Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-14 / 293. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk AZ EBEMEN ¥ EH KKONl&AJAl Utl'tKj Varsóban mcsrnyiit a LKttP Víl. kongresszusit - Katié* tették az új laoszi kóMítny programiét — Ford elnök befelezte ázsiai kbrütjtt — Portugália megszakította dip­lomáciai kapcsolatait Indonéziával KEOU A szocialista országok kommunista pártjainak vezetői találkoztak Varsóban, Leonyid Brezsnyev és Kádár János felszólalt a lengyel pártkongresszuson — a csehszlovák kormányfő Belgráúban. a jugoszláv külügyminiszter Moszkvában — Kiújultak a bejrúti ellenségeskedések SZERDA Tiltakozó sztrájkok Spanyolországban — Foni—Dobrinyin találkozó — Mtteóvescu román Itülüyi/mtMszter befejezte budapesti tárgyaláséit eetmmroic A NATO killiigy- és hadügyminisztereinek értekezlete Brüsszelben — Szakadás a portugál jobboldali demokra­tikus néppartban — Vita az ENSZ-ben a népi Angola at« •ent beavatkozással kapcsolatban FENTEK t Marokkó és Algéria Vitája Nyugat Szahara ügyében — Előkészületek Kubában a pártkongresszusra — Üj kor- i mány Madridban — A franciá államfő ESrtrtpfcMnbOft > SZOMBATI | RendkívüU sátOíítóSOfc AWttrtíMába») Így látta a hetet hiimagyarázönk, Réti Ervin Varsó és Brüsszel Jf KÖZELGŐ ÜNNEPEK HANGULATA egyenlőre nem érződik a nemzetközi porondon, sőt, ha lehet, még sűrűsödtek is az események. A hét európai fejleményei ezúttal két kulcsszíntér, Var­sót és Brüsszel köré csopor­tosultak, s a két fővárosban zajló tanácskozáson egy har­madikra, Helsinkire utaltak vissza. A lengyel pártkongresszus mérleget készített az ország eredményeiről és problémái­ról, de egyúttal lehetőséget adott hét szocialista ország pártvezértől nek találkozójára» közöttük hat olyan főtitkár, illetve első titkár volt, akik maguk is aláírták az EBK záróokmányát. A belga fő­városban a NATO szokásos téli minisztertanácsi ülésén a résztvevők hangsúlyoz­ták: az atlanti tömb első íz­ben tartott megbeszéléseket a* európai esúes óta. E párhuzamos tanácskozá­sok ismét megerősítették, hogy Helsinki ígéretes kezdet volt, de az útón tovább kell haladni! A lengyel főváros­ban Kádár János és más pártvezetők nyomatékosan hangsúlyozták a katonai eny­hülés szükségességét, amire sajnos, egy cseppet sem „rí­melt" a brüsszeli visszhang: az aiianti vezetők többsége mind ez idáig nem mutatott konstruktív érdeklődést a fegyverkezési hajsza Igazi csökkentésére. Mindezek, a kérdések, s különösképpen a katonai eny­hülés, a SALT témája szóba kerülnek a szovjet—amerikai párbeszédek során is. Ezért keltett nagy érdeklődést a korántsem diplomáciai rutin- hír. hogy Ford elnök ázsiai körútjáról hazatérvén talál­kozott Dobrinyin szovjet nagykövettel. Minden jel ar­ra mutat, hogy Kissinger külügyminiszter a közeli he­tekben Moszkvába utazik, ahol a szovjet vezetőkkel átte­kinti a két ország kapcsola­tait érintő legfontosabb problémákat. KONTINENSÜNK „FOR- RÖ FELSZIGETÉN”, az ibé- riain változatlanul felfoko- zottan zajlik az élet. Üj kormányt alakítottak Mad­ridban és új kormányt vár­nak Lisszabonban. Miközben Spanyolországban nagy tö­megek vesznek részt a hala­dó ellenzék egységes sztrájk­mozgalmában, a hatóságok részéről erőszakos eszközök­höz nyúlnak, részben, reform­ígéretekkel próbálkoznak. Az új kormányban 16 új mi­niszter foglal helyet, s nyu­gati lapvélemények szerint a kevésbé