Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-04 / 3. szám
Világhír - tanulságokkal VANNAK VILÁGHÍRŰ magyar áruk. Nem csak a hagyományosak: az Egyesült Izzó normál égői például, vagy a Ganz motorvonatok, vagy a szegedi szalámi. A magyar ipar export áruajánlatában léteznek olyan gyártmányok, amelyek kifejezetten az utóbbi 4—6 évben kerültek fel márkanevet szerzett, jól értékesíthető termékek • listájára. Közéjük tartoznak a Pálma campingcik-' kek, a Labor műszerművek komplett laboratóriumai, a Grabona műbőrei, a Mechanikai Mérőműszerek Gyára telemechanikai rendszerei (a földgáz- és kőolajvezetékek távirányítását, távvezérlését szolgáló hírközlő és műszerautomatikai rendszerek), a győri Magyar Vagon- és Gépgyár közúti járműrészegységei, mindenekelőtt az utóbuszokba, és a nagy teljesítményű teherautókba szerelhető háfsóhidak. Az élvonalban találjuk a magyar gyógyszeripar legújabb hormon-, vitamin- és nyugtatókészítményeit, csakúgy, mint a Medicor orvosi műszereit. Korántsem azért említjük azonban mindezt, hogy elégedettséget sugalljunk a termékszerkezet korszerűségét, nemzetközi kelendőségét áttekintve. Hiszen a nemzetközi árucserében felajánlható jó gazdasági és műszaki jellemzőkkel bíró gyártmányok aránya elmarad a szükségestől, s elmárad a technikai színvonal nyújtóiba lehetőségektől is. Az ellenpéldákat, a jól exportálható termékek listáját azért érdemes átböngészni, mert ezzel kapcsolatban értékes tanulságok összegezhetők. Az említett áruk mindegyike — a campingcikkektől a röntgenkészülékekig — jól értékesíthető termék a nemzetközi piacon. Kettős értelemben is, mert: egyrészt keresett cikkek, többet is el lehetne adni belőlük, ha a kapacitások engednék, másrészt: gazdaságos devizahozamúak, vagyis forintban kimutatott önköltségük jól aránylik a dollár- vagy rubelbevételhez. Az átlagosnál kevesebb forintért „hoznak” egy-egy dollárt, rubelt — ahogyan a szakemberek ezt kifejezik. A KORSZERŰ TERMÉKEK gyártásához könnyebb nemzetközi együttműködést szervezni, ugyanis így szélesebb körben, hosszabb távra lehet üzleti kapcsolatokat kiépíteni egy-egy piacon, ami biztonságosabbá teszi az újabb fejlesztést és a kapacitást bővítő beruházásokat Jó, korszerű termékekkel, lehet is ilyesmire törekedni, hiszen ezek vonzóvá teszik az együttműködést bárki számára: színvonaluk, teljesítőképességük, stabil minőségük miatt. Elgondolkoztató tapasztalat az, hogy a Medicor, a Taurus, a Rába-művek és így tovább, azok a gyárak tehát, amelyek korszerű, eredményesen exportálható termékcsoportokkal rendelkeznek — nem dolgoztak az utóbbi 6—7 évben más körülmények között, mint a többi vállalat. Ugyanazok a szabályzók vonatkoznak rájuk is, ugyanabban a közgazdasági környezetben dolgoztak, dolgoznak. Vagyis: ne higgyük, hogy ezeknél a gyáraknál nem volt munkáskilépés, sértett beosztott, vagy vezető, elutasított hitelkérelem, selejt, álló gép, késve érkező anyag, vagy alkatrész. Hogyne lett volna: senki sem „tett” rájuk üvegbúrát. Ezek a vállalatok azonban számoltak ezekkel a nehézségekkel, tudták, kalkuláltak azzal, hogy sokszor mások érdekei ellenére kell véghezvinni akaratukat, vitával, érveléssel, következetességgel, munkával, sőt: olykor erőszakossággal. Nem mástól várták ezt a bizony fárasztó, idegtépő munkát, sőt: küzdelmet mások lazaságával, értetlenségével: maguk intézkedtek, vagy javasoltak, kértek, követeltek is és még a legfelsőbb fórumokon sem bátortalanul. — Röviden: mértek kezdeményezni, vállalva ennek kockázatát is. Ezzel a „stílussal”, nemcsak kifelé lehettek eredményesebbek másoknál, — befelé is. Ahol biztos, jó tervek alapján szervezik a munkát, ott a céltudatosság, a határozottság befelé is hat: fegyelmezettebbé és tempó- sabbá teszi a munkát. A határozottabb vezetés könnyebben teremt rendet a saját portáján is, ami azután tovább szilárdítja a tervszerűséget a fejlesztésben, a kivitelezésben. E gyakorlat legértékesebb eleme az úgynevezett eredményre orientált szervezet: beosztottól á vezetőig. Vagyis: csak az eredmény számít — a kifogásra senki sem kíváncsi. Az eredményért jár a dicséret és a prémium. A kifogásokért — nem jár semmi. Lehet együtt sajnálkozni a sikertelen emberrel, vagy részleggel, meg is lehet érteni — de megjutalmazni, mert a nehézségek dacára — nem ért el eredményt?!... Ahol üvegházat építenek az emberek köré,' aztán már nem lehet meglepő, hogy az élesedő versenyben ezek az emberek keservesen vagy egyáltalán nem boldogulnak. NINCS „ÜVEGHÄZ” sem a Medicorban, sem a Rábánál, vagy a Grabonánál, Taurusnál, a Laborműveknél — s még néhány gyárat említhetnénk — s ennek a tapasztalatnak az átvétele sokat segíthet abban, hogy a hazai vállalatoknak egy újabb jelentős körét felhozzák egy nemzetközileg is kielégítő színvonalra. „Felhozzák” — írom —, de nem mások: mindenütt az adott gyár kollektívája és vezetése együtt tegye, mert csak együtt teheti ezt. Gerencsér Ferenc ! A/ ügyész vallomása §ffiekes, speciális feladatot^ lát el * az’ igazságszolgáltatás rehdSzerében az • ügyész.’ A köztüdat szerint^' egyéb feladata sincs, minthogy vádat emeljen és „tűzzel-vassal” keresztül vigye, hogy a vádlott az illető bűncselekményért járó intervallumban a legmagasabb büntetését kapja. Az ügyészi pulpitus mellett ülő jogász valóban foglalkozik azzal, hogy az illető vádlott elkövette-e és miként, illetve milyen körülmények között a vádban foglalt bűncselekményeket. Kérdéseket tesz fel, s e kérdések nagyrészt — legalábbis a hallgató így véli —■_ a vádlott bűnösségét igyekszik bizonyítani. És mégis — többször előfordult, hogy éppen az ügyész mérsékelte a vádat, vagy pedig kérte a bíróságot, hogy a vádlottat bűn- cselekmény, vagy bizonyítottság hiányában mentsék fel. Nem könnyű az ügyészi munka. Erről akkor győződtem meg, amikor beszélgetést folytattam dr. Magyar Elemérrel, az Egri Járási-Városi Ügyészség ügyészével. — Kíváncsi lennék, hogyan lett valakiből ügyész és még hozzáteszem a szabványos kérdést: miért? — Valószínűleg még sokáig azok közé a nehezen megválaszolható kérdések közé tartozik, mint az, hogy miért és hogyan lesz valakiből tűzoltó, gépkocsivezető vagy űrhajós. Gyermekkoromban még jobban vonzott a mozdony- vezetői pálya, mint az ügyészi hivatás. Az ügyészi pályáról sokáig olyan elképzelés élt bennem, hogy az ügyészség a katonasághoz erősen hasonlító fegyveres tesfület. ahol mogorva emberek élnek, egymással szigorú alá- és fölé rendeltségben. Ezek az emberek a bírósági tárgva'ás során körömszakadtáig har-olnak azért, hogy a vádlottat ítéljék el. Aztán — negyedéves egyetemista koromban a sors szeszélye úgy hozta magával, hogy a hathetes szakmai gyakorlatomat az egri járási ügyészségen töltöttem el. Itt láttam először a valóságban, hogy milyen szép — és mennyire más is, mint ahogyan elképzeltem! — az ügyészi munka. Egy biztos; ma már nem cserélném el a mozdonyvezetéssel. .. — Mi az a szép, amit ebben a munkában találhat a jogász? — Az ügyészség feladatait alapvetően a Magyar Népköztársaság Alkotmánya határozza meg. Az ügyészségre vonatkozó részletesebb szabályokat az 1972. V. Törvény tartalmazza, amely szerint az ügyész felügyeletet gyakorol a nyomozás törvényessége felett, ellátja az általános törvényességi felügyeletet és részt vesz a bírósági eljárásban. Az ügyészi tevékenység tehát rendkívül sokrétű. A magam részéről a felsoroltakon belül a nyomozás törvényességének a felügyeletét végzem Egerben és az egri járásban, és részt veszek munkatársaimmal együtt az egri járásbíróság tárgyalásain. — Nyomozás felügyelete... Mit jelent ez? — Eddigi tapasztalataim szerint a laikusok a nyomozás felügyeleti munkáról szinte semmit sem tudnak, pedig ez a büntető ügyészi tevékenység egyik legfontosabb része. A nyomozás felügyelete során elbíráljuk a büntető eljárással érintett személyek panaszait, ha kell, meghosz- szabítjuk a nyomozás határidejét, a rendőrség elő- teriesztésére elrendeljük és szükség esetén meghosszabbítok az előzetes letartóztatásokat. A jelentősebb ügyek nyomozását folyamatosan figyelemmel kísérjük, szükség esetén a fontosabb nyomozásoknál is jelen vagyunk és felügyelünk arra, hogy ezzel kapcsolatban törvénysértés ne történhessen. — Az ügyész szerint: M lehet bűnös? — Munkánk egyik legfontosabb része a rendőrség által kinyomozott ügyek felülvizsgálata. Ekkor kell döntenünk abban a kérdésben, vajon bűnösnek tartom-e azt az embert, akit a rendőrség gyanúsítottként hallgatott ki, és ha bűnös, vádat emeljek-e ellene? A kisebb jelentőségű bűncselekmények esetében lehetőségünk van arra, hogy a gyanúsítottat figyelmeztetésben részesítsük, vagy ügyét a munkahelyére küldjük meg fegyelmi elbírálás végett... Az ügyészi munka eredményességének egyik fokmérője a vádemelés eredményessége, vagyis az, hogy a megvádolt személyek közül hányat ítél el a bíróság. Az egri járási-városi ügyészség váderedményessége jónak mondható: általában 95—96 százalék között mozog. Ez annyit jelent, hogy száz megvádolt személy közül négyet-ötöt mentenek fel a bíróságok. A vád emelés eredményességét a felettes szerveink rendszeresen megvizsgálják és a felmentésekkel j végződő ügyek tanulságait is időnként megbeszéljük. — Ezek szerint látványos az ügyészi munka? — Munkánk kétségkívül leglátványosabb része a bírósági tárgyalás. Nem csoda, hogy olyan sok író és újságíró fantáziáját mozgatta meg a büntető eljárás e végső szakasza, ahol leginkább érvényesülnek a büntető eljárás olyan alapél vei, mint a védelemhez fűződő jog. a szóbeliség, a közvetlenség és a nyilvánossá», „ » i Egereseim újra mi eilsők ikozfttit Hogyan sikerült bányászok! December 10-én nevezetes csillét indítottak útnak az egercsehi aknától a szénosztályozóig vezető drótkötélpályán. Ebbe a csillébe rakták az utolsó öt mázsa szenet, amely az éves terv teljesítéséhez még szükséges volt: összesen 201 ezer tonna szenet termelt addig a napig a bánya. Nevezetes lehet, de nem szokatlan — mondhatja az olvasó, hiszen naponta adtunk hírt év vége előtti tervteljesítésekről. Egercsehiben azonban más a helyzet. Hosszú idő óta tartó eredménytelenség, csüggedés, majd újra kísérletezés után sikerült maradéktalanul végrehajtani a kitűzött feladatokat. öt éve teljesítettek utoljára tervet: az ország 28 mélyművelésű szénbányája közt a rangsorban jobbára az utolsó körüli hely volt az egercsehieké. Teljesítményükkel most az ötödik helyre léptek elő. „LÉTKÉRDÉS VOLT ELŐRELÉPNI.. A sorozatos sikertelenségek rontották a hangulatot, s az elmúlt években nagyon sok jó bányász hagyta ott az aknát és keresett más megélhetési lehetőséget Az itt maradók, igen rossz körülmények között dolgoztak: állandóan változtak a geológiai viszonyok, gépesíteni nem tudlak, a termelés gazdaságtalan volt. Nemegyszer leírtuk már mindezeket, s mindig arra a következtetésre jutottunk: a brigádok áldozatvállalásának, kemény munkájának köszönhető, hogy nem vált kritikussá a helyzet. A hír így is elterjedt, nincs ennek a bányának jövője, minek ittmaradni, amikor úgyis bezárják? — Tisztán láttuk, hogy itt előrelépni: létkérdés, — mondta beszélgetésünkkor — Ebből most csak a nyilvánosságot emelem ki, amely azt