Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-18 / 15. szám
Fümmaga7!! a televízióban Január 24-én, szombaton délután új — a továbbiakban havonta rendszeresen jelentkező — műsor indul a televízióban Filmszem címmel. Az új műsor szerkesztő rendezője B. Révész László. Ot kérdeztük: mire utal a címválasztás, mit láthatunk az első összeállításban, s melyek a további tervek? — A Filmszem a klasszikus szovjet dokumentum- íilmrendező Dziga Vertov »zóleleménye. Egyrészt azért választottuk a Filmszemet Sorozatunk címéül, mert a film — azáltal, hogy a kamera, a m” művészi Céllal rögzíti a valóságot — egy sajátos művészet törvényei szerint láttatja az (Életet, s mi a filmeknek ezt a sajátos megközelítési módját. igyekszünk közel hozni a nézőkhöz. Másrészt a címmel utalni akarunk arra, hogy magazinszerű Összeállításunkban egyúttal szemlézzük az egy-egy hónapban bemutatott filmeket, és beszámolunk a filmvilág keményeiről, híreiről is. — Az első adásunknak kiinduló eseménye, hogy decemberben volt a mozi születésének 30. évfordulója. Kiből az alkalomból láthatóak a nézők három olyan, a filmművészet bölcsőjét bemutató egyperces filmet, amelyet a Lumi ere-testvérek alkottak: ^A Bébi reg- gelije”, ^A vonat érkezése” és megöntözött öntöző”, Bizonyára érdekes lesz látni nyolcvan esztendő távolából, honnan Indult a filmezés. — A filmművészet egyik klásszikusa vitathatatlanul Charlie Chaplin. Működése csaknem egyidős magával a mozival. Januárban mutatják be — Magyarországon először — „Egy király New Yorkban” című filmjét. Műsorunkban lesz egy részlet a filmből, majd Gyárfás Miklós beszél arról, mit jelent számára Chaplin művészete. — Az elmúlt év magyar filmgyártásának egyik kiemelkedő alkotása volt az elsőfilraes Dárday István &Jutalomutazás” című filmje, amely a mannheimi fesztiválon nagydíjat nyert. Ebből mutatunk be részletet lázár István kommentárjával. • A bemuraitásra kerülő filmek — természetesen sohasem a hónap összes filmje — ismertetésén kívül a filmművészei aktuális eseményeihez, évfordulóihoz kapcsolódó információkkal és elemzésekkel szolgálunk. Bemutatunk filmművész egyéniségeket és mindig igyekszünk friss híreket is átnyújtani M. L Asztalin Déry Tiber könyve, az Cjabb napok hordaléka. — Levelet írtam Dérynék, hogy az élményt megköszönjem, — mondja. — Olvastam cikkeit külön-külön, de az egész így együtt „többdimenzióssá” vált, megemelkedett Írás az írást átvilágítja, s ezáltal a teljes mű megfényesedlk... Észre sem vesszük, már beszélgetünk. 8 nemcsak szobrokról, am’kor látszólag csupán róluk. Borsos M’k- lős polihisztor! szenvedéllyel figyel a világra. — Hadd tegyünk fel egy majdnem tiszteletlen kérdést: miért készít a szobrász szobrokat? — A szobrászat, úgyanúgy, mint a rajz, a színezett rajz. vagy a festés az emberi lélek legkülönbözőbb megnyilatkozásaiból — babona, vallás, félelem, elhárítás — keletkezett. Ha tehát a szoborról beszélünk, látnunk kell. hogy évezredek óta ugyanazon törvénynek Van alárendelve a létrejötte. A bölcseletek. s legfőképpen a tudományok alapja szüntelenül módosul, különösen a mi korunkban, melyben ez a jelenség évtizedek alatt megy végbe. Ez a tény arra a következte résre juttathatja a becsületes szemlélőt, hogy a művészet alapjai is változnak. De éop e ponton különül el egymástól a tudomány és a művészet világa. — Ügy keU ezt értenünk, hogy felfogása szerint a művészetben (tehát a szobrászatban is) nincs fejlődés? — Csak a forma él szünet nélküli átalakulásban. Fejlődik-e a szobrászat? Pheidi- ász, a római portrészobrászat. vagy a reneszánsz nagv szobrai óta feilődött-e? Nem mondhatnám. Meg kell elégednünk azzal, hogy annyi újkori kísérlet, oly sok. e rettenetesen szigorú törvénytől való elszakadási vágy eredményeként (amely Párbeszéd Borsos Mkléstai a különböző tzmusokat létrehozta) korunkban