kompromittált kabi­net a NATO, s a Közös Piac felé akarja vezetni az orszá­got. Portugáliában a katonai baloldal különféle árnyala­tainak kiiktatása után (eddig 123 tisztet tartóztattak le) az MFA-t, a fegyveres erők mozgalmát szeletnek telje­sen „depólitizálnt”, meg akarják szüntetni forradalmi jellegű szerepét Folytatódik a jobbra tolódás, ugyanakkor a kormány jobbszárnyán, a demokratikus néppártban váratlan szakadás történt. Ügy tűnik, újjáalakult a kormány alapvetően az eddi­gi erők, így a kommunisták részvételével, akiknek közre­működését Antunes szocialis­ta párti külügyminiszter is nélkülözhetetlennek tekinti. FÜSTBE BURKOLÓZTAK • bejrúti tengerpart híres szállodái: nincs már védett negyed a libanoni főváros­ban. Üjabb tűzszünetek — éa Ismét folytatódnak a harcok. Az ellenségeskedéseket az robbantotta ki, hogy ä jobb­oldal sorra megszegte a meg­állapodásokat, politikai gyil­kosságokat követett el, s a muzulmán népi erők ellen- támadásba mentek át. Első ízben fontolgatták a hadse­reg bevetését — a biztonsági alakulatok ugyanis gyakorla­tilag tehetetlenek —, ám fenn­áll a fegyveres erők teljes megoszlásának veszélye, ami visszavonhatatlanná tenné a polgárháborút. Dörögnek a fegyverek egy volt, s egy még hivatalosan ma Is portugál gyarmaton. Angolában, a FAPLA, a népi köztársaság hadereje sikere­sen nyomul előre északon, nagy mennyiségű külföldi hadianyagot zsákmányolt és zsoldosokat ejtett foglyul. Az ország déli felében nehezebb a hadihelyzet, s ott különös­képpen számolni kell a dél­afrikai csapatok behatolásá­val. Kedvező mozzanat, hogy mind több afrikai ország is­meri el Agostinho Heto kor­mányát Angola egyetlen tör­vényes vezető szerveként. A földrajzilag az indonéz szi­getvilághoz tartozó Kelet-Tl- moron az Indonézbarát erők (nyugati tudósítók szerint maguk az indonéz csapatok) elfoglalták a fővárost, a mi nyelvünkben furcsán hangzó Dili-t, s Baucaut, a második legnagyobb települést. A helyzet meglehetősen átte­kinthetetlen, a lényeg azon­ban, hogy 'egyelőre jogilag érvényben van még a no­vemberi, római indonéz— portugál megállapodás, amely tárgyalásos rendezést irányzott elő — eldig kevés foganattal, AMI A JÖVŐ HETI előre­jelzéseket illeti, a legfonto­sabb esemény várhatóan a szerdán megkezdődő kubai pártkongresszus lesz: a ku­bai kommunisták első ízben tanácskoznak majd ilyen szinten a forradalom győzel­me óta. Párizsban nagyszabá­sú nemzetközi gazdasági kon­ferenciát tartanak a fejlett tőkés, az olajexportáló, illfet- ve a fejlődő országok képvi­selői. Valószínűleg a hét vé­gén ül össze az Afrikai Egy­ségszervezet- Angolával Ta­lálkozó ülésszaka; az ENSZ Biztonsági Tanácsában a cip­rusi probléma kerül teríték­re. Két évtizedünk az ENSZ«ben Húsz esztendeje éppen, hogy 1955. december 14-én újra az ENSZ New York-i palotájának nagytermében új tagok jelentek meg, kö­zöttük M agyar orstdg kép­viselői is. Sok esztendő következetes és tidtározott politikai támogatása kel­lett a Szovjetunió részéről ahhoz, hogy hazánk is el­foglalhassa helyét az Egye­sült Nemzetek Szervezeté­ben. .Az ENSZ-hez ugyanis mér 1947. április 22-én el­ment ae a levél — az ak­kori magyar külügyminisz­ter írta az ENSZ főtitká­rának amelyben az or­szág bejelentette: kormá­nyunk elfogadja az ENSZ alapokmányában foglalt kötelezettségeket, aláírta a békeszerződést és kéri, ve­gyék fel az ENSZ tagjai sorába ... A magyar jelenlét a vt- lágszervezetben mindig a béke, a megértés, a problé­máknak tárgyalások útján való megoldása gondolatát szolgálta. Ha valaki végigpíllant az ENSZ elmúlt húsz évének történetén, esztendőről esz­tendőre megtalálja « ma­gyar külpolitika aktivitásá­nak jeleit. 1963-ban Ma­gyarország képviselőjét vá­lasztották meg az I. számú politilcai bizottság alelnöki lisztére; 1965-ben hazánk képviselője ugyanennek a bizottságnak elnöke lett. 1966-ban a magyar küldött­ség tagját választották « közgyűlés egyik alelnöké- né, 1968-ban és 1969-ben hazánk is tagja volt. az ENSZ Biztonsági Tanácsá­nak. Felsorolni is alig le­het azokat a javaslatokat, tervezeteket, amelyeknek kezdeményezői vagy társ­szerzői voltunk. Kél évtized fordulója táján, az ENSZ-közgyűlés jubileumi ülésszakán kül­ügyminiszterünk, Púja Fri­gyes joggal emlékeztethe­tett arra. hogy az enyhü­lés, a békés egymás mel­lett élés térhódításában a szocialista országok sorá­ban hazánknak is szerepe volt. „A Magyar Népköz­társaság kormánya rendkí­vül nagy jelentőséget ítt- lajdonít mind az európai biztonsági értekezletnek, mind az olt elfogadott zá­róokmánynak. Az a véle­ményünk, hogy az aláifo országoknak az elleövetke- iő hónapokban és évek­ben mindent meg kell ten­niük annak érdekében, hogy a záróokmány ren­delkezése it átültessük az eleibe” — mondotta a töb­bi között a magyar kül­ügyminiszter ég ezen a ju­bileumi ülésszakon beszéli az ENSZ-aUipokmány el­veinek tiszteletben tartá­sáról, hangoztatta, hogy a: ENSZ alapokmánya moot is alkalmas a világszerve­zet céjainak és elveivé: érvényre juttatására, ezért felülvizsgáld sdWt nincs szükség. Ma is az « lé­nyeg — hangzik hazánk álláspontja —. hógy a tag­államok olyan politikát folytassanak, amely össz­hangban van az alapok­mány minden ENSZ-tag ál­tal elfogadott elveivel. G. M. Az e‘ső kongresszus előestéjén Havanna — virágoskeit Havannát már régen úgy emlegetik Latln-Amerikában, mint a parkok és virágok városát. Most, ezekben a na­pokban különösen rászolgál az elnevezésre. A szerdán nyíló első pártkongresszui tiszteletére a csaknem két­milliós fővárost virágba, zászlódíszbe öltöztették lakói. A kubai emberek, akik gon­dolataikat, érzéseiket na­gyobb intenzitással fejezik ki külsőségekben, mint az euró­paiak, így köszöntik a párt legfelső fórumát, az ország minden részéből érkező kül­dötteket és vendégeket, és a világ több mint 80 testvér- pártjának delegátusait. A Miramar-városrész 1-es utcájában, az ötezer szemé­lyes Marx Károly Színház­ban tartják a párt első kong­resszusát. Szerda reggel 3150 kongresszusi küldött népesiti majd be a hatalmas termet. Már jórészt Havannában tar­tózkodnak az ország közel kétszázezer kommunistájá­nak képviselői. Köztük olyan országos híresség, mint Lau- dellna Perez, a Houlginl asz- szony. az első olyan nő Ku­ba történetében, aki a tava­lyi cukorévadban 20Ó ezer arroba (több mint kétmillió kg) nádat vágott le. A parkokban, tereken már sorra állítják fel a televíziós készülékeket, amelyeken — a kellemes, plusz 24 fokos ku­bai télben — kollektíván kí­séri figyelemmel a lakosság a tv esti kongresszusi beszá­molóit. A fővárost színesítő sok százezer plakát, felirat nem csupán a kiemelkedő munka­sikereket hirdeti, hanem kö­szönti a szocialista közösség tagországait, amelyek a leg­nehezebb időkben siettek g Szabadság