Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-09 / 288. szám
Összeült a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa (Folytatás ees 2. oldalról) task. A szakszervezetek jelen voltak és vannak a szo- ! eialista építés minden te- i nhetén. Minden erőnkkel segítettük hazánk nagy társadalmi céljainak elérését. Szerveztük a szocialista munkaversenyt, neveltük, képeztük a dolgozók százezreit. Javult a nők, a fiatalok körében végzett munkánk. Igyekeztünk teljesíteni a reánk háruló feladatokat a dolgozók érdekeinek képviseletében és védelmében. Az iparági-ágazati szakszervezetek kongresszusain hangsúlyozták, hogy az elmúlt években számtalan olyan bér-, szociális és más érdekvédelmi feladatot oldottak meg, amelyeket már huzamosabb idő óta, jogos igényként tartottak számon. Ösztönöztünk mindenkit a jobb munkára, a több, a hasznosabb tudásra. A több mint négymilliós szakszervezeti tagság és a többszázezer szakszervezeti tisztségviselő. tenniakarásá biztosíték arra, hogy a szak- szervezetek élhetnek is lehetőségeikkel és a jövőben még többet tehetnek a munkáshatalom erősítéséért, a dolgozók érdekeinek védelméért. Tisztelt kongresszus! E rövid bevezető után a XXIII. kongresszus dokumentumaiban foglaltak közül kívánok röviden érinteni néhány kérdést. Az első, amiről szólni kell, népgazdaságunk helyzete és a szakszervezeteknek gazdaságpolitikánk megvalósulását, a termelést segítő tevékenysége. A szakszervezetek a mi rendszerünkben mindig részesei voltak a népgazdasági programok kialakításának, és mindig segítették a tervek megvalósítását Célunk ma a népgazdaságnak a korábbinál szerényebb, de egyenletes, dinamikus fejlődése — mondotta a továbbiakban. Ennek útjait és módjait a népgazdaság új ötéves terve tartalmazza. Kimunkálásában a szakszervezetek is részt vettek. Reálisnak tartjuk az V. ötéves tervet azért is, mert a gazdasági fejlődéssel összhangban kijelöli az életszínvonal, az életkörülmények további javulásának céljait és útjait is. Az V. ötéves terv olyan célokat tartalmaz, amelyekért a szocializmus minden hívének, minden tisztességes és becsületes állampolgárának még fegyel- mezttebben, még nagyobb odaadással kell és érdemes dolgoznia, mint eddig. A tervszerű és arányos fejlődés érdekében a szakszervezetek a jövőben is a terv- gazdálkodás, a központi irányítás erősítését, a fő folyamatok kézbén tartását, és ezzel egyidejűleg a helyi önállóság kibontakoztatását szorgalmazzák. Jól ismert, hogy a legfőbb munkaerő a dolgozó. Nagyon jól képzett szakmunkásgárdával, jó műszaki káderekkel és kutatókkal rendelkezünk. Ezt a szellemi kapacitást tervszerűen és jól kell kihaszná Inunk. Közérdek is, egyéni érd.ek is, hogy a munkaerőt ott foglalkoztassák, ahol a társadalom számára a leghasznosabb és ahol a lehető legjobban tudja kifejteni képessé- geit. Természetesen vigyáznunk kell arra, hogy ne teremtsük újjá azokat az okokat, amelyek a mai munkaerő- hiányhoz vezettek. Ennek érdekében minden új beruházás elfogadása előtt meg kell vizsgálni a munkaerő biztosításának lehetőségét is. A gazdasági vezetők ma ' túlórákkal, a szabad idő mértéktelen igénybevételével igyékeznek^áthidalni a munkaerő hiányából adódó zavarokat. Pedig ez csak pillanatnyi megoldás, és károkkal jár. Ezért ezt a törekvést erősen mérsékelni kell. A szakszervezetek segítik a kormányt e nagy és bonyolult kérdés rendezésében. is. Együtt keressük a lehető legtöbb megoldásokat és se-r gittül: a végrehajtást. 'Tisztelt kongresszus! A küldött elvtársak jól tudják, hogy a dolgozók többsége mindig szóvá tette a rossz munkaszervezést, a pazarlást. a gépek nem kellő ►•’használását, mindazt, ami zavarin a termelést, a munkát. A mjnká^embertől, a ■ei#oaó embertől mindig idegen volt a pazarlás, mindig idegen volt a bürokrácia, a túlbonyolítás. Nemcsak azért, mert a legtöbb dolgozó józanul gondolkodik és észreveszi a legapróbb fogyatékosságot is, hanem azért is, mert a rossz munkaszervezés egyénileg is kárt okoz számára. Anyagilag is, idegileg is zavarja, ha nem dolgozhat folyamatosan. A továbbiakban hangsúlyozta: Társadalmi és termelési feladataink megoldásában Gáspár Sándor beszámolóját tartja kulcsszerepe van a dolgozók termelési és közéleti aktivitásának. Ez természetes, mert a fejlett szocialista társadalom csak egész népünk együttes munkájával, közös erőfeszítésével valósulhat meg. A munkásosztály 1945 óta ismét és ismét — ahányszor csak szükség volt rá, mindig — bebizonyította tenniakará- sát. Számunkra ez nemcsak azért értékes, mert gyorsítja gazdasági fejlődésünket, és a közösség számára anyagi előnyökkel jár. Ennél sokkal többről van szó. Az alkotó kezdeményezésekben, az új munkasikerekben kifejezésre jut, hogy munkásosztályunk, dolgozó népünk magáénak érzi szocialista céljainkat és kész azok megvalósításra. A ml társadalmunk egyik leglényegesebb vonasa, hogy szabadon kibontakozhat a dolgozók politikai, termelési és társadalmi aktivitása. „Zöld utat” aduunk minden alkotó kezdeményezésnek. Egyre inkább támaszkodunk a tömegek tapasztalataira, véleményére a döntések kialakításakor, az üzemi demokrácia fórumain és a társadalmi élet valamennyi színterén. A dolgozók aktivitásának feltételei közé tartozik általában a munka, különösen a fizikai munka fokozottabb megbecsülése. Rendet kell tehát teremteni. Helyre kell állítani a munka becsületét mindenütt, ahol erre szükség van. Érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy a mi társadalmunkban csak az boldogulhat, aki tisztességesen és becsületesen dolgozik. A mi társadalmunk a munka társadalma, és mindenütt gondoskodni kell arról, hogy az ne csak jelszó legyen. Ha a jövőben a megnövekedett feladatoknak megfelelően több és jobb munkát kérünk a munkás- osztálytól, a parasztságtól, az értelmiségtől, akkor a munka megbecsülésének még nagyobb a jelentősége. A végzett munkának értékmérőnek kell lennie. Politikánk alapkérdéseiben kristálytisztán jelenik meg a munka és a munkás. A társadalom fejlődésének és életünk javításának kulcsa, központi alakja a munkáiét tisztességesen végző dolgozó. A szakszervezetek tömegereje segíthet abban, hogy a munkát, a becsületesen dolgozó munkásembert az őt megillető rangra emeljük. Tisztelt kongresszus! A következő kérdés, ame%eÉ- hívár mok: az életszínvonal-politikánk. A szakszervezetek mindig nagy figyelemmel foglalkoztak az életszínvonal alakulásával. Ez természetesen ezután is nagyon fontos feladatunk lesz. Az életszínvonal fejlődése az elmúlt évtizedekben rendszeres volt. De a fejlődés módjai, útjai és főleg az ütem időről-idő- re_ változott. Hiszen az élet- színvonal alakulása mindenkor a gazdasági helyzetnek, gazdasági feladataink sikeres végrehajtásának a függvénye. A szakszervezetek támogatják a kormány életszínvonal-politikáját, egyetértenek azzal. Arra törekszenek, hogy az életszínvonal emelését szolgáló eszközök jobb felhasználásával szocialista elosztási elveink a korábbinál is árnyaltabban, hatékonyabban érvényesüljenek. A rendelkezésre álló béréi jövedelemfejlesztési ösz- szegeket a lehető legmeg- fontoltabban használjuk fel. A dolgozók gyakran szóvá teszik, hogy ezt nem mindig tapasztalják. Igénylik, hogy a gazdasági és állami szervek döntései mögött e tekintetben is nagyobb felelősségérzet, mélyebb helyzetéi következményismeret legyen. Való igaz, hogy a bérek emeléséré, a premizálásra és jutalmazásra rendelkezésre álló összegeket is lehet fokozottabb gondossággal és a maiitól jobb módszerekkel a dolgozók nagyobb megelégedésére szétosztani. A dolgozók nyíltabb bér- és jövedelem- elosztási döntéseket várnak. Az életszínvonal alakulásának fontos tényezői a fogyasztói árak. A szakszervezetek ezért szükségesnek tartják, hogy az áremelkedések ne haladják meg a tervekben számba vett mértéket, mert ez nehezítené reálbérnövekedési előirányzataink elérését. Szükséges tehát, hogy az állami és a szakszervezeti szervek az eddiginél szigorúbban ellenőrizzék az árszínvonalat, egyes cikkek árának változását. A törvények megsértői ellen szigorúan lépjenek fel — ez össztársadalmi érdek is. Az életszínvonal tényezőinek rangsorában már hosz- szú idő óta fontos helyen áll a lakás. A lakásgondok megoldása vagy jelentős enyhítése elsősorban. nem szándék dolga, hanem az erőforrásoké. Idő kell ahhoz, hogy kielégítő lakásviszonyokat teteremtsünk. Az viszont már tőlünk, a szakszervezetektől is függ, hogy a lakások azoknak jussanak, akik munkájuk, családi helyzetük alapján err« a leginkább jogosultak. Mindannyian jól tudjuk, hogy a szocialista társadalom nemcsak az anyagi jólét megteremtését tűzte célként maga elé. Milyen életmódot akarunk a szocialista társadalomban? Azt mondjuk: minden ember jövője a közösséggel, a társadaloméval együtt alakul. Azt akarjuk: mindenkinek a munkája legyen egyre értékesebb, mindenki lássa, érezze a munka, az alkotás örömét. Ne maradjon senki elmaradott, közömbös. Társadalmunkban megnőtt a tudás, a műveltség, a tanulás igénye. Még sokan nem végezték el az általános iskola 3 osztályát, de nagy a változás. Ezt mutatja az is, hogy a dolgozók nagy tömege! tanulnak munka után. Elvégzik az általános iskola 7—8. osztályát, a középiskolát, vagy a felsőoktatásban vesznek részt. Mi ösztönzi ezeket a dolgozókat, hogy a tanulásnak még a mi rendszerünkben sem könnyű útját járják? Csak az egészséges előbbre jutás, a magasabb pozícióba emelkedés vágya? Akinek ilyen törekvése van, az is érthető. De itt többről van sző. A szocialista elvek érvényesüléséről, politikánk megértéséről, az emberek sokaságának arról az igényéről, hogy nagyobb műveltségre, nagyobb szakmai tudásra tegyenek szert. Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Társadalmi viszonyaink fejlődésében jelentős állomáshoz érkeztünk. Hazánkban célul tűztük ki a fejlett szocialista társadalom felépítését. Nem misztifikáljuk és nem idealizáljuk e fogalmat. Jól tudjuk, hogy a fejlett szocialista társadalom a mából, a mai valóságból nő ki, és céljaink megvalósítása népünk, munkásosztályunk még boldogabb holnapját hozza. A dolgozók számára e cél ezt jelenti • hogy tovább erősödik a munkáshatalom minden •jellemzője. Tovább erősödik hazánk gazdasági ereje, magas fokot ér el a termelőerők fejlettsége. A szocialista elosztási rendszer tökéletesebb lesz és közelebb kerülünk a szükségleteknek a mainál lényegesen színvonalasabb kielégítéséhez. Mindezen túl a fejlett szocialista társadalomban elérjük, hogy mindenkit átfogó közösségi szellem alakuljon ki. Nagymértékben megerősödik és elterjed a szocialista tudat. Mindez csupán a szocialista építőmunkának ilyen magas fokán tud létrejönni. Meggyőződésünk, hogy a fejlett szocialista társadalom ilyen felfogása reális. A munkásmozgalom, a munkásosztály sohasem tűzött maga elé öncélúan semmit. Nem tűzött maga elé olyan feladatokat, amelyeknek nem értek meg a feltételei és teljesítésük lehetőségei. A fejlett szocialista társadalom is a mi elveink, a szocialista elvek szerint kiteljesedett emberi élet megvalósulását szolgálja. Az országos kérdések eldöntése előtt »a dolgozók egyre mélyebben kapcsolódnak be tömegméretekben a tennivalók kidolgozásába. Ez a folyamat már megkezdődött. De további tennivalóinkat részletesen ki kell dolgozni, mert a kommunista társadalmi önkormányzat kialakítása fejlődésünket jelentősen befolyásoló, nagy horderejű kérdés. Megvalósításából a lakóhelyeken a tanácsokra, a munkahelyeken pedig a szakszervezetekre hárul nagyon sok feladat. A szak- szervezetek ezzel előbbre lépnek annak a lenini tanításnak a megvalósításában, hogy a szakszervezetek az igazgatás iskolái is. Amikor a távlatokra, a fejlett szocialista társadalomra, a kommunista társadalmi ön- kormányzatra gondolunk, amikor ilyen célt tűzünk magunk elé, nem lehetünk elégedettek a szocialista demokrácia jelenlegi állapotával. A szocialista demokrácia, az üzemi demokrácia a kommunista társadalmi önkormányzat megteremtésének egyik kiemelkedő1 eszköze. Fontos követelménye, hogy érvényesüljön minden olyan vélemény, amely hasznos a társadalomnak és segít bennünket céljaink megvalósításában. Törvényeink és rendeléseink ugyan ma már intézményesen biztosítják, hogy ne vesszen kárba ügyünket szolgáló egyetlen gondolat sem. Pártunk programja e tekintetben is meghatározza a fejlődés irányát. Mindez azt jelenti, hogy mai feladataink magas színvonalú megoldásával jutunk el a fejlett szocialista társadalom megvalósításához. De hogy ide eljussunk, az a mainál fejlettebb, jobb módszereket, jobb munkát követel mindannyiunktól. Társadalmunk szocialista jellege a mindennapok küzdelmeiben, apró és nagyobb cselekedeteiben bontakozik ki. A fejlett szocialista társadalom építése a szakszervezetektől is többet követet Tisztelt elvtársak! Amióta létezik szocialista társadalom, gyakran vitatott kérdés, hogy a szociálisa társadalomban, ahol elveink az állami politika hivatalos rangjára emelkednek, mi a szakszervezetek feladata? Mire vállalkoznak, m're vállalkozhatnak? A magyar szakszer veaeteket is válaszút elé állította a történelem, amikor a munkásosztály kezébe vette a hatalmat. Akkor el kellett dönteni, hogy a korábbi, a régi értelemben vett szakszervezeti munkát felváltja-e egy új, minőségileg más társadalom keretei között végzett szakszervezeti tevékenység. Leegyszerűsítve azt mondhatnánk, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom a felszabadulás előtt — tehát a tőkés viszonyok között — minden nagyszerűsége és történelmi értéke mellett mégis csak korlátok között, szűk területen dolgozott. Akkor lényegében csak azért harcolhatott, hogy a munkásember, a dolgozó minél kedvezőbb körülmények között adhassa el munkaerejét és megpróbálhassa védeni a dolgozókat az önkénnyel szemben. Erre koncentráltak a szakszervezetek. Emellett lényegesen kisebb mértékben jelentkezhetett a szociális és kulturális érdekvédelem, a nevelés feladata. A magyar szakszervezetek sajátjuknak is vallják a munkásmozgalom évszázados nagy álmának, a szocializmusnak a felépítését. Részt vettek a munkáshata- lom kivívásában, megszilárdításában. állandó erősítésében. Támogatták és ma is támogatják a munkáshatal- mat, amelynek részesei. Ezzel kiléptek abból a szűk keretből, amelyben a fel- szabadulás előtt folytatták tevékenységüket. A nagy történemi változás a szakszervezetek tevékenységében abban jelentkezik, hogy szocialista viszonyok között nemcsak a tagság, hanem a társadalom, a munkáshatalom, a bérből és fizetésből élő minden dogozó, az egész dolgozó nép érdekeit szem előtt tartják. És ez más felelősséggel, történelmi felelősséggel jár. A-z. eddig megtett út azt bizonyítja, hogy a magyar szakszervezetek választása helye? volt. Továbbra is ezen az úton kell haladnunk. A magyar szak- szervezeti mozgalom ma már — mint a munkásosztály legátfogóbb osztályszervezete, amely képviseli a munkások, a bérből — és fizetésből élők érdekeit ■— több mint 4 millió szervezett dolgozót tömörítő szervezet. Olyan szervezet, amely aktív részese a politikai hatalomnak és tevékenyein foglalkozik a társadalmi élet minden területét, a társadalmi fejlődést, a dolgozók életi és munkakörülményeit érintő kérdésekkel. A magyar szákszervezetek büszkék arra, hogy á XI. pártkongresszus megállapította: „a szakszervezetek tekintélye és befolyása nőtt, hozzáértőbben gyakorolják funkcióikat. Támogatják és védik a munkáshatalmat, segítik képviselni tagságukat, a bérből és fizetésből, valamint a nyugdíjból élő dolgozók érdekeit”. És merre vezet az utunk tovább? Választ ad erre pártunknak az a törekvése, hogy a társadalmi szervezetek a lehelő iegjobban járuljanak hozzá a szocialista társadalom építéséhez. A párt szakszervezeti politikáját megfogalmazó határozatok és a kialakuló gyakorlat egyértelművé tették a szakszervezetek helyét és szerepét, növekvő társadalmi súlyát, a szocialista államhoz való viszonyát. Szocialista körülmények között a szakszervezeti részvétel módjai az országos politika alakításában természetesen változnak. Olyan új formák, módszerek szükségesek, amelyek révén a döntésekben még jobban érvényesülhet a kapcsolatok tartalmi gazdagsága. A szak- szervezetek úgy vélik, hogy a Minisztertanáccsal, a minisztériumokkal és főhatóságokkal kialakult szervezeti és tartalmi kapcsolatok ma már kevésnek b'zonyulnak. A Minisztertanácsn’’1és a SZOT-nak közösen ki kell dolgoznia majd £ magosabb igényeknek megfelelő kapcsolatok rendszerét, a meg fele ló javaslatokat a felső szintű találkozókra, az előterjesztések alapos vitájára, a véle-ménykülönbsé- gek esetén lehetséges teendőkre, a vélemények nyár vánossá tételére. A szakszervezeti mozgalom munkájának továbbfejlesztéséhez bizonyos belső feltételeket is javítani kívánunk. Erőteljesebben kell érvényesítenünk a szakszervezetek tevékenységében a társadalmi munkát. Ezek után így folytatta: Ki akarjuk alakítani — főleg a nagyüzemekben — az önálló, még bátrabb és tartalmasabb alapszerveze.i munkát. Növelni akarjuk az ágazati szakszervezetek ha táskörét, felelősségét, gazda ' gítani akarjuk munkájúk tartalmát. Az egész szak- szervezeti mozgalomban árnyaltabb érdekegyeztető és nevelő munkára, egyszerűbb, de tartalmilag sokrétűbb irányításra törekszünk. A fejlődéssel együtt állandóan változik a helyzet, váll toznak a tennivalók. Mindez a szakszervezetek elé is új és új feladatokat állít. Természetes törekvésünk, hogy az új helyzetből adódó tennivalókkal kapcsolatban mielőbb kialakuljon a szak- szervezetek egységes álláspontja. Kedves elvtársak! A munkások, a dolgozók és szervezeteik nemzetköze, összefogása sok ragyogó eredményit szült — mondotta, s a továbbiakban részletesen foglalkozott a szolidaritás, a nemzetközi __ együttműködés jelentőségével, majd így folytéita: Kinyíltak az ajtók, de még nem tárultak ki teljesen. Közeledésünk ellenzői Európában és különösen a tengeren túl, Amerikában akadályokat gördítenek kölcsönösen, közösen választott utunkra. Konzerválni szeretnék a hidegháborús állapotokat, a szocialista- és kommunista- ellenességet, a munkásszervezetek ellentéteit. A régi állapotok azonban nem térhetnek vissza. Európa és az egész világ dolgozóinak közös érdekei szükségszerűen az összefogást, az együttműködést sürgetik. Tisztelt kongresszus! Az. elmondottakból is látható, hogy van feladatunk bőven, és aki dolgozni akar, az a következő években is dolgozhat, mert lesz miért. De nemcsak a feladatok mennyisége nő. Nagyobb az igény munkánk minősége iránt is. Feltehetjük önmagunknak a kérdést: vajon elégedettek vagyunk-e mindazzal, amit elértünk? Természetes, hogy minden munkasiker örömünkre szolgál, és jóleső érzés időnként visszapillantani az elmúlt évek eredményes munkájára. De mi többre vállalkoztunk, többre törekszünk. Jól látjuk, hogy a szocialista rendszer nyújtotta . lehetőségeket még nem tudtuk teljesen kihasználni. Nem tudtuk kellően kiaknázni a dolgozók termelési és közösségi aktivitásában tükröződő tenniakarást, e sokszínű, cselekvő egyetértést politikánkkal. Szocialista jelenünk nem gondnélküli. De ’ tele van tervekkel, lelkesítő, reális tervekkel. Valóra váltjuk e terveket, mint ahogyan eddig is megvalósítottuk minden fő célkitűzésünket. Van erre biztosíték. E munkában részt venni megtisztelő feladat. Olyan- politika megvalósításáért, olyan élet kibontakoztatásáért harcolunk, amilyet a dolgozók számára a szocializmuson kívül egyetlen rendszer sem tudott biztosítani. Igyekezzünk hát minél pél- dásabban megfelelni ennek a szép és megtisztelő feladatnak — fejezte be beszédét Gásoár Sándor. Gáspár Sándor nagy tapssal fogadott beszéde után a kongresszus Méhes Lajosnak, a Vasas Szakszervezet fő. tikárának elnökletével folytatta munkáját. Az MSZMP KB levelét, — melyet Kádár János írt alá. a kongresszus elnöke ismer- tcitte a résztvevőkkel. 1375. f|(Bc«mhnr kaid