is születtek igazi művek. Alkotások, melyeket, ha a nagy reneszánsz mesterművek mellé nem is helyezhetünk, de van helyünk a XIX századi nagyok. a rodini. a hildebrandi szobrászat mellett — A hagyományokról csak a divat, s annak egyik megtestesítője: a művészi középszer mondhat le? Semmi sem új a nap alatt? — Semmi se régi. elavult primitív abból, ami igazán volt. A kő- vagy a bronzkor- szaki ember művészeiét évszázadokig primitívnek nevezték. Holott az csak annyiban primitív, hogy elsődleges. Ahogv a korareneszánsz is így az. Mennyi tévhit kísérte e kor alkotóit is! Goethe például nem szállt ki Firenzében. mondván: — Ezeket a primitíveket nem nézem meg! Clmnbue, Masaccio és Boticelli képeire gondolt Nincs primitív művészet! Az igaziak mindig ki tudták fejezni, amit akartak. S meg tudták értetni magukat Nem kellett magyarázni, hogy ez vagy az micsoda. — A ^bizonyos hagyományokat kirekesztve: nem lesz-e igazságtalan a művész az övétől különböző kortárs müvek megítélésében? — Az ilyen „megítélés” inkább a kritikára tartozik. Vagy legalábbis a kritika feladata volna... Van azért persze véleményem, ha nem is „személyre szóló”. Mint minden művészetben, a szobrászatban is kicsit (vagy nem is olyan kicsit) késve ért ide hozzánk a húszas évek modernizmusa. S a közlés fel- gyorsulásával a jelenkori művészet hatása is. Ezekben a hatásokban eligazodni nem könnyű. Amit én mégis látok: a hatások kissé túl gyorsan alakulnak művekké. Valamennyi művészre hatnak természetesen elődök és kortársak, de ami nincs megérlelve: utánzattá válik. — Nem tudom, mi lehet az oka; az utóbbi években a plágium, a teljesen szemérmetlen átvétel is polgárjogot nyert. Zsűrik elfogadnak olyan műveket, amelyeket már meg lehet találni katalógusokban, múzeumokban. Az efféle „művészethez” nem kell más. mint egyfajta kézügyesség. — Van-e esélye, jövője ezek után a szobrászatnak? — Legutóbb a velencei bi- ennálén élő nyomorék gyerekeket állítottak a talapzatra. Igaz, ezt a ,.tárla*o*” a közfelháborodás eltüntette. De másutt — talán Brüsszelben — még morbid abb „szobrok” szerepelhettek: véres női fehérneműk berá- mázva. emberre rácsapdosott bárányhullák. Ilyen teljesen kificamodnt', perverz törekvések szerencsére mi nálunk nincsenek. De e szélsőséges példákból is kiderül: ha a művész nem vállal kötelmeket. szabad ága olyan szabadsággá torzul, mely önmagát írtja ki. Művészet — művészet nélkül: ezt a képtelen szándékot könnyű elérni. .. S hogy milyenek nálunk a kilátások? Kiállításainkat figyelve mindig megállapítom: a fiatalok tehetségesek. a mesterség minden szükséges feltételét birtokolják. Hogv megelégszenek-e a készséggel, rutinnal, vagy készségük elmé’vültebb művészetté emelkedik, majd ezután dől el. Hiszem, hogy (mint korábban is mindig) van köztük most is nem egy olyan szobrász, akinek alkotása majd igaz és megrendítő lesz. NÁDOR TAMÄS A Szent Imre-induló MOLDOVA GYÖRGY ÜJ REGÉNYE A regény címében említett indulót a Bakáts téri Szent Imre herceg Gimnázium diákjai éneklik az 1943—1944-es tanév megnyitóján. Áhítattal, nem gondolva a mindannyi- uknak szenvedést hozó háborúra. Csak Kőhidai Mártó®, zsidó asztalos fia, Miklós — Moldova György új regényének hőee — gondol sóvárogva, a kívülmaradottak fájdalmával a bencés gimnázium elérhetetlen álomvilágárau Apja másodszor is bevonul munkaszolgálatosnak, és a fiatal fiút sodorják magukkal a kegyetlen történelmi események- a kilakoltatás és a gettó gyötrelmei után sérült lélekkel, keserűen éri meg a felszabadulást. Ekkor — bár a sikeres különbözeti vizsga után ő is a $zent Imre herceg Gimnázium diákja lett —, már a kiége’tek fásultságával érzi. hogy nem való ebbe a világba. Idegen volt mindig, és az maradt a háború után, az új világ küszöbén is... Jó évtizede Cseres Tibor regénye, a Hideg napok szóit először kegyetlenül őszintén a második világháborúról, pontosabban a magyar sors tragikus, morális konfliktusairól Azóta, és az utóbbi időben megszaoorodtak a történelmi kort ábrázoló regények- Sükösd Mihály. Fekete Gyula. Dohai Péter nevét csak példaként említ’ük a szerzők sorából S most Moldova Györrpi is fontosnak érezte, hogy a háborúról szóljon! Nem is csak effvszerűen a háborúról, hanem a zsidóság sorsáról, szinte kibogozhatatlan belső ellentmondásairól. Sodró erejű olvasmány születet a vállalkozásból Moldova most is remekül érti, hogy miként fokozza fel S3 érdeklődést- kitalált vagy valóságos elemekből rakja ösz- sze például a legnagyobb budapesti gettó életét örömökkel bánatokkal, hűséggel és árulással, alansonv Indulatokkal és már-már emberfeletti jósággal Rendkívüli és különleges emberek tűnnek fel a regény lapjain, mint Koterba. a menekült lengyel zsidó orvos, vagy a reitelmes sorsú Bonifert. aki érdekes történeteivel informálja az olvasót az ausztriai zsidóság helyzetéről, vagy az erdélyi Dés zsidó lakosságának deportálásáról Az (ró nagy biztonsággal a kívülálló obiektfvitásával és fölényével rakia össze hősei sorsát, akik engedelmesen járják végig a megszabott utat Ez az objektív, közlő módszer nem vétik hasznára a regénynek Különösen szembetűnő ez M k'ós áhmm’ásóban. akiről az író közi) a legfontosabb tudnivalókat Frzé- seit, gondol a* ni4 is a'z ír^tdl tudluk meg. Vole csak törté- nik valami, de igazában nem éli — életkorának megfe’elő- en — sem a háború eseményeit, sem zsidó származásából eredő sorsát A regénv utolsó oldalain egy kor nézett fanyarul filozofálható. éle‘szerűségének már-már hfte’át yosz‘0 nryer^VAnf síi előttijük A. tízéves kisfiú féVmét, naiv-ágát, fantáziáját, vagy játékosságát hiányoljuk alakjából. A művészi ht‘el biztonsága nélkül az író nem tud úiat mondani sem a háborúról, sem a magvar zsidóságról Pedig milyen tehetségeket hagy kiaknázatlanul! KÓhidalné szüleinek múl-iában és sorsában a ma-war zsidóság asz- szimlláclós kísérleteinek és salátos társadalmi helyzeté-ek tragédiája villan fel. Őseik gvárakat alapítottak Újpesten, kiálltak az 1848-as szabadságharc mellett, megünnepelték a millenniumot, koszorút küldtek Kossuth ravafalára. a főrabbi 1919.b,en nyitott fngyszekrény előtt imádkozott a Nemzeti Hadsereg győzelméért — ők pedig Auschwitzben végezték életüket. Eszmék, sorsok, történelmi változások, szinte egy nagyívű regénybe kívánkoznak... Ismét meg’smertűnk egy Moidova-regényt, de az (ró előrelépését újra csak várhatjuk A mű most is hordozza a feszültségteremtő Moldova---rás erényeit, de lé’ektani kidolgozatlanságával. moüvá’at’anságával, rosszul választolt módszerével A Szent Imre-lnduló olvasmánynak nagyon érdekes de igazi jó regénynek csak lehetőség maradt. (Magvető) E. Nagy Sándor f WVWW« A gépész keze fejével széttö- röl'te szája fölött a bajuszát, aztán odaszólt csendesen a fűtőnek: — Vigyázz a tűzre! Nem volt ebben semmi különös, napjában többször is kiment a kazánházból néhány percre, s a hajó éppúgy úszott a vízen, a kapitány fönn állt a parancsnok hídon, a kormányosok a fülkéjük ben. nem volt semmi hiba. Most azonban nem a konyháb; nézett be a gépész, ahol mindh volt egy falat hús, ha megéhezett, s egy korty konyak, ha megkívánta. Most nem maradt lenn a hajófenékben, felment a napsii te fedélzetre, mint a nászutasok vagy az unatkozó angolok a luxushajókon. Most a korlátra támaszkodott, mintha nem is gépész lett volna, akinek a helye lenn van a mélyben, s csak nézte a tengert, a hegyeket, amint szürke sziklákkal és apró, karsz- ti erdőkkel a partot szegélyezték, míg a sirályok oly élesen röppentek fel, s oly váratlanul csaptak le azután, mint egy halk sikoly A kapitány letette távcsövét, és a korlát felé fordult. „Mit akar ez a gépész?” — kérdezte magában. Még nem kiáltott le neki, csak Herceg Jinoj: MECV A HAJO nézte döbbenten, mint aki valami rettenetes dologtól fél. Mintha azt várta volna, hogy a hullámok közé vesse magát a gépész, mim aki egyszerre megunta az életét A gépész azonban csak állt mozelrévea »e. csuk aut a KeK ingében, melynek szakadt volt az egyik ujja, állt kormos arccal, ahogy oldalról szemmel tartotta a kapitány, s gyér hajába szelíden kapót' bele az enyhe szél. Az este együtt pókereztek, semmi baja se volt. Megitta a szokásos adag rumot, aztán elment aludni. Talán odahaza nincs valami rendbe nála! Van egy lánya, s a lányának egy udvarlója, akiről a gépész hallani sem akart. Ezen búsulna most? Emiatt lett neki egyszerre szűk a gépház? Mert alapjában véve jó kedélyű fickó volt, nem csinált semmiből ülönös gondot magának, harlinc éve élt a tengeren, úgyhogy sak a téli hónapokban került ha- a egy kis időre. Esténként póke- azett, nappal a gépházban állt, nert éjszakára a fiatalabb gépész váltotta fel, harminc év alatt nem volt vele semmi baj. Az éles napsütésben most valahogy egészen furcsán festett abban a kék gépészingben a korlátnál állva. A kapitány csodálkozva vette észre, hogy a tarkója kopasz. Csodálatos! Naponta együtt vannak, s ő ezt nem látta eddig. Es milyen görnyedt és öreges, ahogy megreszkedett izmokkal áll! O ez korántsem az a hangos és magabiztos ember, akinek eddig ismerte, hosszú esztendők óta tartó közös szolgálatuk alatt — Te — fordult a fiatal segédtiszthez —, állj csak a helyemre, lemegyek kicsi*’ a fedélzetre. — S a fiú fütyörészve nézett utána, hogy mi ütött az öregbe, a kapitányba, mit akar a fedélzeten? Talán a matrózok munkáját megy ellenőrizni ilyen szokatlan időben. Lábujjhegyen osont a kapitány, mint a tolvaj. Lélegzete elszorult, homlokán verejték gyöngyözött Csak akkor nyugodott meg egy kicsit, amikor észrevétlenül a gé-, pész háta mögé ért. — Mit nézel, pajtás, ezen az unalmas vízen? — szólalt meg csendesen, s szelíden megfogta a karját — En látni se szeretem! A gépész nem fordult hátra és nem felelt mindjárt. A kapitány is szótlanul áll*'., elengedte a karját, és arra gondolt, hogy mégis odahaza történhetett valami, amiért ennyire búsulásnak adta a fejét a gépész. A lányával, a feleségével... Vagy talán rosszullét fogta el hirtelen? Szédült volna odalenn a zakatoló gépek között, s ezért jöA a fedélzetre? — Érdekes — szólalt meg akkor a gépész, és megfordult s furcsán mosolygott —*, az olajfák már el- virágzottak, a pineák pedig egészen megszürkültek ebben a nyárban! A kapitány nem felelt. Mit Is mondhatott volna erre, hiszen nemcsak a tenger ,61, a tájtól is megcsömörlött, ha a partok közelében jártak. Igen; gondolta az tán, forró nyár volt az idén, s a nagy meleget a fák se bírják, nemcsak az ember! — De a sirályok azért fáradhatatlanok — tűnődött továbt- együgyűen a gépész, mint akinek újdonság a tenger. Vagy csak úgy, mint aki nagyon régen lá- ta. — Könyörtelenül csapnak !e a kis halakra! ők nem változtak! Ilyenek voltak akkor is, amikor hajóra kerültem! Harminc éve lesz az Idén! — Nem baj! — nevetett kényszeredetten a kapitány és a hangja rekedt volt. — De azért elnyerem tőled estére az üveg bort, nyugodt lehetsz! Azzal el is indult, lassú léptek kel, látszólag egykedvűen, fel a parancsnoki hídra. Attól félt, hogy a gépész visszafordul, s ő nem bírta volna elviselni most a tekintetét rj e 82 csak állt egy Ideig még, nézte a szép, ragadozó madarakat, a fehéren izzó sziklákat, az ezüstös fákat, s aztán mosolygósán és csendesen visszaballagom a hajófenékbe. Odafenn pedig közömbösen nyújtotta át a látcsövet a fiatal segédtiszt a kapitánynak. De az előbb a zsebkendőiét húzta elő, megtörölte a szemét, s csak akkor nézett messze-messze a végtelen vízen. ■ -----------------------------------------------n-i-rnnrmn-------írn-rnaníriTnrmnnr r > * *