szigetének segítsé­gére. Az őszinte, baráti érzé­sekről, az együttműködésről, a testvériségről szólnak a legújabb polbaatdalok is, amelyek a kongresszus tisz­teletére születtek. Most, a küszöbönálló kong­resszust köszöntő gazdag ese­ménysorozatban hazánkról, népeink, pártjaink kapcsola­táról is mind több szó esik. A havannai Budapest kikötői rakparton, a Ganz-daruko» magyar zászló leng. 1975. december 14„ vasárnap Londonban köd nincs Londonban már nincs iga­zi köd, azazhogy füstköd. A híres smog megszűnt. Utcá­jára valamikor az ötvenes évek végén telepedett a Csaknem tízmilliós metropo­lisra a kéményekből felszál­ló korom, összekeveredve a tejfehér köddel. A főváros tüdeje megtisz­tult. Éjszakánként kápráza­tosán ragyognak a Piccadilly Circus fényei, a Queen The­atre, azaz a Királynő Szín­ház mellett másfél emelet­nyi meztelen női fénykép hirdeti az egész éjszaka fo­lyamatosan vetítő szexmozi műsorát, odébb a járókelők áradata fölé kiaggatott far­mernadrágok, csuhák, kala­pok, bundák hívogatják a nagyérdemű közönséget a hipplüzletekoe. Nem akármilyen * ruhák Tannak itt. Kopott, szakadt, elnyűtt, foltokból összevarrt szerkók, de, és ez a fontos;' vadonatújak. Gyárilag kop­tatják, szaggatják, tépik szét a farmeröltönyt, fakítják a nadrágot, foltozzák a dzse­kit. Mondani sem kell, hogy a hippiboltokban méregdrá­gák a ruhák, de innen öl­tözni sikk. A hippimozgalom — amely szándékát tekintve tisztességesnek indult vala­mikor a nyugati ifjúság kö­rében — most ezekben az üzletekben agonizál. Ennyi maradt meg a nagy’ lángo­lással fellobbant eszmékből. A londoni We6t End éj­szakájában méltóságteljes ha­jóként, ezüstös csillogással beúsznak a hatalmas Rolls Royce-ok, r az egyenruhás; tányérsapkás gépkocsivezető alatt az ülés ezernyi foltból összevarrt, kék farmer- anyaggal van letakarva. Hát ennyi maradt mára a moz­galomból, amit anrak idején úgy képzeltek el a hippik, hogy kis csoportokat alkotva, elvonulnák a társadalomtól, a világtól, s ott, a maguk parányi rendszerén belül megvalósítják a szabadságot, az egyenjogúságot, megszün­tetik a technikai és társa­dalmi munkamegosztás hie­rarchiáját. Volt, aki továbbment en­nél. Például Tony Benn, az angolok iparügyi minisztere, aki egy tanácskozáson a kö­vetkezőket mondta felszóla­lásában. A jelenlegi súlyos gazdasági helyzet oka az emberek rossz társadalmi közérzetének kiváltója, a magántulajdon. Megállapítá­sa nem is maradt válasz nél­kül; Harold Wilson menesz­tette a kormányból őt is és az iparügyi államtitkárt is, Erie Heffert. Még azt sem lehet elmondani, hogy egye­di esetről van szó. A közös piaci tagság mellett történt szavazás óta folyik a balol­dali politikusokkal a leszá­molás, s ezt nem Heath kon­zervatív kormánya teszi, ha­nem Wilson munkáspárti ka­binetje, amely állítólag a munkások érdekeit védi. A szakszervezetek jelenleg óri­ási vitában állnak a kor­mánnyal az úgynevezett hat- fontos törvény miatt. Még a nyár folyamán hozott a kor­mány egy kétértelmű intéz­kedést, amely azt mondja, hogy a heti béremelés össze­ge hat font. A szakszerveze­tek most azt bizonygatják, hogy ha van' egy ilyen tör­vény. akkor’mindenklnek jár a béremelés, a kormány azt hangoztatja, hogy a hatfon­tos törvény elvi állásfogla­lás és ez annyit jelent, hogy lehet hetente bért emelni, de ez maximálisan a hat fon­tot érheti el. Londonban ma már