Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-24 / 20. szám

A lz SZKP XXV. kongresszusa Tudományos műszaki fejlesztés a Szovjetunióban Műszerfal a 126-oshoz A SZOVJETUNIÓ Kom­munista Pártjának közelgő kongresszusán az ország gaz­dasági feladatainak, az új ötéves tervnek a megtárgya­lásán belül különleges fi­gyelmet szentelnek majd a tudományos-műszaki fejlő­désnek. A Szovjetunióban ennek a szakterületnek a vezetői — így például Gvi- sianyi a Minisztertanács mel­lett működő tudományos­műszaki kérdésekkel foglal­kozó bizottság elnökhelyet­tese — ismételten rámutat­tak: a szocialista társadal­mi rendszer különösen ked­vező lehetőségeket biztosít a tudományos-műszaki fejlő­désnek. A tervgazdálkodás feltételei módot nyújtanak arra, hogy a legfontosabb te­rületekre koncentrálják a kutatási és fejlesztési erő­feszítéseket. A szovjet kormány legfel­sőbb tudományirányítási szerve az Állami Tudomá­nyos és Műszaki Bizottság. Ez alakítja ki a tudomány és technika távlati fejlesz­tésének főbb irányait. Emel­lett javaslatokat terjeszt a Minisztertanács és a Tervhi­vatal elé a tudományos és műszaki vívmányok népgaz­dasági alkalmazására. A jelenlegi helyzetben en­nek az utóbbi tevékenység­nek különleges jelentősége van. 1968 őszén ugyanis párt- és kormányhatározat született a termelés és a tu­dományos-műszaki fejleszté­si tevékenység kapcsolatá­nak szorosabbá fűzésére. A cél a tudományos munka gazdasági hatékonyságának növelése volt, illetve az, hogy a korszerű technikát gyorsabban vezessék be az iparba. Más szóval: hogy a tudománytól a termelésig terjedő „átfutási időt” csök­kentsék. EZ A HATÁROZAT szá­mos rendkívüli fontosságú gyakorlati intézkedést tar­talmazott. így például a tu­dományos intézetek felelős­ségét kiterjesztették és háló­zatukat úgy szervezték át, hogy lehetővé váljék köz­vetlen kapcsolatuk a terme­lői egyesülésekhez. Fokozták a tudományos kutatómunka intenzitását a vállalatoknál. S nem utolsósorban: a tudo­mányos és műszaki fejlesz­tési tevékenység területén új ösztönzési rendszert dolgoz­tak ki. Ennek lényege az, hogy az anyagi ösztönzést a tudományos-műszaki fejlesz­tés tényleges népgazdasági — tehát termelési — haté­konyságától tették függővé! Mindez még a szovjet gaz­daságfejlődés történetében is páratlan fellendüléshez ve­zetett a tudományos-műsza­ki fejlesztésben. Az a tény, hogy a Szov­jetunió gazdasági tevékeny­ségében a tudományos és műszaki fejlesztés eddig nem látott jelentőségre tett szert — megmutatkozik a Szovjetunió nemzetközi tu­dományos-műszaki kapcsola­taiban is. Ennek legfonto­sabb eleme természetesen a szocialista országok közötti több oldalú tudományos és műszaki együttműködés, amelyet a KGST komplex programja is hangsúlyoz. Ezek a kapcsolatok a most elfogadásra kerülő ötéves tervben, valamint az 1990-ig terjedő távlati tervben is megfelelő hangsúlyt kapnak. A KGST-TAGÄLLAMOK jelenleg is csaknem 300 tu­dományos-műszaki fejlesztési témán dolgoznak összehan­goltan. Az 1980-ig terjedő időszakban körülbelül 900 kutatási témán működnek együtt a KGST tagállamai. Ennek a tudományos mun­kának a kereteit az a több mint 70 több oldalú egyez­mény adja meg, amelyet a KGST-országok egymással aláírtak. Ezek az energia és energetika területétől a gép­gyártásig és az élelmiszer- iparig a termelési ágaza­tok egész sorában irányoz­zák elő a közös tudomá­nyos-műszaki fejlesztési te­vékenységet. A 70 egyez­mény gyakorlati megvalósí­tásában a KGST-országok több mint 1500 tudomá­nyos kutatóintézete vesz részt. Tevékenységüket 43 koordinációs központ és 12 erre a célra létrehozott nem­zetközi szervezet irányítja. Éppen a Szovjetunióban folyó tudományos és műsza­ki kutatás és fejlesztés szín­vonalának gyors emelkedé­se miatt a legfejlettebb tő­kés országok is egyre na­gyobb érdeklődést mutatnak a nemzetközi együttműködés iránt. Jelenleg a Szovjetuni­ót 14 fejlett tőkés országhoz (közöttük a technológiailag élen haladókhoz) fűzi kor­mányközi együttműködési megállapodás. Emellett a Szovjetunió tudományos és műszaki fejlesztési politiká­ja nagy jelentőséget tulaj­donít egyes vezető cégekkel és a tőkés országok tudo­mányos intézményeivel lét rehozandó munkakapcsolat­nak. Jelenleg 160 ilyen jegy­zőkönyv vagy egyezmény van érvényben a Szovjet­unió és a tőkés partnerek között. A PARTKONGRESSZUS küszöbén e tevékenységből azt a végkövetkeztetést lehet levonni, hogy a Szovjetunió és a KGST-országok kapcso­lataiban a tudomány és technológia közvetlen terme­lőerővé vált. Ami a tőkés viszonyokat illeti, a Szovjet­unió a műszaki -tudományos együttműködés területén is készen áll a kölcsönösen előnyös és egyenrangú kap­csolatok megteremtésére — ami a nemzetközi enyhülés komplex folyamatának je­lentős alkotóeleme. (—i—e) A Ganz Műszerművek angyalföldi gyáregysége — a KGST gépkocsiprogram fának keretében — Polski Fiat 126 típusú gépkocsikhoz készít műszerfalakat. 1975-ben 23 ezer darabot gyártottak. (MTI fotó — Balaton József — KS) A beszámoló taggyűlésekről jelentjük A tejüzemnek és a szállítóknak - közös a feladata Viszonylag kis üzem és kis pártalapszervezet az egri „te­jeseké”, ám — ahogyan ki­csendült a taggyűlésen, a ve­zetőség beszámolóját ismer­tető Vilmek József titkár szavaiból is — a mindennapi munka igen fontos területe. Hiszen Eger és környéke, a „szűkebb hazánk” nagy ré­szét, illetve még a szomszé­dos megye peremvidékét is magába foglaló körzet mint­egy 250 ezer lakosának ellá­tásáról kell gondoskodniuk az ittenieknek. Amellett, hogy a- fővárosnak is szállítanak. A feladat — komoly fele­lősséget követel. S nos, néz­tr ■ Uj alapokon Heves megye sütőipara Beszélgetés Oiáh György igazgatóvá! Január 1-én egyesült a Mátravidéki és az Észak-He­ves megyei Sütőipari Válla­lat. A jövőben a szellemi és az anyagi erők együttes fel- használására, a kenyér és a sütőipari termékek minősé­gének további javítására kö­zös erővel törekszenek. Az átszervezés jelentőségéről és a várható feladatokról be­szélgettünk Oláh György- gyel, az új nevén Heves me­gyei Sütő- és Édesipari Vál­lalat igazgatójával. Rekonstrukció Egerben, Gyöngyösön és Bélapátfalván — Az egyesülés után a sü­tőipari vállalat a megye egyik legnagyobb élelmi- szeripari üzeme lett. Milyen elképzelésekkel kezdték az ötödik ötéves tervet? — Vállalatunk létszáma megközelíti a 900 főt. Az át­szervezés után mindenkinek jutott, hely, senki nem ma­radt munka nélkül. Kétség­telen. átcsoportosításokra ke­rült sor. Gyöngyösön példá­id egy üzemcsoport maradt, miután a központ Egerbe ke­rült. Árbevételi tervünk az idei esztendőben 230 millió forint lesz. amely több mint a korábbi két vállalat össz­árbevétele volt. Heves me­gyében 32 sütőüzemünk van és 41 szakboltot működte­tünk. Legfontosabb célunk most az átszervezés után. hoev az évi 180 millió forint értékű kenyérgvártást szin­ten tartsuk. A korábbi 60 millió helvett pedig 65 mil­lió péksüteményt gvártunk a megye zavartalan ellátására. — Milyen fejlesztések vár­hatóit? — 1980-ig 70 milliós költ­séggel három nagy rekonst­rukciót valósítunk meg. A bélapátfalvi beruházáson máris sokan dolgoznak, tgy növekedett az élelmiszerek, közöttük a kenyér és péksü­temények iránti igény. Ezért elsőként az elavult bélapát­falvi sütőüzemet újítjuk fel. Ezt követi majd Egerben a kenyérgyárban a péksüte­ménykészítő részleg üzembe helyezése, valamint a gyön­gyösi kenyérgyár teljes re- konstrukciója. Terveink sze­rint 1978-ig szeretnénk eze­ket mind megvalósítani. — Nem okoz-e majd fenn­akadást az ellátásban a gyön­gyösi kenyérgyár felújítása? — Ez kétségtelen gond, különösen a Mátra idegen- forgalma szempontjából. Sze­retnénk azonban megoldani az ellátást azzal, hogy Hat­vanból. Tarnaméráról és a környező kis üzemekből szál­lítjuk naponta a friss kenye­ret és péksüteményeket. Ez természetesen az eddigiektől nagyobb szervezettséget kö­vete] vállalatunk dolgozói­tól. Mindenesetre türelmet és megértést kérünk Gyöngyös város lakóitól és ígérjük, hogy két és fél év alatt be­fejezzük a kenyérgyári re­konstrukciót. Ez legalább húsz évre megoldja majd a zavartalan termelést. Törekvés a konténeres kenyérszállítósra — Várható-e javulás az egri kenyérgyárban? — A technológia tökélete­sítésével tovább javítiuk a gyárban a termelés színvo­nalát. Egerben teljesen át- ASluck a busguuyas kenyér készítésére, melyet meg is kedveltek a fogyasztók. Fon­tos célkitűzésünk, hogy ja­vítsuk a megyeszékhely pék­sütemény-ellátását is. Ah­hoz, hogy a kenyér, a kifli és a zsömle minősége javul­jon, fontos, hogy még jobb kapcsolatot alakítsunk ki a Heves megyei Gabona felvá­sárló és Feldolgozó Vállalat­tal. Kérjük, hogy biztosít­son egyenletes, jó minőségű lisztet, mert csak így várha­tó a kenyér és a sütőipari termékek minőségének folya­matos javulása. — Megyeszerte elavultak a péküzletek. Felújítják eze­ket? — Erre törekszünk és már az idén megkezdjük a bolti rekonstrukciót. Új bútoro­kat kapnak az üzletek első­sorban Egerben. Tovább foly­tatjuk a műanyagrekeszes kenyérszállítást is. amely jobban védi a terméket és higiénikusabb is mint a ré­gi. Ezenkívül keressük a le­hetőségét a konténeres ke­nyérszállítás bevezetésére is. — Megszüntetik-e a kis­üzemeket? — Sokat beszélnek erről most az átszervezés után. Egyelőre azonban nincs szó róla. 198(}-ig várható, hogy a jelenlegi 32 helyett 20-ra csökkentjük a megyében le­vő sütőüzemek számát. A kisüzemek nagy része ugyan­is már elavult, és fenntartá­suk hosszabb távon nem gaz­daságos. Új termék: a habcsók, a kókusztekercs — A vállalat a pékáruk mellett édesipari termékeket is gyárt. Bővítik-e ezek kö­rét? — Gyöngyösön már koráb­ban megteremtettük az os­tya, a babapiskóta, a sós téa- sütemény és a tortagyártást. Ez évente nyolcmillió fo­rint árbevételt jelent a vál­lalatnak. 1980-ig húszmillió­ra kívánjuk növelni. Ezért új termékekkel bővítjük a meglevők körét. Megkezdjük a habcsók és a kókusztekercs gyártását is. Édesipari ké­szítményeinket Egerben is szeretnénk meghonosítani azzal, hogy a gyöngyösihez hasonló cukrászipari minta­boltot létesítünk. Ebben sa­ját termékeinket árusítjuk majd. — Hogyan törekszenek a kenyér és péksütemények szállítási idejének csökkenté­sére? — Nagyobb szervezettség­gel. Jelenleg 60 tehergépko­csink van, melyeknek számát az idén öttel növeljük. Meg­vizsgáljuk, hogyan lehetne lerövidíteni az egyes útvona­lakat a települések között Ehhez tartalékkocsikat állí­tunk üzembe, hogy d meghi­básodott járműveket rögtön pótoljuk. így nem lesz fenn­akadás a szállításokkal. Ah­hoz, hogy az eddigieknél jobb eredményeket érjünk el. jobban kell dolgoznunk. Ezt segítik elő a műszaki to­vábbképzések. a folvamatos szakmunkás-utánpótlás és a további gépesítés. Így évről évre csökkenthetjük a nehéz fizikai munkát. Meatusz Káról/ zük csak, mit jelent ez, mi­ben mutatkozik a tejüzem­ben, a szállítóknál, a tejipar kommunistáinál, tavaly két új tagged gyarapodott alap­szervezetnél? Ügy tűnik; nincs baj az igyekezettel. Az üzem ugyan­is tavalyelőtt az előkelő má­sodik helyen végzett a Bor­sod megyei Tejipari Vállalat munkaversenyében, s — mint a pártvezetőség jelentéséből kitűnt — becsülettel dolgo­zott tavaly is. A IV. ötéves terv első esztendejének 76,9 milliójával szemben elérte a 164,6 millió forintos terme­lést, ami már az új üzem kezdő teljesítményét is több mint 40 millióval túlhaladta. „Tejre váltva”: 24 millió li­ter az a mennyiség, amit fel­dolgoztak az elmúlt évben, ami aztán valamennyi tejter­méknél jelentős többlethez vezetett. Méghozzá úgy. hogy eköz­ben takarékoskodni is sike­rült: fóliából, műanyag po­hárból, energiából, összesen 432 ezer forintot „spórolhat­tak”. S hogy mindezekről a párt­taggyűlésen is szó esett — történhetett azért, mert az eredményeknek tevékeny ré­szesei a legkülönfélébb posz­tokon, a legkülönbözőbb megbízások alapján dolgozó kommunisták. Azok, akiket a titkár személy szerint is em­legetett, értékelt a tavalyi munka összegezése során. Azok, akik közül az egyik például a fiatalokkal, a má­sik a női dolgozókkal törő­dik, vagy éppenséggel szocia­lista brigádot szervez, patro­nál. Egyéni példamutatással, illetve oktatóként a tanulás­ra, a szakmai, politikai isme­retek bővítésére buzdít. Azok, akik megértették vagy segí­tenek megértetni a tudás fon­tosságát, s odáig juttatták az üzemet, hogy ma már ilyen­olyan formában — a kihe­lyezett marxista—leninista középiskolán, a debreceni in­tézet helyi szakmunkásképző tagozatán és másutt — a dol­gozók egyharmada képezi magát. Akik gazdákat keres­tek, s találtak az üzemben ötezer forint értékű könyv­nek. hogy csak néhányukra utaljunk. Kétségtelenül jó dolog, há­lás feladat ilyenekről beszél­ni — sokkal kevésbé az, hi­bákat is emlegetni. Nos, a beszámolóban mégis helyet, kapott természetesen a kri­tika is. Kifogásolta a titkár például, hogy néhányan még a taggyűlésekről is hiányoz­nak. s akik rendszeresen megjelennek ugyan, azok sem egyformán mutatnak érdek­lődést a napirendre került témák iránt. Volt olyan, aki­től a magatartása miatt meg kellett válni. Sajnos, nem tudtak hivatásuk magaslatára jutni a pártcsoportok, g e megállapítással egybehang­zód: a városi pártbizottság minősítése is. Amely egyéb­ként — többi között — hiba­ként említette azt is, hogy a pártvezetőség tagjai sem egy­formán „húznak”, nem osz­toznak eléggé a titkár, az alapszervezet feladatain. S a beszámolót, az értéke­lést követő vitában elhang­zottak egyebek is. Többen el­mondták — utóbb a taggyű­lés külön levélben is tájé­koztatta erről a városi párt- bizottságot —, hogy sok baj van a szállításokkal. A test­vérvállalat itt állomásozó és a mindennapi munkában fog­lalkoztatott gépkocsijainak rossz műszaki állapota, a kel­lő létszámú szerelőgárda, il­letve az ennek tevékenysé­géhez szükséges körülmények hiánya miatt kerül-fordul, fuvarkiesést okoz, kisebb-na- gyobb zökkenőket a begyűj­tésben, a feldolgozásban és az értékesítésben. A szállítóknál dolgozó négy párttag ugyan szinte minden tőle telhetőt megtesz, ám legjobb akára-y tűk, igyekezetük is kevésnek bizonyul. E hibák — megengedhétet- lenek. Egyetértett ebben a taggyűlés valamennyi részt­vevője. S látszott rajtuk, hogy nem törődnek bele a hely­zetbe, javítani akarnak és fognak si munkájukon. Még­hozzá közösen. Mert a fel­adatuk is közös. , (—ni) UU. jaouár 2L, szombat k

Next

/
Thumbnails
Contents