapírra íródott, jó állapotban vannak és kitűnően olvashatók. A legfontosabb dokumentum Kossuth Lajos háromezer szavas levele, amelyet 1868. május 1-én intézett Pécs törvényhatóságához, abból az alkalomból, hogy a város polgárai őt választották országgyűlési képviselőül. Az írásműnek is remek levélben Kossuth meghatott szavakkal mond köszönetét a pécsi választóknak, de egyúttal közli, hogy lemond a mandátumról. központosítása és irányítása céljából. Az évkönyv megválogatott íróiból támadt az a küzdő gárda, amelyet tat irodalomtörténet Aurórái Kör névvel jelöl. E csoportból emelkedik ki később Vörösmarty Mihály, Bajza József, és Toldy Ferenc. Az aurórások csoportja a klasszicizmus merev formáival szemben változatosabb, új alakokat, tisztább, megerősödött nyelvet, kifejezésben és eszmei tartalomban egyaránt új irányt hozott. 1841-ben jelent meg a Nemzeti Almanach első kötete, Vajda Péter szerkesztésében, amelyet az Almanach- társaság adott ki. Az első Nemzeti Almanach bevezetőjéből idézzük: „A fokonként emelkedő nemzeti fejlődés, az olvasó közönség csinosbult ízlése, s A honi írók iránt növekedő figyelem új időszakát kezdik alkotni literaturánknak, de egy szersmind e körülményekben a haladó kor ma- gasb, nagyobbszerű kívánata veszi eredetét. E kívánatnak lehetőséggig kielégítése melegebb részvétet, sükeresb méltányolást ébresztene!, amit ismét literaturának elő* lépése fog követni.. Révész Tibet Ásatások Dunaújvárosban Erdélyi György Eddig ismeretlen Kossuth-Ierelek kerültek elő Pécsett