jelenti, hogy a bírósági tárgyalásokat — néhány eset kivételével — bárki meghallgathatja. Az egri bíróságnak is van egykét állandó „törzsvendége”, idős nyugdíjasok, akik az érdekesebb tárgyalásokon rendszeresen megjelennek. — Akkor most szóljunk a tárgyalásról, az ügyész szemszögéből. — Akik a bírósági tárgyalásokat csak a regényekből ismerik, azok valószínűleg csalódnának az igazi tárgyaláson, és minden bizonnyal unatkoznának is... A bírói tárgyalás során ugyanis sok esetben aprólékosnak, hosszadalmasnak tűnhet, hiszen —- hogy más példát ne említsek — a vádlottról akkor is be kell bizonyítani, hogy bűnös, ha a bűncselekmény elkövetését — beismerte! — Itt nincs helye semmiféle előítéletnek. Aki jó ügyész akar lenni, annak tudomásul kell vennie, hogy nem a vádlott szavai, hajának hossza, vagy bőrének színe a bűnösség bizonyítéka, hanem az összes beszerzett bizonyítékok elfogulatlan értékeléséből lehet valakinek a bűnösségére megalapozott következtetést levonnj. Ezt a következtetést az ügyésznek is el kell végeznie, hiszen a tárgyalás végén, az ítélet- hozatal előtt, mind az ügyész, mind a védő perbeszédet mond, amelyben állást kell foglalniuk, hogy a bíróság számára milyen döntés meghozatalát javasolják. — Az elítélés: „szükségszerűség”? ... — Téved, aki azt hiszi, hogy az ügyész mindenáron a vádlott elítélésére törekszik. Az ügyésznek éppúgy az anyagi igazság kiderítése a feladata, mint a bíróságnak, még akkor is, ha «z a tevékenysége Morvái Miklós, a bányaüzem pártbizottságának titkára. — Sok szó esett itt már a gépesítésről, s a kísérletek sikertelensége után szinte mindenki arra hajlott, Csehiben maradunk, a lapátnyél mellett. Nagy meggyőző munkára volt szükség, hogy elhiggyék: mégis érdemes gépet idehozni, csak jól kell választani. Tudtuk, hogy különben vége a bányának. — A vállalat abban is segített, hogy több mérnök idehelyezésével. felfrissítette a vezetést. Így került ide a gépészeti csoportvezető, az akna főmérnöke. Olyan helyen dolgoztak Borsodban, ahol gépeket alkalmaztak, s tudták, milyen problémák adódhatnak. Meggyőzni, agitálni, szervezni: kemény munka volt ez mindany- nyiunknak. De a bányát sikerült megmenteni. Senki előtt nem. kétséges ma már, van jövője, érdemes itt dolgozni. Simon Sándor, a bányaüzem főmérnöke: — Emlékszem, 1973-ban még én mondtam azt egy riportban: nincs értelme a gépesítésnek. Ma már más a helyzet, meg kellett változtatni ezt a véleményt. Április 28-án érkezett az első maróhenger, januárra várjuk a másodikat. Nagy teljesítményű berendezés, ez volt a siker forrása az idén. Itteni bányászokat küldtünk el Lyukőbányára, hogy megismerkedjenek a géppel, s őket állítottuk mellé a fronton is. Naponta háromnégyszáz tonnát termel ez a maróhenger, az úgynevezett 12-es ereszkei front jobbszárnyán. A felét az összes kihozatalnak. Jövőre ez a front három szárnyra bővül és ide kerül a második gép is. esetleg a vádlott ártatlanságának megállapításával jár. A büntető eljárás bírósági szakaszában kifejtett ügyészi munkára vonatkozó Legfőbb Ügyészi Utasítás szerint „Ha az ügyész a bizonyítás eredménye alapján arra a meggyőződésre jut, hogy a vádlott bűnössége nem bizonyítható, a vádat elejti." Ez tehát az ügyész szerint nemcsak joga, hanem kötelessége is. — Persze ez nem mindig könnyű feladat és azt sem állítom, hogy minden esetben sikerül. Hiszen ha én már egy embert megvádoltam, nyilván azért tettem ezt, mert bűnösnek tartottam. Nem éppen kellemes dolog, a tárgyalás közben rájönni arra, hogy tévedtem. Azért „szerencsére” ritkán kerülök ilyen helyzetbe. — Talán furcsa kérdés: a szakember szerint létezik-e a bűnözők és a bűnöző jelöltek „kategorizálások”. — Érdekes kérdés, és a rendőrtől a börtönőrig minden igazságügyi dolgozónak fel lehetne ezt tenni. Elsősorban azért, hogy okoz-e az emberben előbb- utóbb fásultságot, kiábrándultságot a sok bűnöző, a sok bűn látványa. Én azt tartom, hogy igenis mindenki megváltoztatható, csak nem biztos, hogy ehhez a megfelelő módszereket használjuk. A gyógyíthatatlan betegséget is az orvos csak addig tekinti annak, anvg a jó diagnózison keresztül meg nem találja a betegség ellenszerét. A statisztikai adatok bizonyítják, hogy az emberek nagy többsége soha nem követ el semmilyen bűn- cselekményt, és nem is válik bűnözővé. Sőt a becsületet emberek nagy tömege adji az erkölcsi alapot a bűnüldözői munka eredményességéhez — mondotta befejezésül dr. Magvar Elemé „ügyészi vallomásában”. Eátw Gábos „EMBERIEN AZ EMBEREKKEL...” — Én örülök ennek a teljesítménynek, de a legnagyobb eredménynek mégis azt tartom, hogy sikerült jó közösségeket összekovácsolni — fogadott Holtai Árpád, az akna főmérnöke. — Megszerették a gépet, bíznak a jövőben. Megszűnőben vannak azok az ellenségeskedések, amelyek a bányászok és a vezetők között gyakran előadódtak. A durva hang, az idegesség, sokszor az eredménytelenség miatt, bizony jellemző volt itt a bányában. — Én januárban kerültem ide. őszintén szólva nem örömteli dolog egy nyugodtabb munkahelyről, városi környezetből idecsöppenni, de azt sem mondhatom, hogy megbántam. Érdemes volt éjszakázni, kísérletezni. Persze, arról is szólni kell, hogy’ olyan szakaszba értünk a fronton, ahol könnyebb jól dolgozni, kedvezőbb a szén elhelyezkedése. Ezt a lehetőséget viszont ki kell használni; mert ha nincs meg a megfelelő gyorsaság a fejtésben, összekemé- nyedik a szén. Ez volt korábban is az egyik baj, ami nagyon megnehezítette a bányászok munkáját. Nagy H. Pál az elővájá- sok híres régi brigádjának vezetője jól emlékszik ezekre a nehézségekre. Neki egy ideje már nem a csákány, a fúró a munkaeszköze: a legutóbbi szak- szervezeti választáson az akna üzemi szakszervezeti bizottságának titkárává választották. — Ha már ennyit küszködtünk, ezt még meg kellett próbálnunk: jöjjön újra a gép. De itt a hangulatot kellett elsősorban megváltoztatni a jövő érdekében. Rossz volt a hírünk, rosszak voltak a geológiai viszonyok, meg rossz volt a viszony a vezetők és a bányászok között is. Sokszor előfordult, hogy a kereseteket igyekeztek „összedolgozni”, s aztán joggal alakult ki a vélemény, minek hajtani, úgyse kapunk többet! Ügy érzem, változtak ezen a téren a dolgok. Most aztán majd pénz is több lesz, és reméljük, jobban kitűnik, a kereseteknél is, ki dolgozik rendesen és ki az, aki csak beszélni szeret. JÖVÖRE: ÉLÜZEM Kicsit meglepődtem, mikor Péter József, az akna belüzemi pártalap6zerveze- tének titkára beszélgetés közben megemlítette: jövőre élüzem akar lenni az egercsehi bánya. — Egy műszak, egy tonna, ez a bányászatban már alapvető mérce. Annyit jelent, hogy műszakonként legalább egy tonna kitermelt szén jusson egy munkásra, beleértve a külszínieket és a kisegítőket is. Ezt a szintet még soha nem értük el, csak az idén. A gép sokat lendített a dolgon, mellette nincs mese, hajtani kell. A legutóbbi választásig én is elővájáson dolgoztom, g látom, hogy most ott is, meg a többi kézi fejtésű munkahelyen egyaránt felgyorsult a tempó. Most aztán, hogy már teljesítjük a tervet, van idő egyéb problémákkal is foglalkozni : emberekkel, szociális eltátot‘sá<»<tol és így to-’ vább. Ki kell például terjesztenünk a gépesítést az _ e'ővá tosokra is. Bővíteni* kell a csapatokat, újakat szervezni. . ^ — A iászeren'-se most, ÚgV t"n>k, mell^nk 0***0- dnH\ De az már re ttunk múlik, hagt/an használjuk ki a szerencsénket... Ifíekelí l3áí»<ün? Smim 0 387$. masára*®
