Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-18 / 15. szám
I ■- -XátiiMti'fri ................ i H fz&K, i Hálói adminisztrátor lesz — B fiúból pop less, akárki meglássa — így Arany János a Családi körben ... — E fiúból adminisztrátor lesz — így a szülő a családi körben. Hogy a Családi kör fiújából pap letí-e végül is, vagy sem. arról Arany János, a költő nem szólt többet és másüti, de hogy a fiúból — vagy leányból — adminisztrátor leit, az egyszer szent. Még jómanapság is íróasztalhoz jutni a révbe érés kielégítő érzését jelenti sokak számára, mindegy, hogy hol ál! az az íróasztal, mellékhelyiségben-e. vagy még annak is mellette. Fő. hogy legyen. Megfordultam már dolgaim végezvén számos termelőszövetkezeti irodán, ahol — nekem ugyanis nincs jogom eldönteni, hogy valóban feleslegesek-e mind — fölös számnak tűnőén üldögéltek fiatal, életerős lányok, összeadtak és kivontak, villogtatták golyóstollaikat és nem fogadták az ember köszönéséi névbe jutottak. A sógor, vagy a koma révén, de révbe, a szövetkezei irodájának révébe. A minap Boldogon jártam, más ügyben, mint amiről Itt most szólok. Ottjártamkör kellett kivizsgálnia a szak- szervezetnek egy panaszt, amelyben most nem is az az érdekes, hogy jogos, vagy jogtalan panasz volt-e. a tartalma a lényeg: nem alkalmaztak egy leányt a községi tanácson adminisztrátornak. ' Mert egy falusi tanácsházán adminiszírálgaíni Himalája csúcsa boldogságot jelent. Mert egy kopott — és. ha nem kopott? — íróasztal a tanácson, vagy bármely más hivatalban, gyári irodában többet ér sok mai fiatal és nem fiatal számára, mint egy vadonatúj, számvezérléses automata gép mellett dolgozni: aktát csinálni szebb, mint precíziós eszközökkel idomokat varázsolni a holt anyagból. A 24.‘ órában jött a határozat: elég volt. Elég volt. hogy hivatal-Magyarországot csináljanak ebből az országból. hogy aki belép ide, az csak az íróasztalok tömegén keresztül bukdácsolva jusson el megnézni, mit is gyárt ez az ország. Ejég volt. hogy minden íróasztal, az is. amire nem volt szükség, meg nincs is. megteremtse, sőt. kitermelje az önmaga létét igazoló adminisztrációt. És nem utolsósorban elég volt abból az egyszerű tényből, miszerint minden egyes munkásra termelő emberre, négy-öt. helyenként tíz olyan ember eltartása jusson, aki nem termel Új értéket a közösség számára. Mert az ugyan igaz, hogy minden társadalom, illetőleg • mindeh olyan társadalom, amely korszerűen szervezett. amely a tudományokban, a humanizmusban magasra tör. s amely ennek keretében vagy ennek segítségével tagjai számára mind több és több kényelmet, nyugalmat akar. biztosítani, ott mind több a. nem közvetlen termelő ember is. Az olyan, aki — jobb szó híján — a szolgáltatás területén dolgozik. És az is igaz. sőt. nagyon is igaz. hogy egy korszerű társadalom e'-'-szerűen nem létezhet nyilvántartás nélkül. Értve a nyilvántartás alatt mindazt a ..papír munkát”, amely öss:egezí. felméri a termelés hatásfokát, amely világosan eltárja mindazokat a lehetőségeket. és buktatókat, amelyek a társadalmi termelés folyamatában nap mint nap segíthetik, vagy fékezhetik a szocialista építőmunkát. De a iegigazabb igazság mégiscsak az. hogy új értéket, a társadalom számára h asznos értékei, használati értéket csak a munka, a termelés, vulgárisán szólva, a munkapad mellett dolgozó er.:bér hozhat létre. Ennek az alapigazságnak a vetületében más a kérdés és más a felelet is. ha arról van szó: ke!!-e. vagy sem adminisztráció. nyilvántartás? Nem lehe meglenni nélküle! Ám az arányok eltorzulása, a szükséges és immáron felesleges viszonya manap ág még meg is kérdőjelezi a laikus előtt az egész nyilvántartás gazdasági, politikai rendszerének szükségessését. struktúrájának lényegét. A torzulás ím torzulást szült! Az elburjánzott íróasztal sokak szemében most egyszerűen önmaga létét kérdőjelezte meg. mintha arra lenre szükség, hogy ezek után még íróasztalt se gyártsanak a bútorgyárak, és mindenkit, aki ül és nem a gép mellett áll. el kell küldeni, át kell aki az irodában ül és nem a gép mellett áll, el kel! küldeni. át kel! irányítani! Kétségtelen — jobb kifejezés híján —, valamiféle kis-, sőt nvársoolgári ..alür” uralkodott el az országban. És ttt van mondandóm lényege. Ez a 25. órában jött intézkedés nem más. mint ideig-óráig ható, szükséges, de csak tüneti kezelése egy kiütéses betegségnek. A betegség tulajdonképpeni okát. azt a szemléletbeli torzulást amely az utóbbi években egy munkásosztály vezette, de elburjánzott bürokrácia adminisztrálta őrs ágban végbement ez a rendelkezés önmagában még csak fékezheti, visszatarthatja, de meg nem orvosolhatja. Kellett annak valami okának lennie, társadalminak és gazdaságinak egyaránt, hogy — bocsánat a kifejezésért — épeszű vállalati igazgatók vettek fel nyakra-főre adminisztratív munkavállalókat. Kellett valami politikai szemléletbeli, világnézetbei! okának lennie annak, hogy világélet ben jó és megbecsült munkás irodába zavarja a lányát és a fiát. pedig ma már a fizikai munkások jó része esik név!eg fizikai, sokkal inkább, a javát tekintve, nagyon is szellemi munkás. Vitán felül hozzájárult ehhez, hogy messze elmaradt a szükségestől és még most s elmarad az adminisztráció gépesítése, hogy ami van gép — a kis kézi számolómasina kereken ötezer forint! —. az is igen drága. Drágább — volt —. mint az élő munkaerő. Az is igaz. hogy a felsőbb szervek a kérések dömpingjével. vagy a nyílt utasítások zuhatagával elárasztott alsóbb szervektől országnyi lepedőket kértek és kémek kimutatásként. Nyilvánvaló, mert ott is bőven akadt olyan íróasztal, amely így akarta önmagát igazolni! A dolgok gyökere mégiscsak az: hosszú és szívós szellemi, politikai vitában, valós és hatóképes munkás közszellem újraalakításával, pontosabban annak felfrissí- tésévei kell szembeszállni ezzel az íróasnal-mámás nvárs- polgári magatartásformával. Megértetni, már az általános iskolákban és a oártnapokon. filmeken és színdarabokban uram becsé’. a versekben és regényekben, meg persze az úiságeikkekben is. hogv. munkásnak lenni ma már műveltség kérdése. Alkotó életei jeleni a teremtő munka szolgálata mindenki számára. A mai családi kör fiújából művelt munkás ingyen! Hazánkban évente 23— 25 ezer házasság bomlik fel. Egynegyede az évente megkötőiteknek... A házassági kedv mégsem csökken ... Az elváltak nem áb- ránduinak ki a házasság- bál ... A második házasságoknak már csak az egy- harmada bomlik fel... Nem az intézmény a rossz... Megváltozott a család struktúrája... Üj értékek, magatartásmódok alakultak ki... A nő is do’gozik. felszabadult ... Magunkban hordjuk az ellentmondásokat — (Töredékek a tv egyik vitájából.) Hosszú sorban ülnek a folyosón, a szemközti ajtó fehér táblája mágnesként vonzza a tekinteteket Itt mondják ki a válást. A szólításra váró pórok némán várakoznak. Tekintetük elrávedéző. Egymásra alig, csak véletlen tekintenek. Ismerik minden mozdulatukat untig. Ismerős, ismeretlen önigazoló tanulságokat közöl egymással, kéretlen, önmagukat felmentő magyarázatokba burkolóznak. Szavak, mondatok, amelyek cserépdarabok csupán, fényére, visszájára fordítva, mikor hogyan kedvezőbb. Az egész már széttörött, a cserepek mondanak még valamit: O fAnekdoíázó típus, mint- • ha nem is róla volna szó.) — Amikor már bizonyos volt. hogy Márti megcsal, megjegyeztem neki az egyik este: mondd, drágaságom, amikor azzal a sápadtarcú páviánnal fekszel le. akkor is „előtte” csavarod be a hajadat és kened be a — bocsánat — pofádat krémmel...? Képzelheti, hogy egy darabig szóhoz sem jutott... Később aztán 6> kezdte: vele még kibírtam valahogy egy ideig, de melletted már elviselhetetlen az élet... Hát válunk, uram, válunk. % (Megpróbált műveltnek tűnni.) — Ugvan. tisztelt kartársam! Hol van már az eszményi szerelem? Olvastam valahol — azt hiszem. Vörösmarty volt — hogy egy fiú és esv láov szeretik csak egymást. Egy férfi és egv nő sohasem szereti egymást. Egy férfi és egy nő mindig mást szeret. h (Az üzlet mindenek fogj- lett.) — Házas-őg? Válás? Formalitás az egész. Nézze kérem: 23 évet éltünk le a feleségemmel békességben, tgy volt. ugve. szívem? Most vá- twwfc, szépem elválunk. De Ben kő Kafoiy r partja Hogyan válunk? „Fotoriport99 marad a két lakás, a két üdülő. Kérem tisztelettel, ha már rákényszerítenek... A gyerekekre is gondolni kell. Köztünk? Ugyan kérem, higgye el. köztünk semmi nem változik. Ugye, szívem ...? E (Megszerezte a férjének • azt az örömet.) — Hallatlanul féltékeny természetű volt a férjem. Sok évi házasság után mondhatom, teljesen ok nélkül. Eleinte elkeserített, aztán egyre jobban felháborított, közben — mert neki természetesen voltak ügyei — rájöttem: mindig akkor csinál jelenetet, amikor magáról akarja elterelni a figyelmet. Bántott a dolog, de alapvetően nyugodt nő vagyok. Elnéztem neki. Aztán egy nagy jelenet után elhatároztam: többet ne szidjon ok nélkül, érdemtelenül. Nehezen ment — nem voltam járatos benne — de megcsaltam. Persze. hogy megszagolta. S jött a nagy jelenet... Tudja, hogy nem bántott a dolog? Hiszen igaza volt. Végre igaza volt!... Hát most itt állunk ... Azt kérdi, hogy csak az az egy volt nekem? Nem. no nem. Utána már ment a dolog... !■ (Végig egyes szám első . személyben.) — Pokollá tette az életemet Már nem mertem kimenni a lépcsőházba se. mert a szomszédok naponta fültanúi voltak a veszekedéseinek. Pohártörés, edény csörömpölés. hisztériás sikolyok. Jó. hát időnként el-el maradtam. Néha meg is csaltam. Kettő eset a bizonyított, ezeket én is elismerem.— Node nem érti, hogy nélküle nem tudom elképzelni az életemet! Én mindig visszajöttem hozzá, éjjelre ki nem. maradtam... Mit kérdez? Hogy ő engem megcsaljon?! Már ne viccelődjön velem! Ugyan miért? Oijt a szép lakás, a két gyerek, a ütí# trilla Gárdonyban. És mindent megadok a családnak, a család mindenek felett! 1 (Már Marx megmondta.. J — Nem tudom, maga kicsoda, tisztelt kolléga, de jó lesz odafigyelni Kari Marxra. (Ezután idézetbe bonyolódik, majd tisztázásként hozzáteszi:) ön döntse el. mi az erkölcstelen, a szerelem nélküli házasság, vagy a házasság nélküli szerelem? (Ezt bevágva tudja, ezerszer elmondhatta már.) >, SIMON EMID: j Kérők lé utóJján Négy-5t fekete kóró emlékezik a hóról. Szedésből' kifelejtett szárukon dideregnek. S (Hazudjak talán?..J — Még egy őrá és vége. Aztán — úriember vagyok, kérem — értesítést küldök mindenkinek: örömmel jelentem, hogy satöbbi, satöbbi. Annak idején is örömmel értesítettem a rokonságot, most is megteszem. Hazudjak talán, hogy fáj. hogy csalódtam? Nem kérem! Örömmel! Örömmel! ? Délután, puha szélben, > dudorászón zenélnek, ^ ahogy hegedű-fákon ;> eres kezű cigányok. Este. mikor a szántott 5 földek friss szaga szállong. | s lehull a fény. a holdról, > feküsznek mind a hórók. SZOKOLAY ZOLTÁN: Aradas 1 (Tanú: Klasszikus) — Józsikám! Tanúd voltara az esküvőtökön, tanúd vagyok most is. Rám te mindig számíthatsz, de ke- zitcsókolom, a Giziké is. I(Tanú: a megcáfolhatatlan.) — Megmondtam előre a Terinek: nyitva legyen a szemed. Ha a férfi válni akar. akkor annak van már valakije. Egy férfi az csak biztosra megy. A nő az más: a nő, ha már elromlott az élete. inkább vállalja az egyedüllétet is, csak megszaba- düljon tőle... És mondják, mondják vég nélkül, annyiszor elmondták már, hogy talán el is hiszik. £ függő vizek jőnek •> zengő esőzések £ elvétett szerelmek clszeretett vétkek életünk párjait mossa lelkünk árja hánykódó habjaink i> nincs ki zabolázza j iszappal borul be > valahány reményünk l könnyel teljes arcunk | valamiig csak élünk >, homokzsák-hazugság gátja épül végül snegvécljük magunkat bolondul vitézül s mikor az árvizek í szívünkbe megtérnek f, töEszárad a bánat í megszólal az ének • „Belátható ideig még nem nélkülözheti a társadalom a házasságot, a család intézményét... Sok a rosz- ezu! értelmezés, az előre- szaladás is e kérdésben... A közfelfogás ellentmondásos ... A kialakult szokások nehezen adják át helyüket az újaknak... A magánélet problémái elvonják a figyelmet a munkáról... A magánélet nem BENCZE JÓZSEF: IHsamik Hajlóra üeís, ak! annyit hajtott mex6re rozoga fogasai, I * 3 Aj Seszek, rozoga esaiaszár. < őrbakter a szekér kapuknál. Yatí ■ aláirts Szép galamb, vadgalamb, jer az ón házamba, gyászgyűrűt nyakadról £ változtass aranyra. | Szeretem a toliad, bóbitás szép koníyát, kiköltesz a csöndből, ha kedvemet rontják. Ww VW-VV vvw K erre tartasz emberke? (Fotó: L’Humanité Di-manche)
