Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-24 / 20. szám

Á KENGURU Évi tízezer látogató Űi magyar film Gállfy László és Vándor Éva a film egyik jelenetében Tudom, a bemutatott film­ről szokás írni és nem a közönségről, most mégis elöljáróban arról számolok be az olvasónak — mégpe­dig őszinte örömmel —, hogy A kenguru című új magyar filmnek sikere an. Közönségsikere! Nem kis dolog ez manapság, hogy egy új magyar film előadá­sai előtt a pénztár kis ab­laka fölött ott az ékesen bi­zonyító tábla: Minden jegy elkelt. A nézőtéren pedig minden hely foglalt, s a fő­leg fiatalokból álló közönség kitartóan figyelt és nagy­szerűen szórakozott. 1 Ezt tette e sorok írója is, aki bár kinőtt a beat-kor- szakból, de értékelni tudja az alkotók igyekezetét, ügyes ötleteit, s főleg a vég­eredményt, azt a kedvesen bájos mai témában lubicko­ló színes filmet, amely nem­csak ragyogó képeivel, o népszerű együttesek és éne­kesek számaival, hanem a jellemek hitelességével és életigazságával kelt -okon szén v«t, illetve elismerés* Zsombolyai János oly sok magyar dim kiváló operatőr je most láthatóan arra szö­vetkezett társaival, hogy be­hozza a közönséget a mozi­ba Sikerült, mégpedig meg­alkuvás nélkül, hiszen ez as író.aim1 fogantatáséi für- töbrek Között jó is Ésnenr cmt úgy jó hogy leköti a né zők érdeklődését, okosan szórakoztat, hanem jó ez a film olyan értelemben is. hogy mai történetben fel­mutat egy magatartást, « a jóra, az ember pozitív vona saira irányítja a figyelme*. Mindezt nem didaktikusán hanem magától értetődő ka- tnaszos egyszerűséggel. Nem tudom, hogy a való Ságban van-e oiyan fiatal gépkocsivezető, aki a Bala ton part ián kígyózó ország utakat járva nem csinálna egy alkalmi kitérőt, ha mel­lé telepszik egy önmagát kínáló, jó alakú stoppos kis­lány, de az biztos, hogy fi men már van Ilyen fiata mégpedig Varjú István, aki teherautót vezet és külön közi építőanyagokat fuvaroz a paksi atomerőműhöz A legszebb az egészben, hogy ez a szimpatikus vagány fia tál, aki magatartásába; majdnem olyan ritka min a kenguru, egyáltalában nem csinál nagy ügyet 5 kihagyott kalandból és tér mészetes egyszerűséggel uta bítja' vissza a felkínált szá zasokat, pedig csak eg > csónakot kellett volna el­szállítania. A fiú egyébkén ugyanolyan, mint a többi fiatal, teszi a dolgát, szeret- a munkáját, a zenét es a lányokat, iszik, verekszik, da van benne valami olus? OJÉÜ , 1276, januar 24» szombat mégpedig a döntés felelős­ségérzete. A Bertha Bulcsu regé­nyéből készült filmet ősöm­be lyai János fényképétté, s az ő tehe-Négét, temoóérzé- fcet, finom ironikus humo- lát dicsén a rendezés is. Mint elsői’imes rendező nem vállalt fel bonyolult mondá­it, valót, a fiatalok életérzs tét fogalmazta meg villa­násnyi ep'zodoköól. hangú latfoszlányokból felépített, s ezért csaknem elmesélhetet- len történettel és természe­tesen sok zenével. Igényes, és helyenként lírai a film operatőri munkája, különö­sen a munkáskerület bemu­tatása, a külvárosi presszó hangulata, és a Mátyás té­ri mindennapi pillanatok so- kr.imondó felvillantása tét szett Fiatal hősünk természete­sen a sok lány között vé­gül Is révbe jut, feleségül kér! Zsozsót. így mindenki megnyugszik, még a lány családi házas szülei is, akik persze nem egészen így kép­zelték a lánykérést. De ez az élet, s ezzel már vége is ennek a hangulatos film­nek. Kifelé jövet legfeljebb azon meditál az ember, mi lesz ebből a fiúból, ha fel­áldozza céljait, beáll a sor­ba és csinos feleségével el­kezd gyűjtögetni a családi házra. Fiatalok játsszák a film hőseit. Gállfy László tehetsé­gesen formálja meg a