nincs füstköd. ami az időtárást il­leti. de a gazdasági látóha­tárt egyre sűrűbb fellegek borítják. A hajdani pompás viktoriánus angol világbiro­dalom díszei maradtak már csak fenn, amelyek mint idfegenforgalmi látványossá­gok tekinthetők meg a St. James parkban, a Buckhin- gam -paloía előtt, ahol * ilyenkor télen minden más­nap, pontosan déli fél tizen­kettőkor kezdődik, s kerek egy órán keresztül tart a. parádés, zenés őrségváltás. Felvonulnak ilyenkor a lo­vas testőrök, a medvekucs- mások, a tüzoltózenekar, az ázsiai katonák, a turisták, akik ellepik a Viktória-szo- bor talpazatát és igyeksze­nek lencsevégre kapni egy süllyedő világbirodalom me­rülő díszletfalait. Mert az angoloknak vala­mit tudomásul kell venni — és ezt tudják, érzik, de nem csupán érzik, mondják is —, hogy a gyarmatok elvesztése után, az olaj- és nyersanyag­válság közepette, be kell ren­dezkedni arra, hogy az Egye­sült Királyság ezentúl mint­egy átlagos, közép-európai or­szág élje életét. Anglia kölcsön kér. Leg­utóbb egymilliárd forintot kért a Nemzetközi Valuta Alaptól. A pénzt azonban nem szívesen fektetik be a tőkések az angol iparba, amely viszonylagos épséggel megúszta a második világhá­borút, s éppen ezért elma­radt a többi európai ország újjáteremtett ipari struktúrá­jától. Más ok is van azon­ban, amiért nem élénkül a beruházási kedv Angliában. A csaknem mindennapos sztrájkok arra ösztönzik a tőkéseket, hogy biztosabb „kikötőket” keressenek font­jaik számára, s nyugat-euró- pa más országaiba fektessék be profitszerzésre szánt pén­züket. Nem, szó sincs arról, hogy Anglia nyomorog — bár Lon­donban még mindig látni „igazi” bádogból épült nyo- martelepeket, a Futnejr-hfd A Picadilly Circus éjjel, A szexmozik központja, környékén — ez a nyomor objektív kategória, de a szegénység nem. Es Angliá­ban a bérből és fizetésből élők egyre szegényebbek lesznek a gazdagokhoz, az üzlettel, tőkével, magántulaj­donnal rendelkezőkkel szem­ben. Nem lenne szerencsés most az élelmiszeripari ter­mékek, a ruházati cikkek és egyéb fogyasztási cikkek ára­it fontból forintra, az élet­színvonal-különbségek méré­sére felhasználni, mivel az üyen összehasonlításokból mindenki azt bizonyít be. ami éppen neki tetszik. Áll­jon itt inkább egy angol há­ziasszony, Richard Neil fele­ségének kijelentése, mely szerint a férje — alti a kö­zéposztály felső rétegéhez tartozik — az utóbbi két év.- ben ötszörösére emelte jöve­delmét. Nos. ez az ötszörösé­re emelt jövedelem nem ele­gendő arra, hogy a két esz­tendővel eaelőttí színvonala« a hippiüzletek: (Fotó: Szigethy) éljen Richard Neil család­ja. Londonban nincs köd. A Picadilly Circus vakító rek- lámai ontják a fényt. Az éj­szakai London káprázatos. Még tüntetéssel is lehet ta­lálkozni. A Shafestbury utca és Charring Cross utca sar­kán fiatalok csoportja transz­parenseket tart a magasba és ütemesen kiabálja a forra­dalmi jelszavakat. Egy idő­sebb úr röpcédulákat oszto­gat. amelyen ez áll: a Be­szélgető Színház szolgálta­tásai. A gépelt oldal néhány angol húsféleségből készüli vacsorát tartalmaz és azt, hogy a hivatásos színészek milyen részét szidják az an­gol politikai életnek aznap este. Londonban nincs köd. A nap aranyló színnel vonja be a Buckhingam-palota előtt feszes tartásban állő, med- vekucsmás őrséget. mamut .kxmtm *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents