Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-18 / 15. szám
Alkotó ifjúság Nyugdíjas nyugtalanság A NÉV, az elnevezés — kicsit szimbólum is. Jelkép, ami önmagában hordoz olyan feltételezést, hogy az ifjú hév, lendület, a fiatalságban mindig benne rejlő kibontakozási készség — alkotó, újat teremtő erő. Egy remek akció viseli most ezt az elnevezést. Már bontakozó. részleteiben már megmutatkozó akció. Szóljunk kicsit részletesebben róla. megérdemli u figyelmet. Még 1974-ben döntött úgy a KISZ Központi Bizottsága, együtt az ipari tárcákkal: mozgalmat hirdetnek ezzel a címmel. Nem kevesebbet hirdettek meg, mint azt, hogy a harmincadik szabadság évébe lépő Magyarországon bontakozzék termelést segítő, alkotó lendülettel az ifjú szakmunkások, ipari tanulók. technikusok, fiatal mérnökök újító, gyakorlati ötleteket teremtő kedve ... Miért is? Azért, hogy szülessenek segítségükkel gazdaságosságot. takarékosságot, műszaki újítást segítő ötletek ! Saját szakterületükön éljenek javaslatokkal; érezzék, hogv az ifjúság tudása, szakmai. technikai ismeretei méltó elismerést kapnak az iparágakban, az üzemekben. Résztvevő lehetett minden ifjúmunkás, mérnök, technikus; egyénileg vagy kisebb, egvütt dolgozó kollektívában. A készült munkákból pedig zsűri válogat, az Állami Ifjúsági Bizottság, a KISZ s a tárcák szakembereinek részvételével. így szólt a „meghívás”. AZ ELTELT I1ÖNAPOK, s mostanában, az iparági eredményhirdető kiállítások adnak feleletet; az Alkotó ifjúság mozgalom a vártnál nagyobb sikereket hozott Aki betért decemberben a KGM Technika Házába — ahol a kohó- és gépipar ifjú pályázói közül (több tízezren indultak ötletekkel és alkotásokkal) a legjobb négy-ötszáz munkáit megtekinthette — megállapíthatta; rendkívül jelentős a fiatalok e mozgalma Nagy megtakarításokat segíti ötletek kisgépek; el iá rás'k fotói; műszaki-leírások csuPári egyetlen iparág területéről Híradástechnika gépipar: ezüstnverés hulladékból — mind a fiatalok ötletei gonddal kimunkálva, bevezetésre alkalmazásra készen Pár napja a könnyfl- innr .gyűjteményét” tekinthettük meg: az iparág legtehetségesebb fiatal dolgozói A vasárnap műsorából a költői szépségű NDK-kisfil- met. a 17.30 perckor kezdődő Feldbergi fantáziát ajánljuk nézőinknek. A német tóvidék festői városáról Feld- bergről, természeti szépségeiről, csatornaszerű, mély tavairól szól a film — szavak né'kül, csak képpel és ze lével. Bizonyára szívesen nézik meg a 16 20 kor kezdődő műkorcsolya Euró~a-bajnokság parádés gálaműsorát, amelyet Géniből közvetít a televízió. Ismét eredeti formájában jelentkezik az Önök kérték főmű soridőben, 20.10-kor. A Győri Vagongyár dolgozóinak majd a nők kívánságainak szenteli Önök kérték utá" ezút'al újból a nézők levele' alapján állították össze az adást. Amelyben lesz komolyzene és vidám jelenet. részlet tévéiátékokbó' és tud móoyos műsorból, riportból és zenés összeállításból 21 25 a Kaliforniai kalei- do-oij; -,p című műsor kezdési időponttá Ezzel a filmmel fejeződik be Heltai András amerka1 riportsorozata. ÜHb. január ID., vasárnap több mint 500 pályaművel jelentkeztek. ötletes kempingfelszerelés, ügyes berendezések a papíripar, a textil- gyártás, a bőripar számára, pénzt, energiát, fáradságot megtakarító, korszerű termékeket produkáló eljárások. S a sornak még nincs vége. Az „Alkotó ifjúság” mozgalom egészséges értékelésére csak tavasszal kerül sor. Ha összevetjük a számokat — kétszázezernél is több fiatal vett. vesz részt ebben az akcióban. Szakmunkástanulótól fiatal mérnökig. Okosan, felkészülten, bizonyságot téve műszaki tudásról, szakmai hozzáértéstől, munkája szeretetéről. S ami az ötletek kézzel fogható hasznán, meg az erkölcsi értékén kívül számottevő — szemléletformáló, bizonyságtevő is az „Alkotó ifSokan voltak kíváncsiak Gyöngyösön Lati növi ts Zoltán önálló előadóestjére, amelyet a Városi Művelődési Házban rendeztek meg. Nehéz lenne megállapítani, hogy a nagyszámú közönségből kit mi vonzott erre a Kamaraelőadásra. De hogy mindenki magát a színészt akarta látm olyan közelségből, amire általában ritkán nyílik alkalom, az biztosra vehető. Végül is mit kapott a közönség? Latinovits Zoltánt. Ne gondolja senki, hogy a válasz olcsó tréfálkozás. Jusson eszünkbe, hogy Latinovits olyan egyéniség, akinek színes emberi és színészi alkata sajátos jegyekből áll össze, már nemcsak a magyar színjátszás egyik figurája. hanem olyan egyénisége, aki senki mással nem hasonlítható össze. Markánsan elválik a többiektől játékban, hanghordozásban. megjelenésben. beszéd 'echnikrt’mn öltözködésben mindenekelőtt pedig színészi hitvallásában. LAKATOS MENYHÉRT: 2. — Most? Éjszakának idején? — kérdi a cigányasz- szony. — Tudjátok, mit gondolnak ilyenkor a nők? — illegette Bodag a fejét. — Na de Bangó nem adott rá semmit, felöltözött, vette a botját, és eredj, útnak indult. Szép holdvilágos éjszaka volt. olyan, hogy az úton a krajcárt meg lehetett lelni, de sehol egy árva lélekkel nem találkozott. Megy Bangó, megy, egy hatalmas legelőn kellett átmenni, maid mit lát, a szentséges szűzmárla távol tartsa tőlünk, azt, hogy két árnyéka van. Ahaj, devla! Nyomja le Bangó a fején a kalapot, ami úgy mászott le a fejéről, mint amit húznak. Valami nagy baj van otthon. Mondogatja magában. Na, mindegy, majd csak haza érek. Nekirugaszkodott. úgy. hogy az ing csupa lucskos lett rajta. Mát jó két óra hosszat gyalogolt, de a legelőnek még akkor sem érte el a szélét. Megáll, körülnéz. Te jó isten, hol vagyok? Ügy érezte, m!nt akit akkor ébresztenek fel az álmából. Na most merre menjek? Törte a fejét. Akármerre nézett, csak a sík legelőt látta. Azt ad az isten, amit ad, határozta el magát, megyek ebben az irányban. Vajon hány óra lehet? Törte a fejét. Már kezdte érezni, hogy rossz nyomba lépett. Egyszer csak hová ér, nyalom meg a véreteket, vissza a cigányasszony kunyhójához, ahonnan eVnd'út. Na, Bangó a putri ablakánál hall- gntóz'k egy darabig, belül nagy horkolás hnV,a*szik ki. Megkocogtatja az ablakot. — Te vagy az. Bangó? — riadt fel a cigány asszony. jűság” akció. A sok szkeptikus, elmarasztaló és nem is egészen alaptalan véleménynyel szemben azt példázza: a legjobb munkásgenerációk, a legjobban felkészült idősebb szakmunkások méltó utódai nevelkednek a tanintézetekben. dolgoznak ifjú szakmunkásokként, technikusként, mérnökként a gyárakban. Olyan fiatalok tízezrei, akik folytatni képesek a jó hagyományokat. vállalják az örökséget. Akiket köznapokon észre sem veszünk, viselkedésükkel békétlenkedünk szakértelmüket is megkérdőjelezzük. MOST VÁLASZOLT sok tízezer fiatal. Derék és bizonyító módon. Azzal, hogy valóban ..alkotó ifjúság” ők. cs az alkotások a legjobb, legmagasabb mércével is mérhetők. (V. M.) Nem nehéz ezt a Latlno- vitsot „tetten érni”, ahogy ez a mostani gyöngyösi fellépéséből is kiderült. Pózai, külső eszközei újra visszatérnek, de ez attól is van, hogy a maga megmutatására kiválasztott témái is ismétlődnek Egy nagy lendületű, iramodó sodrású előadást láttunk és hallottunk tőle, amelynek alaphangját mégis a Góg és Magóg sorsának és kiátkozásáoak vállalása adta, de abban a biztos tudatban. hogy az ..új márciusi ifjúság” élteti majd tovább. Ha nem volna ez a hite, nem is tudná vállalni külön útját, apró kis lázadozásait, zsörtö- lődését. különállását a „mai ostobáktól”, a „majmolt népének majom fegyverei tői”. Extravagánssá" ez? Írtak már erről máskor is és mások is Vitatkoz'nk már Latinovitscsal őt jobban értő és ismerő elmék és hogy milyen eredménnyel, az kiderült, ebből a gyöngyösi fel- lépésből is. Latinovitsot csak Lntjnevits útján lehet megérteni. Ez is — En — mondta. — Öltözz és gyéréi — Megyek — szólt ki —, ne nyiss vissza rám, Bangó, mert megint nem lesz szerencséd! — Tudjátok, amikor az ember kimegy az útjából, kimegy az időből is. Megvir- radt, amikor hazaértek. Már a telep szélén látták, hogy nyüzsögnek a cigányok.' — No, mit' mondtam neked? — ^ kérdezte Bangó az ^asszonytól. Hazamennek, látják, hogy az apja ott fekszik a putri közepén kiterítve. Csóró Bangó egész nap ott ült az apja fejénél, nem tudta levenni róia a szemét. Olyan volt, more — állította Bodag —, mint aki alszik. Egy ideig az anyja is nézte. Aztán elment hogy kimosson Bulának egy tiszta inget, meg egy tiszta gatyát. Volt nagyapád nak egy keresztkomája, u Báló, gyerekkoruktól jó „Régóta töprengek, írjak-e, hiszen országos ügyek mellett oly kicsi az én problémám ...” így kezdi levelét egyik olvasónk, aki „Lejárt munkakönyvvel” című cikkünk olvasása után mégis tollat fogott a kezébe, hogy megírja — egyéni kis példájával bizonyítsa — valóban sok mindent kellene még tenni a nyugdíjastalálkozók meghitt hangulatú néhány óráján túl is. Ha azt mondhatjuk — és mondanunk kell, hogy az emberek problémáival való törődés nagyon fontos feladat a termelés mellett, sőt, talán szabad azt is megjegyezni, hogy enélkül meg sem oldhatók a termelési feladatok, hiszen ez éppen azokon múlik, akikkel törődni kell —, akkor ebből egyértelmű, ismételten bebizonyított tény. Tehetségét, tiszta szándékát, és belső tüzének hevét senki sem vitatja. Pózai már nem mindig szimpatikusak. Pedig Latinovits Gyöngyösön is úgy lépett a közönség elé, mintha valami egyszeri alkalmat kapott volna önmaga igazolására, olyan egyszeri alkalmat, amit nem lehet megismételni Ez a hév árad minden szavából, minden mozdulatából Ez parancsol tiszteletet mindazért, amit tett. Félig hangosan elmormogott megjegyzéseink inkább azoknak szólnak, ak k velünk együtt aljár'.ak tűnődni az idei első kamaraszínházi előadáson, anélkül, hogy bármit el akartak volna dönteni a kisebb és a nagyobb kérdések közül. Abban, hogy kellemes két órát tölthettünk el a művelődési ház színháztermében, szererük volt To’csvayéknak is ak’k hangulatilag is szí- . n^z.’.ék Lútino.vits. produkcióját.(g. mól-) pajtásoknak ismerték őket A jobb módú cigányok közé tartozott, de a pusztulat sem tudja, hogy szerezte amije volt, az biztos, hogy nagyrabecsplték az elöljáróságnál. — Sose foglalkozzál most, Ilkám, a mosással — szólt nagyanyámnak. — Van itt egy tiszta gatya, meg ing. add rá a komámra. — Két nap múlva eltemették a szép, nagy, derék cigányt. Bangó bánatában elköltözött az asszonyhoz, magára hagyta nagyanyámat az apróságokkal. Eltelt egy hónap, két hónap, lassanként elfelejtették Bulát, > mint az adósságot. A régi jó barátok is csak a fiatalasszonyon tartották a szemüket, mindegyiket ette a penész, de legjobban Bálót. — Hogy lehet az — suttogok a cigányok —, hogy a BuJa fe'esége így kitart? Vagy azt hiszi„ hogy kocsinem vonhatjuk ki a nyugdíjasokat sem. A Munka Törvénykönyvének ezernyi szabálya védi a dolgozót. Természetesen a munkáját becsülettel végző dolgozót. £s ha e törvényt megsértik, a dolgozó több fórum előtt védheti, keresheti az igazát De hová menjen az a nyugdíjas, aki ellen emberi magatartással vétettek? A levél írója több éven át dolgozója volt az egyik vállalatnak. Nyugdíjba ment és csekély nyugdíja mellett tovább dolgozott ugyanott, mert így járt jól mind a két fél. Neki szüksége volt a pénzre és a pénzen túl arra, hogy hasznosnak érezze magát, s a vállalatnak szüksége vök az ő munkájára. A múlt év októberének elején arra hivatkozva mondták fel a munkaviszonyát, hogy várható az a rendelet, mely az adminisztráció létszámának kötelező csökkentését írja majd elő. Tudomásul vette — a törvény az törvény, azt valóban be kell majd tarani, s végeredményben még azt is természetesnek találta,-hogy e létszámot éppen velük, nyugdíjasokkal kívánják csökkenteni, hiszen nekik már ott a nyugdíj. De mivel pénzre azért neki is szüksége volt a nyugdíj mellett és nem is érzi magát munkaképtelen öregnek, elhelyezkedett négyórás munkaidőre egy másik válla! a hoz. Így telt el egy hónap, amikor hívatták régi munkahelyére, jelezve, mégiscsak szükség lenne rá, a kipróbált, régi munkaerőre. Javasolták, szüntesse meg új munkaviszonyát, mert ők kívánják ismét alkalmazni. A régi hely mégiscsak a régi, a megszokott, és örült is hogy visszahívják. Felmondta új munkaviszonyát, és a megbeszélt időben bement dolgozni. Ott azonban — szívélyesen ugyan — le- ülte'ték, de közölték vele. még sincs rá szükség (?!) Sajnos, nem tudják ismét glknlmazni. Ott maradt, .jó má TSft '‘Sággal nVmdva, ké: szék között a földön. ml, lóval jönnek érte? Az igazság az, hogy nagyanyám nem adott rájuk semmit. Nevetett, dalolá- szotti mindig úgy tért haza. mint a rakott szekér, soha olyan módja nem volt a gyerekeknek, mint amióta Bula meghalt. Nem volt olyan nap. ha Ilka a kútra vagy a faluba ment, hogy Báló, a komája ura, útját ne állja. — Gyere hozzám, Ilka — könyörgött —, meglátod, boldoggá teszlek. — Nem kell engem boldoggá tenni, komám uram. nincs olyan szép ember a világon, akiért Bulát felcseréljem — hárította el Báló a'áníatát. — Hátnak hót a fele, élőnek, meg élő — próbálkozott tovább a cigány. Ilka úgy nézett rá, mint aki gyilkolni akar, aztán mosolyogva legyintett. — Nem baj, én akkor is hü maradok hozzá. — Otthagyta Bálót a poros álláson. A cigány csak a szájál rágta mérgében. — Megállj — gondolta —, kapjalak el egy éjsza ka, másnap már nem így beszélsz/ Sokáig nem tudta senki, mi megy ' végbe Ilka házánál Éjszakának idején kalapálás, reszelés hallatszott a putriból. Vagy valamelyik nagyobbacska gyerek, vagy az Ilka tanulta meg a fúrócsinálást. Találgatták a cigányok. Különben miből élnének olyan jól? Már kezdték levenni Ilkáról a nyelvüket, belátták, hogy hasztalan pályáznak rá, nem fekszik le egyikkel sem ígérhetnek neki palotát, mindenre a fejét rázta és nevetett. — Na, pusztuljon el a fejed — mondták mérgükben —. akkor penészedjél be! Bula már úgysem hajtja fel a szoknyádat, megöl a véred a nagy tisztességedbení, {Folytatjuk) íme a történet Mondhatnánk azt is, hogy ez az emberi felelőtlenség történetkéje. Nem az: kívánnánk felróni a vállalatnak, hogy nem akarja szaporítani adminisztrációs dolgozóinak számát. Ez távol áll tőlünk. Inkább azt kérnénk számon a levélíró nevében, hogy miért hívták vissza? Miért hitegették, miért mondatták fel vele újabb munkaviszonyát, ha közben „elfelejtették” egyeztetni véleményüket az illetékesek? Ha csak egyetlen egyszer fordulna ez elő — akkor is szóvá kellene tenni. Mert ugyan igaz, hogy országos ügyekben, de még egy vállalat gondjaihoz mérten-” is, csekély az egy ember ügye, aki ráadásul már nyugdíjas is. Az embertelenséget azonban soha nem lehet szó nélkül hagyni. A felelőtlenséget sem. És ha körülnézünk, akkor hamar kiderül, hogy nemcsak egyetlen helyen kezelik ily könnyedén a nyugdíjasok problémáit. A nyugdíjas jön és megy, ha nagyon szükség van rá, behívják — vagy be se hívják —, mert „leírták” a dolgozó emberek névsorából — s ha nélkülözhetővé válik, ha- zaküldik Meg sem kérdezve közben, neki vajon jó-e ez így? A megyében csak m elmúlt ö- esztendőben megközelítően 25 ezer ember ment nyugdíjba. Sokan közülük munkaerejük teljében még. hiszen az 55 éves nő, a 60 éves férfi, ha egészséges, még igenis tud és jól tud dolgozni. Nagyon sokan akarnak is. Ügyüket nem lehet félvállról és mellékesen intézni. A nagyobb figyelmet már azzal is kiérdemelték. hogy 20—30 vagy enné! is több esztendőt ledolgoztak becsülettel.--deák— Fe Iára Pécsi ! ICO ív iiíka A négytornyú pécsi székesegyház, történetének eddig ismeretlen szakasza tárul fel. A kilencszáz éves templom régmúlt és újabb kori történetét meglehetősen jól ismerik a szakemberek, homály fedte viszont a török 1336. évi kiűzése és a székesegyház 1882. évi átalakítása közötti időszakot. Ez a fehér folt most eltűnik — Boros László pécsi tanár vállalkozott a kikutatására. A Magyar Tudományos Akadémia művészet- történeti kutatócsoportja oly jelentősnek ítélte meg ezt a munkát, hogy kétszer egyéves időtartamra akadémiai ösztöndíjat biztosított a pécsi kutatónak. Boros László a levéltárak korabeli dokumentumainak átvizsgálása során a székesegyház történetének izgalmas fejezetét tárja fel. Pécs török alóli felszabadításakor erősen megsérült az épület. A városba bevonult császári katonák gátlástalanul kifosztották a templomot és értékes tárgyait hadizsákmányul elhurcolták. 1712-ben kezdődött meg a helyreállítása, ami csaknem száz esztendeig tartott és ennek során jellegzetes barokk pompát kapott a székesegyház. A XIX. század végén történt átalakításakor, amikor a templom mai képe kialakult, eltűntek a barokk épületrészletek és berendezések — ez utóbbiakat egyszerűen kiárusították. A kutató érdekes építészeti felfedezést tett: kiderült, hogy a XVIII. század elején kívülről — a mai Dóm térről — lejárat vezetett az altemplomba. Boros László felderíti a székesegyház barokk tárgyainak további sorsát. A nagymányoki templomban bukkant rá például hat nagyméretű kandelláberre, ■ amelyeket eddig elveszettnek hittek. Kutatja továbbá a hajdani mesterek kilétét is. Kutatásainak eredményét a székesegyház barokk időszakáról írott monográfiában teszi majd közzé.. Val óm lsek versben és prózában Áldás, megy *