fiatal gépkocsivezető alakját. Ván­dor Éva főiskolai hallgató Zsozsót játssza egyszerűen, kedvesen. Érdemes felfigyel­ni Tarján Györgyire is, aki magával ragadóan alakította a felkínálkozó stoppos lányt. Tetszett Kottái Róbert já­téka, valamint Csapó János és Pásztor Erzsi alakítása is. És mint említettem, tetszett a film zenéje, amelyet ki­lenc rangos együttes szólal­tatott meg. Márkusz László RÁKOSI GERGELYi (Befejező rész) Az elcsigázott Lígyija Kruganova — különben aspiráns a kandidaturára — kihajította a kísérleti helyiségből a cintányért, dobot, rumbatököt, és — nem nagy bizakodással ugyan, de beindította a magnót A felvétel egy át­lagos — nem a legeslegré­gibb, de nem is a legesleg­újabb gépekkel felszerelt — gyűrűsfonodában készült. Most aztán volt hatás! A nyulak kiköpték a lucernát, és pánikba esve, lesunyt füllel rohantak a falnak...” (Elet és Irodalom, ZAJOS ELET) „A bőgőmajmok (Alouat- ta) nevüket velőtrázó ordí­tásuk miatt kapták. Mind­annyian újvilági majmok. Lármájuknak jellegzetessége, hogy egyszerre, mint egy karmester beintésére kez­dődik, és ugyanígy ér véget. Tehát vagy ordít a horda, vagy hallgat a horda. Egyé­ni ordítás nincs, de ha mégis előfordul, az egyéni ordítót a hordavezér azon­nal megfegyelmezi. Csodá­nak számít, hogy a bőgőma*- jóm nem süketül bele a má­sik bőgőmajom ordításába — mert az tudvalevő, hogy sa­ját ordításától senki sem Süketül meg...ü (Búvár,OR­DÍTÁS ELLEN ORDÍTÁS­SAL!) Filmvetítés a szakszerve­zeti bizaimik szimpozionán: Erdőben vagyunk. Csend. Fák, füvek, bokrok. Csend. Bárányfelhők az égen. Csend. Más fák, más füvek, más bokrok. Csend. Más bárányfelhők. Csend. Narrátor: A TERMÉSZET ÖLÉN CSEND URALKO­DIK, Szarvasbogár egy ágon. Narrátor: A SZARVAS- BOGAR NEM ORDÍT. Hernyó mászik egy levé­len. Narrátor: A HERNYÓ NEM DÜBÖRÖG, MINT EGY TANK. Lepke lebben a bokrok fölött. Narrátor: A LEPKE NEM LÉGLÖKÉSES REPÜLŐ­GÉP! Városi csúcsforgalom. Au­tók, buszok, villamosok, mo­torkerékpárok, száguldó mentő- és tűzoltóautó.’ Csúcsforgalom zajai. Tűzijáték. Petárdák puk­kannak. Államfő fogadása a rep­téren. Agyúk díszsortüze. Háborús jelenetek. Stukák üvöltése, gépágyúk ugatása. Földi harc. Tankágyúk, ka- tjrusák, gépfegyverek, golyó-. Mérlegen a besenyőtelki kísérlet A falubeliek jól tudják, hogy községükben az elmúlt évek során nem sok ered- ménnyel büszkélkedhetett n népművelés, A bálok — akárcsak más­utt — vonzották a fiatalokat, s ők látogatták az ifjúsági klub ritka rendezvényeit is. Volt még néhány TIT-elő- adás s ezzel aztán zárult is a kör. Persze a művelődési ház ütött-kopott külleme, s szedett-vedett berendezése sem csábította az összkom­fortos otthonhoz szokott em­bereket. A helyzet tovább romlott volna, ha nem keresik a megoldást, ha nem csatlakoz­nak ahhoz a két évre szóló kísérlethez, amely a közmű­velődési párthatározat nyo­mán indult az egyes kultűr- házakban es klubkönyvtárak­ban. Ennek lényegét, az ezzel kapcsolatos reményeket idézi Kalóz András pedagógus, akit 1974. szeptember elsejé­től kineveztek közművelődé­si igazgatóhelyettessé. A majdani közönség nevelés« — Jó érzéssel mondhatom: érdemes volt e rendhagyó vállalkozással megpróbálkoz­ni. A követelményeket — legalább négy-öt kis csoport működtetése, évi huszonöt nagy rendezvény szervezése, a lakosság hat-nyolc száza­lékának rendszeres látogató­vá formálása — nemcsak megvalósítottuk, hanem túl is teljesítettük. Megalakult az irodalmi színpad. A díszí­tőművész szakkör rangos anyagokkal szerepelt a nyír­egyházi, az egri, a szerencsi, a parádi kiállításokon. A rönülj páva kör állta a mi­nősítés próbáját, méghozzá országos szinten. Érdeklő­dőket vonzott a könyvbarát és a gyermekklub: A citera- zenekar fellépéseit sokan tapsolták meg. Ügyes kezű diákokból toborzódott a negyventagú kézimunka­szakkör. Gondoltunk azokra is, akik felnőtt fejjel vállal­ták á tanulást: a dolgozók gimnáziumába járók ré­szére rendszeres kor­repetálásokat tartunk ma­gyarból, matematikából, fi­zikából és kémiából Műso­rokat rendeltünk meg az Ál­lami Bábszínháztól, a fel­nőtteket viszont busszal szál­lítottuk Poroszlóra vagy Fü­zesabonyba, ahol megtekint­hették a Déryné Színház elő­adásait. Jó kapcsolatokat ala­kítottunk ki a járási szék­hely zeneiskolájával: a tanu­lók hangszerbémutatókat rendeztek, koncerteket adtak a besenyőtelki ifjú zeneba­rátok számára. Együttmű­ködtünk a kísérletben részt vevő poroszlói, sarudi és nagyúti művelődési házakkal, illetve klubkönyvtérakkal. Száznál több rendezvényt ki. niltunk a község lakosságá­nak, s az emberek jöttek is. Több mint tízezren, azaz két­szer annyian, mint a koráb­bi időszakban. Segítőkész tanárok — Megmozdult a pedagó­gustábor. Régebben csak oly­kor-olykor számíthattunk tá­mogatásukra, ’ most viszont nemcsak kollégaként, hanem közművelődési igazgatóhe­lyettesként is meggyőzhettem őket. A huszonnégy tanár közül öt szakkört vezet, töb­ben kollégáik munkáját pat­ronálják, méghozzá úgy, hogy nem számítanak dotá­cióra. Ök a TIT-előadók, ők tájékoztatják a szülőket a ne­velés megannyi tennivalójá­ról. ők foglalkoznak a to­vábbtanuló dolgozókkal, lá­togatják az ifjúsági klubot, vezetik a KISZ-oktatást. Valljuk meg: ez az aktivitás valaha hiányzott. Sok kö­szönhető az igények reális felmérésének. Mivel csak he­ti nyolc órát tanítok, van időm a helyi kívánságok ösz- szegyűjtésére. Ezeket szám­ba vettük, mérlegeltük, s csak azután kezdődött a szerve­zés. Olyan kis csoportok jöt­tek létre, amelyek nemcsak a fiatalokat, hanem az Idő­sebbeket is érdekelték. A kö­zönség sorát gyarapították az általános iskolások, akik las­san hozzászoktak a művelő­dési házhoz, s ma már ottho­nosan mozognak. Megismer­kedtek a kézimunkázó» fogá­saival, az igazi irodalom, az olvasás szépségével. Ha a je­lenlegi egészséges feüödés töretlen marad: felnőttko­rukra rendszeres látogatókká nőnék, olyanokká, akik szük­ségét érzik az önművelésnek a kulturált szórakozásnak. Jelentkeztek a mecénások A sikerek nyomán sze­rencsére jelentkeztek a me­cénások is. A tanács az évi támogatást 21 000 forintról 61 000-re emelte. Ebből már arra is futotta, hogy televí­ziót, lemezjátszót, lemezeket, oiajkályhákat, ízléses bútoro­kat vásároljunk, s tatarozzuk a meglehetősen elhanyagolt épületet. A Heves megyei Moziüzemi Vállalat is fel­ajánlotta segítségét: rendbe­hozatta a nagytermet, kicse­réltette az ócska székeket. Szóval: a környezet vonzób­bá lett. A termelőszövetkezet fizeti a gondnokot, bármikor ingyen adja saját autóbuszát, így természetesen csökken­nek a kirándulások és a színházlátogatások költségei. — Eddig az eredmények, A kísérlet bizonyította létjo­gosultságát, hiszen a kedve­zőtlen tárgyi adottságok elle­nére is kulturális fellendülés bontakozott ki a faluban. Bi­zonyára gondok is akadnak. Hallhatnánk ezekről? — Feltűnő az értelmiség egy részének passzivitása. Ed­dig még nem sikerült meg­nyerni őket a közös ügynek, pedig szükség lenne rájuk, hiszen újabb látogatókat to­borozhatnának. Idővel ezt az érdektelenséget Is fel kell számolni. Annál is inkább, mert a jövő — s ez már nem- csak terv, hanem végleges döntés — igen kedvező felté­teleket ígér a népművelők számára. Szeptemberben hoz­záfognak a nevelési központ építéséhez. Ez az új típusú