Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-25 / 21. szám

Országos pályázat Egerért A tizenhetedik lett az első Az egri városi tanács vég­rehajtó bizottsága és az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Min'sztérium a múlt évben országos Dálvázatot hirdetett Eger történelmi nevezetessé­gű városközoont iának re­konstrukciójára. A pályázat­ról s eredményezői Zámbo- ri Ferenctől. a városi tanács műszaki osztályának vezető­jétől kértünk információt. — Milyen feladatok: el­végzésére hirdettek pályáza­tot,? — Az volt a célja, hogy a szakemberek készítsék el Eger úgynevezett köz gazga- tási negyedének és a hozzá- kaocsolódó városrész re­konstrukciós terveit. Érten­dő ez alatt: a megyei és a városi tanács énületének re­konstrukciója a két éniilet közötti terület közterületté alakítása, a Büklc-fennsíki Nemzeti Park igazgatósági énületének — a Kossuth La­jos u. 24. számú telekre — egy 'első osztályú cukrászda, esznresszónak — a lebontás­ra kerülő Kossuth Lajos u 5. szám alatti énület helyére — és az IBUSZ egri kiren- de'tságének — a Bajcsv- Zs linszky u. 2. számú épü­letének telkére — a megter­vezése. Továbbá, hogy mi­lyen lakások énükének az ugyancsak lebontásra kerülő Jókai u. 2. és a 2'A számú énületek helyére és tegyenek javaslatot a tervezők a Dobó tér 3 szám alatti épület — a”’ennyiben SOr kerülne a cipőipari szövetkezet kiköl­töztetésére — más célokra történő — turistaszálló, iro­daház — hasznosítására. A feladatok között szere­pelt továbbá a parkírozóhely bővítése és a Dobó tér még szebbé tétele is. A pályázat követelményei között szere­pelt természetesen a varos anyagi lehetőségeinek, vala­mint a gazdaságosság mesz- szemenö figyelembevétele, s akár az első helyen is em­líthettük: a műemléki adott­ságokhoz való, harmonikus alkalmazkodás. — Hányán vettek reszt a pályázaton? — A vártnál is többen. Nyolcvanan jelentkeztek. s végeredményben harminc pályaművet készítettek. A tervek díjazására és megvá­sárlására 420 ezer forint állt rendelkezésre. A minisztéri­um, az Országos Műemléki Felügyelőség, az Építőipari Tudományos Egyesülés, a Magyar Urbanisztikai Társa­ság, valamint a megyei és a városi tanács szakembereiből álló zsűrinek az volt a véle­ménye: a pályázat hasznos volt, elérte célját. — Melyik pályázat nyerte el a nyolcvanezer forinttal járó első díjat? — A 17-es sorszámú pá­lyaterv. Az alkot ^kollektíva éoítésmi: Zádori Attila és Kaszab Ákos budapesti lako­sok. — Néhány szóban mulassa be a díjat nyert pályamun­kát! — Az egyik fő értéke, hogy a városi és a megyei tanács épületeinek bővítését a leg­szükségesebb bontásokkal, il­letve a leggyatrább állagú épületrészek szanálásával ja­vasolják megoldani. A Jókai utca és a megyei tanács szárnyépülete közötti részen levő tömbbelsőt a városszer­kezeti hagyományoknak is megfelelően tagolja a terv. Értékes gondolata a pályá­zatnak a megyei és a váro­si tanács két szárnyépülete közé iktatott oasszázssor is. amely a tömbbelsőt kapcsol­ja be a város életébe. A terv kiemelkedő értéke továbbá, hogy igen magas színvonalon oldotta meg a postaműszaki épület kapcsolását a tömb­belsőhöz. Igen jól beleillik környezetébe majd a Bükk- fennsíki Nemzeti v- Park iro­daépülete is. összességében a terv igen sok okos gondola­tot. javaslatot ad a tervezett rekonstrukciós munkálatok elvégzéséhez. — S mikor lesz valóság az elfogadott tervekből? — Mint ismeretes, az ötö­dik ötéves tervben is folyta­tódik az egri belvárosi re­konstrukció. nagyon remél­jük. hogy gyorsabb ütemben, mint edd'g. Az említett köz­pont kialakítása is része a rekonstrukciónak. S hogy mi­kor valósul meg? Pontos ha­táridőt nem tudnék monda­ni. de az ötőTk és hatodik ötéves t''rv'klusban bizo­nyára meg' ^tolodik. megszé­pül a városnak ez a r^sze is. — koös — £püíi c 'V. ötéves tervben m m foi*ko?a I •• •• «oils»? oson ^ • A modern vonalú, mére­teiben is tiszteletet paran­csoló épülettömb ünnepélyes átadása 1972 nyarán történt meg, és ekkor kapta meg a fó’'kola rangot is a gyö- g’Tösi mezőgazdasági oktatá­si intézmény. A beruházás ös'.esec hetvenöt millióba került. Miért összkomfortos ez a főiskola? Mert 1 hallgatók mindé it egy helyen megtalálnak: elő­ad "‘érmékét, laboratóriumo­kat, versenyméretű torna­termet, tanpincészetet, sport­pályákat, ifjúsági klubot, kollégiumot, éttermet és sokszorosító üzemrészt, jól be-endezett könyvtárt, gép­műhelyt, kísérleti telepet, a felnőtt hallgatók pedig az úgynevezett tanfolyamosok otthonát. A tantestület létszáma öt­ven, a hallgatóké a nappali tagozaton 300, a levelezőn 180 a tanfolyamokon 600— 800 a külföldiek részére tar­tott tanfolyamon 15—20. Hét tanszék és egy nyelvi 1(-k orárus végzi az okta. >. munkát, három laboratóri­um pedig a gyakorlatot tá­mogatja. A főiskola a gazdaságok termelői tevékenységét is segíti szerződéses kapcsolat keretében, konkrét feladatok végrehajtásával. A kutatói munka a szőlészet és a bo­rászat mellett kiterjed a hegyvidéki tsz-ek gazdálko­dásának fejlesztésére is. Je­lentős szerepet vállalnak a visontai külfejtés rekultivá­ciós törekvéseinek elősegíté­sében. Lehetne még sorolni a témákat a géptani tan­szék és a társadalomtudo­mányi tanszék területéről is, ahogv a különböző publiká­ciók száma, a nemzetközi tudományos tanácskozásokon 1976. január 25., vasárnap I való felszólalások száma is sok helyet venne igénybe. A tudományos tevékenység színvonalát az is jelzi, hogy hat doktori minősítést értek el tavaly, négyen készülnek kandidátusi fokozat elnye­résére. A főiskola tevékenysége az üzemmérnökök képzését szolgálja, érthető, ha alapos vizsgálatot folytatnak an­i.uK megállaní'ására. ho­gyan illeszkedik be az üzem­mérnök a termelés irányí­tásába, milyen feladatot lát­hat el a legeredményeseb­ben a gazdaságokban. A gyöngyösi kertészeti fő­iskola fontos szerepet ját­Dübörögve zúdult le a hul­lámvasút, azután lihegve ka­paszkodott felfelé, majd új­ra levetette magát a mélybe. A lányok, asszonyok köteles- ségszerűen sikongattak. A fiúk, a férfiak védelmet adó- an ölelték magukhoz part­nerüket. Nemsokára befutot­tak a végállomásra, az uta­sok kiszállásra készülődtek Az egyik ülésen egy nő bújt a mellette ülő széles vállú, jóképű férfi mellére, és ■ még mindég reszketett. — Ne haragudjon, de ki szeretnék szállni — mondta a férfi és gyengéden eltolta magától a nőt. — Bocsánat, hogy isme­retlenül a nyakába csim­paszkodtam — mondta za­vartan a nő —, de nagyon féltem odafönt. Igazán szé­gyellem magam. — Kérem, nem történt semmi — biccentett a férfi, és máris eltűnt a kavargó forgatagban. Néhány perc múlva már ott állt a büfé pultjánál, és virslit evett mustárral. — Inkább tormával, az az igazi — duruzsolta mögötte egy kedves női hang. Az úti­társa volt a hullámvasúiról — Igazán ne értsen félre, de ha maga is egyedül van itt menjünk el együtt az elva­rázsolt kastélyba. Nagyon rossz egyedül. Magányos va­gyok, mint a legtöbb férjes asszony. szik nemcsak Gyöngyös, ha­nem a megye és a távolab­bi országrészek mezőgazda­ságának fejlődésében, álta­lában a kulturális munká­ban is, jelentősen befolyá­solva a közvetlen és a tá­volabbi környezet életfelfo­gását, világképét. A Kertészeti Egyetem Gyöngyösi Kertészeti és Ag­ronómiái Karának tevé­kenysége, oktató- és nevelő­munkája fontos tényezője a mezőgazdasági szakember- képzésnek, olyan körülmé­nyek között, olyan modern keretekben, amelyek előse­gítik ennek a célnak minél hatékonyabb elérését. — A kastélyban már vol­tam, de a dodzsemre szíve­sen meghívom — mosolygott a férfi. — Köszönöm. De csak ki­ki alapon. Ehhez ragaszko­dom. Sajnos, elég rosszul si­került a házasságom. A fér­jem mindig Bachot, Beetho­vent hallgatná, én viszont a körhintát imádom, ö unal­mas, tizennyolcadik századi francia regényeket olvas, en­gem viszont sohasem érde­kelt a könyv. Nekem az az igazi kikapcsolódás, ha ötször egymás után felülhetek az óriáskerékre. —* Az óriáskerék hozzám is közel áll — bólintott ko­molyan a férfi. — Akkor mehetünk, A nő úgy simult a férfi­hoz, mintha hosszú évek óta együtt járnának. Az idő re­pült, szinte észre sem vet­ték, hogy már beesteledett. Gyönyörű perceket töltöt­tek a tobogánon, micsoda öröm volt hasra esni a guru­ló hordóban, igazi kikapcso­lódás volt a „lökd meg "a kecskét” elnevezésű mutat­ványos játék. A nő zavartan hozzásimult a partneréhez és Deák Ferenc halálának századik évfordulódra ÉLETE , ÉS ÉLETMŰVE összefonódott a magyar pol­gári átalakulás korával. Harminc éves korában 1833 tavaszán jelent meg Po ­zsonyban, a rendi országgyű­lésen, szűkebb pátriájának, Zála megyének követeként, s amikor néhány nap múlva először szólalt fel, a lendület mindenkit meglepett. Bal lá­bát székére helyezvén, kard­ját térdén keresztbe fektet­te, s oly hévvel, a soron lé­vő kérdés lényegéig hatolva szólott, hogy egycsapásra fi­gyelmet keltett személye iránt. Néhány hét leforgása alatt az országgyűlés liberá­lis ellenzéki csoportjának egyik elismert vezetője lett. Ezen a hosszú, 1832—36-os országgyűlésen elvbarátaival együtt ő is elsősorban a job­bágyrendszer lazításán mun­kálkodott. Az országgyűlés lezárulja után Zala megyei birtokára húzódott vissza, s tulajdon­képpen neki köszönhető, hogv Zala megye nemesi köz­gyűlésének állásfoglalásai, határozatai adtak irányt az 1830-as 1340-es évek magyar reformmozgalmának. Ezek­ben az években Széchenyi elsősorban gazdasági vállal­kozásokkal (Al-Duna, Lánc­híd) foglalkozott, Wesselényit perbefogás után internálták, Kossuth börtönbe került, Kölcsey meghalt. Deák csak­nem egy évtizedig, a liberá­lis mozgalom mindenki ál­tal elismert legfőbb vezetője lett. Az ő neve alatt jelent meg az ellenzéki egységet helyreállító 1847-es Ellenzéki Nyilatkozat, s az 1847—43-as utolsó rendi országgyűlésről távol maradván, mindent megtett, hogy Kossuth or­szággyűlési vezető szerepét elfogadtassa. Deák is Magyar- ország teljes különállására törekedett á Habsburg-biro- dalmon belül. 1813-3AX a forradalmi kormány igazságügyminisz Ne­rcként Deák feladata lett volna az egész jogrendszer polgári szellemű átalakítása és a legfontosabb, a jobbágy­felszabadítás gyakorlati vég­rehajtása. Az események azonban erre már nem adtuk időt. Deák, 1318 végén az or­szággyűlés küldötteként meg­próbált tárgyalni a támadó Windischgríitzel, majd Pes­ten rekedvén hasztalan pró­bált eljutni a forradalmi kormányhoz Debrecenbe; birtokára távozott. Nem az ő nézetei változtak, maga a helyzet változott meg: békés kiegyenlítésre, tárgyalásra, alkura nem volt lehetőség — csak az önvédelmi harc és a behódolás között lehcteH vá­laszom. Deák nem a behő- dolást választotta, s miután kiváló politikai-taktikai ké­pességeit ebben a helyzetben nem tudta hasznosítani, a visszahúzódás, a kényszerű tétlenség maradt csak szá­mára. A passzivitást választotta 1849 után is. Birtokát eladva Pestre, az Angol Királynő szállodába költözött, s ott várta az események alakulá­sát. Személyének fontossága még inkább megnőtt, hiszen a szabadságharc aktív része­sei a csatatéren, a bitón pusztultak el, vagy — bör­tönbe, száműzetésbe kerül­tek. Ekkor vált a passzivitás, a nyugalom megtestesítőjé­vé, amiben nem annyira po­litikája, mint inkább testileg elhízással, lelkileg lehangolt- sággal járó hosszas betegsé­ge játszott szerepet. Politikájának, a passzív rezisztenciának a lényege ab­ban rejlett, hogy kellő hazai erőforrások híján meg kell várni, amíg a nemzetközi események lehetővé teszik a visszatérést a felrúgott, elti­port 1848-as alkotmányhoz. Az évek múlásával azonban úgy ítélt, hogy nem lesz már kedvező alkalom 1848 vívmányainak maradéktalan visszaszerzésére, s 1865 hús- vétján a Pesti Napló neveze­tes „húsvéti cikkében” köz­zétette elgondolásait arról, hogy hogyan lehetne egy al­kotmányos kompromisszumot találni. Indítványa nyomán indultak meg a kiegyezési tárgyalások. Deák arra töre­kedett, hogy az állam jogi biztosítékok maximumát építse a kiegyezési törvé­nyekbe, s nem utolsósorban a kiegyezést siettető konzer­vatívok nyomására volt kénytelen engedni saját el­képzeléseiből is. A „DEÄKI TETT” a ki­egyezés tehát nem teljes egé­szében Deák műve, noha alapgondolata az övé, és a kiegyezést megkötő pártnak is nevét adta. A kiegyezésről, az osztrák és magyar uralko­dó osztályok kompromisszu­máról megkötése óta folyik a politikai, majd történelmi­vé váló vita. Ami Deák és a kiegyezés további viszonyát illeti, rá kell mutatnunk: De­ák személyes tragédiája ab­ban rejlett, hogy maga lát­hatta művének, a kiegyezési rendszernek rugalmatlansá­gát, be kellett látnia, hogy liberális elveit nem tudja maradéktalanul az életbe át­ültetni. Saját művét nem la- gadhatta meg, így a végső, rezignált visszavonulást vá­lasztotta, indokául idős ko­rát, egészségi állapotát jelöl­ve meg. Valóban, légzési ne­hézségek miatt feküdni és járni nem tudott már, így éle­te utolsó éveit karosszékben töltötte. Mégis, ha kellett, erőt tudott venni magán. Utolsó nyilvános szereplése során, 1873-ban, mintegy po­litikai végrendeletéül jelölte meg az egyház és állam tel­jes szétválasztását, a magyar . törvényhozás liberális irányú továbbfejlesztését. HALÁLAKOR, száz esz­tendeje, mint az' aik i, az egyezkedés, a mérséklet po­litikusát dicsőítettek. Pedig az az államférfi volt, aki a vég­ső célok szem előtt tartásá­val, az erőviszonyok reális számbavétele alapján része­redményekre. egyezségekre is kész volt akkor, ha azok va­lóban egy lépcsőfokot ké­peztek a távlatos célok meg­valósításához. A nemzet bol­dogabb jövőjét kívánta poli­tikai cselekvéseivel megala­pozni. Az egyéni ambíciók hiánya, szerénysége, puritán személyisége, tapintata szá­zados távlatból is méltán ro­konszenvessé teszi Deáknak történetírásunk által még oly kevéssé elemzett s ezért az idők során szoborrá mere­vült alakját. Gergely András 20.10: Rivaidalén? Amerikai film Az 1952-ben készült Rivaldafény ben Charles Chaplin művészeté­nek legmagasabb fokára crt. Már 1913-ban kijemtctte: „Hadat Lze* n:k Hollywoodnak”. Hogy új filmjét Európában bemutassa, 1902-ben végleg elhagyja az Egye­sült Államokat, de egész útján a hivatalos harag dühkitörései kí­sérték. Caivcró, a ven komédiás, a Rivaldafény hőse, akit magá­nyos öregségében is üldöznek, bizonyos mértékben a művész önarcképe A Rivaldafény 1913 és 15 kö­zött játszódik Londonban. Tra­Í ikus cselekményének középpont- ában két ember áll, akik elsza­kadtak az élettől. Az egyik a megalázott, meggyötört aggas­tyán, átadja a „szent tüzet” egy fiatal táncosnőnek (Claire B’oom), vagyis odaad mindent, amit Ő maga már elveszített: tehetséget, szerelmet, dicsőséget. Calveró pár percig ismét átélheti régi dicső­ségét, de utolsó merész mutat­ványa halá’át okozza. Végső nil- lanatr.lban még láthatja a tán­cosnőt,' aki más eszközökkel, mint ő, de ugyanazon az úton, a művészet és az emberség út­ján halad tovább. A TÉT halkan, elfogódottan így szólt: — Első, feledhetetlen sze­relmem egy céllövőbajnok volt. Magában sok minden emlékeztet Emilre. Itt van előttünk a céllövölde. Látja azt a pléhbohócot? Tíz lökés közül, ha egyszer is eltalálja a sipkáját, még ma felme­gyek magához. Elfogadja fel­tételeimet? — Elfogadom — válaszolt ünnepélyesen a férfi, és oda­szólt a micisapkás üzletve­zetőnek: — Tíz töltényt ké­rek. Hosszan, megfontoltan cél­zott a bohóc sipkájára, az­tán eldördült a lövés. Né­hány centivel fölé ment, a második lövés egy kicsit balra, a harmadik kissé jobbra, a negyedik méterek­kel a cél fölött csapódott be. A nő gyengéden ngegsimo- gatta a férfi homlokát: — Remeg a keze. Ne le­gyen ideges! Nyugodtan összpontosítson. En bízom megában, hiszen tudja mi a tét. Fél szemét behunyva, vál­lához emelte a puskát a férfi és lőtt. A bádogbohóc gúnyosan vi­gyorgott. Hat... hét... nyolc... A nő diszk­réten a céllö- völdés füléhez hajolt: — Nem le­hetne vala­hogy azt az izét úgy in­tézni, hogy mindenkép­pen tál iljon? — Hölgyem, hová gondol? Ez egy becsületes, korrekt mutatványos üzlet — vála­szolt sértődötten. A kilence­dik lövés sem talált. Az utolsó esély. Vigyáz­zon, ne hamarkodja el! _ ké rlelte a nő. A férfi hosszú, mély lélegzetet vett. A keze most egy cseppet sem reme­gett. Vállához emelte a fegy­vert. Célzott és lőtt A bá­dogbohóc sipkája theg sem rezzent. A tizedik lövés sem talált. — Sajnos, ez sem sikerült! — dünnyögte mérgesen a férfi. — Ügyetlen, tehetségtelen fráter! Ennyire sem volt ké­pes ériem! Látni sem aka­rom többé! — kiáltotta a r.ő izzó haraggal és elrohant. A céllövöldés ámultán kérde­zett: — Mester, én ismerem önt. On Európa céllövőbajnoka. Hogyan lehet az, hogy tíz lövés közül egyszer sem ta­lált? A férfi cigarettára gyúitott és könnyedén elmosolyodott: — Naavon nehéz vru mel­lécéloznom, de ez a nő, saj­nos, nem a zsánerem... Galambos Szilveszter

Next

/
Thumbnails
Contents