Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-18 / 15. szám
Gyorsított ütemben A Dunai Kőolajipari Vállalat területén szovjet ____ e mberek irányításával épül az ortoxilol-üzem. A százmillió forintos beruházás befejezését eredetileg 1976 végére tervezték. a szerelésben részt vevó szakemberek felajánlásai nyomán azonban várhatóan az év közepére elkészül (MTI fotó — Jászai Csaba felv.) Kálvária a kutak k^rül Lesz-e elegendő víz a poroszlói sertéstelepen? Lassan már négy esztendeje, hogy elkészült a poroszlói termelőszövetkezet új büszkesége, a szakosított sertéstelep. Akkoriban legalábbis büszkén emlegették a falubeliek a 38 milliós költséggel épült beruházást. Ahogy telt az idő, a „büszkeség” jelző mindinkább elmaradt. Helyette több lett a bosszúság, a gond, mivel a telep már az első két évben nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Hiányzik a mpi 130 köbméter Mi történt? Vegyük sorjába. A telepet évi 6800 hízósertés kibocsátására tervezték. A nagy létszámú állat napi rendszeres itatására, a takarításra és a szociális helyiségek vízellátására 130 köbméter víz felhasználását irányozták elő. A sertéstelep helyén valamikor tanya állt Egy ásott és egy vert kút akkoriban 70 tniilió form» te rság A környezet védelmiben A MINISZTERTANÁCS legutóbbi ülésén megtárgyalta a KNEB jelentését a kormány vízvédelmi rendelkezéseinek végrehajtásáról, mindenekelőtt hogy a legutóbbi ellenőrzés óta hogyan változott a helyzet A vizsgálat megállapította, hogy a négy évvel ezelőtt és a korábban hozott kormányintézkedések időszerűek és hatásosak voltak, hiszen az ipar és a mező- gazdaság ielentős fejlődése, az országszerte nagyszabású városiasodás következtében sem romlott vizeink minősége sőt egyes körzetekben javult Is. Az ipar például ma 30 százai ékkai több szennyvizet bocsát ki, mint 1970-ben, mégis sikerült csökkenteni a ösztftatlan ipari szennyvíz mennyiségét mintegy 20 százalékkal. Egyben a ma kibocsátott szennyvíznek egyhar- mada már biológiailag — tehát teljes értékűen — tisztított A mezőgazdaságban azonban ugrásszerűen megnövekedett az utóbbi években a kibocsátott szennyvíz, különösen az úgynevezett hígtrágya mennyisége. Gyors ütemben szaporodtak ugyanis a nagyüzemi, szakosított állattenyésztő telepek és sajnos ezek szennyvizének elvezetéséről gondoskodtak a legkevésbé. Nagyon veszélyes jelenség ez, mert ezek a telepek többnyire a talajvizet fertőzik. A nemesvámosi sertéstelep megoldatlan szennyvíz-ártalmatlanítása miatt például veszélybe került egész Veszprém ivó- vízellátása. Az utóbbi években számottevően emelkedett a tisztitat- !ao városi szennyvíz mennyisége is annak ellenére, hogy a tervezettnél gyorsabban nőtt a tisztító kapacitás. Hiába: a lakótelepek örvendetesen gyors kiépülésével a szennyvíztisztító telepek építése nem tudott lépést tartani. A városi csatornázási terv például a negyedik ötéves terv időszakában 168 százalékra teljesült, de a csatornák végén, a folyópartokon nem készültek el a szennyvíztisztítók Így a mezőgazdaság és a városok fo- k'z^dó vízszennyezése nvatt a nagyobb erőfeszítések ellenére sem tisztultak vizeink Ráadásul még soha nem fordított az ország akkora figyelmű erre a feladatra m’n* éopen az utóbbi években (igaz. a külfö'dről érkező szennyeződés is emelke de** 1 A VABOSIASODAS és a né-gaz tasáp feilődése évente 20 nv'lió köbméterrel nö- ve'te a kibocsátott és tisztításé“ vár-1 s?:“or>vvÍ7 menv- nv!"°gét Jeten!“'? 1.3—1.4 m'iVArd szennvvte kű“*k“7ik évente városainkban, az iparban, a mezőgazdaságban. Ezért számottevő eredmény az is, hogy a vizek minősége a korábbi szinten maradt Segített ebben — nem utolsósorban — a Minisztertanács által elrendelt szigorúbb ellenőrzés és a szabálysértők progresszív bírságolása is. A befolyt bírságok teljes összege a korábbi évi 25—30 millióról «5—70 millióra emelkedett A negyedik ötéves terv időszakában befolyt bírság — összesen mintegy 200 millió forint — egy része a kormányrendelet értelmében visszajutott a vízvédelmi beruházások fedezésére, a vízügyi alapba, illetve a vállalatokhoz. A kormány most felhívta a figyelmet arra, hogy a továbbiakban a bírságok összegét teljes mértékben vissza kell adni — megfelelő feltételekhez kötve — « beruházó vállalatoknak. A népgazdaság és a városok fejlődése minden bizonnyal az eddigi ütemben növeli majd a tisztításra váró szennyvizet, ezért további erőfeszítések szükségesek, hogy élővizeink minőségét akárcsak a mai szinten is tarthassuk. A javításhoz az eddiginél is több figyelem, munka és pénz kell. Ezért víztisztaság védelmére — központi alapból — körülbelül négyszerte többet költünk majd az ötödik ötéves tervidőszakban, mint a megelőző években. (A feladat jelentőségét húzza alá az is, hogy az ötödik ötéves tervtörvény — az eddigi középtávú tervektől eltérően — már külön pontban irányozza elő a szükséges teendőket.) A KÖRNYEZETVEDELEM, azon belül a víztisztaság-vé- delem létíontosságát ma már szükségtelen bizonygatni. Tíz év elég, hogy vizeinket elpusztítsuk, vagy hosszú életűvé tegyük. Ehhez az utóbbihoz a kormány és a vízügyi hatóságok fokozódó figyelme, a központi anyagi alapok bővítése, a szabály- sértőkkel szembeni nagyobb szigor mellé nélkülözhetetlen a fegyelmezett, felelősségteljes és nemcsak a pillanatnyi érdeket tekintő munka is a városok, vállalatok, állami gazdaságok és termelőszövetkezetek részéről. Valamennyi helyi irányító szerv, a tanácsok és valamennyi állampolgár önmagával és másokkal szemben kialakított szigora a vizek védelme érdekében — a társadalom vagyona védelmében — felér ebben a feladatban a pillanatnyilag víztisztaslg-védelmi berendezésekre rendelkezésünkre álló anyagi eszközök duplájával. A fegyelem és a munka közbeni tudatosság itt is rendkívül értékes és jó hatásfokkal megtérülő befektetés. Gerencsér Fererue elegendő vízzel látta el az ott lakókat. A probléma altkor jelentkezett, amikor azzal nem számoltak, hogy az iparszerű sertéstelep vízigénye ennél jóval több lesz. Különösen, amikor a gazdaság tagja lett az Iparszerű Sertéstartó Termelőszövetkezetek Közös Vállalatának. A társulásba való bekapcsolódással ugyanis javult a tartástechnológia, ezzel párhuzamosan viszont növekedett a vízfogyasztás is, mivel az állomány 6800-ról 1975-ben már 8500-ra emelkedett. Ezt látva a szövetkezet vezetősége, még korábban úgy döntött, hogy a telep közelében új kutat létesít, 1970-ben a Budaoesti Vízkutató és Fúró Vállalat kutat épített a telepre, de ennek teljesítménye a percenként tervezett 240 liter helyett, csak 140 liter lett. A kút tovább „fuldoklóit”. anv- nyira, hogy 1972-ben már percenként csak 70 liter vizet adott. A szövetkezet, ezt látva, egy évvel később ugyanezzel a vállalattal újabb kutat fúratott, amely az előbbihez hasonlóan csődöt mondott. Az történt ugyanis, hogy a tervezett percenkénti 100 liter v'z alig néhány hónap alatt elapadt. Kérysxertöl — tűzoltót ccsiic Mi történt ezután? Kezdődött minden elölről. Ekkor a Közmű- és Mélyépítő Vállalat munkásai fúrtak újabb kutat, próbálkozva a szerencsével. A fúrófejek 145 méter mélységig hatoltak le és vizet találtak. El is készült az új kút, amely röv'd ideig percenként 145 liter vizet adott. Hónapokkal k^-öbb azonban teljesítménye 70 literre csökkent. A helyzet tehát nem változott, csupán a gondok mélyültek. mivel a telepen fokozatosan nőtt a sertésállomány, a víz viszont nem volt elegendő. A közös gazdaság ezért tavaly ismét kutat fúratott. 310 méter mély geológiai rétegben találtak is vizet, ám a tervezett percenkénti 260 liter helyett a múlt év október végétől a kút csak 80 liter vizet ad. Míg ezt építették, annyira lecsökkent a vízmennyiség a már meglevő kutakban, hogy nyáron kényszerből a községi tüzaltókocsiklcal szállították a falu egyik végén levő szarvasmarha-telepről a másikban levő sertéstelepre az éltető vizet, hogy ellássák az állatokat. Mi van pillanatnyilag? Három kút, amelyekből percenként összesen 150 liter vizet nyernek. Ez nagyon ke vés, hiszen a számítások szerint a zavartalan ellátáshoz percenként 740 literre lenne szükség. A szövetkezet eddig 1 millió 400 ezer forintot költött a kutakra, víz azonban még sincs elegendő, A kútfúró vállalatok ugyanis nem garantálják, hogy 500 méter feletti geológiai rétegekből elegendő vizet „fakasszanak". A dolgot még az is nehezíti, hogy a szövetkezet a sertéstelep mellé majd másfél millió forintért nagy teljesítményű trágyaöntöző telepet is épített. Ennek működtetéséhez ugyancsak sok vízre lenne szükség, ami egyelőre nincs. Így az öntözőmű n“m üze.mel, ott áll kihasználatlanul 1 Fűri’k a negyedik et Mit tehet a szövetkezet? Bezárja a drága milliókból épített sertéstelepet? Erről szó sincs, hiszen a beruhá zásnak utóbb meg kell térülnie. Nem beszélve arról hogy fontos népgazdaság célt szolgál, hiszen a sertés progr-m megvalósítását se- g'ti elő. Víz nélkül azonban mégsem működtethető, leg alábbis annyi vízzel, ameny- nyit jelenleg a kutakból nyernek. Szükség van tehát e tie gyedik kútra is, csakhogy szakvélemények szerint 500 méter mélyre kellere lefúrn ahhoz, hogv elegendő vizet találianak. Erre vlszort sem a Kö-rniű- és Mílvépítő sem a Vízku*ató és Fúró Válla latnál nem vál’alkoznak Arra hivatkoznak, hogy Ilye" mélyfúrással ese’leg véste ly ériét" ék Poroszló vizellá tását is. Valón valóban így van ez” Érdemes lenne másoknak is megvizsgálni és körültekin több geológiai vizsgálatok után kimondani ese‘leg t nemleges választ. A szövet kezet ezért keresi azt a vállalatot. amely megoldást ta lálna erre a súlyos problémára és sürgősen útnbb kút fúrásával vizet is fakasztana. Ez lenne az egyedü'i megoldás ebben a neb-te helyzetben. Víz nélkül ugyanis nem várható a ser tések me,,ha*ározo't nap1 sőívgvararvriiása, így tive-e- 6■te s“m vá"''a tó a drágán épült tel énről. Mcnfusz Károly A SÍNPÁRON jönnekmennek a vonatok, s am.Kor átdöcög a szerelvény, hol az egyik, hol a másik irányból kerékpárok, motorbiciklik, autók gurulnak végig a korlátok közé szorított úton, a ..karmesterlámpa” ütemére. S az utas legtöbbször talán észre sem veszi, hogy a folyót átívelő karcsú, hosszú szerkezeten dolgoznak, a mélyben vagy éppen a magasban nap nap után fontos feladatokat teljesítenek, akiket ide szólított a szakmájuk. mesterségük. Csupán a vágányzárak okoznak nagyobb feltűnést amikor megszüntetik a forgalmat a hídon s 80—100 tonnás pályatesteket cserélnek az ügyes kezű emberek látványos munkával —. 35 millió forintos vállalkozásra azonban még Ilyenkor is aligha gondol a kívülálló Kevésbé seit*. liogv itt a Ti- sza-oarton. Kisköre és Abád- szalók között voltaképpen a MÁV Hídépítési Főnöksége aavik légiéi ént ós-'-'b megbí- teaäpak *ea-ne'< eleget. — Még 1974-uen jöttünk ‘"te s a» év végéi« maradunk — bbszfi kuné-i Isf'in. ho«y néhánv r>er"ra aKv,«teq“vía a „geo-lemezek” fúrását a kisHídépítők köre! hídfőnél. —- Megfiatalítjuk, mererősitjük a hidat A munkánk változó: hol csendesebb, hol mozgalmasabb. Izgalmasabb és kevésbé érdekes. Ilyenkor télidőben kisebb a létszámunk, mint máskor, s inkább csak a következő feladatok előkészítésén dolgozunk. Efféle az is, amit most csinálunk... Mit mondjak? Várjuk a tavaszt, hogy megint jobban haladhassunk. többet mutathassunk magunkból. A szakmaszeretet vonzotta ide Szikszai Istvánt Is. aki — mint meséli — még katonakorában kapott k“dv"t a bátorságot, sok próbát, kemény kitartást követelő pályához. — Jó ideig munkásként, vasasként végeztem a dolgom, igazán végi gkóstol vári mindazt, amit csak nvúrihst a hídépítés Aztán munkavezető. maid "<y>r>nrtveze*5 lettem Tizenhárom esz*end“ie z.ódé'em. hogy lói választottam. Nem is tudnám már másképp elképzelni az élete- metl Pedig ez a pálya — amilyen szép, olyan kellemetlen is. Sokat zavarja az embert. Hol ide, hol oda szólítja, ritkán enged hosszabb időre horgonyt vetni. Ügy, mint éppen most, Kiskörén is. — Tény, hogy csupa csavargás az életünk — mondja az abádszalóki Kasza Endre is — s jómagam például tizenöt esztendő után először kerültem ilyen közel a lakóhelyemhez, mint éppen most. Amikor azonban úi és újabb feladattal végzünk, amikor elkészülünk eav-egy munkával, gyönyörködhetünk abban, amit csináltunk, vagy arra gondolunk. hogv a kövefke«ő megbízásunk még több élményt ieér. a távolságot, a vándorlást is elfelejtem. Nyakamba veszem az országot, s eszembe sem jut, hogy kényelmesebb. könnvebb munkahelyet keressek. ORSZÁG TAROK valamennyien. S hogy mennyire azok, bizonyság erre a kiskörei, 4. számú építésvezetőség új főnöke. Kőkai Sán dór is. akit a központból érkezett Csongor Károly főáp'- tésvezető-helyettes éooen látogassunk alkalmával mutat be szak társainak: — Hegyeshalomról jöttem — halljuk az épí ésveze'őtől — az ottani vasútállomáson dolgoztam eddig. Egyelőre egy hónapra rendelt Kiskö rére az újabb „parancs", de lehet, hogy tovább maradok S nem csodálkoznék ezen sem, hiszen szolgálatom 25 esztendeje altt megszoktam már a váratlan fordulatokat Csupán tavaly tavasztól megfordultam Dombóváron a Balatonnál, Veszprémben Kunszertmártonban, s mindig más munkán. Metsző szél süvít végig a folyóparton, a hídépítők a vasasok és Csökmei Lajos betonozó! összébb h'tezák magukon a téli ruhát. Megszokták az időjárás viszontagságait is. nem panaszkodnak. Mosolyogva búcsúznak de sietősen iparkodnak a meteg eKéö<tel hívogató névV fal köte. H‘szen ianuárb- — csak másabb odabenn.. EíiYUE INKÁBB érezhető az a közéleti pezsgés, amelyet a pártalapszerve- zetek beszámoló taggyűlései és a KIS Z-alapszervc- zetek beszámoló, Illetve ve- zetőségválaszló taggyűlései váltanak ki. őszinte hangvétel és nagyfokú felelősségtudat jellemzi ezeket a rendezvényeket, és bőséges bizonyítékul szolgálnak — visszhangjukat tekintve — arra, hogy az erősödő kommunista közösségek menynyire képesek íormalní környezetüket. Miközben folynak a taggyűlések. újabb rendezvénysorozat is megkezdődött a héten: a pártbizottsági ülések sorozata. Elsőként a megyében az MSZMP Gyöngyösi Járási Bizottsága tartotta meg ülését, nem kisebb témáról, mint a negyedik ötéves terv járási eredményeiről, az új tervciklus helyi célkitűzéseiről. illetve az ötödik ötéves terv első esztendejének politikai és gazdasági feladatairól. Ez szerepel napirenden a többi pártbizottság tanácskozásán is. ahol megfogalmazzák a megyei tervekbe Illeszkedő és a megalapozott helyi érdekeket figyelembe vevő tennivalókat. A MUNKÁSOK egységek ünnepi tanácskozásai ugyancsak az elmúlt héten kezdődtek meg. Beszámolnak a k képzési év eredményeiről, a szocialista versenymozga’om tapasztalatairól, s elekor tűntetik ki a legjobbakat Évről évre fgye’.emmel kisértük magunk is e rendezvényeket s a munkásőrökkcl együtt elégedetlen nyugtázhatjuk most is. hogy önként vál'a’t kötelezettségük. szép társada'mi munkájuk egyre inkább kivívja a társaűa'om cli'meró- sőt. Észleletét és megbecsülését Hírűnket Is öregbítendő, indultak útnak a héten az üzemek és vállalatok termékei a nagyvilágba. Az Izzó gyöngyösi gyára Szíriába és a Szovjetunióba, a Mátravldéki Fémművek Csehsz'ovákiába, Hollandiába és az NDK-ba, a Párád! üveggyár többek között Franciaországba, az USA-ba és Kanadába, a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság —, hogy egyebet ne em'itsűnk — Olaszországba, Svédországba. Görögországba. Hollandiába és Ausztriába szállít Reméljük, hogy megyénk iparának a termékei megállják a he'yüket „odakint" is. és — bozzájáru'nak alaposan a népgazdaság zsebének megtöltéséhez. A mezőgaz laság is részi kért ebből, hiszen a mátraaljl oltvány kcszíl ők termékei ugyancsak elju'nuk az országhatáron túlra. EZ A HÉT sem bizonyult hát szürkének és egyhangúnak. Nem, hiszen még az időjárás is hozzátette a magáét: volt tél is, tavasz is, azlán mcg'nt tél, az egyik nap még hanyatt estünk a járdán, másnap pedig már kigomboltuk a kabátot, s aztán a gyerekek a hét végén újra elkezdték smirglizni a sztekótalpat. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben az ú'ügye'et dolgozói, de nemcsak rajtuk műi k, hogy a hét végét hogyan fejezzük be Remél'ük. hogy a jövő héten sem kerül ser a rekrie krónika megírására...! (k g> Umusm 0 Gyónj Gyula í 197&. juw«ár la» vasárnap