intézmény még inkább köze­lebb hozza majd egymáshoz az Iskolát és a művelődési házat. A tágas, a korszerű szemléltető eszközökkel fel­szerelt termek egyaránt szol-^ gálják majd az ifjak és a felnőttek oktatását, szórako-' zását. Itt már hasznosíthat­juk az addig is gyarapodó ta­pasztalatokat (pécsfí szórók, kézigránátok „kóru­sa”. Narrátor: A MODERN EMBERT ZÖREJEK VE­SZIK KÖRÜL. VIGYÁZ­ZUNK A FÜLÜNKRE, HASZNÁLJUNK FÜLDU- GOT! A zajkampány egy bizo­nyos szakaszában „mérősök” járták a gyárakat, üzeme­ket. Felszerelésük: mikro­fonok, változtatható frek­venciájú erősítők és külön­leges* jelzésrendszerű precí­ziós mérőműszerek. Nem túlzás, hogy: külön­leges! A Zajvédelmi Kutatóinté­zet például „kifejlesztett” egy olyan speciális zajmé­rőt, amely nem skálák előtt mozgó mutatóval, nem ki­gyulladó színes lámpákkal, hanem az ausztráliai ékfar- kú sas (Uroaötus audax) borzadályt keltő kiáltásával jelezte a károsító zajhatárt. Ezt az újfajta fonmérőt fondaxamétemek keresztel­ték el. A fondaxaméter „kifej­lesztéséről” csak annyit, hngy? i£:$p/ MtlQKÓBy Üjfö&jéÁXÍtÚ kutatócsoport kénytelen volt Ausztráliába utazni az Uroaötus audax (ékfarkú sas) hangjáért. Feljegyzésre érdemes,hogy egy kisebb szövődében egy alkalommal három mérős csoport találkozott össze, s éppen jelen volt a tévé munkavédelmi forgatócso­portja. Természetesen egyik csoport sem volt hajlandó lemondani a mérésről, s nekiláttak berendezkedni, mikrofonokat telepíteni, hogy az általános zajból „jól ki­jöjjön” a vetélőfák csatta- nása, miegyéb. A tévések is elhelyezték mikrofonjaikat, bevilágították a terepet stb. Közben — elkerülhetetlenül — kisebb viták is adódtak, pirinyó ordítozások: tévések a tévésekkel, mérősök a rr.é- rősökkel, tévések a mérő- sökkel, mérősök a tévések­kel, művezető a szövőnők­kel, szövőnők a művezető­vel, szövőnők a szövőnők­kel, mérősök a szövőnőkkel, szövőnők a mérősökkel. Sok­szögű konfliktus. Csak egy szög volt kevésbé sarkított SS * mmóaáit és tévések közti; lelkében minden nő színésznő, vagy legalábbis valaha álmodott róla, hogy az. („.. .a gépek mogorván szövik) szövőnők omló ál- . mait.) Kábelek, zsinórok, fixált mikrofonok, és hosszú gémnyakakon a gépsorok fö­lé libegők, meglepetésszerű­en felvillanó és kihunyó fényszórók, rohangászások, ütközések — mert a mérő­sök és tévések nemcsak lát­szat szerint, de a valóság­ban is többen voltak, mint a szövőnők —, és hozzá mind­ezekhez a szövőgépek túl- harsogást nemigen tűrő víz- esészuhogása. Még néhány utolsó simítás, erősítők, fon- daxaméterek bekötése —- és perc múlva három ausztrá­liai ékfarkú sas rémületet keltő vijjogása töltötte be a termet. A hatás nem ma­radt el. Két szövőnő el­ájult. A kecsekszakállas ren­dező egy vég szövetet kez­dett olyan hirtelenséggel maga köré tekerni, mintha bebábozódásra szánta volna el magát (ideje lett volna!). Es a szomszédos irodaház csak nagy erőfeszítéssel bil­lenthető ablakaiban megje­lentek a gyors- és gépíró­nők, előadók, tervstatiszti­kusok, időelemzők, bérel- számo'ók, belső- és külső el­lenőrök, könyvelők, gép­könyvelők és anyagkönyve­lők, SZTK ügyintézők, min- takoilektorok és mintaterve­zők, szerkesztők és fejlesz­tők. programozók és bonyo­lítók, állóeszköz-nyilvántar­tók, jogászok, közgazdászok, ügyvitelszervezők, kalkuláto­rok, csoportvezetők, osztály- . vezetők es főosztályvezetők, propagandisták és még ki tudja kik — tökben voltak, mint a szövőnők, tévésekés mérősök együttvéve. A fondaxaméter bemutat­kozása sikeresnek volt mond­ható, s ezzel egy kampány roút.Uigy » sémijére écf. t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents